Felszólalás adatai

Államtitkár Úr! Én arra szeretném kérni, hogy ne tereljen. Olvassa el pontosan az 1869. évi IV. törvény 17. §-át! Azt mondja: A bíró, miután 70. évét betöltötte, nyugalomba lép, kivéve, ha az igazságügy-miniszter által hivatalának folytatására felszólíttatik, és szolgálni kíván. Ezenkívül csak azon esetben helyezhető nyugalomba, ha testi vagy szellemi fogyatkozása miatt hivatalos kötelessége teljesítésére többé nem képes. A nyugdíjrendszert a bírákra nézve külön törvény határozza meg.

Ne tereljen, államtitkár úr, itt tb-szabályokra! Itt egy elvi kérdésről van szó, a 70 év rendszerektől függetlenül 1869 óta megfelelt. Alapos indokát kell akkor adni annak, hogy most miért nem 70 év. Amit ön mondott, hogy párhuzamosan szolgálhatott valaki bíróként, és közben megkaphatta a nyugdíját, ebben önnek igaza van, ez valóban felháborító helyzet, ezt a helyzetet meg kell szüntetni. De ennek semmi köze ahhoz, hogy a bírák nyugdíjkorhatárát varázsütésre leszállítják.

Valóban, az előbb már elismertem, nem arról szól az alkotmánybírósági verdikt, bár egyébként teljesen indokolatlan, és a történeti alkotmánnyal ellentétes a korhatár leszállítása, nem arról van szó, hogy ezt eleve kizárt megtenni. Arról van szó, államtitkár úr, hogy önök ezt hogyan teszik meg. Egyébként még az ön mögött korábban ülő Rubovszky képviselő úr is annak idején javasolt egy puha átmeneti szabályt, amit mi támogattunk is volna. Önök, illetve a miniszterelnök ezt is lesöpörte az asztalról. Arról van szó, hogy az ügyek kiszignálásakor lehet-e előre látni, hogy egy bíró, akire ügyet osztanak, nyugdíjba megy-e vagy sem. Ez a kulcskérdés. Túl azon, hogy a várományhoz való jog és egyéb jogok természetesen a bírákat is megilletik, a kérdés az, hogy a törvényes bíróhoz való jog garanciája érvényesül-e Magyarországon vagy sem. Jelen esetben ez nem fog érvényesülni, önök továbbra is alkotmánysértésben vannak.