Felszólalás adatai

LEZSÁK SÁNDOR, az oktatási és tudományos bizottság elnöke, a napirendi pont előadója; valamint az MDF képviselőcsoportja részéről : Köszönöm a szót, elnök asszony. A támogató figyelmét és segítségét kérem abban, hogy lehetővé tegye: együtt, egy megszólalásban mondjam el a bizottsági véleményt, ajánlást, valamint a határozati javaslat előterjesztését, és mivel nincs ellentmondás benne, a Magyar Demokrata Fórum véleményét is.

ELNÖK: Elnök úr, ezt az ön számára lehetővé teszem és időkorlát nélkül.

LEZSÁK SÁNDOR, az oktatási és tudományos bizottság elnöke, a napirendi pont előadója; valamint az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! A Magyar Tudományos Akadémiáról szóló 1994. évi XL. törvény 3. §-ának (3) bekezdése értelmében az Országgyűlésnek az Akadémia elnöke köteles rendszeresen beszámolni a magyar tudomány általános helyzetéről, továbbá az Akadémia munkájáról. Ezt a törvényből fakadó kötelezettséget részletesebben is megfogalmazta az az 1996. december 16-án elfogadott országgyűlési határozat, amely javasolta a beszámoló technikájának és előkészítésének a továbbfejlesztését és megerősítette a magyarországi kutatások nyilvántartásában a Magyar Tudományos Akadémia szerepét.

Az idézett törvény és országgyűlési határozat értelmében az 1998. év októberében elkészült beszámolót az Akadémia 1998. évi decemberi közgyűlése megvitatta és elfogadta. A beszámolót az Akadémia elnöke ez év február 26-án nyújtotta be az Országgyűlésnek, amit az Országgyűlés március 5-én már tárgysorozatába vett. A tisztelt Ház a jelentés általános vitára való alkalmasságának megítélésére és a határozati javaslatokhoz érkező módosító indítványok elbírálására négy illetékes bizottságot jelölt ki, közöttük elsőként az oktatási és tudományos bizottságot nevesítette.

Tisztelt Országgyűlés! Most, 1999 utolsó heteiben tárgyalunk tehát egy olyan beszámolót, amit 1998 októberében zártak le, legkedvezőbb esetben is 1998. első félévi adatok alapján. Nagyon lassú tehát az Országgyűlés munkavégzése a benyújtott beszámolók, jelentések elbírálása területén, s emiatt nyilvánvalóan sok esetben formális és nem tartalmi jellegű az Országgyűlés ellenőrző szerepe akár a Magyar Tudományos Akadémia, akár más, az Országgyűlésnek jelentésre kötelezett intézmények felett. Meg kell említenem, hogy mint felelős bizottsági elnök, több esetben sürgettem ennek a beszámolónak és a beszámolót értékelő bizottsági önálló indítványnak a napirendre tűzését.

(8.50)

Tanulságként mondom, hogy a jövőben célszerű lenne meghatároznia a házbizottságnak olyan határidőket, amelyek megtartása révén a tisztelt Ház elkerülheti több éve lezárt adatokon és eseményeken alapuló, nyilvánvalóan sok esetben elavult tartalmú jelentések megtárgyalását. Ha kellő időben tárgyalhatta volna az Országgyűlés a magyar tudomány helyzetéről készített beszámolót és az ehhez fűződő országgyűlési határozattervezetet, akkor a képviselők jobb helyzetismerete miatt talán több költségvetési támogatás jutott volna tudományos célokra a jövő évi költségvetésből.

A 2000. év költségvetési vitájában több képviselőcsoport szónoka hangsúlyozta, hogy a költségvetési kiadások területén az előirányzathoz képest lényegesen többet kell áldozni a tudományos kutatásra, fejlesztésre. Többen említették afölötti aggodalmukat, hogy az elmúlt években az akadémiai kutatóhálózat bérhelyzete gyorsuló mértékben romlott. Az akadémiai kutatók bérelmaradása a közismerten nem jól fizetett egyetemi kutatókhoz képest is már 40 százalékos. Egyre több nemzetközi hírű kutató megy külföldre, s vonja ki ily módon szellemi tőkéjét a magyar gazdaságból.

Ma egyre több intézményben nincs pénz tudományos szakfolyóiratok beszerzésére, értékesebb műszerek rendszeres szervizelésére és korszerűsítésére. Az Országgyűléshez címzett üzenetükben a szegedi akadémikusok többek között hangsúlyozták: "Ha a tudományos terület értékteremtő feltételei ma nincsenek meg, akkor a jövő kormányai nem tudnak majd mire építkezni a gazdaságstratégiai programjuk végrehajtása érdekében. A kutatás és fejlesztés mai nagyobb támogatása nélkül - teszik hozzá - a jövőben országunk még a közepesen fejlett országok tudományos teljesítményét sem lesz képes megközelíteni, ami egyértelműen fékezi növekedési lehetőségeinket. Fékezi, mert országunknak a jövőben le kell mondania az új termékek és új eljárások révén elérhető, hagyományosan magasabb jövedelmekről."

Hadd emlékeztessem a tisztelt Házat arra, hogy a költségvetéssel kapcsolatos viták során a költségvetési forrásokat kereső képviselőtársainkat szellemes szófordulattal kincskeresőknek minősítették. Solymosi akadémikus professzor írta ezzel kapcsolatban a Magyar Nemzetben: "Rejtett kincseket a költségvetésben valószínűleg nem találhatunk, viszont vitathatatlanul a ma még ismeretlen tudományos eredményekben rejlenek a jövő kincsei. Ha mi nem indulunk megkeresésükre, akkor majd indulnak mások, és ezt a kincset majd maguknak tárják föl, akár a mi számkivetett, netán külföldre száműzött kutatóink révén is. Nem vagyunk olyan gazdagok, hogy lemondjunk erről a számunkra még elérhető lehetőségről."

Sajnos, Solymosi akadémikus úr intelmeit legközelebb már csak a 2001. évi költségvetési vita idején fogadhatja meg a tisztelt Ház.

Az Országgyűlés a Magyar Tudományos Akadémiát mint a magyar tudomány sorsáért kiemelt felelősséget viselő testületet kérte fel nem csupán az akadémiai kutatóintézetekre kiterjedő, hanem az egész magyar tudományos életet átfogó beszámoló elkészítésére. Ez a feladat alapjaiban teljesült. De a jelentést olvasva érzékelni lehetett, hogy az Akadémia csak részlegesen juthatott hozzá azokhoz az adatokhoz és információkhoz, amelyek az akadémiai intézményeken kívüli kutatóhelyekre vonatkoznak.

A magánegyetemeken folytatott kutatások jelentős része feltehetően feltáratlan. Hasonló módon nem kerülhettek a jelentés látókörébe honvédelmi célú vagy biztonságpolitikával foglalkozó kutatások; az egyházaknak a hitéletre, a vallásgyakorlás mikéntjére vonatkozó felmérései - valószínűleg a múltból fakadó, tartózkodó távolságtartás miatt. A vállalati kutatóhelyek piackutató, riválisaik üzletpolitikáját figyelő és gazdasági stratégiájukat eldöntő elemzései, üzleti titkok miatt, a közvélemény-kutató és médiafigyelő tevékenység pedig azért hiányozhatott a jelentésből, mert az ilyen eredmények valódiságát és tudományos értékét sokan kétségbe vonják.

Tényként állíthatom, tisztelt Országgyűlés, hogy ez a beszámoló önhibáján kívül nem vonatkozik a magyar tudományos élet egészére. Az Országgyűlésnek ebből a tényből le kell vonnia azt a tanulságot, és annak elérése érdekében, hogy a jövőben a Tudományos Akadémia legalább nyilvántarthassa az országban folytatott kutatásokat, a képviselőknek változtatniuk kell mind az akadémiai törvényen, mind a gazdasági és társadalmi szervezetekkel kapcsolatos, információgyűjtést szabályozó törvényi előírásokon is.

Annak megemlítése tehát, hogy a beszámoló nem vonatkozik a magyar tudományos élet egészére, elsősorban az Országgyűlést figyelmezteti tennivalóira, és nem az Akadémia most tárgyalt jelentését minősíti. A tudomány helyzetére vonatkozó megállapítások a részlegesség ellenére is nyilvánvalóan helytállóak, hiszen 47 akadémiai kutatóintézet, mintegy 120 egyetemi kutatócsoport, 20 ágazati kutatóintézet és 193 közgyűjteményi, múzeumi, levéltári kutatóhely munkáját összegezve készült el ez a beszámoló.

Az Akadémia 11 tudományos osztályának tevékenységéről a beszámolóhoz mellékelt függelék tartalmaz információkat. A beszámoló adatai és megállapításai - mivel a tudományos élet egészét kívánják megragadni - eltérnek az akadémiai kutatóintézetek kutatásait összefoglaló függelék megállapításaitól. A J/809. számú jelentésnek ez a része is jól szerkesztett, önálló tudománypolitikai beszámolónak tekinthető.

Az Országgyűlés gyakorlatában a jelentésben leírt szöveg megfogalmazását, tartalmát lehet ugyan vitatni, de a benyújtott jelentés szövegén változtatni már nem lehet. Az oktatási és tudományos bizottságnak a jelentéssel foglalkozó eddigi két ülésén egyik parlamenti képviselő sem tett olyan észrevételt, amely kétségbe vonta volna a jelentés valamely megállapításának helyességét, vagy hiányosságokat fedezett volna fel. Mindezek miatt bizottságunk figyelme elsősorban a benyújtott jelentést záró országgyűlési határozattervezet tartalmára irányult.

Az Országgyűlésnek beszámolási kötelezettséggel tartozó intézmények jelentéseit nem feltétlenül szükséges országgyűlési határozat révén nyugtázni. Sok esetben elegendő az illetékes szakbizottságoknak a jelentést elfogadó szavazása is.

Bizottságunk úgy döntött, hogy a magyar tudományos élet jövője szempontjából célszerű lesz országgyűlési határozat révén is jóváhagyni a Magyar Tudományos Akadémia kutatóintézeti hálózatának reformlépéseit. Egyben a kormányt is fel kell kérni a kutatási-fejlesztési kiadások költségvetési támogatásának növelésére, továbbá a ma hatályos akadémiai törvény módosításának előterjesztésére.

Bizottságunk abban is egyetértett, hogy a jelentéshez mellékelt országgyűlési határozattervezetet - részben a benyújtás óta eltelt idő történései miatt, részben viszont a bizottsági tagoknak az előterjesztőtől eltérő véleménye miatt - át kell dolgozni. Az elkészült határozattervezetek közül egyet H/1927. sorszámmal jelölve már elküldtünk a képviselőknek. További észrevételek és javaslatok következményeként ezt a terveztet bizottságunk visszavonta, és H/1945. sorszámmal jelölve egy új határozati javaslatot terjesztett a tisztelt Ház elé. Ez a határozati javaslat több országgyűlési bizottság pártállástól függetlenül megszövegezett szakértői ajánlásainak olyan közös nevezője, amelyet az Akadémiával is egyeztetett.

A továbbiakban röviden felsorolom azokat az indokokat, amelyek alapján bizottságunk elfogadta vagy átdolgozta a tisztelt Ház előtt lévő, J/809. sorszámú jelentés határozati javaslattervezetét, és készített ebből egy új, H/1945. sorszámú határozati javaslatot.

(9.00)

Az akadémiai beszámoló határozati javaslatának első pontja ennek a jelentésnek az országgyűlési jóváhagyása volt. Bizottságunk egyetértett azzal, hogy az Országgyűlés fogadja el a magyar tudomány helyzetéről írt beszámolót. Ezzel egyidejűleg nem értettünk egyet azzal az akadémiai indítvánnyal, miszerint ugyanezen pontban javasoljuk azt, hogy a jövőben ezt a beszámolót ritkábban, csupán háromévente készítse el az Akadémia. A beszámolási időszak három évre történő kiterjesztésével sem az Akadémia érdekeire való tekintettel, sem az Országgyűlésnek szokás szerint beszámolásra kötelezett szervezetek egyenjogúságát szem előtt tartva nem tudtunk egyetérteni.

Az Országgyűlés figyelmét és munkáját kiérdemelni rangot jelent. Azaz minél ritkábban és esetlegesebben foglalkozik a tisztelt Ház bizonyos intézményekkel, annál inkább csökkenti ugyanezen intézmények jelentőségét. Önmagát értékelné le a Magyar Tudományos Akadémia, ha teljesült volna az a javaslata, hogy jelentése ne kétévente, hanem csupán háromévente jusson el az országgyűlési képviselőkhöz.

Jelenleg a legfontosabb közintézmények évente tájékoztatják munkájukról az Országgyűlést. Csupán néhányat említek közülük: Állami Számvevőszék, Magyar Nemzeti Bank, Gazdasági Versenyhivatal, Magyar Távirati Iroda, Magyar Energia Hivatal, Közbeszerzések Tanácsa, Országos Rádió és Televízió Testület, Országos Igazságszolgáltatási Tanács.

1996-ban az Országgyűlés jóváhagyta, hogy a Magyar Tudományos Akadémia kétévente készítsen beszámolót. Bizottságunk nem kíván változtatni az 1996. évi országgyűlési határozaton.

A beszámolóban ajánlott határozati javaslat 2. pontját nem fogadta el a bizottságunk, így ez a pont nem szerepel a H/1945. számú bizottsági önálló indítványunkban. Ez a javaslat kedvezőtlen színben tünteti fel a napi politikában részt vevő tudósokat, s mintegy erénynek tekinti a közélettől, a politikától való távolságtartást. El kell mondanom, hogy ennek a pontnak az elhagyása nem váltott ki bizottsági vitát, mivel valamennyi képviselő átérezte a tudósok közügyekben való részvételének a fontosságát. Véleményünkkel az Akadémia elnöke is azonosult, hiszen az akadémiai jelentést felvezető elnöki előszó első oldalán olvasható az a kívánatos állapot, miszerint: "a kutató-oktató értelmiség vezető szerepet játszhat a társadalmi közkulturális reformokban".

Az eddigi tíz év tapasztalata szerint a reformkorban komoly szerepet játszani csak akkor lehet, ha az illető tudós egyben reformpolitikus is, azaz politizál.

A beszámoló határozati javaslatának 3. pontja, a Tudomány- és Technológiapolitikai Kollégium rendszeres működése fontos célkitűzés. Bizottságunk egyetértett ezzel a javaslattal. Bizottságunk önálló indítványának 3. pontjában felkértük a kormányt a kollégium munkájának a megerősítésére.

A beszámoló határozati javaslatának 4. pontja adókedvezményekkel ösztönözné a vállalkozói szféra tanszékektől, tudományos intézményektől történő megrendeléseit. Bizottságunk minden tagja lélekben egyetértett ugyan ezzel az indítvánnyal, de alkotmányossági problémák miatt határozattervezetünkből kimaradt ez a javaslat. A versenysemlegesség alkotmányos garanciáját sértené egy ilyen direkt gyakorlat - fogalmazták meg. Áttételesen, indirekt eszközök igénybevételével talán több eleme megvalósulhatna egy ilyen célnak. Ennek érdekében a H/1945. sorszámú bizottsági önálló indítványunk 3. pontjában az Országgyűlés felkéri a kormányt, hogy kedvező jogi feltételek megteremtésével segítse elő a hazai kutató- és fejlesztőintézmények kutatói potenciáljának vállalati hasznosítását, és ösztönözze a külföldi vállalkozások kutató-fejlesztő bázisainak Magyarországra történő telepítését.

Ugyanezen pontban az Akadémia javasolta, hogy az ország kutatási és fejlesztési kiadásai érjék el a GDP másfél százalékát. Ezzel a céllal egyetértett a bizottságunk, s a 2002. év állami költségvetésében lehetségesnek ítéli e cél megvalósulását. Meg kell említenem, hogy a Magyar Tudományos Akadémia elnöke irreálisnak véli ezt a célt; véleménye szerint a 2000. évi költségvetésben a hazai tudományt támogató döntések elmulasztása csökkenti annak a lehetőségét, hogy a leépülő kutatói hálózat 2001-ben és 2002-ben hirtelen nagy összegű fejlesztéseket és támogatásokat hatékonyan hasznosíthasson.

A beszámoló határozati javaslatának 5. pontja a nemzeti stratégiai kutatások programjának folytatását szorgalmazza. Ezzel a javaslattal egyetértett a bizottságunk, de ennek az indítványnak az elhagyását javasolta, miszerint ezek a programok úgymond a politikai elit segítését szolgálják. A képviselők többsége a középosztályt kívánja megerősíteni, és elveti a felső tízezer - idézőjelben -, a hatalmi elit segítését vagy szolgálatát.

Véleményünk szerint a tudósok önbecsülését is erősítené az a tudat, hogy munkásságukra nemcsak egy vékony, elit réteg, hanem egy egész ország igényt tart. E helyütt hadd emlékezzek meg századunk első felének nagy akadémikusairól: Teleki Pálról, Magyari Zoltánról vagy Karácsony Sándorról, akik közismerten nagy tudású és egyben puritán életvitelű tudósok voltak, és ösztönösen irtóztak attól a minősítéstől, hogy ők egy nép fölött álló elit tagjai. Ez a szerény magatartásuk nem elszürkítette, hanem kiemelte szellemi nagyságukat.

A beszámoló határozati javaslatának 6. pontja fontosnak tartja a tudás alapú közgondolkodás értékrendjének megerősítését. Ezt a javaslatot csak helyeselni tudnám, azzal a kiegészítéssel, hogy a közgondolkodásban az erkölcs alapú értékrend primátusa mellett szükséges a tudás alapú értékrend erősítése. Századunk legborzasztóbb tettei ugyanis nem a tudatlanságra, hanem az erkölcstelen gondolkodásra vezethetők vissza.

Pragmatikus okokból nem vállaltuk ennek a vitának az eldöntését, ezért határozattervezetünkből kimaradt ez a javaslat. Bizottságunk minden tagja egyetértett a tudás alapú közgondolkodás erősítésének a szükségességével, mivel az ülésekre meghívott akadémikusok példák sokaságával illusztrálták, hogy áltudományos hiedelmek és a médiában terjesztett közönséges babonák az elmúlt néhány évben milyen mélyen beleivódtak a közvéleménybe.

Jóval kisebbek lennének a tudomány művelőinek az anyagi gondjai - fejtette ki több meghívott akadémikus -, ha a sarlatánságokra, jóslatokra, asztrológiára, távgyógyászokra és csodaelixírekre eddig fizetett lakossági milliárdok ténylegesen is tudós kutatókhoz kerülnének. Nem azért hagytuk el tehát ezt a pontot, mert nem értettünk egyet az akadémikusoknak a mai helyzet feletti aggodalmával, hanem azért, mert nem kívántuk szembeállítani a tudás alapú értékrendet az erkölcs alapú értékrenddel, hiszen ebben a kérdésben az Akadémia tagjai között sincs egyetértés.

A beszámoló határozati javaslatának a 7. pontja szorgalmazza a Tudomány és tudománypolitika Magyarországon című munkák folytatását. Ezzel a javaslattal egyet lehet érteni, bár valószínűleg akkor is folytatódnának ezek a munkák - például kormányfelhatalmazás alapján -, ha ezt a célt nem országgyűlési határozati javaslatban fogalmaznánk meg. Ez utóbbi megfontolás miatt előterjesztett bizottsági indítványunk már nem tartalmazza ezt a feladatot.

A beszámoló határozati javaslatának a 8. pontja kívánatosnak tartja, hogy autonómiájuk megőrzésével közeledjék egymáshoz az egyetemi és kutatóintézeti bázis. Határozati javaslatunk első pontjában kiemelten támogatjuk ezt a célt.

A beszámoló határozati javaslatának 9. pontja célul tűzi ki a tudományos értelmiség szellemi és anyagi helyzetének felmérését és ennek alapján a helyzetüket javító intézkedések meghozatalát.

(9.10)

Ebben a direkt formában megfogalmazva bizottságunk nem támogatta ezt a célt, mivel a kutatóhelyekről, a tudományos kutatók létszámáról, tudományágáról, nyelvismeretéről, megjelent könyveikről és tudományos cikkeikről, a kutatási kiadások alakulásáról a Központi Statisztikai Hivatal minden évben tájékoztatja a szakmai közvéleményt. Mind az akadémiai kutatóintézetek, mind az egyetemeken dolgozó kutatócsoportok ennél részletesebb információkat is közölnek magukról. Nem felesleges kiadás, hogy megtörténjen a tudományos értelmiség a jelenleginél részletesebb szellemi feltérképezése, de úgy tűnik, hogy a ma már rendelkezésre álló adatokra támaszkodva is lehet tudománypolitikai és helyzetjavító intézkedéseket hozni, azaz csak a szükséges döntést elodázó szokásos hivatkozás az adathiány emlegetése.

A személyiségi jogok betartása miatt az anyagi helyzet felmérése jóval bonyolultabb feladat lenne. Felettébb kétséges, véleményem szerint, hogy megtörténhet a kutatók jövedelmeinek a felmérése, ahogyan ezt javasolja az akadémiai beszámoló. Egy ilyen összeírásról amúgy is csak törvényjavaslat intézkedhet, és nem a jelenlegi országgyűlési határozati javaslat. Bizottságunk úgy döntött, hogy felmérések nélkül is nyilvánvalóan mostoha anyagi körülmények között dolgoznak a tudományos kutatók.

A határozattervezet 3. pontjában felkérjük a kormányt a tudományos kutatásban dolgozók bérének a felzárkóztatására egy átfogó kutatási-felsőoktatási bérreform keretében. A beszámoló határozati javaslatának 10. pontja szorgalmazza a Magyar Tudományos Akadémia, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság és az Oktatási Minisztérium együttműködését a kutatások nyilvántartásának és finanszírozásának központi koordinálása érdekében. Ezt a célt helyeselte a bizottságunk, de nem kívánta megkötni a kormány kezét abban a kérdésben, hogy mely szervezetek együttműködése révén kívánja megvalósítani ezt a feladatot.

Bizottságunk határozati javaslatának 3. pontjában az Országgyűlés felkéri a kormányt egy országos kutatási-fejlesztési információs adatbázis kialakítására, és a kutatás-fejlesztés nemzetközi kapcsolatainak a koordinációjára. A beszámoló határozati javaslatának 11. pontja a fiatal kutatók szakmai és egzisztenciális segítését irányozza elő. Bizottságunk határozati javaslatának 3. pontja szerint az Országgyűlés a kormány feladatává tenné e gond megoldását.

Tisztelt Országgyűlés! Az eddig elmondottak röviden abban foglalhatók össze, hogy a bizottságunk, az oktatási és tudományos bizottság tagjai egyhangúlag elfogadták a Magyar Tudományos Akadémia elnökének a magyar tudomány 1997-98. évi helyzetéről készített beszámolójának a szövegét, de más a véleményünk a közeljövő tudománypolitikai stratégiáját megalapozó országgyűlési határozat tartalmáról, pontosabban talán a szövegéről. A H/1945. számú határozati javaslatban összegzett indítványaink talán közelebb állnának az Akadémia indítványaihoz, ha azok kidolgozása idején egy szervezet vagy egy tudománypolitikai tanácsadó közelítette, koordinálta volna az államigazgatás, az Országgyűlés és a tudományos élet eltérő igényeit és érdekeit.

Egy esztendő nem attól lesz a tudomány éve - valljuk sokan -, hogy majd sok állami támogatást kap a kutatói szféra, hanem attól, hogy egy folyamatosan megújuló szerkezetben az eddiginél hatékonyabb kutatói koordináció és bővülő vállalati megrendelés feltételeit kívánjuk megteremteni. Reméljük azt is, hogy az országgyűlési határozati javaslatban említett tudománypolitikai finanszírozási garanciák elsősorban a nem piacosítható humán tudományok helyzetét is javíthatnák. Ehhez egy olyan erkölcsi tudatú, folyamatos szemléletváltás szükséges, amely mentesíti a haszontalanság ma sugallt bűntudatától a történettudomány, a nyelvészet, a régészet, az irodalomtudomány vagy a filozófia és a teológia tudósait.

Tisztelt Országgyűlés! Bizottságunk a Magyar Tudományos Akadémiának a tudomány 1997-98. évi helyzetéről benyújtott jelentését általános vitára alkalmasnak ítélte, és a bizottság H/1945. számú indítványa határozati javaslatainak megfelelően elfogadásra ajánlja.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a MIÉP padsoraiban.)