Felszólalás adatai

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Mivel a teremben már csak azok tartózkodnak, akiket érint a következő napirendi pont, ezért folytatjuk munkánkat.

Soron következik az általános válság következményeként az építőipart és a közvetlenül kapcsolódó ágazatokat sújtó recesszió kezelése érdekében szükséges intézkedésekről szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája. Baráth Etele, Horváth Csaba, Bencsik János, Nagy Sándor, Lakos Imre, Herényi Károly képviselők önálló indítványát H/8864. számon, a bizottsági ajánlást pedig H/8864/3. számon megkapták és megismerhették.

Megnyitom a részletes vitát a beérkezett módosító javaslatra. Kérdezem, kíván-e valaki felszólalni hatperces időkeretben. Bencsik Jánosé a szó.

BENCSIK JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Fidesz-KDNP-frakciószövetség természetesen támogatja a benyújtott módosító indítványt, ugyanakkor azt mindenképpen le kell szögezni, hogy az idő sürget bennünket.

Azt szomorúan kell mind a mai napig látnunk, hogy a kormányon belül a gazdasági tárca első helye nincs betöltve, és ez a gazdasági tárca hivatott az építésügy helyzetével is foglalkozni. Természetesen elfogadjuk az együttműködést Hónig Péter miniszter úr részéről és az általa vezetett minisztérium részéről, ugyanakkor szeretnénk, ha a válság időszakában a válságkezelés a normál menetrendnek megfelelően történhetne, tehát egy olyan tárca foglalkozna az építésügy helyzetével, amelynek minisztere is van.

Még egy dologra szeretném felhívni a figyelmet, ami az időtényezőt feltételezi, annak a rövidségét. Egy nagyon fontos eleme van ennek az indítványnak, amely az épület-korszerűsítésekkel, az energiahatékonysági beruházásokkal foglalkozik. Minél később születik meg a parlamenti döntés, minél később lehet elindítani az épület-korszerűsítési, energiahatékonysági beruházásokat, annál kevesebb esélyünk van arra, hogy még az idei esztendőben tudjunk segíteni a hazai építőipar mikro- és kisvállalkozói számára, annál kevesebb esélyünk lesz arra, hogy a fűtés-korszerűsítési munkálatokat elvégeztetni szándékozó lakástulajdonosok hozzájuthassanak ezekhez a támogató feltételekhez.

Ugyanis a korszerűsítés, ami fűtés-korszerűsítéssel jár együtt, csak a fűtési szezonon kívül, a nyári időszakban végezhető el, tehát a határidő meglehetősen záros ezeknél a munkálatoknál, amelyhez reméljük, hogy kellő támogatottság lesz a különböző központi költségvetési alapokból, illetve az áfa 5 százalékos kedvezményes körbe történő átcsoportosítását is beleértve, ami az épület-korszerűsítéseket érinti. Csakis szeptember végéig lehet ezeket a felújításokat, beruházásokat elvégezni, és ahhoz, hogy a feltételrendszert tudjuk biztosítani, a lehető leggyorsabb, leghamarabb bekövetkező döntések meghozatalára van szükség. Erre szeretnénk felhívni a tisztelt képviselőtársak és a kormány figyelmét. Továbbra is részt kívánunk venni a munkában, a munkacsoportok munkájában is, amennyiben a szakbizottságon keresztül a delegálást erre meg fogjuk kapni, el fogjuk nyerni képviselőtársaink részéről.

Arra szeretném még felhívni a figyelmet, hogy az elmúlt napokban 13 építésügyben érintett ágazati érdekvédelmi szövetség, tömörülés hívta fel a parlament, mindannyiunk figyelmét arra, hogy a döntést a lehető leggyorsabb időn belül hozzuk meg, folytassuk közösen a szakmai munkát, a szakpolitikai munkát. Még egyszer: mi ebben partnerek szeretnénk lenni, ugyanakkor sürgős a döntések meghozatala, mert időveszteség következik be. Ennek a csomagnak vannak olyan részei, amelyek késedelmes döntés esetén az idei esztendőben nem valósíthatók meg.

Köszönöm a megtisztelő figyelmet. (Szórványos taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

(19.30)

ELNÖK: Baráth Etele a következő felszólaló.

DR. BARÁTH ETELE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Lényegében egyetértek Bencsik János képviselő úrral, mint ennek az előterjesztésnek a társszerzőjével. Arra mindenképpen fel kell hívni a figyelmet, hogy az a módosító indítvány, amely jelenleg a részletes vitának a tárgyát hozza, egy elég rendkívüli eljárást segít elő, nevezetesen: a kormányzatnak az a munkája, ami a határozat teljesítéséhez szükséges, kiegészül szakértői, és kiegészül politikusi részvétellel. Eddig is működtetett a gazdasági tárca egy olyan szakértői, mondhatni kerekasztalt, amelyik az ottani szakállamtitkárság munkáját segítette, és tulajdonképpen itt a politikusok részvétele nem szól másról, mint hogy az ebből a munkából megszülető törvénymódosító javaslatok, különböző határozatok, rendelettervezetek politikai támogatást is nyernek ebben az esetben.

A határozati javaslatunk végén van egy júniusi határidő, ami azt jelenti, hogy valamennyi ponttal kapcsolatban a kormánynak egy jelentést kell készíteni. Nagyrészt ismerjük e jelentés elkészítésének első fázisait, egyrészt tudni kell, hogy a legfontosabb elemek a gyorsítás érdekében már törvényjavaslat-módosítás szintjén állnak, továbbá ugyanaz mondható el az igazságügy keretén belül nagyon sok olyan előkészítéssel, ami pontosan a szabályozottságot segíti elő. Nem mennék bele a részletekbe, de azért jó tudni azt, hogy itt mind az alapvető - hogy mondjam - építőipari kifogásokkal kapcsolatban, mind pedig a lebonyolításának a gyorsaságával kapcsolatban, a vitákkal kapcsolatban is már előterjesztés-tervezetek vannak a szakmai szervezeteknél, és ebből adódóan abban bízom, hogy minél hamarabb hivatalosan is a parlamenti munkacsoport kezébe kerül attól a pillanattól kezdve, amikor ez az országgyűlési határozattervezet elfogadásra kerül.

Tulajdonképpen azt gondolom, hogy ezzel az országgyűlési határozattervezet egyenesbe érkezett, ha igaz, akkor a jövő héten tulajdonképpen le is zárhatjuk. Ismereteim szerint a kormány ennek a módosító indítványnak a benyújtását és elfogadását támogatta, tehát végül is elhárult az akadály. Abban viszont én is egyet kell értsek Bencsik képviselő úrral, hogy ki kell hogy jöjjön már a föld alól ez a munka, meg kell hogy jelenjen. Tehát mindenki számára világossá kell válnia, hogy az államigazgatás, a kormányzat az elmúlt időszakban is ezen az előkészítésen dolgozott, és azt hiszem, hogy közös érdekünk a kormánnyal az, hogy a lehető leggyorsabban itt az érdemi részek is most már elfogadásra kerüljenek.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Folytatjuk a képviselői felszólalásokat. Nyitray Andrásé a szó.

NYITRAY ANDRÁS (Fidesz): Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Azon képviselők egyike vagyok - vagy lehet, hogy az egyedüli -, aki ugyan ebben a szakbizottságban nem vett részt, de a korábbi civil életem során körülbelül 35 évig az építőiparban tevékenykedtem, tehát többé-kevésbé tudom azt, hogy mi ma is ennek az ágazatnak a baja.

Mindjárt azzal kezdem, hogy részletes vita lévén illik arról beszélni legalább részben, ami a módosító javaslatban van. Nos, én úgy is, mint építőiparhoz valamelyest értő ember, úgy is, mint egyszerű vagy mezei képviselő, rendkívül sérelmezem azt, hogy egyik bizottságba se lehet alanyi jogon bejutni, amely ezekkel a dolgokkal foglalkozik, mert úgy van megfogalmazva maga a módosítás, hogy a szakbizottságok delegáljanak. Én speciel egyébként a honvédelmi és rendészeti bizottságnak vagyok a tagja, ami közvetlenül nem érintett forma szerint ebben az ügyben, de meglehetősen sok olyan szakmai szervezettel, sőt a mindennapos kínokat megszenvedő építőiparossal vagyok kapcsolatban, hogy gondolom, tudnék annyit tenni egy-egy bizottságban vagy akár többen is, mint olyan szakbizottsági tag, akinek egyébként különösebb kapcsolódása ehhez a szakterülethez nincs. Tehát nem értem, és ezt már a múltkor is fölvetettem, hogy nem értem, hogy miért kell ezt ennyire beszűkíteni.

A másik dolog, ami már a mai naphoz is kapcsolódik, egy néhány órával korábbi történéshez, és ezt a múltkori általános vita második fordulója is megmutatta, hogy ebben a kérdésben meglehetősen ritka, mondhatnám úgy, hogy kegyelmi állapot van a parlamentben, mert a részt vevő, különböző világnézetű és egymással amúgy elég nagy harcban álló politikai pártok ebben a kérdésben elég szépen meg tudtak egyezni, és nagyjából azonos helyen keresik a megoldást. Egyetlen rendkívül erőteljes kivétel van, ez pedig a Pénzügyminisztérium, ahol gyakorlatilag minden olyan kezdeményezést csírájában fojtottak el eddig is, és tartok tőle... - és ahogy utaltam rá, annak a törvényjavaslatnak vagy módosítási javaslatnak a sorsa, ahol a teljesen elmebeteg adótörvény vagy adózási törvény kapcsán nem fizetik ki az alvállalkozóknak a jogos számlájukat sem, ha tartozásuk van. Kérdem, akkor mi a búbánatból fizessék ki a tartozásukat, ha egyébként azért tartják vissza a nekik járó, egyébként joggal járó pénzt, mert tartozásuk van. Ez egyszerűen egy ilyen, hogy is mondjam, vicclapba illő dolog. De amint mutatta itt a szavazás eredménye, valószínűleg az MSZP-frakció megkapta az ukázt, hogy márpedig mivel ezt nem mi találtuk ki, ezt le kell szavazni, és teljesen értelmetlen, mondhatnám úgy, hogy eszetlen módon nem sikerült ezt a dolgot hatályon kívül helyezni, ami rendkívül nagy napi problémát, súlyos likviditási problémákat okoz az építőipari vállalkozásoknak.

Most ugyan egyetlen SZDSZ-es képviselő sincs itt, de a múltkori vitában számomra kissé meglepő módon Kóka János úr, aki - mentségére szolgáljon - a gazdasági életből jött, ő érezvén ezt a problémát, meg is fogalmazta, hogy úgy tűnik, hogy a kormánynak kizárólag a költségvetés likviditása a fontos, a termelő szféra szereplőinek a likviditására nagy ívben tesz. Pedig hát a kormánynak, az országnak abból volna pénze, ha a reálszférában minél nagyobb lenne a gazdasági pezsgés, ami manapság finoman szólva nem az.

Hasonló a helyzet, majdnem hogy kövezés fogadta, ilyen képletes kövezés ütéseit éreztem magamon, amikor fölvetettem, hogy ha már itt változásokról beszélünk, talán azt a másik agyment dolgot, amit fordított áfafizetésnek neveznek, azt is felül kellene vizsgálni, mert bizonyos szakmai körök szerint ez néhány tízezer kisvállalkozásnak fogja... (Babák Mihály Tállai Andrással konzultál.) Misikém, csöndesebben már! Néhány tízezer vállalkozásnak fogja betenni az ajtót, hogy ebbe a fordított áfába belekényszerítették. De azon kívül, hogy közölték, hogy szó sem lehet róla, érdemi ellenérv nem volt.

Ehhez még csak annyit, hogy kis színes legyen a dolog végén, hogy nekem úgy tűnik azért egy kicsit, már elnézést a másik oldalon ülő uraktól, hogy ez az egész változási hajlama a kormánynak, amiből én még semmit nem láttam, állítólag valahol már valamit lehetett látni... - a kérdésem kézenfekvő, mikor lehet ezt már megtekinteni, hogy milyen javaslataik vannak. Eddig úgy tűnt, hogy olyan Mária Terézia előtti magyar nemesi fölkiáltással megy ez a dolog, hogy életünket és vérünket - mondja a kormány -, de zabot nem adunk. Tehát ami pénzügyileg egy kicsit segítene akár csak rendeleteken és törvényeken, adótörvényeken és egyéb törvényeken át a vállalkozásokon, ott az aktivitás, a lelkesedés és az elkötelezettség nem annyira tűnik ki.

Tehát jó lenne, ha az elkövetkezendő bizottságok nem a klasszikus elv szerint működnének, amely szerint a teve az a ló, amelyet egy bizottság tervezett. Tehát tényleg, ha az építőipart lónak tekintjük, akkor igásló (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), valóban igásló, de akkor az igáslónak zabot is adjunk, és hagyjuk, hogy kifejtse áldásos hatását, amire nagy szüksége volna az országnak.

Köszönöm szépen a figyelmüket.

ELNÖK: Két percre kért szót Latorcai János képviselő úr.

(19.40)

DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Csak a pontosítás érdekében szeretném a rádióhallgatók számára egyértelművé tenni, hogy nem új keletű ez a téma, hisz a gazdasági bizottság már mintegy másfél évvel ezelőtt szintén konszenzusos alapon kezdett foglalkozni az építőipar helyzetével, amikor a körbetartozások kérdését vizsgáltuk. Sajnálatos módon újra és újra kellett a témával foglalkozni, és egy ilyen átfogóbb, generálisabb javaslattételre csak most volt lehetőség, és a bizottság ezt meg is tette.

Innen miniszter úr figyelmét szeretném fölhívni arra, amit Bencsik János és Baráth Etele képviselőtársaim elmondtak, hogy ha valaha, akkor most rendkívül fontos, hogy a tárca a saját kapacitásával minél hamarabb olyan, használható törvényjavaslatokat hozzon akár a bizottság elé, akár az Országgyűlés elé, amelyek lehetővé teszik azt, hogy az a javaslatcsomag, ami itt megjelent akár a módosító javaslatban is, minél előbb megvalósuljon.

Különös nyomatékkal szeretném aláhúzni miniszter úr számára Bencsik János mondanivalóját. Ha azt akarjuk, hogy az energiaracionalizálás területén az építőipar számára még komoly ez évi lehetőségek nyíljanak meg európai forrásokból is, akkor a tárcának ezt nagyon komolyan kell venni. Hiszen tudjuk, hogy az ősz, a tél beálltával ezeket az átalakításokat, ezeket a korszerűsítő beruházásokat már nem lehet megtenni, hiszen akkor akár csak egy lakóépületet vagy családi házat is leállítani, fűtés- és melegvízellátás-nélkülivé tenni, az már hazardírozás, ismerve a dolgok mikéntjéből következhető problémákat is. Úgyhogy tisztelettel arra kérem miniszter urat, hogy próbáljon most ezen a területen a saját tárcájánál is és a másik tárcánál is lépéseket tenni.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Két percre Baráth Eteléé a szó.

DR. BARÁTH ETELE (MSZP): Bár nem tisztem és nem jogom, hogy mondjam, de egész biztos vagyok benne, hogy javaslatot tehetünk arra, hogy Nyitray András képviselő urat hívjuk meg vagy hívják meg a különböző bizottsági megbeszélésekre, és azokon, amelyeken részt kíván venni, szerintem nyitott a kapu. Nem hiszem, hogy a kormányzat majd valami különleges bizottsági helyzethez fogja kötni a résztvevők meghívását.

Akkor, amikor a legvégén szó van a zabról, azért mondjuk el, hogy az elmúlt 3-4 hónapban nagyon sok olyan intézkedés is következett, ami kifejezetten erről szól: a vállalkozók számára nagyon könnyen hozzáférhető, 10 millióig terjedő, gyakorlatilag kamatmentes hitel áll rendelkezésre; ez 800 milliárd nagyságrendben jelenik meg; 40 százalékra, illetve 35 százalékra emelkedik fel az előleg kiadásának lehetősége, és közvetlenül a mi munkánkhoz kapcsolódóan kihirdetésre került a minimálbér, ami az alapfeltétele volt annak, hogy a különböző árajánlatok a kivitelezési szerződésekben reálisak legyenek. Ahhoz, hogy a reális pénz viszont oda kerüljön a különböző vállalkozókhoz - itt leginkább lánctartozásról van szó, és nem annyira körbetartozásról -, ennek a feltételeként vita alatt kint van a szakmai szervezeteknél az úgynevezett fedezetkezelőnek, alapvetően a biztos kéznek a koncepciója. Nem egyszerű kérdés ezt jogilag teljesen körbehatárolni, de kétségtelen, hogy ez is megtörtént már, ez is elkészült.

Elkészült az a javaslat is, ami a különböző fedezetek igazolásai - teljesítési, jóteljesítési fedezetekhez szükséges igazolás - minimalizálásáról szól, magyarul, hogy csökkentse mindennek az értékét. Az állam ezt önmagára nézve már előkészítette, és az önkormányzatokat fölkéri, fölszólítja ezeknek az elfogadására. Tehát számtalan olyan lépés van, ami elkészült. Mire ezt a határozatot az Országgyűlés itt el fogja fogadni, nem beszélgetős munkacsoportokról lesz szó, hanem intézkedési munkacsoportokról lesz szó, tehát a konkrét javaslatok konkrét megbeszéléséről a hatályba léptetés elősegítése érdekében. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) De azért az előkészítést végző kollégáim javára is hadd mondjam azt, hogy tűzhetünk mi ki határidőt ahhoz, hogy a saját munkánkat hogy folytassuk! (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Babák Mihály normál idejű felszólalása következik. Öné a szó.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Én őszintén bevallom, örülök annak, hogy a parlament két oldalán egy nagyon fontos kérdésben, egy olyan súlyponti ágazat problémájának megoldásában, mint az építőipar, jelenlegi nyavalyájának, gondjának, bajának megoldásában konszenzus van. Sőt azt is el kell mondanom, hogy jó gondolatok merültek föl e fontos iparág nemzetgazdasági jelentőségének megfelelő reparálásában, az anomáliák megoldásában.

Én csak arra szeretném fölhívni a figyelmet, amit önök is bizonyára pontosan tudnak, hogy ebben az ágazatban 300 ezer magyar munkavállaló él és dolgozna. Ezek a munkavállalók három éve beruházást nem tudtak kapni az uniós forrásokból. Igazából nincsenek támogatási szerződések aláírva, és nem indulhatnak a közbeszerzések és a beruházások. Tehát el kell mondanom azt, hogy a 300 ezer ember, ezenkívül az építőanyag-ipar szögre van akasztva, és három éve várnak arra a rajtpisztolyra, amelyet meghirdetett a kormány különböző szlogenekkel, hogy Európa benned van, meg Magyarország benned van, meg nemzeti fejlesztési terv, és minden szlogen elhangzott.

Én arra kérem, tisztelt miniszter úr, hogy ezekben a kérdésekben, tehát az uniós források beindításában legyen segítségünkre, és ennek a 300 ezer embernek és annak a hazai építőipari vállalkozásnak, amely szeretne dolgozni, induljanak el az uniós támogatással megnyert pályázatok, legyenek meg a támogatási szerződések, indulhassanak közbeszerzések, és dolgozhasson a magyar építőipar. Ugyanis azért azt mindenki biztosan érti, hogy azok a gondok, amelyekről itt most beszélnek - a körbetartozás, az alacsony ár és sok egyéb más anomália -, az mind okozat. Az ok az, hogy ma az építőipari és beruházási piacon nincs elegendő beruházás.

Én nem arra gondolok, hogy a nagy kormányzati, kiemelt projektek menjenek, ugyanis azt fontolja meg a kormány, legyen rá ideje. De azt, hogy a megnyert pályázatoknál megkaphassa a település, a megye és a többi önkormányzat is a támogatási szerződést, és indulhassanak a beruházások, nagyon szépen kérem önöktől, és kérem miniszter urat, miután ebben a beosztásában új, legyen ereje ahhoz, hogy megértesse a kormánnyal, hogy lehet javítani valamit, de nagyon furcsa lenne, ha az éhező embernek beszélnénk a táplálkozás problémáiról. Az éhező embernek enni kell adni, és megszűnnek azok a gondok, amelyek az éhezés kapcsán előálltak. Meg kell etetnünk az építőipart, mert az ott élő emberek munkanélküliek, várják a munkát, az eszközök amortizálódnak, és nagyon sok mentális, morális problémát vet föl az, hogy három éve - és higgye meg, nem beszélek mellé, konkrét példákat tudok mondani - nem indult istenigazából egy-két kivételes beruházáson kívül semmi sem az uniós forrásokból.

Éppen ezért tisztelettel szeretném megkérni miniszter urat, hogy legyen segítségére ennek az ágazatnak - ami gondolom, az ön számára is fontos -, adjunk munkát a magyar építőiparnak! Bízom abban, hogy azok a hasznos intézkedések, amelyeket még mellé terveznek, azok mind-mind megoldják ezt a sok problémát, amelyet az építőipar szegénysége, munkaellátottság-hiányossága generált, hogy áron alul ajánlottak, hogy körbetartoztak, mert iszonyú veszteségeik vannak; ezeket mind a munkanélküliség, a megrendelés, a megbízás hiánya, a szerződéses állomány alacsony volta generálta.

Úgyhogy úgy gondolom, ha a diagnózis megvan - és ebben egyetértünk, úgy látom, a patkó mindkét oldala, tisztelt képviselőtársaim, elfogadja azt, hogy gondok vannak ma ezzel az ágazattal, a munkaellátottságával -, akkor legyen helyes és jó terápia. Más terápia nincsen, mint az, hogy megbízásos, megrendeléses állományhoz juthasson, törvényesen, közbeszerzéssel, de könyörgök, induljanak el a beruházások! Gondolják el, hogy ha majd egyszerre indítja el a kormány nemcsak az elmúlt három év alá nem írt szerződéseinek építőipari hullámát, megrendeléses állományát és hozzá még azt, amelyek aktuálisak, egy hatalmas boom lesz, és ebből különben is iszonyú egyéb más probléma generálódik majd.

Szóval lehetnek ebből problémák, de úgy gondolom, hogy munka kell a magyar építőipari ágazat 300 ezer emberének, vállalkozásainak, minél hamarabb, minél gyorsabban. Amely elő van készítve, el van bírálva a pályázat, annál kapják meg a támogatási szerződést. Igaz, három éven keresztül nem tudtuk igazából pontosan, mi az oka annak, hogy nem kapják meg a támogatási szerződést, ezek a beruházások a támogatási szerződés hiányában nem indulhattak el az országban. Hangsúlyozom, tehát nem kormányzati beruházásokról van szó, és nem azokat reklamálom, hanem az uniós pályázaton elnyert pályázatok támogatási szerződéséről, amely startpisztolya egy beruházás elindulásának.

Rájöttünk később, bár sejtettük, hogy nem volt meg a nemzeti önerő, mert ugye erről mindig hallgatott mindenki, hogy ezekhez a beruházásokhoz és a támogatási szerződés aláírásához nem volt meg a nemzeti önerő a magyar állam, azaz az állami költségvetés sorai között.

(19.50)

Most, miután erre is hitelt kaptunk az Uniótól, könyörgök, ne költsük el másra, ne a költségvetési hiány likvid oldalát próbáljuk ezzel segíteni, hanem indítsuk el a gazdaságot, és ezen belül a beruházásokkal az építőipar és az ágazat termelését. Higgye meg, nagyon sok konkrét haszna lesz annak, nagyon sok gond eleve megoldódik azzal, hogy elindulnak a beruházások, és kevesebb gonddal kell önnek is, nekünk is számolni.

Nézze, személyes példaként hadd mondjam el azt - (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) befejezem, köszönöm, elnök úr -, hogy otthon nem tudok már mit mondani. Ugyanis nyertes pályázatról kaptunk értesítést, hálásak vagyunk érte, köszönjük a kormánynak. Egy idő lehetősége az uniós pályázatok megnyerése kapcsán a beruházás elindítása. De mikor indul el? Mindig ezt kérdik az emberek. És akkor az ember fölteszi a kezét, hogy nem tudom.

Köszönöm, ha segít ebben a kérdésben. Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Mivel több felszólaló nem jelentkezett, a részletes vitát lezárom.

Megkérdezem Baráth Etele képviselő urat, kíván-e válaszolni az elhangzottakra. (Dr. Baráth Etele: Köszönöm, nem.) Nem.

A benyújtott módosító javaslatról várhatóan a következő ülésünkön döntünk.

Tisztelt Országgyűlés! A mai napirendi pontjaink tárgyalásának végére értünk.

Most két napirend utáni felszólalás következik. Elsőként megadom a szót Szanyi Tibor képviselő úrnak, felszólalásának címe: "A holokauszt tagadásáról". Öné a szó.