Felszólalás adatai

Schiffer András képviselő úr azt mondta az egyik hozzászólásában, hogy a kormány alkalmatlan az ország vezetésére. Nos, azt gondolom, hogy az alaptörvény második módosításának nevezett, ténylegesen az átmeneti rendelkezések módosításának a tárgyalása, illetőleg a bírák nyugdíjazásával kapcsolatos törvény tárgyalása fényes bizonyítékkal szolgál arra, hogy miért is alkalmatlan ez a kormány az ország vezetésére. Azért, mert alkotmányellenes kormányzás folyik ebben az országban.

Az elmúlt héten vagy két hétben bizonyára önök is figyelemmel kísérték, hogy Németország alkotmánybírósága Karlsruhéban ülésezett, és egy nagyon fontos, kiélezett kérdésben foglalt állást, amire azt gondolom, hogy nemcsak a német politikai közvélemény, de a széles értelemben vett európai politikai közvélemény is nagy figyelmet fordított, hiszen Németország nemzetközi kötelezettségvállalását és a szövetségi költségvetést súlyosan érintő kérdésben foglalt állást a német alkotmánybíróság, egyébként az az alkotmánybíróság, amelyre 1989-ben még példaképül hivatkoztak Magyarországon akkor, amikor a magyar Alkotmánybíróság szabályait meghozták. Nos, Németországban a karlsruhei alkotmánybíróság dönthetett egy ilyen kiélezett helyzetben. A magyar Alkotmánybíróság súlyos kérdésekben nem foglalhat állást. Az Orbán-kormány ugyanis olyan szabályokat hoz, amelyekben kizárja, hogy az Alkotmánybíróság döntsön, korlátozza az Alkotmánybíróság hatáskörét. De itt most ez az eset egyébként azt mutatja, más módszereik is vannak arra, hogy kikerüljék az alkotmányosságot ebben az országban.

Itt tulajdonképpen arról beszéltek hosszasan, különösen a kétperces hozzászólásokban, hogy az Alkotmánybíróság milyen döntést hozott. Azt gondolom, hogy ez jól ismert. Egyértelmű, hogy az Alkotmánybíróság is rámutatott arra, hogy ezek a rendelkezések sértik a bírák elmozdíthatatlanságának már a XIX. században kimondott alkotmányos alapelvét, és arra is rámutatott, hogy alkotmányosan nem lehet egyik napról a másikra felkészülni arra, hogy ilyen jelentős mértékben csökkentsék a bírói nyugdíjba vonulás időpontját, erre hosszabb felkészülési idő kell. A jogászi szakma és az ellenzéki hozzászólások is rámutattak arra, hogy ez a szabályozás nemcsak ebből a szempontból érdekes, hanem a jogkereső állampolgárok szempontjából is súlyosan hátrányos, hiszen az ügyek tömeges átvétele miatt a perek elhúzódhatnak, noha önök éppen az igazságszolgáltatás gyorsításáról beszélnek.

Az igazságszolgáltatás pártatlanságát sérti, hogy a bírák és különösen a bírósági vezetők körében végrehajtanak egy erőltetett őrségváltást, az új bírák és különösen a bírósági vezetők kinevezésében az Orbán közeli igazságszolgáltatási legfelső vezető széles hatáskörhöz jutott, és ezzel a hatáskörrel egyébként lendületesen él. A személyi összetételében már jelentősen fideszesített Alkotmánybíróság mindennek ellenére nem tehetett mást, mint hogy megsemmisítette a korábbi törvényt, bár annyiban a kormány kedvében járt, hogy a megsemmisítéssel megvárta 2012. július 1-jét, hiszen addigra már számos, a 62 éves korhatárt elért bíró kényszernyugdíjazása megtörtént.

(11.40)

Nyilván ez nehezítette volna az alkotmányos helyzet helyreállítását, ha netán a kormányzó többség erre törekedne, de erre önök nem törekszenek, sem a fideszes kormány, sem pedig a fideszes OBH-elnök, sem pedig a fideszes köztársasági elnök. Súlyos helyzet alakult ki. Itt Répássy államtitkár úr szakmaiságról beszél, ugyanakkor hihetetlen kaotikus helyzet és bizonytalanság alakult ki e kérdés kapcsán, ami ugyancsak sérti itt a jogbiztonság elvét. Itt a hozzászólások körében valóban elhangzott, hogy az egyik alapvető kérdés az, hogy nem adtak magyarázatot arra az alapkérdésre, hogy mi indokolja a 70 éves korhatár leszállítását. Ebből kellene kiindulni, de erre nemcsak nem akarnak választ adni, de úgy érzem, úgy gondolom, nem is lehet választ adni, hiszen semmifajta olyan érdek nem lelhető fel. Arról nem is beszélek, hogy azért meglehetősen szelektív a hivatkozás és az emlékezet. Az államtitkár úr a Bírói Egyesület levelére hivatkozik, de nem hivatkozik azoknak a tekintélyes bíráknak a véleményére, akik ebben a kérdésben már megszólaltak. Ezt ön figyelmen kívül hagyja, és még itt az ellenzéki padsorokban ülő képviselőket figyelmezteti arra, hogy ne befolyásoljuk a bíróság működését, ne kérdőjelezzük meg a függetlenségét, és nehogy azt gondoljuk, hogy mi itt majd az ügyek szignálásában valamiképpen közreműködünk, miközben önök terjesztették elő például a semmisségi törvényt, ami gyakorlatilag mindezen elvek arculcsapását jelenti.

Az államtitkár úr azt is mondta, hogy az Alkotmánybíróság döntése mindenkire kötelező. Horváth Zsolt képviselő úr az imént azt fűzte hozzá, hogy még a kormányra is kötelező. Ez csupán azért érdekes, mert azt követően talán perceken, órákon belül, hogy az Alkotmánybíróság döntése megszületett, Orbán Viktor miniszterelnök úr máris azt mondta, hogy a rendszer marad, vagyis nem állítják helyre az alkotmányos helyzetet és állapotot. Ezek szerint a kormányra és önökre mégsem vonatkozik az Alkotmánybíróság döntése, a kormány nemhogy betartaná ezeket a döntéseket, hanem az alkotmányt szabja a kormány politikai szándékához. Azt gondolom, ez az egyik súlyos helyzet ezzel az üggyel kapcsolatosan, ami miatt nem beszélhetünk alkotmányos kormányzásról ebben az országban, hiszen lassan ismét nem lehet követni az alkotmány, az alaptörvény módosítását, úgy, ahogyan a 2010-es választást követően önök rövid másfél esztendő alatt több mint tízszer módosították az alkotmányt. Most elkezdődött az alaptörvény módosítgatása, még a számozás is hibásan jelenik meg a parlament asztalán. Önök nyilván minden olyat meg fognak tenni, ami az önök szándékainak a végrehajtását jelenti, az önök hatalmának a megőrzését jelenti. Ennek vagyunk itt és most a tanúi akkor, amikor az alkotmányos szabályokat is módosítják, annak érdekében, hogy megkérdőjelezhetetlen legyen akár az Alkotmánybíróság, akár más részéről az újabb intézkedés és az újabb rendelkezés, hiszen most már az Alkotmánybíróság nem bírálhatja felül ezeket a kérdéseket.

Azzal, hogy önök most 70 évről nem 62-re, hanem 65 évre csökkentik a bírák nyugdíjkorhatárát, ugyan mi változott? Mettől jobb ez, hogy most 3 évvel később mehetnek nyugdíjba? Ez továbbra sem ad arra az alapvető kérdésre választ, hogy mi az önök intézkedésének a célja. Persze, azért tudjuk, hogy mi ennek az intézkedésnek a célja. Ahogy minden egyes hatalmi ágat maguk alá gyűrtek, a bírói hatalmi ág meggyengítése, megfélemlítése, maguk alá gyűrése ugyanolyan célja önöknek, mint azt az összes többi más hatalmi ág esetében már megtették.

Néztem Répássy államtitkár úr expozéját - eléggé nyúlfarknyi volt -, abban hangsúlyosan hivatkozott arra, hogy ez egy nyugdíjazási ügy, ez egy bagatell ügy, természetesen azért van erre szükség, mert hát a nyugdíjkorhatár... De tényleg már-már nevetséges, hogy miközben a Kúria elnöke, a legfőbb ügyész, az OBH elnöke esetében, az akadémiai területen, a felsőoktatásban más a nyugdíjkorhatár, továbbra is 70 év, önök most erre a szinkronitásra hivatkoznak, a szinkronitás megteremtésére hivatkoznak. Ez nyilvánvalóan nem állja meg a helyét. Orbán Viktor is igyekezett úgy beállítani ezt a kérdést, minthogyha csupán egy ilyen technikai problémáról lenne szó, és itt a vitában is igyekeztek önök ezt így beállítani. Nyilván ennél sokkal, de sokkal súlyosabb kérdésről van szó, és jó lenne egyébként, ha az ország közvéleménye is értené, hogy ez egy súlyos ügy, nem néhány bíró egyéni életpályájáról, egzisztenciájáról van szó, hanem sokkal súlyosabb kérdésről, az egész jogállamiságot alapjaiban érintő bírói függetlenségről, az igazságszolgáltatás függetlenségéről.

Milyen megoldást kellett és lehetett volna választani? Nyilván az lett volna a leghelyesebb, ha elő sem állnak ezzel a kérdéssel, ezzel az ötlettel, nemcsak azért, mert jó másfél évszázados hagyományos, stabil szabály volt a magyar igazságszolgáltatásban a bírák 70 éves nyugdíjkorhatára, hanem azért, mert instabilitást eredményez ez a magyar jogrendszerben és a jogállamiságban. De ha már megtörtént, az Alkotmánybíróság döntése után, azt gondolom, hogy egyetlenegy tisztességes lehetőség lett volna, ha önök tiszteletben tartják, ha önök elfogadják az Alkotmánybíróság döntését, és úgy járnak el, ahogy a Demokratikus Koalíció egyébként benyújtott egy törvénymódosítást, amelyet persze önök, tudjuk jól, soha nem tűznek napirendre, amelyben viszont mi azt javasoltuk, hogy a jogellenes állapot megszüntetése érdekében, ha a bíró szolgálati viszonyát az országos bírói hivatal elnökének előterjesztésére a köztársasági elnök a 2012. év június 30-i hatállyal felmentéssel megszüntette, az alaptörvény-ellenes állapot megszüntetése érdekében haladéktalanul állítsák azt helyre, és minősüljön az folyamatosnak. Nyilván ez lett volna az egyetlenegy tisztességes és elfogadható megoldás, és arra való tekintettel - ezt némi szarkazmussal mondom -, hogy államtitkár úr azt mondta, önök nyitottak a módosító indítványra, tehát ismételten kísérletet teszünk arra, hogy ezt módosító indítványként is beterjesszük, foglaljon állást, döntsön a Ház ebben a kérdésben, váljék el világosan, hogy ki milyen álláspontot képvisel ebben a kérdésben.

Arra való tekintettel, hogy ez nem egy elszigetelt jelenség, az elmúlt két esztendőben súlyos küzdelmeket folytattunk önökkel szemben a Magyar Köztársaság védelme érdekében, a jogállamiság védelme érdekében, a demokrácia védelme érdekében, önök pedig a kétharmados többségükkel folyamatosan visszaéltek. Nos, azt gondolom, erre egyetlenegy válaszlehetőség és megoldási lehetőség kínálkozik: ha széles körű összefogás eredményeképpen 2014-ben az önök kormányát leváltjuk (Derültség, zaj a kormánypártok soraiban.), és helyreállítjuk a köztársaságot, a jogállamiságot, a demokratikus jogrendet; ha Magyarország visszatér arra az útra, amelyre 1989-ben a rendszerváltás során lépett.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)