Felszólalás adatai

Itt vagyunk, és részben az alkotmánymódosítás vitája kapcsán már nagyon sok érv elhangzott, de valahogy valami furcsa konokság ülte meg a kormánypárti képviselőket, és valahogy nem hallják meg, amit az ellenzék mond. Ez máskor is így szokott lenni, de én mégis csak ahhoz tartanám magam, hogy a következő fél órában elmondom azokat az érveket, amiket az elmúlt napokban egyébként meg is írtam részletesen a blogomon, és megpróbálok a nemzetközi politikatudomány tapasztalataival érvelni önöknek, felkészülve arra az esetre, hogy nem fogom önöket különösebben meggyőzni.

Pedig az az igazság, hogy önök a valósággal vitatkoznak, és azok a példák, amelyekkel megpróbálják igazolni ezt a teljesen igazolhatatlan és a választójogot teljesen indokolatlanul korlátozó törvényjavaslatot, ez bizony nemzetközi összehasonlításban nézve valóban egy példa nélküli eset. Példa nélküli, mert nem ismerünk nemzetközi példát arra, hogy egy országban létezik lakossági nyilvántartás, méghozzá olyan, amit eddig legalábbis senki nem kritizált, van egy állam, ami képes arra, hogy a választókat a passzív regisztráció révén, tehát az általa vezetett népesség-nyilvántartáson keresztül összeírja, képes arra, hogy 99,9 százalékos pontossággal választói névjegyzéket vezessen, mégis bevezeti az aktív regisztrációs eljárást. Erre nemzetközi példa nincs.

Még ha lenne, akkor is el kéne beszélgetnünk arról, hogy mégis, mi igazolja ezt az eljárást. Szeretném leszögezni, hogy nem ismerünk ilyen esetet. Ma a vita során, részben az alkotmánymódosítás kapcsán is, például Vejkey Imre képviselőtársam is felsorolt olyan országot, ahol aktív regisztrációs folyamat van, de nem beszélt arról, hogy ez pontosan milyen eljárást is jelent. Ugyanis ennek is számos formája van.

(20.10)

Az, ami ebben a törvényjavaslatban szerepel, aminek kapcsán kiderült, hogy maga Kósa Lajos sincsen tisztában azzal, hogy mi van a javaslatban, tehát valószínűleg az utolsó pillanatban nem pontosan azt nyújtották be, amit akartak, de ettől függetlenül ebben a javaslatban mégiscsak ez van, ez a világ egyik legszigorúbb regisztrációs eljárása. Tehát önök hivatkoztak például az Egyesült Államokra, Nagy-Britanniára, Franciaországra, hogy most tényleg demokratikus országokat mondjanak, és ne azokat az országokat, ahol olyan választási rendszer működik, amihez nyilván nem kell idomulnunk, és olyan féldemokráciák, amikre nyilván nem szeretnénk hasonlítani.

Ezekben az országokban, például az Egyesült Államokban létező gyakorlat meglepően sokszínű. Például vannak olyan államok, ahol nincsen regisztráció. Az Államok egy másik részében pedig a választás napján is lehet regisztrálni. Nagyon sok helyen sokkal liberálisabb a szabályozás, mint amit önök ebben a javaslatban megfogalmaznak, és ráadásul a politikatudomány a világ egyik legrosszabb regisztrációs rendszerének nevezi az amerikait.

Ráadásul az amerikai demokráciát folyamatosan mérgezi a regisztrációs eljárás, most is vita van arról, hogy mi legyen azokkal az állampolgárokkal, akiknek nincsenek is személyi okmányaik, tehát nem tudják a személyazonosságukat igazolni. Tehát azt is látni kell, hogy ha már arról beszélünk, hogy regisztráció, akkor bizony az a javaslat, ami ebben a törvényjavaslatban van, ez tényleg Bahama és Burundi szintjét nyeri el abban a mértékben, hogy milyen típusú aktivitást feltételez az állampolgártól.

Csak hogy néhány példát mondjak, hivatkoztak a sajtóban a francia példára; szeretném elmondani, hogy Franciaországban fokozatosan vezetik ki a regisztrációs eljárást, mindenkinek az életében egyszer kell regisztrálnia - tehát nem minden választás előtt -, és a fiatal állampolgárok esetében külön kampányokat, külön eseményeket szerveznek, amiken, ha megjelennek, automatikusan regisztrálva lesznek.

Nagy-Britanniában is folyamatos regisztráció van, ahol egyébként 2008-ban a választásra jogosultak 97 százaléka regisztrált - minden háztartás kap egy levelet, és bizony ez egy kétszáz éves hagyomány. Tehát nem arról van szó, hogy megszokták egy bizonyos rendszer alapján, hogy majd választani fognak, hanem ez egy nagyon-nagyon régóta működő rendszer.

Csak hogy néhány példát mondjak, mondjuk, Kanadában az éves adóbevalláson lehet regisztrálni. Ausztráliában a fiatalok 17-18 éves korukban kapnak egy levelezőlapot, hogy el ne felejtsenek regisztrálni. Mexikóban a választási hivatal munkatársai az elmaradott régiókban személyesen felkeresik az állampolgárokat, hogy regisztrálhassanak.

Tehát összességében, ha nemzetközileg nézzük, akkor két szempontból is példátlan, ami itt történik. Az egyik az, hogy olyat még nem láttunk, hogy egy jól működő rendszert leváltunk egy rosszul működő rendszerre, és olyat sem láttunk fejlett demokráciában, hogy ilyen típusú aktivitást feltételez a regisztrációs eljárás. Nem tudom, mennyire tudják, hogy mivel játszanak, azért ezt érdemes megnézni, hogy ha ránézünk a térképre politikatudományi értelemben, akkor bizony ez egy példátlan dolog.

Aztán menjünk tovább, mert végül is csinálhatunk őrültséget, bevezethetünk egy regisztrációt akkor, ha erre van valamilyen legitim indok. Itt kétfajta dolgot szoktak mondani fideszes képviselők. A vita elején inkább ilyen demokráciaelméleti, filozofikus dolgokat mondtak a tudatos választóról, aztán itt már a vége felé inkább ilyen technikai érveket mondtak. A leggyakrabban elhangzó technikai érv, hogy azért van szükség a magyarországi lakhellyel rendelkezők esetében is a regisztrációra, mert a magyarországi állandó lakhellyel nem rendelkezők esetében mindenképpen szükség van regisztrációra. Azt gondolom, hogy ez a második állítás, tehát hogy a magyarországi lakhellyel nem rendelkezők esetében is szükség van regisztrációra, ez is vitatható egyébként, de valószínűleg ez így van.

Azt is elfogadom, bár egyébként ezzel kapcsolatosan is lehetne lefolytatnunk egy vitát, hogy a magyarországi nemzetiségi szavazók esetében szükség van-e regisztrációra. Szerintem ott is meg lehetne oldani előzetes regisztráció nélkül, hogy nemzetiségi listára lehessen szavazni. De az, hogy önmagában abból a kényszerből, hogy a magyarországi lakhellyel nem rendelkezők vagy pedig a külföldön szavazók esetében kell valamifajta regisztrációs eljárás, hogy ebből semmi nem következik arra, hogy a magyarországi lakhellyel rendelkező másik nyolcmillió választónak miért kellene regisztrálni, ez egészen biztos.

Lázár János képviselőtársam, aki tényleg, amióta itt ülök a parlamentben, biztos, hogy az egyik legcinikusabb és leghazugabb parlamenti felszólalást mondta el, amit életemben hallottam, ő is elmondta, hogy jelenleg is van regisztráció. Hát hogyne lenne! Ha valaki nem a lakhelyén akar szavazni, annak bizony a jegyzői hivatalban ehhez kvázi regisztrálnia kell magát, tehát jeleznie kell, hogy nem ott fog szavazni. Ha külföldön akar szavazni, szintén jeleznie kell, hogy a külképviseleten fog szavazni.

Eddig is működött ez a dolog. Onnantól kezdve, hogy tömegesen megnyílik az állampolgárság lehetősége olyanok számára, akiknek nincsen magyarországi lakhelyük, nyilván ez egy új helyzet, én ezt nem tagadom. Lehet, hogy ehhez kell egy regisztrációs eljárás, lehet, hogy lehetne még másik technikát alkalmazni, tegyük fel, hogy ebben meg tudunk állapodni. Most az a kérdés, hogy ebből következik-e bármi, hogy egy olyan típusú egységes eljárásrendben kell a regisztrációt elvégezni vagy a választói névjegyzéket összeállítani, amelyben minden állampolgárt egyformán kell mérni.

Itt elhangzott az, hogy a választójog egyenlősége miatt ezt meg kell tennünk, de ez egy marhaság, már bocsánat! Eljárásjogi szempontból az államnak nem az a dolga, hogy az állampolgárokat egyformán kezelje, hanem az a dolga, hogy minden állampolgár élethelyzetének megfelelően a lehető legkönnyebbé tegye a szavazást. Ha ez egy határon túli magyar állampolgár esetében a regisztráció, akkor kell a regisztráció, ha az automatikus, van passzív regisztráció, tehát a választói névjegyzék állami vezetése, akkor meg azt kell csinálni.

Önök összekeverik az eljárásjogi szempontból vett diszkriminációmentességet az alanyi jogi értelemben vett választójogi egyenlőséggel. És azt az elképesztő dolgot művelik itt a választójog területén, hogy miközben anyagi jogi értelemben a választójogban van különbség, hiszen a határon túli, magyarországi lakhellyel nem rendelkezőknek csak egy szavazata van, tehát itt megengedik a választójog egyenlőtlen voltát, és az eljárásban akarnak egységességet létrehozni. Tehát ez egy őrültség, már bocsánat!

Nyilvánvaló, hogy amikor önök arról beszélnek, hogy a vak embereknek segíteni kell azzal, hogy Braille-írással készült szavazólapok vannak, ez nagyon helyes, különbséget tesznek a vakok és a látók között, hát persze. Amikor arról beszélnek, hogy a mozgáskorlátozottak vagy az idős emberek kérhetnek mozgóurnát, helyes, hiszen alkalmazkodni kell az élethelyzetükhöz. Azok az emberek, akik a környező országokban vagy a világ másik végén élő kettős állampolgárok, és nekik egy külön névjegyzéket kell felállítani ahhoz, hogy szavazni tudjanak, ez helyes. De miért kell azt a több mint húsz éve működő jó gyakorlatot, ami a Magyarországon állandó lakhellyel rendelkezők esetében eddig működött, és nekik állítani adminisztratív korlátot azért, hogy választójogukat gyakorolják, ez nem helyes.

És egyébként nem csak az a bizonyos horvát példa van, amire több képviselőtársam hivatkozott. Én elővettem a nemzetközi irodalmat, hogy idézzek egy összefoglaló tanulmányból, ami a regisztrációs eljárást követi; ez megállapítja, hogy a külhoni szavazás általában aktív regisztrációval jár azokban az országokban is, ahol egyébként belföldön automatikus regisztráció van érvényben, hiszen a kormányzatnak kevés más eszköze van arra, hogy számon tartsa a határon túli kisebbségeket.

Felsorolok néhány országot, ahol ez a rendszer működik, és nem fogom az összeset. Például Portugáliában, például Olaszországban, például Japánban, például Svédországban, például Horvátországban, de Ausztráliában is eljárásjogi szempontból, tehát az eljárás szempontjából meg vannak különböztetve a határon túli és a határon inneni választók. Miért ne lennének? Az eljárásnak alkalmazkodnia kell a valós élethelyzetekhez. Ez volt tehát az egyik technikai érv, amit elmondtak, ezt mondták a legtöbbször. Annyi nemzetközi példa van ennek a cáfolatára, meg egyébként az elemi logika szabályai is, hogy azt gondolom, hogy ez azért nem áll meg.

Egy másik érv, ami itt viszonylag kevésbé hangzott el, de mivel Navracsics Tibor írta, akit egyébként én kiváló politológuskollégának tartok, ha szabad ezt mondanom, ő vetette fel azt, hogy a regisztráció azokban a választási rendszerekben gyakoribb, ahol a választási rendszer területi szempontjai érvényesülnek. Ezzel tulajdonképpen arra akar célozni, hogy azért kellett regisztráció, hogy az esetleg billegő körzetekben való átjelentkezések ne manipulálják az eredményt. Ugye, láttunk erre példát, 2010-ben Szanyi Tibor kampánya kapcsán került elő egy olyan hangfelvétel, amiből kiderült, hogy tulajdonképpen tudatosan építettek erre.

Most ennek szintén az égadta világon semmi köze nincs a regisztrációhoz. Azért mondom ezt egyébként, mert maga a javaslat - és aláírom, hogy ennek a javaslatnak vannak pozitív elemei, például a javaslat ezt tökéletesen kezeli, hogy ha valaki nem a lakóhelyén akar szavazni, ezt jelzi a választási szervek felé, és ahol szavazni fog, ott is azokra a jelöltekre kell szavazni, akik az ő lakóhelyén indulnak. Ez teljesen rendben van. Mi köze ennek a regisztrációhoz? Megint nem látom be.

Van egy harmadik elem, nevezhetjük ezt is egy technikai érvnek, ez pedig a választási csalások visszaszorítása. Itt már kezdünk belecsúszni a filozofikusabb érvek világába, tehát amik arról is szólnak, hogy tulajdonképpen mit várhatunk el az állampolgároktól, milyen típusú tudatosságot, mert itt ugye beszéltünk a szavazatvásárlásról, a láncszavazásokról, a leitatásokról, és a többi, és a többi.

A javaslatban az is szerepel, hogy megbízott útján is lehet regisztrálni. Innentől kezdve azt gondolom, hogy nem tudom, miről beszélünk. Ugyanis, ha valaki szavazatokat akar vásárolni, akkor egy kicsit macerásabb lesz neki, mert először meg kell vásárolni őket azzal, hogy egy megbízáson keresztül regisztrálja őket, majd utána el kell őket vinnie szavazni.

(20.20)

Azt gondolom, ez rendkívül visszataszító dolog, és azért arra szeretném fölhívni a figyelmüket, hogy Magyarországon ismereteim szerint jogerősen ilyen típusú választási csalás miatt egy embert ítéltek el, ez az illető Papcsák Ferenc fideszes képviselő kampányában dolgozott 2002-ben, és kiderült, hogy 2000 forintjával vásárolta a szavazatokat. Jogerősen ítélték el, felfüggesztett börtönbüntetést kapott. Tehát ez a gyakorlat létezik, még egyszer mondom, az önök háza tájáról merült fel az egyetlen olyan eset, ahol jogerős bírósági döntés született. De hogy ezt ezzel az eljárással nemhogy visszaszorítani nem lehet, hanem éppen segíteni, mert még jobban lehet tudni azt, hogy kik azok az emberek, akiket regisztráltatni fognak, s kik azok az emberek, akiknek a címeit majd pontosan ismerni fogják, és majd vissza kell hozzájuk menni, hogy elvigyék őket szavazni, ez biztos, hogy nem fogja visszaszorítani az ilyen típusú választási csalásokat.

Hát akkor beszéljünk az úgynevezett filozofikusabb érvekről, amelyek a választási eljárási törvényről szóló vita kapcsán korábban megfogalmazódtak. Itt valahogy arról szólt az ilyen típusú érvelés, hogy hát az állampolgárok, ha már választani akarnak, azért az mégiscsak elvárható, hogy jelezzék a választási szándékukat, mégiscsak elvárható valamifajta minimális tudatosság. Lázár János itt Gerő András egy, azt hiszem, 2009-es cikkére utalt - én akkor is sikítófrászt kaptam ettől a cikktől -, és valóban egyfajta olyan liberális érvelést tartalmaz, ami arról szól, hogy túl nagy a populizmus piaca Magyarországon, és bizonyos választókat éppen ezért a regisztráció révén el kell zárni a szavazatoktól. Ez a dilemma a liberálisokat a XVIII-XIX. században érdekelte, amikor szembesültek azzal, hogy a tömegek megjelentek a politikában, és bizonyos liberálisok azóta sem tudtak megbékélni azzal, hogy hát bizony általános választójog van minden rendes demokráciában.

Hadd olvassak föl önöknek egy idézetet, ami 2010 februárjában hangzott el: "Mindenkinek van joga szavazni természetesen, demokráciában - sajnos, nem sajnos, ízlés kérdése - ez így van. Legyen mindenkinek szavazati joga természetesen, de adhassa el az államnak. Az állam kijelöl egy fix összeget, egy ötletszerű összeget, mint a mindenkori minimálnyugdíj összegét, ezt kijelöli. Aki ezért el akarja adni a szavazati jogát, visszaviszi a kis kopogtatócéduláját, megkapja a pénzét, aztán menjen isten hírével, és kész. Bizonyos értelemben mindenki jól jár. Azok, akik kapnak ezért néhány ezer forintot, azok is jól járnak, mi meg megszabadulunk azoktól, akik tulajdonképpen másképpen adják le a voksukat."

Szeretnék egy találós kérdést feltenni. Tudják-e, hogy kitől származik az idézet? Hangfelvételem van róla, tehát nem hazudok. A Magyar Országgyűlés elnökétől származik ez az idézet, Kövér László mondta ezt 2010 februárjában.

Tehát amikor arról beszélünk, hogy miről is szól a regisztráció, akkor tulajdonképpen ez egy ilyen költséghatékonyabb megoldása a kövéri ideának. Nem arról van szó, hogy az állam fizet azért, hogy az emberek ne szavazzanak, hanem az állam kvázi költségeket támaszt a szavazás elé, időben, pénzben és felesleges bürokratikus eljárásban, és aki ezeket a költségeket kvázi nem akarja kifizetni, az bizony ne szavazzon.

Schiffer András képviselőtársam az alkotmány-, az alaptörvény-módosítás kapcsán hosszasan érvelt amellett, hogy egy olyan országban, ahol részben még a Kádár-rendszer, részben a rendszerváltás évtizedeinek a kudarcai és sajátos politikai kultúrája miatt eleve rossz szemmel néznek a politikára és a politikusokra, és eleve úgy gondolják, hogy ez mind nem róluk szól, hogy a politikusok a saját zsebeiket tömögetik, és hogy az elmúlt húsz évben azok a pártok, amelyek korábban meghatározták a politikát, nagyon sokat tettek azért, hogy az emberek kedvét elvegyék attól, hogy részt vegyenek a választásokon, egy ilyen országban bevezetni egy ilyen rendszert - és mondom, emögött azért nem egy virtigli demokrata érvelés húzódik meg -, hát azt gondolom, rendkívül felelőtlen és rendkívül káros. De ráadásul, ha még - teszem azt - igaz lenne az, hogy valamilyen módon a tudatosabb választókat ki lehetne szűrni, és a kevésbé tudatosakat távol tartani, akkor is biztos, hogy nem a regisztráció lenne erre a legjobb példa.

Mivel én korábban empirikus kutató voltam, ezért kíváncsi voltam például arra, hogy a legutóbbi választáson az utolsó két hétben döntő szavazóknak vannak-e olyan ismérvei, ami alapján azt gondolhatjuk, hogy akik az utolsó pillanatban döntenek, azok kevésbé tudatos szavazók. Mivel közvetlen információnk nincs erre, ezért olyan dolgokat néztem meg, amelyek összefüggenek a tájékozottsággal, mint például az iskolai végzettség vagy a politikai tájékozódás, és azt kell látni, hogy ha például azt a kérdést tesszük föl, hogy milyen gyakran olvas az illető újságot, milyen gyakran hallgatja a híreket a rádióban vagy milyen az iskolai végzettsége, bizony azok a polgárok, akik az utolsó két hétben döntöttek, semmiben nem különböznek azoktól, akik korábban eldöntötték, hogy kire fognak szavazni. Egyszerűen egy teljesen tudatos és teljesen racionális döntés az, ha valaki az utolsó pillanatban dönti el, hogy elmegy-e szavazni vagy sem. Tulajdonképpen a legtökéletesebb információs helyzetben akkor van az ember, amikor jön a választás.

Itt képviselőtársaim emlegették már a Kubatov-beszédet vagy az őszödi beszédet, ezek mind - éppen azért, mert a politikai kampányoknak ez a logikájuk - az utolsó két hétben jöttek elő. Milyen alapon gondoljuk mi azt, hogy azok az emberek, akik nem regisztrálnak a választás előtt, feltétlenül tájékozatlanabbak vagy tudatlanabbak, mint mások? Miért gondoljuk ezt, hogy ez kiszűri azokat, akik nem odavalók? És hát ne felejtsük el - visszatérve a regisztráció konkrét részleteire -, hogy négyféleképpen lehet regisztrálni. Lehet levélben, egy olyan időszakban, amikor még a kampány heve senkit nem ér el. Tulajdonképpen bő fél évvel a választás előtt kap az ember egy levelet, összesen két hete van arra, hogy ahhoz képest, hogy elküldték a levelet, az ő levele vissza is érkezzen. Nagyon sokan nyilván nem fogják figyelni ezt az eljárást, nagyon sokan abban a helyzetben lesznek, hogy el fognak felejteni levélben regisztrálni. Onnantól kezdve pedig hát vesszőfutásban vannak, mert vagy az ügyfélkapun keresztül regisztrálnak - ami még az internetfelhasználók számára is elég ismeretlen dolog, tehát a magyar lakosságnak egy nagyon törpe hányada az, aki használja az ügyfélkaput -, vagy pedig személyesen. Azt gondolom, hogy ez nagyon sokakat egyszerűen érdektelenné fog tenni ebben a dologban, és innentől kezdve teljesen mindegy, hogy ezek milyen pártiak, mert nem ez a lényeg. Én is azt gondolom, hogy lehet, hogy az LMP ezzel még jól is jár, de legkevésbé sem érdekel ez a dolog.

Ráadásul van egy másik olyan dolog, ami szintén a politikai kultúránkkal jobban összefügg, hogy sajnos azt kell tapasztalnunk, hogy Magyarországon a politikai részvétel eddig is túlságosan erősen kötődött a pártok mobilizációjához. Ha megnézzük azt, hogy a magyarországi részvételi adatok milyen mintázatot mutatnak, akkor azt kell látnunk, hogy minél inkább a pártok mozgatják meg az embereket, annál magasabb a részvétel. A parlamenti választásokon, mondjuk, az európai átlagnál 6 százalékkal kisebb a részvétel, az önkormányzatin 13 százalék, a népszavazásnál 15 százalék a lemaradásunk az európai átlagtól. Tehát eleve olyan a politikai részvételünk, hogy tulajdonképpen az embereknek az a része szavaz leginkább, akinek van valamifajta, nem tudatossága, hanem valamifajta erős pártelköteleződése.

Egy olyan politikai verseny alakult ki Magyarországon, ahol az emberek így is túlságosan nagy mértékben a pártok mozgósítása miatt mentek el szavazni és mutattak politikai aktivitást. Hogy mondjak egy másik számot: 2006-ban egy európai vizsgálat szerint Magyarország volt az egyetlen olyan ország Európában, ahol többen mondták azt, hogy részt vettek egy párt kampányában aktivistaként, mint részt vettek volna valamilyen civil szervezet munkájában. Tehát ez egy ilyen pártközpontú politikai kultúra, és most ráadásul rá fogjuk kényszeríteni a választókat arra, hogy a pártok mozgósítása miatt menjenek el egyáltalán regisztrálni. Tehát önmagában még inkább kiszűrjük azokat a szavazókat, akik nem valamelyik párt elkötelezett szavazótáborát jelentik, olyan szavazókat, akik folyamatosan megbocsátják a pártjuk rossz kormányzását vagy korrupciós ügyeit. Pontosan azokat a szavazókat, azokat az ilyen értelemben ideális szavazókat fogjuk elveszteni ebben az eljárásban, akik azért mennek el szavazni, mert éppen akkor azt gondolják, hogy az országnak egyik vagy másik párt győzelme lenne szerencsés, és nem azért, mert egy párt nyájához tartoznak.

Azt is mondhatnám, hogy innentől kezdve ne gondoljuk azt, hogy a regisztrációs eljárásban részt vevők elsősorban azok közül fognak kikerülni, akik ilyen citoyenek - hogy Fricz Tamást idézzem -, tehát ilyen állampolgári öntudattal rendelkező szavazók. Nagyon egyszerűen azok fognak elmenni, akik benne vannak a pártok adatbázisaiban, akiket a pártok aktivistái el fognak érni, akiket a pártok aktivistái majd meg tudnak győzni arról, hogy akkor ők majd megbízottként regisztráljanak az állampolgárok helyett. Tehát ez nem arról fog szólni, hogy a tudatos választókat részesítsük előnyben, hanem a pártelkötelezett szavazókat, a pártokhoz nyilván a legközelebb álló szavazókat. Ez még tovább fogja erősíteni azt a túlságosan pártközpontú politikai kultúrát, amit eddig is láttunk Magyarországon.

Összességében azonban azt gondolom, hogy a regisztráció bevezetésével kapcsolatosan a legnagyobb probléma az, hogy csökkenteni fogja a választási részvételt. Tehát most lehet persze azt mondani, amit itt Lázár János képviselőtársam is elmondott, meg amit miniszterelnök úr is elmondott, hogy ettől lesz magasabb a részvétel. Nyilván a határon túlról beérkező szavazatok miatt lehet, hogy több lesz a merítési bázis, tehát több lesz a választójogosult, de hogy ettől többen fognak szavazni, az csak abban az esetben lehet, ha önök annyira föl fogják ezzel hergelni a választókat, hogy tényleg el fognak menni regisztrálni, és tényleg önök ellen el fognak menni szavazni.

(20.30)

Tehát ilyen szempontból lehet, hogy nem jön be a számításuk, de azt gondolni, hogy az akadálypályán gyorsabban lehet futni, mint a síkfutáson, azt gondolom, hogy az elemi logika szabályaival ellentétes. Ráadásul - akkor megint hivatkozom nemzetközi kutatásokra - minden kutatás arról beszél, hogy a regisztráció csökkenti a választási részvételt. Vannak erről amerikai tanulmányok, összehasonlító tanulmányok, amelyek például az amerikai regisztrációs eljárás, liberalizációs eljárások hatását vizsgálták. Önmagában például az az amerikai államok között, hogy a választás napján is lehet regisztrálni - önmagában ez! -, 5 százalékkal növelte a választási részvételt nagyon sok államban.

Abban van egy vita a politikatudományon belül, hogy önmagában a regisztráció milyen társadalmi csoportok részvételét csökkenti, mert például vannak olyan amerikai tanulmányok, amelyek arra hívják fel a figyelmet, hogy sokszor éppen a legmagasabb státusú embereket tartja távol a szavazástól, de összességében mégis az az általános felismerés, hogy általában véve azoknak a politikai képviseletének további csökkentését eredményezi a regisztráció, akik egyébként is kis politikai súlyt képviselnek, mert kis arányban mennek el szavazni. Leginkább a fiatalok, a különböző etnikai csoportok, etnikai kisebbségek képviselői, a kistelepüléseken élők és a szegények. Éppen azok a társadalmi csoportok, akik az elmúlt 20 év politikai versenyfutásában a legkisebb súlyt szerezték maguknak. És nem azért, mert ez eleve el van rendelve, hogy ők kevésbé menjenek el szavazni, hanem azért, mert az ő általában véve vett társadalmi deprimációjuk egy politikai deprimációt eredményezett. Ha megnézzük azt, hogy melyek azok a társadalmi csoportok, amelyek ügyeit a legkevésbé karolta föl a magyar politika az elmúlt években, hát pontosan ezek a csoportok: a kistelepülésen élők, a fiatalok, a romák, az alacsony iskolai végzettségűek és a szegények.

És ha megnézzük az önök kormányzati politikáját, tulajdonképpen két olyan társadalmi csoport van, akivel láthatóan nem akarnak ujjat húzni: a nyugdíjasok és a felső-középosztálybeliek.

Önöknek van egy társadalmi célcsoportjuk, nekik kormányoznak, és az összes többi társadalmi csoport politikai hangját megpróbálják elnyomni a regisztrációs eljárással. Ez ennek az értelme.

Ezzel egyébként, összekötve az önök gazdaságpolitikájával - önök mindig a balti országokra hivatkoznak -, a Baltikum úgynevezett sikeres országaiban, ahol óriási jövedelmi egyenlőtlenségek vannak, ugyanezt csinálják; ott az orosz kisebbségnek nincs választójoga, és úgy tudják stabilizálni ezt a fajta, a társadalmi esélyegyenlőtlenséget növelő politikai szisztémát meg gazdasági-társadalmi szisztémát, hogy azoktól, akik a kárvallottjai ennek, elveszik a politikai képviseletet. Ugyanez történik ezzel. Lehet, hogy önök ezt nem tudatosan csinálják, bár egyébként meglepődnék, mert azért hatalmi ügyekben eléggé ügyesen csavargatják a potmétereket, de ennek ez lesz az eredménye. Pontosan azok a leszakadó rétegek lesznek még rosszabbul képviselve, akik eddig is a kárvallottjai voltak a politikának, és ez hosszú távon mindenkinek rossz.

Hosszú távon ugyanis ez azt fogja eredményezni, hogy a még kisebb részvétel, a még nagyobb leszakadás bizonyos társadalmi csoportok politikai aktivitásában és politikai súlyában azt fogja eredményezni, hogy különböző részérdekeket fog képviselni a kormányzás - nem biztos, hogy csak az önöké, a mindenkori kormányzás -, és azok a társadalmi problémák, amiket nem tudunk megoldani, azok továbbra is megoldatlanok lesznek.

Lehet, hogy rövid távon a nyugdíjasok jól járnak ezzel, mivel aktív választói közönség, és a kormányok nem mernek szembemenni az ő akarataikkal, de hosszú távon azok a leszakadó rétegek, akiknek nem lesz munkájuk, azok miatt nem lehet majd kifizetni a nyugdíjasok nyugdíjait. Tehát így függ össze a jó kormányzás és az, hogy milyen választási rendszert alakítanak ki.

Azt gondolom, hogy ez a törvényjavaslat, ami itt áll előttünk, akkor is alkotmányellenes, és az Alkotmánybíróságon remélhetőleg meg fog bukni, ha elfogadják az alaptörvény-módosítást. Azért, mert az alaptörvény-módosítás legfeljebb azt a problémát oldja meg, hogy valamilyen legitim indokot kelljen keresni a választójog korlátozására. Innentől kezdve nem kell keresni, mert benne van az alaptörvényben. De az alapjog korlátozásának a mértékével kapcsolatosan azt gondolom, joggal merülnek fel kételyek. Ha például a választás napján is lehetne regisztrálni, valószínűleg ezek a kételyek kevésbé lennének erősek. Ha például nem két hétig lehetne levélben regisztrálni, hanem mondjuk, az egész eljárás keretében végig - egyébként nem fogom föl, hogy miért csak két hét van a levélbeni regisztrációra -, akkor talán megint kevésbé merülnének fel az aggályok.

De ahogy Schiffer András képviselőtársam is utalt rá, van itt még egy másik probléma az önök szempontjából, ez pedig az európai emberi jogi egyezmény, amivel kapcsolatosan, azt gondolom, szintén fölmerülnek aggályok.

A strasbourgi bíróságnak volt egy 2008-as döntése, amiben a 2004-es grúz választásokkal kapcsolatos jogorvoslatokat tárgyalták meg egy nagyon hosszú folyamat keretében, ahol végül is a 2004-es grúz választások kapcsán elfogadták azt, hogy regisztrációs eljárásra kötelezték az állampolgárokat, és ez végül is befolyásolta az eredményt, csak éppen ebben az eljárásban két dolog miatt tartották legitimnek ezt az eljárást. Az egyik az, hogy a választás napján is lehetett regisztrálni, a másik pedig az, hogy nem volt névjegyzék. És ebből a döntésből leszűrhető tanulság véleményem szerint az, hogy ennek az egyezménynek a tükrében a választójognak olyan típusú korlátozása, amit önök a regisztrációval meg akarnak lépni, tulajdonképpen egy annak a tükrében mérlegelendő legitim és arányos korlátozás, amilyen mértékben az állam egyébként képes regisztrálni a saját szavazóit, amilyen az adott ország kulturális hagyományai, politikai intézményrendszere. A magyar politikai intézményrendszerben az ilyen típusú regisztráció teljesen újszerű, és mivel az állam eddig képes volt 99 százalékos pontossággal nyilvántartani a saját szavazóit, véleményem szerint teljesen értelmetlen.

Úgyhogy visszatérve az eredeti mondókámra, szerintem ez egy drámai fordulat, ami most itt történik, és itt ülünk néhányan, beszélgetünk, hozzá vagyok szokva, hogy az egyetemi előadásokon nagyon kevés hallgatóságom van, tehát ez engem a legkevésbé sem érdekel, csak azt gondolom, hogy most amiről beszélgetünk, ez a magyar demokrácia legnagyobb dilemmája, ami előtt vagyunk.

Önök részben nyíltan, részben kevésbé nyíltan kimondták azt, hogy nem minden állampolgárt tartanak méltónak arra, hogy szavazzon. (Kontur Pál közbeszól.) Most lekeverték ezt az érvelést, de azért tényleg hallgassák meg ezt a bizonyos beszédet Kövér Lászlóval 2010 februárjából, ahol elmondja azt, hogy tulajdonképpen az államnak vissza kéne vásárolni az emberek szavazatait.

Ez, azt gondolom, utólag az egész választási eljárási folyamat, a választási rendszer átalakítása kapcsán, amikor folyamatosan kérdeztük azt, hogy lesz-e regisztráció vagy nem lesz regisztráció, folyamatosan sunnyogtak ezzel kapcsolatosan, mert így szépen, szalámizva akarták ezt a törvényt átnyomni - az egész választási folyamatot szabályozó törvényeket -, és azt gondolom, hogy itt is legalábbis nem az eljárás tiszta voltát segíti az, hogy például a kampányfinanszírozással kapcsolatos szabályok nincsenek benne ebben a törvényben. Nyilván lépésről lépésre megyünk előre. Azt gondolom, hogy egy csomó minden akkor lenne értelmezhető, ha azokról is tudnánk együtt beszélni.

Összességében azt gondolom, hogy ennek az eljárási törvénynek a központi gondolata az előzetes regisztráció, emellett semmilyen érv nem szól, semmilyen technikai, semmilyen vállalható, egy demokrata által vállalható elméleti érv sem szól mellette, önök mégis ezt erőltetik. Azt gondolom, hogy ennek nagyon rossz vége lesz, akkor is, ha ez megbukik az Alkotmánybíróságon, és akkor is, ha nem. Egyszerűen olyan árnyékok vetülnek magára a választási folyamatra, annyira megkérdőjelezik azt, hogy van-e Magyarországon teljes mértékben szabad választás, ami egy nagyon nehéz pillanat lesz Magyarországon, a volt Magyar Köztársaság életében.

És akkor nem beszéltem még egy csomó olyan turpisságról, ami ehhez képest, azt gondolom, hogy...(Az elnök kikapcsolja a mikrofont.)