Felszólalás adatai

DR. AVARKESZI DEZSŐ igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Az Alkotmánybíróság az 1/99. számú határozatában rögzített elvek szerint a törvény végleges szövegében szükséges, a módosítások végrehajtása utáni számszerűségi összhang megteremtését technikai, szerkesztési változásoknak tekinti, és erre nem alapít alkotmányellenességet.

(15.00)

A képviselő úr által jegyzett esetben az Alkotmánybíróság egyértelművé tette, hogy a módosító törvényi rendelkezések hatályon kívül helyezése nem technikai kérdés, hanem, bár a 4/2006. számú AB-határozat alapján a technikai dereguláció körébe tartozik, a jogszabályalkotás olyan lényeges mozzanata, amelyről az Országgyűlésnek kifejezetten rendelkeznie kell. A kormány az Alkotmánybíróság döntését tudomásul vette, gyakorlatát ezen elvi megállapításoknak megfelelően alakítja.

Engedje meg azonban a képviselő úr, hogy felhívjam a figyelmet egy korábbi határozatra is, a 675/B/2001. számú határozatra. Az Országgyűlés a pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2001. évi L. törvényt 2001. június 26-ai ülésnapján fogadta el, ezt megelőzően azonban a törvényjavaslatról egy alkalommal, 2001. május 29-én már szavazott az Országgyűlés. Az előterjesztő Pénzügyminisztérium nevében eljáró akkori államtitkár kézjegyével ellátott szöveget az Országgyűlés elnöke aláírta, és az előírt határidőn belül továbbította a köztársasági elnöknek. A köztársasági elnök úr ezt a normaszöveget aláírta, és a Magyar Közlöny szerkesztőségébe eljuttatták.

Ekkor azonban kiderült, hogy a kihirdetésre megküldött normaszöveg nem az Országgyűlés által elfogadott szöveget tartalmazza, a Pénzügyminisztérium nevében eljáró akkori államtitkár ugyanis abban a hiszemben, hogy az általa beterjesztett módosító javaslatokat az Országgyűlés maradéktalanul elfogadta, az Országgyűlés elnökének olyan normaszöveget terjesztett fel aláírásra, amely olyan rendelkezést tartalmazott, amelyet az Országgyűlés nem szavazott meg. A köztársasági elnök ezért a törvényt megfontolás végett visszaküldte az Országgyűlés elnökéhez. Vagyis az történt, hogy a Pénzügyminisztérium akkori államtitkára olyan tartalmú törvényszöveget küldött meg a házelnöknek aláírásra, amelyet az Országgyűlés nem szavazott meg. Tehát a Pénzügyminisztérium akkori államtitkára vagy az ő nevével visszaélve a Pénzügyminisztérium valamelyik munkatársa, az ön felfogása szerint törvényt hamisított, ahogyan arra az Alkotmánybíróság 2002. január 21-ei határozata rávilágított.

A tavalyi ügyben egyébként a Fővárosi Bíróság helyreigazításra kötelezte a Magyar Hírlapot a következő szöveggel, idézem: "Lapunk 2009. január 29. napján megjelent számában 'Keller most a törvénnyel manipulált' és 2009. február 2. napján megjelent 'Kellerék magyarázkodnak, az Alkotmánybíróság döntött' című cikkekben valótlanul azt a látszatot keltettük, hogy a Pénzügyminisztérium Keller László volt államtitkár tevékeny közreműködésével az egyes adójogszabályokat módosító törvény országgyűlési zárószavazását követően annak hivatalos kihirdetése előtt azt érdemben meghamisította, manipulálta. A valóság ezzel szemben az, hogy a más jogszabályokat módosító törvény saját szabályait hatályon kívül helyező úgynevezett deregulációs rendelkezései kerültek a szövegbe úgy, hogy az Országgyűlés arról külön nem szavazott. Az Alkotmánybíróság ezért a módosító jogszabály egy önderegulációs szakaszát helyezte hatályon kívül, amely a módosított jogszabály tartalmát nem érintette."

Tisztelt Képviselő Úr! Mindennek megfelelően sem akkor nem indult eljárás az államtitkár ellen, sem most ebben az ügyben. Kérem válaszom elfogadását. (Taps az MSZP soraiban.)