Felszólalás adatai

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Hörcsik Richárd behozott a Parlamentbe egy üveg tokaji aszút - csodálatos. És ahogy ő fogalmazott, ez a természet és az ember harmonikus együttléte.

Nyolc világörökségi helyről beszélünk, de ha az ember ránéz a magyar Parlamentre, akkor látja és csodálja, hogy elődeink a természeti kincsekkel úgy sáfárkodtak, és annyit szedtek ki, hogy a világ legszebb épületeit hozták létre. Tudunk-e büszkék lenni rájuk? Ez a nagy kérdés. Mi, magyarok tudunk-e büszkék lenni saját értékeinkre? Mert ha a Parlamentből kimegyünk, és megnézzük Budapest fővárost - hiszen nagyon jól tudjuk, hogy Párizst, Londont Budapestet mint fővárost tulajdonképpen egy szinten emlegeti a világ -, nézzük meg az épületeinket, milyen állapotban vannak. Nézzük meg azt az értéket, amelyet hagyunk lepusztulni! És nézzük meg azokat az értékeket, amelyeket nem tudtunk megmenteni.

Hosszú éveken át ment a televízióban is az "unokáink is látni fogják", vagy az "unokáink sem fogják látni" előadás. Azt hiszem, mindannyiunknak visszaköszön az a tévéműsor, amely megpróbálta bemutatni azokat az építészeti-természeti értékeinket, amelyekre méltán büszkék kell hogy legyünk.

Ma a parlamentben minden oldalról csak pozitív hozzászólás erősítette ezt az örökségvédelmi törvényt. Hegedűsné képviselőtársam az értékről és a közösségről beszélt, vagy a közösségről és az értékről beszélt; Iván professzor is erre kívánt rávilágítani, hogy elődeink, őseink egy értéket létrehoztak, és ebben az értékvesztett világban tovább tudjuk-e vinni egyáltalán azt az értéket, amelyet elődeink megteremtettek és sáfárkodtak vele.

Nagyon sokszor eszébe jut az embernek, amikor egy törvényt megalkotunk, hogy azzal a törvénnyel utána hogy bánunk. Hiszen a világörökségi részhez nemcsak maga az az objektum, vagy az a természeti érték tartozik, hanem az ott élő emberek, az ott élő közösségek, és az ott élő közösségeknek adott esetben a természethez és az értékhez való viszonyulása is nagyon domináns kérdés.

Pál Béla képviselőtársam is rávilágított, hogy ezek a közösségek értik-e, érzik-e, hogy milyen hatalmas érték fölött gazdálkodnak, milyen hatalmas értéket kell tudniuk megvédeni. De ugyanígy vannak a törvényeink is, amire Jávor Benedek képviselőtársam próbált rávilágítani: a természetvédelmi törvény, a környezetvédelmi törvény, a tájvédelmi, adott esetben az építési hatósági törvényeink hogyan alkalmazkodnak, vagy egyáltalán hogy fognak alkalmazkodni magához a világörökségi törvényhez.

Én erre tudok egy példát mondani, és talán szomorú is. Szomorú, mert nagyon sok esetben és nagyon sok helyen tapasztalható ugyanaz a viselkedés. 2003-ban, amikor a természetvédelmi törvény kiemelte a törvény hatálya alól a belterületek kiemelt környezeti fontosságú parkjait, adott esetben rábízta az önkormányzatokra, hogy ezzel hogy lehet sáfárkodni, akkor a kiemelt közösséget szolgáló csodálatos parkfelületek kapcsán jött egy külföldi beruházó, és rámutatott pont a kellős közepére. Akkor az elsődleges cél az volt, hogy a bevétel szempontjából nagyon gyorsan teljesíteni és kihasítani adott esetben azt a parkfelületet abból a csodálatos környezetből, hogy annak a beruházónak a vágya tudjon teljesülni. Ez a legrosszabb állapot egyébként.

És egészen biztos, hogy magának ennek a törvénynek a megszületése után át kell gondolnunk az összes olyan törvényt, amelyek tulajdonképpen szinkronban lesznek, és kellőképpen tudják egymást támogatni annak érdekében, hogy a következő várományos világörökségi részterületek, természetvédelmi értékek, kulturális értékek, építészeti értékek ne sérüljenek. Vagy mire abba az állapotba jutna, hogy adott esetben ezt a rangot megkapja mint világörökség, akkor ne pusztuljon le, ne romoljon le.

Amikor Bödecs képviselőtársam a parlamenti hozzászólását mondta, nagyon sokszor felnézett, hiszen mindannyian érezzük és látjuk, hogy ez az építészeti ritkaság, ez a csoda, amely a magyar természet adta kincsekből és magyar emberek tudásából, tervezésével épült meg, erre méltán büszkék lehetünk. Csak kérdés az, hogy amikor Magyarországot járjuk, és látjuk azt, hogy az erdeinkben hihetetlen mennyiségű szemét, folyamaink mentén hihetetlen mértékű szemét van, akkor, amit valóban ön is mondott, a felvilágosítás, az oktatás, a tanítás valóban be tudja-e tölteni azt a szerepet, hogy mire a nemzedék felnő, erre valóban büszke is tudjon lenni.

Hiszen aki ebbe a magyar Parlamentbe belép, az egyrészt meleg érzéssel lép be, másrészt fegyelemmel lép be. Ezzel az érzéssel tudunk-e a Kárpát-medencében az értékeinkkel úgy bánni és sáfárkodni, hogy azok ne menjenek veszendőbe, ne pusztuljanak le, hanem valóban a jövő nemzedéke számára is át tudjunk egy értéket adni? Hiszen amikor elődeink ezt az épületet építették, vagy az országot építették, akkor azt a jövőnek építették. És magának az örökségvédelmi törvénynek is ez az elsődleges rangja, szempontja, hogy igenis az a méltán büszkének nevezett természeti, kulturális vagy építészeti érték, amely megteremtődött, az elődeink létrehozták, vagy adott esetben harmonikusan éltek a természettel együtt, ez a jövő nemzedéke számára is fenntarthatóvá tudjon válni.

Ősszel jön be a parlament elé a hungarikumok törvénye is. Nem véletlen, hogy a kormány ezeket a fontos kérdéseket a maga részéről tényleg nemzeti értékként, nemzeti érdekként próbálja meg kezelni, és próbálja úgy nevesíteni, hogy ne vesszen el tulajdonképpen mint egyfajta érték, hanem akár a hungarikumok területén is az az értéknagyság, az a hatalmas érték, amit az ország, a nemzet tulajdonképpen meg tudott alkotni, létre tudott hozni, az fenn is tudjon maradni.

Csak még egyszer mondom és hangsúlyozom, a törvényhez más törvényeket is hozzá kell igazítani, és az oktatás-nevelés területén valóban talán a hazaszeretetre, talán az értékkülönbözőségre, az érték és a köz viszonyára, valamint a természet és az ember viszonyára kellene sokkal nagyobb hangsúlyt és energiát fektetni, hogy az a nemzedék, amely most nő fel, az is valóban tudja becsülni és látni benne azt a hatalmas értéket, amelyet elődeink létrehoztak.

Nem véletlen, hogy a világon azok a települések vagy azok az országok, amelyek kellőképpen büszkék tudnak lenni és sáfárkodni az értékeikkel, az idegenforgalom területén tulajdonképpen hatalmas bevételre is számíthatnak.

És itt jön be az, amit többen is hangsúlyoztak, hogy most csak 400 millió van rá. De ha ezek az értékek valóban nevesítésre kerülnek, és az egész világon, ahogy képviselőtársam is elmondta, hasonlóképpen, mint másutt, kiemelt szerepet kap mint a világörökség része, és ezt tudatosítjuk a világgal is, hogy mi rendelkezünk nyolccal, és van hat, amely még számíthat rá adott esetben, akkor egészen biztos, hogy a világ figyelme is ebbe az irányba fog eltolódni, és hasonlóképpen, mint másutt, az idegenforgalom szempontjából is megteremtődnek azok a feltételek, és mögötte az anyagi feltételek is, amelyek fogják tudni biztosítani az állagmegóvást, és adott esetben annak az állagmegóvásán keresztül az állandó láthatóságát, azt az értéket megőrizve, amelyet tulajdonképpen az elődeink létrehoztak.

Én mindenképpen szeretném kihangsúlyozni: rosszat nem hallottam, bármelyik hozzászóló is mondta el tulajdonképpen a véleményét erről a törvényről. Tegnap, amikor a bizottsági vélemények hangzottak el, akkor elhangzott egy olyan, hogy túl gyorsan jött, de azért időközben mégiscsak kiderült, hogy ez a törvény már idestova öt éve előkészítés alatt állt, és valóban egy olyan átfogó törvényt fogunk megalkotni, amellyel valóban garantálni lehet a hazai örökségvédelem és a hazai világörökségi pontok hosszú távú fennmaradását is a törvényen keresztül.

(12.30)

Sokkal nagyobb hangsúlyt kell fektetni Budapestre, sokkal nagyobb hangsúlyt kell fektetni azon épületeinkre, a kultúráinkat megjelenítő építészeti csodákra, amelyek jelenleg lepusztulóban vannak, nemcsak itt, hanem másutt is, de ha erre kellőképpen fel tudjuk készíteni az önkormányzatokat, és az önkormányzati törvényeket is úgy tudjuk elindítani, hogy valóban annak mértékében tudjon megváltozni a törvény, hogy a világörökség részeként, az ott élő emberekkel közösen megalkotva, a közösségeket, a civil szervezeteket bevonva, hiszen nagyon sokszor itt is hibádzik, hogy hiába hozunk és alkotunk meg törvényeket, nevesítjük saját kulturális, építészeti hagyományainkat, értékeinket, de ha maga a társadalom, maga a közösség, maga a civil szervezet nem tud együtt élni vele, akkor tulajdonképpen maga a törvényalkotás és annak a végrehajtása hibádzik ennek a területen.

Én azt szeretném mindenképp, ha ez a törvény valóban olybá tudna megalakulni, hogy a többi törvény is, amely garantálja ennek a fennmaradását, fenntarthatóságát, úgy korszerűsödjön, hogy maximálisan biztosítja azokat a feltételeket, amelyekkel nem lehet áthágni vagy adott esetben kikerülni a törvényt.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)