Felszólalás adatai

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ez a "Háttal Európának" sorozatcím megint aktuálisabb, mint valaha - ezt most másodszor mondom. Először februárban mondtam, amikor az osztrák külügyminiszter látogatott Budapestre. Akkor ezt a látogatást sikerült úgy egyeztetni, hogy a miniszterelnök úr éppen Kijevben, Ukrajnában volt, és ezáltal elkerülhette a Budapestre látogató osztrák külügyminisztert, és azt lehetett gondolni, hogy legalább ennyi távolságtartás mégiscsak van a Fidesz vezette jobboldali kormányban. A miniszterelnök úr azonban a müncheni látogatásakor bejelentette, a következő lépés az, hogy a húsvétot követően maga az osztrák kancellár, a szabadságpárti-néppárti osztrák kormány élén álló kancellár látogat Budapestre.

Nos, tisztelt Országgyűlés, a történetet valamennyien ismerjük: októberben választások voltak Ausztriában, az eddigi kormánykoalíciót a szocialisták és a néppárt között nem sikerült fenntartani, ezért néppárti kancellár vezetésével egy olyan koalíció alakult Ausztriában, amelyet az Európai Unió demokratikus politikai erői kiközösítettek. Nem Ausztriát közösítették ki, nem az osztrák társadalmat, nem az osztrák népet, hanem arról a politikai döntésről mondtak Európa demokratikus erői ítéletet, amely áthágja az Európában a második világháború óta a demokratikus pártok és a szélsőjobb között következetesen fenntartott határt. Elítélték azt, hogy egy demokratikusnak ismert párt, az Osztrák Néppárt a szélsőjobboldalinak tekintett, a Liberális Internacionáléból kizárt Osztrák Szabadságpárttal alkosson koalíciót. A demokratikus európai pártok nem azt mondják, amit a Fidesz mond, hogy a tettei alapján ítélik meg ezt az új kormányt, hanem a majdani tetteitől függetlenül elutasítják azt, hogy a Néppárt a Szabadságpárttal koalícióra lépett, és ebben hónapok óta következetesek.

Ezek után másodszor is demonstratív lépést tesz az Orbán-kormány. Egy külügyminiszteri látogatást, ha valaki nagyon akarja, fel lehet fogni elkerülhetetlen technikai lépésnek, bár ez is vitatható; egy kormányfői látogatás azonban minden kétséget kizáróan egy demonstratív politikai lépés, amely azt üzeni a világnak, Európának és azt üzeni Magyarországnak, a magyar közvéleménynek, hogy a magyar kormány nem azonosul azzal a felfogással demokratikus pártok és szélsőséges pártok viszonyáról, amit az Európai Unió demokratikus pártjai tekintenek magukénak.

Annál is inkább figyelemre méltó ez a miniszterelnöki bejelentés, mert együtt járt egy miniszterelnöki kijelentéssel, amit Münchenben tett a miniszterelnök úr, aki azt állította ott egy előadásában, hogy Magyarországon nincsenek szélsőséges erők, nincs szélsőjobb Magyarországon. Ez az állítás, amit a Külügyminisztérium politikai államtitkára fontosnak tartott korrigálni, miszerint csak jelentős szélsőjobb nincs Magyarországon, mégiscsak elhangzott Münchenben, és ez az állítás megint csak azt jelenti, hogy miközben az egész világ tudja, hogy van Magyarországon szélsőjobb, van Magyarországon szélsőséges párt az Országgyűlésben, egy olyan politikai irány, amelyről annak idején Antall József azt mondta, hogy New Yorktól Tokióig magyarázkodni kényszerül e miatt a politikai irány miatt, nos, a miniszterelnök úr azt állítja, hogy ilyen nincs Magyarországon.

Ez a két állítás, a látogatásra vonatkozó bejelentés és a szélsőjobb nemlétezésére vonatkozó kijelentés nyilvánvalóan összefügg, és azt üzeni a magyar társadalomnak, hogy azokat a határokat, amelyeket demokratikus politizálás és szélsőséges politizálás terén Európa egyértelműnek tekint, ezeket a jelenlegi magyar kormány élén álló politikus nem tekinti egyértelműnek, és hogy ebből a jövőre nézve milyen következtetések adódnak, azt, remélem, nem fogjuk meglátni.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Dr. Kökény Mihály és dr.Takács Imre tapsol.)