Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: A következő napirend előtti felszólalást Tukacs István MSZP-s képviselő mondja el „Szavakkal nem lehet tüzet oltani” címmel. Képviselő úré a szó.

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Ha hinni lehet a híreknek, akkor Ónodi-Szűcs államtitkár úr, aki az egészségügy ügyeivel van megbízva, a Fidesz lillafüredi frakcióülésén tájékoztatta a Fidesz-frakciót a terveiről. Ez egy kényelmes állapot. Államtitkár úrnak azért, mert a baráti tűzben nem kell kényelmetlen kérdésekre válaszolnia, a Fidesz-frakciónak meg azért, mert megkapja az illúzióját, hogy legalábbis nincs akkora baj, mint amit a szakma beszél az egészségügyről. Ha azonban államtitkár úr az egészségügy szereplőivel is beszélgetne, akkor megtapasztalná, hogy közöttük szokatlanul nagy az egyetértés most már a bajok orvoslását illetően. De erről majd egy kicsit később. Ugyanis államtitkár úr beszél hírekről, sőt néha maga gyárt híreket.

Azt halljuk, hogy az ÁNTSZ titkos jelentésében az szerepel, hogy a kórházak kétharmada nem felel meg az ellátási feltételeknek. Államtitkár úr erre azt mondta, hogy egyrészt régen rossz a feltételeknek, másrészt pedig azt kérdezte, hogy az orvosok miért asszisztálnak ehhez a helyzethez. Hát, gondolom, tisztelt államtitkár úr, azért, mert esküt tettek, és ezt a gyógyításra tették.

Azt halljuk, hogy az Országos Mentőszolgálat vezetője arról értekezik, hogy nem lehet garantálni a 15 perces kivonulási időt, sőt, nem is kell. Hát, ez nem lepne meg annyira, ha Rétvári államtitkár úrral novemberben éppen nem erről beszélgettünk volna, és nem arról akart volna meggyőzni engem, hogy a 15 perc számunkra bizony fontos.

Azt halljuk, hogy a fizetések számfejtése hatalmas problémát okoz a jelenlegi kormányzati szerveknek; nem tudnak jól fizetést számfejteni. Aki többet kap, az talán még egy kicsit örül is; de aki nem kap többet, hanem jóval kevesebbet, az vajon mit mond a családjának?

Azt halljuk, hogy a háziorvosi finanszírozás ügyében Rétvári államtitkár úr jócskán belefújt a nullás lisztbe, mert olyasmiről beszélt, amit a kormány meg nem akar. Azt gondolom, hogy ez is csak egy kommunikációs zavar volt, de mindenképpen jelzi, hogy milyen stádiumban van a beszéd szempontjából a kormányzat.

Azt halljuk, hogy államtitkár úr kancellárt akar a kórházak élére. Akkor most ki szervezi a betegutakat és az ellátást? Az OEP? Az állami egészségügyi és ellátó szolgálat? Vagy a kancellár?

Azt halljuk, hogy bérfejlesztés lesz, miközben államtitkár úr elfelejti elmondani, amikor a sajtónak nyilatkozik, hogy ez nem bérfejlesztés, hanem egy eddigi jogos igény kifizetésének a megkezdése, ami a túlmunkadíjakért jár.

És persze azt is halljuk, hogy azok a szakorvosok, akik reménykedtek a kormány ígéretében ‑ amelyet egyébként még decemberben is megismételt, hogy 270 ezres nettó minimálbért fognak kapni -, azok rácsodálkoztak a fizetési papírjukra, önök pedig egy egyszerű mondattal intézik el ezt manapság: nem mondtunk mi ilyet. Államtitkár úr, mondtak! Mondtak! Vagy nem bontották ki az igazság minden részletét, vagy az a helyzet, amit egy orvos kolléga megfogalmazott a nyilvánosság előtt, hogy egész egyszerűen a pofánkba hazudtak.

Azt halljuk, hogy képzett szakápolókkal kell orvosokat helyettesíteni. A népnyelv ezt rögtön továbbfejlesztette, mert az aranykalászos gazdatanfolyam mintájára aranyszikés orvosképzéseket vizionál, vagy arról elmélkedik, hogy vakbélműtétekre lesz-e vajon OKJ-s képzés. Államtitkár Úr! Nem az a baj, hogy önök le akarnak venni terheket az orvosok válláról, hanem az a baj, hogy ezek az orvosok nincsenek itt. Elmentek. Itthon kellene őket tartani!

Azt már nem is mondom, hogy a krónikus belosztályok, az úgynevezett elfekvők megszüntetése azzal a cinikus érveléssel kerül nyilvánosságra, hogy ezek nem gyógyítómunkát szolgálnak. Államtitkár úr, elgondolkodtak már azon, hogy ezek az emberek egyszerre öregek és betegek? És orvos kell nekik ahhoz, hogy megkönnyítsük azt a nagyon kevés hátralévő időt, amit még megélhetnek?

Az, hogy Egerben a Markhot Ferenc Kórházban hol meleg víz nincs, hol hideg víz, hol meg egyik sem, már egyfajta hab a tortán, jelzése az egészségügyi állapotoknak.

Államtitkár Úr! A nagy egyetértés a szakmában a következők körül bontakozott ki: fizetésemelés kell, pénz kell az egészségügyben, 400-600 milliárd. Nem mi mondjuk, ha nekünk nem akarnak hinni, ha a miniszterelnök úr nekünk ezt nem akarja elhinni, higgye el a szakmának! Higgye el mindazoknak, akik az egészségügy szereplői! Nem megy tovább! Ha nem kapnak tisztességes fizetésemelést, nem érzik magukat megbecsültnek, és nem hívhatók harcba egy jó egészségügyi rendszerért ezek az emberek. Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Ismét államtitkár úré a szó. Parancsoljon!

DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Kicsit fura a több bért, illetőleg a több pénzt felszólítást hallgatni a Magyar Szocialista Párt képviselői soraiból. Önök több pénzt a betegektől kértek volna, mert vizitdíjat követeltek, de az orvosoknak nem adtak volna több pénzt, hiszen elvettek egyhavi bért azoktól a közalkalmazottaktól is, akik az egészségügyben dolgoztak. Ön tehát most nagyon hangosan követel több pénzt, csakhogy a kormányzásuk ideje alatt ennek pont az ellenkezőjét hajtották végre, ami pénzük pedig volt, azt inkább kórházi széfekre fordították.

Az a forráskivonás, ami abban az időszakban történt, szinte megegyezik azzal, amit most mond, amit összegként említett. Lehet, hogy a lelkiismeret-furdalásának a része az, hogy azt a pénzt hiányolja az egészségügyből, amit a szocialista kormányok nyolc év alatt valóban kivontak. Amit a Fidesz-KDNP-kormány az elmúlt években a lehetőségeihez, a gazdaság teljesítményéhez mérten igyekezett részben megadni, az egy kezdeti lépés volt mind az orvosok, mind az ápolók esetében. Ennek vannak bizonyos részei, amelyek 2012-13-ban valósultak meg, vannak olyan részei, amelyek 2015-ben kezdődtek és az idén folytatódnak, vagy megemelve folytatódnak, mint a háziorvosok esetében. Ezek azok a programok, amelyek valamelyest enyhítenek azon a nagyon nehéz helyzeten, azon a csődközeli állapoton, ami 2010-ben volt. Vagy ha már Egerről, Heves megyéről beszélünk, akkor a HospInvest problémáját hadd ne hozzam ide, amikor azokat a kórházakat önök tényleg a működőképesség határain túlra vitték.

Ezzel szemben a Fidesz-KDNP-kormány elsősorban vidéken tudott 500 milliárd forint értékben fejlesztéseket végrehajtani az egészségügyben. Látszódik is, hogy a vidéki kórházak iránt egyre nagyobb az érdeklődés; tudja, bizonyos kft.-k szívesen üzemeltetnének most már egy-két részleget vidéki kórházakban, mert végre sikerült olyan minőségű gépekkel felszerelni, olyan állapotot létrehozni sok-sok vidéki kórházban teljességében vagy egyes részeiben, amelyek már tényleg jó és vállalható színvonalak mindnyájunk számára. Ez az orvosoknak is méltó munkakörnyezetet garantál, hiszen a fizetés és az előmenetel mellett az is fontos szempont, hogy méltó munkakörnyezetben méltó eszközöket használjanak. 104 milliárd forint volt az, amit tavaly júliusban még egy 40 milliárd forintos CT-MRI röntgenpályázattal meg is toldottunk, hogy ez is szolgálja a betegellátás biztonságát.

Az alapellátás a kormány számára az első évektől kezdve fontos, ezért biztosítottunk plusz 10 milliárd forintot, és az idén újabb 10 milliárd forintot biztosítottunk. Ez háziorvosonként, praxisonként havonta 130 ezer forintot jelent, amelynek a tavalyi évben a teljes összegét szabadon használhatták fel az orvosok. Az újabb 10 milliárd forint esetében elsősorban arra igyekszünk törekedni, hogy ez segítse őket az ott dolgozó asszisztensek bérének a fedezetében is.

(15.00)

2012-13-ban volt egy kétéves időszak, amikor összességében 27 százalékkal nőtt átlagosan az egészségügyben dolgozók bére. Tudjuk, hogy ennél magasabb bért is megérdemelnének, ugyanakkor, azt hiszem, büszkék lehetünk arra, hogy sikerült a gazdaság növekvő teljesítményéből garantálni ennek fedezetét. Nem hitelből, nem kölcsönből, nem az IMF pénzéből, nem a Világbank pénzéből, hanem az itt, Magyarországon megtermelt pénzből tudtuk ezt az első béremelési fázist megtenni.

Ezt követte a tavalyi év második felében az, amit idén már egész évben 12,8 milliárd forint értékben tudunk folytatni, hogy amennyivel ott az alapbért tudtuk emelni, most a különböző pótlékok: műszakpótlék, túlmunkapótlék díját is ugyanolyan mértékben tudtuk emelni, mint az alapbér esetében 2012-13-ban. Ez a mozgó bérek, befagyasztott mozgó bérek felengedését jelenti. Ez azoknak jelent leginkább pluszjövedelmet, mondjuk, 18 ezer orvosnak és több mint 40 ezer ápolónak, akik a betegágy mellett dolgoznak, akár több műszakban, hiszen ők azok, akik ezekből a pótlékokból leginkább tudnak részesülni. Bízunk benne, hogy a mozgóbér-elemek alapbérhez történő igazításával az elmúlt hónapokban a szakdolgozók is láthatták azt az 5-15 ezer forintot, amit az elmúlt év második felében megkaptak, idén pedig a költségvetési törvény egész évben garantálja, vagy az orvosok azt a 20-25 ezer forintot, ami ebből a 12,8 milliárd forintból származik.

Szintén, azt hiszem, fontos elem volt az orvosok külföldre vándorlásának megállítása, lelassítása, megakadályozása kapcsán, hogy elindítottuk a rezidenstámogatási programot. Hiszen egy fiatal orvos az, aki kikerülve az egyetemről, a leginkább mobil, ő az, aki leginkább tudna külföldön munkát vállalni adott esetben. Akik kikerültek már a rezidensprogramból, azok a fiatal szakorvosok, illetve az első szakvizsgájukat ’15. szeptember 1-jét követően szerezték meg, nekik tudunk garantálni 151 ezer forintos pluszjuttatást, ha itt, Magyarországon dolgoznak tovább. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

Felszólalások:   23-26   27-30   31-34      Ülésnap adatai