Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Az általános vitát lezárom.

Tisztelt Országgyűlés! Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája. A törvényjavaslatot T/9179. sorszámon, a bizottsági ajánlást a T/9179/34. sorszámon megkapták és megismerhették.

Tisztelt Országgyűlés! Bejelentem, hogy az ajánlás 1. és 15. pontjait a költségvetési bizottság túlterjeszkedőnek tekintette, ezért ezekre nem nyílik meg a részletes vita. Indítványozom, hogy a részletes vitában a benyújtott módosító javaslatokat - a törvényjavaslat szerkezeti rendjét is figyelembe véve - öt szakaszban tárgyalja meg az Országgyűlés.

Felkérem a jegyzőt, hogy ismertesse az egyes vitaszakaszokat.

DR. SZŰCS LAJOS jegyző: Tisztelt Országgyűlés! Az elnöki javaslat a következő. Az első vitaszakaszban az általános forgalmi adóhoz és a jövedéki adóhoz érkezett módosító javaslatok találhatók. Ebben az ajánlás pontjai a következők: 2., 8., 63., 3., 5., 7., 25., 47., 48., 49., 62., 68., 4., 6., 9., 10., 11. és 31.

A második vitaszakaszban a személyi jövedelemadóhoz, illetve annak mellékletéhez benyújtott módosító javaslatok megtárgyalására kerül sor. Ebben a vitaszakaszban történik a költségvetési bizottság azon módosító javaslatainak megtárgyalása is, ami a törvényjavaslatból elhagyja a 2010-ben hatályba lépő rendelkezéseket. Ebben az ajánlás pontjai a következők: 12., 13., 42., 53., 65., 66., 67., 14., 21., 23., 29., 30., 32., 33., 35., 39., 41., 43., 45., 52., 54., 56., 59., 61., 64. és 69.

A vita harmadik szakaszában az adózás rendjét érintő eljárási szabályok találhatók az ajánlás 16., 50. és 55. pontjai szerint.

A negyedik vitaszakaszt a társadalombiztosítási, egészségbiztosítási törvények, illetve a szakképzési hozzájárulásról szóló törvény módosítását kezdeményező javaslatok képezik. Az ajánlás pontjai a következők: 17., 36., 18., 19., 58., 28., 20., 37., 38., 44., 60. pontjai szerint.

(18.50)

Az ötödik vitaszakaszban a zárórendelkezések és az európai uniós törvény találhatók. Ebben az ajánlás pontjai a következők: 46., 22., 24., 26., 27., 34., 57., 40. és 51.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Aki ezzel egyetért, kérem, kézfelemeléssel szavazzon! (Szavazás.) Köszönöm szépen.

Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége az indítványt elfogadta.

Tájékoztatom önöket, hogy a vitában a felszólalási időkeret vitaszakaszonként hat perc.

Tisztelt Országgyűlés! Megnyitom a részletes vita első szakaszát az ajánlás 2., 3., 4., 5., 6., 7., 8., 9., 10., 11., 25., 31., 47., 48., 49., 62., 63. és 68. pontjairól. Megkérdezem, kíván-e valaki felszólalni. (Pettkó András jelentkezik.) Igen. Megadom a szót Pettkó András képviselő úrnak, független.

PETTKÓ ANDRÁS (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Először is az ajánlás 4. pontjában lévő módosító javaslathoz szeretnék hozzászólni, amit Herényi Károly képviselőtársam nyújtott be. E módosító javaslatnak tulajdonképpen az volna a lényege, hogy az adó mértéke az adó alapjának a szállodai szolgáltatásoknál kizárólag a szállásdíj esetében 18 százaléka. Kérdezem az ellenzéki képviselőtársaimat is ebben a vitában, hogy miért nem támogatták ezt a módosító javaslatot, hogy legalább egyharmadot kapjon, hogy a Ház tudjon szavazni, azt gondolom, erről a nagyon fontos módosító javaslatról.

Nagyon jól tudjuk, hogy Magyarországon az idegenforgalom milyen fontos bevételt jelent, milyen fontos, hogy Magyarországra minél többen jöjjenek. Azt se felejtsük el, hogy ebben a gazdasági helyzetben, amikor a magyar emberek sokasága nem fog tudni elmenni külföldre nyaralni, hogy a magyarországi szállodákba el tudjon menni, nem mindegy, hogy az áfatartalom, amit ki fognak fizetni, hány százalékos lesz.

Azt se szabad elfelejteni, hogy ebben az iparágban minden elköltött százezer forint egy újabb munkahelyet teremt, hiszen a szállodaiparhoz tartoznak az éttermek, idetartoznak a különböző fajta szórakozóhelyek, idetartozik a fodrászat, és idetartozik számos dolog, idetartoznak például a gyógyturizmus tekintetében a különböző fajta pluszszolgáltatások. Azt gondolom, a Herényi Károly képviselő úr által beadott módosító javaslat egy nagyon fontos módosító javaslat lett volna, és nem értem, hogy miért nem kapta meg az egyharmadot sem. Mindenesetre mi megpróbáljuk majd elérni, hogy tíz képviselő kérje, hogy erről legyen szavazás, mert akkor lehet szavazni a tisztelt Ház falai között, ha tíz képviselő kér erről szavazást.

A másik dolog, amiről szeretnék beszélni az első vitaszakaszban, egy olyan módosítás, amit a benyújtott adótörvény tartalmaz. A benyújtott adótörvény b) pontjában van egy olyan, amely a gépjárműadó tekintetében nyújt be egy újabb kiegészítő pluszmódosítást, tehát egy adómentességet biztosít. Ezért nem értem, hogy az általam benyújtott 15. számú módosító javaslatra miért mondták, hogy túlterjeszkedő, amikor én egy újabb c) ponttal kívántam kiegészíteni, márpedig ez a módosító javaslat a civil szervezetekről szól, tisztelt képviselőtársaim.

Ha megnézzük a következőt, én teljesen egyetértettem - itt voltam, részt vettem az akkori adóvitában, ami a gépjárműadóról szólt -, hogy igenis ne bújjanak ki a fizetés alól azok, akik nemcsak közcélra, hanem magáncélra is használják az autóikat. Ezzel én egyetértettem. Azzal viszont nem tudok egyetérteni, hogy Magyarországon van jó néhány ezer, tízezer olyan civil egyesület és alapítvány, gyűjtőnéven társadalmi szervezet, amely nem folytat vállalkozói tevékenységet, magyarul nulla forint bevétele van. Nem értem, a tisztelt képviselőtársaim e civil szervezeteknek miért nem engedik meg azt, hogy ne fizessék ki a gépjárműadót. Tudom, Keller államtitkár úr annak idején, amikor volt egy bizottsági vita az általam és Hock Zoltán képviselőtársam által benyújtott módosító javaslatról, ami most is a tisztelt Ház előtt van egy másik formátumban, tehát az általános vitára vár ez a benyújtott módosító javaslat, akkor azt mondta, hogy a polgárőrségnek kompenzálják. Hát, kérdezem itt a vitában az államtitkár úrtól, hogy vajon megérkezett-e a polgárőrség helyi szervezeteihez ez a pénz, és miért mindig a kiskapukat keressük. Miért mindig egy másik forrásból biztosítunk egy olyan dolgot, amelyről azt gondolom, hogy szükség van rá? Természetesen nem mondom azt, tehát ha a polgárőrség problémáját megoldották, ezt kétkedve fogadom; mindenesetre ha megoldották, annak nagyon örülök. De ez nemcsak a polgárőrség problémája, tisztelt képviselőtársaim, hanem azoké a nonprofit, még egyszer hangsúlyozom, vállalkozási tevékenységet nem folytató civil szervezeteké, amelyek tekintetében mindenféleképpen szerettük volna, ha adómentességet élveznek. Ha megnézi a tisztelt államtitkár úr és megnézik tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, nem hiszem, hogy itt jó néhány milliárd forintról beszélhetünk. Sőt, én még azt is megkockáztatom, hogy nem jó néhány százmillió forintról beszélünk e tétel kapcsán. Viszont ezek a szervezetek olyan fontos tevékenységet folytatnak, mint ruhagyűjtés, ételkivitel, amit a társadalom részére igenis valahogy támogatni volna szükséges. Azért is kell ezt támogatni, mert ezek a karitatív szervezetek állami feladatot vállalnak át részben. Az állam helyett végeznek olyan munkát, amit az állam más forrásokból, más körülmények között nem tud elvégezni.

Ezért a magam részéről a 15. számú módosító javaslat kapcsán az alkotmányügyi bizottsághoz fogok fordulni, mert szerintem nem túlterjeszkedő. Meglátjuk, hogy mi fog történni a módosító javaslattal. Egy viszont biztos: kérem a kormánypárti képviselőtársaimat és főleg az SZDSZ-es képviselőket, hogy ha ebben a formában most nem tudjuk megoldani ezt a problémát, akkor találjunk valami olyan megoldást, amely a civil társadalom megerősödését és megerősítését tudja szolgálni.

Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. A részletes vita első szakaszában további hozzászólások következnek. Elsőként Szabó Lajos képviselő úr, Magyar Szocialista Párt.

SZABÓ LAJOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Az első szakaszban a 3. ajánlási ponthoz és az ahhoz kapcsolódó módosító indítványokhoz szeretnék szólni, amely az áfabesorolás változásában lévő változásokat vezeti át.

A törvénytervezet egy egykulcsos, 25 százalékos adókulccsal számolt. A költségvetési bizottság által beadott módosító indítvány három szempontból változtatta meg a 25 százalékos áfakulcsot, és egy közbeeső 18 százalékos áfakulcs bevezetésére tesz javaslatot. Így 2009. július 1-jétől a módosító indítvány és a törvény elfogadása esetén a tej és tejtermékek értékesítésére vonatkozhatna a kedvezményes kulcs. Ebbe tartozik a tej, tejszín, tejpor, tejföl, író, joghurt, kefir, vaj, sajt, túró, tehát ami lefedi a tejtermékeknél az alapvető körbe tartozó termékeket, viszont nem sorolhatók ide, és 25 százalékos áfakulccsal adóznának például az úgynevezett reggeli italok és a margarin. Szintén nem tartozna a kedvezményes adókulcsba az anyatej. Ennek az az oka, hogy ezt már az áfatörvény most hatályos 85. § (1) bekezdés d) pontja a "mentes az adó alól" kategóriába sorolja, tehát itt egy adómentesség van, azért nem tartozik a kedvezményes kulcsba. Ezt ezért fontos hangsúlyozni.

Szintén 18 százalékos kulccsal adóznának a kenyér és egyéb pékáruk. Itt fontos mondani, hogy az egészségügyi szempontból fontos helyettesítő jellegű glükóz- és gluténmentes termékek is beletartoznának ebbe a körbe, természetesen a cukor-, tejzsír-, szaharóz-, glükóz-, gluténmentes - ez az a kör, ami lefedi azt, ami az egészségügyi szempontból fontos. Idetartoznának még a kétszersült, pirított kenyér, kifli, zsemle és a gabonapelyhek is. De hogy egy ellenpéldát is mondjak, például ez a fajta kivétel nem vonatkozna a mézeskalácsra, tehát ami nem tartozik bele.

A szolgáltatások közül a költségvetési bizottság módosító javaslata alapján egyedül a távhőszolgáltatásra lenne alkalmazható a kedvezményes adókulcs.

(19.00)

Ennek több oka van, az egyik a környezetkímélő üzemmód, amely a távhőszolgáltatásnál fellép. Az eredeti beterjesztéshez, az eredeti gondolkodáshoz képest egy változás van még itt is, hogy nemcsak a távhőszolgáltatás, de a távhőszolgáltatáshoz kapcsolódó melegvíz-szolgáltatás is a 18 százalékos kulcsba tartozna.

A szocialista képviselőcsoport nem jó szívvel veszi tudomásul - ahogy már az általános vitában is mondtuk - ezt a kényszerű áfaemelést, de azt mondtuk, hogy ha ez az ára annak, hogy a munkahelyek megtartásához szükséges foglalkoztatói terheket csökkentő adócsökkentésekhez megképezzük a forrásokat, akkor még ezt az árat, úgy gondoljuk, érdemes megfizetni azért, hogy minél több ember tudja megtartani a munkahelyét, minél több embert lehessen a munka világán belül tartani. Ha ennek az a feltétele, hogy a fogyasztást, illetve a vagyoni típusú adókat kell növelni azért, hogy a foglalkoztatást terhelő adókat csökkenteni lehessen, akkor mi ezt tudomásul vesszük. Ezen belül is az általam említett három körben szeretnénk ezt a közbülső kulcsot bevezetni. Ehhez kérjük képviselőtársaink támogatását a módosító indítványok szavazásánál.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kettő percre Pettkó András képviselő urat illeti a szó.

PETTKÓ ANDRÁS (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! MSZP-s képviselőtársam ismertette annak a csomagnak egy elemét, amit a kormánypárti képviselők benyújtottak. Én egy olyan problémára szeretném fölhívni a kormánypárti képviselőtársaim figyelmét, amit én egy kapcsolódó módosítási javaslattal próbáltam orvosolni. Én azt gondolom, ha nem tudják elfogadni az általam beadott módosítási javaslatot, akkor is én azt kérem, és azt javasolom, hogy valamilyen megoldást találjanak az igazságosság jegyében.

Magyarországon jelen pillanatban van jó néhány száz vagy talán jó néhány ezer olyan család, akinek már most is van leelőlegezve vagy lefoglalózva lakása. Abban az esetben, ha a 20 százalékos áfát fölemeljük 25 százalékra, akkor nagyon sok olyan család lesz Magyarországon, akinek 500-600 ezer, 800 ezer vagy akár 1 millió forinttal többet kell kifizetnie annak érdekében, hogy a lakást, amit ő lefoglalózott, ki tudja fizetni. Én azt gondolom, hogy itt valami olyan megoldást kellene találni, hogy ezek a családok ne kényszerüljenek arra, hogy akár újabb hitelt kelljen felvenniük, ezek a családok ne kényszerüljenek arra, hogy az egész konstrukció, amit kitaláltak, lehet, hogy borul, hiszen ekkora hitelt már nem is tudnak felvenni.

Ezért én benyújtottam egy olyan módosítási javaslatot a kapcsolódó módosítóban, hogy a már folyamatban lévő jogügyleteknél ne lehessen alkalmazni ezt a magasabb áfakulcsot. Lehet, hogy nem ez a legjobb megoldás, mindenesetre én arra kérem a kormánypárti képviselőtársaimat és az ellenzéket is, hogy találjunk valami olyan közös megoldást, ami azoknak a fiataloknak és középkorúaknak megoldást jelent, akik már lefoglalózták a lakásaikat.

Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kettő percre megadom a szót Szabó Lajos képviselő úrnak, MSZP.

SZABÓ LAJOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. A vita egy későbbi szakaszában szerettem volna erre rátérni, hiszen ez az adóigazgatási, adózás rendjét érintő, 3. vitaszakaszhoz tartozó szabályozásnál van, ahol az átmeneti időszakban fizetendő áfaelszámolások és az áfa megfizetésének a rendjét szabályozza a törvénymódosítás, ami bent van, amit a költségvetési bizottság adott be. Itt elméletileg és talán gyakorlatilag is kezelhető ez a probléma, ami bizonyos szempontból finanszírozási kérdéssé tud válni árkérdésből, hiszen az átmeneti szabályozásban az van bent, hogy a július 1-jéig megfizetett előleg még a régi adókulccsal adózik, a július 1-je után fizetett részösszegek adóznak az új adókulccsal. Tehát akik az előleget már megfizették, náluk áfaváltozás ezekre az összegekre semmiképp nem lesz. Ha a végösszeget csak utána egyenlítik ki, akkor arra valóban a 25 százalékos áfakulcs vonatkozna.

Azért mondom azt, hogy finanszírozási kérdéssé válhat az áfakérdés, mert ha valamilyen megállapodás alapján meg tudja teremteni hozzá a finanszírozó forrást, ki tudja fizetni július elején az előleget, vagy akár nagyobb mértékű előleget tud fizetni, akkor rá az áfaszabályozásnál az átmeneti szabályok miatt a 20 százalék vonatkozna, ami a szerződésmegkötés időpontjában is élt.

Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kettő percre megadom a szót Kékesi Tibor képviselő úrnak, MSZP.

DR. KÉKESI TIBOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Én is ehhez a lakásáfakérdéshez szeretnék hozzászólni, mert én úgy érzem - ahogy Szabó Lajos képviselőtársam elmondta -, hogy nem ilyen egyszerű a kérdés. Hiszen van egyfajta, a lakás készültségi fokában történő finanszírozási modell, amikor működik az általa elmondott: amit már megfizetett, arra a korábbi áfamérték, amit majd még meg fog fizetni, már az emelt áfamérték vonatkozik, ugyanakkor kezd divatba jönni vagy az utóbbi időben kötöttek olyan típusú megállapodásokat is, ahol a foglaló és a végtörlesztés rendszere működik. Én itt azért azt a meglátást szeretném megfogalmazni, hogy az áfafizetés ilyen esetben sem a fizetéshez igazodik, hanem ilyen esetben is a teljesítéshez igazodik.

Ha tehát azok, akik ilyen rendszerben vásároltak, vagy akár olyan nagy a különféle százalékos teljesítési fokozat között a különbség, hogy ezért érdemes, azok tegyék meg, hogy egy műszaki felmérést, egy állapotfelmérést az adott fordulónappal elvégeztetnek, így pontosan rögzíthető, hogy mi az a műszaki teljesítés, ami július 1-jéig következett be, és erre - függetlenül attól, hogy mikor történik a fizetés - egy 20 százalékos áfás számla bocsátható ki, míg az azt követő időszaknál, ahol nyilván a teljesítés már a törvény életbelépését követően jött létre, ott már értelemszerűen a 25 százalékos áfás számlázás a lehetséges út. Én azt hiszem, hogy ezzel a lovagiasság szabályai szerint azoknak is biztosítjuk a korrekt eljárást, akik belecsúsztak ebbe a helyzetbe.

Elnök úr, köszönöm a szót.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kettő percre megadom a szót Pettkó András képviselő úrnak.

PETTKÓ ANDRÁS (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem véletlenül én ehhez az 1. vitaszakaszhoz nyújtottam be a módosítási javaslatomat, mert amit az MSZP-s képviselőtársaim javasolnak és mondanak kapcsoló módosítási javaslatként - tehát már be van adva a Ház elé, de a képviselőtársaim ezt még nem kaphatták meg -, egy technikai jellegű dolog. Amit július 1-jéig elszámoltak - akár Kékesi képviselőtársam is azt mondja -, ami július 1-jéig kifizetésre kerül, ott 20 százalék maradna, július 1-je után pedig 25 százalék.

Én pedig azt képviselem, és azt mondom - ez egy harmadik dolog -, hogy ezeknél, ahol július 1-jéig a foglalás megtörténik, ezekre az ingatlanokra maradjon meg a 20 százalék, hiszen jó néhány olyan lakást vásárló, lakást és ingatlant vevő ember van, aki erre számolta ki, erre építette föl az egész hitelállományát, az egésznek a lépéseit. Elképzelhető az, hogy nem is most kell kifizetnie, hanem csak, mondjuk, másfél vagy két év múlva, addig, ő azt gondolta, hogy a feleségével félrerak havi 30-50 ezer forintokat, amiből összejön az egész pénzösszeg. Abban az esetben, ha az eredeti törvényi szabályozás kerül elfogadásra, akkor, mondjuk, egy 8 millió forint plusz áfás kis, egyszobás lakásnál ez 400-500 ezer forintos különbséget fog jelenteni.

Ezért raktam én ide be az 1. szakaszhoz, hogy tulajdonképpen az eddig a határnapig lefoglalózott lakások esetében maradjon meg az eredeti szabályozás. Értem, a képviselőtársaim a másik szakaszba rakták, mert ők technikai jellegűként képzelték el ezt az egész kérdést.

Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. A következő hozzászóló Tállai András képviselő úr, Fidesz.

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársak! Persze, nagyon fontos kérdés, hogy az áfakulcsátállásnál hogyan kell majd technikailag ezt megoldani, de szerintem van ettől sokkal fontosabb: miért is van szükség itt 20 százalékról 25 százalékra emelni az áfakulcsot?

(19.10)

Egy nagyon különleges vita ez, hiszen a Gyurcsány-kormány benyújtott egy adótörvény-javaslatot - Veres János pénzügyminiszter úr, és akkor még Keller László államtitkár volt, ő is egyetértett vele -, hogy legyen 20-ról 23 százalékra történő áfaemelés. Ha jól látom, az új pénzügyminiszternek és az új kormányzatnak összesen annyi ötlete van az áfával kapcsolatban, hogy emeljük meg még 2 százalékkal.

Miért van erre szükség? Szabó Lajos képviselőtársunk szépen elmondta a módosító javaslat lényegét, hogy ezt majd meg kell emelni, és aztán majd milyen jó lesz. Én nem hiszem, hogy csodálatos dolog képviselőknek amellett érvelni, hogy az emberek zsebéből még vegyünk ki éves szinten 400-500 milliárd forintot - merthogy bizony ez ennyit jelent.

Az pedig - hogy is mondjam? - arcátlanság, hogy 20-ról 18 százalékra levinni itt néhány alapvető élelmiszer áfáját - és most megtudhattuk, hogy még ráadásul a mézeskalács nem is fog majd a 18 százalékos áfával adózni, pedig én nagyon kedvelem, de hát majd megfizetem a 25 százalék áfát. (Keller László: Adunk kölcsön neked!)

Tehát azt hiszem, hogy meg kellene ezt fontolni és meg kellene gondolni, és a válságkezelést, ha már annak nevezik - nem is válságkezelő programnak, hanem tervnek nevezte ma a miniszterelnök -, akkor átgondolni, hogy miért nem lehet, mondjuk, Nagy-Britannia vagy éppen India példáját követni, ahol például csökkentik az áfakulcsot, és így teremtenek keresletbővítést, keresletnövekedést azáltal, hogy a fogyasztásnövelésen a termelést tudják fokozni és tudják növelni. Ez is egy módszer, ebben a két országban ezt teszik.

Magyarországon a válságkezelés semmi mást nem jelent, mint azt, hogy a költségvetési egyensúlyt megpróbálni kordában tartani, mert ha a költségvetési egyensúly nem lesz kordában, akkor megbukik a kormány. És ha megbukik a kormány, akkor új választásokat kell kiírni. És az új választástól pedig olyan remegés van itt a túloldalon, hogy az már egyszerűen hihetetlen. Uraim, hát ezért kell áfát emelni, hogy önök még hatalomban maradjanak itt néhány óráig vagy hónapig? Mert ez körülbelül ennyiről szól. Kérdezzük már meg az embereket odakint, hogy mit szólnak ehhez az 5 százalék áfaemeléshez!

Az áfakulcsok története, az meg aztán már nevetséges az MSZP meg az SZDSZ szempontjából. Uraim, amikor önök átvették a hatalmat, 12 és 25 százalékos áfa volt. Ha jól értem, most már a felső kulcs visszakerül a 25 százalékra. Az alsó kulcs is pedig kvázi most már 25 százalék lesz, néhány terméket kivéve lesz 18 százalékos. Azaz a gázenergia áfája 25 százalék lesz, a vízenergiára tett áfa 25 százalék lesz, alapvetően az élelmiszerek nagy többségének az áfája 25 százalék lesz. Őszintén, milyen érzés kormánypártinak lenni, hogy miközben megy a kormányzás, és hú de jó kormánypártinak lenni, aközben lényegében az alapvető élelmiszerek és az energia áfáját duplájára megemelik? Milyen érzés ez? Most komolyan! Ez lesz az eredménye majd a hét- vagy a nyolcéves kormánypártiságnak, hogy ki fogunk állni az emberek elé, és azt fogjuk mondani, a költségvetési bizottság háta mögé bújva - most is a módosító javaslatokkal -, hogy a duplájára, 12-ről 25 százalékra fölemeltük azoknak az áfáját, amik az emberek alapvető, mindennapi szükségletei?

Ebben kellene elgondolkodni, és talán ezt még itt az utolsó napokban, órákban nem vállalni, Kékesi képviselő úr. Ne vállaljad te ezt! Ne szavazd meg, és beszéld rá képviselőtársaidat is! Ez nem vezet sehová, ez az embereknek rosszat akar.

Vagy azt javaslom, hogy meg kéne szavazni a Fidesz módosító javaslatát. A Fidesz módosító javaslata áfa tekintetében azt mondja - a 63. módosító javaslat például -, hogy az alapvető élelmiszerek áfája csökkenjen 5 százalékra, azért, hogy az embereken segítsen az Országgyűlés. Segítsen, hiszen az 5 százalékos csökkenés érezhetően élelmiszerár-csökkenést jelenthetne, és bizony egy nehéz helyzetben lévő család költségvetésében érezhetően javulást tudna eredményezni.

Azt hiszem, hogy nem jó az az út, amikor azt mondja az Országgyűlés többsége, hogy az az egyetlen megoldás, ha az emberektől többet fogunk elvenni, többet fogunk kivenni a zsebükből, azáltal, hogy többet fizettetünk velük olyan alapdolgokért, amelyeket mindennap meg kell tudni vásárolni.

Pettkó Andrásnak pedig csak annyit mondanék, hogy jó lenne eldönteni, hogy most ellenzéki képviselő vagy kormánypárti képviselő. Tehát amikor azt mondja, hogy "ellenzéki képviselőtársam", akkor azt nekem mondja? Mert én úgy tudom, hogy Dávid Ibolya elnök asszony bejelentette, hogy támogatják a válságkezelő tervet. Nem tudom, hogy Pettkó András hallott-e róla. Ez számomra azt jelenti, hogy például ezt az áfaemelést is majd meg fogják szavazni, tehát az MDF, illetve a volt MDF-es képviselők. Tehát az első dolog az én számomra az (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy valaki most ellenzéki vagy kormánypárti.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Két percre megadom a szót Molnár Albert képviselő úrnak, MSZP.

MOLNÁR ALBERT (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Áttanulmányoztuk a Fidesz módosító indítványait, és gyakorlatilag ugyanarra a megállapításra jutottunk, mint eddig, hogy soha nem számolnak a következményekkel.

Magyarországon már volt olyan, hogy 25-ről 20-ra levittük az általános forgalmi adót; biztos emlékszik rá valamennyi képviselő úr. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Hány hónapra?) Összesen 1,7 százalék ment át azoknak, akiknek szántuk ezt a bizonyos 5 százalékot. Tehát akkor, amikor a piacon kell az árat csökkenteni vagy emelni, ezt a piaci mechanizmusok nagymértékben befolyásolják, tehát nem tud oda eljutni.

Egyébként mi az valljuk, hogy szociálpolitikát nem szabad adórendszeren keresztül kezelni. A szociálpolitikát a szociális szféra eszközeivel kell kezelni, és nem pedig az adórendszeren keresztül esetleg olyan lépéseket tenni, ami egy koherens adórendszert megbontana, és ebből akár beláthatatlan következmények is összejöhetnek.

Tehát összességében azt tudom erre mondani, képviselő úr, hogy részben egy koherens adórendszert szed szét ez a módosítás, részben nem éri el célját, mert szociálpolitikát akar kezelni adórendszeri eszközökkel, és mondom, a harmadik pedig az, hogy a piaci rendszeren nem megy át az a hatás, amelyet az adórendszeren kívül kívánnak átvinni, úgyhogy ezért nem támogattuk ezt a javaslatot.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre Pettkó András képviselő urat illeti a szó.

PETTKÓ ANDRÁS (független): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tállai András képviselő úr normál hatperces felszólalásához szeretnék hozzászólni.

Tisztelt Képviselő Úr! Azt gondolom, hogy ön is ellenzéki képviselő, és magam is ellenzéki képviselő vagyok, és én nem tudom, hogy jelen pillanatban a független képviselők hogy fognak szavazni, egész biztos, hogy én nemmel fogok szavazni erre a benyújtott adócsomagra. Azért fogok nemmel szavazni, mert nem értek vele egyet; ellentétben azzal, hogy annak idején, amikor októberben volt az adótörvény módosítása, ott meg igennel szavaztam, mert akkor egyetértettem az akkori adótörvényekkel. Azért értettem egyet velük, mert abban az adótörvénycsomagban benne volt a haláladó eltörlése, és a haláladó igenis egy igazságtalan adónem.

A másik, amit szeretnék mondani a képviselő úrnak, hogy nem adott a képviselő úr arra választ, hogy az idegenforgalom, a turistaszezon, a szállodák tekintetében miért nem támogatták azt, amit Herényi Károly - úgyszintén független képviselőtársam - benyújtott, hogy 18 százalékos legyen az áfa. Erre a képviselő úr nem tudott választ adni, hogy miért nem támogatta a Fidesz, hogy legalább egyharmada legyen ennek a módosító javaslatnak. Valószínűleg a fideszes képviselők azokban a bizottságokban, ahol erről szavaztak, nem akarják, hogy az idegenforgalom ne 25 százalékkal, hanem 18 százalékkal számítson az áfa kérdésében.

A másik pedig az, hogy azért később még lesz jó néhány olyan módosító javaslat, ahol meg lehet majd nézni, hogy ki a kormánypárti és ki az ellenzéki képviselő, egyáltalán ki olvassa el azokat a módosító javaslatokat, amelyeket bármelyik képviselőtársam benyújt, és ki az, aki csak azt nézi, hogy melyik párttól vagy melyik volt frakciótól érkeznek be a módosító javaslatok. Ezt majd a következő vitaszakaszban, képviselő úr, megvitathatjuk, hogy például az általam beadott módosító javaslatot önök miért nem támogatták úgyszintén.

Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kétperces felszólalások következnek továbbra is. Megadom a szót Babák Mihály képviselő úrnak, Fidesz.

(19.20)

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Molnár Albert képviselőtársam (Molnár Albert nem a helyén ül, ezért felteszi a kezét.) - igen, látlak -, úgy gondolom, hogy ténylegesen most ne foglalatoskodjunk részletkérdésekkel, mert azt a kérdést kell eldönteni, hogy egyáltalán szabad-e ma adót emelni, akár áfát Magyarországon. Ugyanis tessenek már elgondolkodni rajta, tisztelt képviselőtársaim, mit old meg az adó emelése, mit kompenzál. Megint jön a kalmárkodás, és igazi kalkuláció nincsen. Európában és a világon gazdasági válság van. Magyarországon külön van egy egyensúlyi probléma, ami a költségvetés túlköltekezéséből adódik. Ezt a dolgot kétféleképpen lehet megoldani: ahogy önök tervezik, csak ebből nincs végleges megoldás, mert ez csak lejjebb húz minket; vagy a gazdaság élénkítése, és a gazdasági növekedés terepet és forrást ad ahhoz, hogy a költségvetési egyensúly helyreálljon.

Tehát én úgy gondolom, hogy ténylegesen fordítva ülnek a lovon, mert növekedés nélkül nem lesz egyensúly. Röviden, ebben az évben esetleg pár milliárdot bekasszíroznak az állampolgároktól, de ez a gazdaságot csak fékezi. Tehát maga az egész metódus, amihez hozzányúltak, az teljesen hibás. Ezen kellene változtatni, tessenek meggondolni! Ne beszéljünk most áfaemelésről, mert leltározzunk csak: Európában hol emelnek adókat? Tessenek megmondani! Sehol. Gazdaságot élénkít egész Európa és az egész világ. Nem adókat emelnek, fogyasztást ösztönöznek, ugye? Akkor most miért akarunk ebben a Házban Magyarországon a világgal szembefordulni, és azt mondani, hogy kérem szépen, mi adókat emelünk, áfát emelünk? Ezáltal persze lesznek szociális problémák, és tudják, egy toldozgatás, ragasztgatás lesz az egészből.

Szóval száz szónak is egy a vége, én úgy gondolom, hogy ennek az adó-törvényjavaslatnak most semmi helye. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Azon kellene a kormánynak törni a fejét már régóta, hogy hogyan élénkíti a gazdaságot és a fogyasztást.

Köszönöm. (Tállai András tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm. Keller László kétpercese következik. Öné a szó, képviselő úr.

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Nyilván nem örömmel megyünk abba az irányba, hogy áfa-adóemelés következzen be. Szabó Lajos képviselőtársam világossá tette, hogy mi a célja ennek. Nyilván, ha más módon meg tudnánk valósítani azt, hogy a munkát terhelő járulékok és adók más módon mérséklésre kerülhessenek, akkor nyilván azt az utat választanánk, és nem az áfaemelést.

Az az érvelés, amit most Babák képviselő úr is, majd Tállai képviselő úr is mondott, egyszerűen nem járható út. Tisztelt Babák Képviselő Úr! Nem lehet azonosan értékelni Magyarország helyzetét azon országok helyzetével, akiknek mondjuk, nem forintjuk van, hanem angol fontjuk van, dollárjuk van vagy éppen eurójuk van. Az egy egészen más kategória. Vagy nem lehet Magyarországot ugyanabba a csoportba sorolni, akiknek megvan a lehetőségük arra, hogy a hiányt növeljék, ne csökkentsék, hanem a hiányt növeljék a különböző intézkedésekkel. Egyébként éppen mai hír, hogy több európai országban a túlzottdeficit-eljárás irányába mozdulnak különböző országok tekintetében, mint ahogy mi is benne vagyunk egy ilyen túlzottdeficit-eljárásban. Pontosan azért, mert ismerjük, hogy 2000-től kezdődően milyen gazdaságpolitikát folytattunk, mindig az adott kormány nagyobb felelősségével, de nagyjából a politikai mezőben egyhangúlag ebbe az irányba toltuk az ország szekerét. Ennek pedig ára van.

Tisztelt Tállai Képviselő Úr! Ne haragudjon, de ön mint volt államtitkár bizonyosan pontosan tudja, hogy itt nem arról van szó, hogy megbukik-e a kormány akkor, ha nem tudjuk tartani a hiánycélt, hanem mi lesz az ország sorsa, ha a hiánynövekedés irányába próbálják most is, mondjuk, azzal a javaslattal is tolni, amit most ön ismertetett, a helyzetet. (Tállai András: Akkor érdekelt volna, nem most!)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kettő percre szót kér Babák Mihály képviselő úr.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Azon vitatkozhatunk, hogy ebből a helyzetből mi a kilábalás, de önök nem vitatkoznak velünk, hanem benyújtanak egy adótörvény-módosítást, amelyben el kívánnak venni a gazdaságtól, az emberektől forrásokat. Ez a gazdaság ellen hat. A világ pont másik irányba megy. Szóval, én megértem azt, hogy önöknek likviditási és finanszírozási problémáik vannak az államkasszával kapcsolatban, de úgy gondolom, hogy meg kellene fontolni, melyik helyesebb út. Tehát elvenni az emberektől és tovább nyomni le a versenyképességét, az építőipart agyonverni, munkahelyek szűnnek majd meg azzal, ha az áfát megemeljük, hiszen kevesebbre futja majd az emberek pénze, és ha kevesebbet fogyasztanak, akkor kevesebb munkahely lesz, és kevesebb lesz a befizetés. Ha kevesebb kocsit vásárolnak az emberek, akkor nem jön be a 65 milliárd a regisztrációs adóból meg az áfából sem a kocsiknál. Ez teljesen így igaz. Tehát önök pontosan csökkenteni akarják a bevételeket, én pedig úgy gondolom, azon kellene törni a fejüket, sőt velünk együtt, hogy hogyan tudunk ma Magyarországon gazdaságot élénkíteni. Nincs más út, nincs más megoldás, minden mellébeszélés.

Az államháztartási hiány és a túlköltekezés megállítására természetesen kell, szükséges intézkedéseket hozni, az államnak magán kellene elsősorban takarékoskodni, hisz túl drága - ezt nemcsak én mondom, hanem külföldi tudósok és hozzáértő emberek -, és növekedés nélkül nem lesz egyensúly. Ez axióma: növekedés nélkül nem lesz költségvetési egyensúly sosem Magyarországon. Ma pedig, és amióta megalakult az új kormány, sőt amióta a világgazdasági és pénzügyi válság is napvilágra került, semmi szó arról nem esik, hogyan lehet a magyar gazdaságot élénkíteni, hogyan lehet forrásokat teremteni az egyensúly helyreállításához, hanem tovább fog romlani a költségvetési egyensúly. Még egyszer mondom, ha az emberek kevesebbet vesznek, kevesebb áfabefizetés lesz, úgyhogy kérem, ha ezzel azt kívánják kompenzálni, nem is lehet kompenzálni, nincs is számítás mögötte. Úgyhogy ez hibás út, hibás a törvény, vonják vissza, ez nem jó út!

Köszönöm szépen. (Göndör István: Melyik módosítóról beszélt a képviselő úr?)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Újabb kétpercesek, Szabó Lajos képviselő úr, MSZP.

SZABÓ LAJOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Én a 3. számú ajánlási ponthoz kapcsolódva mondtam el a véleményemet, amit elmondtam, de most lassan visszatérünk az általános vita keretébe, amelyben az általános gazdaságpolitikai környezetet tárgyaljuk meg, amiben ezt a konkrét adótörvényt és ezeket a konkrét módosításokat kívánjuk elfogadni. Ezért egy kétperces erejéig, ígérem, többet nem fogom tenni, de magamnak is, még ha leszúrást kapok, akkor is hadd engedjem meg, hogy én is az általános vitához csatlakozzam itt.

Magyarországnak legalább négy feladatot kell megoldania egy időben: válságot kell kezelni, egyensúlyt kell tartani, erősíteni, gazdaságot kell élénkíteni, teljesen igaz, ahogy Babák képviselőtársam mondta, és egy szerkezeti váltást kell végrehajtani. Ebből a négy feladatból egyet elvégezni is elég normál körülmények között, nem négyet, ráadásul úgy, hogy ezeknek az elemei egymást nem erősítik, hanem kioltják. Ezért mondtam én e módosítás kapcsán, hogy nem örömmel, de ha ez az ára annak, hogy a munkahelyeket meg tudjuk tartani, akkor a fogyasztási típusú és a vagyoni típusú adók emelésével tudunk forrást biztosítani ahhoz, hogy a munkát terhelő adókat és járulékokat lehessen egy nullszaldós változtatás keretében csökkenteni.

Itt nálunk nagyon jelentős korlátok vannak. Nem tudjuk azokat a módszereket alkalmazni, amelyeket nálunk gazdagabb, kisebb adóssággal rendelkező országok tudnak alkalmazni. Most ne menjünk bele abba, hogy ki mit hibázott ebben, mert a múltra nézve nem tudunk konszenzust teremteni, próbáljunk meg a jövőre nézve. Tehát ha megnézzük azt, hogy az egyensúlyteremtésnél a korlátok milyenek, egyrészt van egy fölső korlát, amivel nem lehet emelni a hiányt, mert nincs aki megfinanszírozza, de van egy alsó korlát, amit nem lehet csökkenteni, mert nem tudjuk működtetni a rendszereket. A gazdaságélénkítésnél is van két korlát, az egyik az, hogy mire tudjuk, milyen módon és mennyi forrást tudunk átcsoportosítással előteremteni, a második korlát pedig az, hogy hogyan tudjuk értelmesen a jelenlegi helyzetben ezeket a forrásokat felhasználni. Mi az áfatörvényekkel ezeknek a módosításoknak a forrását kívánjuk megtalálni, amit majd egy másik vitaszakaszban a forrásfelhasználásnál el tudunk mondani, hogy hogyan kívánjuk felhasználni.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tállai András képviselő úr kétpercese következik.

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Keller Lászlót idézem: nem lehet Magyarországot ugyanabba a csoportba sorolni, mint a többi európai országot. Miért nem, Keller képviselő úr? Miért nem? Miért vagyunk mi gyengébbek, mint más országok? 2002-ben, amikor a választást meg tetszettek nyerni, Medgyessy Péter miniszterelnök kitűzte az euróbevezetés dátumát. Azt mondta, hogy a magyar gazdaság jó állapotban van. A költségvetést tartalékokkal vették át. Magyarország gazdasági makromutatói az Európai Unióhoz csatlakozni kívánó országok sorában a legjobbak voltak, a tíz csatlakozó ország közül a legjobbak voltak.

(19.30)

Tessék mondani, mit tetszettek csinálni az elmúlt hét évben? Csődbe vinni ezt az országot? Ezért aztán, a felelősségét nem átérezve, feláll Keller képviselő úr, és azt mondja, Magyarországot most már nem lehet azok közé az országok közé sorolni, mint a többi európai uniós országot.

Képviselő Úr! Miért is nem? Akkor a felelősséget is tessék elvinni, ne csak a ténymegállapítást!

(Az elnöki széket dr. Áder János, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Amit Szabó Lajos mond, persze, egyetértünk, válságot kell kezelni - persze, mert válságba vitték az országot. Válságot kell kezelni, egyensúlyt kell javítani, gazdaságot növelni, meg szerkezetet váltani.

Képviselő Úr! Ez az áfatörvény ezek közül mit old meg? Hogy válságot nem kezel, az biztos! Mert az emberek vannak válságban! Az emberek vannak válságban! Nekik ez többletkiadást és nehezebb megélhetési körülményeket fog jelenteni. Gazdaságot növel? Amikor a keresletet csökkenti, a fogyasztást fogja csökkenteni - hogyan lehet úgy gazdaságot növelni? Sehogy nem lehet! Ez az áfaemelés nem fog gazdaságot növelni! Szerkezetváltásról szó nincs ebben a törvényben! Az adótörvény szerkezete változik ebben a törvényjavaslatban? Nem változik az égadta világon semmi! Semmi, semmi nem oldódik meg ezzel a törvényjavaslattal! Semmi! Csak az önök népszerűsége, ami már nincs, a támogatottsága még tovább fog csökkenni. Az országnak ez a törvényjavaslat rosszat fog tenni. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett Katona Tamás államtitkár úr.

DR. KATONA TAMÁS pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az adótörvények részletes vitájának első szakaszánál tartunk, itt jó néhány gazdaságpolitikai kérdést felvetettek a tisztelt képviselő urak. Azt gondolom, itt van egy alapvető kérdés, amiről nem szabad elfeledkezni. A gazdaságpolitika egyik fontos eszköze az adórendszer, de azt nem lehet megítélni akként, hogy kiragadunk néhány szakaszt, mondjuk, az áfatörvényből. Az adóemelés vagy az adócsökkentés ügyét az adócentralizáción keresztül lehet megközelíteni, azon keresztül lehet megközelíteni, hogy milyen az elvonás mértéke. Ez kétségtelenül nem olyan kedvező, mint ahogyan szeretnénk, de tudomásul kell venni, hogy az adóelvonás mértékét együtt kell vizsgálni a szociális rendszerrel, az ellátórendszerekkel, amelyeknek ez is része.

Miért mondom azt, hogy itt most nem adóemelésről van szó, hanem a gazdaság élénkítéséről? Azért, mert a személyi jövedelemadó, tehát a foglalkoztatáshoz tapadó terhek csökkennek. Az a célunk, hogy a foglalkoztatást megőrizzük, és később növeljük. Ehhez arra van szükség, hogy az ezekkel kapcsolatos terheket csökkentsük, és inkább a fogyasztásra rakódó terheket növeljük. Nem lehet ezeket külön kiemelni. Igenis, arra van szükség, hogy a növekedést potenciálisan javítsuk.

Ez új elem, amit tetszettek mondani, képviselő urak, hogy a gazdasági válság egyedül Magyarországot érinti. Ez egy gazdasági világválság, ettől nem lehet eltekinteni. (Babák Mihály: Nekünk saját válságunk van!) Ilyen módon ezt figyelembe kell venni, hiszen ennek alapján lehet csak megítélni a jelenlegi helyzetet. Tehát itt nem adóemelésről van szó, hanem egy átrendezésről. A fogyasztáshoz kapcsolt adókat azért emeljük, hogy a foglalkoztatáshoz kötődő terheket csökkenteni lehessen.

Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiban)

ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólásra jelentkezett Babák Mihály képviselő úr.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm. Államtitkár Úr! Ezt lehet így mondani, de ez nem igaz, jó, ha tudja. Én úgy gondolom, ma adót Európában és a világon nem emel senki, most pedig előttünk áfaemelés van napirenden. Úgyhogy ne haragudjon meg, de Keller úrral értek egyet, hosszú és sok vitánk folyt már, de abban szót értünk, hogy a gazdaságpolitikát 2002-ben elrontotta ez a kormány. Ugyanis azért az axióma számomra szintén... (Arató Gergely: Ez az egyetlen, amit támogattatok!) Nem tudom, mit támogatott, nem értem. Szóval száz szónak is egy a vége, a gazdaságpolitika hibái miatt van ott a magyar pénzügyi rendszer, ahol van, és úgy gondolom, hogy a gazdaság az alapja mindennek. Ha Magyarországon nincs helyes gazdaságpolitika, akkor elszalad a ló, megnövekszik a hiány, és hibák keletkeznek.

Az szintén axióma számomra, hogy növekedés nélkül nincs egyensúly, és azonkívül szintén, hogy ez az adómérték-emelés viszont nem növekedésorientált. Tehát növekedés nélkül nem lesz kilábalás, hölgyek, urak! Jó, ha tetszik tudni, államtitkár úr! Ha nem növekszik a magyar gazdaság, és nem nő a fogyasztás, és ne haragudjon meg, az áfa, hogy önök mit magyaráznak be a munkahelymegtartás oldaláról, és milyen politikai lózungokat ragasztanak mellé: az emberek terhe növekszik, kevesebbet fognak vásárolni, mert növekszik az áfa kulcsa, ezáltal kevesebb terméket fognak vásárolni, ezáltal kevesebb munkahely lesz, mert nem kell annyi termék.

Tessenek megmondani: miért nem a gazdaságpolitikáról beszélünk? Miért nem arról, hogy mivel élénkítjük a magyar gazdaságot, hogy mivel lehet rendbe tenni a dolgokat? Hanem csak azt hozzák be ide számunkra, hogy meg kell emelni az áfát. Ez mégiscsak borzasztó!

Szóval úgy gondolom, tényleg fontolják meg, kormánypárti képviselőtársaim, ennek a törvénynek ma nincs az asztalon helye. Foglalkozzunk a gazdaság élénkítésével, a növekedéssel, a kilábalás lehetőségeivel. Ez nem a kilábalás!

Elnök úr, köszönöm. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Keller László képviselő úr ugyancsak kétperces hozzászólásra jelentkezett.

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Babák Képviselő Úr! Most a részletes vita folyik, és nem hiszem, hogy azt kell megvitatnunk, hogy a gazdaságpolitikát ki mikor rontotta el. De ha már szóba hozta, akkor kérem azt figyelembe venni, hogy mondjuk, 1996 és 2006 között a gazdasági növekedés minden évben gyakorlatilag 4 százalék fölött volt, volt, amikor többel, és ebben az időszakban azon kívül, hogy 1997-ben megcsináltuk a nyugdíjtörvényt, az államháztartás rendszerén belül különösebben nagy reformokat nem hajtottunk végre. Lehet egymásra mutogatni; meg kell kérdezni, mi az, amit elindítottak a kedvező négyéves időszakuk alatt, amit lehetett volna folytatni, de nem nagyon tudnak ilyent felmutatni.

Meg kell nézni, hogy a közszolgáltatásban milyen folyamatot indítottak el akkor, amikor a bizonyos köztisztviselői béreket olyan mértékben eltorzították, ami után nyilván 2002-ben már menni kellett, és a közszférát nem lehetett abban az aránytalan állapotban hagyni, ami 2002-re már kialakult. Nincs ennek sok értelme. Azt látni kell, hogy igen, 2000-től 2006-ig olyan gazdaságpolitika folyt, ami odavezetett, hogy közel 10 százalékos vagy magasabb is lett volna 2009-ben az államháztartás hiánya, ez pedig nyilván nem volt fenntartható. Innentől kezdve pedig nyilvánvaló az, amire már Szabó Lajos is utalt, hogy itt egy hihetetlen mértékű válságkezelést is végre kell hajtani.

A pályát önmagában nem mi jelöljük ki, ezt kérem szépen figyelembe venni, bármennyire is úgy gondolja a Fidesz, hogy csak akarni kell, hinni kell, és akkor minden úgy történik, ma már nem ez a helyzet.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Megkérdezem, kíván-e még valaki hozzászólni az első vitaszakaszhoz. (Nincs jelzés.) Nem jelentkezett senki sem.

A vitának ezt a szakaszát lezárom.

Egyúttal megnyitom a részletes vita második szakaszát az ajánlás 12., 13., 14., 21., 23., 29., 30., 32., 33., 35., 39., 41., 42., 43., 45., 52., 53., 54., 56., 59., 61., 64., 65., 66., 67., 69. pontjaira.

Megadom a szót Szabó Lajos képviselő úrnak, az MSZP-frakcióból.

SZABÓ LAJOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Ennek a szakasznak a 14. pontjával kezdődő ajánlási sorhoz szeretnék nagyon röviden hozzászólni.

A Gyurcsány-kormány benyújtotta az adótörvényeket, amelyek 2009-re és 2010-re határoztak meg feladatokat. A kormányváltás után úgy döntött a Bajnai-kormány, hogy különválasztja a 2009. és 2010. évi feladatokat, nem azért, minthogyha alapvetően más lenne a hozzáállása és a megítélése a 2010-ben elvégzendő feladatokhoz és az elvi megoldásokhoz, hanem azért, hogy a 2009. évi feladatok megtárgyalása után már új alapokról lehessen elkezdeni a 2010. évi feladatok megtárgyalását, és legyen még idő a 2010. évi módosítások átérlelésére, a kidolgozásra, az újragondolásra. Ezért ebben a szakaszban alapvetően a társasági adó és a személyi jövedelemadó olyan változásai lettek a költségvetési bizottság módosító indítványával kivéve, amelyek 2010-től léptek volna hatályba.

(19.40)

De fontos elmondani, mivel itt is van forrásteremtő, illetve forrásfelhasználó rész is, hogy ezek nem azért kerültek ki, mert az irányukkal és a megoldási móddal a jövőben nem kívánnánk foglalkozni, hanem azon technikai ok miatt, hogy ezeket majd egy másik törvényben - amely a 2010-ben életbe lépő változásokat tartalmazza -, ezen törvény elfogadása után kívánja a kormány a parlament elé terjeszteni, s még ebben az időszakban elfogadni.

Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Megadom a szót Pettkó András képviselő úrnak.

PETTKÓ ANDRÁS (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Urak! Miután az egyes adótörvényekről időkeretben folyt az általános vita, csak 27 másodperces felszólalásra volt lehetőségem, hiszen a függetlenek idejét Herényi Károly képviselőtársam elbeszélte. Tisztelt képviselőtársaim, akkor a 27 másodperces felszólalásom úgy kezdtem, hogy aki nem netre kész, az nem menetre kész.

Most a 65. ajánlási pont alatt beadott módosító javaslatom mellett szeretnék érvelni, amelyet valamilyen csoda folytán fideszes képviselőtársaim nem támogattak se a költségvetési bizottságban, se - ami meglepő - a gazdasági és informatikai bizottságban. Erre mondtam Tállai képviselő úrnak, hogy a fideszes képviselők talán nem olvasták el ezt a módosító javaslatot, csak azt nézték, hogy ki adta be. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a módosító javaslat arra irányul, hogy a munkaadók a munkavállalók számára biztosíthatnak otthonra ingyenesen számítógépet, valamint biztosíthatják azt is, hogy - akár internetutalvány segítségével - a család internetjét kifizetik, ami a kafetéria-rendszer tekintetében működik.

Tisztelt Képviselőtársaim! A kafetéria-rendszeren belül nagyon sokan használják ezt a lehetőséget annak érdekében, hogy a család távmunkát tudjon folytatni, de úgy gondolom, hogy nem elegen, hiszen Magyarországon nagyon nagy a digitális írástudatlanság, Magyarországon sajnos még nagyon kevesen használják az internetet, a XXI. század technikáját, és Magyarországon sajnos még nagyon kevesen használják a közügyek intézésére a számítógépet.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az általam beadott módosító javaslat azt tartalmazza, hogy ez a rendszer ne kerüljön megadóztatásra, hogy meg tudjon maradni. Ugyanúgy, ahogy a kafetéria-rendszeren belül a többi kerülne megadóztatásra, a kifizetett 50 százalékának az 50 százalékáig adózik. Ez azért is fontos, mert azok a munkaadók, akik munkaadójuk számára otthonra biztosították az internetet és a számítógépet a távmunka keretében is, eddig csak akkor részesülhettek ebben a támogatásban, ebben a kedvezményben, ha vállalták, hogy a munkavállalójukat alkalmazzák. Abban a pillanatban, hogy felmondásra került, ki kellett fizetni a számítógépes támogatási összeget.

Fontos lenne, hogy ezt a módosító javaslatot - amit 65. számon jegyzek - fideszes képviselőtársaim is megvizsgálják. Ha sikerül összeszedni tíz független képviselőt, aki majd kérni fogja, hogy szavazzunk erről a módosító javaslatról - de akár a fideszesek is támogathatják ezt az aláírásukkal -, akkor a Ház szavazni fog róla, attól függetlenül, hogy nem kapta meg az egyharmados támogatást sem.

A másik módosító javaslatom a 67. számú ajánlási pont tartalmazza. Tállai András, dr. Bóka István, Bernáth Ildikó, Bánki Erik, Babák Mihály, Kontur Pál, Ékes József és László Tamás képviselőtársaim is szinte szó szerint ezt a módosító javaslatot nyújtották be, ez pedig az étkezési utalványok megadóztatását kívánja kivenni. Azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, ha valaki megnézi a gazdasági szaksajtóban az elmúlt hetekben megjelent írásokat, azt tapasztalhatja, hogy több olyan számítás is történt, amely azt állítja, s tételesen be is bizonyítja, hogy ha ez a kormányzati szándék megtörténik, és az eredeti formában kerül elfogadásra - magyarul: 50 százalékig megadóztatásra kerül -, akkor ezt nagyon sok munkaadó nem fogja adni a munkavállalója számára, aminek következtében jó néhány ezer munkahely meg fog szűnni, és az állam bevételei nemhogy nőnének, hanem csökkenni fognak.

Ezért azt javaslom tisztelt kormánypárti képviselőtársaimnak, hogy gondolják meg ezt a módosító javaslatot, és fogadják el az ellenzéki képviselők ez irányú érvelését. Vagy ha a mi érvelésünket nem is tudják elfogadni, akkor legalább a szaksajtóban megjelent írásokat és számításokat vegyék elő és nézzék meg, s próbálják befogadni ezt a módosító javaslatot.

Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Megadom a szót Tállai András képviselő úrnak, a Fidesz-frakcióból.

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! A Fidesz módosító javaslatot nyújtott be 12. és 13. sorszámon, amely arról szól, hogy a családi pótlék és az oktatási támogatás címén megszerzett bevétel a jövőben se legyen adóköteles. Igazából nem is érthető, hogy ezzel az intézkedéssel mit szeretne elérni az előterjesztő. Érthetetlen számomra, hogy az eredeti javaslatot miért támogatják a kormánypárti képviselők, hiszen az a cél, hogy a költségvetési egyensúlyt javítsuk, ezzel a tétellel semmiképpen nem lesz elérhető. Kizárólag azt sikerül elérniük azoknak a képviselőknek, akik megszavazzák ezt a javaslatot is, hogy bizonyos családok esetében nominálértékben is csökken a családi pótlék és az egyéb támogatások összege. Ahogy a bizottsági üléseken nem támogatták az általunk benyújtott javaslatot, félő, hogy az eredeti javaslat a parlamentben majd meg fogja kapni a többséget. Semmi értelme nincs se a költségvetési egyensúly javítása, se társadalmi szempontból annak, hogy a családtámogatásra adott összegeket bevigyük az adózási rendszerbe.

Ilyen értelemben a családi pótlék alaptámogatás. A Fidesz idején három részből állt a családtámogatási rendszer, volt egy alaptámogatás, a családi pótlék, amely a jövedelemtől független volt, volt a családi adókedvezmény, amelyet azok vehettek igénybe, akik munkával és jövedelemmel rendelkeztek, a harmadik pedig a rászorultsági alapon működő családtámogatási rendszer volt. A törvényjavaslat nem fogalmazza meg, hogy mi ezzel a társadalmi cél, mit szeretne elérni ezzel a kormányzat, hacsak nem az, hogy néhány fiskális szemléletű köztisztviselő most a politikán keresztül eléri a célját, mert válságidőszak van, és ilyenkor minden rossz ötletnek, javaslatnak is itt van az ideje, mert ilyenkor úgyis meg vannak fegyelmezve a képviselők. Például önök egyetlenegy módosító javaslatot se adtak be ehhez a törvényjavaslathoz, és szinte a tartalom megvizsgálása nélkül, automatikusan megszavaznak mindent. Félek attól, hogy ez a javaslat is az ilyen gondolkodásnak, az ilyen parlamenti demokráciának fog az áldozatául esni.

Mindenképpen fontos lenne, hogy a személyi jövedelemadó-törvényben olyan változások legyenek, amelyek nem jelentenek pozícióromlást a jövedelmet szerzők esetében. Az erre irányuló törekvés megtalálható a törvényjavaslatban. De akkor lesz egész, amikor meg fogjuk ismerni a 2010-es elképzeléseket is, hiszen ami a törvényjavaslatban benne marad, az egyértelműen ennek az évnek a változását szolgálja. Jó lenne, ha a kormánypárti képviselők vagy államtitkár úr egyértelmű választ adnának arra, hogy mi az elképzelésük az étkezési utalvánnyal és az üdülési csekkel kapcsolatosan, támogatják-e azt az elképzelést, hogy az teljes egészében kerüljön be az adórendszerbe, és - ahogy az előttem szóló képviselő már elmondta - lényegében megvonják majd azoktól az emberektől, akiknek a munkáltatója ezt adómentesen juttatta, de ha adókötelessé válik, akkor a többletteher miatt nyilvánvalóan nem fogja adni ezt a dolgozóknak.

(19.50)

Az a probléma ezzel a csomaggal, ami a személyi jövedelemadó-rendszeren belüli módosításokat illeti, hogy ezek látszatintézkedések, mélységében nem kezelik azokat a problémákat, amelyek a személyi jövedelemadó-rendszerben megvannak. Ez látszatkezelés - csinálunk is valamit, meg nem is csinálunk semmit. A legnagyobb hibája ennek a kormányzatnak egyébként az, hogy minden problémához így közelít; közelít is, meg nem is közelít, csinál is valamit, ugyanakkor nem ér el semmit.

Ezért jutott egyébként ide az ország hét év alatt. Ha valamibe belefogunk, és azt mondjuk, hogy a személyi jövedelemadó rendszerét meg fogjuk reformálni, és európai szintűvé tesszük, azt végig kell tudni csinálni. Erre önök nem voltak képesek az elmúlt hét évben, és ez a törvényjavaslat, ami előttünk van, sajnos teljes egészében ezt bizonyítja. Mi próbáltunk segíteni azáltal, hogy az adóköteles jövedelemből kivegyük, még egyszer mondom, a családi pótlékot és az oktatási támogatást, de úgy tűnik, hogy összezár a koalíció, és az ellenzéki képviselőknek egyetlenegy módosító javaslatát sem támogatta. Sajnos félő, hogy ez a módosító javaslatunk is az önök áldozatául fog esni, nem fogják támogatni. Ez nagyon sajnálatos lesz jó néhány százezer családnak.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett Pettkó András képviselő úr.

PETTKÓ ANDRÁS (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A Tállai András képviselő úr által elmondottakhoz már csak két gondolatot szeretnék hozzátenni. Én magam nem értek egyet azzal a benyújtott módosítási javaslattal, amit a kormánypárti képviselők nyújtottak be a családi pótlék kapcsán. De ha már önök eldöntötték, hogy ezt bevezetik, akkor mindenféleképpen azt javaslom, hogy ezt csak a következő év január 1-jétől tegyék meg. Hiszen Magyarországon egy adóév van. Most ezzel az ötletükkel Magyarországon ismét két adóévet fognak egy év alatt kialakítani, ha ez nem így lesz, akkor az Alkotmánybíróságon ezt simán újra meg lehet támadni, mint ahogy ez annak idején, 1996-ban is történt.

Ehhez adtam be módosítási javaslatot, hogy ne szeptember 1-jétől éljen ez az általam el nem fogadható módosítási javaslat, hanem csak január 1-jétől, hiszen az utolsó 4 hónapra megint külön kéne bontani az adóévet 8 hónapra meg 4 hónapra. Azt gondolom, hogy újra át kellene írni minden szoftvert, ami a bérszámfejtést végzi, minden adóbevalló szoftvert át kellene írni. Egy olyan felfordulást okozna, ami szerintem teljes mértékben értelmetlen.

Nem tudom, végeztek-e számításokat, és a vitában tudnának erre választ adni, hogy erre a 4 hónapra mekkora pluszbevételt jelent a költségvetés számára a családi pótlék ilyenformán történő bevonása az adózási körbe. Azt gondolom, nem kapunk olyan nagy számot, ami megérné ezt a vitát. Ezért nyújtottam be a módosítási javaslatot, hogy ha már a kormánypárti képviselők mindenféleképpen szeretnék a családi pótlékot adózott jövedelemnek tekinteni, akkor ez ne szeptember 1-jétől valósuljon meg Magyarországon, hanem január 1-jei dátummal történjen meg. Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólásra jelentkezett Babák Mihály képviselő úr.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Államtitkár Úr! Tállai András képviselőtársam sommásan igyekezett fogalmazni, ez látszatintézkedés. Azt tudom mondani, hogy lehet ezekről a részletkérdésekről vitatkozni fejezetenként és tételesen is, de alapvetően rossz a megközelítés, mert ténylegesen csak látszatintézkedés; kisstílű, hibás, és nem a dolog lényegét fogja meg.

Kormánypárti Képviselőtársaim! Könyörgöm, értsék már meg, a gazdaság élénkítésén kéne törnünk a fejünket. Ha úgy gondolják, hogy ebből az adóemelésből forrást teremtünk a gazdaság élénkítésére, az hibás. Ugyanis, kérem, kevesebb lesz a központi költségvetés bevétele is az áfaemeléssel, higgyék meg. Hiszen kevesebbet fognak az emberek vásárolni. Azt hiszik, hogy ettől a benyújtott törvényjavaslattól csökkenni fog a hiány? Nem, nem! Tévednek, higgyék meg, súlyosan tévednek. És nem először tévednek, de most ez már nagyon káros lesz ám. Úgyhogy most könyörgöm, ne tévedjenek! Ebből csak ismételten lejjebb fogunk menni, lejjebb, lejjebb, lejjebb.

Úgy gondolom, hogy a reálszféra konvergálásán kéne gondolkodnunk. A gazdaságpolitika és a gazdaság élénkítése lenne a legfontosabb. Tudják, ez hibás megközelítés. Úgy hibás, ahogy van, mert az adóemelések a gazdaság élénkítése ellen hatnak, és a növekedést csökkentik. Legyen az bármilyen, ha más nem, pszichés reakció. Ha csekély mértékű az adóemelés, akkor pszichésen csökkenti, a vállalkozásokat elbizonytalanítja. Hibás ez az út. Vegyék vissza ezt a törvényjavaslatot, és tényleg arról beszéljünk, amiről kellene beszélni tavaly szeptember óta: a magyar gazdaság élénkítéséről, munkahelyteremtésről és sok egyéb másról.

Kérem, ebben a kérdésben lépni kell, komolyan cselekedni kell és kormányozni kell. Ez hiányzik! Önök be is ismerték, de ezzel megint nem leszünk gazdagabbak. Kormányozni kell, és meg kell oldani ezeket a fontos kérdéseket. Tegyék, de ne így!

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Pettkó András képviselő úr újabb kétperces hozzászólásra jelentkezett.

PETTKÓ ANDRÁS (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Urak! A mostani vitában szerintem még egy lényeges érv nem hangzott el a kafetéria-rendszer mellett. Meg kell nézni, hogy a kafetéria-rendszer az elmúlt évek során mekkora fejlődésen ment keresztül. Meg kell nézni azt, hogy a munkaadók és munkavállalók tárgyalásai során, amikor a munkaadók azért nem tudtak béremelést adni, mert a rárakódó különböző járulékok a munkaadók számára már elviselhetetlenné tették volna a kifizetendő összegeket, a kafetéria-rendszer egyre népszerűbb és népszerűbb lett. A kafetéria-rendszer azért is volt jó, mert a zsebre tett, feketén kifizetett pénzből nagyon sok munkaadó tekintetében legális kifizetőeszközzé vált.

Nem tudom, kormánypárti képviselőtársaim átgondolták-e ezeket a folyamatokat. Azt tudom, hogy most olyan módosítási javaslatra készülnek, hogy csak a 2009-es adótörvény lesz elfogadva, de a mai vitában még az sem merült fel, hogy nem szokványos dolog az, hogy év közben módosítanak egy országban adótörvényt. Általában az adótörvények vitája mindig ősszel, szeptember-októberi időpontban szokott lenni. Ezért még egyszer, zárásképpen arra kérem képviselőtársaimat, hogy gondolják meg azokat az ellenzéki módosítási javaslatokat, amelyek egyértelműbbé, jobbá tennék az önök által kitalált új adórendszert. A módosító javaslatok az alkotmányossági problémákra is több esetben próbálnak megoldásokat találni.

Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Megkérdezem, hogy kíván-e még valaki felszólalni ebben a vitaszakaszban. (Nincs jelentkező.) Nem jelentkezett senki sem, akkor a részletes vita második szakaszát is lezárom.

Megnyitom a részletes vita harmadik szakaszát a 16., 50. és 55. pontokra. Megkérdezem, hogy kíván-e valaki felszólalni. (Nincs jelentkező.) Nem jelentkezett senki sem. A részletes vita harmadik szakaszát is lezárom.

Megnyitom a részletes vita negyedik szakaszát az ajánlás 17., 18., 19., 20., 28., 38., 36., 37., 44., 58. és 60. pontjaira. Megkérdezem, hogy kíván-e valaki felszólalni. Tállai András képviselő úrnak adom meg a szót.

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Úgy látom, a kormánypárti vagy kormánypártinak mondott képviselőknek elment a kedvük a vitától. Ezért engedjék meg nekem, hogy a vita e szakaszában a 17. módosító mellett érveljek, amit jómagam nyújtottam be. Ez összességében a társadalombiztosítási járulékok csökkentését szorgalmazza, amit az eredeti törvényjavaslat is megtesz egyébként.

(20.00)

Szeretném azt mondani, hogy igen, ez a jó irány. Ez jól kezdődik. Tehát az, hogy a társadalombiztosítási járulékot csökkenteni kell, képviselőtársaim, ez a helyes. Csak egy probléma van. Érdemben kellene csökkenteni! Mert az a csökkentés, amit önök kezdeményeznek, hogy a minimálbér kétszereséig, és utána majd lesz valami, ez nem működik.

A módosító javaslatom lényege az, hogy a társadalombiztosítási járulék mértéke 10 százalékkal csökkenjen, valóban érdemi tehercsökkenést jelentsen a gazdaság szereplőinek. Egyébként ezt ők maguk is elmondják. Ez egyébként nem lehetetlen, hiszen ha visszagondolunk egy kicsit - nem mondom, melyik kormány, jó? de 2002 előtti időszakra - 1998-ra, '99-re; 10 százalékkal csökkent a társadalombiztosítási járulék mértéke. És jó hatással volt a gazdaságra, munkahelyeket tudott teremteni, 200 ezer munkahelyet teremtett akkor a járulékcsökkentés mértéke.

Önök megint félnek valamitől. Mitől félnek? Mitől félnek? Ha járulékot csökkentünk, akkor azt úgy kell csökkenteni, hogy versenyképesek legyünk. Az ezzel a probléma, hogy egyébként is már le vagyunk maradva sajnos az Európai Uniót tekintve a munkabérek közterheinek a nagysága miatt, de ha ilyen kis mértékben vagyunk képesek csak csökkenteni, akkor semmilyen versenyhátrányt nem vagyunk képesek ledolgozni.

Gondoljuk el! Csehországban, ahol már eleve alacsonyabb a társadalombiztosítási járulék, az élőmunka-közteher, ők ugyanezt a lépést megteszik. Nekünk sokkal nagyobbat kellene vágni, sokkal nagyobbat kellene lépnünk, minimum legalább 10 százalékot! És ha úgy gondolják önök, hogy csak úgy lehet járulékot csökkenteni, hogy közben a költségvetést tolom, nyúzom, és akkor is előteremtem a forrását, akkor pedig csinálják azt, hogy teremtsék elő a másik 5 százalék forrását is, de végre egyszer valamit oldjanak már meg! Mondják azt, hogy a társadalombiztosítási járulék kérdését meg fogjuk oldani, és 10 százalékkal lecsökkentjük, és nemcsak a minimálbér duplájáig, hanem minden élőmunkateherre! Álljanak ki, és mondják azt, hogy a költségvetést úgy át tudom szabni, hogy ha ez a mániájuk, hogy csak úgy lehet közterhet csökkenteni, ha az egyenlegét akkor is megkeresem, és akkor is ráterhelem az emberekre!

Semmit, ez az adótörvény-javaslat semmit az égvilágon nem old meg. (Babák Mihály: Semmit.) Most már legalább önök is azt mondják, hogy járulékot kell csökkenteni. Ez egyébként óriási eredmény. De hát könyörgök, 2002 óta mondjuk, hogy járulékot kell csökkenteni! Azért 2009-ben eljutni ide, hogy jó, tényleg, csökkentsük egyébként - csökkentsük, egy kicsit. Ezzel mit érnek el? Hogy elmondják az országban, hogy csökkentettük a járulékot. Mikor meg bemennek majd a tulajdonosok a céghez, és át kell utalni a közterhet, akkor meg azt veszik észre, hogy nem vehető észre ez a tehercsökkenés, hát minden maradt a régiben. És akkor utána jön a csodálkozás, hogy miért nem hisznek már nekünk az emberek. Miért nem hisznek már nekünk a munkaadók? Miért nem hisznek már nekünk a munkavállalók? Ezért nem hisznek.

Ezért nem hisznek. Mert ha egyszer eljutottak oda, hogy csökkentünk, akkor tessenek úgy csökkenteni, hogy annak legyen nyertese mindenki! Egyébként, ha önök csinálják meg, legyenek önök politikai értelemben a nyertesei! De így?! Ennek senki, az, akit érint, és az, aki dönt, az sem lesz ennek nyertese. Hiszen, ahogy mondtam, nem lesz érdemi és nem lesz érzékelhető.

Ezért még egyszer mondom, Kékesi Tibor, szavazzák meg a 17-es módosító javaslatot. Ha gondolja, kapcsolódó módosítóval vegye át tőlem a módosító javaslatot, hogy kormánypárti legyen, de ebben 10 százalékos csökkenés van, és higgye el nekem, az országnak, a gazdaságnak az segítene, ha a járulékot ilyen mértékben sikerülne lecsökkenteni. Ezért nyújtottam be ezt a módosító javaslatot. Az utolsó szó jogán is érvelek mellette, mert higgyék el, ez a módosító javaslat megoldaná az élőmunka-közteher kérdését Magyarországon, legalábbis egy ideig, amíg a szomszédos országaink, akikkel mi versenyzünk, nem lépnek tovább. Mert félő, hogy ők is tovább tudnak lépni a cseh mintához hasonlítva.

Javaslom még egyszer, hogy a 17-es módosító javaslatot támogassák. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett Molnár Albert képviselő úr, az MSZP-ből.

MOLNÁR ALBERT (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr, és a 17-es módosítóhoz szeretnék hozzászólni, amit Tállai András mondott. Pontosítani szeretnék néhány olyan dolgot, amit Tállai úr egy kicsit elnagyolva mondott. Valóban volt egy olyan kormány, amely 10 százalékkal csökkentette a tb-járulékot, azonban ugyanazzal a lendülettel - a másik kezével - a tételes egészségügyi hozzájárulást úgy megemelte, hogy gyakorlatilag a 10 százalék tb-járulékcsökkentéssel ellentétesen 64 milliárd többletet okozott tételes egészségügyi hozzájárulással a vállalkozásoknak.

Tehát önök nagyon figyeltek az egyensúlyra, csak ezt akarom mondani, Tállai úr. Mi is igyekszünk az egyensúlyra figyelni, mert tudjuk, hogy ha az egyensúly megbomlik, akkor annak milyen következményei vannak. Annak nem jó következményei vannak. Magyarország nincs abban a helyzetben, hogy hiteleket vegyen fel, mint ahogy ezt, mondjuk, Anglia vagy Németország csinálja, vagy Európa többi országa. Nekünk, Magyarországnak nincs más esélyünk, mint hogy most többet termeljünk, és egy kicsit kevesebbet fogyasszunk. Az egész adórendszer-módosítás erről szól, hogy a vállalkozások az 5 százalékos tb-járulékcsökkentéssel mintegy 400 milliárd forint költséget tudnak megtakarítani. Ez azt jelenti, hogy ennyivel csökken a foglalkoztatás terhe, vagyis kevesebb létszámot kényszerülnek elküldeni akkor is, ha netán nem úgy alakul a rendelésállomány.

A másik oldalt is nézni kell, hogy az állami költségvetés egyensúlyára figyelünk, és erre azért kell odafigyelni, mert az állam is nagy munkáltató. Mint ahogy önök, mint önkormányzati polgármesterek - egy-egy városért felelősek - is nagy foglalkoztatók. Azt gondolom, ma olyan helyzetben vagyunk, minden egyes munkahelyért meg kell küzdeni, az önkormányzatoknál, az államnál és a vállalatoknál is. Mi ennyivel tudunk hozzájárulni a vállalatok sikeréhez most, hogy 400 milliárd forinttal csökkentjük az élőmunka terheit.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Babák Mihály képviselő úr következik kétperces hozzászólásra.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Molnár Albert képviselő úr hozzászólásához szeretnék csatlakozni, és a 17-es módosító indítvány mellett szeretnék győzködni, és szeretném őket meggyőzni, mégpedig Tállai András képviselőtársam javaslatáról.

Szóval, versenyképessé kell tenni a magyar munkaerőt és a magyar cégeket! Egy százalékkal, féllel nem lehet. Azért mondom, hogy jelentősebben, nem kisstílűen. Higgyék meg, megtermeli a hozamát, a hasznát, hisz a magyar gazdaság élénkül. Kérem, az elmúlt években nem volt egyetlenegy igazából gazdaságot élénkítő javaslata sem a kormánynak. Fontos dologról van szó. Az, hogy mi volt 2002-t megelőzően, lehet beszélni róla, de semmi értelme nincs, Molnár Albert képviselőtársam, tényleg lehet beszélni. Itt van a hét év, az önök kormányzása, és az, hogy a gazdaság stagnál, sőt esik vissza.

Tudják, mi a baj? Hogy amivel a költségvetés tervezve van - és tényleg gond van -, azok a bevételek sem fognak realizálódni, hiszen a gazdaság még rosszabb helyzetben van, mint amivel tervezték a 2009. évi költségvetést, de akkor is a gazdaság az alapja, és akkor is versenyképessé kell tenni a magyar munkaerőt és a magyar vállalkozásokat, ez a legfontosabb. Úgy gondolom, a magyar állam nagyon sokat költ magára, épp ezért az állami kiadásokat, a magyar állam saját magára történő kiadásait kell sürgősen csökkenteni, olyan helyeken, ahol kevésbé érinti a munkaerőt és a foglalkoztatást, mert vannak ilyen területek is. Hadd ne én soroljam fel, ez az önök dolga, hogy ezt mind számba vegyék, hisz önöknek van ehhez szükséges bázisuk, adatuk és sok egyéb más.

Száz szónak is egy a vége, úgy gondolom, hogy az önök gondolkodásában csak a hiánykezelés alá rendelnek minden szempontot. Biztos, hogy helyes, hogy csak a hiánycsökkentés szempontjai alá rendelik minden intézkedésüket? Ez az út nem vezet sehova, csak lefelé. A gazdasági növekedés, a gazdaságélénkítés, az igen, az cél.

Köszönöm szépen, elnök úr, a türelmét. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

ELNÖK: Kékesi Tibor képviselő úr is kétperces hozzászólásra jelentkezett.

DR. KÉKESI TIBOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Három kérdés: egyszerre kell nagyot lépni, de erre nincs példa, mert a Tállai képviselő úr által is hivatkozott '98 és 2000 közötti tb-járulékcsökkenés sem egy lépésben valósult meg, hanem az is három esztendő alatt valósult meg, egyik esztendő sem volt olyan, ami 5 százaléknál nagyobb tb-járulékcsökkentést eredményezett volna.

(20.10)

Tehát azt gondoljuk, hogy mivel most látunk egy évet az adótörvényekből, láthatjuk a Reformszövetség javaslatát, és ha azt gondoljuk, hogy majd ezen az úton halad tovább a kormány, még akár azt is feltételezhetjük, hogy néhány hét múlva itt lesz az az adótörvény-javaslat, amiben további járulékcsökkentési indítványok fogalmazódnak meg. De most nem arról beszélünk, csak felelevenítettem ezt a részt.

Az egyensúlyról. Ezt már Molnár képviselő úr is említette, én azonban egy kicsit kitágítanám a kört. Nemcsak a tételes egészségügyi hozzájárulás duplájára emeléséből, hanem az egyéni egészségügyi százalékos járulék bevezetéséből adódóan lényegében egy nullszaldós, ráadásul a tb-rendszeren belüli nullszaldós egyenleget hoztak létre. Ez a javaslat, ami most előttünk fekszik, nem a tb-rendszeren belül marad, hanem az adó- és járulékrendszeren belül próbálja meg azt az egyensúlyt megteremteni, amit máshol nem tudunk megtakarítani, mert többet már a különféle elosztó rendszerekből nem tudunk kivenni.

A harmadik pedig a nemzetközi versenyképesség kérdése. Itt a költség a versenyképesség, nem pedig a tb-járulék vagy bármilyen járulék. Ha Magyarországon a fizetés meg a járulékok nem versenyképesek, mondjuk, a német vagy az osztrák fizetésekkel - lehet, hogy a csehvel meg a szlovákkal nem annyira -, akkor ezért elég rossz helyzetben lennénk, de ez nem így van. Azokkal messze versenyképes még így is a magyar személyi kifizetések nagyságrendje.

Köszönöm a szót.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Tállai András képviselő úrnak, Fidesz.

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Molnár Albert képviselőtársamnak mondom. Úgy csökkentett járulékot a Fidesz, hogy a költségvetésből nem hiányzott a járulék összege, de nem azért, amit ön mondott, hanem azért, mert akkor növekedett a gazdaság, csökkent a munkanélküliség, egyre többen dolgoztak, egyre többet termeltek, és volt miből megfizetni a megemelt minimálbér után a járulékot.

Egyébként az nem igaz, hogy a tételes egészségügyi hozzájárulás emelésével és a 10 százalékos csökkenéssel emelkedett a közterhek mértéke, hiszen ha 50 ezer forint volt a minimálbér, annak a 10 százaléka 5 ezer forint, és annyival nem emelkedett a tételes egészségügyi hozzájárulás.

Önök ezt nem értik! Statikusan gondolkodnak. Csak összerakják azt, hogy mennyi jön be, mennyi megy ki - hú, ha nem egyezik, akkor már nagy baj van! Bízzanak Magyarországban! Nem bíztak az országban, nem bíztak az emberekben! Bízni kell! A magyar ember nagyon leleményes és szeret dolgozni. Önök azt nem ismerték föl, hogy ha csökkentjük időben a járulékokat, csökkentjük a közterheket, az adókat, akkor a magyar ember meg fogja termelni a költségvetésnek. Egyébként volt egy szocialista politikus, aki erre rájött, miniszterelnök is volt: Horn Gyula.

A társasági adó mértéke - ott van önök előtt. Nem igaz, hogy az elmúlt hét évben nem lett volna lehetőség arra, hogy a közterheket érdemben csökkentsék. Csak tudják, képviselőtársak, mi volt a baj? Az volt a baj, hogy önök azt hitték, a közpénz arra való, hogy két kézzel szétszórjuk, és megvásároljuk belőle a szavazatokat. Olyan gazdaságpolitikában, ami megtermeli az eredményeit, ami megtermeli a költségvetésnek a többletet, önök ilyenben nem tudnak gondolkodni, és ez az adótörvény is ennek a gondolkodásnak az eredménye és ennek a terméke, és ezért nem fog semmit megoldani. (Babák Mihály: Ezért rossz! - Tatai-Tóth András: Ha ilyen jól tudod, miért buktatok meg? - Babák Mihály: Elcsaltátok! Tüneményes vagy!)

ELNÖK: Katona Tamás államtitkár úr kétperces hozzászólásra jelentkezett.

DR. KATONA TAMÁS pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, hogy a részletes vita az adótörvényekről nehezen nyújt alkalmat arra, hogy a gazdaságpolitika alapkérdéseit is megvitassuk, legalábbis a Házszabály nem ekként rendelkezik, ha jól emlékszem.

Ugyanakkor a tényeket nem árt tisztázni. A foglalkoztatottság szintje, a foglalkoztatottak száma az elmúlt 10-12 évben nem nőtt Magyarországon. Volt egy jelentős növekedés a 90-es évek közepén, azóta ilyen növekedés nem ment végbe. Ami a járulékcsökkentést illeti, kétségtelenül a járulékcsökkenés nem hozott olyan bevételi hiányt, mint ami esetleg feltételezhető volt, de annak az egyetlen oka, hogy a tételes egészségügyi hozzájárulás nőtt. Ez tulajdonképpen átrendezést jelentett, mert az alacsony képzettségűek foglalkoztatását megnehezítette, mint ahogy a minimálbért is. Azt gondolom ezért, hogy mind a két intézkedés utólag szerencsétlen volt.

Ugyanakkor szeretném elismerni azt, hogy Tállai képviselő úr helyesen fogalmazott, amikor azt mondta, hogy - éppen ellentétben azzal, amit beadott a képviselő úr - most a járulékcsökkentés ütemét szeretné visszafogni. Ezt én támogatom, mert most 10 százalékos csökkentésről beszélt. Mi 5 százalékpontos csökkentést javasoltunk, ami lényegesen nagyobb, tehát azt gondolom, hogy ez így helyes is.

Nem lehet egyszerre csökkenteni ilyen mértékben a járulékot, mert az azt jelentené, hogy a bevétel csökken. Ezt nyilván hosszabb távon lehet megtenni, és ezt egyébként továbbra is támogatjuk. Pontosan azért, mert ezzel a foglalkoztatottságot szeretnénk bővíteni.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Molnár Albert képviselő úr is kétperces hozzászólásra jelentkezett.

MOLNÁR ALBERT (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Jó, ha adatokra támaszkodva vonunk le következtetéseket, mert egyébként azok a következtetések olyan ingoványos talajon keletkeznek, amely nem nyújt tisztességes és szilárd alapot. A foglalkoztatási ráta, kedves Tállai képviselő úr, 1998-ban 49,4 százalék volt, ez 2002-re 49,8 százalék lett. Tehát semmi nem mutatja azt, amit ön mondott, hogy a tb-járulékcsökkentésnek nagy foglalkoztatási hatása volt, ezek a számok ezt nem támasztják alá.

Amit én mondtam önnek, hogy 10 százalékkal csökkentették a tb-járulékot, valóban, ez 72 milliárd forintot jelentett a vállalkozásoknak, ez szép dolog. Azonban 4 millió foglalkoztatottnál havi 1600 forint tételes egészségügyi hozzájárulás-növekedés egy év alatt 76,8 milliárd forintot jelent. Tehát önök nagy reklámmal beharangozták a tb-járulékcsökkentést, majd elhallgatták a tételes egészségügyi hozzájárulás-növekedést, ami egyébként többet vont el a vállalkozásoktól, mint amit adott tb-járulékcsökkentésben.

Úgyhogy sajnos ezek a valós számok, és így a számokkal nagyon nehéz vitatkozni. Egyébként az adatok a KSH-tól származnak, tessék megnézni, képviselő úr! Csak arra próbáltam megint visszatérni, nem azért, hogy vitatkozzak önökkel, hanem azért, hogy célszerű szilárd, valós alapokra építeni egy-egy gazdaságpolitikai koncepciót. Mi azt mondjuk, hogy az 5 százalék tb-járulékcsökkentés nagyon drága a társadalomnak, de meg kell tenni azért, hogy minél több munkahelyet meg tudjunk tartani.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Tállai András képviselő úr következik kétperces hozzászólásra.

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Képviselő Úr! Lehet itt bűvészkedni, hogy a foglalkoztatottság így, meg a foglalkoztatottság úgy. Térjünk vissza ahhoz az adathoz, hogy mennyi a munkanélküliek száma, jó?

A Fidesz-kormány idején, amikor átadta a kormányzást, mennyi volt a munkanélküliek száma? 300 ezer körül volt, 300 ezer alá is ment. Most mennyi a munkanélküliek száma, képviselő úr? 563 ezer.

Aztán lehet itt mellébeszélni, hókuszpókuszolni a foglalkoztatottsággal meg ezzel-azzal-amazzal; ki kell menni az emberek közé, és megkérdezni, hogy miért vesztették el a munkahelyüket, elvesztették-e a munkahelyüket. Ennyi a kérdés.

Ön most amellett érvel, hogy nem kell járulékot csökkenteni, mert valójában nincs is annak semmi eredménye. De van eredménye. A járulékcsökkentés igenis nagyon-nagyon jó hatással van a gazdaságra. Ma a gazdaságnak minden szereplője azt mondja, hogy Magyarország fejlődésének az egyik gátja a magas élőmunkateher. Ön most amellett érvel, hogy kis lépésekben kell menni.

De az elmúlt hét évben egyetlen százalékkal nem csökkentették a társadalombiztosítási járulék mértékét! Komolyan mondja, hogy a kormányzásuk nyolcadik évében előjönnek azzal, hogy a minimálbér duplájára vonatkozóan 5 százalékkal csökkentjük a járulékot? És az elmúlt hét évben mi volt? Ha így tudja, hogy a foglalkoztatottságra milyen hatással van a társadalombiztosítási járulék csökkenése, miért nem tették ezt meg?

Én csak azt mondom, hogy annak a mértéknek és annak az összegnek, amit önök most szeretnének, semmilyen hatása nem lesz, azon kívül, hogy ki lehet állni a televízióban, és el lehet mondani, hogy csökkentettük.

(20.20)

De itt jön vissza a hitelesség kérdése, hogy higgyék el, nem fogják érezni az emberek, mint ahogy egyébként a 2 százalék áfacsökkenést sem fogják érezni. Abszolút nem fogják érezni! Csináltak is megint valamit, meg nem is csináltak. Azt szeretném bizonygatni önöknek, hogy ez az adótörvény pontosan az elmúlt hét év tükre, hogy nem csinálnak vele semmit, de szeretnének. Nem szeretni kell, hanem benyújtani, dönteni és megszavazni! Ezt kérem önöktől. (Taps a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Kékesi Tibor képviselő úr következik kétperces hozzászólásra.

DR. KÉKESI TIBOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. A munkaügyi statisztikákkal mindig nagyon ügyeskedünk ebben a parlamentben. Mindenki azt a részét akarja elmondani, ami úgy tűnik, hogy a saját álláspontját jobban erősíti.

Azt gondolom, aki tisztán akar látni, egyszerre vizsgálja Magyarország összes lakosát, a foglalkoztatottak, a munkanélküliek és az úgynevezett inaktívak - akik nem is dolgoznak, de nem is akarnak dolgozni - létszámát. Ebből azt látjuk, hogy 2002 óta például a foglalkoztatottak száma a mai napig, ha minimális mértékben is, de nőtt, legalábbis nem csökkent, fogalmazzunk így. Ezekben ugyan fluktuációváltozás van, jönnek-mennek az egyik rendszerből a másikba, de foglalkoztatott ennyi van, ez nem csökkent. Akkor tehát az inaktívak és a munkanélküliek száma közötti mozgás határozza meg azt, hogy például Tállai képviselő úr milyen nagy számot tud mondani, hogy mennyi foglalkoztatott, mennyi munkanélküli van, de azt az inaktívak rovására tudja mondani. Ez tehát az egyik lényeges szempont: nem csökkent Magyarországon a foglalkoztatottság.

A másik része az, hogy a foglalkoztatás adatait természetesen előírások határozzák meg. Voltak előírások 1998 és 2000 között, amikor a rendszer arra ösztönzött mindenkit, sőt maga a rendszer olyan volt, hogy kidobta a munkanélkülit a statisztikából; addig a 2002 utáni rendszer arra ösztönöz mindenkit, hogy iratkozzon fel, legyen benne akkor is a munkanélküli-nyilvántartásban, ha egyébként nem is keres munkát, mert ugye azért nem fizetnek, hogy valaki benne van a munkanélküli-statisztikai rendszerben. Az elvben csak egy esély; illetve nemrég megváltozott a statisztikai módszertan, és ez is hozzájárult ahhoz, hogy ha nem is durván, de egy 10-20 százalékos nagyságrendben megemelte a munkanélküliek számát, ami kétségkívül most jelentősen nagyobb, mint az önök idejében volt, de ezek (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) az indokai.

Elnök úr, köszönöm a szót.

ELNÖK: Babák Mihály képviselő úr következik kétperces hozzászólásra. Annyit szeretnék mondani, hogy próbálják meg a képviselő urak visszazökkenteni a vita menetét a részletes vita keretei közé, ha kérhetem.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm. A 17. ajánlási pont Tállai András módosító javaslata, amelyhez Kékesi képviselőtársam is hozzászólt. Tényleg lehet manipulálni a számokkal, variálni, magyarázni és mutogatni 10-12 évre visszamenőleg. Egy a dolog lényege, hogy önök nyolcadik éve kormányoznak, és úgy gondolom, hogy alapvető axiómákat nem vettek figyelembe. A jelenlegi tény pedig az, hogy növekszik a munkanélküliek száma, és az is igaz, hogy alacsony a foglalkoztatottság, az is igaz, hogy kevesen fizetnek adót, és többet kell eltartani ebből az adóbefizetésből. Hát tegyünk érte valamit! Sőt az is igaz, hogy szürke a gazdaság. Na de hát úgy gondolom, hogy növelni kellene az adófizetők számát, változtatni a szociálpolitikán, növekedést kellene elérni. Ezzel kellett volna foglalkoznia hetedik vagy nyolcadik éve ennek a kormánynak, hogy hogyan tudja elősegíteni a növekedést, a gazdaság élénkítését, a foglalkoztatást, és hogyan lehetett volna fokozni a versenyképességet.

Szeretném elmondani, hogy amíg nem ezzel foglalkozik a tisztelt Ház, minden más csak tizedrangú és ebből következik, mert a gazdaság az alapja az egésznek. Tetszenek tudni? Viszont önök is osztogattak 2002-ben, szórták a pénzt jobbra-balra, és azt követően is, és mindig csak a fiskális egyensúlyra törekedtek, és nem arra, hogy hogyan lehet abból a pénzből, amely befolyt az államkasszába, élénkíteni a gazdaságot, a versenyképességet, a munkabér terheit csökkenteni, és igazságosabbá tenni a rendszert, csak beszéltek róla. Hát ez az óriási baj. Ezért mondtam, hogy ezt vegyék vissza, és próbáljunk olyan gazdaságélénkítő törvénycsomagot letenni, vagy hozzanak, mert önöknél van minden, az államtitkár, a miniszter s a többi fizetéssel, apparátussal, hogy arról beszéljünk, hogyan lehet tenni mindennek alapján.

Ez az út, amit elkezdtek, ez kisstílű, nem vezet sehova. Mi lesz akkor, ha az egyensúlyt megteremtették, és az emberektől és a gazdaságtól elvettek pénzt? Semmi nem lesz, mert jövőre ugyanígy ketyegni fog a probléma. Jó, ha tudják: ez az út nem vezet sehova, csak a gazdaság élénkítése. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Köszönöm a türelmét, elnök úr.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Ivanics Ferenc képviselő úrnak.

IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Végighallgattam a vitát. Teljesen meg vagyok döbbenve a kormánypárti képviselők érvelésén. Egészen elképesztő, hogy még most is magabiztosan kiállnak, és elmondják, hogy mi a tuti, milyen hihetetlenül jól dolgoztak, és amit mond a Fidesz, az teljesen rossz, bizonyítják számokkal - és közben meg nem veszik észre, hogy mi történt az országban. Feláll Keller képviselő úr és Molnár képviselő úr, és azt mondják, hogy Magyarország nincs abban a helyzetben, hogy hiteleket vegyen fel. Azért nincsen, mert már megtették. Azért nincsen, mert a gazdaságpolitikájuk nullát ér. Az elmúlt hét évben gyakorlatilag tízezer milliárd forintnyi hitelt vettek fel, miközben a GDP ennél alig jobban növekedett. Ha így nézzük, az önök teljesítménye a nullával egyenlő. Mégis van képük ahhoz, hogy felálljanak itt, és kioktassák az ellenzéket. Még csak vitaalapot sem adnak arra, hogy megfogadják a Fidesz javaslatait. Egészen vérlázító!

Az ország egyre rosszabb helyzetben van, és még mindig el akarják mondani a tutit. Végigéltük évről évre, költségvetésről költségvetésre. Mindig elmondták, hogy a Fidesz miért mond rosszat, önök miért jót. A vége az lett, hogy aztán elkezdett csökkenni a GDP. A vége az lett, hogy Magyarország a legrosszabb helyzetben van. A vége az lett, hogy annyira sarokba szorították ezt az országot, hogy a kutya nem ad nekünk hitelt, csak akkor, ha az országot ilyen nehéz helyzetbe hozzák. Ez történt. Lehet, hogy kemény szavak ezek, de ez a szomorú helyzet. Az a tragikus, hogy még mindig nem veszik észre, hogy egy tabula rasát kellene csinálni, és új alapokra állítani az országot. Módosítgatnak, állítgatnak, mert az a jó, amit önök gondolnak, és amit az ellenzék, az rossz. Gondoljanak vissza 2002-re, akkor hogyan vették át az országot, és gondoljanak arra, hogy most milyen helyzetben vagyunk. Az egyik legrosszabb helyzetben lévő ország vagyunk. Sajnálom, hogy itt tartunk. (Dr. Géczi József Alajos: Szomália rosszabb helyzetben van.)

ELNÖK: Nos, megkérdezem, hogy kíván-e még valaki hozzászólni. (Nincs jelentkező.) Nem jelentkezett senki sem. A részletes vita negyedik szakaszát is lezárom.

Megnyitom a részletes vita ötödik szakaszát az ajánlás 22., 24., 26., 27., 34., 40., 46., 51., 57. pontjaira. Megkérdezem, hogy kíván-e valaki felszólalni. (Nincs jelentkező.) Nem jelentkezett senki sem. A részletes vitának ezt a szakaszát is lezárom, és egyúttal a vita egészét is lezárom.

Megkérdezem Katona Tamás államtitkár urat, hogy kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Dr. Katona Tamás: Nem.) Nem kíván.

A benyújtott módosító javaslatokról várhatóan a következő ülésünkön döntünk.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Szabó Zoltán, Tóbiás József képviselők önálló indítványát T/9205. számon, az oktatási bizottság ajánlását pedig T/9205/1. számon kapták meg.

Megkérdezem az előterjesztőket, hogy melyikük kíván felszólalni. (Tóbiás József jelentkezik.) Tóbiás József jelzi, hogy ő kívánja elmondani az expozét. Tíz perc áll rendelkezésére.