Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkérdezem még egyszer a képviselőcsoportokat, hogy kívánnak-e élni a felszólalási lehetőséggel. (Senki sem jelentkezik.) A többi képviselőcsoport nem kíván élni a felszólalási lehetőséggel.

Tisztelt Országgyűlés! A határozathozatal következik. Felhívom a képviselők figyelmét, hogy a Házszabálytól való eltéréshez a jelen lévő képviselők négyötödének szavazata szükséges.

Kérdezem tehát a tisztelt Országgyűlést, hogy a házbizottság imént ismertetett javaslatának megfelelően eltér-e a Házszabálytól. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.) Köszönöm szépen, képviselőtársaim.

Az Országgyűlés 236 igen, 16 nem szavazattal és 8 tartózkodás mellett a Házszabálytól való eltérést elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik ma kezdődő ülésünk napirendjének megállapítása. A házbizottság csütörtöki ülésén nem született megállapodás egyes napirendi pontok tárgyalását illetően. Ennek megfelelően a napirendi javaslatot elnöki jogkörömben terjesztem elő. Az Országgyűlés ülésének napirendjére, a tanácskozás időtartamára, a felszólalási időkeretekre vonatkozó ajánlást kézhez kapták.

Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy egyetért-e az elnöki jogkörben előterjesztett napirendi ajánlással. Kérem, kézfelemeléssel szavazzanak! (Szavazás.) Köszönöm szépen.

Tisztelt Országgyűlés! Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége a napirendi javaslatot elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! A mai napon megkezdjük a büntető jogszabályok módosítását, valamint a büntetőeljárási törvény módosítását kezdeményező törvényjavaslatok tárgyalását. Felhívom figyelmüket, hogy ma csak az együttes miniszteri expozéra és a bizottsági előadók felszólalásaira kerül sor. Az előterjesztések általános vitáját pedig holnap délelőtt a vezérszónoki felszólalásokkal folytatjuk. (A képviselők egy része elhagyja az üléstermet. - Zaj.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem, hogy akik halaszthatatlan közfeladataik ellátása miatt (Derültség.) a továbbiakban nem kívánnak az ülésteremben tartózkodni, csendesen hagyják el az üléstermet, nem zavarva az ezt figyelemmel kísérő képviselőtársaimat!

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelettel arra kérem önöket... (Általános zaj.) Úgy látszik, hogy egy félperces technikai szünetet kénytelen leszek elrendelni. (Rövid szünet.)

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik tehát a büntető jogszabályok módosítását kezdeményező törvényjavaslat általános vitájának megkezdése. Az előterjesztést T/250. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/250/1-3., 8. és 9. számokon kapták kézhez.

Dávid Ibolya igazságügy-miniszter asszony előzetesen jelezte, hogy miniszteri expozéját a büntetőeljárásról szóló törvényjavaslat módosítását kezdeményező törvényjavaslattal együttesen kívánja elmondani. Megadom a szót az igazságügy-miniszter asszonynak.

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Százhúsz esztendeje annak, hogy hazánkban hatályba lépett az akkori Európa egyik legkorszerűbb büntető törvénykönyve, a Csemegi-kódex. A jogtörténetből tudjuk, hogy ez a jogszabály mennyire időtállónak bizonyult. Ehhez nem kis mértékben hozzájárultak az úgynevezett nagy büntetőnovellák. A novellák az eredeti kódexet korszakonként és időközönként bekövetkezett változásoknak, a közösség elvárásainak megfelelően egy vagy több tárgykörben átfogóan módosították.

A mai büntető törvénykönyv megalkotása óta eltelt húsz évben 46 esetben módosult a büntető törvénykönyvünk. Az elmúlt tíz esztendőben a jogalkotó döntése alapján 37 ízben, míg az Alkotmánybíróság döntése nyomán 5 alkalommal változott meg a joganyag. Rendszeressé vált, hogy a parlament évente legalább kétszer foglalkozott büntetőjogszabály-módosítással. A tapasztalatok mindennek ellenére azt mutatják, hogy folyamatos az igény a jogalkotó, a jogalkalmazás és a közvélemény részéről a hatályos joganyag továbbfejlesztésére. Ehhez kapcsolódnak a hazánk által vállalt nemzetközi kötelezettségből adódó elvárások is. Ezek ugyancsak napirenden tartják a hazai büntetőjog folyamatos karbantartását, módosítását.

A kormány által most beterjesztett, a büntető jogszabályok módosításáról szóló törvényjavaslat több mint száz helyen kívánja módosítani a büntető törvénykönyvet. Jelentős kérdésekben alapvetően új szabályozást ajánl az Országgyűlésnek. Terjedelmét és súlyát tekintve egyaránt megkülönböztetett helyen áll a rendszerváltozás óta történt büntetőjogszabály-módosítások sorában. A kormány világos megfontolások alapján cselekedett úgy, hogy hivatalba lépésének elején tett erőteljes intézkedéseket az anyagi büntetőjog szigorítására. Ez ugyanis a bűnözés elleni állami fellépés egyik legfőbb eszközrendszere. A kormányprogram a Btk. több pontján helyez kilátásba szigorítást. Ezek között vannak azok a bűncselekmények, amelyeket a gyermekek és kiskorúak ellen követnek el, de ilyenek a kábítószerrel visszaélés és az illegális fegyverkereskedelem vagy fegyvertartás is.

A program elvárásai közé tartoznak a személyfuvarozók fokozott büntetőjogi védelmének megteremtése, a vagyonelkobzás lehetőségének kiszélesítése. Itt szerepel az életfogytig tartó szabadságvesztésre vonatkozó szabályozás olyan módosítása, amely lehetővé teszi, hogy a végrehajtás valóban az elítélt élete végéig tartson. Korunkban a kemény bűnözésnek jelen vannak olyan megnyilvánulásai, amelyekkel szemben bizony a szigorú fellépés indokolt. Ehhez pedig a büntetőjognak kell biztosítania a megfelelő eszközöket. Ilyen cselekmények elsősorban azok, amelyek szervezett elkövetése a társadalom érdekeit leginkább sérti, leginkább veszélyezteti. Ezek a társadalmi érdekek leginkább a személyek szabad önrendelkezési jogához, a vagyonbiztonsághoz, az egészséges élethez, a gazdasági és pénzügyi élet biztonságához, annak tisztaságához és a bűnös befolyásolástól való mentességéhez kapcsolódnak.

A javaslat a következőkből indul ki: a büntető törvénykönyv egyfelől biztosítson a bűnüldözés számára megfelelő lehetőséget a szigorú fellépéshez, fenyegesse mindazokat az elkövetőket és magatartásokat, amelyek a szervezett elkövetés folytán alapvetően kockáztatják a társadalmi békét; másfelől érvényesüljön a jogalkotó azon akarata, amely e magatartások esetében elsődlegesen a megtorló büntetések kiszabására irányul.

(16.20)

Ezzel az állami büntetőigény érvényesülése találkozzon a közvélemény, a társadalom érzületével, értékítéletével és elvárásaival. Önmagában a büntetőjogi fellépés kilátásba helyezése természetesen nem elegendő ahhoz, hogy az üldözendő magatartásokat megelőzze, illetőleg visszaszorítsa. Ehhez kapcsolódnia kell a gyakorlati eredményességnek, a hatékony bűnüldözésnek. Ez utóbbihoz is keretet kívánunk biztosítani e javaslattal.

Nem lehet célunk azonban a büntetőjog egészének szigorítása, hiszen ez egyfajta kíméletlen, differenciálatlan büntetőjog kialakulását segítené. Ennek pedig társadalmilag igen kedvezőtlen hatása lenne az úgynevezett átlagbűnözésre. A kisebb vétségek elkövetőivel szembeni kemény fellépés vélhetően ellenkezne a társadalom értékítéletével is, ráadásul ezeket az elkövetőket valószínűleg a kemény, az életvitelszerű bűnözés felé terelné. A jelenlegi szigorító rendelkezésekkel egyidejűleg a jogalkotás nem veszi és nem is veheti le a jogalkalmazás válláról azt a terhet, amelyet az ügyek egyedi elbírálása jelent. Valóban kialakulni látszik egy, a jelenleginél szigorúbb anyagi büntetőjog. Ugyanakkor nem lehet elfelejteni, hogy már ma is, de az új büntetőeljárási törvény életbe lépésével van és lesz hazánkban egy igen tág mozgásteret biztosító eljárási szabály is. Ez lehetőséget ad a jogalkalmazónak, az ügyésznek, majd vele együtt a bírónak, hogy büntető hatalmát a közjó érdekében egyedesítve tudja gyakorolni. A joggyakorlás tisztessége egyben valamennyi jogalkalmazó felelőssége is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az említett elvi büntetőpolitikai megfontolások után a javaslat egyes tételes rendelkezéseiről szeretnék szólni.

A javaslat rendelkezései a szervezett bűnözés visszaszorítása érdekében erősítik az állam reagálási képességét. E körben találjuk azokat a rendelkezéseket, amelyek jelentősen szigorítják a robbanóanyaggal, a robbanószerrel visszaélés, a lőfegyverrel, a lőszerrel visszaélés, a fegyvercsempészet, a kábítószerrel visszaélés, a közveszélyokozás, az embercsempészés büntetési tételeit, valamint kiterjesztik a pénzmosás tényállásának alkalmazhatóságát. A javaslat által megalkotott új tényállások közül idetartoznak a súlyosan fenyegetett emberkereskedelem bűncselekménye és a prekurzorok vagy kábítószer elő-, illetve alapanyagok készítését fenyegető bűncselekmény is.

A szervezett bűnözés profitéhsége ismeretében egyértelmű, hogy vele szemben a leghatékonyabb fellépést anyagi, vagyoni alapjainak az elvonása jelentheti. A javaslat a vagyonelkobzás új szabályozásával biztosítja, hogy az állam a bűnös eredetű vagyont kivétel nélkül minden esetben vonja el.

Külön említeném a kábítószerrel visszaélésre vonatkozó jelenlegi szabályozás megváltoztatását, ami a közvélemény előtt már most is viták kereszttüzében áll. Tény az, hogy ha csak a legutóbbi, az 1993-as vonatkozó módosítást követő időszakot tekintjük, nőtt a kábítószerrel visszaélés miatt ismertté vált bűncselekmények száma, három év alatt 256-ról 946-ra. Nőtt a kábítószerrel visszaélés miatt ismertté vált elkövetők száma, három év alatt 258-ról 903-ra. Növekszik az egyéb bűncselekmények körében a kábítószeres elkövetők által elkövetett bűncselekmények száma, két év alatt több mint 50 százalékkal nőtt a kábítószerrel összefüggő halálozások száma, folyamatosan nő a nyilvántartott kábítószer-fogyasztók száma, és itt az emelkedés különösen súlyos, három év alatt több mint háromszorosára nőtt. Végül: évről évre nő a lefoglalt kábítószerek tonnányi mennyisége.

Minden drogstratégia az olyan társadalmi környezet kialakítását célozza, amelyben nem csupán az állami intézmények köteléke, hálója szolgálja a kábítószerkérdés megoldását. A társadalom teljes egészének felelőssége az e téren való összefogás, az a puszta és elkoptatott kijelentés azonban, hogy mindez össztársadalmi feladat, így túl általános és semmitmondó.

A tényleges gyakorlati megvalósítás három nagy területre osztható. Az első az állam által hozott törvények, rendeletek, szabályok. A második egy erre a célra kialakított intézményrendszer, amely a pszichológiai tanácsadást, orvosi tennivalók körét is magában foglalja. A harmadik a széles körű felvilágosítás, a nevelés és a kommunikáció. Mindez egy szorosan egymásra épülő rendszer kell hogy legyen. A rendszer elemei pedig - minden intézkedés - egymást kell hogy segítsék. Az egyes feladatoknak nem a másik ellenében, azt kioltva, hanem egymás mellett, a kábítószer-ellenes fellépés közös célja jegyében kell megvalósulniuk.

Egy ország drogpolitikájának tehát soha nem a büntetőjogi szabályozás az egyetlen eleme. Az viszont, hogy a büntetőjognak meghatározó szerepe van-e, attól függ, hogy az állam egyéb intézményrendszerei, ideértve a megelőzéstől kezdve az egészségügyi szférán át az oktatást, a nevelést, de a kommunikációt is, mennyiben képesek a probléma megoldásához hozzájárulni. Magyarországon ezért ma számos ismert ok miatt a drogpolitika központja - egyáltalán nem örvendetes módon, de - a büntetőjog. De bármi - és bármi is lenne - a helyzet, bizonyos kérdésekben akkor is világos állami értékrendet kell tükrözni. Így a büntetőjog számára még inkább elengedhetetlen, hogy egyértelmű kiindulópontokat határozzon meg.

A legnagyobb baj, és ezt az eddigi viták és sajtóviták is mutatják, hogy az egész állami intézményrendszer eddig nem közölt egyértelmű értékítéletet a társadalommal. Ennek pedig az a következménye, hogy a társadalom egy része már elkezdett szocializálódni a kábítószerrel. Ezért a közvélemény egy sajátos, folyamatosan növekvő hányada csak most kérdez rá vagy ébred rá először, hogy tényleg nem szabad a kábítószerhez nyúlni. Miközben tehát egyik oldalon nő a kábítószer-fogyasztás, az emberek egy tömege úgy gondolja, hogy a kábítószer-fogyasztás ma bocsánatos bűn. Ez viszont már a politikai felelősség kérdése és világos értékrend kérdése is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezen a téren a jövő útja, hogy a fiatal és a fiatal középgeneráció felfogását pozitív irányba tudjuk befolyásolni, de ami talán még ennél is fontosabb, hogy a felnövekvő nemzedék egy tisztább értékrend mellett nőhessen fel. A javaslat céljai egyértelműek: megállítani a kábítószer-fogyasztás terjedését, szűkíteni a kábítószerhez hozzáférés lehetőségét, megtorolni a kábítószer-terjesztést és megkülönböztetett módon bánni a már függő helyzetbe jutottakkal.

Végső elvi célunk, amely természetesen csak törekvés lehet, hogy a kábítószer semmilyen kábítószer formájában ne kapjon helyet társadalmunkban. Ennek érdekében kell elzárni a kábítószerhez jutás lehetőségét az egészséges emberek számára. Ennek érdekében kell a legszigorúbban fellépni a terjesztőkkel szemben, és ennek érdekében kell a már kábítószerfüggő embereket a gyógyulás irányába terelni. Ezért az úgynevezett elterelést, ami a büntetés helyett biztosítja a gyógyítást, csak a kábítószerfüggő számára kívánjuk biztosítani. Az a fogyasztó ezért, aki még nem függ a kábítószertől, bizony büntetendő a javaslat szerint. Egyes helyszíneken, különösen a közösségi élet színterein, a gyerekek életszínterein a kábítószerhez kapcsolódó magatartások szigorúbban büntetendők. Ebben minden értelmiséginek egyforma a mintaadó felelőssége, akár a politikában, akár az oktatásban, akár az igazságszolgáltatásban, az egészségügyben vagy a kommunikációban tevékenykedik.

A büntetőjog-alkotásnak itt az a felelőssége, hogy szabályozzon egyértelműen, ugyanakkor kellőképpen differenciált legyen. Nyilván lesznek vesztesei ennek a javasolt szabályozásnak. Ugyanakkor mindig fennáll a választási lehetőségük arról, hogy vesztesek kívánnak-e lenni, vagy vesztesek kívánnak-e maradni.

A javaslatban a jogalkotó a büntetőjog egésze felé irányuló elvárásait a jelenleginél hatékonyabban kívánja érvényesíteni. 1994 és '98 között megválaszolatlan maradt a büntető törvényhozás és a büntetőítélkezési gyakorlat viszonyának kérdése. Ugyanakkor az elmúlt években a Btk.-nak a büntetésekre és az intézkedésekre, valamint a büntetés kiszabására vonatkozó általános szabályai körében lényegi, koncepcionális és kimutatható változást eredményező módosítás nem történt.

(16.30)

A szankciórendszerrel kapcsolatos változtatások csupán az életfogytig tartó szabadságvesztést, a közérdekű munkát, valamint egyes mellékbüntetéseket és intézkedéseket érintették. A különös rész tényállásai, illetőleg azok büntetési tételei sem változtak oly mértékben, amely a büntetéskiszabási gyakorlatra hatással lehetett volna.

Tény, hogy általában a büntetéskiszabási gyakorlat konkrét szankciói jelentősen alatta maradnak a törvény szerint kiszabható felső határnak. Még a középmérték sem tekinthető tipikusnak. Ennek igazolására néhány adatot szeretnék ismertetni. 1991 és '97 között például a szándékos súlyos testi sértés miatt elítéltek száma megkétszereződött, 2436 főről 4452 főre emelkedett, és nőtt - ugyanilyen arányban - a halmazati elítélések száma. Ennek ellenére a végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek aránya 17 százalékról 10 százalék alá csökkent. A nemi erkölcs elleni erőszakos bűncselekmények, az erőszakos közösülés, a szemérem elleni erőszak, a természet elleni erőszakos fajtalanság eseteiben a középmértéknek tekinthető ötévi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetésre az elkövetők alig 20-25 százalékát ítélték. A hivatalos személy elleni erőszak miatt elítéltek esetében a 6 hónapi vagy annál rövidebb tartamú szabadságvesztésre ítéltek aránya 9 százalékról 30 százalékra nőtt, az 1 és 2 évi büntetéseké 35 százalékról 24 százalékra csökkent. A 3 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő alapeset miatt elítéltek háromnegyedénél a kiszabott büntetés nem lépte túl az 1 évet. A rablás miatt elítéltek száma viszonylag állandó, ugyanakkor a végrehajtandó szabadságvesztés alkalmazási aránya 95 százalékról 89 százalékra csökkent.

A büntetéskiszabási gyakorlat ilyen alakulása és a bűnözési helyzet rosszabbodása együttesen azt eredményezte, hogy a büntetőjogi fellépés kezdett eltávolodni a társadalom érzületétől. Az elmúlt időszakot alapvetően az jellemezte, hogy az egyes bűncselekményekre kiszabható büntetések érezhetően nem emelkedtek, ugyanakkor a Btk. általános részének rendelkezései kifejezetten enyhültek. Világossá vált: ez az elgondolás nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Ezért a mostani javaslat más szemlélettel közelít a növekvő bűnözéshez.

A büntetéskiszabási gyakorlatot erősítő módosítások a javaslat több rendelkezésében találhatók. A feltételes szabadságra bocsátás lehetősége szigorodik; a pénzbüntetés összege háromszorosára, 10 millió forint fölé emelkedik. Általában válnak erőteljesebbé a büntetéskiszabás elveire, a próbára bocsátásra, a halmazati büntetésre, a büntetés enyhítésére, illetve a büntetés végrehajtásának felfüggesztésére vonatkozó rendelkezések.

A szankciórendszeren belül külön helyet foglal el az életfogytig tartó szabadságvesztés. A javaslat szerint az életfogytigra ítélt feltételes szabadságra bocsátásának kérdésében az ítélkező bíró a meghatározó. A bíró az ítéletben dönthet úgy, hogy a vádlott feltételes szabadságra bocsátható. Ennek legkorábbi időpontjaként a tervezet a 20. év elteltét határozza meg, és az ítélő bíróra bízza, hogy milyen - 20 évnyi vagy annál hosszabb - konkrét időtartamot állapít meg. Ugyanakkor az ítélő bíró határozhat úgy is, hogy a terhelt soha nem bocsátható feltételes szabadságra. Ebben az esetben az életfogytig tartó szabadságvesztés végrehajtása valóban az elítélt élete végéig tart.

A javaslat több rendelkezésének hátterében nemzetközi elvárások állnak. Ilyen az 1997. december 17-én hazánk által aláírt OECD-egyezmény, egyezmény a külföldi hivatalos személyek megvesztegetéséről és a nemzetközi üzleti tranzakciókban. Erre azért van szükség, mivel a nemzetközi korrupció súlyos erkölcsi és politikai következményekkel jár, károsan hat a gazdaság fejlődésére, és zavarja a nemzetközi verseny feltételeit.

A hatékony fellépéshez elengedhetetlen, hogy az ilyen jellegű vesztegetést összehangoltan, minden tagállamban, így a Magyar Köztársaságban is megfelelően büntessék. Hazánk az elmúlt időszakban több olyan nemzetközi egyezményhez is csatlakozott, amely valamely fegyverfajta kifejlesztését, gyártását, felhasználását tiltja, és előírja, hogy az egyezmény által tiltott tevékenység büntetőjogilag üldözendő. A javaslat ezeknek tesz eleget a nemzetközi szerződés által tiltott fegyver alkalmazása bűncselekménye és a visszaélés nemzetközi szerződés által tiltott fegyverrel bűncselekmény tényállásainak megfogalmazásával.

A javaslat több, terjedelmében kisebb, de igen fontos módosítást tartalmaz. A büntetőjog által közfeladatot ellátó személyekként fokozott védettséget élvező személyek körét kitágítja. A közfeladatot ellátó személy fogalmát a Btk. általános részének értelmező rendelkezései közé építi, valamint az emberölés, a testi sértés, a rablás új, súlyosabban minősülő eseteit határozza meg, a közfeladatot ellátó személy sérelmére elkövetett ilyen cselekményeket. Ezzel összefüggésben módosítja a közfeladatot ellátó személy elleni erőszak tényállását is.

A javaslat kiegészíti a Btk.-nak a gazdálkodással összefüggő bűncselekményekre vonatkozó szabályait. Ezek körébe tartoznak az áru hamis megjelölésének, a fogyasztó megtévesztésének, a gazdasági társaságok vezető tisztségviselői visszaéléseinek, a valótlan értékmegjelölésnek az új büntetőjogi szabályozásai.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő másik törvényjavaslat a büntetőeljárásról szóló törvényt kívánja módosítani. Ez a jogszabály egyrészt olyan kérdésekre ad választ, amelyek napjaink szakmai és közérdeklődésének központjában állnak, másrészt pedig az Alkotmánybíróság határozataiból adódó parlamenti kötelezettségünknek tesz eleget.

Az Országgyűlés az elmúlt ciklus egyik utolsó nagy törvényhozási munkájaként megalkotta az 1998. évi XIX. törvényt, amely 2000-től felváltja a jelenleg hatályos, 25 éve alkalmazott büntetőeljárási kódexet. Ez a törvény néhány olyan rendelkezést tartalmaz, amelynek bevezetésével nem érdemes megvárni 2000 januárját.

A javaslat lényegében az új eljárási kódexnek azokat a rendelkezéseit emeli át a még hatályos törvénybe, amelyek a tanúk védelméhez, a nyomozás eredményességét elősegítő fedett nyomozó intézményének bevezetéséhez kapcsolódnak. A javaslat által a hatályos büntetőeljárás-jogba bevezetni javasolt változások közül vannak olyanok is, amelyek az eljárások gyorsaságát, hatékonyságát, valamint a büntető ítéletek végrehajtását kívánják szolgálni.

A javaslat e rendelkezéseken túl két olyan, alkotmányos alapjogokat is érintő kérdéskört szabályoz, amely méltán érdemel külön figyelmet. Az egyik a büntetőeljárásban részt vevő személyek azon joga, hogy az eljárás során keletkezett hatósági iratokból másolatot kapjanak. A másik pedig a büntetőeljárás keretében elkobzott tulajdon kérdése.

A javaslat gerincét azonban a tanúk védelmével összefüggő rendelkezések alkotják. Ezt egészíti ki a fedett nyomozók alkalmazásának eljárási szabálya.

A szervezett bűnözés és a szervezett jellegű bűnözői csoportok megjelenésével új bűnelkövetési magatartások kialakulása miatt először az észak-amerikai és nyugat-európai országokban, majd a rendszerváltást követően a közép-európai országokban és így hazánkban is egyre inkább előtérbe kerültek a tanúk védelmének jogszabályi igényei. A hagyományos magyar és a kontinentális eljárási jogokban általában is a tanú az eljárás során a bizonyítási eszköz forrása.

A tanúvallomás perrendszerűen felhasználható bizonyíték, így ebben a hagyományos felfogásban a tanú vallomástételi kötelezettsége igazságszolgáltatási érdek. A hatályos magyar büntetőeljárási törvényben a tanúk személyi adatainak zártan történő kezelését a hatóságok mind kérelemre, mind hivatalból az eljárás bármely szakaszában elrendelhetik. E szabályon kívül a mostani Be. csak áttételesen védi a tanút, így például a nyilvánosságot a tárgyalási szakaszban kizárja, ha az erkölcsi okokból indokolt.

Tartalmazza továbbá azt is, hogy a gyermekkorút csak akkor lehet tanúként kihallgatni, ha vallomása olyan bizonyítékot tartalmazhat, amely előreláthatólag más módon nem biztosítható.

(16.40)

Javaslatunk ezzel szemben már számos olyan eljárásjogi intézményt vezet be, amelyek a tanúk tényleges, valóságos védelmére hivatottak. Az új törvény bevezeti a tanúk névtelenségének lehetőségét. Biztosítja azt, hogy így az úgynevezett különösen védett tanú vallomása a bírósági eljárásban felhasználható legyen. Megengedi, hogy kivételesen a tanú nevének zártan kezelése is elrendelhető, rendelkezik arról, hogyha a tanú védelme szükségessé teszi, a tanú szembesítését is mellőzni kell. Szabályozza a felismerésre bemutatás lefolytatását akkor, ha nem kívánatos, hogy a tanút a felismerésre bemutatott személy felismerje.

A törvényjavaslat ezenfelül a hatályos eljárási törvény kereteibe illeszti a különösen védett tanúk intézményét. A különösen védett tanú bíróság általi kihallgatásán a bírón és a tanún kívül csak az ügyész lehet jelen. A tanú különösen védetté nyilvánításáról szóló határozat és a meghallgatásról készült jegyzőkönyv, amely a tanú vallomását tartalmazza, a nyomozás szempontjából olyan fontos bizonyítékok, amelyeknek a gyanúsított és a védő általi megismerésére a nyomozás során nem lesz vagy nincs lehetőség. Ha az ügyész a vád bizonyítására a különösen védett tanú vallomását tartalmazó jegyzőkönyvi kivonatot kívánja felhasználni, akkor a vádemeléskor azt a vádirathoz csatolva nyújtja be a bíróságnak. A vádlottnak és védőjének csak ezt követően nyílik lehetősége arra, hogy az ilyen tanú vallomását tartalmazó jegyzőkönyvi kivonatot megtekintse. Ekkor írásban a különösen védett tanúhoz kérdés felvetését indítványozhatják.

A javaslat további, a tanúkat védeni kívánó rendelkezése, hogy az új büntetőeljárási törvény felhatalmazást ad a kormánynak arra, hogy a tanúk fizikai, személyi védelmére vonatkozó szabályokat dolgozza ki.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nemcsak a tanúvédelem az, amelynek átvételét javasolja a törvényjavaslatunk, hanem egyéb más szabályokat is, így fontosnak tartja a zár alá vételre és a biztosítási intézkedésre vonatkozó szabályozások átvételét, amikor az értékpapírokra is kiterjeszti az alkalmazását.

Ezt meghaladóan egyéb büntetőeljárási törvényalkotási feladataink a csomagban az alábbiak:

Az Alkotmánybíróság egy 1998. évi határozatában megállapította, hogy a büntetőeljárási törvény 114. §-ának (4) bekezdése a terhelt, a védő és a védő jogait élvező törvényes képviselő, illetve a törvényes képviselő helyébe lépő eseti gondnok vonatkozásában alkotmányellenes. Ezért a rendelkezést 1998. december 31. napjával megsemmisíteni rendelte. Az Alkotmánybíróságnak ez a határozata másról is rendelkezett, és emiatt szükséges az államtitkot, a szolgálati titkot tartalmazó iratok kézbesítésére vonatkozó eljárás módosítása is.

A büntető jogszabályok módosításáról szóló törvényjavaslat szerint megváltozna az elkobzás büntetőjogi intézkedésének szabályozása. Az elkobzást jelenleg, de a jövőben is el lehet rendelni arra a dologra, amely nem az elkövető tulajdona. Ez a rendelkezés büntetőjogi szempontból ugyan feltétlenül indokolt, egyúttal sértheti a nem elkövető tulajdonos tulajdonához fűződő alkotmányos jogát. Ezért a javaslat új szabályt épít a büntetőeljárásba, ez a tulajdonos számára tulajdoni igényének érvényesítésére lehetővé teszi a büntetőeljáráson kívüli perlés lehetőségét.

Végül szólnom kell a büntetés végrehajtásával kapcsolatos új szabályozásról. A büntetés végrehajtása ugyanis az a pont, ahol a büntetés célja megvalósul. Ha az elkövető a végrehajtást annak ellenére el tudja kerülni, hogy a bíróság azt számára előírta, végső soron az egész megelőző büntetőeljárás válik teljesen feleslegessé. A jogállamiság és az állampolgári jogegyenlőség elve megköveteli, hogy amikor a bíróság a jövőben dönt a büntetés végrehajtásának elhalasztásáról, mindenkire egyforma mércét alkalmazzon. Ezért a döntés nem személyes elemek, hanem mérhető, objektív tények alapján kell hogy történjék. A javaslat ezért az eljárási törvénybe emeli a büntetések és intézkedések elhalasztásának részletes szabályait, melyet eddig igazságügy-miniszteri utasítás, illetőleg rövid idő óta igazságügy-miniszteri rendelet tartalmaz.

A szabadságvesztés és a közérdekű munka végrehajtásának elhalasztását a jövőben az életveszélyes állapot fenntartása, illetőleg a negyedik hónapot meghaladó terhesség alapozzák meg. Ennek igazolására azonban kizárólag igazságügyi orvos szakértő véleménye szolgálhat. Ezt követően még a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságának egészségügyi szolgálatától is be kell szerezni egy nyilatkozatot arra nézve, hogy fennáll-e az esetleges kezelés lehetősége a büntetés-végrehajtási intézetben, vagy tud-e gondoskodni a büntetés-végrehajtás esetleg polgári kórházba történő kiszállításról.

Mindezzel együtt a bíróság elutasítja a kérelmet akkor, ha a halasztás súlyosan veszélyeztetné a közbiztonságot, a közrendet, illetve az elítélt szökésétől, elrejtőzésétől kell tartani. A korábbi szabályozásban a mostanival ellentétben nem volt az elutasító határozat ellen fellebbezésre lehetőség. A javaslat elfogadásával minden elítélt számára egyformán megnyílik a jogorvoslat útja, ám megnyílik az ügyészség számára is a fellebbezés lehetősége. Ez a fellebbezés azonban nem lesz halasztó hatályú.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az önök előtt lévő törvényjavaslatok csak arra vállalkozhatnak, hogy a büntetőjoggal szembeni társadalmi igényeknek eleget tegyenek, és ezekre a büntetőjog-alkotás eszközeivel válaszoljanak. Természetesen ennek a válasznak minden más jogi eszköznél nagyobb a súlya, hiszen a büntetőjog az állam legerősebb eszköze arra, hogy beavatkozzon a polgárok életébe. Ezért a vitában a kormány minden olyan észrevételt megfontol, amely a javasolt beavatkozások arányosságát vagy szükségességét, azaz célravezető voltát megalapozottan vitatja.

Ugyanakkor kérem, fogadják el: a kormányzat felelőssége az is, hogy a jogkövető társadalom békés életének biztonságához szükséges büntető anyagi és büntető eljárásjogi intézkedéseket időben és kellő hatékonysággal az állampolgárok védelme érdekében megtegye.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)