Felszólalás adatai

A tét kettős. Arról van szó, hogy ma Magyarországon olyan bírák elé kerülnek-e az emberek ügyei, akiknek nem kell attól tartaniuk, hogy politikai szándékok miatt a kiszámítható egzisztenciális pályájuk megtörik; nem kell tartaniuk attól, hogy mindenféle politikai szándékok hatására megrendül az egzisztenciális helyzetük. Ez a személyes függetlenség intézménye, amiről egyébként már itt az előző felszólalásomban beszéltem.

A másik tét pedig az, hogy egy jogkereső állampolgár biztos lehet-e abban, hogy az ügye kizárólag semleges, objektív szabályok szerint kerül kiosztásra bíróságok, illetve egyes bírák között, vagy pedig azzal kell kalkulálni, hogy ha ma az ügyemet kiosztják egy bírának, nem lehetek abban biztos, hogy a politikai hatalom, a miniszterelnök úri kedve nem viszi el ezt az ügyet egyik bírótól a másikhoz.

Ez az igazi kérdés, erről kell beszélni. Az alkotmánybírósági határozat azt mondta ki, hogy az önök által áttolt törvény nem felel meg ezeknek a garanciális kritériumoknak, és az Alkotmánybíróság által sérelmezett pontokat nem korrigálja ez a törvény. Akkor korrigálja ez a törvény, hogyha továbbra is stabil marad a bírák személyes függetlensége. Ehhez kell egy hosszabb átmenet, korhatárcsökkentéssel együtt is, illetve akkor, hogyha az elmozdított bíráktól elvett ügyek visszakerülhetnek ezekhez a bírákhoz és a bírák ugyanabba a hivatalba, mert ekkor teljesül az elmozdíthatatlanság elve úgy, hogy az egyszersmind garanciája is a törvényes bíróhoz való jognak.