Felszólalás adatai

Indítványozom, hogy az Országgyűlés bocsássa részletes vitára a lelkiismereti és a vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvény módosításáról szóló T/5839. számú törvényjavaslatot. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés az előterjesztést 204 igen szavazattal, 32 nem ellenében, tartózkodás nélkül elfogadta.

Indítványozom, hogy az Országgyűlés bocsássa részletes vitára az egyházkénti elismerés elutasításáról szóló H/5854. számú országgyűlési határozati javaslatot.

Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés az előterjesztést 207 igen szavazattal, 33 nem ellenében, tartózkodás nélkül elfogadta.

Indítványozom, hogy az Országgyűlés bocsássa részletes vitára a gyümölcsös ültetvények, valamint a gyümölcsösültetvény-méretet el nem érő, gyümölcsfával betelepített területek összeírásáról szóló 2006. évi XLVIII. törvény módosításáról szóló T/5708. számú törvényjavaslatot.

Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés az előterjesztést 248 igen szavazattal, 1 nem ellenében, tartózkodás nélkül részletes vitára bocsátotta.

Indítványozom, hogy az Országgyűlés bocsássa részletes vitára a gazdasági és monetáris unióban megvalósuló stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződés Magyarország általi aláírásának támogatásáról szóló 5834. számú törvényjavaslatot. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés az előterjesztést 231 igen szavazattal, 22 nem ellenében, tartózkodás nélkül részletes vitára bocsátotta.

Tisztelt Országgyűlés! Bejelentem, hogy az alkotmányügyi bizottság most a határozathozatalt követően a főemelet 58-as szobában ülést tart. Kérjük a bizottság tagjait, hogy szíveskedjenek megjelenni.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a lőfegyverekről és a lőszerekről szóló 2004. évi XXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. (Zaj. - Csenget.) A törvényjavaslatot T/5358. számon megismerhették.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Kontrát Károly úrnak, a Belügyminisztérium államtitkárának, a napirendi pont előadójának, 20 perces időkeretben.

Tisztelettel megkérem képviselőtársaimat, akik halaszthatatlan közfeladat ellátása miatt az üléstermet el kívánják hagyni, szíveskedjenek ezt csendben és mielőbb megtenni. Köszönöm megértésüket.

Államtitkár úr, öné a szó.

DR. KONTRÁT KÁROLY belügyminisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. (Az elnök csenget.) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A közbiztonság általános védelméhez fűződő közérdek alapján az állam joga és kötelessége, hogy az emberi élet védelme érdekében korlátozásokat alkalmazzon, vagyis a legális fegyvertartást szabályozza. E törvényjavaslattal a nemzeti együttműködés kormánya a lőfegyverek szabályozásának módosítását terjeszti elő.

A lőfegyverek megszerzése, tartása és használata, valamint a lőfegyverekre irányadó szabályok Magyarországon (Zaj. - Az elnök csenget.) 250 ezer vadász, sportlövő és egyéb polgári fegyvertartó mindennapjait határozzák meg. A jogalkotónak ugyanakkor kötelessége 9 millió 750 ezer fegyvert nem tartó ember biztonságát és érdekeit is képviselni.

(10.00)

Ezért lényeges volt, hogy a törvényjavaslat előterjesztését megelőzően széles körű egyeztetés történjen. Az érdekeltek, így például az Országos Magyar Vadászati Védegylet, az Országos Magyar Vadászkamara, a Polgári Kézilőfegyver- és Lőszervizsgáló Kft. mellett az országgyűlési biztos, a Legfőbb Ügyészség és a Honvédelmi Minisztérium egyetértett a tervezet céljával és a szabályozás eszközeivel.

A jelenleg hatályos törvényt 2004-ben alkotta meg az Országgyűlés, ez a 2004. évi XXIV. törvény. A törvényjavaslat már a megszületésekor jelentős problémákkal küzdött. A kormányzati rendeletalkotás további olyan szabályokat hozott létre, amelyeket, ha lehet, még nehezebb volt betartani. Mindenekelőtt a vadászati és sportlövészeti célú lőfegyvertartás tekintetében merültek fel a gyakorlat, az alkalmazás során problémák.

A számok azt mutatják, hogy a lőfegyverrel elkövetett bűncselekményeket a legjelentősebb számban illegálisan, magyarán törvénytelenül szerzett fegyverekkel követik el Magyarországon. Mivel a regisztrált fegyvereket ballisztikai eljárásokkal rendkívül könnyű azonosítani, ezért az engedéllyel tartott fegyvereket igen ritkán használják bűnelkövetéshez. Egyes álláspontok szerint az oktatással egybekötött civil lőfegyvertartás akár a személy elleni erőszakos és a vagyon elleni bűncselekmények számának visszaesésével is járhat. Rá kell azonban mutatni a balesetveszélyre és a lőfegyverek, lőszerek tartásának egyéb kockázataira is. Az engedéllyel tartott lőfegyverek aránya Magyarországon az ENSZ statisztikái szerint viszonylag alacsony: 2,5 a 100 főre jutó fegyverek száma jelenleg Magyarországon.

Tisztelt Országgyűlés! A fegyvertartás három fontos kérdés rendezését igényli. A legfontosabb kérdés, hogy ki ne tarthasson fegyvert. Ebben a kérdésben az új javaslat célja egyértelmű: nem tarthatnak fegyvert a szándékos, személy elleni erőszakos bűntettesek és a társadalomra veszélyes bűncselekményért jogerősen elítélt bűnelkövetők. A hatályos fegyvertörvény meghatározza a szükséges engedély megadását kizáró bűncselekmények és szabálysértések körét is. Ezek elkövetése teljesen vagy meghatározott ideig kizárja az engedély megadását, illetve a lőfegyver jogszerű megszerzését és tartását. A tisztelt Országgyűlés előtt fekvő javaslat a gyakorlati tapasztalatok tükrében változtat: a hatósági engedély megadását kizáró bűncselekmények és szabálysértések körét pontosítja. A javaslat a korábbi elítéléshez kapcsolódó kizárások időtartamának mérsékelt leszállítására is tartalmaz rendelkezést.

A második legfontosabb kérdés az, hogy milyen körülmények között tartható fegyver. A legális fegyverhasználóktól kapott visszajelzések alapján a hatályban lévő lőfegyverjogszabályok túlzottan bürokratikusak, az aktatologatás pedig nem lehet célja a nemzeti együttműködés kormányának. Ez az állapot elsősorban a vadászati és sportcélból tartott lőfegyverek vonatkozásában áll fenn. A módosítás nem eredményezi azt, hogy a jövőben hatósági engedély nélkül lehet lőfegyverhez jutni. A lőfegyverek első alkalommal történő megszerzése továbbra is kizárólag hatósági engedély birtokában lesz lehetséges. A lőfegyvertartáshoz szükséges hatósági engedéllyel már rendelkező személyek a javaslat szerint újabb külön engedély nélkül szerezhetnének további lőfegyvereket. A későbbiekben megszerzendő további lőfegyverek ugyanezen engedélyben kerülnek bejegyzésre.

Tisztelt Országgyűlés! A harmadik kérdés pedig az, hogy mit tehet a legális lőfegyverbirtokos. Az előttünk fekvő javaslat bevezetné a hatósági engedély alapján végzett házilagos lőszerszerelés és újratöltés intézményét. Ez az intézmény a jogszabályban előírt vizsga alapján kiadott hatósági engedéllyel rendelkezők számára lehetővé tenné a lőszer saját felhasználás céljára történő házilagos gyártását. Fontos hangsúlyozni, hogy a hatósági engedély, valamint a vizsgakötelezettség előírása mellett a házilagos lőszerszerelés és újratöltés biztonságos végrehajtását szavatoló biztonsági követelményeket is megállapítja.

Tisztelt Országgyűlés! Az államnak a lőfegyvertartással kapcsolatban vannak kötelezettségei. Az államnak szükséges pontos, megbízható és naprakész adatnyilvántartással rendelkeznie a fegyvertartókról. A tervezett jogszabály-módosítás pontosítja a frissen legyártott lőfegyverekre és lőszerekre vonatkozó adatszolgáltatás, illetve adatnyilvántartás rendjét. Ez lehetővé teszi a lőfegyverek életútjának eddiginél hatékonyabb, pontos nyomon követését.

Az előbb felsorolt érvek miatt a jelen törvényjavaslat, a később kidolgozandó végrehajtási szabályok a nemzeti együttműködés programjában kiemelten fontosnak nyilvánított közrend és közbiztonság érdekeit nem veszélyeztetik, ugyanakkor jelentős mértékben hozzájárulnak a fegyvertartás szabályainak betarthatóságához.

Az önök előtt fekvő törvényjavaslat elfogadása után a kihirdetését követő hónap 15. napján, 15-én lép majd hatályba.

Az elmondottakkal a törvény fontosabb elemeit, újdonságait mutattam be. Szeretném, ha a törvényjavaslat általános vitájában megalapozott szakmai érveket hallhatnánk, és amennyiben ezek a törvényjavaslat céljával harmonizáló módosítások, akkor azokat a kormány mérlegeli, és elfogadása esetén a javaslatba be fogja építeni.

Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy támogassa és szavazza meg a beterjesztett törvényjavaslatot.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a bizottsági álláspontok ismertetésére kerül sor, a napirendi ajánlás szerint ötperces időkeretben.

Megadom a szót Tóth Gábor képviselő úrnak, a honvédelmi és rendészeti bizottság előadójának.

TÓTH GÁBOR, a honvédelmi és rendészeti bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tájékoztatom a tisztelt Házat, hogy az Országgyűlés honvédelmi és rendészeti bizottsága 2012. február 7-ei ülésén megvitatta a lőfegyverekről és a lőszerekről szóló 2004. évi XXIV. számú törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot. A bizottság 18 igen szavazattal, egyhangúlag általános vitára alkalmasnak találta a törvényjavaslatot.

A honvédelmi és rendészeti bizottság ülésén a Belügyminisztérium képviselője ismertette a rövid és főként technikai módosításokat tartalmazó javaslatot. A Belügyminisztérium által ismertetett álláspont szerint, mivel a jelenlegi törvény számos bürokratikus és fölösleges adminisztratív terhekkel járó szabályozást tartalmaz, ezért annak módosítása a gyakorlati életben történő megfelelő alkalmazhatóság érdekében vált szükségessé.

A javaslat négy szabályozási tárgykört tartalmaz, amelyek elsősorban a vadászati és sportlövészeti célú lőfegyvertartás tekintetében felmerülő problémák megoldását kívánják előmozdítani. A módosítás lehetőséget teremtene továbbá egy új nyilvántartási rendszer bevezetésére, amely a nemzetközi elvárások teljesítésének irányába tenne fontos lépést. Mindezek alapján nemcsak a fegyvertartó személyéről, hanem minden legyártott fegyverről, illetve fegyveralkatrészről teljes körű nyilvántartás jönne létre, melynek révén a fegyverek útja a legyártástól a többszöri eladásig pontosan nyomon követhetővé válna.

Tisztelt Országgyűlés! A parlament honvédelmi és rendészeti bizottságának egyhangú véleménye alapján az előterjesztést általános vitára alkalmasnak tartjuk, és javasoljuk a tisztelt Háznak ennek elfogadását.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A sport- és turizmusbizottság álláspontját Bánki Erik elnök úr ismerteti.

Öné a szó.

BÁNKI ERIK, a sport- és turizmusbizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő törvényjavaslatot a parlament sport- és turizmusbizottsága is megtárgyalta, miután a lőfegyvertartás mind turisztikai szempontból - elsősorban a vadászat céljára használt fegyverek szempontjából -, mind sportcélból izgalmas és érdekes lehet.

A bizottsági tárgyaláson alapvetően nem hangzottak el a törvényjavaslattal ellentétes, annak szellemiségét nem képviselő vagy éppen egyéb irányban megoldást kereső vélemények. Alapvetően szerencsésnek találtuk azt, hogy ez az új szabályozási környezet létre tud jönni.

A törvényjavaslat oka és célja, ahogyan azt az államtitkár úr is elmondta a bevezetőjében, hogy átvezetésre kerüljenek azok a módosítások, amelyek az elmúlt években a törvény alkalmazása során a gyakorlati tapasztalatok kapcsán váltak szükségessé.

(10.10)

Itt megjegyzem, hogy lesznek olyan javaslataink, egyeztetve a Magyar Sportlövő Szövetséggel, amelyek a sportcélú felhasználás szempontjából egyszerűsítenék az adminisztrációt, ugyanakkor megtartanák a fegyvertartással kapcsolatos biztonsági rendszerek erejét is, elsősorban itt a lőtéren való lőfegyverhasználattal kapcsolatos rendelkezésekre gondolok. Ezeket a módosító indítványokat nyilván be fogjuk nyújtani majd az általános vita lezárásáig, és reményeim szerint majd meg tudjuk szerezni a parlamenti többséget is amögé, hogy ezek a törvényjavaslatba beemelésre kerüljenek.

Van néhány olyan módosítási javaslat egyébként, amely véleményünk szerint az egész törvényjavaslat hatását és eredményességét növelni tudja. Azt gondoljuk, hogy ezekre is alkalmunk nyílik, a bizottság előtt majd a módosító indítványok kapcsán erről külön szavazni is tudunk.

Nagyon fontosnak tartjuk egyébként azt is, hogy nyilvántartásba kerülnének a legyártott fegyverek és fegyverelemek, amely azt jelenti, hogy pillanatnyilag a fegyvertartókat és nem a fegyvereket tartja nyilván a törvény. Tehát egy olyan köztes időszakról beszélhetünk, amikor a fegyverek ugyan elkészültek, a gyártó ezt legyártotta, de még senkinek nem került a tulajdonába, hiszen a gyártónál van. Azt gondoljuk, hogy ez is egy olyan fontos eleme lenne a fegyvergyártásnak és a fegyvertartásnak, amelyre külön szabályozás érdemes. Azt gondoljuk, hogy a törvényjavaslat ezt a kérdést is kellő hangsúllyal kezeli.

Véleményünk szerint egyébként az európai uniós normáknak és előírásoknak is megfelelő ez a törvényjavaslat, tehát így a bizottság is többségi szavazásával általános vitára alkalmasnak tartotta.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Most az írásban előre bejelentett képviselői felszólalások következnek. Elsőként megadom a szót Kulcsár József Ferenc képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából, 15 perces időkeretben. Öné a szó, képviselő úr.

KULCSÁR JÓZSEF FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Mint ahogy már a bizottsági ülésen is elhangzott, szükségessé vált a polgári célú lőfegyverek, lőszerek és egyéb fegyverek megszerzésére, tartására, valamint használatára vonatkozó joganyag felülvizsgálata, hiszen a jelenleg hatályos szabályanyag hatálybalépése óta eltelt időszakban szerzett tapasztalatok és a nemzetközi szabályozásokban történt változások ezt szükségessé tették.

A javaslat számos módosítása közül én egynéhányat szeretnék kiemelni. Az adminisztrációval kapcsolatban az első, hogy a javaslat szerint megszűnne a megszerzési engedély intézménye, ami azt jelenti, hogy első alkalommal, nyilvánvalóan minden fegyverfajta esetében egységesen szükség lenne a megszerzési engedély kiadására, majd ezt követően, aki már rendelkezik fegyvertartási engedéllyel, nem lenne szükséges ismételten a következő fegyverre megszereznie ezt az engedélyt, csak magát a fegyverhasználati engedély megszerzését. Ez lényegében egy plusz adminisztratív tehertől szabadítaná meg a fegyvertartókat, és megkönnyítené az ügyintézés menetét.

Az igazolások beszerzésén is könnyít a jogszabály, a javaslat. Az adatigazolás rendjére vonatkozóan is új szabályt tartalmaz a javaslat, amelynek lényege, hogy első alkalommal, amikor az állampolgár a hatósághoz fordul az engedély megszerzése érdekében, akkor kétféle módon tudja beszerezni az iratokat: vagy a hatóságot kéri föl, hogy a hatóság rendszerében az iratokat elintézze, vagy ő viszi be azokat az iratokat, amelyek szükségesek az engedélyhez.

Itt már elhangzott két felszólalásban is, és én is ezt az egyik legfontosabbnak tartom, egy új nyilvántartási rendszer kialakítása lenne szükséges a nemzeti és a nemzetközi elvárásoknak megfelelően. Ez azért lenne különösen fontos, mert jelenleg csak olyan nyilvántartás létezik, amely a fegyvertartó személyt tartja számon, azonban szükséges lenne egy olyan nyilvántartási rendszer is, amelynek segítségével bármely legyártott fegyver és fegyveralkatrész útját követni lehetne. Ez azt jelentené, hogy minden legyártott fegyver nyilvántartásba kerülne, és ettől a pillanattól nyomon lehetne követni, hogy ki mikor, kinek adott el lőfegyvert. Úgy vélem, ez nemcsak a fegyvertartók, hanem a hatóságok számára is nagy segítség lenne.

Kérem, hogy támogassák a javaslatot. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Juhász Ferenc képviselő úr, az MSZP képviselőcsoportjából. Megadom a szót, képviselő úr.

JUHÁSZ FERENC (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Kedves Vendégeink! A fegyvertartásról, lőfegyverekről és lőszerekről szóló törvény számos kérdést vethet föl szerte Európában. A fegyver egy olyan sajátos eszköz, amely a személyes viszonyokat egészen furcsán köti meg. Van, akinek ez az élete, szerelme, szenvedélye, van, akinek egyszerűen csak sporteszköz, van, akinek hobbi, van, akinek a fegyver maga a biztonság első számú garanciája, és teljesen természetesen nagyon sokan vannak olyanok, akiknél a fegyver a biztonság első számú fenyegetése. Ebben a szituációban nagyon-nagyon fontos, hogy olyan szabályozást alakítsunk ki Magyarországon is, amely nem sérti annak a 97,5 százalék embernek az érdekeit, akinek nincs fegyvere, ugyanakkor pedig annak a 2,5 százaléknak, amelyről államtitkár úr is beszél, nyújtsunk korrekt lehetőséget arra vonatkozóan, hogy a fegyverét tarthassa, hogy a fegyverét használhassa, és ennek a szabályrendszerét kell egészen pontosan kialakítani.

A most előterjesztett törvényjavaslat a Magyar Szocialista Párt által alapvetően támogatható törvényjavaslat, mert hiszen olyan szabályokat vezet át, amelyekről korábban már a parlament döntött, illetőleg olyan szabályt kezdeményez, amely meggyőződésünk szerint abban az értelemben valamennyiünk számára fontos, hogy a fegyvert a gyártása pillanatától nyilván kell tartani, éppen ezért a mozgása nyomon követhető. Álláspontunk az, hogy ma Magyarországon a társadalomra és a biztonságra nem a legálisan tartott fegyverek jelentik a nagyobb veszélyt, hanem sokkal inkább az illegálisan tartott fegyverek jelentik a nagyobb veszélyt, hiszen az állam, mint ahogy eddig is, alapvetően nyomon tudja követni a legálisan tartott sporteszközöket, önvédelmi eszközöket.

Az államtitkár úr az expozéjában három elemet említett, amelyre választ kell találni a fegyvertörvény kapcsán. Azt mondta volt, hogy az első nagyon fontos elem, hogy ki ne tarthasson a szabályozási körben fegyvert. A második fontos elem, hogy milyen körülmények között tarthatóak a fegyverek. A harmadik, szó szerint idézem, hogy mit tehet a fegyverbirtokos. Én azt mondom, hogy van egy negyedik is, és én az elsőről és a negyedikről szeretnék konkrétan beszélni.

A negyedik nem más, mint hogy mi az állam feladata, mi a hatóság feladata a szabályozási rendszerben, az ellenőrzésben, milyen funkciói lehetnek. Ez éppen olyan fontos, mint az, hogy egyébként a fegyver birtokosa saját fegyverével mit tehet és mit nem. Az első pedig, hogy ki ne tarthasson fegyvert. Mi alapvetően nem támogatjuk a kormánynak azt a kezdeményezését, amely a fegyvertartás feltételeinek enyhítését irányozza elő. Az egyik legnagyobb bajunk ezzel a javaslattal kapcsolatosan az, hogy tudniillik vannak olyan bűncselekményformák, amelyeket ezt követően már nem zárunk ki a fegyvertartás tekintetében, azaz bizonyos bűncselekményformákat el lehet követni, és azt követően is lehet fegyvert tartani.

Én illő tisztelettel kérem képviselőtársaimat és a többségi frakciókat, hogy legyenek kedvesek újragondolni, hogy mi indokolja, mi az a múlhatatlan társadalmi érdek, ami indokolttá teszi azt, hogy néhány, még ha enyhe súlyú bűncselekménnyel is elítélt egyén a későbbiekben fegyvert tarthasson. Mi azt mondjuk, hogy ez a fajta enyhítés nem indokolt, ez a fajta enyhítés nem célszerű, még akkor sem, hogyha van két-három egyedi példa arra, hogy valaki méltánytalanul nem kaphat. Minden bizonnyal az a vágy, hogy én fegyvert akarok tartani, az egyfajta visszatartó erő is a későbbiekben a tekintetben, hogy elkövethetek-e bizonyos bűncselekményeket, amelyek adott esetben a későbbiekben tilalmaznák azt a szándékomat, hogy én fegyvert tartsak.

(10.20)

Nagyon kérjük, hogy a kormány legyen kedves újragondolni a javaslatot, és térjen vissza az eredeti mederbe, ami nem túl szigorú, de szigorúbb a jelenleg kezdeményezettnél. Ha tetszik, a mostani javaslat egy erős liberalizációs elemet tartalmaz a tartás tekintetében. Mi alapvetően a 97,5 százalék érdekében és szándékai alapján gondoljuk azt, hogy ez nem célszerű.

A másik, ami nem föltétlenül jogszabályi kérdés, de nagyon fontos morális kérdés a fegyvertartás tekintetében: a fegyvertartók legnagyobb táborát mégiscsak a vadászok jelentik, azok a vadászok, akik alapvetően arra esküdtek föl, hogy a szenvedélyük szolgálatában mégiscsak a természetet védik és oltalmazzák. Ez a törvényjavaslat kiveszi azt a bűncselekményt, amely a természetkárosításról szól, és amely tilalmazná a későbbiekben a fegyvertartást. Abszurdnak tartjuk azt, hogy ha valaki a természetet károsítja, ha valakit jogerősen elítélnek természetkárosító tevékenységéért, a későbbiekben ennek ellenére kaphasson lőfegyvert, aki egyébként nagy valószínűséggel arra használja a lőfegyverét - a többség legalábbis igen -, hogy a természetet gondozza, ápolja vagy éppenséggel a szenvedélyét ott élje ki. A kettő nagyon-nagyon erős ellentmondásban van, és az a nagyon határozott álláspontunk - az imént még itt láttam Illés államtitkár urat, és azt remélem, az övé is -, hogy a természetkárosítás egy olyanfajta cselekmény, amely egészen bizonyosan okkal-joggal zárja ki a fegyvertartásból a természetkárosítót.

Nos, ez az a két elem, amelyet mi ebben a törvénytervezetben alapvetően liberalizációként emlegetünk, és amellyel nem értünk egyet. Azaz azt javasoljuk, én magam írtam alá azt a módosító javaslatot, amely ennek a korábbi állapotba történő visszaállítását kezdeményezné, és amelynek megvalósulása esetén nagyon jó szívvel tudnánk támogatni ezt a törvényjavaslatot, mert olyanfajta adminisztratív és egyéb könnyítéseket tartalmaz, ami nem keseríti meg a 2,5 százaléknyi szenvedéllyel hódoló embernek az életét és magát a fegyverrel való működését, ugyanakkor az államnak - és erről szól a negyedik elem, amiről beszélni szeretnék - biztosítja azt a fajta ellenőrzési lehetőséget, amely mindenféleképpen szükséges a fegyvertartókkal szemben, és amely egyébként egy kiegyensúlyozott lehetőséget biztosít Magyarországon mindazoknak, akik szenvedélyből, sportból, hobbiból vagy egyéb okkal tartanak fegyvert, azokkal szemben, akik nem, holnap sem és ma sem tartanak fegyvert.

Összességében tehát illő tisztelettel arra kérjük a kormánypártiakat, hogy támogassák a módosító javaslatunkat, amely nem ördögtől való, a jelenlegi szabályozást tartja fenn a bűncselekményi tilalmak tekintetében, és szavazzuk meg ezt a törvényt oly módon, hogy valóban könnyítéseket, adminisztratív feloldásokat tartalmazzon azok számára, akik a fegyverüket épp olyan komolyan veszik, mint a jogszabályokat.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra jelentkezett Zagyva György Gyula képviselő úr, a Jobbik képviselőcsoportjából. Megadom a szót, képviselő úr.

ZAGYVA GYÖRGY GYULA (Jobbik): Köszönöm a szót. Alapvetően mi is nagyrészt támogatjuk ezt a törvényjavaslatot, egy-két kisebb hiányosságtól eltekintve, meg egy-két olyan dologtól eltekintve, ami az eredeti, nem a Fidesz által megírt tervezetben szerepelt, és utána ezt a kormánypárt egyszerűen kihagyta a törvényjavaslatból. Erre azért majd szeretnénk indoklást kérni, hogy ez miért történt meg, és majd ki fogjuk fejteni, hogy mire gondolunk.

Először is fel szeretnénk sorolni azt a pár alapdolgot, amivel teljes mértékben egyetértünk és üdvözöljük, hogy ez megváltozik a törvényben. Azoknál, akik már amúgy is tarthatnak lőfegyvert - vadászok, sportlövők vagy olyanok, akik önvédelmi fegyvert tarthatnak -, azoknak az életét megnehezítette eddig a felesleges bürokrácia meg a már többször említett megszerzési engedély megléte. A felesleges bürokráciát enyhítik, a felesleges papírmunkát enyhítik, illetve a teljesen felesleges megszerzési engedélyt eltörlik, illetve megkönnyítik a fegyvertartók életét azzal, hogy engedélyezik a házilagos lőszerszerelést és újratöltést. Ez nagyon sok vadász és sportlövő életét fogja megkönnyíteni, illetve olcsóbbá tenni; például a sportlövészetet. Ezzel semmiféle veszélyt nem fognak jelenteni a társadalomra.

Nagyon örülök annak, hogy Kontrát államtitkár úr a bevezetőjében külön kiemelte, hogy általában nem az engedéllyel tartott lőfegyverekkel követik el a bűncselekmények nagy részét, mert megmondom őszintén, én attól tartottam, hogy arról kell majd vitatkozni az általános vitában, hogy nekünk azt kell bizonyítani, hogy nem az engedéllyel tartott lőfegyverekkel követik el a bűncselekményeket, attól tartottunk, hogy az lesz majd az egyes képviselők véleménye, és hogy ezért kellene például majd bizonyos esetekben szigorítani; mint ahogy az MSZP-s hozzászólónál éreztem is ilyet, bár teljesen nem lett kifejtve.

A lényeg, hogy ebben az előzetes tervezetben szerepelt egy olyan lehetőség, amely kibővítené az önvédelmi fegyvertartás lehetőségét egy olyan kategóriára, hogy csak és kizárólag az állampolgár házában, birtokán lehetne tartani ezt a típusú lőfegyvert, nem lehetne kivinni semmilyen körülmények között az utcára, csak a házban, csak a portán lehetne tartani. Ezért lenne ez elnevezve úgynevezett otthonvédelmi vagy birtokvédelmi fegyvernek. Tehát semmilyen körülmények között nem lehetne ezt az utcára, a társadalomba vinni, s csak és kizárólag fegyvervizsga után, illetve konfliktuskezelői tréning elvégzése után lehetne ezt megszerezni. Ezt a kitételt a Fidesz kivette a törvényből. Államtitkár úrtól majd kérnék egy indoklást, hogy ezt miért tették. Mi indokolja, hogy az állampolgároktól, akik ha egy fegyvervizsgát le tudnak tenni, egy fegyvertartási engedélyt meg tudnak szerezni, akkor nyilván nem büntetett előéletűek, veszélytelenek, nem követtek el olyan bűncselekményt, ami alapján ne lehetne fegyvert adni a kezükbe, elvégeznék ezt a konfliktuskezelői tréninget, illetve megszabná ez a szabályozás, hogy csak és kizárólag hosszú csövű revolvert lehetne ilyen célra tartani, tehát még rejtve se lehetne viselni, ha az állampolgár esetleg úgy gondolná, hogy ő mégis ezzel a portáról ki nem vihető fegyverrel akarna kirabolni egy OTP-bankot, akkor nem tudná könnyen megtenni, mert nem tudja elrejteni a fegyvert, mert csak hosszú csövű revolver, illetve hosszú csövű, huzagolatlan, egylövetű sörétes fegyvert lehetne tartani erre a célra, ami teljesen meg is felelne.

Nagyon örültünk ennek a szabályozási tervnek. Ez annak idején másfél évig elérhető is volt az interneten, aztán amikor ebből úgymond hivatalos törvényjavaslat lett, akkor ez egyszerűen kikerült belőle. Pedig a világon nagyon sok országban ennél jóval megengedőbb a törvény. Ez a rész, amiről most beszéltem, szinte egy az egyben szerepel a finn fegyvertartási törvényben. Szerintem senki nem vádolhatja Finnországot azzal, hogy ott diktatúra lenne, senki nem vádolhatja Finnországot azzal, hogy nem lenne európai állam, sőt, a liberális demokráciák etalonjának szokták emlegetni Finnországot. A finn fegyvertörvényben szerepel az otthonvédelmi kategória, egy átlag finn, egy vidéki tanyán lakó ember tarthat a házában sörétes puskát, és ha éjszaka betolakodók lepik meg, akkor ezzel megvédheti magát. Nyilván az esetek túlnyomó többségében - erről vannak statisztikák - nem is szokták használni az ilyen fegyvereket, istenigazából mindenki tudja az ottani országokban, a törvényalkotók is és az ezt a fajta fegyvert használók is, hogy ez a kategória elrettentési céllal van.

(10.30)

Engedve, a piti bűnözők eleve úgy tekintenek, mondjuk egy vidéki házra, hogy ott sanszos, hogy ott fegyver lehet, kevésbé tekintik prédának, kevésbé próbálnak oda betörni. Az állampolgár pedig, aki egy ilyen fegyvert tart otthon, megtette az összes szükséges intézkedést, betartotta az összes előírást, és elég komoly energiákat fektetett abba, hogy megszerezhesse ezt a fegyvert. Gondoljunk bele, nem olcsó egy ilyen fegyver. Azt megveszi, levizsgázik, tanul érte, hónapokon keresztül erre energiát fordít, befizeti az államnak az egyébként nem kevés vizsgadíjakat, minden szükséges papírt megszerez, tehát nyilván nem akarja ezt a fegyvert elveszíteni, kínosan ügyel arra, hogy az ellenőrzéseknek megfeleljen, hogy ez a fegyver nála maradhasson. Viszont az ottani statisztikák alapján a szubjektív biztonságérzetét százszorosára emeli.

Gondoljunk bele, mondjuk egy tanyán, a világtól elzártan, ahol a legközelebbi város 30 kilométerre van, kint él két kutyával egy idős házaspár. Lehet, hogy nem támadták még meg őket. De nem tudom, ki él olyan körülmények között önök közül, ahol esetleg éjszaka nem járnak emberek, a legközelebbi szomszéd, mondjuk 5 kilométerre van, ez most extrém eset, mert a mai közbiztonsági helyzetben azért egy faluban is lehet félni, rettegni. De a szubjektív biztonságérzet sokkal nagyobb, ha tudjuk, hogy van egy puskánk a szekrényben, amit, ha ne adj' isten, arra kerül sor, akkor elő tudunk venni, és akár elrettentő célzattal tudjuk használni. Mondom, azokban az országokban, ahol ez a kategória létezik, a statisztikák azt mutatják, hogy ezek a fegyverek nagyrészt nincsenek használva. Nagyon ritkán van az, hogy az otthonvédelmi fegyverrel lelőnek egy betolakodót vagy rablót. Az meg aztán a lehető legritkább esetben fordul elő, hogy otthonvédelmi fegyverrel bűncselekményt kövessenek el.

Én nagyon kérem a kormánypártok képviselőit, hogy ezt a lehetőséget fontolják meg, illetve eleve kérdezném államtitkár úrtól, hogy ez miért került ki a törvényből, mi indokolja azt, hogy ezt nem veszik figyelembe. Aztán a normál hozzászólásunkban még elmondjuk, én és képviselőtársam, hogy még milyen kisebb dolgokban szeretnénk változtatást. De nagyrészt egyetértünk a törvénnyel.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra jelentkezett Dorosz Dávid képviselő úr, az LMP képviselőcsoportjából. Megadom a szót, képviselő úr.

DR. DOROSZ DÁVID (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Elöljáróban szeretném elmondani, hogy a Lehet Más a Politika kifejezetten örül annak, hogy Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes úr a vadászatot ilyen aspektusból is meg tudja közelíteni, és nem csak olyan tevékenységet tud folytatni, mint amelyek néhány hónappal ezelőtt napvilágra kerültek. A Lehet Más a Politika a múlt évben azonnali kérdéssel fordult a minisztériumhoz, hogy tervezik-e a lőfegyverekkel kapcsolatos szabályozás enyhítését, megváltoztatását. Akkor azt a választ kaptuk, hogy ez nincs tervben, éppen ezért viszonylag nagy meglepődéssel fogadtuk ennek a törvényjavaslatnak a Házhoz való benyújtását.

Alapvetően azt látjuk ebben a törvényjavaslatban, hogy vannak benne jó elemek, és sajnálatos módon vannak benne rossz elemek. Szeretnénk azt leszögezni, hogy a Lehet Más a Politika nem fog támogatni semmilyen olyan javaslatot, amely a fegyver megszerzésének enyhítését szolgálná. Éppen ezért ezekhez kapcsolódóan módosító javaslatokat nyújtottunk be, illetve Szabó Timea képviselőtársam ismertetni fogja azokat az aggályainkat, amelyek ezekhez a szabályokhoz kapcsolódnak. Emellett látunk kifejezetten káros javaslatokat is ebben. Itt kifejezetten szeretnék utalni a természetkárosításnak mint feltételnek az eltörlésére. Úgy gondoljuk, hogy olyan embereknek, akik egyszer már bizonyítottan az ökológiai, természeti kincsek ellen vétettek, nem szabadna megengedni azt, hogy még egyszer lehetőséget kapjanak arra, hogy ezt a bűncselekményt újra elkövessék.

Azzal viszont egyet tudunk érteni, hogy a szabályozást megerősítjük, egyet tudunk érteni azzal, hogy a nyilvántartási szabályokat megerősítjük, a nyilvántartást átláthatóbbá, jobban követhetőbbé, az állam számára jobban átláthatóbbá tesszük. Úgy gondolom, ez egy előremutató javaslat, előremutató kezdeményezés a törvényjavaslatban. Ezt a részét tudjuk támogatni. Az enyhítő szakaszokkal kapcsolatban módosító javaslatokat nyújtottunk be, illetve kapcsolódó módosító javaslatokkal fogunk élni. Amennyiben ezek elfogadásra kerülnek, abban az esetben tudjuk megfontolni azt, hogy támogassuk ezt a törvényjavaslatot, hiszen ahogy az előbb is elmondtam, vannak benne jó elemek, és vannak benne előremutató elemek, de sajnos jelen pillanatban még azok az elemek, amelyekkel nem tudunk egyetérteni, nagyobb súllyal szerepelnek a javaslatban, és az ezekhez kapcsolódó módosító javaslatok elfogadása esetén tudjuk támogatni ezt a javaslatot.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra jelentkezett Szabó Timea képviselő asszony, az LMP képviselőcsoportjából.

Megadom a szót.

SZABÓ TIMEA (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ott folytatnám, ahol Dorosz Dávid képviselőtársam abbahagyta. De szeretném először is világosan leszögezni, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat, indoklásával ellentétben, korántsem csupán a fegyvertartást érintő bonyolult és rossz szabályok kiküszöböléséről szól. És sajnos a törvényjavaslat ezen szabályok felülvizsgálatán túl nagyon súlyos társadalmi kérdéseket is érint. A törvényjavaslat következtében úgy látjuk, hogy az engedélyezési eljárások sokkal egyszerűbbé válnak, sokkal könnyebb lesz fegyverhez jutni, mint eddig. Dorosz képviselőtársam elmondta, hogy egy korábbi azonnali kérdésemre államtitkár úr határozottan cáfolta azt, hogy itt később a fegyvertartás liberalizációjáról lenne szó. Sajnos, most nem egészen ezt látjuk, pont azt látjuk, hogy az engedélyezést könnyítik, több engedéllyel rendelkező fegyver lehet Magyarországon. Ennek egy részét, az indoklás egy részét értjük, egy részét viszont nagyon nem.

Úgy látjuk, az egyik komoly hiba az, hogy ezen lépés következményeivel kapcsolatban a kormány sem előzetes hatástanulmányt, sem nemzetközi összehasonlító adatokat nem tett közzé. A kérdés társadalmi vitáját nem segíti elő véleményünk szerint azzal a kormány, hogy bürokratikus szabályok megszüntetésére hivatkozva hajt végre egy ilyen súlyú változást. Teljesen nyilvánvaló kell hogy legyen mindannyiunk számára az is, hogy a javaslat nem független a Fidesz büntetőpolitikájának célkitűzéseitől. Pintér Sándor korábban beszélt arról, hogy két hét alatt rendet tesznek az országban. Miután bebizonyosodott, hogy ez az ígéret nem tartható, a büntetőpolitika szigorítása következett. Majd Lázár János az alaptörvény kapcsán sajtótájékoztatón beszélt arról, hogy a törvény nem védi kellőképpen azokat, akiknek életére, vagyonára vagy testi épségére törnek, ezért az ön- és a tulajdonvédelem szabályozásakor szükséges eltolni ezeket az arányokat.

De a lőfegyverekről szóló törvényjavaslatból világosan látszik, hogy a Fidesz számára az jelenti az arányosságot, ha ezentúl könnyebb lesz fegyverhez jutni Magyarországon. Ezzel nagyon nem tudunk egyetérteni. Nem is értjük, hogy miért van ez a hatalmas igény most hirtelen ezekre a fegyverekre. Sokan a rossz közbiztonságra hivatkoznak, arra, hogy joguk van megvédeni magukat, családjukat, vagyonukat a támadással szemben. Egyetértek Zagyva György Gyula képviselőtársam bármilyen meglepő felvetésével, hogy valóban létezik az a probléma, amiről beszél a tanyavilágban, vidéken (Közbeszólásra:) akár Budapesten, de sajnos ez az okfejtés több oldalról is hibás, úgy látjuk. Ha bekövetkezik egy esetleges támadás, a gyakorlatlan fegyverkezelő leginkább bajba kerül az ilyen esetekben, mint hogy eredményesen tudna védekezni. Nemigen hozható fel olyan hazai példa, ami azt mutatná, hogy valaki éppen a nála lévő fegyverrel tudta volna megvédeni magát.

Sokkal több az ilyen esetben a rosszul végződő baleset. Nagyon gyakran történik az, hogy haveroknak mutogatva elsül egy otthon tartott fegyver, családi veszekedéseknél is kézenfekvően könnyű előrántani és pontot tenni ilyen viták végére.

(10.40)

Sokkal többször látunk erre példát, mint arra, hogy valaki egyébként hatékonyan meg tudta volna védeni magát az otthon tartott fegyverrel, és egyébként sajnos gyakran szolgál eszközéül is az ilyen otthon tartott fegyver. Az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a sikeres védekezés esetén is egyébként rossz közérzetet, kimondottan káros lelki hatásokat okozhat, mondjuk, egy támadó megsértése, súlyos megsebesítse vagy akár megölése. Szeretném tehát világossá tenni azt, hogy az LMP képviselőcsoportja ellenez minden olyan módosítást, ami a fegyverek megszerzését könnyíti.

De a törvénnyel kapcsolatos elvi aggályainkon túlmenően a törvényjavaslat egyes tartalmi elemeivel szemben is fenntartásaink vannak, például az 1. § b) pontjának értelmében a fegyvertörvény rendelkezései nem alkalmazandók a haditechnikai termékekre. A javaslat, úgy tűnik, megfeledkezik arról, hogy a hadifegyverek többsége lehet sport- vagy vadászfegyver is, mint ahogy nagyon sok polgári célú lőfegyver megjelenik egyébként haditechnikai vonalon.

A törvényjavaslat jelenlegi formájában nem tisztázza - úgy gondoljuk - kellőképpen azt, hogy miként lehetséges meghúzni a határvonalat e két termékkör között, ezért ezen szakasz elhagyását javasoljuk, hacsak államtitkár úr vagy a kormány nem tud nekünk szolgálni erre vonatkozóan kielégítő magyarázattal.

A rendszerváltás óta eltelt időszak gyakorlatával szakítva a törvényjavaslat enyhít a korábbi szabályozás adminisztratív, illetve anyagi terhein is. A törvényjavaslat 3. §-a megszünteti a megszerzési engedélyeket az olyan engedélyesek esetében, akik már megfeleltek az engedélykiadás feltételeinek, vagyis lőfegyvertartási engedéllyel rendelkeznek. Ezáltal a lőfegyvertartó jogosult lőfegyvert előzetes megszerzési engedély nélkül is vásárolni. Ezzel a lépéssel határozottan nem tudunk egyetérteni, mert ez nagyban hozzájárul a fegyvertartók által birtokolt fegyverek számának a növekedéséhez, ezért szintén ezen szakasz elhagyását javasoljuk.

A 4. § az új szabálysértési törvény rendelkezéseivel való összhang megteremtésére, valamint a készülő büntető törvénykönyv koncepciójára hivatkozva enyhít a fegyvertartással összefüggésbe hozható szabálysértések és büntetési tételek körén. Ezzel nagyon nem értünk egyet. Nem értünk egyet az elítéléshez kapcsolódó kizárások leszállításával; úgy véljük, hogy a javaslatban foglalt enyhítésről az ahhoz kapcsolódó semmitmondó indoklás alapján felelősen nem dönthet az Országgyűlés, államtitkár úr. Ezért javasoljuk ezen szakasz elhagyását, és egyébként kíváncsian várom ezekről a konkrét szakaszokról, illetve a felvetett problémákkal kapcsolatban államtitkár úr véleményét.

Hiányoljuk a törvényjavaslatból azon probléma súlyosságának kiemelését, miszerint Magyarországon közel ötször akkora az illegálisan, tehát engedély nélkül tartott pisztolyok és puskák mennyisége, mint a rendőrségi nyilvántartás adataiban szereplő fegyverek száma. Az illegális fegyvertartás egy olyan zuga az emberek életének, ahol a tiltás, a büntetéssel fenyegetés szinte semmit sem ér, erre voltak már korábbi példák. A legtöbb ember nem is tartja egyébként bűncselekménynek, és noha a büntető törvénykönyv szabadságvesztés alkalmazását is lehetővé tenné, a bíróságok legtöbbször csak pénzbüntetést szabnak ki ezekre az esetekre. A bűncselekményt pedig nem csak az követi el, aki lőfegyvert szerez engedély nélkül, hanem az is, aki egyes fontosabb alkatrészt, például az elsütő szerkezetet, de akár csak egyetlen töltényt is birtokol.

Helyes iránynak tartjuk egyébként a törvényben azon pontot vagy pontokat, amelyek a lőfegyverek életútjának nyomon követhetővé tételét célozzák. Erre utalt Dorosz Dávid képviselőtársam is. A kereskedelmi forgalomba nem került lőfegyverek azonosítását lehetővé tevő adatok központi nyilvántartásban való tárolása hozzájárulhat ahhoz, hogy a korábbi szabályozástól eltérően ne csupán a fegyvertartó, hanem a fegyver is nyilvántartásra kerüljön, közvetlenül a legyártás pillanatát követően.

Szintén helyesnek tartjuk az elektronikus úton történő adattovábbítás követhetővé tételét, valamint azt is, hogy a törvényjavaslat rögzíti a lőfegyver-kereskedők által a lőfegyverek központi nyilvántartásba történő adattovábbítás szabályait is. Álláspontunk szerint az illegális fegyvertartás elleni fellépés terén a jogalkotónak további lépéseket kellene tennie.

Tisztelt Képviselőtársaim! Biztos vagyok abban, hogy a törvény elfogadása növeli majd - sajnos - a véletlen balesetek kialakulásának, valamint a pécsihez hasonló lövöldözés megismétlődésének esélyét, és abban is, hogy hasonló eset megtörténtét követően a mindenkori kormány ismét majd a lőfegyverekről szóló törvény szigorítását fogja javasolni. Ezt a bajt megelőzendő javasoljuk azt, hogy a fegyvertartást enyhítő szakaszokat töröljük ebből a jelenlegi tervezetből, és ne a fegyvertartás liberalizációjától várjuk a rend megteremtését, a közbiztonság javulását.

Köszönöm. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Az írásban előre bejelentett felszólalások végéhez értünk, most a normál időkeretben jelentkezett képviselőknek adom meg a szót. Elsőként megadom a szót Sáringer-Kenyeres Tamás képviselő úrnak, a KDNP képviselőcsoportjából. Öné a szó.

SÁRINGER-KENYERES TAMÁS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A magam részéről élvezettel hallgattam az elhangzottakat, és örültem, hogy a parlamenten belül jelentős a fegyvertörvényben megnyilvánuló változások támogatottsága. Ez a kérdéskör, azt hiszem, az előző kormányzati ciklusban is már felmerülhetett, hogy módosítani kell bizonyos passzusokat a törvényben, lévén, hogy a fegyvertartók, tehát a sportlövők és a vadászok is, illetve amiről talán kevésbé esett szó, a színházifegyver-tartók is igénylik ezt a változást.

Megítélésem szerint, ha a fegyvertartási törvényen végigmegyünk pontonként, abban az esetben láthatjuk, hogy teljesen indokolt, és olyan változások vannak, amelyek elsősorban egyszerűsíteni kívánják a bürokratikus eljárásokat, ezzel megkönnyítve a fegyvertartók további fegyverhez jutási, illetve az első fegyverhez jutási lehetőségét is. Az első fegyver esetében - ugye - egyszer kell megszerezni az összes kötelező engedélyt, majd később ennek az engedélynek a birtokában aztán vásárolható más fegyver is.

A következő rész - kicsit végigmennék a pontok szerint a meghatározásokon - meghatározza, hogy kikre nem terjed ki, és pontosan behatárolja ezeket a szervezeteket, amelyek nem tartoznak a törvény hatálya alá; itt jelentős kiegészítéseket kellett alkalmazni. Majd azt a kettősséget és párhuzamot módosítja, ami jelenleg fennáll a rendőrség és a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal hatáskörei között. Tehát itt is könnyítést észlelhetünk.

Tisztázza az egyes fogalmakat, ami rendkívül fontos, és ki is bővíti azokat. Példának emelném csak ki: az automata lőfegyverre meghatározza pontosan, hogy mi, azonkívül pedig megfogalmazásbeli egyszerűsítéseket, illetve fontos más jogszabályban előforduló fogalmakat behelyez a törvénybe, így például a kormányrendeletben levő meghatározásokat is bevon 10 pontban a törvényjavaslatot tevő. Nagyon egyszerű például, tényleg azt mondom, talán kicsit humorosnak is tűnik, hogy ilyen egyszerű átfogalmazásokat alkalmaz, hogy a rövid lőfegyver fogalma az, ami nem hosszú. Tehát ez egy olyan egyszerű megfogalmazás. Nem kell leírni, hogy 30 centiméter cső, 60 centiméter hosszúságú fegyver lehet, hanem ami nem hosszú, az nyilván a rövid fegyverek közé tartozik. Ezeket a fogalmakat is viszonylag egyszerűen megpróbálja tisztázni. A tulajdonátruházás, bérbeadás, kereskedelem, közvetítői kereskedelem fogalmát is lerögzíti, a tűzfegyver besorolásait is egyszerűsíti.

A hatósági engedélyezés szabályairól: itt a bűncselekmény és a szabálysértés kérdésköre már korábban felmerült, Juhász Ferenc képviselőtársammal egyet kell értenem, ami olyan bűncselekményekhez kapcsolódik, amelyek komoly büntetésekkel járnak, ott nem szabad utána lőfegyvertartási vagy használati engedélyt kiadni a fegyvertartónak.

(10.50)

Viszont van egy másik olvasata is a dolognak, hogy akik életvitelszerűen fegyvertartáshoz kapcsolódóan élnek, például a vadászatból, bérvadászatból, egyéb vadászatból élők, azok esetén egy bizonyos méltányosságot lehet gyakorolni. A szabálysértések vonatkozásában pedig én talán egy kicsit szigorúnak is tartom ezt az elbírálást. Ott valószínű, hogy javasolni fogunk pontosítást is, lévén, hogy egy olyan egyszerű dolog is szabálysértésnek minősül - most a pirotechnikai eszközök szilveszter után itt vannak a közelben -, ha valaki elfelejtette leadni a szilveszterre vásárolt pirotechnikai eszközét, rakétát vagy akármit, az ugyanebbe a kategóriába tartozik, és szabálysértést követett el, ha ezt észleli a hatóság, megfelelően büntetik. De én nem tartom indokoltnak, hogy emiatt például elveszítse a lőfegyverét, vagyis bevonják a lehetőségét a használatra. Tehát ebben a vonatkozásban én egy kicsit úgy ítélem meg, hogy szükség lenne módosítani.

Azzal kapcsolatban, amit LMP-s képviselőtársaim is feszegettek, és a Jobbik részéről is előfordult, néztem nemzetközi statisztikákat, lehet, hogy ez egy kicsit felületes áttekintése volt a statisztikáknak, de a különböző országok fegyvertartási engedélyrendszereihez nem lehet szignifikánsan hozzákötni az azzal kapcsolatos bűnözést, tehát hogy mennyire könnyű fegyverhez jutni. Nem tudjuk szignifikánsan hozzákapcsolni Európában a bűncselekmények növekedésének a számát. Olyan országban is előfordult például iskolai lövöldözés, ahol nagyon szigorú fegyvertartási törvények vannak, és olyanban is előfordult, ahol viszonylag lazák ezek a fegyvertartási törvények.

Több szempontból átnézve, körültekintően átolvasva ezeket a dolgokat, úgy ítélem meg, hogy nem tudom megmondani pontosan, hogy a szigornak hol van a határa, hol kell azt mondani, hogy ettől a ponttól már valaki nem kaphat lőfegyvert, vagy pedig még adható neki. A méltányosság szemléletét mindig fontosnak tarthatjuk, hiszen mint ahogy említettem, egy ilyen pirotechnikai dolog miatt egy egész család élete veszélybe kerül, hiszen ha a család fenntartója, mondjuk, abból a tevékenységből él, akkor bizonytalanná válik a család megélhetése. Ez nem zárja ki azt a felvetést, amit joggal mondhatnak irányukban, hogy mindenki jól gondolja meg, hogy mikor mit cselekszik, mit csinál, de tudjuk, hogy esendőek vagyunk, tehát előfordulhat ilyen probléma is, hogy véletlen vagy hirtelen jött felindulásból az ember olyat tesz vagy olyat mond, amit nem feltétlenül lenne szükséges.

A színházi fegyverek vonatkozásában tudjuk, az elmúlt időszakban volt egy jelentősebb probléma ezeknek a fegyvereknek a behozatalából Magyarországra. Ezt is tisztázni kell, pontosítani kell. Itt részben meg is teszi a törvény a kísérletet ennek a kérdéskörnek a tisztázására. Reméljük, hogy így már ez az iparág, a film, valamint a színház is elégedett lesz a törvény kidolgozásával, illetve ha jól tudom, ehhez módosítás is fog beérkezni, meglátjuk, hogy milyen tartalommal és hogy általunk mennyire képviselhetően. Nyilván támogatni fogjuk, hiszen Magyarországon úgy tűnik, hogy a filmgyártás egy feljövőben levő üzletág, amiből a nemzet profitál, tehát effektív hasznot hoz, és az ország ismertségét is jelentősen fokozza. Tehát a színházi lőfegyverekről röviden ennyit.

Az adatkezeléssel kapcsolatban mindig üdvözlöm, ha adatkezeléssel kapcsolatban egyszerűsítéseket látok, hiszen az életünk pont elég komplikált ahhoz, az embernek van elég gondja, mintsem hogy mindenért kétszer sorba kelljen állni. Vannak ilyen anomáliák például, hogy a rendőrség eddig adatvédelmi okokra való tekintettel nem szolgáltatott adatot a hatóságnak, a vadászati hatóságnak. Ebből következően nem történt meg például a vadászjegy visszavonása, nem tudtak egymásról az érintett felek. Ez a törvény rendezi ezt a problémakört, ami azt jelenti, hogy a rendőrséget kötelezi arra, hogy a fegyvertartás visszavonásáról vagy a fegyver bevonásáról értesítse a vadászati hatóságot.

Utalást tesz arra, hogy a forgalomba nem kerülő fegyvereket is javasolják nyilvántartásba venni. Ezt pontosan nem értettem, majd államtitkár úrtól meg fogom kérdezni, hogy mire gondolnak ebben a szituációban. Amit az adatkezelésnél még kiemelek, hogy a rendőrség erre kijelölt szervezete az, amelyik az adatok tárolására kizárólag jogosult, így ott minden központi nyilvántartás megtalálható lesz, és biztosítva van az is, hogy ez ne merüljön feledésbe, mert 20 éves időtartamra elrendeli ezen információk megtartását, illetve nyilvántartásának megőrzését.

Mindemellett a módosításról annyit mondtam, hogy javaslatot fogok tenni módosító indítványra, a szabálysértés esetén ezt a pirotechnikai kérdést valahogyan tudjuk kivenni a törvénytervezetből. Kérem majd a képviselőtársaimat, hogy odafigyelve olvassák át, és ha úgy ítélik meg, hogy a módosító javaslat elfogadható, akkor támogassák, illetve magát a törvénytervezetet a Kereszténydemokrata Néppárt frakciócsoportja számára javasolom elfogadásra.

Megköszönöm a megtisztelő figyelmüket, köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalásra jelentkezett Szabó Timea képviselő asszony, az LMP képviselőcsoportjából. Megadom a szót.

SZABÓ TIMEA (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Csak nagyon röviden szeretnék hozzászólni. Itt most már többször szóba került a vadászfegyverek kérdése, illetve az előbb a KDNP-s képviselőtársam említette, hogy itt van egy komoly társadalmi réteg, amelyik életvitelszerűen a vadászatból él. Kíváncsian várom azt, hogy most itt komolyan, hány emberről beszélünk, tehát ki az, aki ma Magyarországon életvitelszerűen vadászatból él, akikre egyébként külön törvényt kell alkotni, vagy annyira szükséges lenne a törvények módosítása.

Mi úgy látjuk, hogy a kormányváltás óta a természeti erőforrásokkal történő gazdálkodáson belül a vadászat az egyetlen terület, amelyet nem a folyamatos elvonás, hanem a lehetőségek bővítését, a szabályok lazítását célzó kormányzati tevékenység jellemez. Ezt számunkra nehéz másképpen értelmezni, mint hogy a kormánypártok valójában maguknak, illetve a saját holdudvaruknak igyekeznek kedvezni a változásokkal, a miniszterelnök-helyettes hobbijának stratégiai ágazattá emelésével.

Azzal, hogy a vadászható fajok körének kibővítése, a fegyvertartási és -használati erőforrások enyhítése párhuzamosan zajlik a természetvédelem állami intézményrendszerének szétszabdalásával és meggyengítésével, a legmesszebbmenőkig nem tudunk egyetérteni. Az LMP mindkét folyamatot aggasztónak tartja, és a zöldszervezetek álláspontjával megegyezően határozottan ellenzi.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Kétperces felszólalásra megadom a szót Kontrát Károly államtitkár úrnak.

Öné a szó, államtitkár úr.

DR. KONTRÁT KÁROLY belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Szabó Timea képviselő asszony kétperces hozzászólására szeretnék reagálni. Egyébként majd az általános vita lezárását követően szeretnék reagálni valamennyi képviselői hozzászólásra. Engedjék meg nekem, hogy örömömet fejezzem ki a tekintetben, hogy összességében tárgyszerű szakmai vita zajlik az Országgyűlésben, az LMP két képviselőjét leszámítva, akik Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes urat tisztelték meg rosszindulatú hozzászólásaikkal.

(11.00)

Ami a számokat illeti, tisztelt képviselő asszony, ugyanúgy, ahogy az expozéban is elmondtam, 250 ezer fegyverről, illetőleg 250 ezer személyről szól, akik részben vadászok, sportlövők és önvédelmi fegyvert tartók, tehát ez a szám, és én világosan elmondtam az expozéban azt is, hogy olyan szabályokat kell alkotni, amely a 9 millió 750 ezer fegyverrel nem rendelkező személy biztonságát és érdekeit is figyelembe veszi.

Ami pedig a könnyítéseket illeti, Juhász Ferenc képviselő úr is fölvetette, hogy nem ért egyet a könnyítésekkel, és kinek az érdekében is szolgál. Úgy, ahogy Sáringer képviselőtársam már helyettem is megadta a választ, valóban, azon vadászok tekintetében, akiknek ez a megélhetését jelenti, jelenthet méltányosságot és méltányossági könnyítést a javaslat szerint. De még egyszer mondom, ez az általános vita, bár néhány elemében már a részletes vitába is belementünk, hiszen benyújtott módosító javaslatokról, illetőleg azok támogatásáról vagy sorsáról is beszélünk, mindenesetre ez a tényhelyzet, és én abban bízom, hogy ez a vita az általános vita hátralevő részében is tárgyszerűen és pontosan az ország érdekében folyik.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Kétperces felszólalásra megadom a szót Juhász Ferenc képviselő úrnak, MSZP.

JUHÁSZ FERENC (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Én magam nem tartozom a fegyvertartók vagy vadászok szűk, ámde nagyon büszke és még annál nagyobb érdekérvényesítő képességgel rendelkező társaságához. Lássuk be, hogy a vadászat, a fegyvertartás egy olyan sport, egy olyan szerelem, ami rendkívül költséges, nagyon sok időt igényel, és nem véletlenül nevezték ezt régebben úri passziónak.

Én nem gondolom, hogy ez most ma az lenne. Azt gondolom, hogy ez egy olyan egészséges sport, amit mindenki, akinek erre lehetősége van és akinek erre vágya van, szabadon végezhet. Alapvető álláspontom az, hogy fegyvert csak humanisták kezébe lehetne adni, egyszerűen azért, mert ők ismerik az emberi élet értékeit, ők ismerik a természet értékeit, és ilyen módon ők képesek ennek a védelmére.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Azt állítom, hogy az a módosítójavaslat-sor, amit megfogalmazott a kormány, és amit az imént államtitkár úr, illetőleg előtte Sáringer képviselőtársam némiképpen védelmébe vett, tartalmaz olyanfajta könnyítéseket, amelyek egészen bizonyosan nem elfogadhatóak, sem a humanizmus szempontjából, sem egyébként. Éppen ezért én azt gondolom, hogy ha erre vonatkozóan vannak olyan, ténylegesen az élet valódi történéseihez igazodó javaslatok, amelyek segítik azokat, akik adott esetben ténylegesen életvitelszerűen élnek ebből a dologból, ott nincs kifogásunk, ha azokat segítjük, ugyanakkor nem szabad olyan törvényi kiskapukat nyitni, amelyek azt az érzetet keltik, mint amiről az imént Szabó Timea beszélt. Rossz annak a hangulata (Az elnök csenget.), és ezt meg kell értenie valamennyi vadászembernek.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelettel köszöntöm képviselőtársaimat. Kettő percre soron kívül Kontrát Károly államtitkár úré a szó.

DR. KONTRÁT KÁROLY belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Juhász Ferenc képviselőtársunk iménti hozzászólására szeretnék reagálni. Tisztelt Képviselő Úr! Én szeretek pontosan, a magyar nyelv általános szabályait figyelembe véve és azt betartva fogalmazni. Én nem védelmembe vettem ezt a törvényjavaslatot, hanem az expozéban kiemeltem az értékeit, szóltam annak az erényeiről, szóltam a törvényjavaslat benyújtásának okairól. Ebben világosan elmondtam, hogy ezt főként az indokolta, hogy a 2004. évi XXIV. törvény, amit itt a parlament 2004-ben fogadott el, és egyébként a Fidesz-KDNP-frakció akkor nem támogatott, főleg a sportlőfegyverekkel kapcsolatban és a vadászfegyverekkel kapcsolatban olyan szabályokat tartalmazott, amelyeket az élet meghaladott, bürokratikusak, a hatóság számára is nehezen betarthatók, az érintett személyek számára is többnyire betarthatatlanok voltak. Ez indokolta azt, hogy a kormány ezzel a törvényjavaslattal előállt és a tisztelt Ház elé terjesztette.

Én abban bízom egyébként, és azt szeretném, hogyha olyan törvényt fogadna el a tisztelt Ház ebben a tárgykörben, amely mind a tízmillió magyar állampolgár érdekeit szolgálná, figyelembe venné a 250 ezer fegyverrel rendelkező személy érdekeit is, és világosan elmondtam, hogy figyelembe venné a 9 millió 750 ezer fegyverrel nem rendelkező személy érdekeit is. Én úgy gondolom, hogy ez világos beszéd, világos szabályokat szeretnénk megfogalmazni, és kérjük a parlamentben helyet foglaló képviselőcsoportokat, hogy módosító javaslataikkal támogassák azt, hiszen látható, hogy a kormány nyitott arra, hogy ezeket a módosító indítványokat befogadja, erről tárgyaljon. Én azt gondolom, hogy közös érdek az, hogy jó törvényt alkossunk.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. A következő kétperces Sáringer-Kenyeres Tamás, KDNP-s képviselő úr.

SÁRINGER-KENYERES TAMÁS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Csatlakozom államtitkár úrhoz. Szerintem tökéletes törvényt nem fogunk tudni itt alkotni; legalábbis a jobbító szándékunkat mindenképpen megpróbáljuk kifejezni a jelenlegi törvénymódosítási javaslattal, és ha az élet produkál olyan problémákat, amiket aztán később pótolni kell, szerintem a teljes parlamenti közösség áll elébe, hogy ezeken javítson.

Szabó Timea képviselőtársnőnk kiment már, majd a jegyzőkönyvből el tudja olvasni. Nem értettem pontosan a környezetvédelemmel való kapcsolatát. Egy biztosan állítható, hogy a fegyver tartása, a vadászfegyverek tartása nem függ össze a vadgazdálkodással, az egy másik dolog. A vadgazdálkodásban mondják meg, hogy mi a kilőhető vadállomány. Tehát nagyon nagy károsítást nem tudnak végezni. Akik a károsítást jelenleg a vadállományban végzik ma Magyarországon, azok, akik nem rendelkeznek... Rapsicoknak szokták említeni őket, ez egy nagyon csúnya szó, tehát illegális módon bármiféle eszközzel, és tessék elhinni, hogy ehhez fegyverre abszolút nincs szükség, hogy a vadat el tudják ejteni, és károsítani tudják ilyen szempontból az ökológiai egyensúlyt az adott törvény kapcsán.

Szintén Szabó Timeának mondanám: nem tudom pontosan, hogy hány embert érint, de államtitkár úrhoz csatlakozva, tízmillió magyar embernek kell megteremteni a megfelelő törvényt. Tehát ha ez csak 900 embert érint, akkor is fontos a dologgal foglalkozni, mint ahogy, ha jól tudom, akkor 900 vadásztársaság van ma Magyarországon. Tehát ezzel is foglalkoznunk kell, és oda kell figyelni rá.

Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! 15 perces időkeretben hozzászólásra várakozik Endrésik Zsolt, Staudt Gábor és Szedlák Attila képviselő urak. Elsőként megadom a szót Endrésik Zsolt képviselő úrnak.

ENDRÉSIK ZSOLT (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Alapvetően egy nagyon nagy várakozás előzte meg ezt a törvényjavaslatot, tényleg én is alig vártam, hogy lássam ennek a koncepcióját. Örülök is, meg kicsit szomorú is vagyok. A koncepció alapvetően tényleg nagyon jó, támogatható, mint ahogy ezt nagyon-nagyon sokan elmondták. Nagyon nagy szükség volt már arra, hogy 2004 óta a fegyvertörvényt újra elővegyük és módosítsuk. Egy dolgot hiányolok, a bátorságot. Lehetett volna egy kicsit bátrabb ez a törvényjavaslat, kedvezve tényleg a választópolgároknak. Majd erről később beszélek.

A definíciók, a törvényjavaslat alapvetően az európai uniós jogrendhez, műszaki szabványokhoz próbál igazodni, illeszkedni, sőt, rengeteg helyen tényleg pontosítja az eddigi, nem túl pontos meghatározásokat. Szóval, ilyen szempontból egy nagyon-nagyon fontos lépés előrefelé.

Néhány kiemelendő és támogatandó dolog; nézzük a pozitívumokat: a házilagos lőszerszerelés és újratöltés. Alapvetően én két dolgot emelnék ki. Egyrészt gazdaságilag azok a vadászok vagy sportlövők, akik ezt a lehetőséget megkaphatják, sokkal precízebb lőszereket tudnak otthon ezáltal gyártani, a saját igényeiknek megfelelő lőszereket, valamint jóval olcsóbban, a bolti árhoz képest sokkal olcsóbban juthatnak hozzá ehhez a lőszerhez.

(11.10)

A másik dolog az, hogy nem tudom, miért nem tetszett az LMP-s képviselőknek, környezetvédelmi szempontjai is vannak ennek a javaslatnak, mégpedig az, hogy a töltényhüvelyek újratöltésével tényleg zöldjelleget is vesz ez a törvény.

Nagyon fontosnak értékelem és örülök annak, hogy bekerült az oktatási jellegű fegyverek behozatala ebbe a törvényjavaslatba. Természetesen ez azért van, mert a Fidesz-KDNP a honvédelemi alapismeretek oktatását próbálja előtérbe helyezni, de természetesen a gyakorlati képzéshez majd valamilyen eszközt is az asztalra kell tenni a nebulók elé.

Azzal, amit az államtitkár úr elmondott, teljes mértékben egyetértek, hogy a bűncselekményeknek, amelyeket lőfegyverekkel követnek el, több mint a 90 százaléka illegális lőfegyverekkel történik. Nagyon-nagyon fontos lenne az, hogy az illegális fegyvereket visszaszorítsuk, és helyette tényleg legális, törvényesen tartható fegyverek kerüljenek az emberekhez.

Volt egy nem olyan régi élményem, ahol egy régi rendőr előadta azt, hogy mennyire nehéz fegyvertartási, fegyverviselési engedélyhez jutni, ő úgy fejezte ki, hogy ez a "négy kilences". Ez azt jelenti az ő szóhasználata szerint, hogy 99,99 százalék az esélye egy egyszerű embernek, hogy önvédelmi fegyverhez jusson. (Sic!) Sajnos, nagyon sok államhoz képest a magyar jogszabályok túl szigorúak ezzel kapcsolatban.

A következő dolog, ha már itt tartunk, az, hogy én is voltam oly bátor, hogy nekiindultam egy önvédelmifegyver-igénylésnek, és el is hoztam a dokumentációkat, amelyek ehhez szükségesek. Igaz, az embernek el kell végeznie egy fegyvervizsgát, amiről kap egy vizsgabizonyítványt. (Felmutatja.) Elvégez egy tanfolyamot, levizsgázik, ez nem kevés pénzébe kerül. A következő lépés az, hogy elmegy az üzemorvoshoz, az üzemorvos megvizsgálja tüzetesen, természetesen ott is fizet nem kevés pénzt, az üzemorvos elküldi az illetőt pszichológiai vizsgálatra, ami szintén nem kevés pénzbe kerül. Amikor megvan a pszichológiai vizsgálati eredmény, az visszakerül az üzemorvoshoz, és az üzemorvos állítja majd ki a végső egészségügyi papírt. (Felmutatja.) Továbbmenve még a bürokrácia útvesztőiben, kérni kell egy hatósági bizonyítványt, hogy az illető lőfegyverekkel kapcsolatban nem követett el bűncselekményt. (Felmutatja.) Ez is pénzbe kerül. Ha ez mind megvan, az illető megveszi a fegyverdobozt, azt beszereli a szekrényébe, ahogy az előírásoknak megfelel, szintén nem kevés pénzért, valamint ír a megyeileg illetékes rendőr-főkapitányságra egy kérelmet (Felmutatja.), amelyben megpróbálja indokolni azt, hogy neki miért van szüksége önvédelmi fegyverre, ott kap egy 6 ezer forintos csekket, és lényegében ezzel talán lezárul az a hosszas folyamat, ami egy fegyverviselési engedély elindításához szükséges. Nem kevés utánajárásba, időbe és pénzbe kerül - azért a magyar bürokrácia itt is kiütközik. Mindezt megcsináltam, én mint mellékesen országgyűlési képviselő ezt végigjártam, beadtam, és nem kaptam meg az engedélyt a fegyverviselésre. Szép játék, rengeteg pénzbe és időbe kerül, de eredmény nem nagyon történt.

A következő dolog, amire utalnék, és ezt módosító javaslatban be is adtam, az úgynevezett flóbertfegyverek kérdése. Ez nagy vihart kavart annak idején, igaz, kezdetben ezeket a flóbertfegyvereket szinte bárki beszerezhette és tarthatta otthon, viszont 2006-ban úgy rendelkeztek, hogy ez már lőfegyvernek minősül. Sokan nem vitték be a hatósághoz, azt lehet tudni becslések szerint, hogy jelenleg is körülbelül százezres mennyiségű flóbertfegyver van kinn az állampolgárok között, tényleg illegálisan úgymond. Ezt a helyzetet valahogy fel kell oldani, ezt a százezres tömeget valamiképpen dekriminalizálni kellene. Ezt úgy lehetne elérni, hogy a törvényben megszabott 7,5 joule torkolati értéket 16 joule-ra kellene emelni, ezzel megoldódna mind a légfegyverek, mind a flóbertfegyverek kérdése, és ezáltal ezek szabadon tarthatóvá válnának.

A következő dolog, amit szintén el szeretnék mondani, az, hogy van egy nemzetközi egyezmény, amit sajnos ma a magyar jogrend nagyon sokszor elfelejt, hogy mi ehhez a nemzetközi egyezményhez tartozunk, ez pedig az úgynevezett CIP-egyezmény, amit 1969-ben Brüsszelben írtak alá, és 1973-ban a Magyar Országgyűlés is ratifikált. Ez a kézi lőfegyverek próbabélyegeinek kölcsönös elismeréséről szól.

Sajnos, történt az utóbbi években több olyan eset is, amikor hivatalos, nemzetközileg elismert CIP-beütővel ellátott gázriasztó, valamint színházikellék-fegyvereket tényleg éles lőfegyvernek minősítettek, és voltak olyan személyek, akik ezáltal hosszú hónapokra nyúló előzetes letartóztatásokat szenvedtek el.

A következő a szabálysértések kérdése. Sajnos, gondolom, sokan tudják azt, hogy különböző, tényleg apró adminisztrációs hibák vétése során is bekövetkezhet olyan eset, hogy az illető elveszíti a fegyverviselési engedélyét. Ezt a szankciórendszert valamiképpen enyhíteni kellene, és ezt a túlzott büntetést valamiképpen pénzbírságra is át lehetne esetlegesen váltani.

A következő dolog, amit tényleg még építő jellegű javaslatként szeretnék felhozni, az időszakos műszaki szemlék kérdése. Javasolnánk azt, hogy ezt az intézményt töröljük el. Tudjuk azt, hogy a fegyverek bizonyos időtartamra, tíz évre vagy húsz évre kapnak egy úgynevezett műszaki engedélyt. Ez alapvetően érvényes lehetne; tényleg kivételt kellene hogy képezzenek az újonnan legyártott fegyverek, amelyeken még nincsenek meg a CIP-beütők, valamint olyan fegyverek, amelyekben lőfegyverfődarabokat cseréltek, természetesen ezeknél ez az időszakos műszaki szemlézés indokolt lenne, de szerintem a többi esetben ez szintén a túlzott bürokráciát növeli.

A következő a lőfegyvertartási engedély. Van ez az ötéves időintervallum, ez is egy érdekes dolog, igaz, ötévente ezt felül kell vizsgálni, szerintem ez egy kicsit túlzott. Lehetne egy olyan dologra váltani, hogy visszavonásig legyen érvényes a lőfegyvertartási engedély.

Van még egy sajnálatos eset, a Pécsi Egyetemen történt tragédia, ami miatt viszont tényleg a sportlövők érdekében próbálnék szólni. Igaz, ma egy sportlövő egyesületben három évi előzetes tagságot kérnek, hogy egyáltalán komolyabban számoljanak az illetővel, ez lényegében a magyar sportlövészet mint nagyon komoly sportág utánpótlását és fejlődését veszélyezteti, ezért ezen a szabályozáson is el kellene gondolkodni - tényleg egy őrült esete miatt több ezer embert megbüntetni szerintem túlzásként hozható fel.

Tényleg nagyon-nagyon sok dolgon lehetne javítgatni, kiegészítgetni, de az alapvető koncepcióval, az irányelvekkel ténylegesen egyetértünk, és alapvetéseiben tudjuk támogatni ezt a törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettő percre megadom a szót Szedlák Attila fideszes képviselő úrnak.

(11.20)

SZEDLÁK ATTILA (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Arról szeretnék inkább talán szólni, ami kimaradt a módosításból, és kimondottan a muzeális fegyverekkel kapcsolatos.

A muzeális fegyverek tekintetében a jelenleg érvényben lévő törvény, méghozzá a 2. § 24. pontja meghatározza a muzeális fegyvereket és lőszereket, ezen paragrafus azonban, amely majd 2013 januárjában lépne hatályba, hátrányosan érinti az 1890 előtt készített muzeális, modern központi vagy peremgyújtású lőszer tüzelésére alkalmatlan, pontos másolatként gyártott, csappantyús hátultöltő fegyvereket, amelyek működési elv tekintetében alig térnek el az elöltöltő fegyverektől. Ugyanúgy feketelőporral működnek, ugyanúgy külön felhelyezett csappantyú indítja a fő töltetet, ugyanúgy eredeti fegyverek vagy azok pontos másolatai.

Ez fontos, hiszen a jogalkotó eredeti célja a definíció változásával a modern tervezésű, önvédelmi célú, gumilövedékes muzeális fegyver korlátozása volt, a 2013. január 1-jén életbe lépő törvénnyel azonban feleslegesen köti engedélyhez a gyűjteményi darabokat is, amelyeknek e kategóriához köze nincsen. A valódi muzeális fegyverek váljanak el - és ezt kérjük - élesen minden más, jelenleg joghézagra épülő, szabadon vásárolható traumatikus, gumilövedékes muzeális fegyvertől, amelyeket jelenleg, jobb híján, ebbe a kategóriába sorolnak be. E "joghézag" fegyverek önvédelmi jellegüknek köszönhetően önálló kategóriát igényelnének.

Úgyhogy én kérem az államtitkár urat, hogy a muzeális fegyverek tekintetében majd a módosító indítványomat támogassák. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Soron kívül két percben Kontrát Károly államtitkár úré a szó.

DR. KONTRÁT KÁROLY belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Szedlák Attila képviselőtársunknak a muzeális fegyverekre vonatkozó hozzászólására szeretnék reagálni. Köszönöm szépen, képviselő úr, hogy ennek a fontos területnek a vonatkozására is fölhívja a figyelmet.

Azt tudom megígérni, hogy a módosító javaslatot meg fogjuk vizsgálni, és ha összeegyeztethető a törvényjavaslat szellemiségével, azokkal a célokkal, amelyek miatt ezt a törvényjavaslatot benyújtottuk, akkor támogatni fogjuk.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő hozzászóló Staudt Gábor jobbikos képviselő úr.

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Sok minden elhangzott az előzőekben; szeretném némileg megismételve, némileg egy-két új aspektust behozva megvilágítani röviden a témát.

Azt hiszem, az tény, hogy az elmúlt időszakban - és az elmúlt időszakot meglehetősen kiterjesztve kell értelmezni - volt egy olyan felfogás, akár közfelfogás is, de az állami szervek részéről bizonyosan egy ilyen beállítás, amire a politika csak ráerősített, hogy akinek fegyvere van, az militarista, megátalkodott ember; aki fegyvert szeretne szerezni, az nyilván tömeggyilkolási és egyéb, potenciálisan tömeggyilkos célokra szeretné azt használni, és egyfajta megkülönböztetést, egyfajta lesújtó véleményt tükrözött akár a média is azok irányában vagy azokkal szemben, akik akár vadász-, akár sportcélokra lőfegyvert tartottak. Ezt lehet természetesen tagadni, de elég olyan sportlövőkkel, vadászokkal beszélni, akik részletesebben és mélyebben benne vannak a témában, vagy akár a híradásokat megnézni, és ezt a szemléletet beigazolva láthatjuk. Ahogy mondtam, ezt a politika és legfőképpen a liberális politika csak megerősítette az utóbbi időszakban. Az elmúlt időszakban természetesen olyan vicces külföldi nyilatkozatok is napvilágot láttak, mint például Ján Slotának a nyilatkozata, miszerint néhány magyar vadász el tudná foglalni vagy vissza tudná foglalni a Felvidéket. Azt hiszem, ez a vicc kategóriája, de ez is rámutat arra, hogy milyen szemlélettel, akár riogatási szemlélettel is bírnak egyesek akár határainkon kívül is. Ez volt tehát a magyar valóság.

Emellett a szabadság hazájának nevezett Amerikában éppen ellenkező gyakorlat és ellenkező szemlélet honosodott meg több száz év alatt. Ott a fegyvert és a fegyvertartást a szabadság és a szabadságjogok legfőbb zálogának tartják. Ott fel sem merült sohasem, hogy egy szabad amerikai állampolgár ne tarthatna fegyvert, és ne védhetné meg a javait. Mégsem mondjuk azt, hogy Amerikában bármiféle gond lenne a demokráciafelfogással; illetve ha mondjuk, akkor bizonyára nem e miatt a felfogásuk miatt. És egyébként nem gondolom, hogy emiatt ott összeomlott volna a társadalom, hogy egyébként nagy mennyiségű fegyver van kint.

Nagyon jó - és megint egy jogi aspektus -, hogy az alaptörvényben alapvető jogként lett a jogos védelem szabályozva. Ez üdvözlendő, egy szép szlogen. Csak sajnos - és itt van a kérdés, és ennek a törvénynek is erre kellene vagy még inkább erre kellene választ találnia - nem tudjuk, hogy ez pontosan mit jelent. Nem tudjuk - és ezt egyébként büntetőjogász-professzorok is elmondták, a médiában találgatások sora hangzott el -, hogy tulajdonképpen a jövőben a joggyakorlat, a jogalkalmazás hogyan fogja ezt a kategóriát alkalmazni. Nagyon örülünk neki, hogy ez bevezetésre került, de az azért már érzékelhető, hogy ez jóval szűkebb kategória lesz annál, mint az korábban az új alaptörvény bevezetése kapcsán néhány médiumban vagy akár jogászok részéről is megjelent. Tudniillik elhangzott, hogy itt akár az arányosság követelménye is bizonyos esetekben mellőzésre kerülhet, és a jogos védelem egy valóban indokolt mértékben kibővítésre kerülhet. De sajnos a joggyakorlatban ezt még nem látjuk megvalósulni.

Tudom, hogy a Btk.-módosítás lehetőséget teremt arra, és a jogos védelem esetét szintén kicsit tágítja, hogy nem kell kitérni például a jogtalan támadás elől; ez természetesen az előző évek gyakorlatához képest nagy előrelépés, de azért még mindig nem az a cél, amit el lehetne érni vagy amit a magyar közállapotok indokolnak. Illetve a megelőző jogos védelmi eszköz bevezetése is egy olyan cél, vagy olyan, a Btk.-ban szabályozott jogállási elem, ami jó irányba tett lépés. De szintén, és ezt nemcsak én, hanem jogprofesszorok, jogi egyetemen tanító tanárok elmondták, hogy ezt egyelőre fából vaskarikának érzi a szakma, hiszen nehezen értelmezhető, hogy akkor - ahogy mondtam - ez a jogos védelem pontosan mire és hogyan fog vonatkozni a gyakorlatban.

Én úgy gondolom, ez a törvény részben ezekre a kérdésekre, illetve a mentalitásváltásra feltétlenül választ kíván adni. Államtitkár úr nagyon helyesen elmondta, és egyébként jó is volt hallgatni - hogy ne mindig csak a kritika kemény szavával éljünk -, hogy valóban, és ez többször elhangzott a mi frakciónkban is, nemcsak most, hanem korábban is, hogy nem a jogosan tartott fegyverekkel követik el a legtöbb bűncselekményt. Nem csak amiatt, mert számtalan vizsgán keresztül kell esnie, aki ezt megkapja, és általában lövészegyletben, lövészegyesületben, vadásztársaságokban az egymásra figyelés is megvalósul, tudják azok a körök, hogy kik azok, akiknél fegyver van, egymásra is jobban oda tudnak figyelni, az állam is nyilvántartja; ez az egyik fele, az emberi fele a dolognak.

A másik fele, hogy bűnüldözési szempontból is nyomon követhetők ezek a fegyverek. Még akkor is, ha esetleg valakitől ezt ellopják, valaki ezt esetleg eladja vagy átadja, akkor is a nyomozó hatóságok nagyon gyorsan utána tudnak járni, hogy milyen módon került ki a jogos tulajdonos vagy birtokos birtokából ez a fegyver, és amennyiben neki része volt ebben az átadásban, ahogy a bűnüldözést ismerem, nagyon gyorsan rá fognak jönni, ki fogják ezt deríteni, és erre egyébként a Btk.-szabályok nagyon szigorú szankciót is adnak, úgyhogy megfelelő büntetést is meg fog kapni hozzá. Tehát ezt jó volt hallani, és ennek örülünk.

Amit viszont szeretnénk, és ez akár itt - ahogy Zagyva képviselőtársam is elmondta - a fegyvertartásnál, fegyverviselésnél is megvalósulhat, hogy kerüljön bele a törvénybe - és ez legfőképpen az otthonvédelem esetére vonatkozik, s nem feltétlenül erről a törvényről beszélek, hanem akár a Btk.-ról, a magyar jogrendszerről -, hogy bizony az otthon védelmét minden eszközzel erősítsük meg. Ez akár lehet lőfegyverrel való megvédése is. Tudom, hogy ez szigorú szabályozást igényel, és komoly téma, ahol nyilván a liberálisok is fel fognak hördülni, és azt fogják mondani, hogy itt van a világ vége.

(11.30)

Bebizonyosodott, és megint csak az amerikai példát tudom mondani, hogy ha megvan az esélye annak, hogy abban a lakásban, vagy abban a házban, vagy Amerikában azon a tanyán, vagy magyar viszonyok között is az elhagyatottabb tanyavilágban akár fegyver is lehet, és ezt a fegyvert önvédelmi célra, a saját területére betolakodó ellen fel is használhatja az ott élő, akkor bizony ez kellő elrettentő erőt fog adni, bizony azok a bűnözők kétszer is meg fogják gondolni, hogy oda bemennek-e. Úgy gondoljuk, hogy ez a minimum, amit meg kellene adni a magyar társadalomnak, és ebben az esetben bizony az arányosság követelményét sem tartjuk elvárhatónak. Aki bemegy, és aki tolvajlási, rablási, sok esetben a gyilkolási, ha nem is egyenes, de eshetőleges emberölési szándékkal bemegy, akkor számoljon azzal, hogy az életét is otthagyhatja. És bizony, lesznek olyan esetek, amik bejárják a magyar sajtót, amik a jogi társadalmat esetleg megosztják, amik a bírói jogalkalmazást egyfajta gyakorlat kialakítására késztetik, de ezek az esetek elvezetnek oda, hogy a bűnözők is megismerjék, és ehhez a média nyilvánossága nem is árt, hanem használ, hogy bizony a magántulajdont és az otthont mindenkinek tisztelnie kell, tiszteletben kell tartani, és ezek olyan értékek, amelyeket a magyar állam és a magyar jogalkotók is elsődlegesnek tartanak.

Emellett természetesen fontos téma, itt elhangzott többször, a vadászoknak - és itt akár a lőszertöltés is egy olyan előrelépés, amit szintén jómagam is többször hallottam - ez megkönnyíti az életét. A vadászat, annak ellenére - és itt megint egy mentalitásbeli dolog van -, bár jómagam nem vadászok, és tulajdonképpen a sporton túl ennek egy komoly vadgazdálkodási szerepe is van, hiszen azok a sportvadászok, akik ezt folytatják, szabályozott keretek között folytatják, hozzájárulnak a vadgazdálkodáshoz, hiszen nem arról van szó, hogy ezt bármilyen korlátok nélkül lehetne tenni, ezzel hozzájárulnak ahhoz, hogy fennmaradjon a megfelelő vadlétszám, és egyébként sok esetben a termőföldek egyensúlya is, és a terményt megóvják. Tehát ez önmagában nem csak sportkérdés, bár sokan ezt sportként űzik, hozzáteszem, ők meg is fizetik általában az árát, ami szintén a vadgazdálkodásba, jó esetben a vadgazdálkodásba fordítódik vissza a vadászegyesületek által. Tehát ez egy zárt és komplex rendszer, amit nem kell ellenségként tekinteni, és egy olyan rendszer, amelynek véleményem szerint meg kell adni a bizalmat.

Az már szintén egy másik kérdés, és itt megint államtitkár úrhoz fordulok, hogy a vadorzók ellen viszont kérjük a komolyabb fellépést, hiszen számtalan esetben azt is elmondják a vadászok, hogy az olyan illegális vadászati tevékenység, ami sajnos sok esetben akár becslések szerint az 50 százalékát is elérheti a legális vadászati kvótáknak, nagymértékben károsítja a vadállományt, nagymértékben és sok esetben megvalósítja a Btk. állatkínzás bűncselekményét is, de a nehéz feltárhatósága miatt és a jogi szabályozás miatt még nem kellően hatékonyan üldözhető. Ezekre, bár tudom, hogy történtek lépések, de azt kérem, hogy próbáljunk meg, vagy próbáljon meg a Belügyminisztérium, illetve a kormány olyan szabályozást alkotni, ami kellő eszközt ad akár a vadőrök vagy a vidék biztonságát fenntartók kezébe, és a törvény legkeményebb szigorával lépjünk föl azok ellen az emberek ellen, akik a vadállományt és a vidék biztonságát is dézsmálják, és egyébként a Btk.-ba ütköző cselekményeket követnek el.

Úgyhogy ezekkel a kiegészítésekkel együtt, és a jövőbe vetett hittel, hogy talán elindul valami, természetesen mederben tartva, de itt elindul valami a lőfegyvertartás ügyében, kérjük azt, hogy ne álljanak meg ezen az úton, és azokat az egyébként bátornak tűnő lépéseket, amelyek viszont még dogmatikailag kidolgozásra várnak, a jogi szakma várja, hogy ezek kellően kitöltésre kerüljenek, tegyék meg, ne maradjanak ezek meg a szólamok szintjén, hanem a valódi jogeseteknek és a valódi jogalkalmazásnak is nyújtsunk lehetőséget, és ezáltal a magyar jogkövető állampolgárok védelmére is.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Soron kívül kettő percben Kontrát Károly államtitkár úr következik.

DR. KONTRÁT KÁROLY belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Staudt Gábor képviselő úr hozzászólására szeretnék reagálni, különös tekintettel arra, amivel megszólított több alkalommal is. Én legelőször is a hozzászólásának az első részében megfogalmazott állításra reagálnék, amivel nem értek egyet, nevezetesen azt mondta, hogy ma Magyarországon bizonyos hátrányos megkülönböztetések érik, illetőleg rossz szemmel nézik, paramilitáris beállítottságúnak nézik vagy tekintik azokat a személyeket, akik fegyverrel rendelkeznek. Ezzel én nem találkoztam, tisztelt képviselő úr, nem hiszem, hogy ilyen beállítás vagy megkülönböztetés lenne az állami szervek gyakorlatában. Ha van ilyenről konkrét tudomása, akkor kérem, hozza a tudomásunkra, és akkor föl fogunk lépni közösen ez ellen. (Megszólal egy telefon a Fidesz soraiban.) Jó napot kívánok közben itt a zenéléshez! De még egyszer mondom, ilyet én nem tapasztaltam, de ha van ilyen, akkor szóljon ezzel kapcsolatban.

Ami pedig a vadorzók elleni fellépést illeti, én azt gondolom, hogy a jelenlegi büntető törvénykönyvben megfogalmazott, illetőleg meghatározott keretek, illetve az egyéb jogszabályokban meghatározott fellépés is elég elrettentő erővel bír, de azt is javaslom, hogy az új Btk., az új büntető törvénykönyv kidolgozásánál, ha vannak olyan javaslatai, amelyek még inkább hatékonyabb fellépésre adnak módot ezzel kapcsolatban, akkor azt hajlandóak vagyunk megfontolni. Úgy gondolom, közérdek az, hogy a vadászat, a vadgazdálkodás területén, a vadak védelmében, a természet védelmében föllépjünk, és fontos azt is hangsúlyozni, hogy mindenkinek be kell tartania a törvényeket, fontos az, hogy olyan törvényeket alkosson a parlament, amelyek az adott társadalmi cél megvalósításához elégségesek, szükségesek, megfelelőek, de fontos az is (Az elnök csenget.), hogy mindenki tartsa be a szabályokat.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Kétperces hozzászólások következnek, elsőként Iván László fideszes képviselő úr.

PROF. IVÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársak! A téma sokkal nagyobb horderejű, ezt mindannyian érezzük és tudjuk, óidők óta, mintsem hogy el lehetne siklani azon nagyon fontos tényező mellett, hogy az utóbbi időben a kábítószer nagymértékben átitatja a népességet, kül- és belföldi vadászok és vadászati engedélyt és lőfegyverviselést kérőknél egyaránt. Azt gondolom, hogy lényegesen kiterjesztettebben kellene kötelezően a személyiség és idegrendszeri, pszichiátriai, illetve pszichológiai vizsgálatokat végezni a fegyvertartási engedély megkérésénél éppúgy, mint a már fegyverrel rendelkezőknek az ellenőrzését illetően. Ezért én azt gondolom, hogy nagyon fontos lenne, hogy a kötelező ellenőrzés a már engedélyezetten fegyvert tartóknál legalább évente egyszer menjen végbe, annál is inkább, mert annyi minden ártalom és dolog érheti a fegyverrel rendelkezőt, hogy ezt ellenőrizni kell.

A másik az orvvadászok és az illegális fegyvertartók ellenőrzése, illetve kiszűrése. Ez egy nagyon komplex és nagyon nehéz feladat, de ezt külön hangsúlyossá kellene tennünk, mert mindenképpen figyelemre méltó kérdésről van szó, gondolom.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kettő percben Staudt Gábor képviselő úr.

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Államtitkár úr egy kicsit félreértett engem. Nem állami szervekről vagy nem feltétlenül az engedélyeket kiadó állami szervekről beszéltem, hanem legfőképpen egyébként a médiáról, az elmúlt húsz év liberális felfogásáról vagy nagyon sok liberális párt hozzáállásáról, illetve az előző kormányzatoknak a médiában és egyébként a közgondolkodást alakítani kívánó hozzáállásáról. Tehát itt nem arról van szó, hogy az állami szervek ne tartanák be a törvényt, én ilyet nem hallottam természetesen, és hogyha egyébként rendelkezésre állnak az engedélyek, akkor ne adnák ki, viszont az ezeket a szabályokat alkotó kormányzatokban, illetve legfőképpen a médiában van egy ilyenfajta sugalmazás.

(11.40)

Ezt nekem maguk a lőfegyverrel rendelkező sportlövők, vadászok mondták, és ezt meg tudom erősíteni.

A másik az új Btk. Köszönjük szépen. Meg is kaptuk a felkérést Répássy államtitkár úrtól, dolgozunk rajta, jómagam a Jobbik jogi kabinetének elnökeként kézbe fogtam ezt a munkát, amelyben az új Btk.-hoz javaslatokat fogunk átadni. Természetesen örülünk neki, hogy kikérik a véleményünket. Annak még inkább fogunk örülni, ha ezt figyelembe is veszik és beépítik az új Btk.-ba, de ez nyilván a jövő zenéje. De ami tőlünk telik, a javaslatok megfogalmazása és kidolgozása során el fogjuk végezni ezt a munkát, a Belügyminisztérium asztalára le fogjuk tenni, és bízunk benne, hogy amikor az új Btk.-ról fogunk vitatkozni, akkor viszontláthatjuk ezeket a tervezetben.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megkérdezem, kíván-e még valaki hozzászólni. (Nincs jelentkező.) Jelentkezőt nem látok. Látom, készülődik Kontrát Károly államtitkár úr. Kérem őt, hogy válaszoljon a vitában elhangzottakra.

DR. KONTRÁT KÁROLY belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy egy szubjektív megjegyzéssel indítsak: jó volt egy olyan általános vitában részt venni, amely tényleg szakmai, előrevivő, az adott tárgykört minél jobban megfogalmazni kívánó vita volt. Engedjék meg, hogy most azokra a hozzászólásokra reagáljak, amelyekre a kétpercesek során nem volt módom reagálni. Illetve engedjék meg, hogy elöljáróban megköszönjem a honvédelmi és rendészeti bizottság egyhangú támogatását a benyújtott törvényjavaslathoz, valamint a sport- és turizmusbizottság támogatását, amelyet Bánki Erik képviselőtársunk ismertetett a tisztelt Házzal.

Köszönöm azoknak a képviselőtársaimnak a hozzászólását, így Kulcsár József képviselő úrét, aki támogatásáról biztosította a törvényjavaslatot. Juhász Ferenc képviselő úr hozzászólását is köszönöm, aki elmondta, hogy alapvetően támogatják a törvényjavaslat, néhány észrevételük, illetve módosító javaslatuk van. Kérdést is föltett, amire válaszoltam, hogy az enyhítést kinek az érdekében tartalmazza a törvényjavaslat.

Elmondtam, hogy a vadászok érdekében, akik ebből élnek, és méltányossági lehetőséget tartalmaz. Tehát nem automatizmus ez, hanem méltányossági lehetőséget tartalmaz a vadászok vonatkozásában. Azt is javasolta Juhász Ferenc képviselő úr, hogy a jelenlegi szabályokat kellene fenntartani.

Zagyva György Gyula, a Jobbik képviselője fogalmazta meg az otthoni vagy családi fegyver igényét, s ehhez csatlakozott Szabó Timea LMP-s képviselő, illetőleg Staudt Gábor képviselő úr is megfogalmazta ezt az igényét. Úgy gondolom, hogy ez egy nagyon fontos kérdés, amiről őszintén és nyíltan kell beszélni. Ezt a kérdést alaposan meg kell vitatni, hiszen ebben vannak lehetőségek, ez növelheti a biztonságot. Staudt képviselő úr az alaptörvényre hivatkozott, az alaptörvény által megnyitott lehetőségek konkrét megvalósítását látná ebben. Ezzel egyébként én is egyetértek. Ugyanakkor arra is ki kell térni, hogy ezt megfelelő feltételek esetén lehetne bevezetni, megfelelő oktatásnak, képzésnek, vizsgáztatásnak kellene megelőznie, valamint figyelemmel kellene lenni a balesetvédelmi szabályok betartására is, és arra is, hogy ha ezt a lehetőséget a parlament megteremtené, akár az új büntető törvénykönyv elfogadása után nyílna erre lehetőség, alapos vizsgálat, alapos véleménykikérések és alapos előkészítés után. De ez nyilvánvalóan azzal is járhatna, hogy a bűnözők is készülnének, mert én azt tapasztaltam, hogy nincs olyan tény vagy dolog az életben, így a törvénykezésben sem, amely csak kedvező hatással járhat. Akkor a bűnözők nyilván jobban felfegyverkezve, nagyobb fegyverekkel szerelkeznének föl. Tehát mindenképpen alaposan kell előkészíteni.

Úgy gondolom, ha nem is ebben a törvényben, de - még egyszer mondom - az új büntető törvénykönyv elfogadása után nyitottak vagyunk arra, hogy egy, a parlament valamennyi pártjának részvételével lefolytatott széles körű szakmai egyeztetés keretében visszatérjünk erre a kérdésre, és ha tudunk közösen olyan szabályokat megalkotni, amelyek az otthonvédelmi fegyver vonatkozásában technikailag, mindenféle jogtechnikai, alkotmányos érveket figyelembe vesznek, akkor ezeket a szabályokat alkossuk meg. Ha ezzel jelentősen tudjuk növelni a magyar emberek biztonságát és azokat a követelményeket is figyelembe tudjuk venni, amelyekről az előbb beszéltem, akkor érdemes ezzel a kérdéssel foglalkozni.

Dorosz Dávid és Szabó Timea LMP-s képviselőtársaim hozzászólásaira részben már reagáltam. Ők nem támogatják a fegyverek megszerzésének enyhítésére vonatkozó szabályokat, illetve Szabó Timea nem támogatja a liberalizációt, az illegális fegyvertartás elleni határozott fellépést nagyon fontosnak tartja. Elhangzott az én expozémban is és több képviselő hozzászólásában is az a tény, hogy a bűncselekmények jelentős részét az illegálisan tartott fegyverekkel követik el. Ez ténykérdés. Ezek ellen is fel kell lépni, lehetőleg olyan szabályokat kell alkotni, és olyan végrehajtási szabályokat kell hozni, amelyek minimális szintre szorítják az illegálisan tartott fegyverek számát. Ahol pedig a hatóságnak vagy bárkinek tudomása van illegális fegyverek tartásáról, ott a fegyvereket be kell gyűjteni, hogy a törvénytisztelő állampolgárok biztonságát, életét ne veszélyeztessék.

Köszönöm Sáringer-Kenyeres Tamás képviselőtársam hozzászólását is, aki nagyon alaposan megindokolta és támogatta a törvényjavaslat elfogadását. Néhány fontos aspektusra hívta fel a figyelmet, többek között a filmgyártással kapcsolatos ügyekre is. Azt mondta, hogy a filmgyártás fejlődőben és feljövőben levő iparág, ezért fontos, hogy jó szabályokat alkossunk. Én ezzel teljesen egyetértek, de úgy gondolom, hogy a filmgyári fegyverekre vonatkozó szabályokat is olyan módon kell megalkotni, hogy elősegítsék a biztonságot, másrészt pedig támogassák ezt a nagyon fontos ipart, hogy még nagyobb számban jöjjenek Magyarországra ilyen céllal a filmgyártók, filmkészítők.

Sajnálom, hogy Szabó Timea és Dorosz Dávid LMP-s képviselőtársaim nem várták meg a válaszomat, illetve hogy a vita egy részénél eltávoztak az ülésteremből. Fontos lett volna, hogy azokra a kérdésekre, amelyeket megfogalmaztak, hallják a választ.

Endrésik Zsolt jobbikos képviselőtársam hozzászólását is köszönöm, azzal együtt, hogy úgy kezdte a hozzászólását, hogy a bátorságot hiányolja a javaslatból. Tisztelt képviselő úr, én ezzel nem értek egyet, úgy gondolom, hogy ez egy alaposan megfontolt, valóban kissé visszafogott, de mégis egy lehetőségeket kinyitó javaslat. Staudt Gábor képviselőtársam és Zagyva György Gyula képviselő úr is észrevette és észlelte ezeket a lehetőségeket, észrevette azt a törvényhozói szándékot, amely valóban új lehetőséget nyit ki ezen a területen. Én úgy gondolom, hogy van bátorság a törvényhozóban, még egyszer utalok arra a széles körű társadalmi egyeztetésre, amelyet e tekintetben lefolytattunk, és ennek az eredményeit figyelembe vettük.

Azt is sérelmezte Endrésik Zsolt képviselőtársam, hogy túl szigorúak az önvédelmi fegyver megszerzésének a szabályai. Ezzel ellentétes véleményeket is hallottunk más képviselőtársainktól. Én úgy gondolom, fontos az, hogy az önvédelmi fegyverek megszerzésének a szabályai pontosan, precízen, a célnak megfelelően legyenek meghatározva, a szabályokat pedig végre kell hajtani. Azt hiszem, hogy a most a Ház előtt fekvő javaslat e tekintetben előrelépést jelent.

Staudt Gábor képviselőtársam hozzászólására már reagáltam. Köszönöm azokat az elismerő szavakat, amelyeket megtett e tekintetben. Örülök annak, hogy a Btk. megalkotásában való részvételre is reagált. Fontos az, hogy minél szélesebb körű társadalmi egyeztetés és egyetértés előzze meg ezeknek a nagyon fontos törvényeknek a meghozatalát, elfogadását.

(11.50)

Professzor Iván László képviselőtársam, képviselő úr hozzászólását nagyon megköszönöm, nagyon fontos momentumra hívta fel a figyelmet. Úgy gondolom, hogy ezekre is tekintettel kell lennünk az új szabályok megalkotásánál.

Tisztelt Képviselőtársaim! Összegezve szeretném megköszönni valamennyi képviselőtársam és valamennyi frakció részéről azt a hozzáállást, amit a törvényjavaslat általános vitájánál tapasztalhattunk. Úgy gondolom, hogy a benyújtott törvényjavaslat és ez a pozitív hozzáállás megteremti annak reális esélyét, hogy egy jó törvényt alkosson meg a tisztelt Ház. Abban bízom, hogy a részletes vita során még inkább előre tudunk lépni ebben a kérdésben.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Az általános vitát lezárom. Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a hulladékról szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése. A törvényjavaslatot T/5538. számon megismerhették.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Illés Zoltán úrnak, a Vidékfejlesztési Minisztérium államtitkárának, a napirendi pont előadójának, 25 perces időkeretben.

Öné a szó, államtitkár úr.

Felszólalások:   23   23-67   67-93      Ülésnap adatai