Felszólalás adatai

Nyilván ez is lehetett az oka annak, hogy a mértékadó vélemények közül nem említett meg minket. Pedig mi kezdettől fogva azt mondtuk, hogy azzal egyetértünk - és akkor áttérve a törvényjavaslat és az alaptörvény-módosítás fő dilemmájára -, hogy a bírói rendszerben kell egy rendszerváltozás. Ennek olyan alapvető elemei is lennének, amit jómagam hivatalból, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének jogi bizottsága tagjaként tapasztalok "a hatékony igazságszolgáltatásért" nevezetű szakbizottságban, amely az összes Európa tanácsi tagállam, 47 tagállam összehasonlító elemzését végzi el a bírói-igazságszolgáltatási működés elemeit vizsgálva. Idén júliusban tartott ülésünkön, ahol megfigyelőként vettem részt, az összes tagállami szakértő, miután elemezte a bírák és ügyészek karrierlehetőségét és egyáltalán működési feltételrendszereit, nagyon súlyos következtetésekre jutott Magyarország tekintetében, mert olyan számokkal kellett szembesüljünk például, hogy egy magyar bíró jelenlegi fizetési színvonala, bérszínvonala a harmadát sem éri el, mondjuk, a görög bírákénak, vagy pedig a magyar bírói kar egy főre jutó bírói segédszemélyzetének a száma Európában szinte messze a legalacsonyabb. És természetesen még akkor olyan elemekről is beszélni kell, hogy a fegyelmi eljárások száma aránytalanul kevés. És ez nem azért van, mert a magyar bírósági jogszolgáltatási gyakorlat olyan tökéletes, hanem egyszerűen nincs egy jól átlátható, jól működő olyan mechanizmus, amely korrigálná az olyan, bírói függetlenség elvét sárba tipróan eljáró bírókat, akik a hatályos jogrend fölé, mellé vagy azon kívül helyezik magukat.

Tehát nagyon komplex a kérdés, és mi akkor tudtuk volna igazán aggálymentesen támogatni a kormányzat törekvéseit, ha mindjárt az első pillanattól kezdve az igazságszolgáltatási rendszer hatékonyságának az előmozdítása lett volna a meghirdetett fő cél, és egyben az a fajta tisztulás, az a fajta szükségképpeni változás, amiről mi nagyon sokat beszéltünk. És itt megint csak visszautalok arra, hogy 2002 és 2010 között - ezt az emberi jogi bizottság jelentése is igazolja, amit jómagam készítettem elő - tucatnyi olyan kirívó jogsértést követett el az akkori államszervezet, annak sajnálatos módon nem csak a rendőri és ügyészi szervezetrendszere, de a bírói szervezetben is voltak olyan elemek, amelyek egyértelművé tették, hogy politikai nyomásra hoznak döntéseket. És ilyen bírák számára, úgy gondolom, hogy nem jelenthet mentesülést a bírói függetlenség mögé való bújás, igenis nekik számolni kell azzal, hogy arra irányadó eljárásban felelősségre vonásra kerülnek. Ezt mi szorgalmaztuk volna, sajnálatos módon a kormánytöbbség ezt nem támogatta.

Most megnézve tehát a konkrét kérdést. A korábbi kétperces hozzászólásokban, illetve a vezérszónoki hozzászólásainkban is jeleztük, hogy nyilván az alaptörvény azon kitételét, hogy az általános nyugdíjkorhatárhoz igazították a bírák nyugállományának idejét, ezt most nem lehet itt vitássá tenni, amellett, hogy lehet aggályokat hangsúlyozni. Mi elvszerűen ezt azért támogattuk, azt mondtuk, hogy egy jó irány, de a végrehajtását... - tehát egyértelműen van egy alkotmánybírósági határozat, amely egyébként sajnálatos módon nem kap kellő teret a törvények indokolásában. Tehát úgy gondolom, hogy ez egy alkotmányos kötelezettsége a kormányzatnak, hogy ha az Alkotmánybíróság döntése teremt olyan helyzetet, hogy nemcsak hogy egy, a bírák a jogállásáról szóló törvényt, hanem még ráadásul az egyébként átmeneti rendelkezési szabályokat tartalmazó, de alaptörvény részévé tett szabályokat módosítani kell, akkor ez kellene legyen az indokolásban is, az általános indokolás meghatározó eleme, hogy mik voltak azok a dilemmák, amelyeket az Alkotmánybíróság határozata aggályosnak mondott, és ehhez képest kell meghatározni azt a megoldási rendszert, azt a javaslatot letenni az asztalra, ami az alkotmányellenesnek nyilvánított szabályokkal előállt helyzetet orvosolja. Tehát ezt hiányoljuk, és ezért nem árt, ha visszautalunk arra, hogy mi itt a fő dilemma.

Az Alkotmánybíróság határozatából azt emelem ki, amelyben azt mondja a 101. pontban, hogy "A bírók kijelölésében nem érvényesül feltétlen automatizmus, és az ügyelosztási rendtől az eljárási törvényekben szabályozott esetekben, illetőleg igazgatási úton a bíróság működését érintő fontos okból el lehet térni. A törvényes bíró garanciáját egyértelműen sérti az olyan törvény, amely viszonylag rövid időn belül eredményezi a bírói tisztség időtartamának lerövidülését, vagyis a bíró gyors eltávolítását tisztségéből.". Tehát mi kezdettől fogva ezt a problémát láttuk magunk előtt, és erre hívtuk fel a kormányzat figyelmét.

A mostani javaslatcsomag azt az utat követi, amit egyébként az Alkotmánybíróság határozatának 103. pontja mint lehetőséget felvet. Tehát a 65. életévet mint elméletileg jó korhatárt, átmeneti korhatárt az Alkotmánybíróság határozata is tartalmazza. Mi ezt a korhatár-meghatározást mint átmeneti szabály iránytűjét, nem tudjuk kritika nélkül elfogadni, de azt mondjuk, hogy nem is feltétlenül a legrosszabb megoldás. Tehát lehet itt sokféle megoldásban gondolkodni, de a 65. életév önmagában nem rossz átmeneti szabály.

(12.00)

Az, hogy 2022-ig terjedő időszak, tehát egy tízéves átmenetet kap ennek a szabálynak a bevezetése, már viszont sokkal kezelhetőbb helyzetet eredményez. Nem jár azzal a földcsuszamlásszerű bíróielmozdítás-számmal, amelyet végül is eredményezett.

Azért annyival mindenképpen adós a törvényjavaslat, bár mi nem támogatjuk az automatizmus rendszerét, tehát hogy minden bírát automatikusan, mindenfajta fenntartás nélkül vissza kell venni, de azt mindenképpen szükségesnek láttuk volna, és ezt a Velencei Bizottság múlt heti delegációjával való találkozás során is tapasztaltuk az ottani szakértők részéről, illetve tegnap az Európai Parlament szabadságügyi bizottságával találkozva, hogy nekik ez egy nagy kérdés, tehát ezt nem értik velünk együtt sem, hogy azért egy jogállami rendszerben nem lehet olyan helyzetet teremteni, egy alkotmányellenesnek nyilvánított jogszabállyal előidézett, nyilván ebből fakadóan jogsértő helyzetet reparálni kell. Hogy ennek milyen megoldását választja a kormány, azzal adós igazából, mert ebből a javaslatcsomagból nem derül ki, hogy valóban az elmozdított bírákkal mi lesz. Én azt a javaslatot tudnám a leginkább elfogadni, hogy bízzuk rá azokra a bírókra, akik most ebbe a helyzetbe kerültek, hogy ők élni kívánnak a visszahelyezés lehetőségével vagy sem.

Nagyon érzékeny kérdésről van szó. Gyakorló ügyvédként még a képviselői munkám mellett azt tapasztalom, hogy hihetetlen morális válságot okozott ez a kérdés, főleg a korhatárba eső bíráknál. Tehát több bíró már nagy nehezen megemésztette, és tulajdonképpen ráállt arra, hogy akkor végül is előbb-utóbb most már be kell fejezni a hivatását, amit adott esetben nagyon szeretett, és nagy tapasztalattal rendelkezik benne, de megbékélt ezzel a helyzettel. Most viszont előáll egy új helyzet, amelyben még 3 évig, mondjuk, folytatnia kell. Tehát magyarul, bízzuk rá az érintett bírókra, hogy kívánják-e a visszahelyezést, illetve kívánnak-e továbbra is valamilyen módon, akár mediációs rendszerben részévé válni az igazságszolgáltatás rendszerének.

A történeti alkotmány vívmányairól sokat beszéltünk már a kétperces viták során. Én csak annyit jeleznék ebben a körben, hogy nagyon szerencsés és nagyon is üdvözlendő, hogy az Alkotmánybíróság az alaptörvény értelmezésénél segítségül hívta a bírói elmozdíthatatlanság alapelvét. Nagyon fontos, hogy Magyarország, a Magyar Országgyűlés nem azért tárgyalja most újra vagy gondolja át a bírák nyugalmazásának, nyugellátásának kérdését, az ebből fakadó átmeneti szabályokat, mert mondjuk, az Európai Bíróság gyorsított eljárásban hozott döntése erre kötelezi - itt október 1-jén lesz előrejelzések szerint ezzel kapcsolatos döntés -, és nem azért, mert mondjuk, az Európa Tanácsnak egyébként komoly szakértő testülete, a Velencei Bizottság erre intette Magyarországot, hanem azért, mert az Alkotmánybíróság meghozta a mindenkire kötelező döntését.

Azokról az elemekről, amik a jogszabályban támogathatóak, már beszéltem, tehát ezt most még egyszer felidézem. Az, hogy egységesítik a nyugellátási, nyugdíjazási szabályokat a különböző igazságszolgáltatási szakterületek képviselői számára, egy elfogadható, jó dolog, tehát hogy a bírákra, ügyészekre, közjegyzőkre, végrehajtókra egy átlátható, egységes rendszer vonatkozzon. Viszont ebben az egységes rendszerben mégis vannak kivételek, mint például egyes bírósági vezetők tekintetében. Erre már vezérszónoki beszédeikben rámutattak képviselőtársaink. A vezető tisztséget betöltő személyeknél nem igazán érthető, sőt nem fogadható el, hogy számukra a 70. életév egy etalonként jöhet számításba, míg a többieknél most a 65. életév lenne az irányadó az átmeneti szabályok keretei között.

A nyugellátással kapcsolatosan azt, hogy nem állhat bírói szolgálati jogviszonyban olyan személy, akinek a részére saját jogán állami nyugdíjat folyósítanak, el tudjuk fogadni, tehát ez is egy jó szabály, és az is fontos, hogy ez az összes igazságügyi területre kiterjed, tehát az ügyészekre is.

Tehát magyarul, mi abban látjuk a probléma lényegét, hogy meg kellene próbálni az összes érintettel tényleg egy olyan tisztességes egyeztetést lefolytatni, ahol most már ilyen mértékű sebek szakadtak fel, ilyen sérelmek támadtak, amelyben összezárják a soraikat még azok is, akik a demokratikus intézményeket egyébként abszolút nem tisztelik, és magas labdát kapnak ezáltal Magyarország tekintélyének külföldön való rombolására is. Ezért jó lenne azt a megoldást találni, amely a teljes szakma konszenzusát, a lehető legszélesebb konszenzust magába öleli, és nem hagyja azt a helyzetet továbbgörögni, hogy például az elmozdított bírák a mai napig arra kényszerülnek, hogy ők bíróság előtt érvényesítsék jogaikat. Gondoljunk bele, hogy ez milyen helyzetet eredményez azokra a bírákra nézve, akiknek mondjuk, dönteni kell ezekben az ügyekben, bírótársaik ügyében. Tehát képtelen helyzeteket eredményez.

Tehát kérem a kormányzatot, hogy minél hamarabb állapodjon meg az elmozdított bírákkal a majd kialakult végső törvényszövegnek és alaptörvény-módosításnak megfelelő elhelyezésre, és arra, hogy bevonják őket. Nem szabad elfelejteni, hogy hihetetlen leterheltség alatt működnek a bírák, erről beszéltem már, tehát olyan rendszerzavarok vannak, nem beszélve a finanszírozás borzasztó problémáiról, az alapvető szolgáltatás ellátása több szinten, főleg a Fővárosi és Pest Megyei Bíróság szintjén már lényegében válságos helyzetben van, tehát ezekkel kellene foglalkozni. Egységesen kellene az egész ügyet rendezni.

Nehogy azt gondoljuk, hogy ezzel a törvényjavaslat-csomaggal most megoldottuk a magyar igazságszolgáltatás helyzetét. Erre mindig, eddig is felhívtuk a figyelmet, és most is azt kérjük és követeljük, hogy nagyon kiemelt támogatást és elbírálást kapjanak ezek a nemzetközi szervezetek által egyébként sajnos joggal bírált hiátusok. De elsősorban a magyar emberek igazságszolgáltatáshoz való hozzájutását kell emelni, az ítélkezési színvonal minőségét emelni képzéssel és kiszámítható életpályával.

Ezt a kiszámítható életpályát úgy kell beállítani, hogy a módosító javaslataink, amikről majd Staudt Gábor képviselőtársam beszél, reméljük, megteremtik ezeket az elfogadható kereteket, és ez a kiszámítható életpálya legyen, lebegjen ott minden joghallgató és minden gyakorló jogász előtt, aki bíró szeretne lenni, aki szeretné - remélhetőleg majd egyszer eljön az idő, már egyszer indítványoztuk - a Szent Korona nevében meghozni a döntését, mert jelenleg az is egy döbbenetes dolog, hogy jelenleg az ítéletek, a végzések senkinek a nevében nem születnek. A Magyar Köztársaság jobblétre szenderült. Mi úgy gondoljuk, hogy a történeti alkotmányhoz való visszatérés szellemét az szolgálná, ha a Szent Korona nevében hozhatnák ítéleteiket.

De ehhez ezt a helyzetet úgy kell rendezni, hogy ez a történeti alkotmány vívmányainak is megfeleljen, tehát a bírák elmozdíthatatlanságának, függetlenségének elvét ne sértse, az átmenet kellő időtartamban legyen meghatározva, illetve az alkotmányellenesnek nyilvánított törvénnyel elmozdított bírák is egy méltányos, tisztességes feltételrendszer mellett tudjanak, ha akarnak, bekapcsolódni a magyar igazságszolgáltatás rendszerébe. Mi csak egy ilyen megoldáshoz tudjuk a támogatásunkat adni.

Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiból.)