Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy vélem, hogy a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról és az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvény módosításához kapcsolódó törvényjavaslat a látszat ellenére sokkal több, mint pusztán egy, az egyházügyi törvény módosításait a többi jogszabályon átvezetni hivatott jogszabálytervezet. Ugyanis az előterjesztő kormánypárti képviselőtársaimmal együtt az a meggyőződésünk, tisztelt elnök úr, hogy az Országgyűlés előtt lévő, a vallásszabadságot biztosítani hivatott bármely javaslat, így ez is, szoros összefüggésben van a nemzeti identitással, ami a legbiztosabb támaszunk a magyar szuverenitás megőrzéséért végzett munkánk során.

Úgy vélem, tisztelt képviselőtársaim, hogy a vallásszabadságot látszólag védeni akaró előterjesztések  ugye, Soltész államtitkár úr említette  az elmúlt évek során számos alkalommal kerültek a tisztelt Ház elé, aminek célja éppen a bizniszegyházaknak a támogatása volt. Mégis, amikor 2015 őszén az igazságügyi miniszter javaslatot tett a helyzet valamilyen fajta megoldására, bizony akkor egyes pártok képviselői a megegyezést mondvacsinált indokokkal akadályozták meg. Az elmúlt év őszén az egyházügyi törvényhez beterjesztett módosítás ismét, úgy hiszem, hogy a kormány kompromisszumkészségét bizonyította. Ugyanis ez a szabályozás pontosan megfelelt az Alaptörvénynek. Akkor a vita kizárólag arról szólt, hogy a bizniszegyházak terjedésével szembeni fellépés és a szerzett jogok érvényesülése között miképpen alakítható ki egy kívánt egyensúly.

Tisztelt Képviselőtársaim! A vallásszabadság történelmi alkotmányunk egyik vívmánya. Sokat harcoltunk érte, és úgy hiszem, hogy Európa számos országánál korábban gondoskodtunk arról, hogy ez az alapvető jog a magyarok számára úgymond biztosítva legyen.

Csak emlékeztetem képviselőtársaimat, hogy az evangélikusokat 1557-ben, a reformátusokat 1564-ben, 1568-ban pedig az unitáriusokat emelték a bevett vallások közé. Engedjék meg, hogy elmondjam, hogy a Magyar Királyság területén pedig az 1608. évi, úgymond a koronázás előtti I. törvénycikk deklarálta a protestánsok vallásszabadságát, igaz, bevett vallássá válása csak jóval később, 1790-ben a XXVI. törvénynek volt köszönhető, egyidőben a görögkeleti vallással.

(19.50)

Csak megemlítem, hogy az izraeli vallást az 1895. évi XLII. törvény tette bevett vallássá, latinul recepta religióvá.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azért fontos itt és most erről szólnunk, mert egyrészt Magyarországnak, úgy hiszem, hogy semmifajta szégyenkeznivalója nincsen a vallásszabadság biztosítása tekintetében ma sem. Sőt, hagyományaink alapján meggyőződésem, hogy hitelesebben szólhatunk e körben, mint az úgymond mindenféle egységes európai sztenderd kialakítását erőltető, úgymond globális alkotmányosságban hívő jogászi és politikusi lobbik.

Más a megfogalmazás és mások a részletszabályok, de a lényeg, úgy hiszem, ugyanaz, változatlan. Eleink úgy fogalmaztak  engedjék meg, hogy idézzek egy szép mondatot , hogy „a prédikátorok minden helyen az evangéliumot prédikálják, hirdessék, ki-ki az ő értelme szerint, és a község, ha venni akarja, jó, ha nem, senki rá ne kényszerítse az ő lelke azon meg nem nyugodván, de oly prédikátort tarthasson, kinek tanítása neki tetszik”.

És most, több száz év múltán az előttünk lévő tervezet, az áprilistól hatályos jogszabály pedig úgy szól, hogy „a lelkiismereti és a vallásszabadság mindenkit megillető alapvető jog, amely nem köthető semmilyen jogi formához. A lelkiismereti és vallásszabadság joga magában foglalja a vallás vagy más meggyőződés szabad megválasztását…” Úgy hiszem, hogy ezek a sorok magukért beszélnek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy vélem, hogy magyarként már csak azért sincs okunk a szégyenkezésre, hiszen amíg eleink megszüntették az úgymond territoriális elvet, vagyis több felekezet is létezhetett egy településen belül, addig az 1555-ben megkötött augsburgi vallásbéke  amit úgy ismerünk, hogy Quius regio, eius religio  még úgy rendelkezett, hogy ugyan minden ország, minden tartomány, birodalmi szabad város választhatott a katolikus és az evangélikus vallás követése között, de az ő választásuk megszabta a joghatóságuk alatt élők vallási hovatartozását is.

Magyarország történelme és hagyományai azt bizonyítják, tisztelt képviselőtársaim, ha olykor tökéletlenül is, mint Erdélyben a görögkeleti vallás esetében megfigyelhető volt, de a törvényhozás, amikor tehette, a valós vallásszabadságot pártolta, és ezt teszi ma is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az nem a vallásszabadságra tartozó kérdés ugyanis, hogy az állam mely régóta működő, jól beágyazott felekezetekkel működik együtt. Hiszen hadd mondjam, hogy nem lehet egy sorban említeni például a sok évszázadon keresztül iskolafenntartó református egyházat, és a korábbi, a 2011 előtti egyházügyi szabályozásnak köszönhetően a szintén egyházként működő boszorkányszövetséget. Éppen ezért a kritikát nem a rendezett állapotokra való törekvések ellen, hanem azokkal szemben kell megfogalmazni, akik korábban az egyházi státusszal igenis, mondjuk ki, visszaéltek, akik valójában az egyházi státuszt a kedvezőbb intézményfenntartói finanszírozás érdekében próbálták megszerezni.

Úgy vélem, képviselőtársaim, hogy a vallásszabadságnak az előttünk fekvő törvényjavaslat kapcsán számos dimenziója lehet. Csak egyet említek. Fontos, hogy vannak olyan egyházak, mint a recepta religio, amelyek az állami feladatokat nemcsak átvállalják, hanem kifejezetten hitelveikkel összefüggésben teszik azt. Úgy vélem, hogy nekünk törvényhozóként abban van felelősségünk, hogy az egyházi intézmények számára biztosítani tudjuk a stabil működés hátterét. Megjegyzem, hogy oktatási intézményből jelenleg 625 van egyházi tulajdonban. Ezt a magas értéket pedig okkal magyarázhatja a 2010 és 2014 közötti 68 százalékos növekedés az egyházi iskolák és az egyházi iskolákban tanulók száma tekintetében. Ezek az újonnan egyházi fenntartásba került iskolák egy olyan, mondhatni, klubhoz csatlakoznak, ahol igencsak neves, komoly múlttal rendelkező intézmények vannak. Csak egyet említek, például a Sárospataki Református Gimnázium.

Tisztelt Képviselőtársaim! A vallásszabadság minél teljesebbé tétele érdekében a központi költségvetés, mint hallottuk, jelentős forrásokat biztosít. Jelen esetben azonban költségvetési évtől független rendszereket kell úgymond finomhangolni. Ezért az egyes adótörvények módosítása vagy az 1 százalék felajánlásával kapcsolatos jogszabályi háttér, vagy az egyházfinanszírozási törvény egyformán módosításra szorul.

Tisztelt Képviselőtársaim! Végül engedjék meg, hogy kiemeljek csak egyetlen szakaszt, a 44. §-t, amely a nyilvántartásba-vételi eljárás adminisztratív terheit hivatott csökkenteni; mégpedig azáltal, hogy az egyszer már vizsgált tényeket ne teljesen kelljen ismét vizsgálni. Remélhetőleg ez komoly segítséget ad majd a jogalkalmazás során az érintetteknek.

Tisztelt Képviselőtársaim! A most tárgyalt törvényjavaslat célja a harmónia: harmónia a jogrendszeren belül, és harmónia a kapcsolódó társadalmi viszonyokban. Ezért kerül sor a személyijövedelemadó-mentesség körének kiterjesztésére a bevett egyházakon túl a bejegyzett egyházak és a nyilvántartásba vett egyházak adott szolgáltatásaira is. Emiatt válik jogosulttá a személyi jövedelemadó 1 százalékára a nyilvántartásba vett egyház és a bejegyzett egyház, valamint a vallási egyesület is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő törvényjavaslattal az Országgyűlésnek, úgy vélem, ismét lehetősége nyílik kifejezni elköteleződését a vallásszabadság ügye iránt. Ezért kérem képviselőtársaimat, hogy támogassák ezt az előterjesztést. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)