Készült: 2024.09.19.14:51:47 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

134. ülésnap (2016.03.16.),  107-113. felszólalás
Felszólalás oka Interpelláció megtárgyalása
Felszólalás ideje 10:56


Felszólalások:   101-107   107-113   113-114      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Kérdezem az Országgyűlést, elfogadja‑e az államtitkári választ. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: 102 igen szavazattal, 26 nem ellenében, tartózkodás nélkül az Országgyűlés elfogadta az államtitkári választ.

Tisztelt Országgyűlés! Tukacs István, az MSZP képviselője, interpellációt nyújtott be az emberi erőforrások miniszteréhez: „A kancellár megoldja a pénztelenséget?” címmel. Öné a szó, képviselő úr.

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Hogy azon nyomban pontosítsak, nem a felsőoktatás kancellárjairól akarok beszélni, hanem az egészségügy egy újabb ötletrohamának egy részéről. (Dr. Rétvári Bence: Ötletroham?) Nevezetesen arról, hogy bár az egészségügynek szinte minden szereplője egyetért már abban, hogy az ágazatnak jelentős pluszpénzre van szüksége, minden szereplő egyetért már abban, hogy első lépésként emelni kell a béreket, egyetlen szereplő nem ért ebben egyet: a kormány maga. A pénztelenséget pedig különféle ötletekkel akarja orvosolni.

Az új államtitkárnak bűvészmutatványokat kell végrehajtania ahhoz, hogy a mandátumának megfelelően végrehajtsa a kevés pénzből történő elégtelen gyógyítás feladatát. Az államtitkár úr most már azt mondja, hogy nem kell a mentőnek 15 percen belül kiérkeznie; azt mondja, hogy maradhatnak krónikus belosztályokon fekvő idős emberek gyógyító munka nélkül; azt mondja a kancellár úr - államtitkár úr, bocsánat, nagyon koncentrálok a mondandóm lényegére (Derültség és közbeszólások a kormánypártok padsoraiban. - Balla György: Nem sikerült tökéletesen.), hogy nem kell jelentős forrás, miközben mindenki tudja, hogy kellene vagy 600 milliárd.

Na, tisztelt képviselőtársaim, azt szeretném kérdezni az államtitkár úrtól, hogy bár úgy látom, hogy beleszerettek ebbe az ötletbe, hogy legyen egy kancellár, mégis mi lesz ennek az embernek a feladata. Az lesz a dolga a kancellárnak, hogy ő lesz, aki végrehajtja a pénztelen egészségügy kellemetlen feladatait? Az lesz a dolga, hogy a kormány rámutathat majd, amikor pénzt kér az egészségügy egyik intézménye, hogy tessék menni a kancellárhoz, hiszen ő a felelős ezért? Mint hallom, most már betegút­szer­vező feladatai is lesznek.

Ez meg, államtitkár úr, tudja mi? A túlzott álalmosítás kapcsán létrejött mamutszervezetek kudarcának beismerése. Ez egy KLIK-II. Arról szól ugyanis a helyzet, hogy sem a GYEMSZI, sem a GYEMSZI utódszervezetei - mert ezek voltak az egészségügy KLIK-jei - nem képesek a feladatuknak eleget tenni, ezért most már több kórházat gondozgató kancellárban akarnak majd tervezni, olyan emberben, aki a feladatait nem fogja tudni ellátni, mert nem lesz hozzá pénze. Tisztelt Államtitkár Úr! Válaszoljon arra, hogy mi lesz ennek az embernek a dolga abban a helyzetben, amikor mindenki tudja, hogy 50 százalékos azonnali fizetésemelés kellene az egészségügyben. Válaszoljon, hogy mi lesz ennek az embernek a dolga abban a szituációban, amikor egy mentő órákon át mászkál a fővárosban, mert nem tudja, hogy hova vigye a beteget, a beteg meg meghal. Államtitkár úr, válasz kellene azokra a kérdésekre, amelyek az egészségügy válságával kapcsolatosak. Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Rétvári Bence államtitkár úrnak.

DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Nem tudom, sikerült-e a felszólalása lényegére térni, képviselő úr, de azt hiszem, nagy bátorság mindig ilyen szavakat mondani egy szocialista képviselőnek, azon Szocialista Párt tagjaként, aki az MSZP-SZDSZ-koalíció tagjaként teljes mértékben magára hagyta a pénztelenségben az egészségügyet; amelyik azt mondta a kórházaknak, azt mondta az orvosoknak, hogy szedjenek vizitdíjat, szedjenek kórházi napidíjat, és abból próbáljanak valamit fenntartani abból az egészségügyi színvonalból, ami járna az embereknek a befizetett járulékaik után.

Azon egészségügyi kormányzatot támogató politikusként mondja ön ezt, aki kórházi széfekre költött ahelyett, hogy kórházi berendezésekre költött volna, és azt a szörnyű kálváriát is végigasszisztálta, sőt végigsegítette az akkori kormányzat, amit csak egy szóval, a HospInvesttel és az egészségügyi privatizációval lehet jellemezni, amely még azt a maradék eszközállományt is eltüntette sokszor a kórházakból, amely a fenntartásába került, és nem hagyott maga után mást, csak csődöt, adósságot és kifizetetlen számlákat, amelyeket utána az ön szerint rosszul működő, közfinanszírozott egészségügyi rendszerből kellett kipótolni.

Az elmúlt öt esztendőben azonban nem volt olyan év, amikor az egészségügyi alap költségvetése ne nőtt volna magasabb mértékben, mint amilyen az infláció. Az elmúlt öt év olyan időszak, amelyhez mérhető 500 milliárdos kórházi, egészségügyi infrastruktúra-fejlesztési, építkezési és különböző beren­de­­zésvásárlási programhoz hasonló program meg­való­sult volna bármikor korábban. Önök sem tudtak példát mondani arra, hogy arányaiban mikor költött egészségügyi fejlesztésre valaha is annyit egy bármikori magyar kormány bármilyen korszakban és bármilyen államformában, mint ami az elmúlt öt esztendőben 500 milliárd forint értékben zajlott.

(16.20)

Így nőtt az egészségügyi alapnak is az értéke 1400 milliárd fölöttiről 1900 milliárd forint fölötti összegre. És fordítottunk nagyon sok mindenre, tisztelt képviselő úr, az egészségügyben. Nem magára hagytuk az egészségügyet, hanem próbáltuk segíteni. Próbáltuk segíteni azzal, hogy kifizettük az adósságokat - ma már itt elhangzott - 60 milliárd forint értékben a tavalyi év elején. Próbáltuk megállítani, lassítani az orvos- és nővérelvándorlást. Vannak, akik azon dolgoznak, hogy külföldre menjenek az orvosok, a magyar kormány pedig ez ellen kíván tenni azzal, hogy elindította a rezidenstámogatási programot. Ön is tudja, hogy 2500 fiatal orvos több mint 5 milliárd forint ráfordítással maradt itt. Ha azt nézzük, hogy 2016. február 3-ig a legújabb idei éves pályázatra mennyien nyújtották be a kérelmüket, azt látjuk, hogy 924-en voltak. Amikor önök átadták a kormányzást, akkor kevesebb mint ötszázan kezdték el az egyetemről kikerülve fiatal orvosként az orvosi tevékenységüket, most csak a rezidenstámogatási programban 924 fiatal szerepel. Hasonlítsa össze az önök által itt hagyott helyzetet és a mostanit: kétszer annyi fiatal kezdi el itthon az orvosi tevékenységét, mint korábban. 2012-2013-ban pedig megfordult a trend, és egyre kevesebben kértek külföldi munkavállalási engedélyt.

A fiatal szakorvosok számára öt évig 151 ezer forint plusztámogatást adunk a bérhez pont azért, hogy itthon maradjanak, és a rezidensévek után ne csökkenjen a bérük. 2015-ben a mozgóbér-elemeket igyekeztünk megemelni. Ez 77 ezer egészségügyi dolgozónak 5,3 milliárd forintból sikerült. Az idén folytatjuk, már 12,8 milliárd forint áll rendelkezésre. A 95 ezer egészségügyi dolgozó béremelésére 2012-2013-ban 75 milliárd forintot fordítottunk, és mind a két elemnél szeretnénk folytatni a béremelések politikáját, hiszen jó ez a körülbelül egynegyedével megemelt bér, de még mindig kevés ahhoz, hogy valódi elismerése legyen annak a munkának, amit itt folytatnak a magyar orvosok.

Ezért bízunk benne, hogy a kormánynak a magyar reformok működése kapcsán a nagyobb gazdasági teljesítményből nagyobb kerete lesz, hogy folytassa ezeket a béremeléseket. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Megkérdezem képviselő urat, hogy elfogadja-e a választ.

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Nem fogom elfogadni, elnök úr, ez teljesen természetes. (Balla György: Széfeket akarunk!) Államtitkár úr, nem tudom, hogy lehet-e udvarias szavakkal válaszolni arra, amit ön elmondott (Dr. Rétvári Bence: Mi jön belülről?), gorombaságokat meg nem szívesen mondanék. Bár igyekeztem a mondandómban, még akkor is, amikor nem kellett volna arra rákérdezni, hogy a kancellár mit fog csinálni, ön ezt a bűvös szót nem volt képes négy perc alatt kiejteni a száján. Államtitkár úr, akkor most fogadjam el a válaszát?

Két megjegyzésem még azért lenne. Az nemcsak hitelességi, hanem kreativitási probléma is, hogy hat év kormányzás után még mindig az elmúlt nyolc évvel foglalkoznak, tisztelt államtitkár úr. Ez az egyik. (Dr. Rétvári Bence: Sokan emlékeznek még arra az időszakra!) A másik: államtitkár úr, önök felmondták a szolidaritás elvét az egészségügyben.

Fel kell hogy világosítsam: az egészségügy ma fizetős, államtitkár úr. Pénzért mérik az egészségügyet annak, akinek van, akinek meg nincs, annak meg nem lesz. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Kérdezem az Országgyűlést, hogy elfogadja-e az államtitkári választ. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés az államtitkári választ 100 igen szavazattal, 30 nem ellenében, 1 tartózkodás mellett elfogadta.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az interpellációk tárgyalásának végére értünk. Egy perc szünetet rendelek el. Kérem, hogy akinek fontos, halaszthatatlan dolga van, az addig hagyja el a termet. (Mozgás. - Rövid szünet.)

Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk munkánkat. Tóth Bertalan, az MSZP képviselője, azonnali kérdést kíván feltenni a Magyar Nemzeti Bank elnökéhez „Megállna egy szóra?” címmel. Elnök úr halaszthatatlan közfeladata ellátása miatt válaszadásra Nagy Márton alelnök urat jelölte ki. Kérdezem képviselő urat, hogy elfogadja-e a válaszadó személyét, vagy elnök úrtól személyesen kéri a választ.




Felszólalások:   101-107   107-113   113-114      Ülésnap adatai