Felszólalás adatai

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Felszólalásom címét is abból a hozzám küldött segélykérő levélből vettem, amelyet a választókörzetemben folyó művészeti képzés megszüntetéséért való aggódás írattatott. A szóban forgó iskolák a térség kistérségi kisiskolájával együttműködve szervezték meg a művészeti nevelést-oktatást olyan vidéken, ahol a tanulók nagy része hátrányos vagy halmozottan hátrányos helyzetű. Sajnos a költségvetési tervezet támogatáscsökkentése ellehetetleníti az alapfokú művészetoktatási intézményeket. A múlt hét csütörtöke, az illetékes miniszter 7 milliárd forintos forráskorrekciójának bejelentése óta a helyzet még aggasztóbb, beigazolódott ugyanis, hogy a megvonásoknak nem költségvetési, hanem kizárólagosan politikai okai vannak. Ezek után ennek a koalíciónak már nem a szakmai intézkedéséről lehet beszélni, hanem politikai csapongásait szenvedik a gyermekek, a szülők és a tanárok, vagyis az egész magyar társadalom.

(16.50)

Hiszen a most bejelentett költségvetési toldozás-foldozásnak sincsenek garanciális elemei, megoldást egyedül az előző év költségvetési normatíváinak helyreállítása jelentene, ha már, érthetetlen módon, az értékmegőrző növelés szóba sem kerül. Másfelől a miniszternek haladéktalanul vissza kellene vonnia a normatívák azonnali csökkentését lehetővé tevő javaslatát, enélkül ugyanis cinikus és hiteltelen bárminemű korrekció bejelentése. A 2003–2004-es tanévben a fejkvóta 68 ezer forint volt, ami alapján a tanulókat el tudták látni eszközökkel, a művészeknek az őket megillető díjazást ki tudták fizetni, a pedagógusok is megkaphatták az óradíjukat, ami már akkor is jóval alatta volt egy autószerelő, kőműves s a többi szakmunkásénak.

A 2004–2005-ös tanévben a támogatás lecsökkent 58 ezer forintra, s bevezették a kötelező térítési díjat és tandíjat az újonnan belépőknek. A mostani költségvetésben további elvonásokat terveznek. A támogatások fajlagos összegét 40 ezer forintra szándékoznak csökkenteni, és a foglalkoztatási időt legalább heti 6 órában jelölték meg. Ezek a költségvetési intézkedésnek álcázott, valójában politikai intézkedések felszámolják az alapfokú művészeti nevelés sok áldozat árán létrehozott műhelyeit, éppen az iskolában magukat jól érző gyermekeket szorítják ki a kreatív nevelésből, és taszítják a butító média világa felé. Érthetetlen, hogy az elherdált milliókat, milliárdokat miért éppen az ártatlan gyermeken kívánják behozni, megfosztva őket egy életre képességeik kifejlesztésétől! Előzetes becslések alapján, ha a tervezett elvonás bekövetkezik, az érintett 300 ezer gyermek csaknem 80 százaléka nem tudja folytatni tanulmányait, a szülőknek ugyanis körülbelül 50 ezer forint tandíjat kellene fizetniük egy évre gyermekenként, hiszen az illetékes önkormányzatok sem képesek a kieső támogatások átvállalására.

Az alapfokú művészeti iskolák leginkább vidéken működnek, ahol az ilyen intézmény nem egy a sok lehetőség közül, hanem az egyetlen hely, ahol a gyermekek fejleszthetik képességeiket, ezért az elvonás is elsődlegesen a kistelepülések hátrányos helyzetű diákjait érinti. Az én választókörzetem tipikusan ilyen településszerkezetű körzet. A körzetben a siklósi és a vókányi alapfokú művészeti oktatást ellátó iskola integrálja a kistérségi iskolák diákjainak alapfokú művészeti képzését, köztük a többségben roma lakosságú - sőt Alsószentmárton esetében a teljes egészében roma lakosságú - településekét is. A tervezett politikai intézkedés ezáltal egyben merénylet a roma lakosság oktatási integrációja ellen is, a kormány diszkriminatív elvonásai miatt elkallódnak a gyermekek, pusztán azért, mert egy kistelepülésen születtek és élnek. Ezt az intézkedést ugyanaz a kormány hozta meg, amelynek a miniszterelnöke nagy hangon jelentette ki itt a parlamentben, éppen a költségvetés kapcsán: “Ne legyen gyermek és gyermek közt különbség!ö Csak az ország miniszterelnökén és az ország kormányán múlik, hogy valóban ne legyen különbség; tegyék hát vissza a költségvetésbe teljes egészében, amit elvettek a gyermekektől!

S még egy gondolat: a múlt héten elhangzott kérdésemmel pedig, ha bárkit is megsértettem volna, attól elnézést kérek. Köszönöm a figyelmet.