Felszólalás adatai

SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Mindannyian tudjuk, hogy az elmúlt másfél év során ebben az országban politikailag, társadalmilag az egyik legneuralgikusabb kérdés az M5-ös autópályával kapcsolatos kérdéskör, kérdéscsomag volt.

(17.10)

Másfél éven keresztül tárgyalt a kormány nevében a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium tárgyaló csapata, hogy ezt a gordiuszi csomót, amely oly teherként nehezedett mindannyiunkra, az egész társadalomra, az egész ország vállára, megoldja valamiképpen. Itt, a parlamentben másfél éven keresztül ellenzéki és kormánypárti képviselők egyaránt sürgették a GKM-et, és ha lehet mondani, legalábbis az egyik oldal drukkolt annak, hogy ezek a tárgyalások sikeresen befejeződhessenek. Most végre eljutottunk oda, hogy a tárgyaló delegáció dolgavégeztével és a jól végzett munka sikerével a tarsolyában fölállhatott, és befejezettnek tekintheti a tárgyalást, sikerült megállapodni végre ebben a neuralgikus kérdésben. Mégis, a megállapodást követő első pillanatoktól már érzékelhető egy bizonyos fanyalgás, egy olyanfajta számonkérés, amelyik jó, megvan, elértük az eredményt, de nem elég, jobbat kellett volna, olcsóbban kellett volna, gyorsabban kellett volna jellegű attitűd. Azt gondolom, ez a fajta számonkérés nem igazságos.

Kérdezem ezért öntől: miért nem a teljes kivásárlás mellett döntöttek, miért csak a részleges kivásárlás mellett? Igaz-e, hogy a koncessziós szerződés 2003. december 31-től tette lehetővé a kivásárlást? Mikor és mit hoznak nyilvánosságra a most létrejövő megállapodásból? És végül összefoglaló jelleggel: milyen célokat és szempontokat követett a GKM a tárgyalás során, illetve sikerült-e ezeket a célokat elérni?

Várom válaszát, államtitkár úr. Köszönöm.