Felszólalás adatai

L. SIMON LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Nagy jelentőségű törvény fekszik előttünk. Nem túlzás ezt mondani, hiszen a kulturális élet szempontjából meghatározó az, hogy jelentős forrásokkal tudjuk bővíteni a kulturális örökségvédelmet, illetve hogy egy új jogszabállyal tudjuk gazdagítani, egy új, jelentős jogszabállyal tudjuk gazdagítani a kulturális területet szabályozó törvények körét.

Éppen tíz évvel ezelőtt, az első Orbán-kormány idején fogadtuk el vagy fogadta el az előző parlament a kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvényt, amely mérföldkő volt a magyar örökségvédelem életében, történetében. Ez a törvény már rendelkezik részletesen a világörökségi helyszínekről, ennek a törvénynek az 5. §-ában deklaratív rendelkezések olvashatók, amelyekről az elmúlt tíz év bebizonyította, hogy nem elegendőek a terület átfogó, minden szempontot kielégítő szabályozására. Éppen ezért kezdődött el már az előző kormányzat alatt az a munka, amelyre képviselőtársam, Hiller István is utalt, amely munkát vitte tovább a jelenlegi kormányzat, és a Hiller Istvánék által letett alapokra építve elkészült az a törvényjavaslat, amely most a tisztelt Ház előtt fekszik.

Magyarország az 1972-ben kelt egyezményhez 1985-ben csatlakozott, akkor az 1985. évi 21. törvényerejű rendelettel hirdette ki a világörökségi egyezményhez való csatlakozásunkat. Ez mérföldkő volt Magyarország örökségvédelmének életében. De láthatjuk azt is, hogy az elmúlt években nemcsak a jogi szabályozás elégtelensége, hanem az anyagi források megcsappanása miatt is szükségessé vált, hogy külön jogszabályban, külön kodifikációs munka eredményeképpen szabályozzuk a világörökségi helyszíneknek a jövőjét.

(10.00)

Képviselőtársaimat szeretném arról tájékoztatni, hogy ennek a jogszabálynak az előkészítését rendkívül széles körű szakmai egyeztetés övezte. Azt hiszem, példaértékű az, hogy az előttünk fekvő, a világörökségről szóló törvényjavaslat kapcsán mind a szakma, mind a világörökségi helyszínek képviselői - legyenek akár önkormányzati képviselők, településvezetők, akár egy-egy világörökségi helyszínen működő, világörökségi védettséggel érintett intézmények vezetői, akár a területileg illetékes országgyűlési képviselők - támogatását magunk mögött tudhatjuk, tehát széles körű konszenzus az, amely ezt a törvényt támogatja, és amely ezt a törvényt a tisztelt Ház elé vezette.

A Világörökség Bizottsága 2009. évi júniusi sevillai ülésén azt az iránymutatást fogalmazta meg, hogy szükséges a kezelési tervek felülvizsgálata, a kezelő szervezetek létrehozása, szükséges nemzetenként vagy nemzetállamonként a világörökségről szóló törvény kidolgozása vagy az örökségvédelmi törvényekbe, jogszabályokba való beillesztése. Ezt a 2009. évi sevillai állásfoglalást tiszteletben tartva fogalmazta meg a kormányzat az előttünk fekvő törvényjavaslatot, amely megítélésünk szerint a magyarországi világörökségi helyszínek megőrzéséhez, ápolásához, későbbi újabb helyszínek felvételéhez megfelelő jogi környezetet fog nyújtani.

Képviselőtársam az előzőekben már jelezte, hogy Magyarország rendkívül gazdag világörökségi helyszínekben. Büszkék lehetünk arra, hogy egy ilyen kis országban nyolc világörökségi helyszín van. Miniszter úr a tegnapi vitában is kiemelte ezeket, de engedjék meg, hogy megismételjem, melyek a legfontosabb világörökségi helyszíneink, hogy tudatosodjon mind képviselőtársaimban, mind a szélesebb nyilvánosságban. Egyrészt a budapesti Duna-parti szakasz, a budai várnegyed és az Andrássy út, amely méltóképpen kapta meg a világörökségi elnevezést, hiszen Európa egyik legszebb fővárosával büszkélkedhetünk. Másrészt Hollókő-Ófalu és környezete, amelyet nagyon sokan büszkén mutatunk meg a világnak. Egy természeti értékünk, amely átnyúlik a határainkon, az Aggteleki-karszt és a szlovák karszt barlangjai pontosan arra példa - de nemcsak ez, hanem egy másik helyszínünk is, a Fertő/Neusidlersee kultúrtáj -, hogy lehetséges határokon átívelő összefogással kulturális örökségvédelmi tevékenységet folytatni. Büszkén tudjuk a világörökségi helyszínek között az ezeréves Pannonhalmi Bencés Főapátságot és annak természeti környezetét, a Hortobágyi Nemzeti Parkot és a hozzá kapcsolódó pusztát, a pécsi ókeresztény temetőket, amelyeket - valamennyien tudjuk - nem is olyan régen fedeztünk fel a magunk és a világ számára, és egy másik határainkon átnyúló kultúrtájat, a tokaji történelmi borvidék kultúrtájat, amelyre szintén méltán vagyunk büszkék.

Mindenképpen a jogszabály érdemének tekinthetjük azt, hogy rendkívül pontosan fogalmaz a 2. §-ban azokról a fogalmakról, amelyeket ilyen részletességgel a jelenleg hatályban lévő 2001. évi XCIV. törvény nem definiál, nevezetesen a kiemelkedő egyetemes érték fogalmát, a világörökségi helyszín fogalmát, a világörökségi helyszín védőövezetének a fogalmát, a világörökség jegyzékét, a világörökségi területet, a világörökség-várományos helyszínt, a világörökség-várományos helyszínek jegyzékét, valamint a világörökség-várományos helyszín védőövezetét és a világörökség-várományos területet illetően.

Valóban fontos az, hogy ez a jogszabály nemcsak a jelenleg világörökségi minősítéssel rendelkező területekről rendelkezik, hanem azokról a területekről is, amelyek később esetlegesen világörökségi helyszínné válhatnak. Még akkor is fontos ez, ha ezek a területek az UNESCO döntése értelmében nem fogják megkapni a világörökségi besorolást, hiszen ennek a törvénynek az értelmében védelmet fognak élvezni, ami nagyon fontos számunkra. Külön örülök, hogy egy olyan példát említett Hiller István képviselőtársam, amelyet én is említésre méltónak tartok, a komáromi katonai erődrendszert, amely pontosan arra példa, hogy micsoda nagy pusztításokat lehetett véghez vinni a legfontosabb épített kulturális örökségeink tekintetében is. Aki járt Komáromban, az tudja, hogy szovjet hadianyagraktárnak használták, hogy az erőd bejáratát azért kellett valamikor elbontani, hogy a szovjet hadianyag-szállító teherautók beférjenek alatta; láthatták azt, hogy tán egy istálló kivételével a legtöbb istállóban a vörös márvány itatókat, ahol valamikor régen a katonák a lovaikat itatták, mind leverték, azért, hogy a kilógó vörös márvány itatók ne akadályozzák a szépen egymásra rakható lőszeres ládák elhelyezését. Tehát pontosan arra példa a komáromi erődrendszer, hogy egy csodálatos épített örökséget, amely Európa egyik legértékesebb még meglevő erődje, a jelenlegi állapotában is védenünk kell. És arra is példa, amire képviselőtársam utalt, hogy a meglévő három határainkon túlra nyúló világörökségi helyszínen túl lehet még további olyanokat találni, amelyek alkalmasak arra, hogy a nemzetek együttműködjenek a kulturális örökség megóvása érdekében.

Törekedni kell arra, tisztelt képviselőtársaim, hogy e törvény felhatalmazására számítva, arra építve további olyan helyszíneket legalábbis nomináljunk, és ha lehet, akkor mindenképpen az UNESCO-val a világörökségi védettséggel bíró helyszínek közé felvegyünk, amelyekre méltán büszke Magyarország, méltán büszke a magyar nemzet.

Az előttünk fekvő törvénytervezet nagyon fontos rendelkezéseket foglal magában a kezelési terv tekintetében. Nagyon fontos az, hogy ugyan a jelenleg hatályban lévő 2001. évi XCIV. törvény 5. § (3) bekezdése értelmében a jelenlegi világörökségi helyszín vonatkozásában is kezelési tervet kell készíteni, ugyanakkor nincs olyan hatályos jogszabályunk, amelyben kötelező erejű kezelési tervről rendelkeznénk. Tehát ez a paragrafus, amely a kezelési terv létrehozásáról rendelkezik, egy félkarú óriás, mert azt nem tudjuk biztosítani, hogy a ténylegesen érintett települések számára a világörökségi helyszínekkel kapcsolatban megfelelő szabályozási terv születhessék. Az előttünk fekvő törvényjavaslat érdeme, hogy egyértelművé teszi: a kezelési terveket majd kormányrendelet fogja kihirdetni, s ez a kormányrendelet lesz a garancia arra, hogy kötelező erejű előírások érvényesüljenek a világörökséggel védett területek szabályozását, városrendezési szabályozását tekintve.

Külön fontosnak tartom megemlíteni, hogy a törvénytervezet értelmében, annak elfogadása esetén a jövőben a kultúráért felelős miniszter világörökségi gondnokságokat nevez ki. Azt is fontos kiemelni, hogy világörökségi helyszínenként fog ez megtörténni. Lehetőség lesz tehát arra, hogy erősen pozicionáljuk ezeket a világörökségi helyszíneket.

Szeretném kiemelni a finanszírozási hátteret is, amiről Hiller István képviselőtársam is beszélt. Ne menjünk el a mellett a tény mellett, hogy az elmúlt nyolc évben az örökségvédelem forrásai drasztikusan csökkentek. Külön ki kell emelnünk, hogy az egyházi örökségvédelem forrásai 2010-re, a kormányváltás idejére 0, azaz nulla forintra szorultak vissza, eltekintve a Mátyás-templom rekonstrukciójának a külön támogatásától. A jelenlegi parlamenti többség, mint emlékeznek rá képviselőtársaim, a tavalyi költségvetési vitában újra biztosított egyházi örökségvédelmi forrásokat is, de mint látjuk, a jelenlegi világörökségi helyszínek között is van egyházi ingatlan - gondoljunk csak a Pannonhalmi Bencés Főapátságra, és arra is gondoljunk, hogy a budai várnegyedben is vannak egyházi ingatlanok -, ám mindezeken túl az is látható, hogy a kulturális örökségvédelem forrásait jelentős mértékben kellene növelnünk. Jogos kérdés az, hogy a nyilvánosság előtt elhangzott 400 millió forint erre elég-e. Én is azt gondolom, amit Hiller István képviselőtársam mondott, hogy ez a 400 millió forint pont 400 millióval több annál, mint amennyi eddig volt, de ennél sokkal többre lenne szükségünk. Arra kérem képviselőtársaimat, a költségvetési vita tárgyalásánál mindent tegyünk meg annak érdekében, hogy ez a 400 millió forint rendelkezésre álljon.

Nem titok az sem - hiszen már a nyilvánosság előtt is folytattunk erről szakmai vitát -, hogy még ebben a törvénykezési időszakban valamilyen formában szeretnénk, ha a nemzeti emlékhelyekről is tárgyalnánk. A nemzeti emlékhelyek jogszabályi, törvényi szintű védelme - legyen az akár önálló törvény vagy esetlegesen valamelyik törvényhez csatoltan törvényrészletként jelenjen meg, ezt még nem döntöttük el - további forrásokat, reményeim szerint legalább 200 millió forintot fog jelenteni a területnek.

(10.10)

Ez a kettő együtt: a világörökségi helyszínekre fordítható 400 millió, a nemzeti emlékhelyekre fordítható 200 millió forint már jelentős forrásnövekedés a kulturális örökségvédelem területén.

Hozzá kell tennem, hogy látva azt, hogy egyébként Magyarországon a műemlékeink állapota milyen, hogy a kiemelt állami műemlékek nagy része fölújításra szorul, hogy a vidéki kastélyaink nagy része az elmúlt húsz évben legalább annyit pusztult, mint amennyit a szocializmus időszakában; látva azt, hogy vidéki településeink templomai milyen állapotban vannak, és ezek a templomok bizony egy-egy településen sokszor csak az egyedüli műemlék épületet jelentik, tehát kijelenthetjük azt, hogy ennél sokkal több forrásra lenne szükségünk. És arra is szükségünk lenne, hogy a turisztikai bevételekből minél több forrást fordítsunk - akár úgy, ahogy a horvátok, akár úgy, ahogy a franciák megteszik - épített örökségünk védelmére, hiszen turisztikai vonzerőt is jelentenek. Miképpen a világörökségi helyszínek is jelentős turisztikai vonzerővel bírnak, úgy egyéb más műemlékeink is turisztikai vonzerőt jelentenek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Összefoglalásul annyit tudok mondani, hogy a Fidesz-frakció messzemenőkig támogatja ennek a törvénynek az elfogadását, nagyon örülünk annak, hogy a kormányzat kidolgozta a törvényjavaslatot és benyújtotta a parlament elé. Arra kérjük képviselőtársainkat, hogy támogassák ennek a törvénynek a mihamarabbi megszületését, és támogassák azt, hogy 2012-től a világörökségi helyszínek működtetésére további 400 millió forint álljon rendelkezésünkre.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)