Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

BŐSZ ANETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Engedjék meg, hogy először is felidézzem a legutóbbi, a közigazgatási bíróságokról folytatott vitánkat, ugyanis tanulságos volt akkor. Én magam az összegző módosítók vitáján az egy szem ellenzéki képviselő voltam, aki felszólaltam, és úgy éreztem magam ebben a teremben, mintha utolsó szó jogán szólhatnék egy tárgyalóteremben. Én akkor pontosan tudtam, hogy nekem igazam van. Igazam van abban, hogy önök a három hatalmi ág szétválasztásának ősi elvét, de minimum a felvilágosodás óta alapvetést készülnek felrúgni azzal a rendszerrel, amivel az igazságszolgáltatás egy szeletét a végrehajtó hatalom alá betolják. Nem azzal van a probléma, hogy a közigazgatási bíróságok rendszerét bevezetni készülnek, hiszen ez egy állam kontra állampolgár ügyekkel foglalkozó bírósági rendszer, és ilyen módon gyakorlatilag a jogfejlődésnek egy előrelépését is tapasztalhatnák ebben az országban. De nem ez történik, hanem az történik, hogy az igazságügyi miniszter innentől kezdve a bírók kinevezéséért, előremeneteléért és javadalmazásáért is felel. Ez azt jelenti, hogy önök gyakorlatilag egy minisztériumon keresztül hatalmat gyakorolnak az igazságszolgáltatás egyik olyan szelete fölött, amiben az állampolgár az állammal szemben megvédhetné magát, amiben egy cégvezető a saját vállalatát megvédhetné az állami intézményrendszerrel szemben, amennyiben ott igazságtalanság érte.

Én tudtam, hogy nekem igazam van akkor, amikor azt állítottam, hogy önök nagyon rossz úton járnak. Tudtam, hogy a Velencei Bizottság jelentését követően is az a toldozgatás-foldozgatás, amit a magyar kormány levezényelt a közigazgatási bíróságok rendszerével kapcsolatosan, nem elegendő; nem elegendő ahhoz, hogy megtartsuk a jogállami normákat.

Azok a vádak, amivel jelen pillanatban az európai uniós tagtársaink illetnek bennünket, hogy hazánkban súlyosan sérülnek a jogállami normák, teljesen igazak. Az önök állításával szemben nagyon is megalapozottak ezek az állítások, és hadd hívjam fel arra a figyelmet, hogy az önök padsoraiban is ülnek még olyan emberek, akik a rendszerváltáskor küzdöttek azért, hogy hazánk egy demokratikus jogállam legyen, köztársaság. Olyan ország, ahol a hatalmi ágak szétválasztásának elve alapvetés, és ahol 2019-ben nem kell azért érvelni ellenzéki képviselőknek, hogy legalább a hatalmi ágak szétválasztásának elvét tartsák meg ebben a jogrendszerben, amiben számos olyan bűnt követtek el a magyar társadalom ellen, amiben honfitársaink méltósága és alapvető jogai is sérülnek.

Ez az, amit most az uniós társaink sem viselnek el tovább. Ez az, ami nem egy hatalompolitikai eszköz. Kérem önöket, hogy vegyék komolyan ezt a helyzetet, és ne tegyék politikai játékszerré a demokratikus intézményrendszert, a jogállamiságot és a hatalmi ágak szétválasztásának ősi elvét.

Önök nem kevesebbre készülnek, mint arra, hogy a felvilágosodás előtti korba dobják vissza hazánkat azzal, hogy a kormány gyakorol hatalmat a bírói hatalom fölött. Nem tehetik meg! És azért, mert a Néppártban való pávatáncuk most azt kívánja, hogy időlegesen visszavonuljanak a korábbi szándékaiktól, az nem jelenti azt, és én magam sem vagyok ebben az ügyben naiv, hogy ősszel nem hozzák vissza a jelenlegi formában hozott javaslatot akkor, ha a Néppárt önökből mégsem kér, és azt mondja, hogy nem emeli vissza önöket az európai mainstreambe. Megjegyzem, hogy nem is oda valók! Erről is beszéltem már számos alkalommal ebben a teremben.

Igen, az, hogy a demokratikus felhatalmazást arra használták, hogy a jogállami normákat összerombolják, tisztelt államtitkár úr és tisztelt kormánypárti képviselőtársak, az nem azt jelenti, hogy önök az európai mainstream részei.

(15.10)

Éppen most bizonyosodik be az, hogy a Néppárttal kapcsolatos vitájuk és az Európai Unióval kapcsolatos vitájuk gyakorlatilag abban áll, hogy önök az európai uniós értékekkel szembemennek, jogállami normákkal szembemennek, a demokratikus felhatalmazást pedig rosszul használják. Én arra kérem önöket ebben a vitában, hogy lássák be végre azt, hogy nem a hatálybalépés elhalasztására van szükség, hanem ennek a törvényjavaslatnak a gyökeres átalakítására, és arra, hogy a bírói hatalmat hagyják meg függetlenségében. Ezt önök jelen pillanatban nem készek megtenni. A hatalommegosztás elve nem lehet politikai játékszer.

Ennek a felelősségét önök is kell hogy érezzék, és kérem, ne is tegyék politikai játékszerré a három hatalmi ág szétválasztásának elvét, ne tegyék függővé az európai játszmák színterén. Egyszerűen vonuljanak vissza ebből a törvényjavaslatból! Az, hogy most ez a törvényjavaslat arról szól, hogy elhalasztják, az sajnos arról szól, hogy amennyiben önökből a Néppárt nem kér, úgy ősszel önök visszahozzák ezt a törvényt. De azt is jelenti, hogy maradnak azon az úton, amin elindultak, a jogállamiság és a jogállami normák lerombolásának útvonalán, ez pedig rövid, közép- és hosszú távú jövőnket tekintve is drámai következményekkel jár hazánkra. Ezzel játszanak, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim. Gondolják meg jól!

Én azt mondom, hogy ez a törvény nem játékszer, a három hatalmi ág szétválasztása nem játékszer. Az, hogy önök hogy játszanak a Néppárttal és európai társainkkal, azt is mondhatnám, hogy az önök saját reszortja, de a jogállamiságunk viszont nemcsak az ellenzék, hanem valamennyi magyar polgár felelőssége, úgyhogy mi akkor is rázni fogjuk a vészcsengőt, ha önök ezt a törvényt visszahozzák, mert nincsenek illúzióim, ez a határozatlan idő, amivel a hatálybalépést elhalasztják, csak addig tart, ameddig megnézik, hogy a Néppárttal ezúton ki tudnake békülni, avagy sem. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokban.)