Felszólalás adatai

Felszólalások:   93-108   109-126   127-140      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! A határozathozatalokra későbbi ülésünkön kerül sor.

Most soron következik az egészségügyi alapellátásról szóló előterjesztéshez benyújtott bizottsági jelentések és az összegző módosító javaslat vitája. A T/4883. számú előterjesztés és az ahhoz érkezett bizottsági nem önálló irományok a parlamenti informatikai hálózaton elérhetők.

A vitában elsőként a Törvényalkotási bizottság álláspontjának, valamint a megfogalmazott kisebbségi véleménynek az ismertetésére kerül sor. Ezekre együttesen 15 perc áll rendelkezésre, amelyből a bizottság előadójának 8 perc az időkerete, a kisebbségi véleményt előadó képviselőnek pedig 7 perc.

Most megadom a szót Vécsey László képviselő úrnak, a bizottság előadójának 8 percben. Parancsoljon!

(14.10)

VÉCSEY LÁSZLÓ, a Törvényalkotási bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Törvényalkotási bizottság a 2015. június 25-i ülésén megtárgyalta az egészségügyi alapellátásról szóló T/4883. számú törvényjavaslatot. A bizottsági ülés során megtárgyaltuk a Népjóléti bizottság 21 pontos módosító javaslatát, amelyet bizottságunk 26 igen szavazattal, ellenszavazat nélkül, 6 tartózkodás mellett támogatott. A Törvényalkotási bizottság saját módosításra irányuló szándékot fogalmazott meg, amely nyelvhelyességi pontosításokat tartalmazott. Ezt a bizottság 32 igen szavazattal, egyhangúlag támogatta.

A közfinanszírozott állami egészségügyi rendszer alapköve az alapellátás. A legtöbb orvos-beteg találkozó itt történik, és itt történik a megelőzés, az ellátás és a gondozás, tehát az alapellátás mindhárom eleme is. Az is tény, hogy mindennek nemzetgazdasági szempontból is jelentősége van. Ha ugyanis az alapellátást erősíteni tudjuk, azzal szakrendelőink és kórházaink terhelését csökkentjük, ami pedig a betegeknek, orvosoknak és a költségvetésnek egyaránt kedvező.

Az új alapellátási törvény egy kerettörvény, egy olyan keret, amely a kapcsolódó részletszabályokkal, valamint az egészségügyi alapellátás megerősítésének a koncepciójával erősíteni fogja az alapellátási rendszert, és ennek eredményeként egy megbecsültebb, egy magasabbra értékelt rendszer felé haladunk, amely az ellátórendszer egészének érdekeit és a betegek érdekeit egyként szolgálja.

A bizottság többségének álláspontja szerint az előttünk fekvő törvényjavaslat jól szolgálja az ellátási rendszer megerősítését mint célt, erre tekintettel a bizottság az összegző módosító javaslatot és az összegző jelentést 26 igen szavazattal, 6 nem ellenében, tartózkodás nélkül elfogadta. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A kisebbségi véleményt Tukacs István képviselő úr ismerteti. Hét perc az időkeret, képviselő úr. Parancsoljon!

TUKACS ISTVÁN, a Törvényalkotási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. A bizottsági ülésen azért voltunk kénytelenek kisebbségi véleményt megfogalmazni, mert éreztük ugyan, hogy a Népjóléti bizottság által odaküldött indítványok pontosító jellegűek, de két olyan módosító indítványunk létezett a törvénnyel kapcsolatban, amely igényel néhány szót a tisztelt Házban is.

Az egyik éppen a törvény keretjellegéből fakadó módosító indítvány volt, hiszen a törvény szövege, igen helyesen egyébként, arra utal, hogy erősíteni kell a nem kötelező szűréseken való részvételt, és ebben nyilvánvalóan az alapellátásban dolgozó háziorvosok szerepét akarja kiemelni. Ugyanakkor, miután a megfogalmazás további pontosításokat ebben a tekintetben nem tartalmazott, az államtitkár úr kommunikációjából arra következtettünk, hogy itt rejlik a várólistákon és az előjegyzési listákon való előresorolás lehetősége.

Mi ezt a megoldást igazán nem tartanánk jónak, nem tartanánk jónak a várólistákkal való manipulálást, hiszen földrajzi, egyébként jövedelmi és egyéb okok miatt lennének, akik ott ragadnának a végén, lennének, akik előrébb tudnának jutni, lévén, hogy könnyebben tudnak nem kötelező szűréshez jutni, és könnyebben tudnak eljutni ezekhez. Úgy gondoljuk, hogy a háziorvos érdekeltté tétele lehet egy kulcs abban, hogy a nem kötelező szűréseken való részvétel erősítse az egészségben maradást, és ne feltétlenül a gyógyítás legyen az eszköz.

A másik módosító indítványunk egy olyan, egyébként a szakma által ismert és elvarratlan dologra utalt, amely a területi ellátási kötelezettség nélküli háziorvosok díjazásának, finanszírozásának a rendezését kívánta volna. Államtitkár úr, ebben ‑ és ezt jeleztem a bizottsági ülésen is ‑ persze konzultáltunk, és mindenki tudja, hogy ez az ügy egy régóta húzódó, egyébként ismert okok miatt kialakult, de létező probléma.

A módosító indítvány arra irányult, hogy ebben legyen közeli és valamilyen távlatos megoldás. Államtitkár úr a szakmai képviselettel konszenzusos alapon meghozott döntést említette ebben az ügyben. Jobbikos képviselőtársammal, aki szintén fogalmazott meg véleményt, végül is azt erősítettük, hogy ebben szükséges lenne egy valamilyen módon való lezárása vagy eldöntése ennek a sajátos praxisnak.

Végül a kisebbségi véleményben megfogalmaztuk azt is, hogy a kerettörvényi jelleg nem feltétlenül jó, hiszen a keret kitöltése, mondjuk, kormányrendeletekkel vagy egyéb intézkedésekkel azt is jelenti, hogy ezek nem lesznek kellőképpen publikusak a szakma és a politikai szereplők számára sem. Ezért azt a jelzésemet szeretném megismételni, hogy célszerű lenne ezeknek valamilyen módon a szakmai közegben, esetleg bizottságon vagy netalán itt a Házban való szerepeltetése, rátekintés vagy egy kialakuló vita szempontjából, mert azt a megoldást, hogy a kormány ilyen típusú előterjesztéseket esetleg a honlapján véleményeztet, mondjuk, kettő napig, azt nem nagyon tartanám jónak.

Összességében azt a megállapítást egyébként, hogy az alapellátás és a háziorvosi rendszer egy alapköve az egészségügynek, természetesen értjük és tudjuk. Ennek ellenére azok a háziorvosok, akik véleményt fogalmaztak meg a beszélgetésekben, azt jelezték, hogy e törvény mellett szükség lenne a finanszírozás legalábbis alapos megvitatására, szükség lenne jó néhány olyan intézkedésre, amely átalakíthatná ezt a rendszert.

Ebben a tekintetben persze érezhető, hogy nagyon egyenetlen és nagyon területfüggő az, hogy a háziorvosok közül ki hogyan dolgozik, hiszen vannak olyan praxisok, amelyek betöltetlenek meg betölthetetlennek tűnnek, hiszen olyan vidéken vannak, olyan településen vannak, ahol pedig lassan már a bőség zavarával küszködnek, hiszen létezik budapesti kerület, ahol a betegek egyharmadát legalább már angol nyelven kell megszólítani.

Ezeket az aggályokat fogalmaztuk meg a törvénnyel kapcsolatban, és ha elnök úr ‑ hogy is mondjam ‑ méltányos velem egy kicsit, nem fogalmaztuk meg a kisebbségi véleményben, de a mai nap híre alapján egyetlen mondatot hadd mondjak el. Aki kitalálta azt a hagymázos ötletet, hogy az olimpia nyereségéből kelljen egészségügyet finanszírozni, az szégyellje magát. Szégyellje magát! Ez nem játék! És ezt nem én mondom, hanem azok mondják el, akik az egészségügy szereplői, így a Semmelweis-nap előtti napokban vagy órákban. Köszönöm szépen a lehetőséget, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megkérdezem Zombor Gábor államtitkár urat, hogy most kíván-e felszólalni, mert erre van lehetősége, hiszen az előterjesztőnek összesen tízperces időkeretben arra van lehetősége, hogy a vita elején is szóljon és zárszóként is válaszoljon a vitában elhangzottakra. (Jelzésre:) Most, igen. Akkor megadom a szót államtitkár úrnak. Parancsoljon!

DR. ZOMBOR GÁBOR, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen. Köszönöm szépen a hozzászólásokat, mind a szakmai bizottsági üléseken, mind pedig a Törvényalkotási bizottság ülésén már beszéltünk ezekről.

Csak azért szeretnék reagálni rá, mert olyat, hogy a szűréseken való részvétel a várólistán való előrekerülést jelentse, én soha nem mondtam. (Tukacs István közbeszól.) Tehát az, hogy az államtitkár kommunikációjából ez következik... ‑ amikor én erről beszéltem, akkor pontosan azt mondtam, hogy ez nem az a megoldás, amit én is a sajtóból hallottam ilyen híreket. (Szakács László: De akkor mi?) Tehát ott kifejezetten a szakma és az orvos- és a betegetika szabályai szerint kell eljárni, és erről biztosíthatom is képviselőtársaimat, hogy ez így lesz.

A tek nélküli háziorvosok ügyében szintén elmondtam, hogy itt az Orvosi Kamarával vagyunk tárgyalásban. Ahogy látszik a módosító javaslatból is, még azt sem szerettük volna, ha a törvény bebetonozza ezeket a számokat, hanem az is kormányrendeletben kerül meghatározásra, tehát van lehetőség a további konzultációra ebben. De még egyszer mondom, hogy ezt a kamarai vélemény alapján fogjuk a kormányrendeletben is javasolni.

(14.20)

A bizottsági vita során említettem, hogy van néhány olyan eleme a törvénynek, amelynek a kormányrendeleti részét a Népjóléti bizottság előtt szeretnénk majd ismertetni, ha erre a bizottság is igényt tart.

A finanszírozás vonatkozásában talán ez az a területe az egészségügynek, amelynek a legpozitívabb jövőképe van, hiszen folyamatosan és most már tartósan emelkedik a finanszírozás, s ha ez így marad, akkor tényleg eljutunk odáig, hogy a kitűzött célokat el tudjuk érni.

A vita további részében elhangzottakra majd akkor válaszolok. Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tájékoztatom, hogy 7 perc 27 másodperc lehetősége lesz majd a zárszóban.

Tisztelt Országgyűlés! A kijelölt Népjóléti bizottság nem állított előadót.

A képviselői felszólalások következnek, az időkeretek a táblákon mindenki számára követhetőek. A vita során kétperces felszólalásra nincs lehetőség. Először az írásban előre bejelentkezett képviselői felszólalásokra kerül sor.

Elsőnek a Fidesz képviselőcsoportjából megadom a szót Molnár Ágnes képviselő asszonynak. Parancsoljon, képviselő asszony!

DR. MOLNÁR ÁGNES (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Úgy gondolom, hogy az alapellátási törvénytervezettel megkezdődött a rendszerszintű átalakítás, amire már régóta szükség volt a magyar egészségügyben. Azért is fontos, hogy az alapellátásban kezdődjön meg ez a rendszerszintű átalakítás, mert itt történik a legtöbb orvos-beteg találkozás, és nagyon fontos, hogy itt valósul meg a megelőzés, az ellátás és a gondozás hármas alapegysége is. És nem utolsósorban nemzetgazdasági szempontból is nagy jelentőségű az, hogy ha az alapellátásunk erősödni tud, akkor a költségesebb működtetésű szakrendelőink és kórházaink terhelését is csökkenteni tudjuk. A hatékony működéshez szakmai és finanszírozási szempontból is egy erős rendszerre van szükségünk, úgy tudjuk biztosítani a lakosság közeli kapuőri funkciót is, amit elvárunk az alapellátástól.

A T/4883. számú, alapellátásról szóló törvénytervezet több szempontból is fontos és előremutató elemeket tartalmaz: egyrészt végig áthatja a népegészségügyi szemlélet, az a szemlélet, hogy az egészség védelme, a felelős, egészségtudatos gondolkodás minden változtatásban megjelenjen. Ezen kívül több intézkedés is arra szolgál, hogy a háziorvosi szakmát végre vonzóvá tegyük a fiatalok számára. Ne felejtsük, hogy a háziorvosoknak egy emelkedő korfája van, az egyik legfontosabb probléma ez az alapellátási rendszerben, amellyel szembe kell néznünk. A törvényben világosan felsorolva, külön-külön megtalálhatjuk a háziorvosi, a házi gyermekorvosi, a fogorvosi, a védőnői, az iskola-egészségügyi ellátás fő feladatait is, és külön rész foglalkozik a foglalkozás-egészségüggyel is.

Az említett népegészségügyi szempontok figyelembevételét jelenti az az elképzelés, amelynek az értelmében kedvezményekkel lehetne ösztönözni a szűrővizsgálatokon történő részvételt. Ennek a formáját a jövőben tervezzük kormányrendelet és miniszteri rendelet szintjén kidolgozni. Ennek a szemléletnek az erősítése érdekében történik az is, hogy a települési önkormányzatoknak az egészségfejlesztési irodákkal közösen gondoskodniuk kell a települési egészségterv kidolgozásáról és annak megvalósításáról, ebben együttműködve, a kormányhivatalokat, az alapellátást és szakellátást nyújtó egészségügyi szolgáltatókat is igénybe véve.

A háziorvosoknál nagyon fontos egy kompetenciabővülés, ami az alapellátási törvényben megjelenik, ami szerint a háziorvosoknak lehetőségük lesz a többedik szakvizsgájuk, szakképesítésük érvényesítésére, hogy azt gyakorolják, és ezt finanszírozásilag is támogatjuk. Bevezetésre került a kollegiális szakmai vezető háziorvos intézménye. A rendszer amellett szól, hogy egységessé tegyük az alapellátás működését, és hatékonyságnövekedést érjünk el ebben. A védőnők esetében is lehetőség lesz arra, hogy egy országos szakmai védőnő működhessen. A háziorvosok számára pozitív ösztönző jelenik meg annak érdekében, hogy a betegek minél nagyobb hányada már az alapellátásban kapjon ellátást, természetesen továbbra is a teljes kivizsgálási lehetőségek biztosításával, a szakrendeléseken és a fekvőbeteg-ellátásban való részvétel érvényesítésével.

Vannak olyan rendelkezések, amelyek a praxisjog megszerzését könnyítik. A praxisjog adásvételének megkönnyítése érdekében a jövőben a finanszírozás keretében kapott összeg már a praxisjog megszerzése érdekében is felhasználható; ezenkívül fontos módosítás, hogy a kormány felhatalmazást kap arra, hogy a felvett hitelhez kamattámogatási rendszert dolgozzon ki. A rendszer fenntarthatóságához és fejlesztéséhez a költségvetés biztosítja a szükséges forrásokat. Ne felejtsük el, hogy a háziorvosi ellátásra a jövő évi költségvetésben összesen már 117 milliárd forint támogatást találunk, ez több mint 50 százalékos növekedést jelent 2010-hez képest. De mindent egybevetve a háziorvosokra, a házi gyermekorvosokra, iskolaorvosokra, védőnőkre és a területi ellátásra, tehát egyszóval az alapellátásra összességében 2010-hez képest átlagosan 40 százalékkal több pénzt fordítunk.

Természetesen a szabályozás és a hozzá kapcsolódó költségvetés egyaránt fontos, de nem kizárólagos összetevője a sikernek. Egy rendszer csak akkor tud igazán sikeres lenni, ha a benne dolgozók is ezt akarják, és egymással együttműködve végzik a munkájukat. Ezért szükséges, hogy az alapellátásban dolgozók lássák meg a lehetőséget a mostani fejlesztési irányokban, és éljenek is ezekkel a lehetőségekkel a betegek és az ellátórendszer érdekében.

Van még egy fontos, az alapellátásra vonatkozó változás: a jövő évi adótörvények elfogadásával lehetőség nyílt a háziorvosok, a házi gyermekorvosok, a fogorvosok és a védőnői szolgálatok iparűzésiadó-mentességére.

Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy a törvényjavaslat tárgyalásakor a parlamentben és a Népjóléti bizottságban egyaránt konstruktív eszmecserékre került sor. Külön szeretném kiemelni, hogy a Népjóléti bizottság ellenszavazat nélkül fogadta el azt a bizottsági módosító javaslatot, amely a mostani összegző módosító javaslat alapját képezi. Ez az összegző módosító javaslat, amellett, hogy a törvényjavaslatot számos helyen pontosítja, érdemi változtatásokat is tartalmaz. Engedjék meg, hogy néhány ilyen módosítást kiemeljek.

A preambulum kiegészül a fogorvosok kapuőri szerepével és azzal, hogy a korösszetétel problémája a háziorvosokon kívül a házi gyermekorvosokat és a védőnőket is egyaránt érinti, ezért fontos és megoldandó probléma. Az alapellátás lényeges feladata az egyén egészségszervezése, a prevenció, ez is megjelenik az alapvető feladatok között. És fontos módosítás, hogy az alapellátás nyújtásához szükséges szakképesítésen túli szakvizsga használata esetén ne csak a háziorvosoknak, hanem a házi gyermekorvosoknak, a fogorvosoknak is járjon a kiegészítő finanszírozás; egy másik kiterjesztés pedig az, hogy a kollegiális szakmai vezető orvos házi gyermekorvos és fogorvosok esetében is kerüljön megválasztásra.

Tisztelt Képviselőtársaim! A kormányzat valóban prioritásként tekint az egészségügyi alapellátásra, ezért annak alapvető szabályairól önálló törvénytervezetet alkottunk.

(14.30)

Mindez a kapcsolódó részletszabályokkal, kormányrendeletekkel és miniszteri rendeletekkel, valamint a megfelelő költségvetési forrásokkal együtt mindenképpen erősíteni fogja az alapellátási rendszert, és így a betegek javát fogja szolgálni.

Ezért az alapellátásról szóló T/4883. számú javaslatot és a hozzá kapcsolódó összegző módosító javaslatot egyaránt előremutatónak és támogathatónak tartom, és erre a támogatásra kérem képviselőtársaimat is. Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps a kormánypárti sorokból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Az MSZP képviselőcsoportjából Szakács László képviselő úr jelentkezett felszólalásra. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Úgy gondolom, hogy ennek a javaslatnak az általános vitájánál eléggé sok észrevételünket elmondtuk, eléggé sok kritikánkat elmondtuk. Nyújtottunk be módosító javaslatokat is. Én ezekkel több dolog miatt most nem foglalkoznék. Az egyik az, hogy Tukacs képviselőtársam ezeket már elmondta, másrészt a bizottsági vitában nagyjában-egészében lefolytatták ezt a vitát. A többség akarata mindig érvényesül, és úgy gondolom, hogy ezeket a jó javaslatokat, koncepciószintű javaslatokat újra erőből sikerült lesöpörni az asztalról.

Nem tudok én azért mindenben osztozni abban az örömben, amit itt hallok képviselőtársaimtól. Hallok olyan barokkos túlzásokat, hogy rendszerszintű átalakítás van, meg hogy megfelelő költségvetési finanszírozás van. Én úgy gondolom, hogy ezeket a túlzásokat, még akkor is, ha előírja ezt a kormányzati kommunikáció, talán egy kicsit lehetne szerényebben, illetve a valósághoz sokkal közelebb fogalmazni.

Tényleg van rendszerszintű átalakítás, csak az a baj, hogy ezt a rendszerszintű átalakítást lassan már senki sem érti. A rendszerszintű átalakításnál nekünk nem az a problémánk, hiszen tudjuk, hogy át kell alakítani, mi is látjuk, hogy át kell alakítani, nekünk nem az a problémánk, hogy ennek valaki nekiállt. Ebben mi nagyon szívesen segítünk is. Amit mi igazából látunk, az az, hogy alsó, közép- és felső szinten egyszerre indul meg egy olyan átalakítás, amit valójában sem a benne dolgozók, sem pedig az egészségügyi szolgáltatásokat, segítséget igénybe vevők nem tudnak követni.

Alsó szinten most majd, amikor a kerettörvény alapján elkészülnek a rendeletek, akkor majd nagyjában-egészében fogják látni, hogy merrefelé mozognak az új szabályozások. Látszik, hogy a mögöttes intézmények, az OEP gőzerővel dolgozik, 10 milliárd forintot odatesznek. Madzag van, lassan már mézet is fognak rá majd csorgatni, hiszen azért ebbe a kilúgozott javaslatba, amiben látjuk, hogy azért sokkal többet gondoltak bele az elején, mint amennyi majd belekerül a végén, mondom ezt úgy, hogy a kormányrendeleteket még természetesen nem ismerjük, de azért már belecsempésztek olyan félmondatokat, amelyek csalogatóak, de azért mégsem ezt várták önöktől. Nem azt várták önöktől, hogy csoportpraxisról, praxisközösségekről, ilyesmikről beszéljenek és ilyesmikről szóljon ez a törvény akkor, amikor igazából a státuskülönbségeket, az érdekek hierarchiáját gondolták inkább a résztvevők megszüntetni, illetve nyilvánvalóan sokkal több pénzt vártak egyébként önöktől azért, mert azt ígérték egészen egyszerűen. Önök mindent megígértek, csak szavazzanak önökre. Viszont most ebből lett egy 10 milliárd forintos olyan többletráfordítás, ami minden egyes szakértő szerint azért nagy átalakításra nem ad majd lehetőséget. Ez majd valamikor el fog kezdődni, amikor a részletszabályok is majd megismerhetővé válnak.

Február 17-ig kellett volna középszinten a megyei közösségeknek, a kórházaknak letenni egy végrehajtható javaslatot. Még mindig nem tartunk ott, hogy minden egyes megyének lenne tárgyalásra képes olyan fenntarthatósági javaslata, amelyet a kormányzat is el tud fogadni. De már legalább fölállt az összes megyei bizottság meg a fővárosi bizottság, amely figyeli, hogy melyik az a kórház, amely jól gazdálkodik és melyik nem, magyarán mondva, melyiket kell megbüntetni, melyiket nem. Ennél mondtuk, hogy egy kicsit több bizalmat várna el, úgy gondolom, mind a szakma, mind pedig az igazgatás ebben a tekintetben attól a kormányzattól, amely az együttműködését kéri az annak a szakmának az átalakításokhoz, amelyben valójában kimondottan nem bízik, hiszen ezt mondta Varga Mihály miniszter úr is, hogy nem bízik a szakmában, illetve az irányítás szakszerűségében.

Ha ezt a kerettörvényt úgy fogjuk fel, hogy koncepció, ahogyan elhangzott, akkor van koncepció. De én mégis úgy gondolom, hogy ha egy koncepciót akarunk lerakni az asztalra, akkor arra egy jó konferenciát kell rendezni, és annak valamilyen záródokumentumát utána majd be lehet terjeszteni a minisztérium elé, ha valami kodifikációra abból alkalmas, akkor az nyilvánvalóan idekerülhet. Legalábbis az északi féltekén nagyjában-egészében így szokott ez történni, nem úgy, hogy először csinálunk egy törvényt, amire azt mondjuk, hogy koncepció, majd kivonjuk ezt az egészet a parlament hatásköréből, és utána rendeleti kormányzással ott alakítunk át, azt, amit gondolunk. Mögötte az OEP komolyan dolgozik, mellette felső szinten pedig, csak hogy befejezzem, hogy miért alakítanak át mindent egy időben, április 1-jétől a felső szintű igazgatást teljes egészében átalakították. Egyelőre még a három átalakítás folyamatosan zajlik, folyamatosan mindenki keresi a saját székét, a hatáskörét és az általa ellátandó feladatokat. Ez egészen biztosan nem hatékony.

Mindezek közben kivenni az egészségügyi törvényből az alapellátási törvényt csak azért, mert nem tudják betartani a saját ígéreteiket, nem tudják harmonizálni az érdekeket, nem tudják ezt a hierarchiát megszüntetni és nem tudnak státusokat egységesíteni ebben a történetben, ahhoz képest olyan részletszabályokat hoznak, amelyek viszont minimum véleményesek.

Államtitkár úr elmondta, hogy soha nem mondott olyat, hogy a várólisták csökkenése lehetne az a kedvezmény, amely a nem kötelező szűrővizsgálatokkal jár. Gondolom, államtitkár úr, akkor rengeteg sajtóper lesz a következő időszakban, mert ezt jó pár sajtóorgánum megírta. Gondolom, akkor kért a minisztérium rengeteg sajtó-helyreigazítást, és nyilvánvalóan, ha ezt a sajtóorgánumok nem megfelelően teljesítik, akkor itt perek lesznek, hiszen úgy gondolom, hogy ez egy eléggé nagy vitát kiváltó része lesz ennek a javaslatnak.

A védőnői szolgálat újbóli medikalizálása megint egy olyan dolog, amire tényleg azt mondom, hogy egy hungarikum, egy Magyarországon jól működő olyan hálózat, ahol lehet egyébként annak az elgondolásnak előnye, ami jelenleg a tervezetben benne van, de mégis azt gondolom, hogy ha ennyi mindenen változtatunk, akkor azért arra, ami jól működik, inkább támaszkodni kellene és nem változtatni.

A háziorvosi körzetek megállapításakor az önkormányzatoknak ki kell kérni az országos módszertani intézet véleményét, csak ez a módszertani intézmény időközben megint a nagy átalakítási lázban egész egyszerűen egy főosztály lett, nincs már országos alapellátási intézet. Viszont a nagy átalakítási lázban pedig nem vették észre azt, hogy itt azért csak duplikálták ezeket a szervezeteket, hiszen az egyik engedélyezi, de az ÁNTSZ fogja majd nyilvántartani. Tehát az egyikből főosztályt csináltak, a másik pedig majd nyilvántartja. Én úgy gondolom, hogy ez a kapkodás ezért nem vezetett jó eredményre.

Azt pedig kifejezetten egy vékony jégnek tartom, amikor a háziorvosnál abban teremtenek érdekeltséget, hogy minél kevesebb beteget küldjön szakorvoshoz. Úgy gondolom, hogy akkor, amikor az átlagéletkor a háziorvosoknál 60-65 évnél tart, nagyjában-egészében 40 éve ők úgy gyógyítanak, hogy van mögötte kórházi háttér, akkor az ilyenfajta érdekeltség egészen biztosan más eredményt hoz, mint amit vártak.

Az iparűzési adóról már a vitában is beszéltem, ez egy kifejezetten gyáva megoldás, hogy letoljuk a kormányzati felelősséget az önkormányzatokra, és ha akarják, akkor elengedhetik az adót.

Tehát ezek miatt az észrevételek miatt nem fogjuk támogatni ezt a javaslatot. Köszönöm szépen a figyelmet. (Demeter Márta tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A Jobbik képviselőcsoportjából Rig Lajos képviselő úr következik. Parancsoljon, képviselő úr!

RIG LAJOS (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Itt már nagyon sok kritika elhangzott. El kell hogy mondjam, hogy maga az alapellátási törvény és a törvénytervezet egy jó irányt mutat itt főleg az alapellátás területén. Úgy gondolom, hogy ez az a terület, ami egy kiugrási pont lehet itt az egészségügyi dolgozóknál mind a bérezés tekintetében, mind a finanszírozás tekintetében.

Szakács képviselőtársam azzal fejezte be, hogy ne azzal ösztönözzük a szakorvosokat pluszfinanszírozásra, hogy ne küldjék fekvőbeteg-intézménybe a beteget. De igenis kell! A fekvőbeteg-intézményeket tehermentesíteni kell. Azt a lehetőséget kell megadni a háziorvosoknak, a fogorvosoknak, a gyermekorvosoknak, hogy mögöttük legyen egy diagnosztikai háttér, hogy ne minden kis dologért egy fekvőbeteg-intézményt terheljünk. A mai magyar egészségügynek sajnos a legnagyobb rákfenéje az, hogy minden egyes olyan vizsgálatért már kórházba utalják a beteget, ami a háziorvoslástanba beletartozik.

(14.40)

Ha ez a törvény életbe lép és megteremtik azokat a finanszírozási feltételeket, amelyek lehetővé teszik azoknak a háziorvosoknak a plusz szakrendelésre való jogosultságát, akik plusz szakvizsgával rendelkeznek, tegyük fel egy belgyógyász vagy kardiológus szakvizsgával, hogy vagy közvetlen párhuzamosan a rendelési időben, vagy rendelési időn túl végezhessen járóbeteg-szakrendelést, ez csökkenti a járóbeteg-szakrendeléseken a várakozási időt. Ez már egy pozitívum; illetve a vényköteles írásnál például, ha a diabetológus szakorvosi javaslatára nem kell már várnia a háziorvosnak, ott helyben ezeket a dolgokat meg tudja tenni.

Van azonban egy olyan dolog, amit el kell mondanom. Az utóbbi időben nagyon sok háziorvossal beszélgettem a törvénnyel kapcsolatban. Nagy százalékuk támogatja a törvényt, de elmondták az aggályaikat. Az aggályuk az, amit már sajnos tudunk, és amit a képviselő asszony is elmondott, hogy nagyon kevés az orvos, nagyon sok a betöltetlen praxis, és van olyan praxis országosan, amely nem teszi vonzóvá, hogy valaki is háziorvosi munkát, praxist alakítson ki.

A második szakvizsgával kapcsolatban elmondták, és ebben is van nagyon sok igazság, hogy nagyon sok orvos a túlterheltsége, az elfoglaltsága miatt nem tudott elmenni megújítani a tudását, vagy szinten tartó vizsgákra elmenni. Bízom benne, hogy a miniszteri rendeletekben valami kedvezményt kapnak ezek az orvosok, belgyógyászok, sebészek, kardiológusok, gyermek-tüdőgyógyászok, intenzív szakorvosok, hogy megtehessék ezt rövidített formában, és élhessenek azzal a lehetőséggel, hogy akár egy járóbeteg-szakrendelést pár órában ők is tudjanak végezni az egyéb háziorvosi feladatuk ellátása mellett.

Az ügyeleti rendszer finanszírozásával kapcsolatban tudni kell, hogy általában a városok és a kistérségek társulás vagy kht. formájában látják el ezt. A fogorvosi ellátást tekintve sajnos a mai Magyarország területén nagyon kevés az a város, amely hétvégi és éjszakás fogorvosi ügyletet tud kiállítani. Ez sajnos igaz a gyermekorvosi ügyeletekre is. Vannak olyan megyék, amelyekben talán egy vagy két város tud csak gyermekorvosi ügyeletet működtetni. Ebből is látszik, hogy a rendszer humánerőforrás-hiányos ezen a két téren. Azt még hozzá kell tenni, hogy a kistérségi falvak, illetve a városok lakosságarányosan hozzájárulnak az ügyeleti rendszer vagy az alapellátási rendszer működtetéséhez. Ebből finanszírozzák a bér- és járulékköltségeket, az anyagbeszerzést, az üzemeltetési és rezsidíjakat. Ez abban az esetben lenne nagy segítség, ha a kormány ezeknek az önkormányzatoknak pluszforrást biztosítana arra, hogy ezeket a kvótákat meg tudják emelni akár 58-ról 65-70 forintra is. Így emelkedhetne maga a bérállomány mind szakorvosi, mind szakdolgozói szinten. Illetve a finanszírozásba még be tudnának plusz olyan költségeket is építeni, amelyekkel energiahatékonysági beruházásokra lehetőség lenne. Nagyon kevés sajnos az a pályázat, amely azt célozza meg, hogy önkormányzat felújítsa azokat a rendelőit, amelyeket évek óta használnak a háziorvosok. Az akadálymentesítés nagyon soknál nem is lehetséges, olyan a helyrajzi adottsága.

Az efi-irodák elszámolása most folyik, és a hároméves fenntartási időszakban, bízom benne, olyan plusz szűrővizsgálatokat tudnak ezek az irodák elvégezni, amelyekre eddig nem volt lehetőségük. Van sok olyan város, sok olyan járás az országban, amely efi-irodát nem működtet. Lehetőségként meg lehetne tenni például azt, hogy az egyes járásokból más területi járásokra átjárhassanak, szűrővizsgálatokat, egészségmegelőző, tehát preventív munkát végezzenek, ezzel könnyítve a háziorvosok és a benne dolgozók munkáját.

Úgy gondolom, hogy maga az alapellátási törvény nincs kőbe vésve, és életszerűvé kell tenni az egészet. Monitorozni kell, ezt elmondtam bizottsági ülésen is, és ha látjuk, hogy olyan akadályba ütközik ez a törvény, amelyen változtatni kell, kérem, hogy hallgassák meg a háziorvosok véleményét. Monitorozzuk másfél-két évig, és ha kell rajta változtatni, akkor igenis változtassunk rajta, hiszen így léphet előre az egészségügyi rendszer. Ha ez az alapellátási rendszer működőképes, akkor ezt a struktúrát át lehetne vinni akár a fekvőbeteg-ellátás területére is.

Sok minden mást nem szeretnék elmondani, a képviselő asszony elmondta a törvény nagy részét. Úgy gondolom, ez lehetőséget ad az orvosoknak arra, hogy itthon maradhassanak, itt vállaljanak munkát. De ahhoz olyan bérezés szükséges, hogy ezt meg is tegyék. Ameddig a nyugati országokban sokkal csábítóbb maga a háziorvoslástan is, addig nagyon nehéz helyzetben vagyunk, de tennünk kell érte. A Jobbik Magyarországért Mozgalom ezt a törvényjavaslatot támogatni fogja. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Az LMP képviselőcsoportjából Ikotity István képviselő úr következik. Parancsoljon, képviselő úr!

IKOTITY ISTVÁN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Egy olyan törvényt vitatunk, amely esetében hihető a jó szándék a jogalkotó részéről, még akkor is, ha jócskán megkésett. De úgy látjuk, hogy a kivitelezés hagy kívánnivalókat maga után.

Sajnos, bőven elképzelhető, hogy a helyes célok végül rossz szabályozás áldozatául esnek. Előre kell bocsátanom: minden olyan lépést, intézkedést támogatunk, amely segítséget jelent a megroggyant egészségügynek, a benne jobbára éhbérért dolgozó szakembereknek. De kötelességünk rámutatni a hibákra és a hiányosságokra is. Félő, hogy a gyakorlatban több pontról is kiderül, hogy nem működik, vagy nem úgy működik, ahogy a jogalkotó azt elképzelte. Nem lennék meglepve, ha hamarosan újra az Országgyűlés elé kerülnének a problémás rendelkezések.

Hogy mire is gondolok, nézzük egyenként! A törvény továbbra is csak a kereteket jelöli ki, nagy helyet hagyva a későbbi rendeleti szabályozásnak. Ez mindenképpen hozzájárul a bizonytalanság fenntartásához az egész egészségügyi rendszerben. A szűrővizsgálatok szabályozása, a kihagyások esetén alkalmazható szankciók rendszere kapcsán fenntartjuk a korábbi véleményünket: nem látjuk garantálva, hogy az új rendszerben senkit sem érhet méltatlan hátrány például adminisztratív hibák vagy a rossz nyilvántartás miatt. A területi ellátási kötelezettséggel nem rendelkező háziorvosi praxisok kapcsán is marad bőven okunk az aggodalomra, félő, hogy igazságtalanul nagyra nyílik a különbség a finanszírozásban praxis és praxis között.

A konkrét hibák, aggályos pontok mellett szólni kell arról is, ami hiányzik a jogszabályokból. Nem foglalkozik a törvényjavaslat azzal, hogy az alapellátást milyen egyéb hatékonyságot növelő szolgáltatásokkal lehetne támogatni. Össze lehetne kötni a gyógytornával, a pszichológiai konzultációval, a szociális segítségnyújtással. Ez növelné az alapellátás hatékonyságát, a szakellátás terheltsége pedig csökkenne ‑ természetesen a szakmai színvonal megtartása mellett. E szabályozás önmagában kevés ahhoz, hogy megakadályozza a fiatal háziorvosok elvándorlását, a szakma elöregedését, a szakemberhiány újratermelődését. Nem látszik, mi a kormányzat terve a már ma is hatalmas területi különbség kezelésére, a tartósan betöltetlen praxisok feltöltésére. Az idő közben egyre fogy, még ha éveket kell várnunk, míg életbe lép az orvosokat valóban hatékonyan itt marasztaló rendszer, akkor már a világ minden kincse is kevés lesz a problémák kezelésére. Az orvosok elvándorlását azonnal kezelni kellene, már most is sokéves késésben vagyunk.

Arra kérem tehát a kormánypárti képviselőtársaimat, hogy egy percig se gondolják, hogy ezzel a törvényjavaslattal minden feladatot letudtak. Egy sor problémát ismét elodáztak az alapellátásban, pedig az elmúlt évek végképp bebizonyították, hogy a rendszer állandó toldozgatása, folyamatos fércelése hosszú távon még növeli is a gondokat.

Összességében a javaslatot támogathatónak tartjuk a fenti észrevételek fenntartása mellett Csak remélni tudjuk, hogy a később megszabott részletszabályok végül az ésszerűséget tükrözik, és a gyakorlatban is működőképessé teszik az itt tárgyalt módosításokat. Ellenkező esetben elsőként fogjuk jelezni a problémákat és napirendre kérni a megoldásukat itt a parlamentben is.

Végül, de nem utolsósorban nyomatékosan kérjük a kormányt, ne halogassa tovább az egészségügy legnagyobb problémájának, a dolgozók alulfizetettségének a rendezését. Minden elvesztegetett hónapért duplán kell majd megfizetni ugyanis. Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Az MSZP képviselőcsoportjából Tukacs István képviselő úr következik az időkeret hátralévő részében. Parancsoljon, képviselő úr!

(14.50)

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Köszönöm szépen a szót. A korrektség kedvéért kértem csak erre a negyven-akárhány másodpercre szót.

Megtekintve azt az újságcikket, amely hivatkozási alapul szolgált ahhoz, hogy a várólistákon való előrejutást, valamint a nem kötelező szűréseket összekapcsolják, az államtitkár úrnak ilyen kijelentése ott nem szerepel. Viszont az újságírói hivatkozások az önnel folytatott beszélgetés alapján írják tovább ezt a történetet, és ez alapot adhatott nekem is arra, hogy éljek a gyanúperrel, hogy létezik ez. Örülök neki, hogy az államtitkár úr egy határozott nemmel cáfolta ezt a parlament mai ülésén.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiban. ‑ Dr. Zombor Gábor tapsol.)

ELNÖK: Én is köszönöm, képviselő úr. Kérdezem képviselőtársaimat, hogy kíván-e még valaki felszólalni a vitában. (Senki sem jelentkezik.) Jelentkezőt nem látok, a vitát lezárom.

Most pedig megkérdezem Zombor Gábor államtitkár urat, hogy a hátralévő 7 perc 27 másodperc időkeret terhére zárszót kíván-e mondani. (Dr. Zombor Gábor jelzésére:) Igen. Parancsoljon, államtitkár úr!

DR. ZOMBOR GÁBOR, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm szépen először is Tukacs képviselő úr korrektségét.

Szeretném jelezni, mivel sok érzékeny kérdést érint ez a törvény ‑ még ha utána kormányrendeleti szintű szabályozást is jelent ‑, mielőtt ezt a parlament elé terjesztettük, én kikértem az Egészségügyi Tudományos Tanács etikai észrevételeit, és már csak olyan intézkedések kerültek önök elé, amelyek ezt a próbát kiállták. Ebben is, úgy gondolom, nagyon fontos lenne, és vannak nagyon jó külföldi tapasztalatok, hogy hogyan lehet a szűréseket és a prevenciót, az egészségtudatos magatartást erősíteni. Egyértelműen az etikai szempontokat figyelembe kell venni, és ebben szerintem nincs semmilyen vita köztünk.

Szakács képviselő úr a felszólalásában ugyanezeket mondta, mint az általános vitában is; sok pontatlanság volt benne, én nem szeretnék ebbe nagyon komolyan belemenni. Talán az a rendszerszintű átalakítás, és itt elhangzott akár Rig Lajos képviselő úr és Ikotity képviselő úr felszólalásában is, hogy az orvoshiány és a korfa rossz állapota ‑ tehát ami azt jelenti, hogy a háziorvosok egyharmada most már bőven nyugdíj feletti korban van ‑ olyan intézkedéseket kell hogy generáljon, akár keretszinten, akár majd rendeleti szinten, de talán itt a törvény egyértelműbben fogalmaz, amelyek már beváltak. Csak szeretném jelezni, hogy a patikahitel-program, ami működik, hasonló mechanizmusokkal segíti azt, hogy hogyan tudnak tulajdont szerezni a gyógyszerészek, és ennek a metódusa és egyébként a kamattámogatás forrása is rendelkezésre áll, tehát ezt gyorsan be lehet vezetni.

Nagyon köszönöm Rig képviselő úr észrevételét, hiszen ténylegesen probléma, hogy a nem megszerzett kreditek miatt egy új megoldást kell találni, erre fogunk figyelni.

A rendelők felújítását az úgynevezett területfejlesztési operatív programok azért támogatják, tehát ott ez az egy olyan egészségügyi rész van, ami nem a központi EFOP-ból, hanem ezekből a területi programokból kerülhet ki. Én csak a kecskeméti számokat tudom, ott tulajdonképpen minden rendelőt fel lehet ebből újítani, tehát ezt akár más településeken is meg lehet tenni.

Van néhány olyan elem, ami a törvényben is és az eddigi intézkedésekben is szerintem nagyon pozitív: az olyan európai uniós forrásokból megvalósuló fejlesztéseket, amelyek jó irányt mutattak és jó szándékúak voltak, a központi költségvetés tovább finanszírozza, és ez törvényi megerősítést is kap. Az egészségfejlesztési irodák kapcsán elindult egy TÁMOP program, ami nem arra a sorsra jutott, hogy majd utána szépen elsorvad és kidobjuk, hanem a központi költségvetés a működést támogatja. A következő ciklus fejlesztéseiből tudunk újabb irodákat létrehozni, és a törvény pedig a funkcióját is úgymond bebetonozza, hiszen az önkormányzatoknak ezekkel az irodákkal kell az egészségterveket elkészíteni. Ez talán egyébként egy lényegtelen törvényi rész, azonban népegészségügyi szempontból talán az egyik legfontosabb eleme ennek a törvénynek: ha ezeket meg tudjuk csinálni, és erre létrejön az az intézményrendszer, akkor ez egy stabil és új egészségügyi rendszer lehet, ami tudja majd azokat a célokat szolgálni, amelyek szükségesek a rossz egészségi állapot miatt.

Ikotity képviselő úrnak szeretném elmondani a hatékonyságot növelő intézkedések kapcsán, hogy ezeket a praxisközösségeket ebben a működési formában kell elképzelni. Jelenleg szintén egy olyan program fut, ami már egy korábbi EU-s pályázat második eleme: jelenleg nyolcszáz praxisban több mint kétezer alapellátási dolgozóval éppen ezeket az úgymond jó megoldásokat vagy best practice-eket próbálja bevezetni a rendszerbe, és amikor nyolcszáz helyi praxisban elindul, az már rendszerszintű kísérletnek számít. Ezt több mint 3 milliárd forint értékben finanszírozza az Európai Unió.

Úgy gondolom, azok a javaslatok, amelyek elhangzottak, segítették a munkánkat. Még egyszer szeretném elmondani mind kormánypárti, mind ellenzéki képviselőtársaimnak, felajánljuk, hogy a különösen érzékeny, akár orvosetikai vagy betegjogi kérdésekről szóló rendeleti szabályozást a Népjóléti bizottság előtt megtárgyaljuk, mielőtt elfogadásra kerül.

Köszönöm szépen segítő munkájukat és hozzászólásukat. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Felszólalások:   93-108   109-126   127-140      Ülésnap adatai