Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

NOVÁK KATALIN, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Csak néhány dologra szeretnék reagálni, amelyek a vezérszónoki felszólalásokban elhangzottak. Egyrészt szeretném megköszönni azoknak, akik tényleg képesek voltak mérsékelt hangot megütni és lehetővé tenni azt, hogy érdemi vitát lehessen folytatni. Annak örülök, és szerintem az mindenképp egy előremutató dolog, hogy a felszólalásokból most úgy tűnik, hogy abban legalább egyetértünk, hogy a demográfiai kihívás egy sorskérdés számunkra. Eddig még ebben sem lehettünk biztosak, most szerintem ez egy jó kiindulópont lehet, hogy minden egyes felszólaló, még az ellenzéki padsorokból is egyetértett velünk abban, hogy a demográfiai sorskérdés milyen fontos.

(Gelencsér Attilát a jegyzői székben Földi László váltja fel.)

Innentől vannak az én problémáim. Nagyon nehéz úgy vitatkozni, ha nem tényszerűen beszélgetünk, ha az adatokat megkozmetikázzák, ha nem vesznek tudomást bizonyos tendenciákról, ha nem vesszük eléggé komolyan egymást ahhoz, hogy érdemben tudjunk egymással beszélni, vitatkozni. Én arra szeretném önöket kérni a vita fennmaradó részében, hogy igyekezzünk, törekedjünk erre.

Egy dolog az, amit mindenképpen szeretnék itt tisztázni és leszögezni, és örülök, hogy még a fiatalok is itt vannak, akik hallották az önök által ismertetett adatokat is: mi magunk 2010 óta határozottan azt mondjuk, sőt ez már 1998-2002 között is igaz volt, de a második Orbán-kormány óta, azt hiszem, alig van olyan komoly megszólalás, amikor nem mondjuk el azt, hogy milyen súlyos a demográfiai helyzet Magyarországon, tehát, hogy ez egy nemzeti sorskérdés.

(13.20)

Azt hiszem, ezt pontosan a mi kormányunk tűzte napirendre, pontosan mi beszélünk erről nyíltan. Vannak, akik ellenzéki pozícióból szintén megtették ezt, de nem volt még kormányzati felelősségük. De kormányzatként mi először beszélünk erről ilyen nyíltan, legalább ne állítsuk azt, hogy mi ezzel a problémával nem vagyunk tisztában, nem foglalkozunk vele. Foglalkozunk vele, nemcsak tisztában vagyunk és foglalkozunk vele, hanem igyekszünk is ellene tenni.

Arról is beszéltünk, még én is elmondtam a vitaindító felszólalásomban, hogy ez egy olyan kérdés, ez egy olyan nemzeti sorskérdés, amelynek a megoldása csak részben van a mi kezünkben. A valódi megoldás éppen a magyar fiatalok kezében van, ők tudnak a saját gyermekvállalásukról, családalapításukról meghozott döntésekkel tenni ez ellen a demográfiai helyzet ellen, ők tudnak annak érdekében tenni, hogy a magyarság ismét gyarapodó, fiatalodó nemzetté válhasson. Tehát rájuk kell számítanunk, rájuk kell támaszkodnunk, és nekik kell segítséget adnunk.

De ha egyetértünk abban, és ha az alapvető számokat tudjuk tisztázni legalább, hogy 1981 az az év, amióta minden egyes évben csökken Magyarországon a népesség, akkor vegyük már egymást annyira komolyan, hogy tudjuk azt, ez annyit jelent, hogy egyre kevesebb a fiatal, és nyilvánvalóan nem lehet a születésszám az a mutató, amely hiteles képet tud adni a demográfiai változásokról. Szinte mindegyikük ezt hozta föl. Minden valamirevaló demográfus egyetért azzal, hogy a termékenységi mutató az a mutató, amit ebben az értelemben érdemes figyelni, figyelemmel kísérni. Ezért csak arra kérem önöket, hogy legalább ezzel ne manipuláljanak, ne manipuláljunk, induljunk ki akkor ebből, és ott is a tényszerű adatokat figyeljük, és ezeknek a változását, legalább a pozitív irányú változását ismerjük el. Én magam is azt mondom, hogy igen, még sok erőfeszítésre van szükség annak érdekében, hogy ismét gyarapodó, fiatalodó nemzetté válhassunk.

Néhány dologra szeretnék reagálni, ami elhangzott, nem belemenve részletesen minden egyes javaslatba, megköszönve azt, aki előremutató javaslatokkal élt, és megköszönve azt is, és ebben a tekintetben azt kell mondjam, az LMP frakciójának tudok egyedül egy olyan pozitív visszajelzést mondani, ők legalább azt mondták, hogy támogatni fogják egyértelműen ezeket a javaslatokat. A többiek ezt vagy olyan feltételekhez kötötték, amelyekről tudják, hogy úgyse úgy valósulnak meg, vagy pedig határozottan kimondták azt, hogy ezt így, ebben a formában nem fogják támogatni. (Z. Kárpát Dániel: Államtitkár asszony, ez nem így történt!) Tehát köszönjük azoknak, akik támogatják ezeket a javaslatokat.

Azzal teljesen egyetértek, ami fölmerült itt a felszólalók közül többeknél is, hogy milyen fontos az otthonteremtés. Z. Kárpát Dániel képviselő úrnak reagálnék is arra a javaslatára, illetve arra a felvetésére, hogy akkor tulajdon avagy bérlakás. És igen, kérdezte azt, hogy milyen adatokra hivatkozunk. Akkor nézzük meg a tavalyi adatokat, ha tényszerűen szakmai vitát szeretnénk folytatni egymással. Azt mondja, hogy nem egy valós élethelyzet, hogy valaki Magyarországon saját tulajdonú lakásban él. (Z. Kárpát Dániel: Nem ezt mondtam. Azt mondtam, hogy nem ez a tipikus.) Ma Magyarországon  ezek tavalyi adatok  86 százaléka a magyar embereknek a saját tulajdonú otthonában él, tehát szerintem ezt mondhatjuk egy életszerű dolognak. 86 százaléka, tízből közel kilenc ember Magyarországon a saját tulajdonú otthonában él. És amikor megkérdeztük a fiatalokat  készítettünk nagymintás ifjúságkutatást, ahol megkérdeztük a fiatalokat arról , hogy nekik fontose az, hogy a saját tulajdonukban éljenek, vagy például, mint ahogy Nyugat-Európa számos országában ez egyre inkább elterjedt, hogy bérlakásban élnek a fiatalok hosszú távon is, akár évtizedeken keresztül is, ez Magyarországon nem így van.

A magyar fiatalok szeretnének saját tulajdonú otthont, a magyar embereknek fontos az otthon, fontos a saját tulajdon, ezért igyekszünk hozzásegíteni a magyar fiatalokat ahhoz, hogy saját tulajdonú otthonban élhessenek, és soha ilyen otthonteremtési program nem volt, mint amilyen most van Magyarországon. Képviselő úr, persze vághat képeket, meg tudom, hogy nem tetszik önnek, amikor a tényekről beszélünk és a számokkal szembesítem, de szerintem, ha ön azt kérte, hogy folytassunk szakmai vitát, akkor legalább a szakmai vitánál igyekezzen ezeket a számokat is figyelembe venni és szem előtt tartani. (Z. Kárpát Dániel: Most tényleg egymást minősítjük?)

Ami a Bangóné képviselő asszony által és Demeter Márta képviselő asszony által felvetett problémát illeti a meddőséggel kapcsolatban, magam is úgy gondolom, hogy ezen a téren még van feladatunk, ezen a téren még van előrelépési lehetőség. A meddőség egyre több fiatal párt érint. Ma egyes adatok szerint minden hetedik, más adatok szerint akár minden ötödik pár meddőségi problémákkal küzd, és való igaz, hogy éppen ezeknél a pároknál nem tudnak a vágyott, a tervezett gyermekek megszületni. Bár elindítottunk egy ezzel kapcsolatos programot, jelentősen növeltük a finanszírozást, olcsóbban lehet ma már a kapcsolódó gyógyszerekhez is jutni, s az állami szerepvállalást is igyekszünk növelni ezen a téren, nem mondom azt, hogy ezen a területen már nincsen előrelépési lehetőség, tehát itt minden előremutató javaslatot örömmel veszünk.

Azzal is egyetértek, hogy az egyszülős családokat is támogatni kell. Itt hangsúlyoznám, igaz az is, hogy elindult ez az egyszülős központ, amihez hasonló valóban nincsen a világon, de az egyszülős családok támogatásának számos olyan egyéb eszköze van akár a mostani családvédelmi akciótervben is, ahol ugyanúgy igénybe tudják a gyermekeiket egyedül nevelők venni a támogatásokat, mint ahogy a kétszülős családok. Ilyen sem volt korábban, tehát ezért is gondolom azt, hogy ha támogatják ezt a családvédelmi akciótervet, illetve a hozzá kapcsolódó törvényt, akkor az egyszülős családokat is támogatni fogják.

Ami pedig a konkrét kérdést illeti, hogy miért így, Demeter Márta képviselő asszony kérdezte, hogy miért így ütemeztük, vagy most miért a négy pontról szól ez a törvénymódosító javaslat. Mert ennek a családvédelmi akciótervnek négy pontját vezetjük be július 1-jével, tehát ezt a négy pontot ezért kellett most törvényben szabályoznunk. És hogy mennyire kapkodunk? Én úgy érzem, hogy július 1-jéig még elég hosszú idő áll rendelkezésre, már a részletszabályok is ismertek rendeletek formájában, tehát én abban bízom, hogy kellő idő áll mindenkinek a rendelkezésére ahhoz, hogy felkészülhessen még akár a jövő évi helyzetre is, tehát ha például a nagyszülői gyeddel élnének a családok, akkor egészen jövő évig van annyi idejük, hogy ezt az élethelyzetet előre megtervezhessék.

A szabályozás szintje pedig: amit törvényben szükséges szabályozni, azt törvényben szabályozzuk, amit rendeletben elég szabályozni, azt pedig rendeletben. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.  Z. Kárpát Dániel: Ne egymás arcjátékát elemezzük, mert nem túl elegáns!)