Felszólalás adatai

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A salátatörvényekkel az egyik legfőbb probléma, hogy azokba a kormányzat rendszerint érdemi, súlyos törvényi változtatásokat is beletesz, ahogyan most is tette. Miközben az előterjesztést a kormány a jogharmonizációs feladatok végrehajtásával indokolja, olyan tulajdonjogi és birtokpolitikai törvényi változásokat eszközöl, amelyeket az európai uniós joggyakorlattal és a tulajdonjog gyakorlásának alkotmányos alapjogával egyszerre ütköztet.

Hogy itt bújtatott törvénymódosítási szándékkal állunk szemben, azt bizonyítja, hogy múlt kedden a törvényt előterjesztő FVM-államtitkár úr ezeket a tulajdonjogot érintő súlyos változásokat még csak meg sem említette. Pedig két törvénymódosításban, az erdőről és az erdő védelméről, tovább a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló törvényben is szerepel a tulajdonosokat közvetlenül érintő lényegi módosítás. Az erdőtörvény kapcsán az általános indoklásban szó szerint ez szerepel: "Az erdészeti birtokpolitikai koncepció részét képezi, hogy az erdészeti hatóság szakhatóságként elvárja, milyen feltételekkel adja meg az erdőterület megosztásához a hozzájárulását."

Nos, a jelenleg hatályos 1500 négyzetméteres birtokméretet a mostani törvénymódosítás hússzorosára, 3 hektárra növeli, de még ültetvény esetén is tízszeresére, vagyis 1,5 hektárra változik a limit. Ezzel a módosítással az a legfőbb probléma, hogy lobbiérdekeket képvisel, hiszen a limit alatti tulajdonhányaddal rendelkezők - ne feledjük, osztatlan közös tulajdonformáról van szó - a módosítás hatálybalépésének pillanatától tulajdoni értéksérelmet szenvednek. Még pontosabban fogalmazva: a részleges kárpótlásként kapott erdőbirtok elértéktelenítéséről, a kárpótlás visszavételéről van szó. Ez a gyakorlat az Unió más országaiban elképzelhetetlen, mivel ott a birtokkoncentráció, vagy a mi megfogalmazásunkban birtokpolitikai koncepció úgy megy végbe, hogy a kisebb tulajdonnal rendelkezők érvényesíteni tudják a földpiaci árat. Vagyis a birtokpolitikai koncepció nem a tulajdonjog sérelmére történik.

Tudjuk, látjuk, hogy a mostani 1500 négyzetméteres limit alatti résztulajdont sokszor egy-két kosár fáért veszik el attól a tulajdonostól, aki nem tehet arról, hogy az erdőkárpótlást aranykoronában és osztatlan közösben kapta. A jogalkotónak a meglévő sajátosságokat figyelembe kell vennie, sok-sok tulajdonos elértéktelenedését nem szabad egy szűk lobbi érdekei szerint kodifikálni. A törvényalkotás ennél a szocialista-szabad demokrata előterjesztésnél azért bonyolultabb dolog. Egy törvénynek a többféle érdek egyidejű érvényre juttatását kellene szolgálnia. A mostani törvénymódosítás csupán egyetlen szempont mentén született, az erdők privatizációjának előkészítését szolgálja. Először koncentrálni a tulajdont, azután lobbinak átjátszani, mint ahogy ezt a "földet életjáradékért" program kapcsán keserűen megtapasztalhattuk.

Pedig akkor is előre láttuk és néven neveztük a bújtatott szándékot. Itt ülnek azok, akik akkor hevesen tagadták felismerésünket, és ugyanők most éppen a NFA-nál koncentrált nemzeti földvagyon elorozásán ügyködnek. Ugyanakkor már készítik elő az állami erdők átjátszását is, miközben a kistulajdonosoknak mindig csak a piaci érték töredékét fizetik, természetesen jogszerűen, hiszen mindig a jogalkotással kezdődik a kifosztás. Akkor életjáradék helyett segélyt folyósítottak, most pedig az erdő piaci ára helyett tűzifát adnak majd. A tulajdonosi jogok érvényesítése a szocialista-szabad demokrata jogalkotásban privatizáció előtt valahogy mindig sokadlagos szemponttá silányul. Nálunk csak privatizációt követően válik a tulajdonos joga sérthetetlenné.

Egyébként az aranykorona-értékben nyilvántartott magyar földjogi sajátosság a törvénymódosítás más helyein is elkerülte a törvény-előterjesztő figyelmét.

Üdvözlendő az a módosítás, miszerint a fás szárú energetikai ültetvények kikerülnek az erdőtörvény hatálya alól. Viszont a fás szárú energetikai ültetvények önálló jogi szabályozása még nem készült el, de az ingatlan-nyilvántartásról szóló törvény végrehajtását szolgáló rendelet módosítására már sor került, miszerint "fásított terület" művelési ágban kell nyilvántartani az energetikai célra létesített ültetvényt. Ez a művelésiág-változás az Unióban nem okoz gondot, de nálunk az AK-érték miatt a föld értéke akár tizedére csökkenhet ezáltal, vagyis a földtulajdonos tízszeres értékvesztést szenved el. Mindeközben a föld használója számára folyósítható kiegészítő támogatásokról már megjelent a rendelet.

Egy minden szempontot és minden érdekelt felet szem előtt tartó jogalkotói magatartástól elemi elvárás lenne, hogy a művelésiág-változás előtt be kelljen terjeszteni a fás szárú energetikai ültetvények telepítésével, annak nyilvántartásával és megszüntetésével kapcsolatos önálló szabályozást. Sőt továbbmegyek: az erdők telepítésére felvehető uniós támogatások elfogadása előtt nem lett volna szabad birtokpolitikai kihatású módosításokat belevinni a törvénybe, mivel a mostani törvénymódosítás veszélyezteti az uniós pályázást és a pályázati pénzek elnyerését. Mivel az előterjesztő ezt ugyanolyan jól tudja, mint én, ezért ezzel a birtokpolitikai koncepcióra hivatkozó módosítással az állami erdők privatizációjának előkészítése mellett valójában a magán-erdőtulajdonosok jelentős köre számára az uniós pályázati esélyek tudatos ellehetetlenítése érhető itt tetten.

Sajnos a földtulajdonosok tulajdonhoz kapcsolódó joga egy másik törvény-előterjesztésben, nevezetesen a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló törvényjavaslatban is sérül. A 12. § (5) bekezdéssel történő kiegészítése ugyanis tíz évre kizárja a földtulajdonosokat a tulajdonukhoz kapcsolódó önrendelkezési joguk gyakorlásából. Ennek a tulajdonjogot sértő bekezdésnek a részletes indoklásában felfedi sanda szándékát az előterjesztő: "Kizárja azt, hogy a tulajdonosok hosszú távra szóló, másokat hátrányos helyzetbe hozó döntéseket hozzanak." Még egyszer mondom: a tulajdonosok. Az idézett részből nyilvánvalóan következik, hogy ma Magyarországon csak a földtulajdonosokkal szemben lehet hosszú távra szóló, hátrányos helyzetbe hozó döntéseket, sőt törvényeket meghozni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki padsorokban.)