Felszólalás adatai

(12.10)

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az egyes migrációs tárgyú törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A törvényjavaslatot T/5948. sorszámon megismerhették. Most az előterjesztői expozé következik, és kérem szépen munkatársainkat, hogy értesítsék Kontrát Károly államtitkár urat, hogy ő következik felszólalásra.

Nagyon rövid technikai szünetet tartunk. (Dr. Fónagy János: Itt van, csak egy pillanatra ki kellett mennie.) Köszönöm szépen. Tehát rövid technikai szünetet tartunk. (Rövid szünet. - Dr. Kontrát Károly megérkezik az ülésterembe.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk tehát a munkánkat. Az előterjesztői expozé következik a T/5948. sorszámú törvényjavaslathoz. Megadom a szót Kontrát Károly államtitkár úrnak, a Belügyminisztérium államtitkárának, a napirendi pont előadójának, 20 perces időkeretben. Öné a szó, államtitkár úr.

DR. KONTRÁT KÁROLY belügyminisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az önök előtt fekvő javaslat jogharmonizációs célú. A 2011/51. európai parlamenti és tanácsi irányelveknek való megfelelés biztosítása érdekében terjeszti elő a kormány a javaslatot. A huzamos tartózkodási irányelv új jogállást hozott létre az Európai Unión kívüli államból érkező külföldiek számára, amely az egy tagállamban töltött öt év időtartamú jogszerű és folyamatos tartózkodás után az uniós polgárok jogaival összehasonlítható, egységes jogokat biztosít. Az irányelv, ugyanez az irányelv meghatározott körülmények között más tagállamokban történő tartózkodásra ad lehetőséget.

Az Európai Unió Tanácsa és az Európai Bizottság 2003 májusában együttes nyilatkozatban megállapodott e jogállás nemzetközi védelmet élvező személyekre történő kiterjesztésének szükségességéről. A közös európai menekültügyi rendszer megteremtésének elősegítése érdekében a magyar uniós elnökség ideje alatt az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa elfogadta a 2011/51/EU számú irányelvet. Az irányelv a stabil jogállás és a tagállamok közötti mobilitás biztosítása révén hozzájárul a nemzetközi védelmet élvező személyek jogbiztonságához, valamint a befogadó társadalomba történő beilleszkedéséhez. Az irányelv hazai jogba való átültetésének határideje 2012. május 20.

Tisztelt Országgyűlés! Az irányelv átültetése céljából szükségessé vált a hazai idegenrendészeti és menedékjogi szabályozás módosítása a huzamos tartózkodói jogállás nemzetközi védelmet élvező személyek számára történő megteremtése, valamint a különböző, az irányelv által előírt adatszolgáltatási kötelezettségnek való megfelelés érdekében. Módosítani szükséges továbbá a nyilvántartási szabályokat is, az eddig a magyar jogban nem létező kettős jogállás, menekült-letelepedett, illetve oltalmazott-letelepedett nyilvántartása céljából.

A javaslat ezen túlmenően további migrációs tárgyú uniós irányelvek mentén tartalmaz bizonyos módosításokat, hogy ezáltal az Európai Bizottság esetleges jövőbeni elmarasztalását, kötelezettségszegési eljárás indításának lehetőségét teljes mértékben elkerüljük. Az Európai Bizottság hivatalos jelentése a huzamos tartózkodási irányelvre, továbbá az úgynevezett visszatérési irányelvre vonatkozóan fektet le közös rendelkezéseket. A Bizottság hivatalos jelentéseiben megállapította, hogy a hazai átültetés egyelőre nem biztosítja teljeskörűen egyes irányelvi rendelkezéseknek való megfelelést.

Az úgynevezett EU-kékkártya irányelv esetében, amely a harmadik országbeli állampolgárok magas szintű képzettséget igénylő munkavállalás céljából történő belépés és tartózkodás feltételeire vonatkozóan állapít meg közös szabályokat, ez a 2009/50/EK tanácsi irányelv. A Bizottság megállapította, hogy további jogszabály-módosítás szükséges a hiánytalan átültetés érdekében.

Tisztelt Országgyűlés! Ezért szükséges az érintett migrációs tárgyú törvények módosítása, ezért terjeszti be ezeket a módosításokat a kormány, és erre tekintettel kérjük a tisztelt Országgyűlést, hogy a törvényjavaslatot tárgyalja meg és fogadja el, hiszen ez megfelel egyrészt az uniós irányelveknek, és megfelel Magyarország nemzeti érdekeinek. Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy támogassa a javaslatot.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a bizottsági álláspontok és a megfogalmazódott kisebbségi vélemény ismertetésére kerül sor, a napirendi ajánlás szerint 5-5 perces időkeretben. Elsőként megadom a szót Borbély Lénárdnak, a honvédelmi és rendészeti bizottság előadójának. Öné a szó, képviselő úr.

BORBÉLY LÉNÁRD, a honvédelmi és rendészeti bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tájékoztatom a tisztelt Házat, hogy az Országgyűlés honvédelmi és rendészeti bizottsága 2012. február 21-i ülésén megvitatta az egyes migrációs tárgyú törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló törvényjavaslatot. A bizottság a törvényjavaslatot 18 igen szavazattal egyhangúlag általános vitára alkalmasnak találta.

Tisztelt Képviselőtársaim! A javaslat célja a közös európai menekültügyi rendszer megteremtése érdekében megalkotott irányelvek hazai joggyakorlatba történő integrálása. A honvédelmi és rendészeti bizottság ülésén a Belügyminisztérium helyettes államtitkára részletesen ismertette a törvényjavaslat lényegi elemeit, amelynek elfogadásával jelentős mértékben javulna a migrációs joganyag koherenciája, növelve ezáltal a jogbiztonságot, valamint megkönnyítené a nemzetközi védelemben részesített külföldiek legális migrációját.

A törvényjavaslat elfogadása esetén a harmadik országbeli állampolgárok magas szintű képzettséget igénylő munkavállalás céljából való belépésének és tartózkodásának feltételeiről szóló európai közösségi, tanácsi irányelv átültetése során feltárt hiányosságok is rendezésre kerülnének. A javaslat lényegében három jogszabályban végezne el változtatásokat, így a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvényben, a harmonizációs törvényben és a nyilvántartási törvényben. Ezek közül mindegyikre szükség van, hiszen a törvényjavaslat a magyar elnökség alatt elfogadott 2011/51/EU-s irányelv hazai jogba való átültetését végezné el, amelynek határideje az idei év, 2012. május 20.

Tisztelt Országgyűlés! A parlament honvédelmi és rendészeti bizottságának véleménye alapján az előterjesztést általános vitára alkalmasnak tartjuk, és javasoljuk a tisztelt Háznak annak elfogadását. Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps a kormányzó pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság többségi véleményét Vas Imre képviselő úr ismerteti.

DR. VAS IMRE, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság 2012. március 5-én tartott ülésén megtárgyalta az egyes migrációs tárgyú törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló T/5948. számú törvényjavaslatot, és 21 igen szavazattal, 3 nem ellenében általános vitára alkalmasnak találta.

(12.20)

A többségi véleményként az ellenzéki kritikákra reagálva elhangzott, hogy hazánknak az európai uniós tagságából következően kötelezettsége a Parlament és a Tanács, valamint a Tanács, illetve a Bizottság irányelveinek átültetése a hazai jogba. Egyetértés alakult ki azonban a bizottságban a tekintetben, hogy az irányelvek átültetése során a lehetőségeket teljesen kihasználva járjunk el. A kormány képviselője jelezte, hogy az előterjesztés ennek figyelembevételével készült, tehát az irányelv adta lehetőségeket teljes mértékig kihasználva történik a hazai jogba való átültetése.

Az imént említettek ismeretében a bizottság nagy többséggel tárgyalásra alkalmasnak, illetve általános vitára alkalmasnak találta a javaslatot, és támogatta azt.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szórványos taps a kormánypárti sorokból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megadom a szót Gaudi-Nagy Tamás képviselő úrnak, aki a kisebbségi véleményt ismerteti.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen, elnök úr. A bizottságban valóban a többség szavazatával támogatást kapott a javaslat, viszont volt egy erőteljes kisebbség, a Jobbik képviselői, mi egyértelműen azt fejeztük ki, hogy számunkra ez a fajta hozzáállás, ez a fajta alapvetően szervilis, igazodó hozzáállás egy ilyen stratégiai ágazat területén, amit bevándorlásügynek, bevándorláspolitikának nevezünk, semmiképpen nem megengedhető.

Elmondtuk azt, hogy Magyarország demográfiai helyzete katasztrofálisan romlik, egyre kevesebb magyar gyermek születik. A fő menetirány egyértelműen az kell legyen, hogy olyan családbarát támogatáspolitika és egyáltalán egy olyan nemzetpolitika, egy olyan rendszer kellene legyen, ami valóban arra ösztönzi a magyar embereket, hogy minél több gyermeket vállaljanak, és azért ugyanúgy, mint ahogy egyébként a nyugat-európai államok döntő többsége, amelyek már azért a bevándorlással súlyosan sújtott övezetnek minősülnek, legalább mi is próbáljunk meg védekezni ezzel a folyamattal szemben.

Én elmondtam azt is a bizottsági ülésen, hogy itt nem kevesebbről van szó, mintsem arról a veszélyről, hogy mivel európai uniós politika területére tartozik a bevándorlásügy, és ebben valóban az uniós jog elsőbbséget élvez, ezt európai jogi szakjogászként nagyon jól tudom, de ugyanakkor minden tagállam éveken át harcol egy-egy ilyen irányelv átültetése kapcsán azért, hogy a lehető legminimálisabbat engedje csak ezen a téren.

Én attól a veszélytől tartok, mint ahogy hozzánk szállítottak egy időben szemeteket fizikailag, tehát szó szerint szemétlerakóvá tették az országot, most én attól tartok, hogy az Európai Unió a hozzá áramló, egyébként a nyugati államok által korábban gyarmatosított országokból hozzájuk érkező, nagyon kedvezőtlen élethelyzetek között élő vagy politikai okokból menekült embereket, bevándorlókat átterelik a közép-kelet-európai régióba. Erre egy jó adat, ezt majd az általános vitában elmondom, hogy Szlovéniában például már 15 százalékos a bevándorlók aránya. Egy új országról van szó, egy újonnan csatlakozott országról relatíve, és mégis ilyen gyorsan megemelkedett a bevándorlók aránya. Magyarországon nekünk nem ez a jövőképünk Magyarországgal kapcsolatban.

Nekünk egyébként az az elvárásunk, ezt is elmondtam a vitában, hogy az Európai Unió alapvetően a bevándorláspolitikát úgy kezelje, hogy olyan tisztességes politikákat folytasson a harmadik világbeli országokkal fair trade, tisztességes kereskedelem alapján, amely nem a kizsákmányoláson alapul, és amely nem növeli azokat a hatalmas szakadékokat, amelyek a kizsákmányolt, harmadik országok, illetve az Európai Unió között állnak fenn, és nyilván ezért szívja az Európai Unió a bevándorlást.

A másik az, hogy arról beszéltünk, és erre alakult ki egy kis vita, illetve abban egyetértettünk, hogy egy tanácsi irányelv egy mozgásteret biztosít a tagállamok számára. Én azt kérdeztem meg a minisztériumi tisztviselőtől, helyettes államtitkár úrtól helyesebben, hogy mi az a mozgástér - ezzel adós maradt most is államtitkár úr -, amely ennek a két irányelvnek az átültetése kapcsán Magyarország előtt áll, tehát jelölje ki világosan számunkra is meg a választópolgárok számára, hogy ez a minimum, ez a maximum, és a magyar kormány azt választotta, hogy maximum, minimum, közepes, ki tudja, milyen. Az meg semmiképpen nem elfogadható, és ezt is majd ki fogom fejteni részletesebben, hogy egy jövőbeni elmarasztaló bizottsági jelentés megelőzéseként szükséges nekünk bármilyen irányelv-átültetési jogalkotási lépést tennünk.

Arról is beszéltem, hogy az igazán erős országok és öntudatos országok az Európai Unióban több száz kötelességszegési eljárást generálnak, tehát ilyen nagy számú eljárás folyik ellenük, és ez nem azért van, mert gyengén és besimuló módon képviselik érdekeiket, hanem pontosan ellentétesen. A stratégiai nemzeti kérdésekben a nyugat-európai államok bizony kemény ellenállást fejtenek ki.

Mi ezt várjuk a magyar kormánytól, ezért nem szavaztuk meg ezt az előterjesztést, és majd a vitában részletesen elmondjuk az okát is annak, hogy miért nem tartja bevándorlási vagy oltalmazotti státusnak előfeltételéül a magyar állam. Ha ezt nem írhatjuk elő, akkor innentől kezdve kétes bűnözői rétegek is bevándorolhatnak Magyarországra, ami számunkra nem elfogadható.

Köszönöm. (Bertha Szilvia tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót Ékes József képviselő úrnak, az európai ügyek bizottsága előadójának.

ÉKES JÓZSEF, az európai ügyek bizottságának előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tegnapi napon az európai ügyek bizottsága is megtárgyalta a migrációs törvényt és az ebből adódó európai uniós jogharmonizációs kérdéseket. Tulajdonképpen vita nélkül az európai ügyek bizottsága 17 igen szavazattal megszavazta és általános vitára alkalmasnak tartotta magát a törvényjavaslatot.

Szeretném kihangsúlyozni, hogy az előadó maga részéről kifejtette és elmondta, hogy Magyarország a migrációs kérdésben nem elsődlegesen célállomás. A Gaudi-Nagy Tamás képviselőtársam által elmondottakkal kapcsolatban szeretném kihangsúlyozni, hogy azok a magyarországi törvények, amelyek 2007 folyamán a magyar parlament előtt voltak és elfogadásra kerültek, én úgy érzem, hogy magából a migrációs törvényből adódóan elég határozottak és elég kemények. Én úgy gondolom, hogy nem egyfajta felpuhítása folyik magának a törvénykezésnek a jogharmonizációból adódóan, hiszen maguk az európai irányelvek is kimondják, hogy a harmadik országból érkező, magasan kvalifikált személyek esetében szeretne egyfajta könnyítést adni, tehát nem úgy, ahogy Gaudi-Nagy Tamás a maga részéről fogalmazott, hanem ezeknek szeretné megadni azt a lehetőséget, hogy egy ötéves időtartam után ugyanazokkal a jogokkal tudjanak élni, mint az európai állampolgárok.

Ismerve az Európában és a világban zajló migrációs kérdéseket, én úgy érzem, és határozottan ki merem jelenteni, hisz az akkori törvénykezésben jómagam elég sok módosító indítvánnyal részt vettem, hogy egy határozott, kemény migrációs törvénnyel rendelkezik Magyarország, és ellentétben azokkal az európai uniós fejleményekkel, lépésekkel, amelyek tapasztalhatók az elmúlt időszakban, időszakból is, kevésbé érintik Magyarországot, hisz Magyarországot a migráció kérdésében nem egy általános célpontként lehet megfogalmazni.

Szeretném külön kihangsúlyozni, hogy maga a törvénykezés foglalkozik magával az önként visszatérő vagy adott esetben hatóságilag a visszatérésre kényszerítő kérdéskörrel is. Úgy érzem, hogy a magyar álláspont, a magyar törvénykezés ebben is elég határozottan fogalmaz meg kritériumokat. Itt a büntetlen előélet kérdései tulajdonképpen megtalálhatók a magyar migrációs jogrendben.

Talán abból a szempontból viszont valamilyen mértékben az adminisztráció kérdésében segítés, ami az elmúlt időszakban Magyarországon is több alkalommal történt, itt most nem kívánom a tibetieket vagy egyéb más országból érkezőket említeni, akik valóban bizonyos kérdéskörökben kell hogy valamilyen adminisztrációs könnyítést is tulajdonképpen kaphassanak; én úgy érzem, hogy ebben a kérdésben az európai ügyek bizottsága a 17 igen szavazattal, egyhangú döntéssel ebből a szempontból nagyon jó döntést hozott.

Az Európa Tanács-tagságból, az ENSZ-tagságunkból, az európai uniós tagságból adódóan Magyarországra is vonatkoznak a migrációs nemzetközi szervezetek által meghatározott lépések, kötelezettségek, és én úgy érzem, hogy Magyarország ennek eddig is maximálisan eleget tett, és ezekkel a jogharmonizációs kérdésekkel, átültetésekkel társulunk ahhoz a belső problémához, amelyet az Európai Unió eddig nem tudott kellőképpen kezelni, és ezekkel az irányelvekkel viszont helyre tud tenni.

Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypárti sorokból.)

(12.30)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság véleményét Ékes Ilona képviselő asszony ismerteti.

ÉKES ILONA, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ezúton tájékoztatom a tisztelt Házat, hogy az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottsága a T/5948. számon benyújtott egyes migrációs tárgyú törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló törvényjavaslatot megtárgyalta, és azt általános vitára alkalmasnak tartotta.

A menekültügy hangsúlyos emberi jogi kérdés, amely egyben Magyarországnak történelmi kötelezettsége - gondolok itt elsősorban az 1956-os magyarok külföldi országokba történő befogadására -, hogy példamutatóan járjon el. Az alapjogok lehető legteljesebb mértékű tiszteletben tartásával, ahogyan az alaptörvény fogalmaz, az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait tiszteletben kell tartani, védelmük az állam elsőrendű kötelezettsége. A megfogalmazás egyértelmű: ezen alapvető jogok tekintetében nemcsak a magyar állampolgárokról, hanem minden emberről rendelkezünk, mint ahogyan a "Szabadság és felelősség" rész IV. cikke is: mindenkinek joga van a szabadsághoz és a személyi biztonsághoz.

A menedékjogról pedig az alaptörvény ugyanezen fejezetének XIV. cikke rendelkezik, ha úgy tetszik, ezen alapelvek mentén kell eljárnunk a törvényhozás során; a Magyarország területén tartózkodó külföldit csak törvényes határozat alapján lehet kiutasítani; tilos a csoportos kiutasítás. Senki sem utasítható ki olyan államba, vagy nem adható ki olyan államnak, ahol az a veszély fenyegeti, hogy halálra ítélik, kínozzák vagy más embertelen bánásmódnak, büntetésnek vetik alá. Magyarország, ha sem származási országuk, sem más ország nem nyújt védelmet, kérelemre menedékjogot biztosít azoknak a nem magyar állampolgároknak, akiket hazájukban vagy a szokásos tartózkodási helyük szerinti országban faji, nemzeti hovatartozásuk, meghatározott társadalmi csoporthoz tartozásuk, vallásuk, illetve politikai meggyőződésük miatt üldöznek, vagy az üldöztetéstől való félelmük megalapozott.

Természetesen vannak olyan országok, ahol ezek az üldözések mindennaposak, ezekből az államokból menekülők közül sokan reményként tekintenek Magyarországra, tényszerűen egy helyre, ahol a demokratikus elvek és az emberi jogok érvényesülnek. Ezt, úgy vélem, a kanadai bevándorlási hivatalnak is a figyelmébe ajánlhatnánk, ahogyan a mostani törvénymódosítást is, amely jogharmonizációval az alapjogok még szélesebb körű érvényre juttatását szolgáljuk. Ehhez kérem az Országgyűlés képviselőinek támogatását.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Most az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót, a következő sorrendben: Vargha Tamás, Harangozó Tamás, Gaudi-Nagy Tamás és Szabó Timea képviselő asszony.

Elsőként tehát Vargha Tamás képviselő úr, Fidesz.

VARGHA TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Belügyminisztérium 2012. február 17-én terjesztette be az Országgyűlés elé az egyes migrációs tárgyú törvények módosításáról szóló T/5948. számú törvényjavaslatot. Az előterjesztés szükségességét a 2011. május 11-i európai parlamenti és tanácsi irányelv átültetéséből fakadó jogharmonizációs teendők indokolják. A fenti irányelv a harmadik országok huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező állampolgárainak jogállásáról szóló tanácsi irányelv módosításával kiterjesztette az irányelv személyi hatályát a nemzetközi védelmet élvező személyekre. Az elérni kívánt cél tehát mindezek alapján az, hogy a nemzetközi védelmet élvező személyek számára, amennyiben egy másik uniós tagállamban már huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkeznek, lehetővé váljon a huzamos tartózkodói jogállást biztosító engedély, az EK-letelepedési engedély, illetve az ideiglenes letelepedési engedély megszerzése.

A huzamos tartózkodói jogállást igazoló letelepedési engedély birtokában gyakorolható, az Unión belüli mobilitás esetén kiállítandó ideiglenes letelepedési engedély jelenleg is megszerezhető engedélytípus a harmadik országbeli állampolgárok számára. Az irányelv hatályának azonban a nemzetközi védelmet élvező személyekre, menekültekre vagy oltalmazottakra történő kiterjesztése az idegenrendészeti nyilvántartás, valamint a személyi adat- és lakcímnyilvántartás fejlesztését vonja maga után. Az irányelv magyar jogrendbe történő átültetésének határideje 2012. május 20-a. A módosítást az is indokolja továbbá, hogy az Európai Bizottság 2011. szeptember 28-án jelentést fogalmazott meg az Európai Parlamentnek és Tanácsnak a harmadik országbeli, huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező állampolgárainak jogállásáról szóló 2003/109/EK tanácsi irányelv alkalmazásával kapcsolatosan is. Ebben néhány ponton, így például a büntetlen előélet igazolása és az erkölcsi bizonyítvány mint befogadási feltétel meghatározása vonatkozásában a magyarországi átültetés tekintetében hiányosságokat fogalmaz meg. Mindezek alapján az idegenrendészeti jogszabály módosítása is szükségessé váló feladat.

Tisztelt Országgyűlés! Az Európai Bizottság a harmadik országok illegálisan tartózkodó állampolgárainak visszatérésével kapcsolatban elkészítette a jogszabály hazai átültetését vizsgáló jelentését. A tagállamokban használt közös normákról és eljárásokról szóló úgynevezett visszatérési irányelv jogharmonizációja vonatkozásában bizottsági jelentés készült, amely szintén indokolja a hazai szabályozás korrekciójának szükségességét. A tavalyi év során Magyarországon megvalósult a harmadik országbeli állampolgárok magas szintű képzettséget igénylő munkavállalás céljából történő belépésének és tartózkodásának feltételeiről szóló 2009. május 25-i 2009/50/EK számú tanácsi irányelv átültetése. Az átültetés során, az Európai Bizottság felé elküldendő megfelelési táblázat véglegesítésekor azonban bizonyos esetekben megállapítást nyert a hazai rendelkezések egyes hiánya, amely miatt az átültetés tartalmi felülvizsgálata során készült jelentésében hazánkat az Európai Bizottság elmarasztalta. Ennek megfelelően ugyancsak szükségessé vált a feltárt hiányosságok mielőbbi orvoslása és egyben az előttünk fekvő törvényjavaslat mihamarabbi elfogadása.

Tisztelt Képviselőtársaim! Összefoglalóan tehát elmondhatjuk, hogy a javaslat az európai uniós jognak történő megfelelés mellett javítja a magyar migrációs joganyag koherenciáját, növelve ezzel a jogbiztonságot és megkönnyítve a legális migrációt, ezen belül is különös tekintettel a huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező, nemzetközi védelmet élvező személyek tagállamokba történő beilleszkedését. Ez utóbbi szemponton keresztül a törvényjavaslat erősíti a gazdasági és a társadalmi kohéziót is. A jogharmonizációs célú előterjesztés elmaradása vagy késedelmes megvalósítása az uniós jog megsértését és végeredményben a Magyarországgal szembeni kötelezettségszegési eljárás megindítását is eredményezheti.

Mindezek alapján a Fidesz-KDNP-frakciószövetség nevében a jogharmonizációs célú módosításra vonatkozó törvényjavaslatot támogatásra alkalmasnak találom, és a tisztelt Háznak elfogadásra javasolom.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. A következő hozzászóló Harangozó Tamás képviselő úr, MSZP.

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Egy másfél évtizedes álom vált valóra, amikor Magyarország 2004-ben az Európai Unió teljes jogú tagjává vált. Vitathatatlanul ez a magyar társadalom egyik legnagyobb politikai teljesítménye a rendszerváltás után, amely példaértékű nemzeti összefogás, valódi nemzeti együttműködés eredménye volt. Nyolc évvel a csatlakozás után az európai eszme iránti lelkesedés érezhetően megcsappant, nemcsak hazánkban, hanem az egész kontinensen is. A gazdasági válság újabb és újabb hullámai, a magyar kormány saját szövetségesei ellen vívott értelmetlen és értelmezhetetlen szabadságharca és az ebből következő állandó konfliktusok közepette sokszor megfeledkezünk arról, milyen óriási teljesítmény és eredmény volt az Európai Unió puszta létezése is, ezért a sok konfliktus és nehézség közepette érdemes néha egy pillanatra megállni és visszanézni, hogy honnan indultunk, és hová érkeztünk.

A most előttünk fekvő törvényjavaslat tárgyalása kiváló alkalmat ad erre, hisz a törvényjavaslat célja olyan uniós irányelvek rendelkezéseinek beépítése a magyar jogba, amelyek az Európai Unió tagállamai bevándorlási politikájának egységesítését szolgálják, a migrációs politikák összhangja pedig az Unió egyik legfontosabb vívmányának, nevezetesen: a szabad mozgás és tartózkodás jogának megvalósítása érdekében elengedhetetlen.

(12.40)

Gondoljuk csak végig, a mai fiataloknak már teljesen természetes, hogy mindenféle kötöttség nélkül szabadon járhatnak-kelhetnek egész Európában. Ma már teljesen természetes valamely európai egyetemen eltöltött fél év, néhány hónap vagy néhány év nyugat-európai munkavállalás. A Szombathelyen vagy Sopronban élőknek ma már ugyanolyan természetes átkocsikázni Bécsbe vagy Pozsonyba, mint ellátogatni Budapestre.

Románia schengeni övezethez csatlakozásával pedig hamarosan Erdélybe is útlevél-ellenőrzés nélkül utazhatunk. A határok megszűnnek létezni a maguk fenyegető, fizikai valóságában. A mai huszonévesek számára hihetetlennek tűnnek a szülőktől hallott történetek az utazási korlátozásokról, a határátkelőkön eltöltött hosszú várakozásokról, a szigorúan fürkésző határőr tekintetéről.

Míg valamivel több mint 20 éve vasfüggöny szelte ketté Európát, addig ma itt a parlamentben arról tárgyalunk, milyen törvénymódosítás szükséges a szabadság, a biztonság és a jog szinte az egész kontinensre kiterjedő térségének további fejlesztéséhez, tökéletesítéséhez. A szabad mozgás és tartózkodás jogának valóban teljes körű érvényesülése ugyanis a tagállamok jogának nagyfokú egységesítését igényli. Hosszú, bonyolult és időigényes folyamat 27 tagállam jogának ilyen mértékű harmonizációja, ami csak sok apró jogalkotási lépéssel érhető el. Így időről időre újabb és újabb migrációs jogot érintő irányelv átültetését kell a Magyar Országgyűlésnek is elvégeznie.

A migrációs joganyag és a jogharmonizációs folyamat rendkívüli összetettsége miatt azt is természetesnek tekinthetjük, hogy a jogalkalmazási tapasztalatokra is tekintettel bizonyos esetekben az elfogadott törvényi szabályozás utólagos korrekciója válhat szükségessé. Jelen esetben az Európai Bizottság jelentése mutatott rá, hogy egyes rendelkezések tekintetében nem sikerült maradéktalanul átemelni egyes migrációs irányelveket a magyar jogrendszerbe. Többek között a törvényjavaslat ezeket a hiányosságokat is pótolja amellett, hogy az oltalmazottakra és a menekültekre vonatkozó új szabályokat is beemeli a magyar jogba.

A Magyar Szocialista Párt európai integráció iránti elkötelezettsége töretlen. Meggyőződésünk, hogy egy erős és hatékonyan működő Európai Unió megteremtése Magyarország és a magyar emberek érdeke. Az erős és hatékony Európa megteremtése felé pedig olyan apró lépések vezetnek, mint például a tagállamok migrációs politikájának fokozatos összehangolása. Álláspontunk szerint a benyújtott törvényjavaslat megfelelően szolgálja a jogharmonizációs célokat.

A honvédelmi és rendészeti bizottság ülésén a minisztérium szakemberei meggyőzően igazolták, hogy ebben az esetben nem egy hirtelen politikai ötlettől vezérelt összecsapott javaslatról, hanem egy kiérlelt előterjesztésről van szó. Mindez ritka és üdítő kivétel a kormány elmúlt kétéves működése során.

Mindezekre tekintettel a Magyar Szocialista Párt mind a törvényjavaslat céljával, mind annak tartalmával egyetért, és támogatni fogja annak elfogadását.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. A következő hozzászóló Gaudi-Nagy Tamás képviselő úr, Jobbik.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Ez a törvényjavaslat egy kiváló terep arra, hogy bemutathassák a pártok azt, mennyire gondolják komolyan a nemzeti érdekek képviseletét.

Én bevallom őszintén, nagyon szomorú vagyok, bár még nem hallottam az LMP-s kolléganő felszólalását, tehát ki kell várnom itt a sommás ítélettel, de egyelőre én egyetlenegy olyan érvet sem hallottam, amely magyar érdekből jelenítette volna meg a bevándorláspolitikát. (A telefonáló dr. Harangozó Tamás felé:) Tehát én, finoman szólva, egy európai uniós hozsannázást hallottam itt a szocialista képviselőtársunktól, aki úgy látszik, éppen nem is bírja meghallgatni azt, hogy én hogyan vonom azt kétségbe, hogy a rendszerváltozás, az úgynevezett elhazudott rendszerváltozás óta a legnagyobb politikai teljesítménye volt Magyarországnak az európai uniós csatlakozás, amit komolyan úgy elmondani, hogy közben elhallgatja nemcsak ő, hanem a fideszes felszólalók is elhallgatják azt, hogy vajon mi volt a lényege az európai uniós csatlakozásnak; mit eredményezett ez számunkra; milyen számos területen kellett feladni a nemzeti érdekeink védelmét; mit jelentett ez a magyar mezőgazdaságnak; mit jelentett a magyar iparnak; mit jelentett a magyar munkavállalóknak; és milyen nettó befizetői lettünk lényegében a valós, reális értékszámítással az Európai Uniónak... - mert sajnos ez az igazság, és ezen lehet mosolyogni, lehet félvállról nyilatkozni erről, vagy éppenséggel behódolóan nyilatkozni, a valóságot nem lehet elhazudni.

Tehát Magyarországot, jogait, jogát tekintve, alárendelték az Európai Uniónak. Európai uniós szakjogász vagyok, tehát nagyon jól tudom azért, hogy miről beszélek, hiszen magának a luxemburgi bíróságnak az egyik ítélete a legjellegzetesebb, amikor kimondja, hogy az uniós jog elsődlegességet élvez a nemzeti joggal szemben, ahol úgynevezett közös politikák vannak. Nagyon jól tudjuk, hogy a közös politikának legalábbis három nagy területe mindenképpen van: az egyik a közös gazdaság-, úgymond kereskedelempolitika, egy másik a bel- és igazságügy, a harmadik ez a bizonyos kül- és biztonságpolitika, amelynek tulajdonképpen része a bevándorlási ügy.

Tehát a bevándorlási ügy mindenképpen egy olyan rezsim, amit az Európai Unió számunkra diktál - diktátumról van szó. Tehát mondjuk már ki ezt ebben a Házban, ebben a Házban... - amelyet nem azért építettek meg elődeink, és nem abban a szellemben, és nem arra a funkcióra szánták az elődeink, hogy itt majd diktátumok bekottázását fogjuk elvégezni, mert tulajdonképpen ez a házi feladat mára. Tehát azért világosan beszéljünk már arról, hogy amikor arról beszélünk, hogy alaptörvényt alkotott Magyarország, vagy arról beszélünk, hogy gazdasági szabadságharcot vív Magyarország, erről beszél Orbán Viktor miniszterelnök úr, nagyon helyesen egyébként, azt a törekvést fejezi ki, hogy igen, álljunk szembe a gyarmatosítással, amit az Európai Unió jelent, a mélyben, a tartalomban közben azt látjuk, hogy egymás után kerülnek elénk olyan jogszabálytervezetek, olyan javaslatok, amelyek viszont az Európai Unió diktátumának az elfogadásáról szólnak.

Ilyen volt két héttel ezelőtt a fiskális unióra vonatkozó országgyűlési határozati felhatalmazás, amelyet sajnos már alá is írt a magyar kormányfő március 2-án. Ez a mélypontja számomra a rendszerváltozás utáni magyar történelemnek, hogy hogyan lehetett partnerül szegődni egy még további nemzeti érdekcsorbításnak, egy olyan szervezettel szemben, amely tulajdonképpen tényleg a gyarmatosítás szellemében fogant és annak szellemében működik.

Hogy jött létre az Európai Unió? Miért jött létre? Mindannyian tudjuk, legalábbis aki nem tudja, annak elmondom: azért, hogy a második világháborúban megvert Németország energia- és ásványianyag-kincsei feletti kontrollt biztosíthassák Franciaország számára, amely rettegett attól, hogy Németország ismét megerősödik, és netán ismét visszaveszi, mondjuk, Elzászt. Ennek nyomán utána egy minőségi változás következett, és akkor a francia mezőgazdaság érdekeinek a biztosítása lépett előtérbe.

Jelentősen épült utána Nyugat-Európa, az Európai Unió korábbi formája, az Európai Közösség a bevándorolt munkaerő munkaerejére. És ezen a logikán működik, tehát mint egy gömböc, a mesebeli kisgömböc, amely magába nyel különböző összetevőket. Ilyen összetevő az emberi erőforrás, az ember maga, amely számunkra egyébként a legfontosabb érték, hogy emberközpontúan és nemzetiérdek-központúan gondolkozunk, és ezen a mércén mérve kőkeményen elfogadhatatlan ez a törvényjavaslat.

Mert igenis nem ad számot arról maga az előterjesztő sem, próbáltam a tegnapi alkotmányügyi bizottsági ülésen rákérdezni az államtitkár asszonynál, Simonné Berta Krisztinánál, hogy mondja már el pontosan, két irányelv átültetéséről van szó, mondja már meg, hogy mi az a mozgástér, ami a magyar állam számára nyílik. Mert azért azt mondjuk itt el, nem sokak számára ismert, óriási felelőssége és bűne a magyar politikai elitnek, hogy nemcsak hogy úgy meneteltették be az Európai Unióba Magyarországot, hogy nem készítették fel az esetleges hátrányokra, és nem hívták fel a választópolgárok figyelmét a csatlakozás várható hátrányaira, hanem csak a kimaradás hátrányairól beszéltek. És ebben abszolút közös nevezőn volt Kovács Lászlótól kezdve Szájer Józsefen át mindenki. És nem szóltak arról, hogy ez milyen következményekkel fog járni. Itt van például néhány olyan ország, amely velünk együtt csatlakozott, például Szlovénia.

És azért figyeljünk fel arra, hogy Szlovéniában a bevándoroltak, tehát a külföldiek aránya a 15 százalékot már meghaladja. Tehát egy olyan országról, egy olyan 2 milliós országról, egy elég civilizált, kulturált európai országról van szó, amely nagyon erőteljesen védi a saját nemzeti iparát, az energiaszektorát, de mégis, a bevándorláspolitika a központtól diktált jellege miatt nem tud ellenállni annak a törekvésnek, ami arról szól, hogy tulajdonképpen ha most megnézzük a Nyugat-Európában szóló híreket, akkor azt látjuk, hogy az egyik legerőteljesebb, legmeghatározóbb téma a nyugat-európai országokban a bevándorlásügy.

(12.50)

Ez olyan szintre ment, hogy például Olaszországban területvédő erőket, ha úgy tetszik - és szó szerint is -, gárdákat hoztak létre, hogy megvédjék a helyi lakosságot a tömegesen betelepült emberektől. Persze most mondhatjuk azt, hogy ez egy más téma, mert Unión belüli polgárok élnek a személyes szabadsággal, a személyek szabad áramlásának alapelvével, ezt a mondatot hallottuk itt Harangozó Tamástól; szinte elalélt a gyönyörűségtől, amikor elmondta azt, hogy ez milyen csodálatos dolog, hogy az Európai Unió biztosítja a személyek szabad áramlását, és egyetlenegy mondatot nem hallottunk tőle arról, hogy Magyarország számára milyen kockázatok és mellékhatások származnak abból, ha Magyarországra áttolja Nyugat-Európa a menekültek millióit. Mert azért ne felejtsük el - 2009-es adatokat tartok a kezemben -, hogy 3 millió ember vándorolt be az Európai Unió területére, 3 millió bevándorló érkezett 2009-ben. 2010-es adatot nem találtam, de vélelmezem, hogy akkor sem kevesebben. Volt az arab tavasz, amely jelentős kataklizmát hozott az észak-afrikai arab országokban, és onnan bizony nagyon sokan menekültek ismételten az Európai Unió országai felé. Lampedusa szigete tele van menekültekkel, emiatt egyébként, ha emberi jogi szempontból vizsgáljuk, valóban nagyon sok megaláztatás és sérelem éri ezeket a bevándorlókat. Tehát mielőtt még bárki azt mondja, hogy a Jobbik most beállt a szokásos nyugat-európai populista pártok bevándorlásellenes szövegelőinek a sorába, az téved, mert mi emberközpontúan vizsgáljuk ezt az ügyet, de ugyanakkor nemzetiérdek-központúan is, a kettőt együtt vizsgáljuk, és ezeket nem lehet elválasztani.

Tehát amikor Ékes Ilona arról beszélt, hogy ez egy nagyon fontos emberi jogi kérdés és humanitárius kérdés, és sokan tekintenek Magyarországra úgy, mint egy végső bástyára vagy menekülési pontra a világ kataklizmái közül, az nagyon helyes, csak közben azért vizsgáljuk meg a másik oldalt is, mégpedig azt, hogy Magyarország számára mit hozhat az, ha nem elég, hogy nekünk van egy nagyon komoly problémánk a Magyarországon élő nemzetiségek közül nem eggyel, de mondjuk, ki tudnám emelni a cigány közösséget, a magyar-cigány együttélés nagyon komoly problémáktól szenved Magyarországon. Nemrégiben volt egy konferencia a Magyarok Világszövetsége szervezésében, és ha jól láttam, ott egy olyan adatot közölt egy cigány kisebbségi képviselő, hogy Magyarországon körülbelül kétmillió cigány él - ő ezt így fogalmazta meg, nem én mondom. Tehát nekünk azért vannak nagyon komoly gondjaink itthon. Amikor a magyar politika dönt arról, hogy ilyen diktátumokról vitatkozunk, mint az Európai Unió bevándorlásügyi jogharmonizációs irányelvének az átültetése, ha már eleve egy ilyen utcába belementünk és belekényszerítettek minket, akkor bizony nekünk meg kell vizsgálni azt, hogy mi az a minimális engedmény, amit nekünk tennünk kell az Európai Unió részére. Itt érdemes felfigyelni arra, hogy Franciaország, Olaszország, Németország és Nagy-Britannia, főleg ez a négy nagy ország, de Spanyolország is, amelyek a legjobban célországai a bevándorlásnak, éveken át vitatkoznak, küzdenek az Európai Bizottsággal abban, hogy milyen szintig nyissák ki a bevándorlás lehetőségét.

Tehát annak ellenére, hogy a közös uniós politika arról szól, hogy - az Európai Bizottság honlapján olvasom - bevándorlási politika, amellyel mindenki nyer, ez a címe, ezzel nem értünk egyet, nem gondoljuk azt, hogy mindenki nyer. Ezt már elmondtam a kisebbségi álláspont ismertetésekor, az alkotmányügyi bizottság kisebbségi előadójaként, hogy az egész rendszernek, az egész bevándorlásügynek nézzünk már mögé egy kicsit. Az egész nyugat-európai civilizáció - sajnos ki kell mondani - jelentős mértékben a gyarmatosításból élt, és él a mai napig. Magyarország soha nem volt gyarmatosító ország. Magyarország a Szent Korona-eszme alapján egy befogadó ország volt, amivel nagyon sokan visszaéltek, de a Szent Korona-eszméből fakadóan az egyenjogúság elvét fogadjuk el és fogadtuk el eddig is, és Szent István intelmei sem arról szóltak, hogy nyakló nélkül jöjjön be minden idegen - ezt nagyon ki szokták sarkítani, hogy szeretjük az idegent, jöjjön az idegen -, hanem akkor jöjjön, ha hasznos tanácsadójává, segítőjévé, partnerévé tud válni ennek az országnak, elfogadja az értékeinket, elfogadja a hagyományainkat, tiszteletben tartja a szokásainkat. Ehhez képest a bevándorlók egy jelentős része Európában - legyenek különböző vallásúak - őrzi a saját közösségi hagyományait, ezért nem lehet elítélni őket, de az összeurópai mércén mérve Európa veszít európaságából minden egyes bevándorló beérkezésével.

Hogyan lehet igazából az ügyet megoldani? Nem úgy, hogy ilyen típusú jogharmonizációs törvényekkel szolgai módon bekottázzuk a magyar jogrendbe ezeket a diktátumokat, amelyeket az Európai Unió elfogad, hanem úgy, hogy megkérdezzük a nyugati-európai országokat, hogy miért van az, hogy a fejletlenebb, harmadik világbeli országokat a mai napig tulajdonképpen kizsákmányolják és gyarmatosítják - kitelepített cégek minimálbér alatti összegeken, gyermekmunkával, kizsigerelő munkával. Hajók utaznak a világon, ahol 5 dolláros rádiókat szerelnek össze hihetetlen minimális munkabérszükséglettel, vagy csirkéket nevelnek úgy, hogy elindul a tojás a hajón, és mire megérkezik, már ott van a csirke, amely életében nem látott egy napfénycsillámot sem, de mégis ott termékként megérkezik, és ezeket az embereket használják, kihasználják. Tehát igenis azt kell számon kérni ilyenkor Nyugat-Európán, és azt várjuk el a kormánytól, hogy ilyenkor ott kinn, Brüsszelben, amikor az Európai Parlamentben erről vita folyik, ne szolgalélekkel szavazzák meg az európai parlamenti fideszes, kormánypárti képviselők, és hozzáteszem, a szocialista képviselőkkel együtt az ilyen javaslatokat, hanem kérjék számon Nyugat-Európán, hogy változtasson a harmadik világgal szembeni kizsákmányoló politikáján, és változtasson a közép-kelet-európai országok kizsákmányolási stratégiáján. Ugyanis ugyanígy minket is gyarmatosítanak, egy pillanatnyi tévedés ne essen, minket is ugyanezzel a logikával gyarmatosítanak, ugyanígy hozzák ide az összeszerelő üzemeket, hozzák ide a tőkéjüket, de nem hagyják itt azt a tőkét, abból nekünk alig van hasznunk. A magyar munkaerőt legfeljebb minimálbér környéki összegen foglalkoztatják, úgy, hogy meg se szólalhat a munkaszalag mellett, ha megszólal, akkor kirúgják, ha vécére megy, akkor is kirúgják, ha megbetegszik, akkor emiatt később rúgják ki. Tehát egy teljesen kizsigerelt, gyarmatosított helyzetbe taszított térségben vagyunk; egy kicsit emeljük már fel a fejünket, és mondjuk már azt, hogy ez így nem mehet tovább! Miért van az, hogy most úgy teszünk, mintha itt minden rendben lenne, és milyen remek dolog lenne a bevándorlással kapcsolatos, méltányos és hatékony törvényi szabályozás kidolgozása?

Számomra igazán sokkoló az volt, amikor olvastam a törvényjavaslat indokolásában, hogy egyrészt megfeddett minket az Európai Parlament és a Tanács, egy jelentést készített, és ebben kifogásolták, hogy nem megfelelően ültettünk át néhány jogszabályt, és ezért most itt szolgai lélekkel azonnal megfelelően ültetünk át bizonyos szabályokat, viszont ami még döntőbb, az az, hogy egy jövőbeni elmarasztaló bizottsági jelentés megelőzéseként akarunk itt most bármilyen jogszabályt elfogadni. Ez felháborító! Hát hogy gondoljuk ezt? Azért, mert esetleg majd ráncolja a szemöldökét az Európai Bizottság, hogy nehogy már ráncolja, ezért most itt azonnal, gondolkodás nélkül például a kék kártya irányelvet átültetjük? 2007-ben, amikor a kék kártyát beterjesztették, Manuel Barroso, aki jelenleg is a Bizottság elnöke, azt mondta: "Nem vagyunk elég eredményesek a magasan képzett munkaerő idecsábításában, népességünk nem elég és nem elég fiatal ahhoz, hogy egyedül lendületben tudjuk tartani társadalmunk és gazdaságunk fejlődését." Mi ezt nem valljuk magunkénak. Mi azt gondoljuk, hogy magasan képzett magyar munkaerő van, van nagyon sok fiatal, és itt kell megteremteni a magyar élet felvirágzásának lehetőségét, és ennek érdekében az ilyen típusú javaslatokat mi élesen elutasítjuk.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban. - Közbeszólások az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő felszólaló Szabó Timea képviselő asszony, LMP.

SZABÓ TIMEA (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház!... (Folyamatos közbeszólások az MSZP soraiból. - Dr. Gaudi-Nagy Tamás közbeszólásai az MSZP képviselői felé. - Az elnök csenget.) Megvárom...

ELNÖK: Szabó Timea képviselő asszonyé a szó.

(13.00)

SZABÓ TIMEA (LMP): Köszönöm szépen. Mielőtt rátérnék az LMP álláspontjára, engedjék meg, hogy elmondjam, tisztelt államtitkár úr, hogy a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény 2007. július 1-jei hatálybalépése óta tizenkilencszer módosult. Ha utánaszámolnak, mindez azt jelenti, hogy évente átlagosan négyszer módosult ez a törvény. Most ez a jubileumi huszadik átszabása ennek a törvénynek a jogbiztonság szempontjából rendkívül aggályos.

Hadd szóljak néhány szót a Gaudi képviselőtársam által elmondottakhoz, tényleg csak nagyon röviden. Úgy vélem, hogy a Jobbik olyan dologgal riogat, ami nem létezik, és egyébként nem veszi figyelembe a Magyarország által aláírt nemzetközi szerződéseket sem, és olyan dolgokat hoz ide be az Audi-beruházás és nem tudom, mik kapcsán, amik egyébként nem tartoznak ehhez a törvényhez. Azt mondani, hogy 3 millió embert áttol Európa Magyarországra, meg hogy nyakló nélkül jönnek ide a bevándorlók, azt tükrözi, a Jobbiknak fogalma sincs arról, hogy mi folyik a bevándorlás területén Magyarországon. Itt néhány ezer emberről van szó évente. Úgy tűnik, hogy Gaudi képviselőtársam például nincs tisztában a dublini egyezményekkel, különösen a Dublin II-vel, hogy mikor kell lefolytatni Magyarországon eljárást, meg hogy mikor tolja át ide nyakló nélkül Európa a menekülteket, menedékkérőket. Egyébként a Magyarországra bevándorlók kétharmada szomszédos országból érkezik; csak ezt mondom még külön.

Azt gondolom, hogy az előbb megfogalmazott kritika a módosítások számát illetően most nem vonatkozik erre a tartalmi módosításra, amivel egyébként nagy részben mi is egyetértünk. Miután a migrációra vonatkozó szabályok a közösségi jog részét képezik, az irányelvet a tagországoknak kötelezően be kell illeszteniük a saját törvénytárukba. Ezzel mi is tisztában vagyunk.

Az Európai Parlament és a Tanács által tíz hónapja, 2011. május 11-én elfogadott 2011/51. számú európai parlamenti irányelv hazai jogrendszerbe való átültetése hazánk EU-s tagságából eredően kötelezettség. Miután az irányelv céljai összetettek, a törvényjavaslat három törvény módosítását célozza: harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvény, a menedékjogról szóló törvény, valamint a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló törvény.

Az LMP képviselőcsoportja a törvénymódosítás általános céljaival egyetért. Egyetértünk az Európai Unió bevándorláspolitikájának fontos mérföldkövét jelentő 2003/109-es irányelv továbbfejlesztésével, a huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkezők tagállamokba történő beilleszkedésének elősegítésével, ezzel a Közösség gazdasági és társadalmi kohéziójának erősítésével. Indokoltnak tartjuk mindezt már csak azért is, mert az Európai Bizottság 2011. szeptember 28-án közzétett jelentése azt találta, hogy a vizsgált 24 ország közül egy sem akadt, amely minden tekintetben következetesen alkalmazta volna az irányelvet. A jelentés által feltárt számos hiányosság arra világít rá, hogy uniós és nemzetközi szinten egyaránt további lépések szükségesek. Ilyen fontos lépést jelent a 2011. május 11-i európai parlamenti és a Tanács 2011/51-es irányelve, amely lehetőséget ad arra, hogy az EU országaiban jogszerűen tartózkodó külföldiek - akár munkavállalóként, vállalkozóként, családegyesítés céljából, akár pedig menekültként érkeztek valamely uniós tagországba - lehetőséget kapjanak a beilleszkedésre és a biztonságos életre a befogadó országban.

Üdvözöljük azt, hogy az előttünk fekvő módosítás a hazai jogrendbe ülteti az említett irányelvet, lehetővé téve ezzel azt, hogy azok a külföldiek, akik az EU területén részesülnek nemzetközi védelemben, azaz a menekültek, illetve a kiegészítő védelemben részesülők - a magyar jogszabály kifejezésével: az oltalmazottak - a jövőben huzamos tartózkodási engedélyt is kaphassanak. Kifejezetten helyeseljük továbbá azt, hogy a javaslat egy jövőbeni elmarasztaló bizottsági jelentés megelőzése érdekében pontosabbá teszi a magasabban képzetteknek járó EU-s kék kártyára vonatkozó szabályokat.

Az általam korábban hivatkozott európai bizottsági jelentés szerint az irányelvet átültető hatályos magyar jogszabályban a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvényben az irányelvtől való eltérések száma nem kirívóan magas, irányuk azonban jelentősen eltér az irányelv szellemétől. Az irányelv célja ugyanis az integráció elősegítése, míg a magyar törvényben viszont több vonatkozásban is rendészeti szempontok érvényesülnek mechanikusan. Az előterjesztő belügyminiszter - mint az indoklás utal rá - meg akarja szüntetni a bizottsági jelentésben kifogásolt eltéréseket, de bizonyos pontokon meg is akarja őrizni őket, hogy a rendészeti érdekek se csorbuljanak.

Az irányelv VI. cikkének (1) bekezdése szerint a tagállamok közrendi vagy közbiztonsági okokra hivatkozva megtagadhatják a huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező jogállás megadását, de figyelembe kell venniük a közrendet vagy közbiztonságot sértő cselekmény súlyosságát vagy típusát, továbbá az érintett személy jelentette veszélyt, megfelelőképpen tekintetbe véve egyúttal a tartózkodás időtartamát és a tartózkodási hely szerinti országgal való kapcsolatok meglétét.

A módosítás az irányelvnek való megfelelés érdekében megsemmisíti a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvény 33. § (2) bekezdésének a) pontját. Ez a lépés elvben lehetővé teszi annak mérlegelését, hogy a külföldi büntetett előélete indokolttá teszi-e, hogy semmiféle tartózkodási engedélyt ne kaphasson. Ugyanakkor megmarad ugyanezen bekezdés c) pontja, amely a közbiztonság és a nemzetbiztonság veszélyeztetésére hivatkozva teszi kötelezővé a tartózkodási kérelem elutasítását. Ezt tartalmazza a 13. § (1) bekezdésének h) pontja is, amely a beutazás, illetve a három hónapot meghaladó tartózkodás feltételeként határozza meg, hogy a külföldi nem veszélyezteti a közrendet, a közbiztonságot és a nemzetbiztonságot.

Természetesen egyetlen ország sem kíván beutazási lehetőséget biztosítani olyan személyek részére, akik veszélyeztetik a közbiztonságot. Csak hogyha a büntetett előélet nem kizáró ok, akkor még inkább az idegenrendészeti hatóság diszkrecionális jogává válik, hogy eldöntse, melyik kérelmező veszélyezteti az ország közrendjét vagy közbiztonságát. Ezért indokolt lenne véleményünk szerint a törvény kiegészítése egy olyan szabállyal, amely meghatározza, hogy mely esetekben tagadható meg a beutazás és a tartózkodás engedélyezése. Ilyen lehet például egy olyan szabály, amely kimondja, hogy meg kell tagadni a beutazási és tartózkodási engedély kiadását az olyan harmadik országbeli személytől, akit visszaesőként vagy szándékos bűncselekmény miatt kétévi vagy annál hosszabb időtartamú végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek, és a büntetett előélet hátrányos következményei alól még nem mentesült, amennyiben cselekménye a magyar törvények szerint is büntetendő.

Garanciális okokból ugyancsak indokolt, hogy a közbiztonsági, illetve nemzetbiztonsági okokra való hivatkozás esetén az idegenrendészeti hatóság határozatban jelölje meg az elutasítás konkrét okát. A konkrét indoklást csak kivételes esetben lehet megtagadni nemzetbiztonsági okokból.

Úgy véljük, kifejezetten rossz üzenete van annak, hogy a javaslat a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény 35. §-át egy új bekezdéssel egészíti ki, amely a nemzeti letelepedési engedélyt ismét automatikusan megtagadja attól a harmadik országbeli állampolgártól, aki büntetett előéletű és a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól nem mentesült. Az irányelvnek éppen az a célja, hogy a tartózkodási engedély megtagadása ne mechanikusan történjen, hanem a kérelem, illetve a kizáró ok érdemi mérlegelése alapján. Minthogy a nemzeti letelepedési engedély nem tartozik a közösségi jog hatálya alá, az előterjesztőnek erre szerintünk joga van. De a 35. § kiegészítésével a magyar törvényalkotó azt jelzi, hogy az uniós szabályok alapján eleget tesz a jogharmonizációs kötelezettségének, valójában azonban a mérlegelést nem ismerő rendészeti megoldások híve. Egyet nem értésünk jelzéseként e kiegészítés elhagyását javasoljuk.

Hasonlóképpen ingatag lehet az eredménye a Harm. törvény 65. § (1) bekezdés b) pontja hatályon kívül helyezésével kapcsolatosan. Eszerint a jövőben nem kötelező, hogy az idegenrendészeti őrizetből szabadult külföldi kiutasítását kitoloncolással hajtsák végre, de ugyanezen bekezdés c) pontja a közrend és a közbiztonság védelme érdekében lehetővé teszi a kitoloncolást. Számos körülmény indokolhatja azt, hogy a külföldi rendőri kísérettel hagyja el az országot, ugyanakkor hiányoljuk az ehhez kapcsolódó eljárási garanciákat, valamint a kiutasítás végrehajtásának módjával kapcsolatos jogorvoslat lehetőségét.

Van a törvényjavaslatnak egy olyan pontja, amely jogdogmatikailag igazolható ugyan, ám emberi jogi szempontból kifejezetten aggályos. A törvényjavaslat 8. §-a, amely a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvény 39. §-ába egy új 1/a jelzésű bekezdést iktat, a hatóság diszkrecionális jogkörébe utalja a letelepedési engedély visszavonását abban az esetben, ha a menekült már nem áll védelem alatt. Annak belátása, hogy ez a gyakorlatban mit jelent, elég arra gondolni, hogy mi lett volna az '56-os menekültekkel, ha az amnesztia után a hatvanas években a befogadó országok a fenti hivatkozással mind hazaküldték volna őket. Ha a hosszú ideje az országunkban letelepedett menekült érdekeit tekintjük, úgy ez a rendelkezés rendkívül hátrányos. A letelepedési engedélynek az a célja, hogy hosszú távon biztonságot nyújtson annak, aki már legalább öt éve egyazon államban él. Valóban előfordulhat, hogy a menekülését követő hatodik vagy tizedik évben megszűnik otthon az üldözés veszélye, csakhogy a védelemre okot adó körülmények megszűnése az átültetendő irányelvben nem szerepel a huzamos tartózkodás jogának elvételét indokoló körülmények között. Ennek figyelmen kívül hagyása alighanem újabb kötelezettségszegési eljárásra fogja buzdítani a Bizottságot, ezért a paragrafus elhagyását javasoljuk.

Álláspontunk szerint a törvénymódosítás jó alkalmat jelent a magyar migrációs joganyag koherenciájának növelésére, ezért a törvényjavaslathoz beadott további módosító javaslataink főként ezt célozzák.

Üdvözlendő fejlemény, hogy a javaslat a menedékjogról szóló törvény 2. § h) pontját, a biztonságos származási ország meghatározását fontos elemmel egészíti ki. Ennek értelmében az az ország tekinthető biztonságos származási és ebből következően biztonságos harmadik országnak, ahol nem fenyeget általános erőszak sem nemzetközi, sem belső fegyveres konfliktushelyzetben.

(13.10)

A jogszabály hangsúlyozza, hogy biztonságos ország meghatározása vélelem, amely a menedékkérő tekintetében megdönthető. Álláspontunk szerint indokolt volna egy további kiegészítés, miszerint az a vélelem is megdönthető, hogy valamely származási vagy harmadik ország a kérelmező számára biztonságos. Ezenfelül javasoljuk kivenni a jogszabályból a biztonságos származási országok EU-minimumlistájára való utalást. Tekintettel arra, hogy az eljárás átdolgozása egyértelműen kivette a szövegből az EU-minimumlistára való utalást, a hatályos, 2005/85. irányelv 29. cikkét, ilyen minimumlista nem jött létre, és nincs is most szabályozva.

Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat által érintett módosítások többsége valóban szükséges. A helyes irányba való elmozdulás, úgy véljük, több ponton sikerült, az általam imént említett pontokon azonban kétséges a kormány jelenlegi javaslata. Kérem, ha valóban valós folyamatokra reflektáló, a magyar migrációs joganyag koherenciáját növelő törvényjavaslatot kívánnak elfogadni, akkor támogassák az LMP módosító javaslatait.

Köszönöm figyelmüket.(Babák Mihály: Mohácsi Viktóriáét!)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Kettő percre megadom a szót Pörzse Sándor jobbikos képviselő úrnak.

PÖRZSE SÁNDOR (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Azt megszokhattuk, hogy a magyarországi liberális lózungok papírról fölolvasva köszönő viszonyban sincsenek a valósággal.

Az '56-os menekülteket ehhez a kérdéshez idecitálni már-már kegyeletsértés. (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Az az! Így van!) Egyszerűen nem is tudom, hogy hogy fogalmazzak, de szeretném elmondani Szabó Timeának, hogy nézzen már egy picit körül. Politikai menekülteket hasonlít össze éhségmenekültekkel, tehát a kettőnek köze sincs egymáshoz. (Szabó Timea: Tanulmányozza már a nemzetközi jogot!)

Körülbelül egy héttel ezelőtt egy olyan barátommal néztem végig az Európa-bajnoki labdarúgó selejtezőket, aki három színtéren éli az életét: Svájcban, Franciaországban és Magyarországon. Arról beszéltünk, hogy a francia válogatottban 6 vagy 7 színes bőrű játékos volt, a svájci válogatott kezdő tizenegyében pedig mindössze 4 olyan játékos volt, akinek a neve alapján vélelmezhető volt, hogy svájciak a szülők.

Kérdeztem tőle, hogy ezt hogy kezeli a két ország társadalma. Ő úgy válaszolt, hogy... (Szabó Timea elindul kifelé az ülésteremből.) - Viszontlátásra, kedves Timea! (Babák Mihály közbeszól.) Ön hatott rám, én nem tudok önre hatni, de hát ez nem véletlen. (Szabó Timea: Hülyeségeket nem fogok hallgatni! - Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Ez a szokása! Az MSZP is kiszalad...)

Tehát azt mondta, hogy a francia társadalom rosszul kezeli, mert ott olyan menekültáradat érte az országot, amely gyenge szociális hálóval rendelkezett, viszonylag gyenge közbiztonsággal. Míg Svájcban, ahol erős szociális háló, erős közbiztonság, erős állam van, ott a Sakiri nevű futballista és a családjának minden tagja svájcibb akar lenni a svájcinál. Ott lehet kezelni a bevándorlást, mert föl vannak rá készülve a társadalom és az állam minden szintjén. Ezt kérem megfontolni minden képviselőtársamtól, hogy mi vajon föl vagyunk-e rá készülve, amikor úgy érezzük - valljuk meg magunkban -, hogy bizony inkább elengednénk pár polgártársunkat, nem pedig idehívnánk.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő hozzászóló Gaudi-Nagy Tamás képviselő úr. (Gőgös Zoltán: Elnök úr, ezt a rasszista dumát nem kellene leállítani?)

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Hallom, hangos rasszistázás indult el az MSZP soraiban. (Gőgös Zoltán: Abszolút! Így van! - Pörzse Sándor: Mi volt rasszista?) Úgy látszik, folytatódik az a műbalhésorozat, ami... (Dr. Józsa István: Gyerekek, ne legyetek rasszisták!)

Miután rasszistáznak engem, kérem az elnök urat, utasítsa rendre azt a magából kivetkőzött MSZP-s képviselőt, aki a szemfényvesztő kormány tagjaként...

ELNÖK: Gaudi-Nagy Tamás képviselő úré a szó, és képviselőtársaimat kérem, hogy nyugalomban hallgassák meg. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Senki nem mondott rasszistát.)

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Dehogynem rasszistázott! Hallottam. Dehogynem!

ELNÖK: Öné a szó, képviselő úr.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen. Megszoktuk már, de nem fogjuk soha elfogadni és nem is fogjuk igazából megszokni, hogy ha valaki a nemzeti érdekek mellett szól ebben a Házban... - amit azért építettek, hogy védjük a nemzeti érdekeket, és sokkal nagyobb, sokkal büszkébb és sokkal erősebb Magyarország időszakában építették. Egy olyan Magyarország időszakában, amely tele volt itt élő nemzetiségekkel, egy elég jó együttműködés alakult ki, hiszen nagyon sok rosszat el lehet adott esetben mondani a monarchiabeli Magyarországról - nekem is vannak problémáim '48-as szempontból -, de azért azt, hogy az itt élő nemzetiségek, ideértve a zsidóságot, elnyomott, nehéz, megalázott helyzetben lett volna, azt nem lehet mondani. Magyarország abból mutatott példát... - a történelemnek a teljes ívét kell nézni és nem egy kiszakított részt, amikor ráadásul idegen tankok megszállása alatt volt az ország, nem ezzel kell jellemezni Magyarország bevándorlással kapcsolatos politikáját, hanem az egész történelmi aspektussal.

És mi ma ugyanezt a szemléletet képviseljük, ami az a bizonyos szent koronás, befogadó, türelmes eszmerendszer, viszont rámutatunk olyan anomáliákra, amelyek abban jelentkeznek, hogy elénk tesznek egy ilyen törvényjavaslatot, mondom, azzal az indoklással, amivel az LMP is meg az MSZP is hihetetlen módon egyetértett, hogy jaj, ez szörnyű, ha az Európai Bizottság ismét a fejünkre koppint, inkább gyorsan fogadjunk el valami olyan szabályozást, amellyel a legmaximálisabb igényeket kielégítjük. Én azt mondom, hogy ez elfogadhatatlan. Már csak azért is, mert ne felejtsük el: ezek a nagy bevándorlási célországok - úgymint Spanyolország, Olaszország, Nagy-Britannia, Németország, Egyesült Királyság - mind-mind kőkeményen kétarcú politikát játszanak. Ne essünk már a látszatok csapdájába!

Ezekben az országokban nyilván a mélyben a valós napi gyakorlat szintjén nézzük meg a híreket arról, hogy Franciaországban hogyan bánnak a... - kvázi gettóba zárják a cigányokat, Rómában szöges dróttal kerítik el a betelepült cigányok és más bevándorlók falvait; Nápolyban is, ugyanez zajlik Spanyolországban. Ne mondjuk már azt, hogy Magyarország egy szörnyű, torz, rasszista ország, ahol gyűlölik az idegeneket. Szó nincs erről!

Nagyon sokat gazdagított Magyarországon sok-sok olyan ember, akik a harmadik világból érkeztek. És tegyük hozzá még egyszer: ha értékoldalról nézzük, bevallom őszintén, egy ideje már átbillentem arra az oldalra, hogy a mai Nyugat-Európához képest, a mai szekularizált Nyugat-Európához képest, ahol gyakorlatilag, ha elmegy az ember az egyébként csodaszép Belgiumba vagy akár Brüsszelbe is, konganak a templomok, az imaházak meg tele vannak. Az iszlám hitűek gyakorolják hitüket, példát mutatnak abból, hogy hogyan lehet a tradicionális életvitelt a modern életvitel követelményeivel egyesíteni, és sikeresek! És ha az ember végigmegy Brüsszel belvárosán, akkor minden második boltban valamilyen nem Európában született ember boltját találja, akik udvariasan, egyébként, és rendesen, kulturáltan beszélgetnek, szemben egy viszonylag barátságtalan, mondjuk, helyi őslakossal.

Egyszerűen az ember megdöbbenve áll az előtt, hogy miért nem beszélünk a lényegről. Engem az bánt a legjobban ebben, hogy ez egy kis kötelező házi feladat jellegű feladatnak tűnt, mindenki elmondta a szokásos EU-mantrázását a Jobbikon kívül, és arról beszélt, hogy ez szükséges, fontos dolog. Még egyszer: európai jogi szakjogászként hadd kérdezzem már meg államtitkár urat - tényleg, látom, hogy gombot is nyomott, és köszönöm, hogy válaszra tudtuk ingerelni -, hogy mondja el, hogy akkor tényleg mik azok a dilemmák, amelyeket itt, a jogalkotás során a törvénytervezet készítői mérlegeltek. (Dr. Kontrát Károly: Nem nyomtam!) Könyörgöm, ne csak az legyen - jól olvasom a mondatot? - hogy például ennek az új jogállásnak a célja - a huzamos tartózkodási engedély mint új jogállás jött létre 2003-ban -, ennek az a célja többek között az Európai Tanács kezdeményezésére, hogy megerősítse a gazdasági-társadalmi kohéziót.

Miről beszélünk már? Próbáljunk már magyarul fogalmazni néhányszor! Egyébként valóban ez a törvényi indokolás hasonlóan egyébként a gazdasági, fiskális unióról szóló paktumról szóló országgyűlési határozat vitájához, az ottani előterjesztéshez, ugyanilyen EU-jog, EU-bürokrata szemléletű szövegezést tartalmaz. Egyébként van szerencsém európai parlamenti előterjesztéseket véleményezni, megvizsgálni - elképesztő! Az ember szinte a hatodik olvasás után kezdi nagyjából érteni, hogy mit akarnak, mert egyszerűen annyira elvesztek már a saját csapdáikban. Ahogy fogalmazott Nemeskürty István - sok tekintetben igazat adok neki -, a metternichi ravaszsággal szőtt brüsszeli pókhálóról beszél, az Európai Unió lényegéről. És amikor az ember valóban elmegy oda, akkor azt tapasztalja, hogy ott nagyon kicsi a fogékonyság azoknak az államoknak az értékei iránt, amelyek például 1956-ban szembeszálltak például egy teljes Vörös Hadsereggel, egy teljes kommunista diktatúrával, és természetesen a Nyugat korrekt hozzáállása valóban értékelhető volt. Nagyon sok magyar embert, politikai menekültet befogadtak.

De azért ez nem pótolja és nem menti az ő felelősségüket abban, hogy annak idején Jaltában lényegében odadobtak minket a szovjet birodalomnak, Sztálin karmaiba dobtak minket, és ennek a következményeit szívjuk a mai napig is, és ennek próbáljuk mi a Jobbik színeiben egy új típusú megközelítését adni, amikor azt mondjuk, hogy ha egyébként bevándorláspolitikáról beszélünk, akkor miért nem beszélünk például a türk testvérnépek tagjainak adott esetben valamilyen lehetőség biztosítására, arra, hogy ha ők, ha úgy gondolják, jöjjenek Magyarországra. Nagyon szívesen látnám egyébként olyan testvérnépek tagjait, mint a kazahok vagy az ujgurok. Az ujgur népet egyébként Kína hihetetlen módon nyomja el.

(13.20)

Elképesztő véres, kegyetlen diktatúrával zsákmányolja ki földjüket, és közel 20 millió ujgur egyébként testvérként tekint ránk. Nagyon büszkék lehetünk arra, hogy ez így van. Az ujgur világkongresszus rendezvényén vettem részt múlt héten Brüsszelben, ahol elmondták, hogy 1964 és '96 között 46 atombomba-robbantást hajtott végre Kína Ujguria területén. Ennek nyomán több százezer ember meghalt. A mai napig nem ismeri el Kína, hogy hihetetlen egészségügyi következményekkel járó rombolást végzett el. Tiltják az ujgur nyelv használatát 2005 óta, nem beszélhetnek az emberek ujgurul az utcán, amit persze nem tartanak be, mert nem lehet betartatni. Tiltják azt, hogy harmadik gyerekét megszülje az ujgur anya - ha ezt megteszi, másfél év börtönbe dugják. Óriási felkelések voltak több százezer áldozattal az 1949-es megszállás óta.

Tehát visszatérek az alapkérdésre: miért nem őszintén beszélünk ezekben a kontextusokban? Miért nem gondoljuk végig az egész problematikát? Legalábbis az én megközelítésemben az az őszinte megközelítés, ha azt mondjuk, hogy ha van bevándorlásügy Magyarországon, akkor egyrészt beszéljünk az elcsatolt területeken élő magyarságról, gondoljuk át okosan, higgadtan, hogy mi az a lehetőség, amit a magyar gazdaság, a magyar élet itteni fellendítése érdekében lehet tőlük nyerni. Az volt a nagy szöveg az uniós csatlakozás környékén, hogy majd az uniós csatlakozással megoldódik itt a helyzet, az elcsatolt területek magyarsága paradicsomba jut, mert átlebeghetnek a határokon, nem kell bemutatni az útlevelet, szabadon jöhetnek-mehetnek. Tulajdonképpen mi következett be? Az következett be, hogy szabadon jöhetnek-mehetnek, de már nem is igazából ide jönnek, mert Magyarország annyira élhetetlenné, nehézzé vált, igen, nyilván az elmúlt nyolc év egy döntő lépéssorozatot tett ennek az irányába, amelyből azért most próbál az ország visszatámolyogni a saját önrendelkezési útjára. De azt látjuk, hogy igenis szükség lett, tehát pont a kék kártya intézménye arról szól, Barroso amellett érvelt annak idején, hogy a minőségi munkaerő nagyon fontos, hogy fellendítsünk egy országot. Én azt mondom, hogy egyrészt mi ezzel rendelkezünk.

Nagyon sok minőségi munkaerőt megtestesítő emberrel találkoztam és találkozom a lakossági fórumokon, akik elmondják például Salgótarjánban, hogy kérem szépen, itt ülök, ott dolgoztam az üveggyárban, de jelenleg bezárták, mert a privatizáció során elrabolták tőlünk. Tehát van nekünk elég munkaerőnk. Meg kellene oldani, mobilizálni őket, megfelelő befektetésekkel és valós, munkahelyteremtő befektetésekkel lendítsük mozgásba az országot, adott esetben nemcsak a nyugat-európai befektetők után ácsingózva, hanem a külországok, amelyek még sokkal szélesebb körbe tartoznak, Kirgizisztán, Türkmenisztán is idetartozik, de akár, adj' isten, Törökországgal is például lehetne egészen jó együttműködést kialakítani. Tehát igenis nem vagyunk teljesen a Nyugathoz láncolva, már csak azért sem, mert a gyökereink is keletről valóak. Az az igazság, hogy szerintem mi sokkal többet adtunk Európának, mint amit adott esetben Európa nekünk, hiszen azt is elhazudják tőlünk, hogy annak idején, amikor Európába visszaérkeztünk, akkor a kékfestéstől kezdve az ételkultúrán át az öltözködési kultúrán keresztül, a harcművészeten át lényegében Európa tőlünk tanult, tőlünk vette át sok esetben ezeket a fontos kulturális értékeket.

Tehát ha már itt vagyunk a részleteknél, ez nekem a fő kérdés, hogy miért kell nekünk egy ilyen ügyben feltétlenül és nyakló nélkül támogatni az Európai Unió irányait, amelyről egyébként óriási viták vannak. Ne felejtsük el, azért nem úgy születnek ezek a döntések ott kint, hogy mindenki egyetért. Persze, ott is sokszor lerasszistázzák az ott megszólaló EU-szkeptikus képviselőket, Nigel Farage és frakciójának tagjait vagy éppen akár a Jobbik ott felszólaló tagjait vagy a francia Front National tagjait. De ők igenis elmondják azért azt, hogy megjelenik összeurópai szinten is, hogy itt nagyon komoly gondok vannak az egész bevándorlásüggyel. Részletszabályokat tekintve - most még nem vagyunk a részletes vitában - nekem kifejezetten bosszantó az, hogy ha jól látom, a kék kártya tekintetében például a büntetlen előélet már nem feltétel. Ezt megszabta egyébként Magyarország, tehát eredetileg így kottáztuk be a jogszabályt, hogy megszabtuk a büntetlen előéletet, és most ezt lehorgasztott fejjel ki kell húznunk a listáról, márpedig mi ezt nem szeretjük. Tehát nekünk ez nem szimpatikus, nem fogadható el.

Úgyhogy az egész bevándorláspolitika, amellyel mindenki nyer, fogalmaz az Európai Bizottság honlapja, hát azt hiszem, nincs olyan komoly ember, akit ez ne fakasztana mosolyra. Itt európai uniós szabályozási területről van szó, ahol nekünk annyit hagynak legfeljebb, hogy egy irányelv esetén a saját beültetési módszerünkkel, saját módszerrel alkossunk meg egy törvényt arra, hogy hogyan vezetjük be a magyar jogrendbe. Nem egy rendelet; még hálásak is lehetünk, mert nem egy tanácsi rendeletről van szó, mert a tanácsi rendeletet szalutálva végre kell hajtani azonnal, közvetlenül. Tehát még örüljünk neki, hogy nem rendeletben szabályozták ezt a témát. De ez nekünk nagyon kevés.

Mondjuk ki azért azt is, hogy amíg - ahogy mondottam az első felszólalásomban - Európa nem változtat azon a hozzáállásán, hogy tulajdonképpen kizsákmányolás állapotában tartja a harmadik világbeli országok jelentős részét, illetve a közép-kelet-európai országokat, addig a bevándorlásügy újra fog termelődni folyamatosan, és Magyarország is abban lenne érdekelt, hogy ne abban legyen partner, hogy nyitogassa a kapuit irgalmatlan szélességűre a bejövő bevándorlók előtt, akik közül nagyon rosszmájúnak tartom Szabó Timea megjegyzését, amikor azt mondja, hogy hát azt még nem is tudjuk, hogy a bevándorlók kétharmada az elszakított területekről érkezik. Igen, ez így van. Sajnálatos módon így van, de azért ne csináljunk már ebből itt erényt, ne kovácsoljunk erényt abból, hogy jelenleg még mindig sajnálatos módon önrendelkezési joguktól megfosztva élnek elcsatolt testvéreink, akiknek azt ígérték a wilsoni elvek annak idején, hogy ők majd azért emelt büszke fejű társnemzetek lehetnek akár Romániában is, nem beszélve arról, hogy Szlovákia nem is létezett akkor, Ukrajna nem is létezett akkor, Szerbia sem létezett akkor. Miről beszélünk? A székelyeknek sem képes biztosítani a román állam a katalánhoz, a dél-tirolihoz hasonló tisztességes területi autonómiát, amellyel a saját pénzei fölött saját maguk rendelkezhetnének, a külügy, a pénzügy, a hadügy kivételével egy önálló életet rendezhetnének be a székely hagyományok és a legszebb európai hagyományok figyelembevételével.

És egy utolsó gondolat: európai hagyományokat és európai értékeket kérnek számon mostanában nagyon sokat Magyarországon. Így van? Ezzel szembesülünk. Még Göncz Kinga is, mint a legkomolyabb emberi jogi mérceadó európai szinten, ugye... - ő a Szabadságjogi Bizottság alelnöke, az az ember, aki a szemkilövető Gyurcsány-kormány tagjaként finoman szólva asszisztált azokhoz a jogsértésekhez, amelyekből jelentések is készültek, az Országgyűlés is elfogadott ilyeneket, sőt nemrég tárgyaltuk, vagy most tárgyaljuk még a Balsai-jelentést, amelyben terrorcselekménynek nyilvánítják a 2006 őszi gyurcsányista vérengzéseket. Tehát gyakorlatilag ha visszatekintünk az alapkérdésre, az európai értékeket pontosan az fenyegeti, ez a típusú kizsákmányoló, gyarmatosító típusú politika, amellyel a magyar cukoripart is például tönkretették. Ma lesz a cukorágazattal kapcsolatos vizsgálóbizottságról szóló jelentés. Hogy lehet az, hogy elvesztettük lényegében a cukoriparunkat, átjátszották külföldieknek volt KISZ-vezetők és bűntársaik, és utána ezek a külföldi cégek lényegében egyetlenegyet hagytak Magyarországon, jelenleg a cukorfogyasztásunk harmadát tudjuk saját forrásból fedezni.

A migrációval szemben Magyarországnak az kell hogy az álláspontja legyen, hogy nyilván egy szükséges, indokolt keretben, jól képzett munkaerő esetében akár tegyük is lehetővé, főleg a testvérnépek, a türk testvérnépek számára adjunk egy specializáltabb státust. De nem tudunk adni, hozzáteszem, mert az Európai Uniónak egy közös politikájáról van szó, amelyben nekünk a mozgásterünk lényegében annyi, hogy ilyen ultimátumokat vagy elfogadunk, vagy nem. Hát, ez az, amiből nem kérünk, ezért mondja a Jobbik azt, hogy az Európai Unió Magyarország számára nem eredményez jót, és ezért kell az Európai Uniót népszavazást követően elhagyni és új nemzeti önrendelkezés útjára lépnie Magyarországnak.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kettő percre következik Egyed Zsolt jobbikos képviselő úr.

EGYED ZSOLT (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Sajnálom, hogy Szabó Timea képviselőtársam elment. Mélységesen felháborítottak a szavai. Itt, ezen a helyen, gondolom, akár Wittner Mária, akár Murányi Levente képviselőtársam nevében is kikérhetem, hogy ő a pakisztáni, indiai és egyéb éhségmenekülteket az '56-os forradalom hőseihez hasonlította. (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Szégyen!) Jellemző a liberális pártra egyébként egy ilyen fontos vitánál, hogy egyetlenegy képviselőjük sincs itt a parlamentben, a munkahelyén. (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Meg se hallgatja!)

Visszatérve magára a törvényre, tisztelt képviselőtársaim, úgy gondolom, hogy itt beszéltek többen is éhségmenekültekről, először mindenki söprögessen a háza táján, házon belül, és utána tekintgethetünk kifelé. Hol is tart most Magyarország? Magyarország ott tart, hogy van egy, gyakorlatilag a válsághoz és a magyarországi helyzethez mérten élhető Dunántúl, és gyakorlatilag van egy rezervátumszerű Kelet-Magyarország, ahonnan előbb-utóbb szintén el fog indulni egy belső migráció az országba, mert az emberek már lassan nem fognak tudni mit enni.

(13.30)

És itt kérném meg szocialista képviselőtársaimat is mély tisztelettel, hogy fejezzék be a rasszistázást meg a fasisztázást, mert ennek a helyzetnek többek között ők az előidézői. (Kovács Tibor: Szólj, hogy ne mondjon olyanokat, amiket nem mondtunk.) Önök az előidézői annak a helyzetnek, hogy a cigányságot Borsod megyében leszoktatták a munkáról, önök annak a felelősei, hogy Kelet-Magyarország lassan élhetetlenné válik. (Dr. Veres János közbeszól.) Kérem, hogy ezzel ne vitatkozzanak, mert ez tény.

A belső migrációra visszatérve, én úgy gondolom, ha egy ország ilyen helyzetben van, ilyen súlyos belső problémák vannak, először mindenképpen ezt kell megoldanunk, mert nem alkalmas a magyar nép arra, nem tudja azt a magyar nép felvállalni, hogy külföldről beözönlő menekülteket etessen.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. (Dr. Veres János: Ne nézd le a magyar népet! - Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Ti nézitek le! Ti aláztátok meg a magyar népet. Szégyelljétek magatokat! Örüljetek neki, hogy itt lehettek. - Kovács Tibor: Fogd vissza magad!) Megkérdezem, hogy kíván-e még valaki hozzászólni. (Nincs jelentkező.) Jelentkezőt nem látok.

Kérdezem Kontrát Károly államtitkár urat, hogy kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Jelzésre:) Kontrát Károly államtitkár úré a szó.

DR. KONTRÁT KÁROLY belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! (Kovács Tibor: Majd tőled fogunk engedélyt kérni. Egy szélsőséges párt képviselőjétől.)

ELNÖK: Ne kiabáljon, kedves képviselő úr! (Az elnök csenget. - Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Te vagy szélsőséges. Magyarellenes. Szégyelld magad! Takarodj! Takarodj innét!) Tisztelt Országgyűlés! Kérem a jobbikos és az MSZP-s képviselőket, hogy fejezzék be. (Dr. Veres János: Mi alapján? - Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Miket csináltál kelet-magyarországi emberek ellen? Senkiházi! - Dr. Veres János: Te vagy az.) Kérem Gaudi-Nagy Tamás képviselő urat és az MSZP-s képviselő urakat, hogy fejezzék be. (Dr. Gaudi-Nagy Tamás, dr. Veres János és Kovács Tibor tovább vitatkoznak.) Kontrát Károly államtitkár úré a szó.

DR. KONTRÁT KÁROLY belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Urak! Az előbb arról beszéltek a jobbikos képviselő urak is, hogy ez nagyon nagy fontosságú törvényjavaslat, amelynek vitája során nagyfokú figyelmet indokolt tanúsítani. Én meghallgattam mindenkit, arra kérem önöket, hogy engem is hallgassanak meg a válaszom során. Megtisztelőnek tartom. Köszönöm szépen.

Először is szeretnék köszönetet mondani a bizottságoknak a támogatásért. Borbély Lénárd a honvédelmi és rendészeti bizottság előadója volt, aki elmondta, hogy 18 szavazattal egyhangúlag általános vitára alkalmasnak találta, csakúgy, mint az alkotmányügyi bizottság, amely többségi döntéssel találta általános vitára alkalmasnak 21:3 arányban. Gaudi-Nagy Tamás képviselő úr a kisebbségi véleményt adta elő. Amivel kapcsolatban engedje meg képviselő úr, hogy egy hasonlatát vagy összevetését visszautasítsak, amikor is azt mondta, hogy Magyarországot szemétlerakó hellyé tették, és azt követően arról kezdett beszélni, hogy a bevándorlás esetleg hasonló problémát okoz. Úgy gondolom, hogy ennek az összehasonlításnak nincs helye, ezt visszautasítom.

Ékes József képviselő úr az európai ügyek bizottságának álláspontját ismertette, a bizottság szintén támogatta; valamint Ékes Ilona, aki az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság előadója volt. Köszönöm, Varga Tamás képviselő úrnak, aki a Fidesz álláspontját ismertette, és támogatásra, elfogadásra ajánlotta a törvényjavaslatot. Ugyancsak Harangozó Tamásnak is köszönöm az MSZP képviselőcsoportja nevében elhangzott támogató nyilatkozatát.

Gaudi-Nagy Tamás képviselő úr arról beszélt, hogy diktátumról van szó, ennek a törvényjavaslatnak az elfogadása nem egyéb, mint diktátum, és ezt a törvényjavaslatot ő nem támogatja, diktátumnak tartja. Arról is beszélt, hogy Szlovéniában a külföldiek aránya meghaladja vagy eléri a 15 százalékot, és Nyugat-Európa áttolja a menekülteket Magyarországra; 3 milliós menekültszámról beszélt képviselő úr. Úgy gondolom, fontos, hogy tisztában legyünk azzal, hogy milyen számokról, milyen tényekről tudunk számot adni. Az érintett személyi kör létszáma a következő. 2011-ben Magyarországon 47 elismert menekült és 98 fő oltalmazott volt, ennek összlétszáma 145. Tehát még egyszer mondom, 47 elismert menekült és 98 fő oltalmazott, összesen 145 főről beszélünk. Az elmúlt öt esztendőt figyelembe véve, ha visszatekintünk, akkor is néhány száz fős létszámról beszélhetünk. Tehát nincs szó arról, hogy nagy emberi létszámot jelentene.

Arról is őszintén kell beszélni, és a törvényjavaslat világosan tartalmazza, és ajánlom Gaudi-Nagy Tamás képviselő úr figyelmébe - remélem, visszatér a helyére -, hogy a menekültek és az oltalmazottak nem automatikusan kapják meg az EK letelepedési státust mint második státust, öt év legális tartózkodás után kaphatják ezt meg. Ezt nagyon fontos elmondani, úgy gondolom, többször elhangzott az az igény, hogy öntsünk tiszta vizet a pohárba, beszéljünk őszintén. Ez egyébként világosan szerepel a javaslatban.

A büntetett előélet vizsgálatának hiányát kifogásolta Gaudi-Nagy Tamás képviselő úr. A büntetett előélet vizsgálatára lehetőség van továbbra is. A rendőrség, az Alkotmányvédelmi Hivatal, illetőleg a TEK mint szakhatóság jár el a büntetett előélet vizsgálata során. Az irányelv pusztán az erkölcsi bizonyítvány bekérését nem teszi lehetővé, a nemzeti letelepedésre vonatkozó szabályok alapján azonban erre továbbra is lehetőség van. Tehát ezzel kapcsolatban ezek a tények.

Azzal kapcsolatban, amit Gaudi képviselő úr mondott, hogy az Unió áttolja ide a külföldieket, ez nem felel meg a valóságnak az adott konkrét tényszámokat figyelembe véve. Azt is el kell mondani világosan, tisztelt Országgyűlés, tisztelt képviselőtársaim, hogy a jelenlegi tényszámok azt mutatják, hogy Magyarországról a menekültek inkább Nyugat-Európa felé tartanak, és nem kifejezetten célország Magyarország. Még egyszer mondom, a migráció iránya tehát Keletről Nyugatra. Ami a létszámot illeti, azt is fontos elmondani, Gaudi-Nagy Tamás képviselő úr idézte Szlovéniát, ahol 15 százalékos arányt ér el a külföldi állampolgárok száma, Magyarországon ez a szám 2 százalék körül van. Csak a korrekt és pontos tájékoztatás érdekében, úgy gondolom, fontos volt ezt is elmondani.

Szabó Timea, az LMP képviselője összességében támogatta a törvényjavaslatot. Néhány kifogást megfogalmazott a törvényjavaslattal kapcsolatban. Például az egyik kifogása az volt, hogy a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvényt immár tizenkilencedik alkalommal módosítja a tisztelt Ház. Ezzel kapcsolatban azt szeretném elmondani, én nem számoltam össze, hogy ez valóban a tizenkilencedik-e, de ha képviselő asszony így mondja, akkor bizonyára így van, ezt nem vitatom. De szeretném elmondani, hogy ezeknek a törvényeknek a módosítására akkor kerül sor, ha ez Magyarország nemzeti érdekeinek megfelel.

Engedjék meg, hogy végezetül hangsúlyozzam azt, úgy, ahogy az expozéban is elmondtam, hogy ez a törvényjavaslat Magyarország nemzeti érdekeinek megfelel, ez figyelembe veszi a magyar nemzeti érdekeket, figyelembe veszi az európai uniós kötelezettségeket. Abban bízom, hogy a tisztelt Ház többsége támogatni fogja ezt a törvényjavaslatot, és e tekintetben Magyarország nemzeti érdekeit semmiféle veszély nem fenyegeti, úgyhogy szeretném megnyugtatni minden képviselőtársamat. Abban bízom, hogy sikerül meggyőzni őket, és tudják majd támogatni a törvényjavaslatot.

Még egyszer szeretném megköszönni a figyelmet, és kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a törvényjavaslatot fogadja el.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az elvárt béremelés végrehajtásával és a foglalkoztatással összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a Magyarország 2012. évi központi költségvetéséről szóló 2011. évi CLXXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája a lezárásig. A törvényjavaslatot T/6153., valamint T/6152. számokon megismerhették.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Czomba Sándor úrnak, a Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkárának, a napirendi pont előadójának, 25 perces időkeretben. Öné a szó, államtitkár úr.

(13.40)

Felszólalások:   19-45   45-82   82-146      Ülésnap adatai