Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

MOLNÁR GYULA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Miniszter Úr! Könnyű helyzetben vagyok, mert reggel 9 órától gyakorlatilag szinte minden ajtót kinyitottak, ami a gazdaságpolitika és az adórendszer kérdéseit illeti. Miniszter úr sem csak szűken ezzel a kétoldalas törvényjavaslattal foglalkozott, hanem megpróbált nekünk egy értelmezést adni, hogy miért is vagyunk kiváló és jó helyzetben. A sürgősség mindig mutatja a tervszerűséget, adórendszerbeli vagy adómódosításokat sürgősséggel benyújtani az álmoskönyv szerint sem túl jó, de ezt majd szerintem bízzuk a könyvelőkre és a könyvvizsgáló cégekre. Nagyon sokszor elmondtuk, de szeretném még egyszer rögzíteni, általában úgy gondoljuk, hogy azok a mondatok, amiket önök itt kommunikációs szempontból elmondanak, miszerint az adócsökkentés, az adóegyszerűsítés, a vállalkozási terhek csökkentése volt az elmúlt évek célja, üres halmazok maradtak. Jelentős részben az embereknek, sem az egyéni vállalkozóknak, sem pedig a vállalkozásoknak, ha nagyon szűken és szigorúan végiggondolják a saját életüket, akkor nem ez az első számú gondolatuk.

Továbbra is úgy gondoljuk, s ezt elmondtuk 2011 után minden alkalommal, hogy a szociális hozzájárulás legnagyobb problémája az, hogy ez egy adójellegű bevétel, ez nem egy járuléktípusú bevétel, és az a probléma, tisztelt miniszter úr, tisztelt kormánypárti képviselők, hogy nagyon piaci és nagyon alacsony a bizalmi index önökkel kapcsolatban. A szociális hozzájárulással kapcsolatban ma látszólag elmondhatják önök, hogy olyan felhasználási módja van, ami megfelel a nevének, de bármelyik pillanatban lehet egy olyan helyzet, amikor a miniszterelnök vagy valaki úgy dönt, hogy más, fontosabb célokra kell fordítani a költségvetés bevételét, hogy teljes egészében más célokat fog ez a forrás szolgálni.

Szeretnék még egy nagyon fontos dolgot elmondani ebben a körben, ezt a következő napokban a költségvetés kapcsán többször el fogjuk tudni mondani, ezt számtalan helyen fel lehet villantani. Szóval, az az igazi probléma, miniszter úr, hogy egy nagyon kegyelmi időszakban, ami a világgazdaság, az európai gazdaság és Magyarország számára egy kegyelmi időszak volt az elmúlt nyolc-kilenc esztendőben, önök nem építettek egy modern Magyarországot.

Egy olyan időszakban, mikor gyakorlatilag nem volt gazdasági válság, amikor szűkebb értelemben is békés volt körülöttünk a világ, amikor alacsonyak voltak az energiaárak, amikor rendkívül nagy mennyiségű külső pénz, külső forrás érkezett a magyar gazdaságba, akkor önök ezt a pénzt nem arra fordították, hogy megpróbálják az oktatást rendbe rakni, megpróbáljanak egy olyan iparágat fejleszteni, amelyik Magyarország hosszú távú fejlődését szolgálja, hanem ezt a pénzt, ennek a pénznek a jelentős részét betonba öntötték.

Azt tudjuk a történelemből, hogy amikor valaki ilyen nagy ívű építkezéseket tesz, az amilyen struktúráknak kedvez, nem az állami struktúráknak, de nem akarok most ilyen szempontból egy nagyon-nagyon szűk politikai mezsgyére tévedni. Az a probléma, hogy amikor majd évtizedek vagy ennél távlatosabb időszak után vissza fognak tekinteni az önök első kilenc esztendejére, akkor sajnos azt kell mondjam, hogy az önök unokái nem lesznek büszkék, de önök sem, ha még akkor élnek, nem lesznek büszkék arra, amiket most elmondtak, mert egyáltalán nem olyan országot építettek, amelyik adott esetben egy kritikus helyzetben képes lenne a saját maga problémáit megoldani.

Magam is szeretnék csatlakozni jobbikos képviselőtársam hozzászólásához. Örülök, hogy az indoklásban és az eddigi felszólalásokban elmondták, hogy az egy fényes gazdasági eredmény terméke, amit ma itt röviden és rendkívül gyorsan tudunk tárgyalni. Valójában a 2016-os hatéves bérmegállapodás eredményeképpen önök ezt kötelezően vállalták, ráadásul, miniszter úr, mondjuk ki azt, hogy már a tavalyi költségvetésben jelezték, hogy ennek 2019-ben jönni kell. Ehhez képest most 2019 júniusában vagyunk, és ez július 1-jétől fog hatályba lépni, tehát ennek a bevezetésével fél évet csúsztak. Persze, mindenképpen azt gondoljuk, hogy üdvözlendő ez a hatéves bérmegállapodás. Most hallottam öntől egy számot, hogy ez a hatéves bérmegállapodás milyen gazdasági növekedést eredményezett. Kíváncsi lennék, hogy ezt hogyan számolták ki, de nyilván megvannak erre a módszerek.

(11.00)

Azért arról is beszéljünk szerintem, miniszter úr, hogy ma Magyarországon szerintem több mint másfél millió ember…  de szerintem ma már ennél nagyobbak is a számok, a garantált minimálbér emelkedik, ennél többen vannak minimálbéren. Ugye, azért az ön számára nyilvánvaló, hogy akik minimálbéren vannak, azok jelentős részben a magyar kis- és középvállalkozásokban dolgoznak. A magyar kis- és középvállalkozók számára a 2 százalékos szociálishozzájárulás-növekedés párhuzamosan a minimálbér-növekedéssel nem ott maradó pénzt jelent, hanem sokkal inkább azt jelenti, hogy kevesebb lehetőségük lesz. Amit most önök tettek, az megint sokkal inkább a nagyvállalatoknál hagy többletpénzeket, és nem a kis- és középvállalkozásoknál, és különösen nem teremt semmifajta többletlehetőséget maguknál a munkavállalóknál.

Tehát azt tudom mondani, hogy ez a 2 százalékos csökkenés a kormány számára jelentős bevételkiesést nem jelent, hiszen ezzel párhuzamosan a minimálbér pedig növekszik. 140 milliárd forintról beszélt most miniszter úr, és utána  ha jól értettem  300 milliárdról. Ön előtt Bodó államtitkár úr beszélt, én megmondom őszintén, úgy emlékszem, ő egy ennél kisebb számot mondott a következő évekre. Én olyan 200 milliárd környékére emlékszem, de nem fogunk ezen vitatkozni. 140 milliárd forintról beszél ön. Mi a garancia arra, hogy ez a 140 milliárd forint a következő években vissza fog fordulni a magyar gazdaságba? Mi a garancia arra, hogy adott esetben a munkavállalók számára ez többletlehetőséget teremt? Mit fognak tenni a vállalkozók ezzel az ezek szerint náluk ott hagyott 140 milliárd forinttal? Vegye figyelembe azt is, amit ez előbb mondtam, hogy ez jelentős részben vélhetően a multinacionális vállalatok büdzséjét fogja gyarapítani. Mennyi lesz önök szerint az, ami ebből a pénzből bármilyen szempontból a magyar gazdaságot és a magyar munkavállalókat fogja segíteni?

Szeretnék itt egy nagyon rövid gondolat erejéig kitérni rá, mert ma már másodszor hallottam az új állampapírral kapcsolatos győzelmi jelentéseket. Ön nem hallotta, de Hargitai képviselő úr napirend előtt megdicsérte, hogy ez milyen kiváló dolog. Csak egy költői kérdést szeretnék feltenni. Nyilván bolond ember lenne az ma Magyarországon, aki egyébként a banki kamatok fölötti garantált állampapírhozamba nem tenné át a pénzét. Az a költői kérdésem, miniszter úr, hogy tényleg szükség vane Magyarországnak arra, hogy a piacinál magasabb módon finanszírozza az államadósságot. Ha nem a győzelmi jelentéseket nézzük, akkor valójában ez az államadósság finanszírozásának egy módja, miközben ma, úgy gondolom, hogy 3 százalék környékén adott esetben lehetne finanszírozni a magyar államadósságot. Ahhoz képest önök jóval 5 százalék fölötti finanszírozást választottak. Nyilván elfogadom, hogy ez újfajta békekölcsönként is működik, hiszen láttuk, hogy erős a vonzódás ebben a műfajban önöknél, hiszen az ÁSZ elnöke is egy ilyenfajta újkori békekölcsön felvetését lebegtette meg.

A második kérdésem ezzel kapcsolatban, hogy mi a garancia arra, hogy bármilyen módon a spekuláns tőke nem fog rákapni erre a fajta állampapírra, hiszen ha jól látom, semmilyen módon nem tiltott az, hogy a devizakülföldiek is adott esetben jegyezhessék ezt az állampapírt.

Nos, egy konkrét dolgot szeretnék még megemlíteni. Azt mondják a könyveléssel és a vállalkozásokkal foglalkozó szakemberek, hogy egy adórendszer legnagyobb ellensége a kivételek nagy száma és az év közbeni változások. Nos, itt megtettük az év közbeni változásokat. Ugye, tisztában van azzal, hogy ez elképesztő problémákat fog felvetni, nem is beszélve a törvényben magában említett 84-85 százalékos szja-változási passzusokról. Gyakorlatilag figyelni kell azt, hogy ki mikor vett ki osztalékot, ki mikor, melyik időpillanatban jutott hozzá ehhez a jövedelemhez.

Summa summarum, tisztelt miniszter úr, tisztelt Ház, nyilvánvalóan úgy gondoljuk, hogy mind a bérmegállapodás okán, mind pedig az adócsökkentés okán a végszavazásnál támogatni fogjuk ezt a törvényjavaslatot. Azonban nagyon fontosnak tartom, tartottam elmondani azt, hogy továbbra is úgy gondoljuk, hogy az egykulcsos adórendszer több pénzt hagy felül, és kevesebb lehetőséget teremt az emberek számára alul.

Fontosnak tartottuk elmondani, hogy az egyébként rendkívül szép gazdasági mutatók, amelyek nyilvánvalóan az első negyedév alapján azt prognosztizálják, hogy így marad, ez kicsit kockázatos. A kormány becslése is 3,9 százalékról szól, nem 5 százalék fölötti növekedésről, sőt maga a Nemzeti Bank, ha jól értem, ezt a fajta 3,9 százalékos növekedést 3,5 környékére taksálja. De összességében hadd mondjam el zárásképpen, hogy önök egy versenyképességi és gazdaságvédelmi programmal álltak elő az elmúlt időszakban. Ez egy nem kiérlelt, semmilyen szempontból a szakmával nem konzultált, nem kiszámolt, nem megalapozott program. Nem számol olyan komoly hatásokkal, mint például a csökkenő külső támogatás mértéke. Gondoljunk az európai uniós választási fiaskóra, amit önök nyilván persze győzelemként élnek meg. Azt lehet mondani, hogy mindezek fényében ez nem egy piacközpontú gazdaságvédelmi és versenyképességi program, hanem sokkal inkább államközpontú.

Azt szeretném mondani, hogy egyáltalán nem látszik ebből a dologból, hogy önök elkötelezettek lennének, hogy az egészségügyet fejlesszék, nem látszik, hogy elkötelezettek lennének, hogy az oktatás ügyét rendbe tegyék, hogy az állam szerepvállalását bármilyen szempontból változtassák. Ez szerintem nem más, mint az emberek ráhangolása arra, hogy ebben az országban válság lesz, hogy a világban válság lesz, és ennek a válságnak a hatása lényegesen magasabb vagy lényegesen nagyobb lesz, mint amit most önök vagy az emberek gondolnak. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiból.)