Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. A benyújtott módosító javaslatokról várhatóan következő ülésünkön döntünk.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény, valamint egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája.

(18.30)

A törvényjavaslatot T/9318. sorszámon, a bizottsági ajánlást pedig T/9318/28. sorszámon megkapták és a honlapon megismerhették.

Tisztelt Országgyűlés! Indítványozom, hogy a részletes vitában a benyújtott módosító javaslatokat két szakaszban tárgyalja meg az Országgyűlés. Felkérem a jegyzőt, hogy ismertesse az egyes vitaszakaszokat.

GULYÁS JÓZSEF jegyző: Tisztelt Országgyűlés! Az elnöki javaslat a következő. Az első vitaszakaszban a gyermekek védelméről szóló törvényhez érkezett módosító javaslatok szerepelnek az ajánlás 1-24. pontjai, valamint a hozzá kapcsolódó 30. és 32. pont szerint. A második vitaszakaszban pedig a kötelező egészségbiztosítási ellátásról szóló törvény, a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló törvény, továbbá a családok támogatásáról szóló törvény egyes rendelkezéseihez érkezett módosító indítványok vitájára kerüljön sor.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Aki ezzel egyetért, kérem, kézfelemeléssel szavazzon! (Szavazás.)

Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége az indítványt elfogadta.

Tájékoztatom önöket, hogy a vitában a felszólalási időkeret vitaszakaszonként hat perc.

Tisztelt Országgyűlés! Megnyitom a részletes vita első szakaszát az ajánlás 1-24. pontjaira, valamint a 30. és 32. pontokra. Írásban ketten jelezték felszólalási szándékukat a vitaszakasz megjelölése nélkül. Kérem szépen, amennyiben ehhez a vitaszakaszhoz kíván hozzászólni Hoppál Péter képviselő úr, Fidesz, akkor jelezze. (Dr. Hoppál Péter: Igen.) Igen, Hoppál Péter képviselő úr, Fidesz.

DR. HOPPÁL PÉTER (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Hasonló problémák adódtak e törvény bizottsági szakaszban történő tárgyalásával, mint amit már tapasztaltunk a Bajnai-csomag beadása kapcsán, hogy elkezdődött a törvény módosításának a vitája. A bizottsági szakaszban több mindenről tárgyaltunk. Ekkor találkoztunk olyan módosító indítványokkal, amelyek a Fidesz és a KDNP képviselőinek a támogatását élvezhették volna. Azonban időközben a korábbi módosítók pár pontban újra változtak, hiszen az MSZP-csomag felülírta a korábbi módosításokat, így az előttünk álló módosítóindítvány-sor a jelenlegi formájában már nem támogatható, ráadásul ennek súlyosbítására az is megtörtént, hogy az ellenzéki képviselők által beadott módosító indítványok a bizottsági szakaszban nem kaptak támogató többséget. Úgyhogy ilyen módon fogunk majd a mai részletes vitában hozzászólni.

A gyermekvédelmi törvény problémája az is, hogy a törvény mögé bújva úgy tűnik, a kormányzat a családtámogatási törvényhez is hozzányúl, hiszen amikor a Bajnai-csomag intézkedései révén a gyedhez, a gyeshez és a családi pótlékhoz is hozzá kíván nyúlni a kormány, és ezzel a családokat borzasztó helyzetbe hozza, akkor éppen a gyermekvédelmi törvény hatálya alá eső kérdéseket is szabályozni kívánja. Ezzel viszont meggyőződésünk szerint azok a gyermekek, akik halmozottan hátrányos vagy hátrányos helyzetű családokban élnek, és akikre kifejezetten és fokozottan is érvényes, hogy a hatóságok látókörébe kerülnek gyermekvédelmi alkalmakkor, hát bizony a módosító indítványok ezt céloznák, hogy ezeknek a gyermekeknek jobb lehetőségeik legyenek, és ne romoljon a családok állapota.

Tisztelt Országgyűlés! Egyetlen pontot szeretnék most mindenekelőtt kiemelni, ami megítélésünk szerint egy rossz kormányzati politika eredményeképpen, a minisztérium által koherensnek mondott törvénykezés eredményeként kerülne be módosításként a gyermekvédelmi törvénybe. Ez a 21. számon beadott ajánlási pont, amely arról szól, hogy a gyermekvédelmi törvényt ki kellene egészíteni egy olyan rendelkezéssel, a XXII. fejezetben a 145/A. §-sal, amelynek értelmében ha egy önkormányzat nem képes a jelenlegi rossz finanszírozási rendszerben ellátni a feladatát, a gyermekvédelmi intézményét nem tudja a továbbiakban fenntartani, és olyan helyzetbe kerül, hogy ezt az intézményt ő maga be kell hogy zárja, és egy ilyen településen egy egyházi jogi személy segítségére sietne az önkormányzatnak és átvállalja ezt a feladatot, mint ahogy tették ezt évszázadokon keresztül az egyházak Európában, és tették Magyarországon is, akkor ez a módosítás bünteti az önkormányzatokat.

Tisztelt Országgyűlés! Mindenféle ilyen diszkrimináció ellen van a Fidesz és a KDNP, hiszen nem tartjuk európainak, és nem tartjuk semmiképpen koherensnek ezt a gondolkodást a gyermekvédelemmel összefüggésben. Hiszen itt a gyermekekről van szó, a gyermekek esélyének megtartásáról és növeléséről van szó. Egy válságos helyzetben, a gazdasági és szociális válság időszakában különösen fontos a gyermek, a jövő értéke, nagyon kifejezett érték, itt pedig a sok bába között elvész a gyerek szó szerint. Hiszen amikor egy ilyen intézmény átadásáról beszélünk, akkor nem tartjuk elfogadhatónak és megfelelőnek, hogy azért, mert más fenntartó alá kerül ez az intézmény, legyen az, mondjuk, egyházi vagy alapítványi fenntartó, akkor büntetni kell az önkormányzatot, hogy ő fizessen, két éven keresztül fizesse azt a normatívát, amit egyébként normális esetben az egyházi intézmény eddig lehívhatott a központi költségvetésből. Ez megítélésünk szerint elfogadhatatlan, és a módosító indítványunk éppen azt célozta, hogy ezt a szakaszt ne iktassuk be a törvénybe. Úgyhogy az a reménységünk, hogy talán a részletes vita után majd jobb belátásra tér a kormányzati többség.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, Hoppál képviselő úr. A vitaszakasz megjelölése nélkül jelentkezett szólásra Lanczendorfer Erzsébet képviselő asszony. Megkérdezem, hogy az első vitaszakaszban kíván-e szólni.

DR. LANCZENDORFER ERZSÉBET (KDNP): Tulajdonképpen az első szakaszhoz is van hozzáfűznivalóm és a másodikhoz is.

ELNÖK: Igen, akkor megadom a szót az első vitaszakaszhoz.

DR. LANCZENDORFER ERZSÉBET (KDNP): Egyben is el tudnám mondani az első szakaszt...

ELNÖK: Akkor azt majd a következőben.

DR. LANCZENDORFER ERZSÉBET (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A tavaly ősz óta tartó világválság megrengette a világot, de Magyarországot nemcsak megrengette, hanem majdnem államcsődöt okozott, mivel a 2002 óta tartó szocialista-szabad demokrata kormányzás Magyarországot kivéreztette, az immunitásától megfosztotta, és ebben a haldokló állapotban ért el bennünket a világválság. Az államcsőddel csak a horribilis IMF- és EU-s hitelek miatt nem kellett szembesülnünk. Ezt az igazságot ki kell mondani, mert vétkesek között cinkos, aki néma.

Ha volt pozitív hatása a világválságnak, akkor az, hogy megnőtt az emberek politikai öntudatra ébredése és az emberi méltóság iránti vágy, ami nekünk, kereszténydemokratáknak mindig is prioritás volt. A kereszténydemokrata politizálás alapja az emberi méltóságot biztosító természetjog alapú gondolkodás és cselekvés. Természetjog például a családalapításhoz, a munkához, a tanuláshoz, a tisztes szegénységhez való jog, amely felesleggel ugyan nem bír, de a szükségest nem nélkülözi.

Rátérve a gyermekvédelmi törvényre, mi, kereszténydemokraták, támogatjuk az ajánlás 3. pontjában szereplő, Török Zsolt által benyújtott javaslatot, amely a gyermekek védelme és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény 21/C. §-át egészíti ki, és ezzel szélesebb lehetőséget biztosít a pénzbeli támogatások természetbeni folyósítására. Külön örömünkre szolgál, hogy végre értő fülekre talált ez irányú kezdeményezésünk.

(A jegyzői székben Gulyás Józsefet
Móring József Attila váltja fel.)

A 136. § kiegészítésével viszont lehetőséget próbálunk teremteni arra, hogy az átmeneti, illetve tartós nevelésbe vett gyermek mihamarabb hozzájuthasson a közgyógyigazolványához. A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény 145/A. §-ának kedvezőtlen módosítására irányuló szocialista javaslat mellőzését javasoljuk.

Az ajánlás 24. pontjában rögzített javaslatunk felszámolja az intézményfinanszírozás területén megjelenő egyházellenes diszkriminációt.

(18.40)

Ezeket a javaslatokat és szempontokat szeretnénk az Országgyűlés figyelmébe ajánlani, és kérjük a módosításaink elfogadását. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Megkérdezem Hoppál Péter képviselő urat, hogy ügyrendben vagy két percben kér szót. (Dr. Hoppál Péter: Ügyrendben.) Megadom a szót, képviselő úr.

DR. HOPPÁL PÉTER (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Azt szeretném kérni, mivel a jelenlegi törvényhez kapcsolódó módosító indítványaink lennének, ha hozzájárul az elnök úr, akkor nem a részletes vita lezárásáig, hanem az ülésnap végéig nyújtanánk be ezeket.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen a javaslatot, hozzájárulok, tehát az ülésnap végéig lehet módosító indítványokat benyújtani e napirendhez.

Két percre Vidorné dr. Szabó Györgyi képviselő asszonyt illeti a szó.

DR. VIDORNÉ DR. SZABÓ GYÖRGYI (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Csak szeretném, ha ez a mondat nem maradna így meg, hogy egyházellenes lenne bármi is ebben a jogszabályban.

Szeretném önöknek elmondani, mindösszesen arról van szó, hogy ha az egyháznak adnak át egy intézményt, mondjuk, egy civil szervezet egy ellátás további folytatását, miután az egyházi normatíva magasabb, mint az önkormányzati vagy civileknek adott normatíva, akkor a magasabb egyházi normatíva és az állami normatíva közötti különbözetet két évig kell vállalnia annak a szervezetnek, amelyik átadja az ellátást.

Van egy olyan passzusa ennek a törvénynek - bár van több is -, amely élvezi mind a szocialista frakció, mind az ellenzéki frakciók támogatását, és nincsenek illúzióim, hogy a véleményemmel meglehetősen egyedül maradok, mégis és ismételten el kell mondanom kedves képviselőtársaimnak, hogy a családi pótlék felének természetben történő nyújtásával kapcsolatos módosítást nem tudom támogatni, mert az a cél, amelyet ezzel egyébként helyesen el kíván érni a törvény, a most hatályos jogszabályok szerint is megvalósítható, és még sincs szükség egy csomó olyan, ma még előre pontosan fel nem mért tennivalóra - gyám, gondnok nevezésére, pénz máshová utalására, külön számla nyitására és sorolhatnám -, amely bizony ebben a törvényben benne van. Nem csak most, mindig is azt mondtam, ott, ahol nem tudnak a szülők a pénzzel bánni, nem hiszem, hogy az a megoldás, hogy kivesszük a kezükből a pénzzel való foglalatosságot, ellenkezőleg, a szolgáltatás irányába kell menni, és segíteni, megtanítani ezeket a családokat pénzkezelésre.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Dr. Orosz Sándor tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Kétperces hozzászólások következnek, elsőként Hoppál Péter képviselő úr, Fidesz.

DR. HOPPÁL PÉTER (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Cáfolnom kell Vidorné dr. Szabó Györgyi bizottsági elnök asszony mostani hozzászólását, amennyiben úgy látom, hogy a szocialista-szabad demokrata kormány valamikor a közoktatási törvény módosításakor évekkel ezelőtt indította el ezt a folyamatot, amelynek révén, ha jól emlékszem, ott négy évig bünteti azokat az önkormányzatokat és egyházi jogi személyeket, amelyek ilyen módon átadnak feladatot.

Tehát azokon a kistelepüléseken, ahol ellehetetlenült a normatívacsökkenés miatt a közoktatási feladat ellátási esélye, bizony azokon a településeken sok esetben vagy több esetben is megpróbáltak egyházi segítséget kérni a település vezetői, azt az egyházi segítséget viszont hiába vették volna igénybe, jött volna esetleg egyházi jogi személy, hogy fenntartsa az ottani működő és régóta működő iskolát, de be kellett az önkormányzatnak zárnia az iskoláját, merthogy büntetésképpen, ha merészeli átadni egy egyházi jogi személynek az iskolát, akkor az önkormányzat négy évig fizesse a kiegészítő normatívát, az egyházi normatívát, amiről az előbb szó esett. Cáfolnom kell azt is, hogy ez magasabb normatíva volna, hiszen ez mindig a megelőző év önkormányzati kiegészítési átlagát számolja, tehát legalább egyéves inflációs késéssel érkezik ez az egyházi kiegészítő normatíva, tehát ez alacsonyabb egyébként az önkormányzati átlagnál.

Sajnos ugyanezt az eljárást követte a kormányzat a szociális intézmények esetében is, ugyanilyen büntető intézkedést vezetett be, hogy bünteti az önkormányzatokat és az egyházakat, és ez igenis agresszív, diszkriminatív és nem európai intézkedés, amit most immár harmadik lépésként a gyermekvédelmi intézményekre kíván a kormány bevezetni. Semmiképpen nem gondoljuk, hogy ez elfogadható lenne.

Köszönöm szépen. (Babák Mihály tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre Kovács Zoltán képviselő urat illeti a szó.

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nem tudtam, hogy Hoppál Péter elveszi a kenyeremet, csak meg tudom erősíteni ebben a vonatkozásban, amit ő elmondott.

Arról van szó egyébként, hogy ma egyetlenegy állami normatíva sem fedezi bármely ágazatban az önkormányzati feladatellátást, légyen ez oktatás, légyen ez szociális ellátás. Ebből adódóan jó néhányan ebből a normatívából nem tudják ellátni a feladatot, a szolgáltatás minősége szűkül, csökken, és megpróbálnak új feladatellátó szervezetet keresni. Most úgy próbálja a kormány az államháztartás hiányát kiegyenlíteni egyébként, hogy az átadott és az átadás közötti normatíva különbségét hol négy évig, hol két esztendőig megfizetteti azzal, aki egyébként nem tudja ellátni a feladatot, ezért is adja át, ezért próbál rá új szolgáltatót keresni, legyen ez akár egyházi intézmény, vagy legyen ez más szervezet.

Ezért a mi álláspontunk szerint ezt az ajánlási pontban szereplő passzust ki kell venni a törvényjavaslatból, így helyre fog állni a normális, nem diszkriminatív egyensúly.

Köszönöm szépen. (Dr. Navracsics Tibor tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Hatperces időkeretben megadom a szót Kovács Zoltán képviselő úrnak, Fidesz.

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Néhány ajánlási pontot szeretnék itt a plenáris ülésen felvetni a törvénnyel kapcsolatban.

Az egyik az 5. ajánlási pont, amely arról szól, hogy a gyermektartásdíjjal kapcsolatban a gyámhivatal a felfüggesztést követő vizsgálat eredményeképpen, ha a felfüggesztés időtartama alatt a jogosult nem részesül gyermektartásdíjban, elrendeli a tartásdíj további folyósítását, viszont a felfüggesztés időtartama beszámít. A mi álláspontunk szerint ebben az időszakban nem kell a megelőlegezés időtartamába beszámítani.

A 6. ajánlási pontot szeretnénk kiegészíteni a magunk részéről, hiszen ha egy fiatal felnőtt az otthonteremtési támogatást bérlakás bérleti díjának kifizetésére használja fel, akkor a gyámhivatal az otthonteremtési támogatás összegének részletekben történő kifizetéséről dönthet. Mi úgy látjuk, ez nyugodtan kiegészíthető a törvényjavaslatban, még akkor is, ha ez valahol más jogszabályban is megjelenik, ez csak erősíti ezt a szándékot, hogy az államilag támogatott lakás-előtakarékossági programban való részvétel esetében szintén ezt az eljárást kövesse.

A 10. ajánlási pontban a települési önkormányzat jegyzője kérelemre vagy hivatalból legalább évente felülvizsgálja a védelembe vétel indokoltságát. A jegyző a gyámhivatalt haladéktalanul értesíti a szükséges intézkedések megtétele céljából. Viszont ha a védelembe vétel már két éve áll fenn, akkor a védelembe vétellel a gyermek veszélyeztetettségét nem sikerül megszüntetni. Ezért mi ezt a felülvizsgálatot jóval előbbre hoznánk, fél évre a két esztendő helyett, tehát ha baj van, és szükség van a védelembe vételre, akkor ezt legalább félévente vizsgáljuk meg, mert így a legrászorultabb és a legnehezebb helyzetben lévő gyermek hamarabb kaphat segítséget.

Tisztelt Országgyűlés! A 19. ajánlási pontban úgy látjuk, itt a személyazonosító adatokra, az egészségbiztosítási szervekkel kapcsolatos társadalombiztosítási azonosító jelre vonatkozó szabályozást tartalmazza ez a jogszabályhely. Mi úgy látjuk, ezt még ki kell egészíteni, mert az átmeneti, illetve tartós nevelésbe vett gyermek esetében a közgyógyellátási igazolvány kiállítása felől a gyámhivatal a nevelésbe vételről szóló határozatban is kell hogy intézkedjen. Mi ezt fontosnak tartjuk a többi adatmegjelölés mellett.

(18.50)

Végezetül, tisztelt Országgyűlés, a 20. ajánlási pontról mondanék még néhány gondolatot. Az eredeti törvényjavaslat szerint a gyermek szülője vagy más törvényes képviselője a szolgáltató intézmény vezetőjénél kezdeményezheti, hogy betekinthessen a különböző gyermekvédelmi nyilvántartásokba, az adatlapokba a gyermekjóléti, gyermekvédelmi szolgáltatónál, illetve a gyermekkel kapcsolatos összes iratba. Pont azért van gyámság alatt ez a gyermek, mert a szülő az, akinek a nevelése, felügyelete alól ki kell venni ezt a gyermeket, hiszen azért került sok tekintetben, sok esetben oda, mert a szülő a szülői felügyeleti jogát, illetve a nevelési kötelezettségét vétkesen megszegte, elmulasztotta. Majd ezt követően mindenféle jogot megadhatunk neki, hogy az időközben keletkezett, a gyermekkel kapcsolatos, a nevelésével kapcsolatos iratokba úgy tekinthessen be, ami miatt adott esetben a gyermek vonatkozásában még - idézőjelbe téve - zsarolhatóvá is válik.

Mi ezért úgy gondoljuk, hogy a gyám az intézményben keletkezett legfontosabb iratok tartalmáról készítsen egy összefoglalót, és azt tudja a szülő rendelkezésére bocsátani. Ebben minden fontos momentumot - de az apró, legapróbb részletekig nem kell hogy tájékoztassa a szülőt -, a legfontosabbat, ami a szülő-gyermek kapcsolatát a továbbiakban meghatározhatja, mindenképpen a szülő rendelkezésére kell bocsátani, és ebből a szülő megfelelő információt kaphat.

Ezért érvelünk ezen ajánlási pontok mellett, tisztelt Országgyűlés. Mi úgy gondoljuk, hogy ezek nem politikai kérdések, hanem társadalompolitikai kérdések, amelyek a legfontosabbról, a gyermekről, a gyermekvédelemről szólnak. Ezért kérjük, hogy támogassák majd a módosító indítványok szavazásánál ezeket az ajánlási pontokat.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megkérdezem, hogy a részletes vita első szakaszában kíván-e még valaki hozzászólni, felszólalni. (Nincs jelzés.) Jelentkezőt nem látok. A részletes vita e szakaszát lezárom.

Megnyitom a részletes vita második szakaszát az ajánlás 25-39. pontjaira. (A fideszes képviselők egymás között konzultálnak.) Elnézést, azt hittem, hogy ide szólnak. Megkérdezem, kíván-e valaki felszólalni a részletes vita második szakaszában. Igen, Lanczendorfer Erzsébet képviselő asszonynak adom meg a szót.

DR. LANCZENDORFER ERZSÉBET (KDNP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hoppál Péter képviselőtársam utalt rá, hogy a legújabb szocialista kormány most már másodszorra is az utolsó pillanatban, a parlament normális működését megcsúfolva bizottsági módosító indítványként nyújtotta be a legfontosabb megszorításokat, ezáltal olyan indítványokról kellett tárgyalni, amelyek nem tükrözték a kormány valódi szándékait.

Most viszont van lehetőség, hogy elmondjam, hogy mi, kereszténydemokraták nem tudjuk elfogadni a családi pótlékkal kapcsolatos megszorításokat, amelyekhez nem rendelt a kormány ellentételezést, így családok tízezreitől vonja meg a kormány a tisztes megélhetést. Elfogadhatatlan továbbá számunkra, hogy törvényi garancia ellenére szeptembertől nem emelik a családi pótlék összegét, mert nem lép hatályba a családok támogatásáról szóló törvény 11. §-a (1) bekezdésének törvényileg a költségvetéssel elfogadott módosítása. Elfogadhatatlan továbbá, hogy a családok támogatásáról szóló törvény 11. §-a (4) bekezdésének elhagyásával kiveszik azt a rendelkezést is, hogy a családi pótlék emeléséről évente dönt az Országgyűlés.

Elfogadhatatlan az is, hogy a családi pótlék összegét jövőre, 2010-re is befagyasztották. Ez az intézkedés 2 millió 100 ezer gyermeket érint. Tavaly 365 milliárdnál is több volt a kifizetés. Ennek az elinflálása 4,5 százalékos inflációval számolva két év alatt 34 milliárd forint elvételét jelenti a gyerekektől. Tényleg úgy gondolják, hogy ezek az intézkedések a gyerekek védelmét szolgálják?

A családok támogatásáról szóló törvény 20. és 23. §-ának tervezett módosítása következtében a gyes a gyermek kétéves koráig jár. A módosítás ikergyermekekre, tartósan beteg, súlyosan fogyatékos gyerekekre tekintettel folyósított gyermekgondozási segély időtartamát nem érinti. De ezt kompenzálandó a gyereknevelési támogatás, főállású anyaság - 28 500 forint - igénybevételi határát is leviszik kettő évre.

Társadalomkutatók - baloldaliak és jobboldaliak is - azt állítják, hogy ha a családokat a támogatási rendszer leépítésével megfosztjuk erőforrásaiktól, működésképtelenné tesszük őket. Nemcsak a nemzetfogyás tragikumát erősíti fel a szocialista Bajnai-csomag, hanem szétteríti a szegénységet, ami hosszú távon nagyon sokba kerül. Az emberhez nem méltó nyomor társadalmasításával nem lehet megtakarítást elérni. A rövid távú és csak fiskális célokat megvalósítani kívánt gyermek- és családellenes megszorításcsomagot a kereszténydemokraták nem támogatják.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Kettő percre Vojnik Mária képviselő asszonyt illeti a szó.

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Figyelemmel hallgatom a vitát, de őszintén szólva meglep engem Lanczendorfer képviselő asszony mostani hozzászólása. Tisztelt Képviselő Asszony! Az, hogy a családi pótlékot egy kényszerű gazdasági helyzetben most nem tudjuk emelni, ugye, nem jelenti azt, Lanczendorfer képviselő asszony, hogy ez a hozzászólása el akarná fedni, hogy a Fidesz azonban négy évig nem emelte a családi pótlékot? A különbség köztünk az, hogy mi akkor nem tudjuk megemelni a családi pótlékot, amikor a nemzetgazdasági helyzet nem is ad nekünk erre esélyt, önök pedig akkor nem, amikor a gazdasági növekedés erre még bőven adott volna lehetőséget.

Tisztelt Képviselő Asszony! Azt gondolom, hogy öntől, aki minden hozzászólását úgy kezdi, hogy kereszténydemokrata, elvárhatjuk, hogy egyenlő mércével mérjen. Ez önöknek éppoly kötelességük, mint mindenki másnak is. A különbséget nem lehet pusztán azzal tenni, hogy nem voltunk a múltkor még kormányon, mert önök már voltak kormányon, és a családi pótlék összege akkor bizony nem nőtt, pedig a gazdasági helyzet ezt megengedte. Most nem azért nem nő, mert a kormány nem akarja ezt a lehetőséget megragadni, hanem azért, mert nincs rá fedezet.

Még szeretném azt is elmondani képviselőtársamnak, hogy tisztelettel arra kérem, hogy figyelje a születések számát, mert azt gondolom, hogy nemcsak hogy a nemzethalál víziójának felfestése nincs most napirenden, hanem a KSH adatai szerint nem született kevesebb gyerek, amennyire én, mondjuk, a reprodukciós rátát figyelem. Azonban az kétségtelen - és talán erről egy másik napirend kapcsán beszélhetünk -, hogy kitolódott a gyermekvállalás időszakának kezdeti időpontja. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Úgyhogy én csak a méltányosságot kérem képviselő asszonytól ebben a hozzászólásban.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. További kétperces hozzászólások következnek. Elsőként megadom a szót Babák Mihály képviselő úrnak, Fidesz.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Kedves Vojnik Mária! Én nem tudok önnel méltányos lenni. Bocsásson meg, de valószínű, hogy valamire nem emlékszik pontosan. Nem tudom, hogy korával függ össze vagy valami mással. (Dr. Vojnik Mária: Elnök úr!) De emlékezzék csak vissza arra, hogy akkortájt is volt gond, mégpedig jó sok gond. (Az elnök csenget.)

ELNÖK: A képviselő urat figyelmeztetem, hogy a...

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Bocsánat, kiszaladt a számon, elnézést kérek önöktől, hogy ilyet mondtam.

ELNÖK: Köszönöm szépen.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Tényleg még egyszer bocsánatot kérek. De úgy gondolom, hogy talán azt tényleg elfelejtette, államtitkár asszony, hogy jó pár éve kormányoznak, nyolcadik éve kezdték el. Miért mutogat vissza a polgári kormányra? Ön egyáltalán nem méltányos, ugyanis ön nem mond igazat, ugyanis a polgári kormány idején annak idején adókedvezményt is kaptak a családi pótlék mellett, és akkortájt egészen más viszonyok voltak. Önök viszont ezt eltörölték, amint kormányra kerültek, igaz, hogy családi pótlékot emeltek. Most pedig tudják, kitől akarnak elvenni pénzt? A legsérülékenyebbektől, a családoktól.

Kedves Vojnik Mária! Tudja ön is, hisz nyírségi képviselő, hogy milyen szegénységben vannak ott alkalmasint a családok, és milyen fontos a megélhetésükhöz a családi pótlék, és akkor önök ebben most megszorításokat terveznek. Nagyon helytelen!

Az előbbiért még egyszer elnézését és mély bocsánatát kérem önnek, de úgy gondolom, hogy a feledékenységét viszont meg kell említenem, ugyanis nyolcadik éve kormányoznak.

(19.00)

Ilyenkor már nem illik, Vojnik Mária képviselő asszony, visszamutogatni 7-8 évvel ezelőttre! Ön egyáltalán nem méltányos, akkor miért kér tőlünk méltányosságot? Miért szórták szét a pénzt, és miért nem hagynak a családoknak pénzt most? Mondja meg! Nem az emberek szórták el a pénzt, jó ha tudja! Ezt önök tették, méghozzá nagyon hibásan.

Miért kerültek olyan drágába a presztízsberuházások? Most meg a gyereknek nem adunk? Ott kellett volna észnél lenni, és ott kellett volna figyelni!

Köszönöm szépen, és még egyszer bocsánatot kérek.

ELNÖK: Köszönöm szépen. A háromszori bocsánatkérést elfogadja a képviselő asszony? De előtte Soltész Miklós képviselő úr kétpercese következik, Kereszténydemokrata Néppárt.

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselő Asszony! Államtitkár Asszony! Ön megemlítette a születések számának kismértékű növekedését. Kérem, vegye figyelembe, hogy a Ratkó-korszak unokái most születnek meg. Azért van egy nagyon pici, minimális felfutás, ez pár év alatt le fog menni sajnálatos módon. Tudomásul kell venni, hogy a 200-220 ezres korosztály gyerekei most kezdtek el szülni, most vannak szülési korszakban. Tehát ne jöjjön azzal, hogy az önök családpolitikájának eredményeként emelkedett most néhány ezerrel vagy néhány százzal a születések száma!

De ami ennél sokkal fontosabb és amit ön mondott, az óriási nagy tévedés, mert igenis a polgári kormány alatt a kiegészítő családi pótlék igenis nagymértékben emelkedett, és be is vezettük. (Dr. Vojnik Mária nemet int.) Ennek az volt a lényege - hiába csóválja a fejét -, hogy azok a családok és azok a gyermekek kapták, akik nem tudtak nagy jövedelmet vagy egyáltalán nem tudtak olyan, munkából szerzett jövedelmet igazolni, vagy minimálisat.

Egyébként a polgári kormány visszaállította alanyi jogon a gyest és a gyedet - ezt is elfelejti ön mondani -, és a másik lába a családtámogatási rendszernek pedig valóban az volt, hogy volt egy fix családi pótlék és emellé a minden gyermek után járó, a munkát vállaló és munkajövedelemmel rendelkező családok, amelyek gyermeket vállaltak és neveltek, megkapták az adókedvezményt.

Önök ezt a rendszert verték szét teljesen, ezt a rendszert mosták össze teljesen, és ennek egyenes következménye az, hogy a középrétegek lecsúsztak, egyenes következménye az, hogy a szegényebb rétegek nem tudtak följönni, nem tudtak fölemelkedni, hisz nem én mondom, Ferge Zsuzsa és a társadalomkutatók mondják, hogy nemhogy csökkent volna ezeknek a rétegeknek a létszáma, hanem tovább nőtt. Tehát az a baj, hogy amit ön elmondott, sajnos a számok tükrében nem igaz.

Köszönöm a figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Hoppál Péter képviselő urat illeti a szó, kettő percben.

DR. HOPPÁL PÉTER (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Engem is Vojnik Mária államtitkár asszony hozzászólása késztetett arra, hogy megszólaljak. Azt gondolom, hogy amit az imént Soltész Miklós képviselőtársunk elmondott, azt minden alkalommal hangsúlyoznunk kell.

A polgári kormány idején, önök mindig hangsúlyozzák és hangoztatják, hogy négy éven keresztül a családi pótlék érdemben nem változott, befagyasztásra került. Azonban a polgári kormány szemlélete merőben más szemlélet volt a családtámogatási rendszert illetően, mint amilyen a szocialista felfogás ebben a tekintetben. Önöknél a segélyalapú gondolkodás van előtérben, tehát elsősorban egy segélyalapú családtámogatási rendszer filozófiáját érvényesítik, a polgári kormány azonban - amint az imént hallottuk - több lábra állította, komplex családtámogatási rendszert épített fel.

Tehát nagyon fontos azt hangsúlyozni, hogy ott a családi pótlék befagyasztása mellett az alanyi jogúvá tett gyest - ahogy elhangzott - kiegészítette a ma francia modellnek nevezhető remek családi adókedvezményi rendszer. Ezek ma már mind nem élnek, és a kiegészítő családi pótlék sem olyan formájában 2005 decembere óta, ahogyan egyébként korábban ez jól funkcionált.

Úgyhogy nagyon fontos lenne, hogy ezt a filozófiai és nézetbeli különbséget ne játsszuk minden alkalommal el egymással, hogy akkor hogy volt, és most hogy van. Mindenesetre most a családok sokkal rosszabb helyzetben vannak, mint az elmúlt 20 évben bármikor a megszorítások következtében.

Az a megállapítás pedig, hogy nincs rá fedezet, hogy ma a kormány nem tud a családoknak adni... Kérem szépen, mitől nincs rá fedezet? Mitől van ilyen állapotban a magyar gazdaság, mitől van ilyen állapotban az államháztartás? Nem az önök hétéves tevékenysége következtében? Azt hiszem, hogy ezt fontos megjegyezni.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Vojnik Mária képviselő asszony kétperces hozzászólása következik.

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Természetesen Lanczendorfer képviselőtársamtól kértem a méltányosságot és az egyenlő elbírálást a kormányzatok intézkedései között.

Elnök úr, természetesen a bocsánatkéréseket nagyjából el tudom fogadni, de ezennel szeretném elmondani, hogy számomra Babák képviselő úr a jövőben nincsen.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Asszony! Az a baj, hogy úgy kell vizsgálni a dolgokat, ahogy vannak. Tehát volt családipótlék-emelés a polgári kormány idején vagy nem volt? (Dr. Hoppál Péternek:) Nem volt, tisztelt képviselő úr. Volt adókedvezmény, de pont azoknak nem volt ez lehetőség, képviselő asszony (Dr. Lanczendorfer Erzsébetnek:), akikre ön most hivatkozik, hogy a legszegényebbek, mert azoknak nem volt a családi jövedelmük olyan, hogy ezt igénybe vehették volna. Volt iskoláztatási támogatás? Persze, csakhogy az nem a családi pótlék mellett volt, hanem a gyermek iskoláskorától iskoláztatási támogatásként járt.

Tisztelt Képviselő Asszony és Hoppál Képviselő Úr! Azt szeretném mondani, hogy persze, hogy az önök értékrendje szerinti, ezt én nem is vitattam, de ha már meghivatkozták Ferge Zsuzsa szociológust, azért arra még csak emlékszünk, hogy az önök polgári családtámogatási rendszerét Ferge Zsuzsa szociológus perverz családtámogatásnak hívta.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Kettő percre Babák Mihály képviselő urat illeti a szó.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót elnök úr. Úgy gondolom, hogy - nem akarok perverz lenni ebben a dologban, de - ha visszalapozza Vojnik Mária képviselő asszony, hogy hogyan szokta kezdeni a hozzászólásunkra a válaszát vagy a megjegyzését: nem készültünk föl, ostobák vagyunk, nem értünk az egészhez és ehhez hasonlók. Ön állandóan mindenkit sérteget, többek közt ezt is elmondta már, hogy annak idején, 7-8 vagy 10 évvel ezelőtt a polgári kormány nem emelte a családi pótlékot. Ez így nem igaz! Ezt jó, ha tudja, ön nem mond igazat!

De nem is ez a dolog lényege - mert én önnel nem tudok vitatkozni ebben a kérdésben, mert úgy látom, hogy ön azt mondta, hogy nem létezek az ön számára, én pedig létezek, nagyon sajnálom, ha önnek más a véleménye! Úgy látszik, nincs vitakultúrája, én bocsánatot kértem öntől, de úgy látszik, nem tudja ezt tolerálni. Elfogadom, tudomásul veszem.

De azt nézzük meg, kedves Vojnik Mária képviselő asszony, hogy milyen körülmények között nem ad többet most a kormány! Milyen körülmények között? Ma Magyarország 2009-ben a munkanélküliség Magyarországa; ma a családok működése ellehetetlenítésének országa. Ma az emberek bizonytalanságban vannak, és még - most szavazták meg önök és jóváhagyták -, adókkal is terhelik, áfát is emelnek. Gondolja végig, hogy hány bőrt akarnak lehúzni a magyar állampolgárokról! Ön lehet hozzám kegyelmes és méltóságos, sőt megbocsátó is, de tudja, ez mégiscsak lelketlenség!

Úgy gondolom, hogy egy hölgytől nagyon lelketlen dolog a családoktól elvenni, a gyerekektől elvenni pénzt, és nem adni számukra, holott - mondom - munkanélküliség, adóemelés és elbizonytalanodás jellemzi ma Magyarországot. Szét kéne nézni a Nyírségben, jöjjön le hozzánk is, Békésben is! Tudja, hogy ma Magyarország lakosságának egyharmada a létminimum alatt él? Tudja, milyen kevés pénzből élnek meg az emberek, és tengődnek?! És gyereket vállalnak emellett. És családi pótlékot nem adni vagy nem emelni az összegét, úgy gondolom, hogy lelketlenség.

A legvédtelenebbnek, a gyereknek és az öregnek nem adni?! (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Ma, úgy gondolom, hogy jól be kéne osztani a pénzét az országnak, és nem elkótyavetyélni.

Köszönöm a türelmét, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kettő percre Korózs Lajos államtitkár urat illeti a szó.

KORÓZS LAJOS szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár: Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget. (Babák Mihálynak:) Tisztelt Képviselő Úr! Itt nem ez a kérdés, hogy ki mit akar adni és mit nem. Itt az a kérdés, hogy egy vélt igazság fenntartásával mit veszélyeztetünk. Mert ha összeomlik az ország gazdasága, ha összeomlik az ország pénzügyi rendszere, akkor semennyi nincsen. Akkor nincs tovább: nincs családi pótlék, nincs nyugdíj, akkor nincsenek fizetések, akkor nem járnak a villamosok, akkor elmaradnak a műtétek, és még sorolhatnám. Ezt kockáztatja az ember.

A kormánynak azt kell mérlegelnie - lehet itt igenelni a 13. havi nyugdíjat, de hála istennek, már a nyugdíjasszervezetek megértették, hogy hála istennek, öt éven keresztül tudtunk 13. havi nyugdíjat adni, mert az egy más gazdasági és pénzügyi helyzet volt, amikor ezt bevezettük.

(19.10)

Ha nem intézkedünk, azzal azt kockáztattuk volna, hogy összeomlik Magyarország. És ha összeomlik, akkor senkinek nincs fizetés, akkor nincsenek társadalmi transzferek, akkor nincsenek segélyek. Azt gondolom, ha ezt mérlegeli egy felelős politika, akkor természetesen szembe kell nézni a magyar társadalommal, és meg kell őszintén mondani, hogy most nem az a helyzet van, mint akár egy évvel ezelőtt.

A múlt héten valamelyik publicisztikában olvastam, hogy a legnagyobb amortizációja a prognózisoknak van. Semmi sem úgy lesz a jövő héten, mint ahogy ezen a héten volt. De nem azért, mert akár a Pénzügyminisztériumban vagy a Szociális Minisztériumban, vagy nem tudom, melyik minisztériumban dolgozó munkatársak nem tudják kiszámolni, hogy mi lesz a jövő héten, mire mennyi forrást kéne biztosítani, hanem egyszerűen semmilyen pénzügyi folyamat nem úgy áll, ahogy a múlt héten állt. És ehhez kell igazítani a lehetőségeinket. Azt gondolom, hogy az az ajánlat, ami a Gyvt.-ben most benne van, egy korrekt ajánlat az ország helyzetéhez mérten.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Két percre megadom a szót Babák Mihály képviselő úrnak.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr, a szót. Államtitkár úr, teljesen megértem önt. Az a felvezetés is és az a vízió, amit ön mondott, hogy komoly gondok vannak, és ezt összeomlásnak nevezte, ténylegesen előttünk áll. Ezt korábban jeleztük. Jómagam nem egyszer mondtam, többek között a 2003. évi költségvetés elfogadása előtt, hogy nagy baj készül, nagy baj van. 2003-ban hasonló módon próbáltam minden egyes költségvetési javaslatnál a racionálisabb beosztást javasolni. Nem ezt történt, ez már veszett fejsze, de azért, tudja, az az ellenzék feladata, hogy az aktuális kormányt bírálja, nem az, hogy megértse.

Úgy gondolom, mindamellett megértést és toleranciát kell tanúsítanunk ez ügyben. De nézze, az időstől és a gyerektől, a családtól elvenni azokat az alapvető szolgáltatásokat, amelyekre számítottak, létbizonytalanságot von maga után. Rangsorolni kellene, és a legkésőbb szabad azokhoz a területekhez nyúlni, amiket ön emlegetett. Mert lehet, hogy a villamos nem fog járni, lehet biciklizni, de hogy meg kell élnie a gyereknek, meg kell élnie az idősnek, és meg kell operálni, akit meg kell operálni, az holt sicher.

Az államnak vannak tartalékai, és az a problémám, hogy önök nem azt teszik, amit a reformbizottság is javasol, gazdaságélénkítés, az állami kiadások csökkentése, az államra önmagára fordított pénzek csökkentése, nem ezt teszik, hanem önök a harmadik lépéssel, a szociális kiadások megfaragásával kezdik. Ezt nem tudom elfogadni. Ezt hiába kéri tőlem, és Vojnik Mária megsértődhet százszor. Ez nem tisztességes!

A gyereket, öreget és a családot nem lehet kitenni ilyen bizonytalanságnak. Hölgyek, urak, ha ebben az országban ezek az emberek lecsúsznak a lejtőn, a megsemmisülés irányába mennek, ki fogja ezt az országot kihúzni a gödörből? Csakis az emberek. És tudják, ha nem a gazdaság élénkítésén jár a kormány esze, és nem azon, hogy a kormánykiadásokat csökkentse, akkor, kérem, rossz úton járnak.

Köszönöm, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Hatperces időkeretben megadom a szót Veress József képviselő úrnak, MSZP.

VERESS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Azt hiszem, hogy az ellenzék valamit félreértett, amikor Vojnik Mária megértést kért. Nem a kormánynak, a helyzetnek a megértését kérnénk tisztelt ellenzéki képviselőtársainktól. És ha valaki a visszamutogatást felveti, akkor, azt hiszem, most talán inkább az előremutogatás ideje következett el. Nézzék, amikor az a kérdés, hogy mi mellett döntünk, honnan veszünk el, akkor egy olyan programot kell most az országnak eldönteni, hogy megvalósít-e vagy nem, amit senki sem szeret. Óriási félreértés lenne bárkinek azt mondani, hogy az a program, amit ez a kormányzat kényszerűségből felajánlott, bárki számára kedves, szakmailag nagyon boldogító és következményeiben olyan kívánatos lenne. (Babák Mihály dr. Lanczendorfer Erzsébettel konzultál.)

Valamit azonban látnunk kellene, tisztelt képviselőtársaim, ez pedig ott kezdődik, hogy mi az alternatívánk. Nos, Babák képviselő úr, ha egy pillanatra idefigyelne, akkor elmondanám neki azt, hogy látjuk az alternatívát, mondjuk, Izlandon, és látjuk Lettországban. Ők egy úton előttünk járnak sajnos, ennek az útnak a következményei sokkal rosszabbak a következő generációk számára, mint amiről mi most beszélünk. Arra is szeretném tisztelettel felhívni az önök figyelmét, és nagyon jó lenne, ha ezt, amikor mérlegelünk, publikusan, közösen meg tudnánk tenni, nevezetesen: ezeknek az intézkedéseknek a valódi vágó, megszorító hatása mikor fog megjelenni. Évek múlva. Ugyanakkor érzékelnünk kell, hogy mi az, amit szeretnénk megnyerni ezeknek az intézkedéseknek a bejelentésével.

Nagy tisztelettel a mát és a holnapot szeretnénk megnyerni abban az értelemben, hogy az ország működőképességét és fejlődőképességét biztosítani tudjuk. Nem véletlenül mondtam azt, hogy senki nem szereti azt a programot, amiről most beszélünk. Ennek a programnak valóban lesznek nagyon komoly negatív hatásai. Horribile dictu, még a gazdaság fejlődése kapcsán is lesznek negatív hatásai, viszont vannak bizonyos elvárások, amiket most mindenképpen szeretnénk a magunk javára megváltoztatni. Nézzék, amikor nem Magyarország, hanem Németország és Ausztria államkötvényeit nem vásárolják meg a világban, akkor nekünk valami fantasztikus teljesítményt kell nyújtanunk ahhoz, hogy a napi működést finanszíroztatni tudjuk. Amikor olyan világban élünk, ahol az Egyesült Államok napi megállapodás alapján Kínával finanszíroztatja az állam költségeit, beleértve a köztisztviselői kart és a hadsereget, akkor bizony vészhelyzet van.

Ezért említettem önöknek azt, hogy nem a kormány iránt, a helyzet iránt kértük az önök szakmai és emberi megértését, és azt a fajta közös fellépést, ami ebből a helyzetből az országot jó irányba mozdíthatja el, főleg közép- és hosszú távon. Amikor arról beszéltem, hogy ezeknek az intézkedéseknek évek múlva jelennek meg a hatásai, két értelemben igaz elsősorban. Abban az értelemben, hogy a negatív hatások több száz nap múlva kezdenek el majd egyáltalán előtérbe kerülni. Szeretném kiemelni a kormánynak azt a nagyon világos jelzését és döntését, hogy itt nem egy egyszeri és végleges elvonásról van szó, felfüggeszt bizonyos kiegészítő forrásokra vonatkozó ígéreteket. Teszi egy dolog miatt: azért, hogy a pénzügyi körök, amelyek remélhetőleg hajlandóak lesznek a további működésünket megfinanszírozni, lássák a hosszú távú költségcsökkentést Magyarországon. Érzékeljék azt a tendenciát, ami realitásként felmutatja, hogy 1-2-3 év múlva, amikor ezek az intézkedések szükség esetén életbe lépnek, valóban kordában tartható, sőt csökkenthető lesz Magyarország finanszírozási igénye, és ezzel egy olyan átmenetet tudjunk biztosítani, ami lehetővé teszi, hogy Magyarország egy új, valóban fenntartható fejlődési pálya irányába mozduljon el.

Kölcsönös és közös érdekünk ez? Magyar állampolgárként mindenképpen. Úgy gondolom, politikai erőkként is kölcsönös érdekünk, hiszen a mai ellenzék nyilván kormányzati szerepre készül, feltehetőleg nekik is érdemes végiggondolni, amikor bizonyos intézkedések hatásait publikusan rendkívül vehemensen és néha egy picit, hogy is mondjam, meglehetősen felületesen bírálják, hogy ezekkel a megnyilatkozásokkal esetleg fél év múlva, egy év múlva el is kell majd számolni. Azt gondolom, próbáljunk visszamenni azok közé a realitások közé, amik vállalhatóak lesznek 6-12-18 hónap múlva is. Nagy tisztelettel azt javaslom a patkó mindkét oldalán ülő képviselőtársaimnak, hogy próbáljunk abba az irányba elmozdulni, hogy hogyan tudunk közösen elfogadható megoldásokkal egy fenntartható működést kialakítani, hogyan tudjuk azokkal az intézkedésekkel, amelyek, még egyszer mondom, nem kedveltek és nem szeretettek, egy olyanfajta külső bizalmat kiépíteni az ország irányába, ami a további fejlődéshez, remélhetőleg egy 3,5 százalékos gazdasági növekedéshez vihet el bennünket belátható időn belül.

És amikor az intézkedések mellé csatolt nagyon világos jelzések életbe léptethetők, konkrétan arra gondolok, hogy ezek a növekményfelfüggesztések addig kell hogy érvényben legyenek, ameddig az ország gazdasági teljesítőképessége nem tudja biztosítani a továbbfejlesztés lehetőségét. Azt gondolom, ha ebből a szempontból valamilyen racionális megállapodás felé tudunk elmozdulni, akkor az eddigi vitát is le tudjuk zárni, hogy az önök jogos és szakmailag sokszor megalapozott aggodalmait kölcsönösen figyelembe véve nem egyfajta populista álvitába tudunk belemenni, hanem olyan érdemi intézkedéseket tudunk kihozni, amelyek valóban javíthatnak a helyzeten, és minden felelős politikai erő számára elfogadhatóvá válnak.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Két perce megadom a szót Babák Mihály képviselő úrnak.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Veress Képviselőtársam! Megértést nehéz ilyenkor kérni, ugyanis úgy gondolom, megértettük a helyzetet, sőt az imént jeleztem is, hogy több évvel ezelőtt jeleztük, az ország rossz irányba halad, és államcsőd fenyeget.

(19.20)

Ilyenkor azt mondták, ne fessük feketére az eget. Nem festettük, önök pedig semmit nem fogadtak el a módosító indítványainkból, javaslatainkból. Szóval úgy gondolom, mi régebben megértettük azt, hogy nagy baj van ebben az országban, mint a kormánypártiak. Tényleg alázattal kell itt beszélnünk az ilyen kérdésekről, mert ha az alázat hiányzik - az emberek iránti alázat és a téma iránti alázat -, akkor az ember rossz útra tér.

Ön azt mondta, hogy van program, és fogadjuk el a programot. Veress képviselő úr, nem tudok erről a programról. Nézze, ha beterjesztenek egy törvényjavaslatot, és teljesen más kerül a Ház elé szavazásra, akkor itt nincs program! És nem lehet programként emlegetni azt a csapodárságot, ami egyik nap a sajtóban így jelenik meg, meg úgy jelenik meg, meg amúgy jelenik meg. Én tehát úgy gondolom, nincs átgondoltság.

A másik reflexió, amit ön mondott. Tudom sajnálni Ausztriát, de tudja mit? Elmondtam már ebben a Házban: a Békés megyei nyugdíjasok, családok irigylik az ausztriai problémákat meg a francia gondokat meg az ottani költségvetési problémákat, mert ott nem ezt csinálják. Tehát szeretném megértetni a tisztelt Házzal, és nem Máriát sértegetni, hogy rossz az út. Van más megoldás. Van más megoldás, és ne az emberektől, és ne csak megszorítást alkalmazzanak, hanem kezdjük el a gazdaságot élénkíteni!

Kettő példát mondok rá, államtitkár úr. Úgy gondolom, nem tökéletes, de az "Út a munkához" program bár késett, de jónak tartom, és mindent megteszek, hogy sikeres legyen. Mindent megteszek a magam részéről, mert helyes dolog, és jó irány. És úgy gondolom, amit kértem már itt a tisztelt Házban, hogy az uniós beruházásokat szíveskedjenek útjára engedni, és élénkítsük a gazdaságot. Államtitkár úr! Három éve nem indult a városunkban új beruházás, pedig nyert pályázataink vannak. Mondja meg!

Tehát rossz az út, rossz helyen kezdjük - csak restrikció, csak megszorítás, és ma mind erről történt szavazás.

Köszönöm, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettő percre Lanczendorfer Erzsébetet illeti a szó.

DR. LANCZENDORFER ERZSÉBET (KDNP): Köszönöm a szót. Képviselőtársaim, arról van szó, hogy tudjuk, nehéz a helyzet, és hogy honnan is kellene pénzt elvenni.

Gondoljunk bele, hogy a gyes, gyed és a többi családtámogatási megszorítás, a szocpol eltörlésével 50 milliárdot spórol a kormány. 30 milliárdot kellett visszafizetni az Uniónak a csepeli szennyvíztisztító rossz közbeszerzési intézkedése, ügyintézése miatt, ez 30 milliárd forintba került. Aztán 16 milliárd forint volt, illetve ennyit tervez a kormány az uniós források hatékony elköltését bemutató sikerpropagandára; 16 milliárd. Ha mindehhez még hozzávesszük a szakértői díjakat, máris megvan az 50 milliárd forint. Tehát lenne honnan elvenni, megspórolni, vigyázni a pénzre, és nem kellene ezeket a megszorításokat megtenni.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. További kétpercesek, elsőként Babák Mihály képviselő úr, Fidesz.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Nem tudtam teljesen befejezni a gondolataimat, elnök úr, ezért szeretnék még szóvá tenni egy-két dolgot.

Úgy gondolom, ki kellene számítani, hogy azok az elvonások, megszorítások, amelyek a családok, az elesett emberek, a gyerekek, a társadalom marginalizálódott rétegeitől vesznek el pénzt, megérik-e. Milyen társadalmi kárral jár, és mennyi összegbe kerül? Nincs mögötte, Veress képviselő úr, számítás. Jó, ha tudja. Nincsenek ezek mögött számítások.

Úgy gondolom, hogy nem elsősorban az emberektől, az elesettektől kell elvenni pénzt, hanem meg kell nézni - és ez az önök dolga, az önök felelőssége, kormánypárti képviselők, önöknek ott a minisztérium, ott vannak az anyagok, ott van az apparátus -, hogy hol lehet megszorítani az állami közkiadásokat, amelyek nem közvetlenül az embereket lehetetlenítenék el.

Még egyszer elmondom önöknek - csak a nyomaték kedvéért -, hogy Európában nem ezt teszik a környező országok. Nem ezt teszik! Nem az emberektől vesznek el közvetlenül jövedelmet, megélhetést, és nem a létviszonyokat teszik bizonytalanná. Tudom és érzékelem évek óta, hogy nagy a baj, óriási a baj. Nem ez a megoldás, és van más megoldás, és ha kell, elmondom százszor: ébredjenek már arra rá, hogy van más megoldás! Nem az embereken, nem az elesetteken kell kezdeni! Nem éri meg, nem szabad, bűn elvenni az öregektől, a gyerekektől és a családoktól! Higgyék meg nekem! Ezt így gondolja majdnem mindenki.

Tudják, honnan vesznek el? Ahol a megélhetés van veszélyben. Tudja nagyon jól, Veress képviselő úr, hogy Észak-Békésben és Dél-Békésben katasztrofális a helyzet, és a munkanélküliség nő, és a bizonytalanság tovább nő. Önök erre pedig még rápakolnak a tekintetben is, hogy még a családi pótlékhoz is hozzányúlnak, és sok egyéb más, gyermekkel kapcsolatos állami támogatáshoz és juttatáshoz. Nem jó az út. Nem helyes.

Ugyanakkor megfeledkeznek arról, amiről Lanczendorfer Erzsébet beszélt: meg kell nézni, hogy okosan költsük el az uniós pénzeket, ne szórja szét a kormány, és indítsa el az uniós források megvalósulását, a beruházásokat, mert az építőipari cégek tönkremennek, és ott is csak a munkanélküliek száma nő.

Köszönöm a lehetőséget.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kettő percre megadom a szót Veress József képviselő úrnak, MSZP.

VERESS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Az 50 milliárd megtakarítása kapcsán egy dologra szeretném felhívni a tisztelt képviselőtársaim figyelmét. Nem a megtakarítás nagyságáról van szó. Bármennyire fájdalmas - és még egyszer szeretném önöknek elmondani -, nem arról van szó, hogy ez az 50 milliárd húzza ki a magyar költségvetést. A hitelesség helyreállításának árát kell megfizetnünk. Azon hitelesség helyreállításának az árát, ami azt garantálja a befektetők számára, hogy ha megveszik a magyar államkötvényeket, akkor két-három év múlva a magyar állam képes lesz ezeknek a hiteleknek az árát kitermelni.

Azzal teljesen egyetértek, hogy ha valakikre vigyáznunk kell, akkor azok a gyerekek és az idősek. Teljesen egyetértek önökkel, de úgy gondolom, a szakembereink ugyanezt mondják. Még egyszer szeretném hangsúlyozni: ezek az intézkedések próbálnak nem elvenni. Ezek próbálják a hitelességet a lehető legkisebb valódi csökkenéssel, a támogatások növekedésének a visszafogásával biztosítani azt a hitelességet, amely viszont elengedhetetlenül szükséges.

És, tisztelt képviselőtársaim, sajnos nem Ausztria és Németország jelen pillanatban a mérce. Jelen pillanatban a lett és az izlandi válság elkerülése a tét, és amikor önök azt mondják, hogy nem látják a valóban kidolgozott és részletes gazdaságélénkítő programokat, akkor azt kell önöknek mondanom, hogy egyrészt valóban válságkezelő intézkedés az, amiről ma itt konkrétan folyik a vita. Nem része sajnos a mai vitánknak az, hogy hogyan tudjuk a gazdaságot erősíteni.

Másrészt, ha nem tudjuk a kiindulási helyzetet stabilizálni, és nem tudjuk a továbblépéshez szükséges belső és külső forrásokat intenzíven és komplexen megmozdítani, ha a hitelesség ügyében nem tudunk előrelépni, akkor sajnos ennek nagyságrenddel nagyobb kárát látja az ország, és éppen azok a rétegek látnák a kárát, amelyeket önök joggal szeretnének megvédeni.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kettő percre Hoppál Péter képviselő urat illeti a szó.

DR. HOPPÁL PÉTER (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Azt hiszem, Veress József azon mondata, miszerint a hitelesség helyreállítása volna a cél, azért magyarázatot igényel.

Hiszen, tisztelt képviselőtársam, nyilvánvaló, hogy az ország hitelessége nagyon-nagyon sok mutatóból áll össze. Ez a sok mutató pedig - úgy tűnik - 2002-2009 között egy nagyon magas szintről egy nagyon alacsony szintre szállt le, és ez a hét év mégiscsak a szocialista kormányzás időszaka volt. Tehát az, hogy 2002-ben Magyarországnak minden külföldi mértékadó elemző intézet szerint a küszöbön álló európai uniós csatlakozás előtt a 10 csatlakozó ország közül minden tekintetben az első pozíciója volt, az, hogy négy év alatt, 2006-ra már nemcsak hogy a 3. dobogós helyre - vagy az 5. helyre - csúszott le Magyarország, hanem sereghajtók lettünk már 2006-ban, és az utolsó, a 10. helyre kerültünk a frissen belépett európai uniós országok közül, ez azt mutatja, hogy helytelen politikát, helytelen gazdaságpolitikát folytatott a Medgyessy- és az első Gyurcsány-kormány. Ezt már csak tetézni tudta a második Gyurcsány-kormány az intézkedéseivel, és azt hiszem, ahol most Magyarország van, az semmiképp nem tudható be a világgazdasági válságnak, az egy elhibázott és rossz irányt követő magyar kormányzás következménye nagyrészt, hogy ma itt tartunk, ahol tartunk.

A törvény kapcsán előkerülő intézkedések pedig nem fogják begyújtani és rakétákkal ellátni ezt az egyébként ezer sebből vérző mai magyar gazdaságot, merthogy azoknak a családoknak, amelyek családfőinek kellene majd munkát vállalnia, és kihúznia a magyar gazdaságot a mostani kátyúból, ezeknek a lehetőségeit fogja lábbal tiporni és egyre mélyebb és egyre rosszabb sorba dönteni. Ez az alapvető probléma megítélésünk szerint.

Köszönöm szépen.

(19.30)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kettő percre Babák Mihály felszólalása következik.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Az előttem szóló képviselőtársam gondolatait szeretném folytatni, és még megvilágítani azt, hogy hitelesség. Ki előtt hitelesség? Az, hogy hitelt kapjunk, az, hogy fizetőképes-e a költségvetés, mert ez a kormány - és most bocsássanak meg, de egy szociális tárca és egy egészségügyi államtitkár előtt kell mondani, bár ez nem az ő asztaluk -, elvesztette ez a kormány a világban a hitelességét. Olybá, hogy különben nem kell az állampapír, és nincs, ami finanszírozza. Ezért önök a legegyszerűbbet választották ebben a kérdéskörben: a gazdasági válságot követően IMF-hitel, és beígérték, hogy szociális megszorításokat fognak végrehajtani az embereken. Ez látható, egyszerű, és kész, jó napot. De hölgyek, urak, én szeretném a kormánypártiak felelősségét fölébreszteni, hogy ez nincs arányban. Nyilvánvalóan ki lehet pipálni, hogy nyugdíj, 13. havi, és a többi, és a többi, és kipipálják, és mondanak egy összeget. Az IMF pedig azt mondja, hiteles a magyar kormány.

Mélyen tisztelt Hölgyek, Urak! Csak egy nagy baj van, hogy ez az ország saját maga előtt nem lesz hiteles. Nem lesz hiteles, és nem lesz hitele a politikának, sőt a kormánynak sem, sem senkinek, és egyetlenegy parlamenti képviselőnek sem, mert kérem, 8-9 hónapja van gazdasági válság, Európa és a világ a gazdaság élénkítése irányában mozdult meg, és próbálja a fogyasztást élénkíteni, és az ország gazdaságát fellendíteni. Szeretném elmondani az axiómát, hogy gazdaság élénkítése nélkül nincsen költségvetési egyensúly. Nem tudunk kilábalni a problémákból, az alapja mindennek a bevétel, a gazdaság. Kérem, hölgyek, urak, 8 hónapja ennek az országnak nincs gazdaságélénkítési programja. Nincs gazdasági válságkezelő programja, csak a szociális megszorítás. Veress képviselő úr, értse már meg, ez a nagy baj, ezért próbálom önöket ráébreszteni. Nem a szociális minisztert, mert nem az ő feladata, és nem a szociális tárcát, sőt az egészségügyit sem. Ebben ők a legkiszolgáltatottabbak, mert végre kell hajtaniuk a kormány intézkedéseit. Hanem szeretném megértetni a kormánypártiakkal és akik mellette vannak, hogy gazdaságélénkítés nélkül (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) nincs költségvetési egyensúly, ezt felejtsék el, közgazdasági nonszensz!

Köszönöm, hogy szólhattam.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Emlékeztetem képviselőtársaimat, hogy a részletes vita második szakaszában vagyunk, és az ajánlás 25-39. pontjaira - a 30. és 32. pontok kivételével - kérek szépen majd észrevételeket, felszólalásokat.

Több kétperces jelentkező van a képernyőn. Elsőként megadom a szót Veress József képviselő úrnak, MSZP.

VERESS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Értem a megjegyzését, mégis bocsásson meg, hogy az elhangzottakra röviden reagálok. Hitelesség ügye. Képviselő úr, igen, 2008 augusztusában másodpercre pontosan bejöttek azok a számok, amelyért ez az ország két évig nagyon keservesen megdolgozott. És valóban pechünk volt, hogy akkor jött be a világgazdasági válság. Ezt valóban látnunk kell, és minden máson, amit mondtak, sok mindenen lehet vitatkozni, de ez egy tény. Ez egy tény, hogy az ország iszonyatos erőfeszítéssel elindulhatott egy fejlődési pályán, és ezt a gazdasági válság megszakította.

Amit ön mond, hogy a továbblépéshez valóban szükség van gazdaságélénkítésre - igen. Gazdaságélénkítést pedig akkor tudunk megcsinálni, ha az ország finanszírozhatóságát biztosítani tudjuk. És még egyszer szeretném önnek elmondani, hiába rázza a fejét, képviselőtársam, ön is pontosan tudja polgármesterként, hogy ha abban a helyzetben lenne Szarvas városa, hogy a napi finanszírozását kell biztosítani, akkor bizony nemszeretem lépéseket is meg kellene csinálnia, mielőtt és miközben a gazdaságát tudja élénkíteni. Ez a realitás az, amiben muszáj továbblépnünk.

A gazdaság élénkítéséhez pedig emberekre lesz szükségünk, és azt hiszem, hogy itt ér talán megint össze a beszélgetésünk. Abban bízom, hogy ha azokban az intézkedésekben tudunk megállapodni, amit ön mondott, az "Út a munkához" program keretében például, és azokhoz tudjuk a szociális támogatást jobban hozzácsatolni, illetve lehetővé tenni, hogy minél többen a munka világában tudják a jövedelmeiket megtermelni; no, akkor indulunk egy helyes irányba, és indulunk el azokhoz a záradékokhoz, amiket nem tudok elégszer elmondani. Egy bizonyos gazdasági növekedés esetén nem lesz szükség, nem lenne szükség az effektív csökkentésre, de ennek a feltételeit valóban áldozatokkal kell megteremteni. És ha már említették az európai uniós forrásokat, látszólag megint nem ideutaló rész, de azért hadd jegyezzem meg önöknek. Kérdezem önöktől: vajon egyetértenének-e azzal, ha azt javasolnánk, hogy 200 főt állítsunk be, 200 fő olyan közigazgatási alkalmazottat (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), aki a feldolgozást gyorsítani tudná az európai uniós forrásoknál?

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Mielőtt átadnám az elnöklést Világosi Gábor alelnök úrnak, és folytatódnának tovább a kétpercesek, engedjék meg, hogy a határozathozatal eredményét közöljem, ugyanis időközben az Országgyűlés jegyzői összeszámolták a szavazatokat.

Az Országgyűlés a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot annak egységes javaslata szerint 199 igen szavazattal, 163 ellenszavazattal, 8 tartózkodás mellett elfogadta.

Kettő percre Vojnik Mária képviselő asszonyt illeti a szó.

(Az elnöki széket dr. Világosi Gábor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Magam is Hoppál képviselő úr hozzászólásához szeretnék csatlakozni, mert végül is, ha nem is a konkrét törvényjavaslat módosító indítványát sorolta föl a képviselő úr, de még a lényegről beszélünk. Én azonban ehhez a közös beszédhez azért mégis szeretnék hozzájárulni.

A képviselő úr azt mondta, hogy jobban kellett volna figyelni, hogy mire költjük a pénzünket avagy mire nem. Én ezért tisztelettel emlékeztetem arra a képviselőtársamat, hogy azért az elmúlt hét évben, amelyik időszakot ön most fölsorolta, következetesen nőtt a családi pótlék, minden évben. Van, amikor egy kicsit jobban is, mint az átlagos növekedés tette. Tankönyvtámogatást léptettünk életbe, gyermekétkeztetési támogatást léptettünk életbe, talán tudja, hogy felmenő rendszerben. És azért azt gondolom, hogy az ország nagyon sok eredményt is elért. Azt nem mondhatjuk, hogy nem történt semmi. Ennek az alátámasztására, talán a képviselő úr, aki úgy látom, hogy ismeri a számokat, erre ugyancsak bólintani tud.

Az a távolság, amely a legszegényebb és a leggazdagabb rétegek között van, nagyon jellemző egy társadalom kettészakadtságára vagy kohéziójára. Azért azt mégiscsak el kell mondani, hogy 2001-ben ez a távolság a legszegényebb és a leggazdagabb között 8,1-szeres volt, és 2008-ban ez 6,8-szeres. Vagyis jelentősen közeledett a legszegényebbek és a leggazdagabbak közötti távolság, ha úgy tetszik, szűkült ez a távolság. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) És ha nem is lehetünk nagyon elragadtatva, de az eredményt a számok is igazolják, vagyis nem szakadt tovább a társadalom, ellenkezőleg.

Köszönöm szépen. (Pettkó András: Mert a gazdagabbak lejjebb csúsztak.)

ELNÖK: Ismét kétperces hozzászólás következik. Megadom a szót Hoppál Péter képviselő úrnak, Fidesz.

DR. HOPPÁL PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Megfogadva az iménti elnöki intelmet, miszerint a gyermekvédelmi törvény részletes vitájához kellene visszakanyarodnunk, néhány fontos apróságot szeretnék kiemelni, amelyek jelenleg a Bajnai-kormány módosító indítványaiként kerültek be a törvénybe, és amikkel semmiképpen nem lehet egyetértenünk.

Ilyen például az, hogy 20 éves korig járna a családi pótlék, amely a gyermekek vagy a diákok, fiatalok közoktatási intézményben tanulásának időszakában járna. Ilyen a törvényi garancia hiányában is a családi pótlék befagyasztása. Tehát amikor államtitkár asszony amellett érvelt, hogy valóban igaz, hogy 2002-t követően próbálták ezt a támogatási formát emelni, és erre tényleg meggyőző számadatokat találhatunk egy-egy évben, most, miközben az önök által hozott vagy indukált törvényi előterjesztés életben volt arra vonatkozóan, hogy emelni kell a családi pótlékot szeptemberben és jövőre, ezek mind eltűnnek a rendszerből sajnos. Tehát a Bajnai-kormány felülírta az önök korábbi ez irányú próbálkozását és iránymutatását is.

És ami még nagyon szomorú a családok szempontjából - és a törvény szerintünk ezáltal rossz irányba megy, ha ez a módosítás megtörténik -, ha a gyes a gyermekek kétéves koráig fog járni. Éppen Béki Gabriella képviselőtársunk volt az, aki egy nagyon komoly számítást tett közzé az általános vitában, amikor elmondta, hogy az az elgondolása a Bajnai-kormánynak, hogy majd a gyes két éve után munkába visszatérő szülők gyermekeinek bölcsődei férőhelyeket létesítenek, ennek az szja-ja, a szülő szja-ja nem fogja kitermelni azt a bölcsődei férőhelyet, amiről önök beszélnek. Kósa Lajos polgármester úr ezt megerősítette (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) a napirend előtti hozzászólásában. Először számolni és gondolkozni kell, mert ezek az intézkedések sajnos nem vezetnek jóra.

Köszönöm szépen.

(19.40)

ELNÖK: Folytatva a kétperces hozzászólásokat, megadom a szót Pettkó András képviselő úrnak, független.

PETTKÓ ANDRÁS (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Asszony és Államtitkár Úr! A vitában annyit tennék csak hozzá országgyűlési képviselőként: persze lehet, hogy az olló csukódik, és lehet, hogy teljes mértékben igazuk van önöknek, de az biztos, hogy néhány órával ezelőtt az önök kormánykoalíciója a családi pótlék tekintetében egy alkotmányellenes törvénymódosítást fogadott el. Csak erre szerettem volna még egyszer felhívni a figyelmet, hiszen az a szavazás, ami megtörtént, képviselő asszony és képviselő úr, azt gondolom, az Alkotmánybíróságnál fog landolni azért, mert Magyarországon 12 hónapra fizetik ki a béreket, 12 hónapra fizetik, persze ha van, a családi pótlékot, ha hamarabb nem zárul le, és önök azokat az adózó állampolgárokat, akiknek az 1-8. vagy az 1-6. hónapban jobb volt a bérük, az új szabályozással, amit néhány órával ezelőtt elfogadtak, matematikailag olyan alkotmányellenes állapotba hozhatták, ami miatt az Alkotmánybíróság meggyőződésem szerint ki fogja mondani, hogy az elfogadott törvény alkotmányellenes.

Ha visszapörgetjük az MSZP vagy az MSZP-SZDSZ-koalíció elmúlt hat- vagy hétéves tevékenységét, vagy visszamegyünk 1994 és 1998 közé, akkor azt látjuk, hogy jó néhány olyan családi törvénymódosítás volt itt e Házban, amelyek mind az Alkotmánybíróságnál landoltak. Ennyit szerettem volna csak a mostani vitához hozzátenni.

ELNÖK: Megadom a szót hatperces időkeretben Babák Mihály képviselő úrnak, Fidesz.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr és Államtitkár Asszony! Elöljáróban az ügyben szeretnék méltányosan viselkedni, hogy amikor megszorítások és restrikciók vannak, önök mindig a vesztesek, és önök által Magyarország, Magyarország polgárai, mégpedig azok a szolgáltatások, amelyeket önök dirigálnak. Többek között az egészségügy a vesztes, a szociális ágazat és az önkormányzatok. Mind a háromnál van szerencsém elviselni a restrikciókat, hisz amikor spórolni kell, ezt a három tárcát veszik elő. Márpedig mind a három nagyon fontos az emberek biztonsága, életviszonyainak kiszámíthatósága aspektusában, és egyáltalán az életminőségüket illetően. Tehát nem hagyható ki se az egészségügy, se a szociális ágazat, se az önkormányzatok, amelyek tízmillió állampolgárnak szolgáltatnak különböző perszonális szolgáltatásokat.

Azért kérek engedélyt elnök úrtól, hogy a 21. ajánlási pontról szólhassak, mert nem volt alkalmam szólni róla, mivel gyorsan lezárult a fejezet, viszont egy nagyon fontos kérdésről van szó. Vidorné képviselő asszony nem győzött meg e tekintetben. Képviselőtársaimmal - Lanczendorfer Erzsébettel, Szászfalvi Lászlóval, dr. Hoppál Péterrel, Balog Zoltánnal, és sorolhatnám még a névsort - azt kérjük, hogy ezt a passzust, amely a 21. ajánlási pontban van, töröljék el, ne vezessék be. Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim, államtitkár úr, kérem a megértésüket e tekintetben. Mely területet érinti ez a passzus, ha önök megszavazzák kormánypárti többséggel? Azért merem állítani, hogy ez kalmárkodás, mert igazi eredményhez nem vezet, sőt mind a két fél - önök is és mások is - csak csalódni fog benne.

Tételezzük fel azt a helyzetet, hogy valamely településen, egy kistelepülésen működik egy szociális intézmény. Ebben a faluban - ahogy Kovács képviselőtársam helyesen elmondta - a működtetéshez szükséges normatíva nem elegendő, sőt fejlesztésre sincs pénze, pályázni se tud, mert nincs önereje. Hiába vannak jó uniós pályázatok, nem tud pályázni, mert nincs hozzá pénze, ezért gondol egyet, és megállapodik az egyházzal, miután van ingatlana, lássa el ezt a szolgáltatást akár egy kistérségi jellegű intézményben, lásson el gyermekvédelmi, szociális vagy bármilyen szolgáltatást. Erre önök azt mondják, hogy rendben van, de akkor az önkormányzat két évig fizesse a normatíva különbözetét. De ez sem fog menni! Ha nem tudja vállalni a szolgáltatást, és nem tudja odaadni két évig a normatívák közti különbözetet, kik járnak rosszul? Az ellátandó emberek. Ha az volt a céljuk, hogy az önkormányzatnak vagy az egyházi intézményeknek adjanak pofont, az nem fog összejönni. Megint az emberekkel fognak kitolni, és ellehetetlenítik őket. Egy olyan településen, ahol van más megoldás, ha nem bír vele, nem bírja fejleszteni, talál egy egyházi intézményt, amely felvállalja egy kisebb térségben a szociális szolgáltatást, akkor az önkormányzat, amely beküldte ide az embereit, fizesse két évig a normatívadifferenciát.

Ez megint hamis út! Ez megint nem jó út! Lehet, hogy politikai sandaság, lehet, hogy kalmárkodás miatt, de ez hibás út. Értsék már meg! Miért adja át a szolgáltatást a nyomorult? Nem azért, mert flegma, és nem akarja ellátni az öregeit vagy a gyerekeit, hanem azért, mert nincs hozzá pénze. Nincs pénze a normatíva kiegyenlítéséhez, mert nincs saját bevétele, és nincs megfelelő ingatlana, amiben ellássa a szociális szolgáltatást. Erre önök azt mondják, hogy akkor két évig biztosítsa az egyházi és az állami normatíva közti különbözőséget.

Úgy gondolom, hogy ellátatlanul maradnak emberek. Nem lehet perifériára lökni eddig ellátott embereket azért, mert találnak egy jobban finanszírozott formát. Ráadásul a települések saját maguk nem tudnák ellátni. Igaz, hogy van az országban, de ez nem általános probléma, habár sűrűn előfordulhat ilyen, mert ahol annak idején Lamperth Mónikáék megcsinálták a kistérségi szociális ellátást, ott voltak pozitív változások. A saját kistérségünkben én magam is igyekeztem ebben progresszív lenni és megértő a kormánnyal, mert bizonyos kistérségi szolgáltatásokat jobban finanszírozott, és innentől kezdve nem kellett a kistelepülésnek a meg nem lévő pénzéből a hiányát növelve, hiteleket felvéve a saját települési szociális szolgáltatását ellátni. Én támogattam azt, amikor egy település ellehetetlenül a normatíva alacsonysága miatt, és a kistérségi rendszerben ez működhetett. De van olyan kistérség, amelyik ezt nem tudja megoldani, mert nem jött létre, vagy nincs olyan intézménye, vagy túl távol van, de van közelebb egy egyházi. Ezt a lehetőséget nem az egyháztól vagy az önkormányzattól veszik el, hanem az emberektől.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ők maguk se tudják ellátni, az egyház se fogja tudni ellátni, a mosdóvízzel kiöntik a gyereket is. Úgy gondolom, hogy több szociális érzékenység kellene ebben a kérdésben, nem pedig meggondolatlanság, kalkuláció, számítás és nem kalmárkodás.

Elnök úr, köszönöm megtisztelő türelmüket.

ELNÖK: Köszönöm. Megkérdezem, hogy kíván-e még valaki részt venni a részletes vitában. (Nincs jelentkező.) Jelentkezőt nem látok.

Megadom a szót Korózs Lajos államtitkár úrnak, aki válaszolni kíván a vitában elhangzottakra. Államtitkár urat illeti a szó.

KORÓZS LAJOS szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Készültem a reflexiókra. Lévén, hogy két esti vitán már túl vagyunk, többé-kevésbé tudtam, hogy mit fogok válaszolni, illetve a bizottsági módosító indítvány már predesztinálta azt, hogy a zárszóban mit mondok. Ha képviselő asszony visszaadná a jegyzeteimet, mert valamelyiknek a végére írtam, amit közben odaadtam neki; de többé-kevésbé tudom én ezt fejből is, és előbb-utóbb majd a jegyzeteim is előkerülnek.

Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy azzal kezdjem, amire ezt megelőzően már készültem, és utána néhány keresetlen mondatban szeretnék majd reflektálni néhány dologra.

Tisztelt Ház! Az államháztartás egyensúlyának javítása érdekében a kormány számos intézkedést fogadott el, amelyek közül több a szociális ellátórendszert érinti. A költségvetési stabilitást elősegítő, valamint a női foglalkoztatást ösztönző és a családtámogatási rendszerrel összefüggő intézkedéseket az ifjúsági és szociális bizottság által az e törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslat tartalmazza.

A költségvetés egyensúlyának megteremtése érdekében a családi pótlék rendszerében is változtatásra van szükség. A módosító javaslat értelmében a középfokú tanulmányokat folytatók után a jövőben húszéves korig járna a családi pótlék. Mivel a fiatalok nagy része húszéves korára befejezi a középfokú tanulmányait, a fiatal felnőttek többségének családja továbbra is a középiskola befejezéséig részesül majd családi pótlékban.

A költségvetés stabilitása érdekében a családi pótlék emelése 2009-ben és 2010-ben sajnos elmarad. Ekörül folyt itt a vita nagyon sokáig. A családi pótlék összegének két évre történő befagyasztása a 2009. évi emelést meghatározó rendelkezés elhagyását, továbbá az évenkénti emelésre vonatkozó rendelkezés hatályon kívül helyezését is szükségessé teszi.

A női foglalkoztatási ráta Magyarországon európai összehasonlításban nagyon alacsony, amelyhez az időtartamukat tekintve bőkezűnek mondható gyermekgondozási támogatások is hozzájárulnak. A női foglalkoztatottsági ráta emeléséhez szükség van a gyermekgondozási támogatási rendszer átgondolására, a munka és a családi élet összeegyeztetését gátló tényezők felszámolására.

(19.50)

Az átalakítás eredményeképpen olyan gyermekgondozási támogatási rendszernek kell létrejönnie, amely a szülők munkába állását ösztönzi.

A módosítás a gyermekgondozási segélyre való jogosultság időtartamát a gyermek második életévének betöltéséig csökkenti, ez azonban az ikergyermekekre, valamint a tartósan beteg, súlyosan fogyatékos gyermekekre tekintettel folyósított gyermekgondozási segély időtartamát nem érinti. A hatályos szabályok szerint a gyermekgondozási segély és a gyermeknevelési támogatás ellátások egymásra épülő, egymást váltó támogatások, ezért a gyes folyósítási idejének két évre történő leszállítása maga után vonja a gyet alsó határának háromról kétéves korra mozdítását is.

Az intézkedés csak a megfelelő felkészülési idő után, a törvény kihirdetését követő 300 nap elteltével lép majd hatályba, azaz csak a törvény kihirdetése után megfogant és a hatálybalépés után született gyermekekre kell majd alkalmazni.

Engedjék meg, hogy most már csak így a vita kapcsán felvetődő problémákra, négy felvetésre azért hadd reflektáljak. Vojnik államtitkár asszony említette volt, azért itt hét éven keresztül minden évben emelkedett a családi pótlék. Összehasonlítva azokkal az országokkal, akikkel mi együtt csatlakoztunk az Európai Unióba, messze a legmagasabb Magyarországon a családi pótlék. A társadalmi transzfereknek természetesen nagyon nagy jelentősége van, Magyarországon különösen. Erre nevelt bennünket a Kádár-rendszer.

Kedves Barátaim! Tisztelt Ház! Vegyünk egy olyan országot, amellyel együtt csatlakoztunk, lényegesen jobb módú ország, mint mi vagyunk, ez Csehország. Sokszor irigykedünk, a fejlett ipara, a turizmus, a szolgáltatások, a cseh mentalitás, az a jókedv és et cetera. Kedves Képviselőtársaim! Bizonyára önök nem tudják, hogy Csehországban a családi pótlék bizonyos vagyoni cenzushoz kötött, és nem is jár mindenkinek. Bizonyára tudják, hogy a "bezzeg Szlovákiában" a családi pótlék a felét sem éri el a magyarnak, és még sorolhatnám. Nagyon sok ilyen összehasonlítást tudnánk tenni.

Azt gondolom, több olyan szociológiai tanulmány napvilágot látott az elmúlt években, amely egyértelműen bizonyítja, hogy természetesen a gyermekvállalási hajlandóság nagyon sokféle tényezőtől függ, és nemcsak a családi pótléktól. Persze a családi pótlék is egy elem, de készültek olyan előreszámítások, kedves képviselőtársaim, hogy ha duplájára emelkedne holnap a családi pótlék, az a szaporodási hajlandóságban alig mutatkozna meg.

Ugyanis miről van szó? Természetesen én nem akarok cinikus lenni, mert soha életemben nem voltam az. Ha most nem emelkedik az infláció mértékével a családi pótlék, ez azt jelenti, hogy havi 480 forint, nem hiszem el, hogy van Magyarországon olyan édesanya, aki ezért a 480 forintért vállal vagy nem vállal gyereket. Nincs ilyen. Ami hatással van a gyermekvállalási hajlandóságra, a szaporodási index növekedésére, az a kiszámíthatóság, a tervezhetőség, a biztos munkahely, a gyermekek napközbeni ellátása, a családtagok, a házastárs részvétele a gyermeknevelésben, tehát nagyon-nagyon sok tényezőtől függ, és ebben egyetlenegy elem csak a családi pótlék és annak mértéke.

Azt gondolom, hogy a kormány jó úton jár akkor, amikor azt mondja, hogy jelenleg vajmi kevés lehetősége van annak az édesanyának a nyílt munkaerőpiacon elhelyezkedni a tanult szakmájában, aki mondjuk, fejlesztőmérnöknek tanult és dolgozott a Nokiában, és három gyerek nevelésével kilenc évre otthon marad a gyerekekkel. Ahogy látjuk a telefóniát, ahogy látjuk az internetet, ahogy látjuk a műszaki tudományokat, hogy hogyan fejlődnek, hát, képviselőtársaim, megkérdezem én, hogy egy kilenc évvel ezelőtti tudással mire lehet most menni. Azt hiszem, hogy nem sokra.

Tehát én azt is gondolom, hogy ha a kormány, azon túlmenően, hogy a gyermekhez kapcsolódó támogatásokat újragondolja, paralel intézkedéseket hoz példának okáért a gyermekek napközbeni ellátásának fejlesztésére, a bölcsődei szolgáltatások, az alternatív napközbeni ellátások, mint például a családi napközi, az atipikus foglalkoztatás irányába, a távmunkára, az otthon végezhető munkákra, a csökkentett munkaidőben vagy különböző kombinációikban való foglalkoztatásra, akkor jó úton járunk.

Alig éri el az 50 százalékot a nők foglalkoztatottsági rátája. Ettől rosszabb mutatóval már csak, azt hiszem, hogy Görögország és Olaszországnak a déli része rendelkezik az Európai Unióban. Nekünk nem abba az irányba kéne mennünk, hanem valamilyen skandináv modellt követve, bizony megkockáztatom, hogy legyenek olyan társadalmi transzferek, példának okáért a családtámogatáson belül vagy a gyerekekhez köthető támogatásoknál, ahol bizony az apa veheti csak igénybe. Miért ne? Én szívesen vettem volna, ha itt a képviselőtársaim ilyen módosító indítványokkal jönnek, hogy mondjuk, néhány hónapot az édesapa kötelező érvénnyel odahaza kell hogy legyen a gyerekkel. Én ezeket a legmesszebbmenőkig tudtam volna támogatni.

A demográfiai folyamatokra természetesen nagyon sok tényező hatással van, ugyanúgy, mint a gyermekvállalási hajlandóságra. Kedves Képviselőtársaim! El kell önöket szomorítani. Ha olyan intézkedést hoznánk - ezt idézőjelbe teszem -, hogy kötelezővé tesszük, hogy minden magyar anyának három gyereket kell a jövő héttől kezdve szülni, a magyar népesség száma akkor is csökkenni fog. Egyszerűen a korfa elmozdulása miatt, mert a tavaly, tavalyelőtt, öt évvel ezelőtt meg nem született kislány húsz év múlva nem fog gyereket szülni, mert ő maga sem született meg, miközben lehet, hogy a szülési hajlandóság akkor magasabb lesz, mint most. De azért, mert kevesen kerülnek abba a szülőképes korba, ezért kevesebb gyerek fog születni.

Tehát a magyar népesség olyan 8,5-8,6 millió főnél majd be fog állni, természetesen évtizedek múlva, de ez nem jelenti azt persze, hogy a kormányoknak nem kell intézkedéseket hozni annak érdekében, hogy a demográfiai egyensúlyt fent tudjuk tartani. Tudjuk az öregedési tendenciákat, de attól még születhet sok gyerek, hogy sok idős ember is van. Miközben azt is persze meg kell hogy állapítsuk, hogy ha a halandóság növekszik, attól még születhet sok gyerek. A kettő egymást nem váltja ki, csak egymásra hatással van. Mert ha sok gyerek születik, még attól nagyon sokan meg is halhatnak.

Szóval ezeket a tényezőket figyelembe kell venni, és ezekről kéne hosszú távú gondolkodást itt produkálnia az Országgyűlésnek. De sajnos nem erről szólnak a viták. Én tettem kísérletet a nyugdíjrendszer fenntartása érdekében is már ennek érdekében, illetve a fenntarthatósága érdekében már tettem javaslatokat. Süket fülekre talált sajnos ez is az Országgyűlésben.

Kedves Képviselőtársaim! Meg kell hogy állapítsam, hogy véleményem szerint az édesanyák bátran vállalhatnak gyereket, mert ez a rendszer, ha a jövő héten megszavazzuk, fenntartható lesz, finanszírozható lesz, és egyetlenegy kormánynak a közeljövőben nem lesz szüksége arra, hogy további szigorításokat tegyen.

Úgyhogy én bátran ajánlom az Országgyűlés figyelmébe a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény megszavazását. Nagyon szépen köszönöm az aktivitásukat, nagyon szépen köszönöm a figyelmüket, és természetesen a módosító indítványokat is.

Elnök Úr! Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A részletes vita lezárásával egyidejűleg tájékoztatom képviselőtársaimat, hogy a benyújtott módosító javaslatokról várhatóan a következő ülésünkön döntünk.

Most pedig soron következik a Soros Fund Management magyarországi káros pénzügyi tevékenységeit feltáró vizsgálóbizottság létrehozásáról szóló határozati javaslat részletes vitája. Ágh Péter Fidesz-képviselő önálló indítványát H/9435. számon, a bizottsági ajánlást pedig H/9435/3. számon megkapták, és a honlapon megismerhetik.

Tisztelt Országgyűlés! Felhívom figyelmüket, hogy a vizsgálóbizottság létrehozására irányuló határozati javaslat vitájában csak a javaslat szövege, illetve módosító javaslat képezi a vita alapját, tehát nem kerül sor a tárgy szerinti politikai következtetések megtárgyalására. Kérem, felszólalásaik során legyenek erre tekintettel.

Indítványozom, hogy a részletes vitában a benyújtott módosító javaslatokat összevontan tárgyalja meg az Országgyűlés. Kérem, hogy aki ezzel a javaslattal egyetért, az kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Köszönöm.

Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége ezt az indítványt elfogadta.

(20.00)

Tájékoztatom a képviselőtársaimat, hogy a vitában a felszólalási időkeret hat perc.

Most megnyitom a részletes vitát az ajánlás 1. és 2. pontjaira, és megkérdezem, hogy kíván-e valaki felszólalni. (Nincs jelentkező.) Jelentkezőt nem látok, így a részletes vitát lezárom. Tájékoztatom a képviselőtársaimat, hogy a benyújtott módosító javaslatról várhatóan a következő ülésünkön döntünk.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Magyar Köztársaság polgárai személyes adatainak biztonságát, valamint egyes állami szerveket, közszereplőket érintő információszerzési vagy más néven árnyék-titkosszolgálati botrány körülményeit és az ügy kezelésének anomáliáit vizsgáló bizottság létrehozásáról szóló 125/2008. (XII. 3.) számú országgyűlési határozat módosításáról szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája. Gulyás József SZDSZ-képviselő önálló indítványát H/9224. számon, a bizottsági ajánlást pedig H/9224/4. számon megkapták és megismerhették.

Ismét felhívom a figyelmüket, hogy az előző napirenddel azonos módon a vizsgálóbizottság létrehozására irányuló határozati javaslat vitájában csak a javaslat szövege és a módosító javaslat képezi a vita alapját, tehát nem kerül sor a tárgy szerinti politikai következtetések megtárgyalására. Kérem, felszólalásaik során legyenek erre tekintettel.

Tisztelt Országgyűlés! Indítványozom, hogy a részletes vitában a benyújtott módosító javaslatokat egy szakaszban tárgyalja meg az Országgyűlés. Aki ezzel a javaslatommal egyetért, kérem, kézfelemeléssel jelezze ezt! (Szavazás.) Köszönöm.

Megállapítom, hogy a látható többség az indítványt elfogadta.

Most megnyitom a részletes vitát az 1., 2. és 3. pontokra, és megkérdezem, hogy kíván-e valaki felszólalni. (Nincs jelentkező.) Nem látok jelentkezőt felszólalásra. (Gulyás József jelentkezik.) Zárszóra jelentkezett, képviselő úr? (Gulyás József: Igen.) Így először a részletes vitát lezárom.

Megadom a szót Gulyás József SZDSZ-es képviselő úrnak, aki válaszolni kíván a vitában korábban elhangzottakra. A képviselő urat illeti a szó.