Felszólalás adatai

LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Múlt héten már többen szóltunk itt a parlamentben a szégyenről, amit a náci holokauszttagadók hoztak ránk. Akkor azt mondtuk, mindenki tegye a dolgát: az igazságszolgáltatás szolgáltasson igazságot, a Jobbikkal bármilyen kapcsolatot tartók vágják el a szálakat. Volt, ami megtörtént, volt, ami nem. De a parlamentnek is megvan a maga dolga. Ezért a szocialista frakció még a héten Európa más országaihoz hasonlóan törvényjavaslatot nyújt be a holokauszt tagadásának tiltásáról.

Természetesen továbbra is várjuk azt, hogy megszólaljon az a 79 helyi Fidesz-szervezet, az a 136 helyi kereszténydemokrata szervezet, amelyik közös jelöltként támogatott jobbikos képviselőjelölteket, tegyék világossá, hogy a közös jelöltség nem jelent közös nézetet. Mert nem elvont történelmi vita folyik most. Bűnös módon tért ki az egyértelmű színvallás alól például a Jobbik alelnöke, amikor a holokauszt tagadásáról faggatták. Nem volt képes kiejteni a száján, hogy a Jobbik tisztában van a holokauszt gyalázatával, hogy gyászolja az áldozatokat. Ehelyett azt mondta, hogy nincs álláspontjuk a holokausztról, ezt rábízzák a történészekre. Gratulálok! - a közös jelölőknek is. Mintha azt mondták volna, hogy nincs véleményem a testvérem meggyilkolásáról, nincs véleményem a gyerekem meggyilkolásáról, ezt rábízom a tudósokra, nekem nincs közöm hozzá, én nem gyászolok. Pedig egy tőről fakad az indulat, ami egykor és ami ma gyilkol Magyarországon. Mindig ki akarnak zárni valakiket a nemzetből; kit fizikailag életében, kit meg halálában, még a halála tényét is tagadva.

Bizonyára mindnyájan jártunk a Holokauszt Emlékmúzeumban. Ott van egy kép, amelyik egy magyar zsidó kisfiút ábrázol - aki tíz év körüli lehet - Bocskai-kabátban, sújtásos magyar ruhában. Magyar ruhát viselt, valószínűleg ez volt az ünneplője. Ezt húzták le róla ott, a gázkamrák előtt. Mint ahogy magyarul szólította apának az édesapját a lemészárolt ötéves cigány kisfiú is ott, a falu szélső házában. Mert mindig a szélső házak vannak veszélyben: a falu széle, az ország széle, a nemzet széle; a szélen lévők, akiknek valamiért nem fogjuk kétfelől a kezét. A holokauszttagadó törvény ez ellen is fellép, hogy se életében, se halálban ne engedjünk senkit kiiktatni a nemzetből.

(13.40)

Hogy senki ne érezhesse magát a szélső házban, életében, halálában, emlékében védtelenül.

Tudom, mert hallottam, hogy vannak olyanok, akik a készülő törvényszövegbe más, szintén gyalázatos történelmi tettekre való utalásokat is betennének. Tegyék nyugodtan! Tegyék meg! A mohácsi vésztől a kommunizmusig, függetlenül attól, hogy ezeket a bűnöket éppen nem tagadja senki. Csak azt nem értem, miért kell frusztráltnak lenni a demokratikus jobboldalon, ha szélsőjobbról és nácikról van szó. Miért kell mindig az egyrészt-másrészt módszeréhez folyamodni. Én nem hiszem, hogy a jobboldal és a szélsőjobboldal azonos. Én nem hiszem azt - de nem volna egyszerűbb, ha ezt önök is világossá tennék? Ha megszólalna az a 79 és az a százharminc-valamennyi?

Önök az előbb azt vetették a kormány szemére, hogy a kormány csak beszél, csak beszél. Én ezt kérem ettől a több mint 200 helyi szervezettől: csak beszéljen, csak beszéljen, mondja el, hogy ezt ő sem akarja. De akárhogy is alakul majd a törvény szövege, kérem önöket, kérem mindnyájunkat, ne maszatoljuk el majd a szöveget annyira, hogy ne az derüljön ki, fontosak nekünk a szélső házak a falu szélén, a nemzet szélén. Hogy ne az derüljön ki, senkit nem engedünk lesodorni Magyarország térképéről, hogy ne az derüljön ki, ők is mi vagyunk.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)