Felszólalás adatai

Tisztelt Képviselő Úr! Részt kellett volna venni az alkotmányozásban, és nem kivonulni a parlamentből. Ezt is el kell mondani az európai színtereken, úgy, ahogy itt a parlamentben is úgy kellett volna kezdeni, hogy nem vettünk részt az alkotmányozásban. És akkor, amikor azt tetszik mondani, hogy ez egy politikai maszlag, akkor ugyanazokról az értékekről, amelyekről az előbb az ír példában, az ír alkotmányt idézve beszélt, a családról, az oktatásról, a nemzeti szuverenitásról, ami a mi alaptörvényünknek is része, akkor arra is ugyanazt kellett volna mondani, hogy az is egy politikai maszlag. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

De hogy valóban arról beszéljünk, amit egyébként a bizottságokban, a külügyi és az európai ügyek bizottságában az ön képviselőtársai is egyhangúlag támogattak, a jegyzőkönyv kihirdetéséről, mert erről szólt a mai törvényjavaslat (Harangozó Gábor: Ezt támogatjuk.), a politikai nyilatkozat a következő része lett volna együttes tárgyalásban, de leginkább erről szól. Ezzel kapcsolatban a KDNP álláspontját ismertetném.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Ház napirendjén szereplő indítvány jelentőségét jól jelzi az is, amit itt már a politikai nyilatkozat kapcsán az előző felszólaló is említett, hogy politikai nyilatkozatot ez a Ház tulajdonképpen európai ügyekben 2004-ben fogadott el. Tehát valóban egy új helyzet előtt állunk, de azt is el kell mondani, hogy a jelenlegi politikai nyilatkozattervezettel nemcsak szolidaritásunkat fejezzük ki az ír nép iránt, hanem egyúttal megerősítjük az alaptörvényünkben lefektetett értékeinket, azoknak az értékeknek a védelmét, fontosságát is, különösen az emberi élet és a család tekintetében. (Harangozó Gábor: Mellébeszél.)

(10.40)

Megítélésem szerint az ír garanciák ügyében született jegyzőkönyv és politikai nyilatkozattervezet vitája jó alkalmat teremt, hogy röviden áttekintsük az Unió működését szabályozó néhány elvet és magának az Uniónak a helyzetét.

Az Európai Unió alapszerződésének egyik kulcsrendelkezése a hatáskör-átruházás elve, amelynek alapján az Unió csak a szerződések által ráruházott hatáskörökkel rendelkezik. Ebből az is következik, hogy minden egyéb hatáskör a tagállamoknál marad.

Az ír miniszterelnök a 2008. júniusi negatív ír népszavazás után nem kívánt egyebet, mint hogy a fenti alapelv szellemében az Európai Unió alapszerződése biztosítsa az ír alkotmány emberi élet védelmére, családra, oktatásra, katonai semlegességre vonatkozó rendelkezéseinek sérthetetlenségét. Erre az Európai Tanács 2009. júniusi ülésén került sor, és a jogi garanciák hatálybalépéséhez már csak a ratifikációs folyamat befejezése szükséges. Az Országgyűlés a ratifikáció sikeréhez a törvényjavaslat elfogadásával járulhat hozzá, és erre kérem a képviselőtársaimat, hogy valóban támogassuk a törvényjavaslat elfogadását.

Az alapszerződések közül a Lisszaboni Szerződés az első, amely hatáskör-katalógust határoz meg, vagyis azt, hogy az Unió melyik politikák esetében rendelkezik kizárólagos, illetve megosztott vagy kiegészítő hatáskörrel. Az Európai Unióról szóló szerződés rögzíti, hogy az emberi egészség védelme, az oktatás, a sport, a kultúra terén és egyéb területeken az Unió csak a tagállami intézkedéseket támogató, összehangoló vagy kiegészítő hatáskörrel rendelkezik.

Ami az Unió helyzetét illeti, az EU az elmúlt évben elsősorban a gazdasági válság hatására átalakult, és új elveken működő gazdasági és monetáris unió alakult ki, új minőségű euróövezet jött létre, amelyhez Magyarországnak is ki kellett alakítani a viszonyát, hiszen a létrejött válságkezelési, költségvetési, ellenőrzési folyamatok alapvetően érintik gazdasági, pénzügyi szuverenitásunkat. Emlékeztetni kívánok arra, hogy Magyarország csatlakozott a fiskális paktumhoz, és alaptörvénybe foglalta annak adósságfék-intézményét.

A kialakuló bankunió kapcsán számunkra fontos, hogy abban egyenlő feltételek mellett vehessünk részt, bankjaink ne kerüljenek versenyhátrányba. Elég arra utalni, hogy az euróövezeti bázissal rendelkező bankok versenyelőnybe kerülhetnek, mert mögöttük az állandó mentőalap, az európai stabilitási mechanizmus áll.

Az Unió átalakulásával kapcsolatban eurózónán kívüli államként abban vagyunk érdekeltek, hogy az EU erős és egységesebb legyen, továbbá fennmaradjon a szolidaritás. Ez év februárjában a tagállamok által a következő hétéves költségvetési periódusra elfogadott pénzügyi keret a szolidaritást is jelképezi, hiszen a megállapodás után mindenki elégedetten állt fel a tárgyalóasztaltól. Úgy gondolom, az ír garanciák azt is jelentik, hogy az uniós tagállamok nemzeti identitását tiszteletben kell tartani.

A nemzeti identitáshoz hozzátartozik az egyes tagállamok alkotmányos sajátossága, történelmi, kulturális hagyományai és természetesen a nyelv is.

Véleményünk szerint a monetáris unió kiteljesítése során vezérfonalként az Európai Unióról szóló szerződés 4. és 5. cikkelyeiben leírt közös elvek a meghatározóak. Nagyon fontos elv - amit az elmúlt évek tapasztalatainak fényében különösen is lényegesnek tartunk - a tagállamok egyenlőségének elve, amelyre a politikai nyilatkozat tervezete is hivatkozik. Az alapszerződés 4. cikkelye rögzíti, hogy az Unió tiszteletben tartja a tagállamok szerződések előtti egyenlőségét, valamint a nemzeti identitást, amely elválaszthatatlan része azok alapvető politikai és alkotmányos berendezkedésének, ideértve a regionális és helyi önkormányzatokat is. E cikk alapján nem lehet alkalmazni kettős mércét a szerződések rendelkezéseinek való megfelelés szempontjából.

Ugyanakkor azt is érdemes szem előtt tartani, hogy a 27 tagállam alkotmányos és politikai berendezkedése eltér egymástól - és mint ahogy az államtitkár úr mondta, lassan 28 tagállam -, legyen szó írott vagy történelmi alkotmányról, az alkotmányosság védelmét ellátó különböző intézményekről vagy annak hiányáról, a parlament vagy a köztársasági elnök hatásköreiről egyaránt. Akár értékeket, akár intézményeket hasonlítunk össze, az almát az almával, a körtét a körtével lehet csak összehasonlítani.

A monetáris unió elmélyítése során is tiszteletben kell tartani az átruházott hatáskörök elvét, azaz minden olyan hatáskör, amit a szerződések nem ruháztak át az Unióra, a tagállamoknál marad. Az uniós hatáskörök gyakorlása a szubszidiaritás, az arányosság elve alapján működik, ez az irányadó. Ezen elvek gyakorlati érvényesülését a nemzeti parlamentek a Lisszaboni Szerződés 2. számú jegyzőkönyvében szabályozott eljárás által tudják előmozdítani.

A nemzeti parlamentek szempontjából a hatáskör-átruházáshoz kapcsolódó alapvető tétel, hogy minden esetben meg kell teremteni a döntéshozatal politikai, tehát demokratikus legitimációját. Noha az uniós csúcstalálkozók többször deklarálták, hogy minden olyan új lépéshez, amely a gazdasági kormányzás megerősítésére irányul, a legitimáció és az elszámoltathatóság erősítését célzó további lépéseket kell tenni, ez a gyakorlatban - az európai szemeszter kivételével - alig valósult meg.

Az EU-csúcstalálkozók elvi éllel szögezték le, hogy a gazdasági és monetáris unió elmélyítését célzó folyamat alapjául az Unió intézményi és jogi keretének kell szolgálnia, a folyamatnak közös pénznemet nem használó tagállamok számára nyitottnak, átláthatónak kell lennie, és tiszteletben kell tartani az egységes piac integritását.

Szerintem a fenti elvek gyakorlati érvényesülésének biztosítása a tagállami parlamentek feladata. A legitimáció és az elszámoltathatóság erősítése a részletszabályok parlamenti ellenőrzésével kezdődik. Legalább ilyen fontos, hogy ne váljanak meghatározóvá, ne rögzüljenek azok a törésvonalak, amelyek ma tagadhatatlanul léteznek az Unióban az eurózóna és az azon kívüli tagok, a történelmi centrum, illetve a periféria országai, a prosperáló, kiegyensúlyozott költségvetésű északiak és a válságban lévő, mentőcsomagra szoruló déliek, a régi és az új tagállamok között.

Tisztelt Képviselőtársaim! A KDNP-frakció nevében mondhatom, hogy támogatjuk és kérjük - mint az előbb már mondtam - a jegyzőkönyv kihirdetését, és a politikai nyilatkozatot mi, akik ezt nem politikai maszlagnak tekintjük, szintén fogadjuk el, támogatásra javasoljuk, és kérjük önöket, hogy legalább egyszer legyünk közös összhangban, hiszen önök ezt óhajtják rendszeresen. Hát itt az alkalom, tegyenek meg mindent, hogy ennek érdekében most ezt a politikai nyilatkozatot is elfogadják!

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)