Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. VARGA-DAMM ANDREA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Először Nacsa Lőrinc képviselőtársamnak szeretném üzenni, hogy ne méltatlankodjon, miért jövök ide föl. Azért, mert a papírjaimat ott nehezebb tartani, és mivel nem olyan jó a szemem, ez a legjobb távolság, hogy fókuszálni tudjak a betűméretre. Ezért szoktam innen előadni vezérszónoki felszólalásaimat. Miután ezt a kérdést tisztáztuk, szeretném elmondani, hogy a jelenlegi házszabály szerint a tisztelt ülésvezető elnök úrnak meg kellett volna vonni az előterjesztőtől a szót, tekintettel arra, hogy egyetlen szót nem mondott a törvényjavaslatról (Font Sándor: Persze, mert bekiabáltatok!), egyetlen szót se mondott a törvényjavaslatról…

ELNÖK: Képviselő asszony, ne tegye a bírálatomat, mert csak ügyrendi javaslat formájában bírálhat a házszabály értelmében, és akkor kénytelen vagyok megvonni öntől a szót.

DR. VARGA-DAMM ANDREA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Meg kellett említeni, de annak nagyon örülök, hogy Hubay György fideszes képviselőtársunk viszont az államtitkár úr helyett ismertette a törvény szövegét, illetőleg a Fidesz álláspontját, ez legalább hézagpótló volt.Úgy gondolom, hogy ez a törvényjavaslat mindenképpen összefügg a T/8031-essel, amit majd ezután fogunk tárgyalni. Nagy valószínűséggel ez a kormányzaton belüli alku következménye. Beterjesztenek ide egy olyan törvénymódosító javaslatot, ami tulajdonképpen azt érzékelteti a társadalommal, hogy egy háborús helyzetet fognak folyamatosan fenntartani, míg ennek ellenértéke pedig az, hogy lemond a Honvédelmi Minisztérium a beszerzések koordinációjáról. Erről szól majd a 8031-es javaslat.

El kell mondjam, hogy megdöbbentettek az államtitkári előterjesztésben hallottak, hogy a szocialista kormány után milyen fantasztikus támogatásáról biztosította a kormányzat a honvédelmet. Elmondom, hogy a legelső évben, amikor magam is ott voltam, 42 százalékkal csökkent egyik évről a másikra a honvédelmi költségvetés, én voltam jelen Simicskó István akkori államtitkár úrral együtt Hende Csaba miniszter úr mellett, aki rendkívül megalázó módon kénytelen volt elszenvedni azt, hogy a kormányzat ennyire semmibe vette egy egyébként tényleg megtépázott állapotú hadsereg átvételekor ezt a szervezetet.

Egészen 2015-ig folyamatosan csökkent a költségvetése a honvédelmi tárcának. Akkor kezdte el kibélelni a kormányzat a honvédelmi tárcát, amikor a migrációs veszély bekövetkezett, és rájött végre miniszterelnök úr, hogy ezt a területet azért érdemes támogatni, különösen egy nemzeti kormánynak. Tehát azért ezt mindenképpen a valósághoz hozzá kell tenni.

Annyit még reagálnék az államtitkári előterjesztésre, hogy ugyanúgy, ahogy az egészségügyben, eszközök, épületek valóban újultak és vannak, de egy dolog hiányzik hozzá, a humán erőforrás, ami úgy tudja működtetni, ahogy azt kell. Ezt is meg kell említeni. Arra is emlékszem, hogy hosszú éveken át könyörgött a kormányzatnak a tárca, hogy az inkurrenciát hadd értékesítse, és ne kerüljön több tíz millió forintba évente ezeknek mindössze a tárolása és az őrzése, a talajszennyezésről nem is beszélve. Ezt szerettem volna az államtitkár úr előadásához hozzáfűzni.

A jelen törvényjavaslat vonatkozásában rendkívül rossz érzésem van, és azt gondolom, hogy nem vagyok ezzel egyedül. (Németh Szilárd István: Na!) Meggyőződésem, hogy ez a törvényjavaslat nem arról szól, mint amit az indokolás tartalmaz. Olyan szinten feláldozza a honvédelem mint nemzeti ügy szólamát különböző személyes, kormányzaton belüli harcok oltárán, ami, azt gondolom, hogy egy néppel nem tehető meg.

Belekeveri ebbe a problémakörbe vagy ebbe a hadakozásba a kibervédelem fontosságát, ami nem lehet vitatható, hiszen nincs olyan nemzetközi fórum, nincs olyan NATO-értekezlet, nincs olyan NATO Parlamenti Közgyűlés, nincs olyan miniszteri értekezlet, nincs semmi olyan fontos találkozó és konferencia, ahol ezt mint első számú fenyegetettséget a világ minden táján ne vennék komolyan és ne próbálnák meg a megfelelő  még ma nem tudjuk, hogy megfelelő, de vélhetően megfelelő  elhárító intézkedéseket és szervezeteket létrehozni.

Az nem kérdés, hogy ma Magyarországon nincs olyan felelős politikus, aki ne támogatná azt, hogy a kibervédelem kérdése elsőrangú kérdés, és ehhez minden szervezeti, anyagi eszközrendszert, politikai támogatást meg kell adni, hiszen bármely országot meg lehet bénítani ezeknek a rendszereknek a beavatkozásával. De ennek semmi, de semmi köze ahhoz, hogy úgy akar hadkötelessé tenni egy társadalmat, ahogy ebben a jogszabályban le van írva.

Már az is furcsa volt számunkra, hogy 50 évre emelték a hadköteles korhatárt akkor, amikor, ha egy kicsit is körülnéz bárki ebben az országban, azt látja, a mai ötvenes férfiak általánosságban nem alkalmasak arra, hogy… (Németh Szilárd István: Kikérem magamnak! Ne vicceljen már! 56 vagyok!) Mondom, hogy általánosságban, nem a jelenlévőkről szólok, általánosságban. (Dr. Vadai Ágnes közbeszól.) Nem a jólétben élő emberekről beszélek, hanem azokról az emberekről (Németh Szilárd István: Azok, akik tönkrevágták a sereget, bújjanak el!), akiknek sem a környezete, sem az étkezése (Az elnök csenget.), sem a rendelkezésre álló sportkultúra nem alkalmas arra, hogy őket… És nem beszélve arról a nehéz munkáról, amit számukra az élet hozott. Nem alkalmasak rá!

Nem szeretnék államtitkár úrnak beszólni, de én az elmúlt húsz évben önt nem láttam olyan jellegű munkát végezni, amivel az egészségét úgy tudta volna rontani, mint egy átlagos munkásember. Tehát nagyon szépen kérem, ne magából induljon ki, mert ezzel mutatja azt, hogy nem a nemzetet és a társadalmat, hanem saját magát képviseli. Megjegyeztem ezt. (Németh Szilárd István: Én is megjegyeztem, amit mondtál, felírtam.)

Tehát ami ebben a javaslatban le van írva, jelentem önöknek, kétélű fegyver. Mit mond? Azt mondja, hogy már előre ki akarja szűrni, hogy kik nem lennének alkalmasak hadköteles tevékenység során helytállni. Én csak egyet tudok mondani. Ebben a Házban az elmúlt másfél évben legalább nyolc olyan felszólalás és Rétvári Bence-válasz volt, ahol Rétvári Bence államtitkár úr arról beszélt, hogy nem igaz az ellenzéknek azon álláspontja, hogy a magyar társadalomnak nagyon rossz az egészségi állapota, hogy a várható élettartam igenis jelentősen kevesebb, hiszen ezt a statisztikai adatok is alátámasztják (Németh Szilárd István: Ez a hazugság!), mint az európai országok nagy részében.

Én azt tudom mondani, hogy tessenek ezt megcsinálni, nyugodtan tessenek megcsinálni. Csak tudják, mi lesz az eredmény? Siralmas lesz az eredmény, mert azok a szakemberek, akiknek ez a feladata lesz, nem fognak hadkötelessé minősíteni olyan embereket, akik egészségi állapotuknál vagy pszichés állapotuknál fogva nem azok. És majd megjön az a valódi statisztika, amivel Rétvári Bence államtitkár úr majd nem fog dicsekedni, hogy bizony ez az eszközrendszer lesz az, ami kibújtatja a szöget a zsákból, és végre meglátjuk, hogy ez a társadalom bizony nem olyan egészséges, és nem fogható hadra olyan nagy számban, mint amit ma önök el tudnak képzelni.

Ebben a törvénymódosító javaslatban a tulajdonosi jogkör gyakorlásának kérdése megváltoztatásra kerül. 2010-ben ez már a második Orbán-kormány kezdetekor felmerült, akkor az MNV Zrt.-vel igen részletes tárgyalást folytattunk le, hiszen már akkor is szerették volna a tulajdonosi jogkör gyakorlását az MNV Zrt. érdekkörébe tenni; most vélhetően az állami vagyont gondozó miniszter hatásköre lenne.

(15.10)

De egy biztos: már akkor is azért adták fel ezt a tervet, mert elképzelhetetlen az, hogy minden egyes honvédelmi érdekű vállalathoz ez a tulajdonosi jogkört gyakorló szervezet olyanfajta szakmai csoportot rendeljen ki, ami a honvédelmi cégeknek teljes mértékben speciális adottságait teljes mértékben támogatni és kimeríteni tudná. Már akkor kiderült, hogy iszonyú számú szakembert kellene fölvenni a szervezetbe csak ahhoz, hogy ezeket a tulajdonosi jogköröket valóban annak célja szerint tudják gyakorolni, és nem véletlen, hogy most, kilenc év után van itt ez előttünk a Házban, mert ez már gyakorlatilag, hogy úgy mondjam, vélhetően az erőszak határát súrolja, hogy ezt a honvédelmi tárcától elveszik.

Úgy gondolom, hogy ennek semmi indoka nincs, ahogy akkor sem és korábban sem, mert hogyha a honvédelem rendszere valóban olyan speciális, mint amiről mindannyian tudunk, és a Házban ez rendszeresen elhangzik, akkor úgy gondolom, hogy a tulajdonosi jogkör gyakorlása ebben a kérdésben, igenis, a miniszternél kell hogy maradjon.

Teljesen megdöbbentem azon, amikor az államtitkár úr arról beszélt, hogy most ez az új, harmadik Orbán-kormány az, amelyik aztán hogy felöleli a fejlesztési igényt, hogy teszi igazán nemzeti üggyé magát a honvédelmet. Az előző nyolc évben is önök kormányoztak, az igaz, hogy azt gondolom, hogy minőségében nem lehet összehasonlítani sem a Hende, sem a Simicskó minisztersége alatti honvédelmi tárca tevékenységét ahhoz képest, ami tavaly május óta van. Nem tudom elhallgatni azt, hogy egyszerűen ma ott tartunk, hogy havonta jönnek be olyan törvénymódosító javaslatok, amelyek azt érzékeltetik, mintha itt valami komoly szakmai munka folyna, holott semmi másról nincs szó, mint valamifajta hatalmi harcoknak a leképeződéséről a törvényjavaslatokban.

(Folytatás a 94/2-ben.)

2018-2022. országgyűlési ciklus Budapest, 2019. november 19. kedd 94/2. szám

Országgyűlési Napló

A szükségállapot kérdése. Eddig arról szóltak a jogszabályi rendelkezések, hogy fegyveres, illetőleg támadó jellegű események okán ezt a szükségállapotot az Alaptörvénynek megfelelően ki kell hirdetni, és most ez a javaslat bevezeti a kibertámadások esetére való hasonló intézkedést. Ezzel önmagában tényleg semmi probléma nincs, hiszen ez legalább olyan, sőt lehet, hogy még nagyobb károkat tud okozni egy ilyenfajta támadás, mint egy fegyveres konfliktus.

De azt gondolom, hogy az a fajta javaslatmódosítás, ami ide a Házba bejött, túlzás, olyanfajta eluralása a polgárok szabadságjogainak, mozgásterének, amit semmilyen módon még csak ellenőrizni sem tudunk. Hiszen a kibertérben megjelenő támadások számítógépes jelek, és nem jelenik meg az, hogy ezáltal esetleg elzárják a vizet, nem jelenik meg az, hogy ezáltal megszűnik a gázszolgáltatás, nem jelenik meg valami olyan, mindenki számára egyértelműen látható következmény, és ennek a szabálynak a felhasználásával a szükségállapotot bármikor, indokolatlanul is ki lehet hirdetni, és az égadta világon semmifajta következménye ennek nem lehet.

A honvédelmi szervezethez telepíti ez a javaslat a polgári felkészültséggel kapcsolatos koordinációt. Ennek egy dolog miatt örülök: nagyon valószínű, hogy ennek Bakondi úr nem örül. Tehát úgy gondolom, hogy most ebben a csatában Bakondi úr vesztett, amit annyira nem bánok, mert szerintem a katasztrófavédelemnek a vezetése tényleg szó szerint a katasztrófa. Úgyhogy nagyon nem bánom, hogyha valamilyen jogkör tőle elkerül. Azt csak remélni tudom, hogy a honvédelmi tárcánál jó helyen lesz.

A javaslat szerint a honvédelemmel foglalkozó szervezeti egységet kell kijelölni a honvédelemért felelős miniszter javaslatára a tulajdonosi jog gyakorlójának, a magyar állam többségi befolyása mellett működő gazdasági társaságban is. Ez a valóban bonyolult mondat arról szól, hogy minden egyes gazdasági társasághoz honvédelmi referens kell, mert ez a jogszabályi javaslat vagy ez a módosító javaslat megteremti a gazdasági mozgósítást.

Tehát képzeljék el, minden egyes vállalathoz kellene egy honvédelmi referens. Nagy kérdés, hogy vane ennyi szakember, vane erre külön pénz, van-e, tudnake erre mindenütt létrehozni szervezeti egységet, vane összefogó koordináló szervezet, hiszen ők nem önmaguktól, csak úgy a saját kényükre-kedvükre kell hogy dolgozzanak. Már így is iszonyatos mennyiségű kormányzati alkalmazott van a ténylegesen kimutatható eredmények nélkül.

2010-ben miről szólt a fáma? Hogy jelentősen csökkenteni kell a kormányzatban dolgozók létszámát. Egyébként meg is kezdődött 2010-ben a csökkentés, aztán 2012-től már olyan hihetetlen felduzzasztás van, ami most már azt eredményezte, hogy kétszer annyi kormányzati tisztviselő van, mint 2010-ben.

Azt írja a javaslat, hogy a katonai ismeretekkel nem feltétlenül rendelkező polgármesterekhez egy végrehajtási rendelettel jelentős felelősséggel járó honvédelmi igazgatási jogköröket telepítenek, mert ehhez szüksége van a polgármestereknek arra, hogy a honvédelmi felkészülés során nekik támogatójuk legyen. Én csak azt szeretném megint megkérdezni, honnan lesz erre ember, ki fogja ezt finanszírozni. Ezek szép szavak, ezek gyönyörű elképzelések, de a valóságban nagyon aggódom, hogy ez vagy nem, vagy nem úgy fog megvalósulni.

Nagyon rossz érzéseim vannak ezzel a javaslattal kapcsolatban, és nagyon nem szeretem, hogy ez a javaslat azt érzékelteti, hogy az országot egy nagy honvédelmi kerületté alakítja, és mindezt ájtatos módon beleszövi a honvédelem nemzeti ügyébe. A honvédelem valóban nemzeti ügy, de azt úgy kell szervezni és olyan embereknek kell azt csinálni, akik értenek hozzá, akik felelősséget vállalnak mindezért. Egy biztos: az egyszerű polgárnak, különösen békeidőszakban egyáltalán nem kell látnia, hogy mi történik a háttérben, egyáltalán nem kell tudnia, hogy miként hajtja végre a honvédelmi tárca az állami feladatait. Neki egyben kell biztosnak lenni, hogy ha valamifajta háborús esemény vagy cselekmény történik, akkor a kormányzata őt megvédi. A polgárnak ehhez ennyi köze van.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék soraiban.)