A felszólalás szövege:
BALLA GYÖRGY (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A polgári koalíció kormánya programjában is megfogalmazta a keleti régió felzárkóztatásának szükségességét. Ez nem véletlen, hiszen nemzeti érdekből sem tehetjük meg, hogy egy két részre szakadt országot próbáljunk bevinni az Európai Unióba. Egyfelől azért sem, mert ez nem is sikerülhet, hiszen az Uniónak nincsen szüksége olyan országokra, amelyek komoly belső feszültségtől terhesek, másfelől pedig azért sem, mert nem vállalható, hogy az egyes emberek életlehetőségét alapvetően határozza meg az, hogy az ország mely területén születtek.
Ahogy a közoktatás szerepében sem vitatható az egyes családok közti különbségekből adódó hátrányok csökkentése, úgy a fejlesztési tervekből sem hagyható ki a hátrányosabb helyzettel bíró térségek felzárkóztatásának gondolata. Természetes, hogy a kormány önmagában nem elégséges az ilyen térségek problémáinak megoldására, de meggyőződésem, hogy törekvéseiben számíthat az önkormányzatokra és elsősorban az ott élő polgárok akaraterejére, elszántságára.
(0.10)
Hogy ez mennyire így van, azt Szolnok városán keresztül tudom szemléltetni. A szolnoki önkormányzat legelső döntései - nyilván nem véletlenül - mind a gazdasági térteremtő szerep fokozásának irányába hatottak. Több gazdasági társasággal együtt megalakította az Ipari Park Kft.-t, jelentős adókedvezményeket dolgozott ki a városba befektetni szándékozók számára, megállította a vagyon fokozatos fogyását, folytatja a korábban megkezdett infrastrukturális beruházásokat, melyek eredményeként az idén átadásra került a felszíni vízmű, működésbe lép a szennyvíztisztító, és várhatóan a következő évezredre nem lesz a városnak egyetlenegy csatornázatlan utcája sem. Ugyanakkor nem feledkezett el a humán erőforrások fontosságáról, ezért továbbra is kimagasló eredményeket tud felmutatni a szakképzés területén, és sok egyetemi várost megelőz a gimnáziumi oktatásban. A városnak szándékában áll ingatlannal is segíteni főiskolája bővítését.
Az itt élők pedig bebizonyították, hogy az ország számíthat rájuk, ha ember kell a gátra. A tavaszi nagy árvíz idején ez a térség nem sirámoktól volt hangos, hanem a munka zajától. A polgárok szembeszálltak a természet erőivel, védték az otthonukat és mások otthonát. Összefogásuk csodát tett, munkájuk eredménnyel járt.
Adott tehát egy racionálisan gondolkodó önkormányzat, magas fokú oktatás és képzett munkaerő. Küzdeni tudásból jelesre vizsgázott, sorsuk jobbra fordulásáért mindig tettre kész polgárok élnek itt. A térség mégsem fejlődik kellően. Az itt élők életkörülményei sajnos rosszabbak az országos átlagénál, mert bár a térség szinte mindent tud, ami egy befektető számára fontos, mégsem kellően vonzó. Személyes és konkrét tapasztalatok alapján mondhatom, hogy ennek alapvető oka a térség kritikán aluli közúti megközelíthetősége.
A 4-es számú főút Magyarország leghosszabb elsőrendű főútja. Budapestről indulva felfűzi az Alföld északi és keleti részének nagyobb városait, áthalad négy megye területén. Kapcsolatot teremt a főváros és a legfontosabb Tisza-parti csomópont, Szolnok, valamint a 200 ezres lakosú Debrecen között. Fontos szerepet tölt be a tranzitforgalomban is. Itt halad keresztül az Ukrajna, Oroszország, a volt Szovjetunió egyéb tagállamai és a Románia felé haladó forgalom jelentős része.
A főút tehát az egyik legnagyobb forgalmat lebonyolító, nagytérségi feltáró szerepű, nemzetközi kapcsolatokat is biztosító közútja az országnak. A forgalmi adatok megdöbbentőek, bár azok számára, akiket rossz sorsuk a 4-es úton közlekedésre késztet, egyáltalán nem meglepőek. A teljesség igénye nélkül néhány példa: Albertirsa és Cegléd között a forgalom eléri a KTSZ szerint eltűrhető forgalomnagyság értéket. Ugyanez a helyzet Abony átkelési és Szolnok elkerülő szakaszán; Cegléd és Szolnok között megközelíti ezt a határértéket, Szolnok és Törökszentmiklós között pedig meg is haladja azt. Nem csoda, hogy ilyen körülmények között bármely épeszű befektető százszor is meggondolja, hogy az egyébként jó adottságú térségbe invesztáljon-e. A meggondolás eredményeként a működőtőke igen alacsony százaléka érkezett eddig Jász-Nagykun-Szolnok megyébe.
Személyesen van tudomásom legalább öt, igen komoly milliárdokban, munkahelyek százaiban mérhető beruházás elmaradásáról ebben a térségben. Az ok minden egyes esetben a 4-es út volt. Természetesen tisztában vagyok az európai közúti folyosók, ennek megfelelően az autópálya-építések fontosságával, ugyanakkor mindenképpen fel kell hívnom a figyelmet az autópálya-fejlesztési tervekkel nem érintett térségek problémáira.
Éppen ezért véleményem szerint mielőbb meg kell kezdeni az abonyi elkerülő szakasz építését, valamint az Albertirsa-Szolnok közötti út kétszer-kétsávosítását. Ha ezek a fejlesztések megvalósulnak, akkor ebben a térségben az M-4-es gyorsforgalmi út kiépítése 2010 utánra halasztható, és mégis nagy segítséget tudunk nyújtani az itt élőknek. Ebben az esetben hitem szerint Szolnok és térsége el tudja foglalni az országban az e régiót méltán megillető helyet, amelyet az itt élő polgárok akaraterejükkel, tudásukkal, képzettségükkel érdemeltek ki.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
BALLA GYÖRGY, a gazdasági bizottság előadója: Tisztelt Elnök Asszony! Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A gazdasági bizottság 1999. szeptember 1-jén megtárgyalta a T/1501. számon jegyzett törvényjavaslatot.
(18.10)
A bizottság fontosnak tartotta, hogy a javaslat - összhangban "Az új évezred küszöbén" nevet viselő kormányprogrammal - megcélozza az adótörvényekkel kapcsolatban a kiszámíthatóság követelményét. A javaslat tekintettel van a gazdaság működésével kapcsolatos feltételrendszerek érdekeire, ugyanakkor nem ró további terhet a polgárokra, sőt több esetben csökkenti azokat. Egyszerre képes biztosítani a folyamatosság fenntartását és az EU-csatlakozás követelményeihez kapcsolódó változtatások bevezetését. Képes továbbá biztosítani a költségvetési irányelvekkel összhangban az ország működőképességéhez és fejlődéséhez szükséges bevételi források ezen tárgykörre eső részének előteremtését. Nem veszélyezteti, sőt megerősíti a gazdaságpolitika főbb célkitűzéseit mind a fenntartható növekedés, mind pedig az infláció mérséklése irányában.
A javaslat több olyan elemet is tartalmaz, amely csökkenti az adózók adminisztratív terheit, teszi ezáltal egyszerűbbé és átláthatóbbá a vállalkozások irányítását, ami különösen a mikro-, kis- és középvállalkozások számára nyújt segítséget.
Kiemelten fontos ismertetnem, hogy az adórendszerben tervezett változtatások nemcsak a gazdaságpolitika számára nyújtanak előnyöket, hanem társadalompolitikai célzatúak is. A gyermekek után járó adókedvezmények jelentős mértékű, az inflációt messze meghaladó 30 százalékos emelése bizonyítja, hogy a választásokkor megfogalmazott és azóta a kormány programjában is szereplő terveink megvalósítását folytatni kívánjuk. A gyermekek után járó megemelt adókedvezmény azért is jelentős, mert megfelelő átvezetést jelent a családi típusú adózás felé.
Az adótörvények változtatása azáltal, hogy egyetlen jövedelmi kategóriában sem nő az adóterhelés, ugyanakkor jelentősen nő a családi adókedvezmény, bizonyítja, hogy a polgári koalíció kormánya és a kormányt támogató pártok továbbra is a családok helyzetének javítását állítják teendőik középpontjába. Éppen ezért volt számunkra megdöbbentő - és ez a bizottsági vitából egyértelműen kiérződött -, hogy a szocialista és szabaddemokrata képviselők a gyermekek után járó adókedvezmény 30 százalékos emelését jelen pillanatban nem támogatják.
Felhívom a tisztelt képviselőtársaim figyelmét arra, hogy a fenti ellenzéki képviselők a vitában várhatóan megkísérlik majd bemutatni, hogy az adókedvezményt hányan és miért nem vehetik majd igénybe. Megnyugtatásul közlöm, hogy mindazok a számok és számítások, amelyek a bizottsági vitában részükről elhangzottak, nemcsak túlzók és elnagyoltak, hanem teljességgel megalapozatlanok is.
Tisztelt Ház! A T/1501. számú törvényjavaslatról összességében tehát a következők állapíthatók meg.
A javaslat összegzi azokat az elképzeléseket, amelyek folytatják az adórendszer átalakítására vonatkozó, tavaly megkezdett változtatásokat. A kormány szakít azzal a gyakorlattal, hogy évente számos, jelen törvényeket érintő módosítást jelenít meg a parlament előtt, ezért egyetlen tömör és áttekinthető javaslatot terjeszt elő, segítve ezzel a gazdaságpolitikában oly fontos kiszámíthatóság elvét.
A jövedéki adók tekintetében hozott változtatások hazánk európai uniós csatlakozásának előkészítésével vannak összhangban, az áfa-visszaigénylés szabályozásának szigorítása pedig erősíti a feketegazdaság elleni küzdelmet, a fix összegű adó- és járulékterhek növekedése nem haladja meg a szerencsére egyre csökkenő inflációs mértéket. A személyi jövedelemadó tekintetében pedig kimondható, hogy nincsen olyan jövedelemsáv, amelynél nőne az adóterhelés, a családi adókedvezmény igen jelentős növelése pedig lehetővé teszi, hogy a gyermeket nevelő családok adóterhei a jövő évtől tovább csökkenjenek. A vállalkozások adóval és járulékokkal kapcsolatos adminisztratív terhei csökkenni fognak. A helyi és gépjárműadók vonatozásában a változás olyan pontosításokat tartalmaz, amely segít rendezni az esetleges vitás kérdéseket.
Mindezekért a bizottság többsége a fenti számon beterjesztett, az adókra, járulékokra és egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló javaslatot általános vitára alkalmasnak találja.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
BALLA GYÖRGY (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Többször gondolkodtam már a kétperces felszólaláson, most már nem tudom megállni, hogy ne reagáljak az elhangzottakra; egyrészt nem az önkormányzatokat érinti. Szerintem célszerű, ha a tisztelt Ház visszatér azokhoz a törvényjavaslatokhoz, amelyeket egyébként valójában tárgyal.
Az önkormányzatokat érintve az adótörvények a helyiadótörvényeket, illetve részben a gépjárműadó-törvényt érintik. Erről még a korábban felszólaló Jauernik szocialista képviselő úr sem tudott mást mondani, mint azt, hogy az a változás, ami ezen adónemek terén történik, egyébként jó és helyes; azt kifogásolta, amit szerinte mi gondolunk. Azt szeretném leszögezni, hogy mi viszont nem gondoljuk azt, amit ő kifogásolt. Ugyanezt szeretném elmondani T. Asztalos Ildikó képviselőtársamnak is.
Ami pedig a családi támogatások szeleteléséről szól: nézzünk már szembe a tényekkel! Legyen már világos, hogy ki szeletel! Ki az, aki a családi pótlékban szeletelt, és egy réteget kizárt belőle? Ki az, aki a gyesben szeletelt, és egy réteget kizárt belőle? Ki az, aki eltörölte a gyedet? Ki az, aki eltörölte a gyermekek után járó adókedvezményt?
És melyik az a párt, melyik az a koalíció, amely mindezt visszaadta, amelyik alanyi jogúvá, tehát mindenki számára elérhetővé tette a családi pótlékot, mindenki számára elérhetővé tette a gyest, most vezeti be a gyedet, visszaállította a gyermekek után járó adókedvezményt? Most pedig az előttünk lévő törvényjavaslatban nemcsak a visszaállításról van szó, hanem annak egy igen jelentős, 30 százalékos, az inflációt messze meghaladó emeléséről. Azt gondolom, hogy ezek a tények, ezekről lenne célszerű most már végre beszélni.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
BALLA GYÖRGY (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Nekem is Vojnik Mária képviselő asszony hozzászólására kell reagálnom, aki arról beszélt, hogy kik maradnak ki a támogatásokból. Szeretném a képviselő asszony figyelmét felhívni arra, hogy amióta nem önök kormányoznak, hanem a polgári koalíció kormánya kormányoz, hála istennek, senki nem marad ki a támogatásokból. Azóta alanyi jogú a családi pótlék, alanyi jogon gyár a gyes, tehát mi nem szűkítettünk semmit. Amikor bárki is kimaradt az ilyen típusú támogatásokból ebben az országban, amikor volt olyan gyermek ebben az országban, akinek nem járt semmi, akinek a kormány azt üzente, hogy számára nem fontos, az az önök kormányzása alatt történt és nem most. Mi pontosan olyan döntéseket hoztunk, és ezeket a döntéseket szeretnénk erősíteni a továbbiakban is, amikor azt az üzenetet tudjuk eljuttatni a polgárokhoz, hogy számunkra minden gyermek egyformán fontos.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
| Ülésnap | Felszólalás | Felszólalás dátuma | Felsz./videó idő | Napirendi pont |
|---|---|---|---|---|
| 85 | 187 | 1999.09.09. | 6:01 | 180-204 |
BALLA GYÖRGY (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A kormány 1999. július 28-ai ülésén elfogadta a gazdasági miniszter előterjesztését, "A magyar energiapolitika alapjai, az energia üzleti modellje" című energiapolitikai koncepciót. A koncepció jelen tárgyhoz vonatkozó részeinek megfelelően néhány fontos gondolat kiemelése mindenképpen szükségesnek látszik.
Magyarország Európai Unióhoz való csatlakozása nagyban befolyásolja a hazai energiapolitika alakulását. Értelemszerű, hogy az energiaszektor működését máshogy kell szabályozni egy fejlődésben lévő, különálló ország esetén, mint amilyen hazánk is, és máshogy egy 300 milliós, energetikailag stabil közösség tagjaként. E szabályozásváltás azonban nem jelentheti a meglévő előnyök feladását, sokkal inkább ezekre épülve az uniós lehetőségeket is kihasználó, stabil magyar energiapiac kiépítését. Ahhoz, hogy ez a gondolat valóra tudjon válni, már ma meg kell kezdeni az uniós csatlakozást követő piacnyitásra való felkészülést. Amennyiben ezt elmulasztjuk, az mind a polgárok, mind pedig a hazai energiai vállalkozások számára rengeteg veszéllyel járhat.
Ha a meginduló verseny nem erős hazai energetikai vállalkozásokat talál a piacnyitás időpontjában, akkor fölösleges is versenyről beszélni, akkor ennek nem részesei, hanem tétlen szemlélői leszünk csak. A helyzet azonban messze nem reménytelen. Jelen vállalatok esetében nem konszolidációra van szükség, pusztán annyi a teendőnk, hogy lehetőséget teremtsünk számukra a bizonyításhoz. Nem előnyökhöz kell juttatni őket, csak hasonló jogi környezetet kell számukra teremteni, mint amivel leendő versenytársaik évtizedek óta rendelkeznek. Hiszen a verseny nem öncélú, nemcsak a győztest kutatja, hanem előnyt kell hoznia az egyes szolgáltatást igénybe vevők számára, annak minőségében és árában is. Ma tehát az energiaszektorban az a kérdés, hogy a polgárok és a gazdaság szereplői részesülni tudnak-e az EU-csatlakozás nyújtotta előnyökből, vagy kiszorulnak abból.
Az előttünk álló feladat tehát a nemzeti sajátosságokat figyelembe vevő, az egységes európai energiapiac részeként működő hatékony hazai energiapiac létrehozása, az energiaellátás biztonságának fokozása, a gazdaság versenyképessége az energiafogyasztók, a polgárok érdekében.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő T/1446. számon jegyzett törvényjavaslat csak egy kis, de ki nem hagyható lépés ehhez. Elfogadása esetén világos rendszer alakul ki a földgáz árképzésében, depolitizálja azt, bizonyos értelemben automatikussá teszi, de lehetőséget teremt a fogyasztók védelmére is. Mindezzel mérsékli az árképzés körüli bizonytalanságokat, csökkentve ezzel az inflációs várakozást. Figyelembe véve, hogy Magyarország az összes gázszükségletének csak egynegyedét tudja saját termelésből biztosítani, döntő fontosságú az árszabályozás megváltoztatásának a hazai kutatás és termelés fejlesztésére gyakorolt pozitív hatása.
Az importkövető gázár bevezetése mindenképpen ösztönzi a kutatást, lehetővé teszi a hazai ásványvagyon stratégiai megőrzését, fokozva ezzel az ellátás biztonságát, megszünteti a hazai földgáz alulértékeltségét. A döntést tehát mindenképpen meg kell hozni, és erre az idő is alkalmasnak látszik. A gáz világpiaci árából fakadóan az áttérés semmiképpen sem lesz inflációgerjesztő hatású, ugyanakkor takarékoskodni lehet a hazai készletekkel, és ez nemcsak a hazai földgázvagyon biztonság szempontjából történő felértékelését eredményezi, de a megkötött megállapodások értelmében lehetőséget teremt az orosz partnertől vásárolt többletgáz magyar áruval történő ellentételezésére is.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt évtized nemzetközi tapasztalatai arra mutatnak rá, hogy a korábbi nagy monopolágazatokban - távközlés, vezetékes energiahordozók, légiközlekedés - a verseny erősítése a kínálati piac erősödéséhez, az ellátásbiztonság növekedéséhez, a szolgáltatási színvonal emelkedéséhez, a fogyasztói választási lehetőségek szélesedéséhez és a nemzetgazdaságot terhelő költségek csökkenéséhez vezetett. A versenyhez azonban versenyhelyzet is kell. A gázfogyasztásban a mai 70-75 millió köbméter/nap csúcsfogyasztás 2015-ig 100-105 millió köbméter/nap fogyasztásra is nőhet. Ez az igény csak a fogyasztói térségekben létesített és létesítendő gáztárolókból elégíthető ki folyamatos import és a hazai termelés mellett is. Figyelembe kell vennünk azt is, hogy az ellátó vezetékrendszer jelentős hányada elöregedett, felújításuk halaszthatatlan.
Jelen törvényjavaslat segítséget nyújt a nemzeti olajvállalat számára a versenyre való felkészüléshez, fejlesztési lehetőségeket ad mind a gáztárolók, mind a kutatás, mind a logisztikai rendszerek vonatkozásában, segítve ezzel stratégiai szerepvállalását. Nem utolsó szempont az sem, lévén, hogy ez a szabályozás teljes egészében összhangban van a fejlett országok hasonló rendszereivel, így ezzel a lépéssel Magyarország ismét bizonyítani tudja, hogy nemcsak beszél az Unióhoz való tartozásról, hanem tesz érte, felkészül rá, mert egyenrangú partnere kíván lenni valamennyi már bent lévő, és a későbbiekben csatlakozó országnak.
Tisztelt Képviselőtársaim! A Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőcsoportja támogatja a törvényjavaslatot, mert az hasznos, logikus, racionális és jövőorientált.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)
BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök asszonyt. Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon röviden szeretnék reagálni. Először is köszönöm minden hozzászóló képviselőtársamnak, hogy be tudta bizonyítani azt, hogy van Magyarországon nemzeti ügy, és az ásványvagyon-gazdálkodást mindenki nemzeti ügynek tekinti, és ebben a kérdésben tudunk közösen gondolkodni.
Ami a szakmai felvetéseket illeti, azt hiszem, minden egyes felvetést teljes joggal lehet osztani, de szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az árképzés, tehát az új, bevezetendő árképzés sem azt mondja ki, hogy a világpiaci árat kell bevezetni, hanem csak azt fogalmazza meg, hogy a világpiaci ár figyelembevételével kell meghatározni a hazai kitermelésű földgáz árát. A törvényjavaslat tehát önmagában lehetőséget teremt egyfajta csillapításra, olyan szükséges csillapításra, amelyről Szalay képviselő úr is beszélt. De ha úgy látjuk, hogy ezt valamilyen módon hangsúlyozottabban kell megjeleníteni a törvényjavaslatban, akkor természetesen készek vagyunk ilyen irányú módosító javaslatokat megfogalmazni, akár közösen kidolgozni.
Ami a kompenzálás témakörét illeti, ezzel is általánosságban természetesen egyet lehet érteni, ugyanakkor a jelenlegi árak mellett ez egyáltalán nem látszik szükségesnek. Abban az esetben szükséges, ha bekövetkezik az, amiről Szalay képviselőtársam beszélt. Ebben az esetben viszont semmiképpen sem lenne szükséges vagy szükségszerű - az én véleményem szerint helyesen -, ha valamilyen módon megpróbálnánk a törvénnyel vagy a bányajáradékkal összekötni.
(20.40)
Ugyanakkor szeretném felhívni az államtitkár úr figyelmét arra, hogy mindenképpen helyes gondolat lenne, ha a bányajáradék-növekedésből származó bevétellel például a megújuló energiaforrások felhasználását támogatná a kormány, hiszen úgy, ahogy több képviselőtársam is elmondta, az a rendszer (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.), amelyben ennyire a földgáz irányába csúsztunk el, nem tartható.
Köszönöm a figyelmüket.
BALLA GYÖRGY, a gazdasági bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A gazdasági bizottság 1999. április 27-én tartott ülésén megtárgyalta az Állami Számvevőszék 1997. évi és 1998. évi tevékenységéről szóló beszámolót. A bizottsági vitában hozzászólók kiemelték, hogy mindkét beszámoló mind tartalmában, mind pedig megjelenítési formájában, nyelvezetében példaértékű csakúgy, mint az Állami Számvevőszék fenti két évben nyújtott munkája.
Dr. Kovács Árpád elnök úr szóbeli beajánlásában többet kitért arra is, hogy a közfinanszírozás kérdéskörével kapcsolatban üdvözlik a programfinanszírozást, az elkülönített pénzalapok központi költségvetésbe történő integrálását. Ugyanakkor szükségét látnák a nagy ellátórendszerek kapcsán a teljesítménykövetelményekhez kapcsolódó teljesítmény-ellenőrzés fokozását. Nemzeti érdekünk lenne, hogy az Állami Számvevőszéknek legyen joga arra, hogy bizonyos nemzeti elszámolások megbízhatóságát az európai uniós csatlakozással kapcsolatban tanúsíthassa.
(15.20)
Az Állami Számvevőszék - a munkatársak felkészültségét figyelembe véve - gyakorlatilag ma Magyarország legnagyobb könyvvizsgáló cége.
Képviselői kérdésre válaszolva az elnök úr megerősítette, hogy a kormány rendezte az örökölt áldatlan állapotot, amit a közterületekre eső bekötővezetékek jelentettek az elmúlt évben.
A vitában elhangzott, hogy az önkormányzatok és az Állami Számvevőszék között két nagyon fontos ügy megítélésében eltérés van. Az egyik az víziközmű-beruházások terén az áfa-visszaigénylés kapcsán merült fel, a másik pedig az oktatási normatívák igénybevételénél. Az önkormányzatok véleménye szerint ugyanis a vizsgálatkor a Belügyminisztérium által 1987-ben hibásan szerkesztett adatközlőlapot használtak, amely nem egyértelmű, és a kitöltés után nem valós helyzetről ad tájékoztatást.
Az Állami Számvevőszék elnöke válaszában kiemelte, hogy vannak tipikus esetek, amikor a szabályozás nem biztos. Ilyen a példaként említett áfa- és normatívaeset is. A parlament azonban ilyenkor sajátos jogorvoslati fórum lehet, a parlamentnek módja van másként dönteni, mint ami az Állami Számvevőszék javaslatában áll.
A gazdasági bizottság egyhangúlag támogatta az Állami Számvevőszék 1997. és 1998. évi jelentését, és az ehhez kapcsolódó határozatok elfogadását javasolja.
A gazdasági bizottság a támogatás mellett köszönetét fejezte ki Kovács Árpád úrnak, az Állami Számvevőszék elnökének és a Számvevőszék valamennyi munkatársának ebben a két évben kifejtett munkájukért.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Úgy vélem, ahhoz, hogy a módosító javaslatokról pontos képet kaphassunk, mindenképpen célszerű kiemelni az alaprendelkezés céljait, azokat az előnyöket, amelyeket a benyújtott törvénymódosítási javaslat tartalmaz, és ennek függvényében alkotni véleményt a benyújtott módosító javaslatokról.
Mik is tehát ezek az előnyök? A javaslat elfogadása esetén világos rendszer alakul ki a földgáz árképzésében, depolitizálja azt, bizonyos értelemben automatikussá teszi. Mindezzel mérsékli az árképzés körüli bizonytalanságokat, csökkentve ezzel az inflációs várakozást. Döntő fontosságú az árszabályozás megváltoztatásának a hazai kutatás és termelés fejlesztésére gyakorolt pozitív hatása. Az importkövető gázár bevezetése mindenképpen ösztönzi a kutatást, lehetővé teszi a hazai ásványvagyon stratégiai megőrzését, fokozva ezzel az ellátás biztonságát, megszüntetve a hazai földgáz alulértékeltségét.
A megkötött megállapodások értelmében lehetőséget teremt az orosz partnertől vásárolt többletgáz magyar áruval történő ellentételezésére. Jelen törvényjavaslat segítséget nyújt a nemzeti olajvállalat számára a versenyre való felkészüléshez, fejlesztési lehetőséget ad mind a gáztárolók, mind pedig a kutatás, mind a logisztikai rendszerek vonatkozásában, segítve ezzel a stratégiai szerepvállalást. Nem utolsó szempont az sem, hogy lévén ez a szabályozás teljes egészében összhangban a fejlett országok hasonló rendszereivel, így ezzel a lépéssel Magyarország ismét bizonyítani tudja, hogy nemcsak beszél az Unióhoz való csatlakozásról, hanem tesz érte, felkészül rá.
Tisztelt Képviselőtársaim! A benyújtott módosító javaslatokról általában véve megállapítható, hogy mindegyike segíteni szándékozott a fent említett célok megvalósítását. Nem érkezett olyan javaslat, amely más irányt adott volna a törvénymódosításnak, így vélelmezhető, hogy a magyar energetika ügye ebben a Házban nemzeti ügyként kezelődik, s így ezen törvénymódosítás elfogadása is konszenzuson alapuló lesz.
A módosító javaslatok alapvetően három célt tűztek ki maguk elé, és mind a három cél csak pontosító jellegű volt. Mik is ezek? Egyrészt a hatálybalépés időpontjával kapcsolatban kellett megjelenni pontosító javaslatoknak, másrészt az import- vagy külpiaci ár pontosítását kellett megfogalmazni, harmadrészt pedig a bányajáradék megváltoztatási jogkörének szabályozását kellett pontosítani a javaslatban.
Azt lehet mondani, hogy mindegyik javaslat segítette volna a benyújtott törvénymódosítás precízebbé tételét, mégis azt javaslom a tisztelt Háznak, hogy a gazdasági bizottság egyhangú döntésével hozott három módosító javaslatot támogassa a határozata meghozatalakor, és ezen módosításokkal a határozathozatalkor az egész javaslatot elfogadni szíveskedjék.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Igazán nem a vita kedvéért vagy a vita okán, csak nagyon rövid pontosítás kedvéért kértem két percben szót, reagálva a Vincze László képviselő úr által elmondott gondolatokra, amelyekben azt gondolom, hogy mindenképpen voltak olyanok, amelyek későbbi megfontolásra alkalmasak, de néhány dologra szeretném felhívni a figyelmét, döntését megkönnyítendő.
Az egyik, hogy a magyar nagykereskedelmi gázár alapvetően nem a hazai gáz árától függ. Ezt világosan kell látni akkor, ha tudjuk, hogy már jelenleg is több mint háromnegyed részben importból származik az a gázmennyiség, amelyet Magyarországon felhasználunk. Az importból származó gázmennyiséget pedig hosszú távú szerződések, illetve maga a világpiaci ár kell hogy meghatározza. Jelen javaslatban semmi másról nincsen szó, mint arról, hogy a hazai termelésű gázt elismerjük egyenrangúnak az importból származó gáz árával.
Ami a képviselő úr szolgáltatókkal kapcsolatos fölvetését illeti, én azt hiszem, azt mindannyian tudjuk, hogy valójában az, hogy a szolgáltatók milyen árat tudnak Magyarországon alkalmazni, az egy privatizációnak az eredménye és az ahhoz kapcsolódó megállapodások eredménye.
Mi soha nem támogattuk a privatizációnak ezt a formáját, ugyanakkor örököltük, és így alkalmaznunk kell. Ettől függetlenül azt gondolom, hogy a Gazdasági Minisztériumnak nyilvánvalóan vizsgálódnia kell a szolgáltatók ügyében is, de a végső megoldást én mégis abban látom, ami felé most tartunk. Mégpedig afelé, hogy az európai uniós csatlakozással együtt nyilvánvalóan meg kell nyitnunk a gázpiacot is. Ha megnyitottuk a gázpiacot, azt nemcsak a nagykereskedelem vonalában kell megnyitni, hanem pontosan a kiskereskedelem szerint is; ez versenyhelyzetet eredményez. Európában több országban bebizonyosodott, hogy ez a verseny egyébként árcsökkentéssel jár. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Én azt hiszem, hogy ezt a gondolatot kell követnünk.
Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
BALLA GYÖRGY, a gazdasági bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! A gazdasági bizottság ez év október 12-én megtárgyalta a T/1658. számon jegyzett törvényjavaslatot. A bizottság többségi véleménye szerint a javaslat fontos eleme, hogy 1990 óta először a tisztelt Ház egyszerre tudja tárgyalni az államháztartás egészére vonatkozó javaslatot. Véleményünk szerint a törvényjavaslat a kormány lehetőségeit is figyelembe véve alkalmas a főbb irányok megfogalmazására.
Mindannyian tudjuk, hogy az államháztartásnak a kormány által meghatározható kiadásai a magyar gazdaság bevételeinek mintegy egyötödét teszik ki. Önmagában csak az államadósság éves kamatterhe az államháztartás 15 százalékát emészti fel, ezért nem lehet a polgárok áldozatos munkája által megtermelt jövedelmek államháztartást megillető forintjait teljes egészében az itt élők sorsának jobbítására fordítani. A polgárok 1999-ben lélegezhettek először szabadabban, érezhették, hogy nem kell attól tartaniuk, hogy nehezen megszerzett jövedelemtöbbletüket az infláció falja fel. Az év végére várhatóan a rendszerváltás óta először lesz az infláció egyszámjegyű, és a jövő évtől - összhangban a kormány gazdaságpolitikájával - további jelentős csökkenésre lehet számítani.
A gazdasági növekedésből származó többletek felét a bérek növekedésére kell fordítani, a másik felét a növekedés folyamatossága érdekében beruházásokra lehet költeni. Jól hangzó, ámde megalapozatlan ellenzéki érvelés, amely a teljes többlet felélésére tesz javaslatot, feláldozva ezzel a fenntartható növekedés forrásait, és ellehetetleníti hosszabb távon a munkavállalók érdekeit.
(17.50)
Mi nem Princz Gábor vagy Tocsik Márta jövedelmét szándékozunk tartósan növelni, hanem a dolgozó emberekét. Továbblépünk a családok támogatásában, a gyermeknevelés terheinek könnyítésében. Mi hisszük, hogy elsősorban azokat kell támogatnunk, akik vállukon viszik az országot. További 30 százalékkal növeljük a gyermekek után járó adókedvezményt, és bevezetjük a jövedelemarányos gyedet. A szocialista kormányok üres szólamaival szemben a valódi otthonteremtés lehetőségét kívánjuk megteremteni.
Ellenzéki oldalról bírálat hangzott el az ügyben, hogy a kormány a költségvetési törvény keretében számos más jogszabály pontosító célzatú módosítására is javaslatot tett. Véleményem szerint az MSZP alaki típusú kifogásai nem elegendőek érvként arra vonatkozóan, hogy a jórészt tőlük örökölt pontatlanságok a jövő évben is vitákra adjanak okot.
Kifejezetten farizeus magatartásnak gondoljuk a kormány központosító tevékenységéről litániákat zengők valótlan állításait. A tényleges központosítás ugyanis a Bokros Lajos, Horn Gyula és Kuncze Gábor nevével fémjelzett kormány tevékenységével alakult ki. Az előző kormány döntéseivel került ki ugyanis az önkormányzati rendszerből a feladat ellátásához szükséges forrás. Az a kormány gondolta úgy, hogy a feladatok meghatározásával kötelezően megmondja, hogy az önkormányzatoknak mire kell költeniük az elvileg szabadon felhasználható forintjaikat, s mindezt úgy, hogy a gazdagabb önkormányzatoknak ez ne okozzon gondot, a szegényebbek viszont tovább szegényedjenek.
A polgári koalíció kormánya tehát nem tesz mást, mint szembenéz ezzel, és kimondja, hogy ha már szűk a zsold, akkor az a bakának is járjon, ne csak a tábornoknak. Igazságosabbá tesz egy rendszert, amitől persze az nem lesz gazdagabb, csak tisztességesebb. Nem tudja visszapótolni az előző kormány által az önkormányzati rendszerből kivett milliárdokat, de képes jobban elosztani a rendelkezésre álló forrásokat. Mi nem hisszük ugyanis azt, hogy egy ember sorsát alapvetően és végérvényesen meghatározhatja, hogy az ország mely településén él. Nekünk épp oly fontosak a Zagyvarékason élő polgárok, mint a budapestiek; hisszük, hogy egy tószegi gyereknek is jár az, amit egy szerencsésebb vidéken lakó megkaphat, és nem gondoljuk, hogy egy Nagykörűben, Kőtelken, Újszászon vagy éppen Hunyadfalván lakóra kevesebb figyelmet kell fordítani, mit másokra.
Ellenzéki képviselők sora felvetette, hogy nem találja az otthonteremtés támogatásához szükséges forrásokat a költségvetésben. Jelentem a tisztelt Háznak, hogy segítettünk nekik, és tételesen, oldalszám szerint megmutattuk, hogy hol lelhetik fel azon összegeket, amelyek a jövő évben 31 százalékkal lesznek magasabbak, mint az 1999-ben felhasznált lakhatási támogatási források.
Bírálat érte a tervezés főbb számait is - inflációnövekedés s a többi -, ezért kénytelenek voltunk emlékeztetni arra, hogy ellenzéki oldalról szinte szó szerint ugyanezen kifogások hangoztak el a tavalyi költségvetéssel kapcsolatban is, ámde a jövő nem az ellenzéket igazolta. És ha már vannak a Házban olyanok, akik szeretnek kártyázni, csak nem tudják a szabályokat, hadd mondjam el, hogy a bizottságban... (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Nem mondom el. (Szalay Gábor: Jól teszed!) Köszönöm a szót. (Taps a Fidesz padsoraiból.)
BALLA GYÖRGY (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A "mi mennyi" kérdéséhez szeretnék hozzászólni. Hallottuk azt, hogy nominálértékben az önkormányzatok támogatása hogyan növekedett az elmúlt időben. Én is szeretném, ha ebben a házban tények és igaz dolgok hangoznának el, ezért a következőt vagyok kénytelen elmondani.
Az elmúlt ciklusban három év alatt Szolnok városában a központi intézkedések kapcsán és a normatívák összefüggésében 1,2 milliárd forint forráshiány keletkezett. Ezek után az a bizonyos szabadon felhasználható forrás, amelyről önök olyan szívesen beszélnek, az a szabad lehetőség az önkormányzatok számára, semmi mást nem jelentett, mint azt, hogy szabadon eldönthették, melyik banktól vegyenek fel hitelt ahhoz, hogy pedagógusbéreket tudjanak finanszírozni, hogy az egészségügyi ellátást tudják finanszírozni, hogy az idősekről tudjanak gondoskodni. Ezek az igazi tények, tisztelt képviselő úr!
Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiból.)
BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Alapvetően az önkormányzatokkal kapcsolatos szabályozási tervek módosításáról szeretnék néhány szót szólni.
Én azt hiszem, hogy nemcsak Szolnokon probléma, hanem az ország bármely területén, hogy sokszor akár a polgárok igénye alapján, akár befektetői szándék miatt, az egyes szabályozási terveket módosítani kell. Nem vagyunk még ilyen állapotban, bár jó lenne, ha ebbe az állapotba tudnánk kerülni, ami azt jelenthetné, hogy egy-egy településre elfogadott szabályozási terv 20-30 évig is hatályban tud maradni változtatás nélkül. A mai gyakorlat, bár lehet, hogy ez helytelen gyakorlat, de az élet mégiscsak ezt hozza, az, hogy évente legalább egyszer egy-egy nagyvárosban ezeket a terveket módosítani szokták. Ezen módosítások eljárási rendje a megítélésünk szerint hihetetlenül hosszú időt vesz igénybe.
Bár kétségkívül tiszteletre méltó az a kormányzati szándék, amely megfogalmazódik az ezzel kapcsolatban hozott szabályozásokban, ami legalább most már világosan rögzíti az egyes államigazgatási szerveknek, a miniszternek, a területi főépítésznek azon jogkörét és lehetőségét, hogy milyen esetekben mekkora az ő határideje arra, amikor válaszolnia kell, véleményt kell adnia az egyes módosítási javaslatokra, ugyanakkor úgy ítéljük meg, hogy ezek a határidők, amelyek szerepelnek a módosítási javaslatban, túlságosan hosszúak. Hogy mindenki számára világos legyen, miért is mondom ezt, nagyon röviden szeretném ismertetni egy ilyen módosítás eljárási rendjét.
Ha már elkerül egy önkormányzat abba a stádiumba, és azért ez is egy befektető megjelenésétől számított minimum egy-másfél hónap, hogy valamiféle módosítási javaslattal áll elő, akkor a jelen javaslatban szerepel egy 30 napos előzetes véleményezési eljárás, amely alapján a szakhatóságoknak egy előzetes véleményt kell formálni arról, hogy mégis látnak-e bármi gondot a javasolt változtatással, van-e róla véleményük, és azt meg kell küldeni az önkormányzatok számára. Az esetek 99,5 százalékában általában azt szokták válaszolni a szakhatóságok, hogy jelenleg nem látnak, de majd megvárják a kész, elkészült módosítási javaslatot.
Ezt követően az önkormányzat kiadja tervezőjének a feladatot, megtervezi, majd van egy 45 napos határidő, amikor a szakhatóságok a tényleges terv alapján mondanak véleményt az egyes módosítási javaslatokról. Ezt követően ki kell függeszteni a polgárok számára megfelelő módon, és a javaslat azt tartalmazza, hogy mind a miniszter, mind a területi főépítész vonatkozásában 120 nap áll rendelkezésre arra, hogy véleményt mondjon akár a miniszter, akár a területi főépítész. Ezek azok, szépen összerakva ezeket a határidőket, amelyek azt eredményezhetik, hogy 200-225 nap egy befektető megjelenésétől az, ami alatt el lehet jutni egy terv módosításáig - ennyit épeszű befektető nem szokott várni. Éppen ezért arra irányult több módosító javaslatunk, hogy az eljárási rendet megtartva, a határidőket csökkenteni tudjuk, természetesen úgy, hogy ettől egyébként még a szakhatóságok és a polgárok véleménye is meg tudjon jelenni a tervezés folyamán.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)
| Ülésnap | Felszólalás | Felszólalás dátuma | Felsz./videó idő | Napirendi pont |
|---|---|---|---|---|
| 103 | 46 | 1999.11.30. | 4:45 | 21-159,419-437,440-456 |
BALLA GYÖRGY, a gazdasági bizottság előadója: Tisztelt Elnök Asszony! Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! A gazdasági bizottság többségének véleménye szerint általánosságban megállapítható, hogy az e tárgykörben közvetlenül a rendszerváltás után meghozott törvények arra az időre alkalmasak voltak, de mára mindenképpen módosításra szorulnak. Éppen ezért a gazdasági bizottság többsége támogatja a polgári koalíció kormányát a kormányprogramban is megfogalmazott azon törekvéseiben, hogy segély helyett munkát adjon az embereknek.
Az elmúlt időben megindult gazdasági növekedés által gerjesztett munkaerő-piaci igények szükségessé teszik a munkanélküli-ellátó rendszer átalakítását. Kiemelten támogatjuk az önkormányzatok szerepének fokozását, lehetőségük növelését. Meggyőződésünk, hogy az önkormányzatok élni fognak a számukra felkínált eséllyel, és az eddigi segélyosztó szerep helyett valódi ellátórendszert fognak működtetni. Ezt a vélekedést alátámasztja az a számtalan konzultáció, amelyet a Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselői folytattak a települések polgármestereivel, de megerősíti az önkormányzati érdekvédelmi szervezetek véleménye is.
Hisszük, hogy a munkahelyteremtés mellett az oktatás az egyetlen eszköz, amely hathatósan képes segíteni a valóban munkára vágyókon, ezért támogatjuk azt az elképzelést, amely a munkanélküli-járadék idejét a korábbi 12 hónapról 9 hónapra csökkenti, de lehetőséget teremt az ennél hosszabb idejű folyósításra is, amennyiben a járadékfolyósítás első hat hónapja alatt a munkanélküli képzésben vesz részt.
Tisztelt Képviselőtársaim! A bizottsági vita meglehetősen érdekes mederben folyt. Kezdetben az MSZP képviselői nem a javaslat tartalmát bírálták, nem a módosítás irányát vonták kétségbe, hanem egyes részkérdésekre kértek és kaptak kielégítő választ. Azt a látszatot szándékoztak kelteni, mintha a módosítás fő irányával, tehát a "segély helyett munkát" gondolatával egyetértenének, csak éppen a megfogalmazás módja, az egyes módosítások precizitása aggasztaná őket. A vita későbbi szakaszában azonban világossá vált, hogy alapvető véleménykülönbség van a kormánypártok és az MSZP között.
Mi vállalhatónak tartjuk a polgárok jogos igényét, hogy elsősorban azokon segítsünk, akik magukon is segíteni akarnak, és hiszik a munka becsületét. Ezért helyesnek tartjuk a javaslatban megfogalmazott szankciókat, melyek az önkormányzatok által felajánlott, de a munkanélküli részéről el nem fogadott közmunka esetén következhetnek be.
A bizottsági ülésen az MSZP szakszervezethez közel álló képviselője ezt az eljárást egyenesen kényszermunkának nevezte. (Kósáné dr. Kovács Magda: Helyesen!) A bizottság kormánypárti többsége ezzel természetszerűleg nem értett egyet.
Meggyőződésünk, hogy a társadalomnak segítenie kell a rászorultakon, de a segítségért elvárásai is lehetnek. Jogosnak tartjuk azt az igényt, hogy a polgárok által befizetett adóforintokból segélyezettek, ha tehetik, vállaljanak részt településük szebbé tételében, az iskolák karbantartásában, a parkok rendezésében, vagy akár az időskorúak ellátásában. Hisszük azt is, hogy eddig is sokan tették volna ezt közülük, ha lett volna rá módjuk és lehetőségük.
Tudjuk persze azt is, hogy nem mindenki gondolkozik így, vannak, akik számára a feketemunka által biztosított jövedelem a vonzóbb, és vannak olyanok is, akik életmódja csak a munka kerülésével összeegyeztethető. Mi nem hisszük, hogy elsősorban rajtuk kell segíteni. A közgondoskodás igénybevételekor különbséget lehet és kell is tenni a dolgozni akaró és nem akaró emberek között.
Tisztelt Képviselőtársaim! A bizottság ülésén felvetődött az is, hogy a közmunka nem valódi munkahely, nem a munkaerőpiacra való visszajutás megfelelő módja. Elismertük: ez részben, de csak részben igaz. Ugyanakkor le kell szögeznünk, hogy valódi munkahelyet a szociális ellátórendszer nem tud teremteni, az csak a gazdaságpolitika eszköztárával lehetséges.
Éppen ezért tartottuk kiemelten fontosnak, hogy megszületett a munkahelyteremtésben legnagyobb erővel bíró, kis- és közepes vállalkozások támogatásáról szóló törvény, hogy az adórendszer egyszerűsödött, hogy elfogadta a tisztelt Ház a feketegazdaság elleni küzdelemhez nélkülözhetetlen törvényeket, hogy a 2000. év költségvetési javaslatában a növekedésből származó bevételek felét is beruházásokra kell fordítani. Fel kell hívnunk arra a figyelmet, hogy az elmúlt egy évben 150 ezer új munkahely teremtődött az országban.
Biztosak vagyunk abban, hogy a polgári koalíció kormánya által irányított helyes gazdaságpolitika és a szociális ellátórendszerben most bekövetkező változások együttesen megfelelő irányba mutatnak a munkanélküliség súlyos gondjának orvoslásában. Ezért a bizottság többsége a javaslatot támogatta.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)
BALLA GYÖRGY (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A szolnoki TVM Rt. 1997. november 18-án került privatizálásra. Érdekes módon az addig folyamatosan eredményesen működő cég épp a privatizációt megelőző időszakban vált veszteségessé. Azt hihetnénk, hogy a szokásos történettel állunk szemben, a menedzsment először tönkreteszi a céget, hogy utána olcsón megvehesse, de a helyzet ennél némiképp bonyolultabb.
Hogy, hogy nem, a céget ugyanis nem a menedzsment, hanem egy Bige Holding Kft. nevű szervezet vásárolta meg, amelynek referenciái ugyan elég gyengécskék voltak, de a hírek szerint a cég tulajdonosa kiváló kapcsolattal bírt az akkori kormány egynémely prominensével, különös tekintettel egy, a vodkaügyeiről is elhíresült szocialista politikussal. MSZP-s kapcsolatokra utal az is, hogy az új tulajdonos a nyilvánosság előtt először szocialista politikusok társaságában jelent meg, ahol a cég jövője helyett inkább az akkori szolnoki polgármester ócsárlásával voltak elfoglalva. Érdekes az is, hogy a hírek szerint az egyik nagy magyar bank a vételár kifizetésére először nem nagyon szeretett volna hitelt adni, majd valamiért meggondolta magát.
De nézzük, mi is lett a privatizáció eredménye! A vevő, bár kötelezettséget vállalt a teljes foglalkoztatásra, jelenleg 150 fő leépítését tervezi és végzi folyamatosan. Az 1998-as évre vállalt 16 százalékos béremelésből 4,8 százalékos lett, 1999-re 11 százalékos bérfejlesztést vállalt, amit szintén nem teljesített. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy elég halkan szól a szocialista szakszervezeti vezetők kórusa ez ügyben.
Ezzel a történetnek csak az egyik felén jutottunk túl; a másik fele sajnos legalább ilyen gyalázatos. A szocialista kormány ugyanis nemcsak a céget kótyavetyélte el, hanem eladta a cég tulajdonát képező lakótelepet is. 136 család, több mint 500 ember sorsát lehetetlenítette ezzel. Az új tulajdonos ugyanis 1998 áprilisában 100 százalékos lakbéremelést hajtott végre, majd szeptemberben ismét 100 százalékot tervezett. Miután a lakók többsége a második emelést nem fogadta el, egyrészt beperelte őket, másrészt közös költség címén mégiscsak burkolt lakbéremelést csinált. Jelenleg fűtésből való kizárással fenyegeti őket, és nem vállalja a szemét elszállíttatását sem. Nem én mondom, az ott élők állítják - idézem -: "a tulajdonos alaptalan pénzügyi követelések végrehajtása érdekében használja fel a lakótelepi embereket túszként".
Kérdezem tehát a tisztelt államtitkár urat, igaz-e, hogy az új tulajdonos nem teljesítette a privatizációs szerződésben foglalt kötelezettségét. Igaz-e, hogy a privatizációkor, tehát a szocialista kormányzás idején az ÁPV Rt. hamis adatokat szerepeltetett a befektetői memorandumban? Igaz-e, hogy Bige úr igen nagy összegű jelzáloggal terhelte meg a lakótelep minden lakását? S végezetül a legfontosabb kérdés: hogyan tudunk segíteni az ott élő és ott dolgozó embereken?
Várom válaszát, államtitkár úr. (Taps a Fidesz padsoraiból.)
BALLA GYÖRGY (Fidesz): Tisztelt Államtitkár Úr! Jómagam tudom, hogy az ÁPV Rt. már több tárgyalást folytatott a Bige Holding Kft. tulajdonosával. Sajnos tudom azt is, hogy az ÁPV Rt. jó szándékát, amely a megegyezés irányába mutatott, a tulajdonos arra használta fel, hogy mind nagyobb és mind lehetetlenebb követeléseket támasszon az ÁPV Rt.-vel szemben.
Ennek ellenére én bízom a megegyezésben, de ha megegyezés nem jön létre, és a kellő jogalap megvan, bennünket az sem fog zavarni, ha a tulajdonosa más lesz a TVM Rt.-nek a későbbiekben. Egyetlenegy dolog fontos számunkra, amit a szolnoki önkormányzat is megerősített, Szalay Ferenc polgármester úr többször kinyilvánított: az önkormányzat bármikor hajlandó átvenni az lakótelepet, és ugyanúgy üzemeltetni, működtetni, mint az önkormányzati tulajdonú lakásokat.
A megegyezésben bízva válaszát köszönettel elfogadom. (Szórványos taps a Fidesz padsoraiból.)
BALLA GYÖRGY (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! A Solami Húsipari Rt.-t 1992-től a cég menedzsmentje tulajdonolta 51 százalékban, majd megjelent a színen egy befektető, aki először felvásárolta a cég hitelállományát, majd ennek segítségével finoman megkérte az rt. tulajdonosait, hogy váljanak meg tulajdonrészüktől. Mindez azonban már 1996-ban történt.
A jólelkű vállalkozás neve talán a képviselőtársaim előtt sem ismeretlen: a Bankár Kft.-ről van szó; és talán azt sem én vélem először, hogy ez a vállalkozás az akkori kormány és kormánypártok jó néhány tagja előtt sem volt ismeretlen.
Tisztelt Képviselőtársaim! Tegyünk egy rövid kitérőt! Bizonyára mindenki emlékszik, hogy mennyi gondot okozott az akkori kormány fejének a Szekszárdi Húsipari Rt. dolgozóinak folyamatos - egyébként teljesen jogos - tüntetéssorozata. S mit ád Isten, bajban ismerszik meg a jó barát, egyszerre csak jelentkezett a Fázis Rt., élén Zöld Gyula úrral, és éppen jókor megvásárolta a szekszárdi céget. Zöld úr aztán olyan jól belejött, hogy szemet vetett a Solami Rt.-re is. A vételárról pontos információ nincs, de az tudható, hogy Princz Gábor bankja több mint 2 milliárd forint hitelt folyósított az ügylethez kapcsolódóan a Fázis Rt.-nek. A hírek szerint a Bankár Kft. annak idején körülbelül 500 millió forintért vásárolta meg a részvénytársaságot. Tehát mindenki jól járt. Az akkori kormányfőt nem zavarták tovább a szekszárdi tüntetések, a Bankár Kft. jelentős nyereségre tett szert, Zöld úrnak hirtelen több húsipari cége is lett. Csak az új kormány kapta örökül a Postabankot, a hiányzó milliárdjaival együtt. Szép, kerek történet - kár, hogy nincsen vége.
A végeredmény önök által is ismert: a Solami Rt. a csőd felé halad, kénytelen volt eladni teljes eszközállományát, a termelése jelentősen visszaesett. A szerencsétlen beszállítók hiába várják a pénzüket, az ott dolgozó több száz ember munkahelye komoly veszélyben forog. Csak Jász-Nagykun-Szolnok megyében legalább 1400 család várja utolsó kis pénzével tenyésztett hízója árát. De ugyanúgy kárvallottak Békés és más megyék gazdái is. Jó, ha tudjuk, hogy ezeknek az embereknek az a néhány tízezer forint az utolsó megmentett vagyonkája. Olyan emberrel is találkoztam, aki a hízók árát saját majdani temetésére akarta félretenni. Ők nem akarnak többet, csak azt, amiért keményen megdolgoztak, ami jár nekik, mint ahogy a szolnoki dolgozók sem szeretnének mást, mint ami Zöld úr színrelépése előtt megadatott nekik: egy tisztességes munkahelyet.
Ezért kérdezem a miniszter urat, hogyan tudunk segíteni a bajba jutott gazdálkodókon. Lát-e reális esélyt, hogy a vállalat tovább termeljen, a dolgozók munkahelye megmaradjon? A gazdálkodók érdekében a miniszter úr szerint szükséges-e akár törvénymódosítás árán is az élelmiszer-ipari cégek tevékenységének erőteljesebb állami felügyelete, valamint a felszámolási eljárás módosítása az ilyen és hasonló esetek elkerülése érdekében?
Képviselőtársaim, köszönöm a figyelmüket. Miniszter úr, tisztelettel várom válaszát. (Taps a kormánypártok soraiban.)
BALLA GYÖRGY, a gazdasági bizottság előadója: Tisztelt Elnök Asszony! Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! 2000 februárja a környezet- és természetvédelem fekete hónapja. Az ország előbb döbbenettel hallgatta a ciánszennyeződésről szóló híreket, majd egy emberként próbált meg segíteni. Aggódott a Tisza élővilágáért, a Tisza mellett élőkért, és később sajnos gyászolta a folyót. Bár a tragédia pontos méretei és következményei még most sem ismertek, de biztos, hogy a Tisza élővilágának helyreállítása érdekében komoly állami szerepvállalás szükséges.
A kormánybiztos úr és a környezetvédelmi szakemberek azonban figyelmeztettek arra is, nehogy a bajt a segítő szándék hibás megjelenésével tovább súlyosbítsuk. Véleményük szerint csak olyan beavatkozások javasolhatók, amelyek segítik az élővilág és a teljes tápláléklánc kialakulásának megerősödését, de mesterséges telepítések és egyéb beavatkozások csak károsak lennének. Ezzel mi is egyetértünk.
A környezetvédelmi bizottság önálló indítványa a fenti szellemben és az összefogás jegyében született, így nem meglepő, hogy a Magyar Országgyűlés gazdasági bizottsága egyhangúlag támogatta a fenti javaslatot. Ugyanakkor a gazdasági bizottság tagjai - mind kormánypárti, mind ellenzéki oldalról - néhány kiegészítő javaslatot is tettek, melynek célja a határozati javaslat jobbítása volt. Ez kitűnt abból is, hogy az ülésen jelen lévő Illés Zoltán elnök úr, hasonlóan a költségvetési bizottsághoz, itt is teljesen fogadókésznek bizonyult, és a későbbi egyeztetések függvényében támogatásáról biztosította ezen javaslatokat, melyekről szólnék néhány szót.
Tisztelt Ház! A szennyeződést követően komoly sajtóvisszhangra talált Szolnok és a környékén lévő települések problémája. Nem véletlenül: mintegy 120 ezer ember ivóvízellátása került komoly veszélybe, és ez csak a baj egyik eleme. Bár a térség csatornázási szempontból az ország fejlettebb régiójához tartozik, a megelőző évtizedekben a derítők, szikkasztók útján az az altalajszint, amelyben az ivóvízvezetékek húzódnak és üzemelnek, fekáliás és egyéb bakteriális módon szennyeződött. Amennyiben az ivóvízhálózat kiürül és a 6 bar uralkodó hálózati nyomás megszűnik, a csővezeték-hálózat kora miatt biztosra vehető, hogy a szennyezett talajvíz az ivóvízhálózatba kerül, okozva ezzel sokkal súlyosabb problémát, mint maga a szennyezett Tisza-víz. Erre most nem került sor, mely csak részben volt köszönhető az ott élők példa értékű magatartásának és a szakemberek kimagasló munkájának, másik részben ezt a szerencsének köszönhettük. Ha a környezeti tragédia a Tisza alacsonyabb vízállásánál következik be, ezáltal a szennyeződés lefolyásának üteme lelassul, akkor nem valószínű, hogy a rendelkezésre álló ivóvíztartalék elegendő lett volna.
Ez most nem így történt, de sajnos a ciánszennyezést követő nehézfémszennyezések bebizonyították, hogy nem egy egyszeri veszélyhelyzettel kell számolnunk. Lévén, hogy a felszíni vízmű hidrológiai adottságok híján csupán a mederből tud vizet vételezni, ezért nincsen más megoldás, mint hogy ki kell építeni Szolnok és térségének tartalékivóvíz-bázisát. Erre lehetőséget teremt a város mellett elhelyezkedő alcsi Holt-Tisza.
A beruházás mértéke nem teszi lehetővé, hogy az önkormányzatok ezt saját erőből oldják meg, de természetesen az ott élők sem várják el - ezt eddigi tetteikkel is bizonyították -, hogy az állam egyedül oldja meg problémáikat.
(17.20)
A Szolnokon és Szolnok környékén élő polgárok kérik a magyar kormányt, hogy mielőbb, lehetőség szerint még ebben az évben segítsen súlyos gondjuk megoldásában.
Tisztelt Képviselőtársaim! A határozati javaslatnak önálló pontként nem képezi részét, de mindenképpen fontos eleme kell hogy legyen a tiszai természetes ívóhelyek mielőbbi kialakítása. Természetesen nem arra gondolunk, hogy mesterséges beavatkozással oldjuk meg a tiszai halak szaporítását, hanem éppen azt véljük, itt az ideje annak, hogy megpróbáljuk visszaállítani azt a természetes állapotot, amely az emberi beavatkozás és szabályozás előtt a Tisza élővilágának megadatott.
Az árvíz miatt a most következő gondolat talán nem időszerű, de mindenképpen el kell mondanunk azt is, hogy a Tisza-tó vízszintjének szabályozásakor a vízügyi szempontok mellett mindenképpen és folyamatosan figyelembe kell venni az élővilág szempontjait is, valahogy úgy, mint ahogy azt a szennyeződés lefolyásakor tették a vízügy szakemberei, megmentve ezzel a Tisza-tó teljes élővilágát. A Tisza-tó a tiszai halak bölcsője, bánjunk vele úgy, ahogy megérdemli.
Végezetül szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik a szennyeződéskor példa értékű munkával segítettek az ott élőknek, végezték a dolgukat legjobb tudásuk szerint.
Szeretnék sok sikert kívánni kormánybiztos úrnak az elkövetkezendő évek megfeszített munkájához, és bízom abban, hogy a most tárgyalt, pártsemleges módon támogatott határozati javaslat elfogadása ebben segítségére lesz.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
BALLA GYÖRGY (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Azt hiszem, mindenki számára példaértékű az az összefogás, összehangolt együttműködés, amit az elmúlt hetekben tapasztalhattunk az árvízvédelmi munkák során.
A gátakon mindenfajta ellentét, véleménykülönbség háttérbe szorult. A települések polgárai megfeszített erővel védték otthonukat. A legkülönfélébb profilú és nagyságú gazdálkodó szervezetek, állami és önkormányzati szervek, felelős beosztású tisztségviselők az árvíz okozta katasztrófahelyzetben képesek voltak egyetlen cél érdekében összefogni, és minden túlzás nélkül mondhatom, heroikus küzdelmet folytatni az árral szemben.
Ezekben a nehéz napokban különösen nagy jelentősége volt a védekezésben részt vevők közötti gyors információáramlásnak, a megfelelő színvonalú kommunikációnak. Kezdetben sajnos korántsem volt ezen a téren megnyugtató a helyzet. Az úgynevezett tiszai védelmi rendszert 1994-ben leszerelték, és azóta őskori módszerekkel tartották a kapcsolatot egymással a gátőrök. Ennek az a lényege, hogy kilométeres gyaloglás után előre megbeszélt időpontban találkoznak egymással, és kicserélik információjukat. Ezek az ügyek rossz esetben azonnali segélyhívást igényelhetnek, sőt falvak, városok sorsa függhet a gyors intézkedéstől.
Szerencsére a kezdetben reménytelennek tűnő helyzetre gyors megoldást sikerült találni. Örömmel olvastam azt a sajtóhírt, amely szerint a kormány egy olyan nyílt európai szabványú professzionális kommunikációs rendszert bocsátott az árvízvédelemben részt vevők rendelkezésére, amelyet gyorsasági, megbízhatósági és védett információátviteli célokra fejlesztettek ki, s ennek segítségével a védelmi szervek és az árvíz sújtotta területeken lévők pontosan tudták tájékoztatni egymást a legfrissebb eseményekről és a teendőkről. Ez a rendszer még csak kipróbálás alatt áll ugyan, de a katasztrófahelyzetre tekintettel csak üdvözölni lehet az árvízvédelemben történő felhasználását.
Mindezek figyelembevételével kérem államtitkár úr tájékoztatását erről a kommunikációs rendszerről, illetve e rendszer beállításáról. Vajon csak az árvíz idejére vagy esetlegesen véglegesen került sor a telepítésre?
Tisztelt Államtitkár Úr! Várom válaszát. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)
BALLA GYÖRGY (Fidesz): Tisztelt Államtitkár Úr! Személyesen is láthattam, milyen hősies küzdelmet folytattak az emberek a gátakon Szolnok megyében Tiszasastól Tiszajenőn át Tiszasülyig, Zagyvarékastól Szolnokon át Tószegig. És úgy van, ahogy ebben a Házban ma már elhangzott, hogy sok helyen bizony az ő akaratuk, az ő erejük tartotta egybe a gátakat.
Az is tény, hogy a kormány egyből lépett, amikor szükség volt rá, és megtette a szükséges intézkedéseket, mint ahogy tény az is, hogy a tavaly elfogadott katasztrófavédelmi törvény is jelesre vizsgázott; egy összehangolt, megfelelő munkavégzés folyt a védekezés kapcsán.
Ugyanakkor a legjobb törvény, a legalkalmasabb emberek, felkészült szakemberek is kevésnek bizonyulnak, ha nincs megfelelő rendszer a hátuk mögött. Ezért is köszönöm a kormánynak, hogy ezt a rendszert sikerült idejében telepíteni, és bízom abban, hogy a kísérleti fázis után végleges telepítésére is - úgy, ahogy államtitkár úr mondta - sor kerül.
A válaszát köszönettel elfogadom. (Taps a Fidesz soraiban.)
BALLA GYÖRGY, a gazdasági bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Meglehetősen rövid, de nagy jelentőségű törvénymódosítási javaslat fekszik előttünk, amely nem tesz mást, mint egy önkormányzati alapjog lényegesen demokratikusabb gyakorlását teszi lehetővé. Miről is van szó tulajdonképpen? Roppant egyszerűen arról, hogy a helyi adók vonatkozásában a fővárosnak nemcsak kikérnie kell a kerületi önkormányzatok véleményét, hanem bizony ezen jog gyakorlása közben a kerületi önkormányzatok többségének egyet kell értenie a főváros javaslatával.
Gondoljunk bele, mégis milyen furcsa a jelenlegi helyzet! Helyi adót úgy lehet kivetni a főváros vonatkozásában Csepelen, Kőbányán, hogy arról egészen más a véleménye az ott megválasztott kerületi polgármesternek, egészen más a véleménye az ott megválasztott kerületi képviselőknek, akiket egyébként ugyanazok a polgárok választottak meg, mint akár a Fővárosi Közgyűlést, akár Demszky Gábort. Feltételezhető, hogy mégiscsak jobban ismerik a helyi viszonyokat a kerületben, egy-egy ingatlan értékét jobban ismerik a kerületben, az ott lévő kisvállalkozók érdekeik jobban ismerik a kerületben, mint a fővárosban, hiszen ha bármi gond van, egy kisvállalkozó el tud jutni a kerületi polgármesterhez, el tud jutni a kerületi képviselőkhöz. De meglehetősen kicsi az esélye arra, hogy Demszky Gábor szobájába bejusson, és neki mondja el a problémáit.
A bizottságban ellenérvként mondta egy SZDSZ-es képviselőtársunk, hogy miért kellene demokratikusabb módon gondolkozni, hiszen például a költségvetési törvény elfogadásakor sem kérdezik meg a 3200 települést.
(20.10)
Nem a 3200 önkormányzat egyetértésével kell költségvetési törvényt hozni, ami persze csak részben van így, hiszen a Települési Önkormányzatok Szövetségét általában meg szokta kérdezni a kormány a költségvetésről, azok el is juttatják a véleményüket hozzá, de mégiscsak alapvetően másról van talán szó. Hiszen a parlament egy törvényhozó testület, és ilyen értelemben az önkormányzatok számára is hozhat törvényt, ellentétben a fővárossal és a kerületekkel, ahol kifejezetten mellérendeltségi viszonynak kell lenni.
Éppen ez a kérdésfölvetés és ez az ellenvélemény mutatta meg azt, hogy úgy tűnik, az SZDSZ-nek más az álláspontja a főváros és a kerületek vonatkozásában. Ők azt szeretnék, ha lenne a magas főváros, amely eldönthetne minden fontos kérdést, és mellette lennének kerületek, ha már egyszer történelmileg így alakult, hogy kerületek is vannak a fővárosban. Mi ezt nem tartjuk helyes gondolkodásnak, mi azt gondoljuk, hogy az önkormányzati törvény világosan fogalmaz, egymásnak mellérendelt önkormányzatokról van szó. Az sem lenne természetesen helyes, szerencsés, ha a fővárosban a helyi adók vonatkozásában csak a kerületeknek lenne, mondjuk, szava, és a főváros nem tudna ebbe beleszólni, de a mostani helyzet mindenképpen szerencsétlennek tűnik.
Két technikai jellegű fölvetés is volt a bizottságban ellenzéki oldalról. Az egyik a hatályba léptetésről szólt, visszamenőleges hatályról, ami nyilvánvalóan tárgyi tévedésen alapul, hiszen a 2000-ben egyébként elfogadott rendeletek csak 2001-ben lépnek hatályba. A bizottságban elhangzott, hogy mi történik akkor, ha most hatályba lép ez a törvény, akkor a 2000-ben befizetett adókat vissza kell fizetni, vagy mégis hogy gondolják ezt az előterjesztők. Azért vagyok kénytelen azt mondani, hogy tárgyi tévedésen alapul a fölvetés, hiszen értelemszerűen csak a 2001-től beszedett adókra vonatkozhat ez a javaslat. Ezt egyébként törvény rögzíti.
A másik felvetés pedig a szóhasználatra vonatkozott, a javaslatban az szerepel, hogy a képviselő-testületek többségének kell támogatni ezt a javaslatot. A felvető az önkormányzatokat javasolta ehelyett. Nos, a helyi adók vonatkozásában a képviselő-testület és az önkormányzat teljesen ekvivalens fogalom, hiszen csak a képviselő-testület dönthet helyi adókról, polgármesternek, hivatalnak, jegyzőnek értelemszerűen nincsen ilyen jogosítványa. Arról nem is beszélve, hogy - mint ahogy hallhattuk - a korábbi törvényben egyébként ez a szóhasználat szerepelt egészen 1997-ig. Ha hét év alatt egyébként ez nem okozott problémát, akkor nagy valószínűséggel innentől kezdve sem fog.
Éppen ezért, ezeket a megfontolásokat figyelembe véve a gazdasági bizottság többsége természetesen támogatta a javaslatot. Köszönöm a figyelmüket.
BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Elsősorban Göndör István képviselő úr mondandójához lenne hozzáfűznivalóm. Biztos vissza fog érkezni a terembe, akkor majd a társai elmondják neki, amit mondtam.
A hozzászólásában két olyan elem is volt, amire, azt hiszem, mindenképpen célszerű reagálni. Az egyik, amikor az aktuálpolitikát emlegette. Javaslom, hogy ragaszkodjunk a tényekhez. Volt egy törvény, ami 1990-től 1997-ig működött. Akkor egyébként az akkori kormány nem támogatása mellett - az akkori kormány tehát ellenezte -, SZDSZ-es képviselői indítványra fogadta el az akkori kormánytöbbség. Most pedig nem történik más, mint az, hogy visszaáll a rend. Egy olyan rend, ami lényegesen demokratikusabb elvet gyakorol egy önkormányzati alapjog vonatkozásában, mint a hatályos törvény. Azt hiszem tehát, hogy aktuálpolitikáról lehet beszélni - 1997-ben, de nem most.
A másik - és ez szintén egy nagyon komoly, gondolkodásbeli különbség -: azt állította Göndör képviselő úr, hogy a mostani kormány, a kormánytöbbség beleszól a főváros dolgába. Mi nem ezt tesszük! Mi azt tesszük, hogy egyenlő rangot adunk a fővárosnak és a kerületeknek, úgy, ahogy ezt egyébként az önkormányzati törvény rögzíti. A mi megítélésünk szerint nem a főváros dolga a helyi adó kivetése, hanem a főváros lehetősége a kerületekkel egyetértésben.
Kénytelen vagyok reagálni Bauer képviselő úr hozzászólásának egy részére is. Ő ugyan azt állította, hogy ismeri a javaslatot - ami az anyag terjedelméből adódóan nem egy komoly feladat elolvasni, ezt most is meg lehetett tenni -, ehhez képest meglepő, hogy azt állította a képviselő úr, hogy innentől kezdve a kerületek vetik ki a helyi adókat, a kerületek gyakorolják az adókivetést.
Nem erről szól a javaslat. Továbbra is a főváros teszi ezt meg, csak éppen a kerületeknek megvan az a lehetőségük, hogy egyetértési jogot gyakoroljanak. Erről szól ez a rendelet. (Bauer Tamás közbeszól.) Ha a képviselő úr ismeri, akkor rendben van, csak rosszul értelmezi. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Ehhez képest egyébként 20 percig beszélt, és nem tett más, mint a kormánytöbbséget támadta továbbra is olyan indokokkal (Az elnök ismét csenget.), amelyek egyébként nem állnak fönn.
Bocsánat, elnök úr.
BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm a szót. Mindenképpen föl kell hívnom a figyelmét Bauer képviselő úrnak arra, hogy a beszéde elején egyébként nem azt a kifejezést használta, amit a beszéde közben később. Kifejezetten arról beszélt, hogy a kerületek vetik ki a helyi adókat.
Elhiszem, képviselő úr, hogy a hosszú beszédje alatt meg is ismerte a javaslatot, mert a javaslat egészen rövid, meg lehetett tanulni közben is - a beszédje elején egészen másról beszélt.
Ha már ön említette ezt a példát, a köztársasági elnök példáját, az a véleményem, hogy ebből a megállapodásból nagyon jó javaslat született. Semmi másra nem teszünk most javaslatot, mint arra, hogy a főváros továbbra is megkapja azt a jogot, hogy helyi adót vethet ki - mert ez önkormányzati alapjog -, ugyanakkor a kerületeknek egyetértési joguk van, magyarul le kell ülni, meg kell beszélni, át kell gondolni, és olyan megállapodásra kell jutni, ami mindenkinek jó.
Még egyszer szeretném elmondani - bár ön is említette -, hogy a fővárosi kerületek képviselő-testületét, polgármestereit ugyanazok a polgárok választották, mint a Fővárosi Közgyűlést vagy Demszky Gábort.
(20.50)
Magyarul, én nem hiszem azt, ha korrekt emberek leülnek, tárgyalnak egy ilyen fontos önkormányzati alapjog tekintetében, mint a helyi adó kérdése, és képesek megállapodni, az a fővárosi lakosok számára, a budapestiek számára rossz döntés lenne. Mi semmi mást nem teszünk, azt készítjük elő ezzel a törvény-visszaállítással, hogy újra legyen mód és lehetőség az egyeztetésre, és ne kizárólagosságot kapjon a főváros. Meggyőződésem, hogy mivel az ilyen típusú javaslatokból, a megegyezés szándékából jó gondolatok szoktak születni, így ez lesz a főváros vonatkozásában is.
Köszönöm.
BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Bauer Képviselő Úr! Azon kár lenne vitatkozni, hogy tőkejövedelmekből egyébként tőkekiadásokat célszerű megvalósítani, tehát vagyoni típusú értékesítésekből, privatizációból valamiféle beruházást és nem a működési költségvetést célszerű finanszírozni. Mondjuk, Szolnokon, amikor a költségvetési vita folyik, ez is a legelső alapelv, amit igyekszünk kimondani. Csak arra szeretném fölhívni a figyelmét, hogy beruházás sokféle létezik. Egy új út például beruházás. Egy olyan járda, amin nem törik ki az ember lába, az beruházás. Egy sportcsarnok, egy sportpálya, ahol sportolni, mozogni lehet, szintén beruházás. Vagy maradjunk a közlekedésnél: egy energiatakarékos, környezetbarát autóbusz, villamos szintén beruházás, tehát ilyen típusú beruházásokat is lehetne végrehajtani. Azt vettem ki képviselőtársaim szavaiból, hogy talán ezt hiányolják, a félretett pénz ilyetén való felhasználását hiányolják, és senki nem állította azt, hogy egyébként föl kellene élni az ilyen típusú bevételt. Csak a pontosság kedvéért szerettem volna ezt megjegyezni.
Köszönöm.
BALLA GYÖRGY (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Meglepő híreket lehetett olvasni az elmúlt héten több országos napilapban a magyar bányászatot jelentősen befolyásoló szénimport helyzetéről. Az egyik újság arról tájékoztat, hogy Schalkhammer úr sztrájkra készül, mert szerinte a kormány szén behozatalát tervezi. Ebben a hírben persze semmi meglepő sincsen, hiszen az 1994-98 közötti kötelező hallgatásra ítéltetése nyilván megviselte. Az azonban mégiscsak furcsa, amit a Magyar Nemzetben olvashatunk, miszerint Schalkhammer Antal, az MSZP országgyűlési képviselője a bányászszakszervezet elnökeként idén márciusban import szén behozatali engedélye iránti kérelemmel fordult a Gazdasági Minisztériumhoz. Tehát az elnök úr sztrájkot hirdet, ha import szén kerül az országba, ugyanő pedig szénimportot kezdeményez a kormánynál. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Ügyes!) Ezek szerint Schalkhammer úr konszenzuskeresés közben már azzal sem ért egyet, ha a kormány teljesíti az ő kérését.
Visszásnak látszik az is, hogy információim szerint semmiféle szakszervezeti döntés nem volt az elnök úr hangzatos kinyilatkoztatása mögött. Egészen megdöbbentő az az interjú is, amely ma jelent meg az egyik lapban. Ebben Schalkhammer úr nem kevesebbet állít, mint hogy a kormány alacsony gázáremelése miatt veszélyben vannak a MOL Rt. céljai. Tehát a munkavállalók érdekét magára vállaló elnök úr most éppen azért tiltakozik, hogy az ország nagy részét kitevő munkavállalóknak és nyugdíjasoknak kevesebb gázdíjat kell fizetni, mint ahogy azt ő szerette volna.
Tisztelt Államtitkár Úr! Azt hiszem, mindannyiunk érdeke, hogy tisztán lássunk a fenti kérdésben, ezért kérdezem államtitkár urat: tervezte-e a kormány szén behozatalát? Fordult-e a bányászszakszervezet elnöke a Gazdasági Minisztériumhoz import szén behozatali engedélye iránti kérelemmel? Várom válaszát, államtitkár úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)
BALLA GYÖRGY (Fidesz): Tisztelt Államtitkár Úr! Egyfelől köszönöm a válaszát, mert válaszából kiderült, hogy a kormány lehetőségéhez képest messzemenőleg figyelembe veszi a magyar bányászat és bányászok érdekeit. Másfelől azonban kicsit elkeserít az a tény, hogy egy ilyen nehéz helyzetben lévő ágazatnál alaptalan vádaskodások hangozhatnak el a közös gondolkodás helyett. Éppen ezért a Magyar Nemzet cikkében foglaltak szerint még néhány kérdésem lenne államtitkár úrhoz, mert ezek után, azt hiszem, joggal tehetem föl ezeket. Igaz-e az, hogy Schalkhammer úr két céget megnevezett egyébként a szénimporttal kapcsolatban, amelyeket ő egyedül és kizárólagosan alkalmasnak tart az importálásra? Kíváncsi lennék ezeknek a cégeknek a tulajdonosi körére, és kíváncsi lennék arra is, igaz-e az a hír, hogy Schalkhammer úr testvére egy olyan céget vezet, amelynek egyébként tevékenységi körébe a szén importja is beletartozik. (Taps a kormánypártok soraiban.)
BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon röviden szeretnék reagálni én is Szabó Sándorné képviselő asszony hozzászólására. Egy apró, pici figyelemfelhívást szeretnék tenni. Ön hivatkozik a gyeses családokra, ezt nagyon helyesen teszi. Mondott is egy szép magas számot, bízunk abban, hogy jövőre ez még magasabb lesz. Csak kérem, ne felejtse el, hogy ez a szám attól olyan magas, hogy egyébként mi visszaadtuk azt, amit önök elvettek tőlük, magyarul: alanyi jogúvá tettük a családi pótlékot, ellentétben önökkel. Önök a gyesen lévőkkel kapcsolatban is a következőt tették annak idején: elvették a gyest és az adókedvezményt.
A Bokros-csomag idején arra hivatkoztak, hogy az ország gazdasági helyzete ezt nem teszi lehetővé. Most, amikor lehetővé tenné, akkor sem támogatják ezeket a javaslatokat. Magyarul: kibújt a szög a zsákból, tisztelt képviselőtársaim.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.
BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Három nagyon rövid megjegyzésem lenne. Először Szabó Sándornénak szeretnék reagálni. Van egy szép vastag könyv, tisztelt képviselő asszony, úgy hívják, hogy Értelmező kéziszótár, legyen szíves, lapozza fel, és nézze meg, mit jelent az "alanyi jogúság": arról szól, hogy mindenkinek jár. Ha önök ezt 1997-ben visszaállították, akkor nem tudom, hogy nekünk ezt miért kellett megtenni egyébként a választási győzelem után 1998-ban. Ugyanis nem kevesebbet állított, mint azt, hogy 1997 óta alanyi jogú a családi pótlék, ez olyan nyilvánvaló tévedés... (Közbeszólások az MSZP soraiban: Nem ezt mondta!) A képviselő asszony ezt mondta, el kell olvasni a jegyzőkönyvet! Én finoman fogalmaztam, nyilvánvaló tévedésnek neveztem azt, ami nyilvánvalóan nem tévedés volt, hanem nagyon durva csúsztatás.
A másik: a családi adókedvezményt az MSZP, bármilyen furcsa, soha nem támogatta, most sem támogatja, ellentétes a politikájukkal, ellentétes a gondolkodásukkal. Csak miután rájöttek arra, hogy a társadalom nagy többsége egyébként emellett van, ezt a társadalompolitikát támogatja, ezek után adnak be olyan mondvacsinált módosító javaslatokat, amelyek nyilvánvalóan nem fogadhatóak el, és egyébként ezt használják fel arra a célra, hogy elutasítsák a kormány javaslatát.
Ami pedig azt illeti, hogy mindenki beleférjen a támogatásba, aki becsülettel dolgozik, azt nem feltétlenül az adórendszeren keresztül kell megvalósítani, hanem lehetőség szerint olyan jövedelmet kell adni az embereknek (Közbeszólások az MSZP soraiban.), hogy bele tudjanak ebbe férni; ez az, ami 2001-ben és 2002-ben meg fog történni, erről beszélünk. Nem az adórendszert kell ehhez módosítani, hanem olyan gazdaságpolitikát kell folytatni, ellentétben önökkel, amely a munkajövedelmeket nem leértékeli 20 százalékkal, hanem felértékeli 20 százalékkal. Ezt fogjuk mi csinálni, ellentétben önökkel.
Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)
BALLA GYÖRGY (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Javaslom előző képviselőtársamnak, hogy olvasgassa a törvényeket, hiszen Magyarországon körülbelül egy éve egyébként rögzítve van törvényben, mit értünk kisvállalkozón, középvállalkozón és mikrovállalkozón. Magyarul: a most beterjesztett javaslat a korábbi törvény értelmében is teljesen egyértelműen megfelel a kisvállalkozói és a mikrovállalkozói körnek. Ezt a törvényt egyébként közösen fogadtuk el, nyilván emlékszik rá képviselőtársam is, csak most valahogy elfelejtette.
A másik pedig, hogy kifejezetten hasznos a pozitív diszkrimináció ebből a szempontból. Amit az SZDSZ állít, az azt mondja, hogy mindenkinek ugyanúgy, ami nem segíti a magyar kis- és mikrovállalkozókat. A magyar kis- és mikrovállalkozókat pozitív diszkriminációval lehet segíteni. Ne felejtsük el, hogy ők azok, akik a foglalkoztatáspolitika szempontjából például, de más szempontokból is a leglényegesebbek a magyar társadalom számára. Megilleti őket a pozitív diszkrimináció. A kormány erre tesz javaslatot, az SZDSZ pedig, hasonlóan a Bokros-csomaghoz, mindenfajta vállalkozói rétegre egyébként kiterjeszti annak a lehetőségét, hogy gyarapodjon.
A Bokros-csomag dilemmája van egyébként most is a tisztelt Ház előtt, munkajövedelmek le, tőkejövedelmek föl. Gyakorlatilag bujtatva ugyanez kerül elő az SZDSZ javaslatában. Köszönöm szépen.
BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Kuncze Képviselő Úr! Én szeretném világossá tenni, hogy mi a vita közöttünk. Gondolom, abban nem fogunk vitatkozni, hogy a befektetésösztönzés, beruházásösztönzés leghatékonyabb eszköze az, ha jó gazdaságpolitika folyik az országban, ha az ország stabil, növekszik, gyarapodik. Ez az egy dolog az, amiben talán nincs vita közöttünk, hogy ez a helyzet most egyébként megvan. Tehát ma Magyarországon minden egyes vállalkozásnak lehetősége van arra, hogy növekedjen, befektessen, beruházzon.
Az a nagy kérdés, hogy ezen a körön belül, az általános jó helyzeten belül van egy réteg, akit külön szeretnénk preferálni. Mi azt mondjuk, hogy igen, a magyar kis- és középvállalkozásokat külön szeretnénk preferálni, tehát a vállalkozások egészéhez képest, egymáshoz képest is segíteni szeretnénk. Az önök javaslata pedig egyáltalán nem erről beszél. Azzal, hogy ezt teljes egészében kiterjesztené, nem adná meg ezt a preferálási lehetőséget, ezt a pluszkedvezményt a magyar kis- és középvállalkozások számára. Tehát azt gondolom, ez a két javaslat között egyébként a generális különbség.
Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)
BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Igyekszem nagyon rövid lenni, hogy ne vegyem el az időt az érdemi és hasznos vita elől. Kénytelen vagyok Béki Gabriella képviselő asszonynak reagálni, mert ő maga kérte, hogy segítsünk neki a probléma megértésében. Bár be kell valljam, kis reményt fűzök ahhoz, hogy sikerül elmagyaráznom, miről van szó, de még egyszer és utoljára megkísérlem, képviselő asszony.
Az első lényeges elem, ami az adókedvezményekre vonatkozik, elmondtam már az adótörvények vitájakor is: olyan gazdaságpolitikát kell folytatni, ami lehetővé teszi azt, hogy Magyarországon bérből és fizetésből élő emberek minél magasabb bért és fizetést kapjanak, ezáltal minél nagyobb lehetőségük nyíljon arra, hogy igénybe tudják venni az adókedvezményeket. Szeretném fölhívni a figyelmét arra, hogy most annak a költségvetésnek a vitája zajlik, ami ezt segíti elő. Ezt szolgálja például a minimálbér megemelése is, amit önök természetesen nem, vagy csak kényszerből támogatnak.
A második nagyon lényeges elem kicsit bemutatja talán az SZDSZ-matematikát. Ön ugyanis nem tett mást, tisztelt képviselő asszony, mint összevetette korrekció nélkül a három évig járó gyes és a két évig járó gyed adatait. Semmiféle korrekciót nem hajtott végre, ezáltal 50 százalékos hibát vétett a számításában. Nem többet, nem kevesebbet, csak 50 százalékos hibát! Ha gondolja, akkor a szünetben ezt egyébként szívesen le is vezetem önnek.
A harmadik és talán ez a legnagyobb probléma: ma sem érti igazán, hogy önök mit csináltak. A dolog ugyanis nem úgy működik, hogy van egy abszolút nem családbarát kormány, és amíg ő van, négy évig nem, vagy csak kevésbé születnek gyermekek, és ha jön egy családbarát kormány, akkor pedig egyből sok gyermek születik. Sajnos, amit el lehet rontani egy vagy két év alatt - és önök ezt megtették -, azt nem lehet helyrehozni két év alatt. Úgy van pontosan, ahogyan képviselőtársam mondta: sajnos ezek a gyermekek, akik egy családbarát kormány politikájának eredményeként születnek, még nem tudtak megszületni (Az elnök pohara kocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), de nagyon bízom benne, hogy megszületnek a későbbiekben.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)
BALLA GYÖRGY (Fidesz): Csak nagyon röviden. Eörsi képviselő úrral nem kívánok foglalkozni, teljesen értelmetlen. Szó szerint mást mondtam, mint amit ő idézett - nem érdemes rá válaszolni.
Hegyi Gyula képviselő úrra viszont csak azért szeretnék reagálni, mert nagyon durva szakmai tévedést állított. Ugyanis amit én mondtam, az teljesen más, mint egy neoliberális gazdaságpolitika. Én csak azt állítottam, hogy két éven keresztül olyan gazdaságpolitikát folytattunk, amelyik lehetővé teszi végre azt, hogy jelentős mértékben nőjenek a bérek Magyarországon. S ezt tartottam nagyon fontosnak. És ez minden, csak nem neoliberális gazdaságpolitika.
Ha a neoliberális gazdaságpolitikáról többet szeretne hallani, akkor kérem, hogy forduljon az ön mellett ülő SZDSZ-es képviselőkhöz. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon röviden szeretnék én is Tardos Márton képviselő úr szavaira reagálni. Teszem ezt mindazért, mert bevallom, nagy tisztelője vagyok professzor úr tudásának.
Említette beszéde elején, hogy szomorú, mert elbeszélünk egymás mellett; és tesszük a legtöbbször akkor, amikor a két kormány gazdaságpolitikai megítéléséről van talán szó. Azért térek csak ki rá röviden, hogy talán mindannyiunk számára világos legyen, hogy miről is beszélünk mi, miről is beszélünk a kormányoldalon, amikor beszélünk a Bokros-csomagról, és beszélünk másról is.
Arról beszélünk - és azt egyikünk sem vitatja -, hogy különböző gazdasági helyzetekben különböző, más gazdaságpolitikát kell vitatni. Mi pusztán annyit állítunk, hogy lévén most is más gazdaságpolitikát folytatunk, mint folytatnának önök ugyanebben a helyzetben - ezt önök többször elmondták -, így abban a szituációban is más gazdaságpolitikát folytattunk volna, mint önök.
A mi megítélésünk szerint nem az a baj, hogy az önök gazdaságpolitikája nem pont ugyanaz abban a helyzetben, mint a mienk most, hanem az a probléma, hogy az önök gazdaságpolitikája nem jött be abban az időben sem. Ez a mi véleményünk, összesen erről beszélünk és nem másról.
A minimálbérrel kapcsolatban pedig két nagyon rövid megjegyzésem lenne. Az egyik, hogy talán fogadjuk el azt, hogy a minimálbérnek összesen akkor van egyáltalán értelme, ha ez a szám, ez az összeg legalább lehetőséget teremt az ebből a jövedelemből való megélhetésre. Ha ez a szám olyan alacsony, aminek nincsen köze a megélhetéshez, akkor teljesen fölösleges minimálbérről beszélni.
Én megértem képviselőtársam aggodalmait, de higgye el, hogy vannak olyan szituációk az életben, amikor a fiatalok merészebbek, bátrabbak tudnak lenni, mint az idősebbek. Ez most egy ilyen szituáció. Én azt mondom, vágjunk bele, be fog jönni.
Köszönöm figyelmüket.
BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Talán nem meglepő, hogy Szolnok város alpolgármestereként elsősorban az önkormányzatokat érintő költségvetési részekkel szeretnék foglalkozni hozzászólásomban.
Ez az első olyan év, amikor egy olyan anyag fekszik a képviselők előtt, amely ugyan ugyanazokat a megszokott formai jegyeket viseli, amihez az éves költségvetések tárgyalásakor már hozzászoktunk, és mégis más minden eddigi költségvetésnél. A magyar gazdaság a polgári kormány gazdaságpolitikájának eredményeképpen olyan növekedési pályára került, amelyet a nemzetközi átlagnál jóval magasabb növekedési ütem és ugyanakkor fokozatosan csökkenő infláció, valamint konszolidált egyensúlyi helyzet jellemez. A tudatosan kialakított és felvállalt jövedelmi, fiskális, monetáris és árfolyam-politika összehangoltsága révén a gazdaság elmozdult abba az irányba, melyben a 2000. évben a GDP növekedése 4,5-5 százalék körül várható, és a 2001. évtől tovább növekszik.
A vállalkozások jövedelmezősége az utóbbi évben növekedett. Jövőre a kormány a kis- és középvállalkozók terheinek jelentős csökkentésével igyekszik ösztönözni a beruházásokat. Az elkövetkezendő években az egy keresőre jutó reálbér tartósan növekedni fog, bővülő foglalkoztatottság mellett is nő a nyugdíjak és más társadalmi juttatások reálértéke.
Az ellenzéki padsorokban ülő képviselőtársaim talán már úgy érzik, hogy eddig elmondottak nem az önkormányzatokról szólnak, és hozzászólásom nem a címben jelzett területhez kapcsolódik. Megnyugtatásukra mondom, tévednek, ugyanis hiba lenne úgy kezelni az önkormányzatokat, mintha a nemzetgazdaság egészétől függetlenek lennének, valamiféle autonómiát jelentenének, működésük valamifajta különleges egyedi megítélést tenne szükségessé.
Az önkormányzatok ugyanabban a gazdasági térben működnek, amelyben a vállalkozások, tevékenységük azokért a polgárokért szól, akik létrehozói és ezáltal jogosultjai is a nemzetgazdaság produktumának. Meggyőződésem, hogy ez a két évre szóló költségvetés az első olyan dokumentum, amely az önkormányzati gazdaságot szoros integrációban kezeli a nemzetgazdaság egészével, fejlődését és lehetőségeit oly módon határozza meg, hogy figyelembe veszi mindazt, amit a kormány a költségvetés révén a polgárok számára kiszámítható módon, előre nevesítetten biztosítani kíván.
Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetési politika a gyermekes családok helyzetének érzékelhető javítását tűzi ki célul, amely cél megvalósulása érdekében a már eddig is kialakult és működtetett egységes struktúrájú támogatások mellett tovább növeli és szélesíti az adókedvezményeket. A nemzeti fejlesztési program, a Széchenyi-terv 240 milliárd forintja segít a infrastrukturális háttér, lakásépítés, ivóvízhálózat, csatornázottság, úthálózat fejlesztésében, a lemaradó régiók támogatásában, a fejlődési tartalékkal bíró ágazatok, mint például a turizmus szerepének fokozásában, az emberi erőforrás fejlesztésében, a kutatás-fejlesztési tevékenység hatékonyságának előmozdításában. Mindezeken a területeken komoly előrelépést biztosít a költségvetési javaslat.
Vitathatja-e bárki, hogy ezek a kiemelt célok nem járulnak hozzá közvetlen vagy közvetett módon az önkormányzati feladatok megvalósításához? Vajon az e területekre fordított erőforrások nem érintik-e azokat a polgárokat, akik az önkormányzatok működési területén élnek? Kétséges lehet-e az, hogy például a Közlekedési és Vízügyi Minisztérium fejezetében előirányzott árvízvédelmi rendszerfejlesztések nem növelik-e azoknak a polgároknak a biztonságát, akik a folyók közelében élnek? Ezen nyilvánvalóan vitatkozni sem érdemes, a válasz annyira egyszerű. Számomra egyértelmű, hogy nem az állami költségvetés szerkezeti rendje dönti el az önkormányzati feladatok állami támogatását, hanem azon témák és feladatok együttese, amelyeknek megvalósítása az önkormányzatok területén élő polgárok életszínvonalának növekedését szolgálja, függetlenül attól, hogy azokat a költségvetés mely sora tartalmazza.
Tisztelt Képviselőtársaim! Nézzük azokat a tényeket, amelyeket a költségvetés a helyi önkormányzatok forrásszabályozása keretében fogalmaz meg!
Mindenekelőtt ki kell emelni azt, hogy a központi költségvetés a 2001. évben 12,4 százalékkal, míg a 2002. évben további 10,5 százalékkal többel járul hozzá a helyi önkormányzatok kiadásaihoz, mint történt eddig. Mindezek biztosítják, hogy az önkormányzati szférában foglalkoztatott közalkalmazottak átlagkeresetei jelentősen mértékben növekedjenek.
Fontos és garantált eleme a költségvetésnek az oktatásban, a szociális ágazatban a 2001. év szeptemberétől tervezett plusz 20 százalékos bérfejlesztés.
A központi támogatások lehetővé teszik a szociális juttatások növelését is. A helyi önkormányzatok szociális segélyezési feladatellátása, illetve az ehhez kapcsolódó pénzügyi források szerkezete jelentősen, az önkormányzatok számára kedvező módon alakult. Jelentős mértékben, közel 10 milliárd forinttal, az előző évihez képest 14 százalékkal bővült az önkormányzati fejlesztéseket segítő címzett és céltámogatások előirányzata, melyből jórészt a szennyvízelvezetés, -tisztítás, az egészségügy, az oktatás programjai folytatódhatnak.
Mindezek ismeretében meggyőződésem, hogy az önkormányzatok 2001. és 2002. évi költségvetésüket kellő információ birtokában, reális támogatások ismeretében oly módon alakíthatják ki, hogy saját forrásaikkal kiegészítve az elfogadott költségvetéseik a településeiken élő polgárok javát szolgálják.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiból.)
(17.40)
BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Kicsit mosolyognom kellett magamban, mert úgy éreztem magam, mint hogyha a kisfiammal beszélgetnék. Ő teszi azt ugyanis, hogy mondom, hogy játsszunk még egyet, kettőt, akkor az egyre azt mondja, hogy legalább kettőt játsszunk, a kettőre azt mondja, hogy legalább hármat játsszunk. Érdekes módon most ugyanazok a képviselők követelnek nagyobb összegeket különböző feladatokra, akiknek ez, amikor tehették volna, eszükbe sem jutott.
A gátépítésről csak annyit Jauernik képviselő úr, merthogy ez érint talán mindkettőnket: volt egy '94-ben született kormányhatározat, talán tud róla. Az nem mondott mást, mint azt, hogy 33 milliárd forintot kellett volna a gátakra költeni négy év alatt. Önök ezt majdnem teljesítették: elköltöttek rá 5 milliárd forintot négy év alatt. Ugyanannyit, mint a polgári kormány egyébként egy év alatt, úgy, hogy még nem volt árvíz. Szeretném emlékeztetni, hogy a '99-es költségvetési évben, amelyet '98-ban terveztünk, még nem lehetett tudni a 2000-es árvizet; még a '99. tavaszit sem lehetett tudni. Ehhez képest most is 6 milliárd forint van a költségvetésben, és ha jár a megyében - gondolom, néha szokott járni -, akkor látja, hogy milyen munkák folynak ott. Ehhez képest számon kérni azt, hogy kevés valami, az legalábbis meglepő.
(Molnár Róbert elfoglalja jegyzői székét.)
A másik, amit én próbáltam az elején magyarázni, de úgy látom, hogy kicsi volt a sikere: egy önkormányzatot, bármilyen furcsa, nem lehet úgy tekinteni, hogy ezek azok az állami juttatások, amelyek közvetlenül az önkormányzatnak mennek, és kész, itt az önkormányzat szerepének vége van. Egy önkormányzat része az egész nemzetgazdaságnak. Lehet, hogy azért kell kevesebb szociálpolitikai kiadást tervezni egy önkormányzatnak, mint például Szolnokon, mert egyébként több ember tud ott elhelyezkedni. Erkel képviselő úrnak is mondanám - de nincsen itt -, hogy például Szolnokon a közmunkások egynegyede nem a segélyezési rendszerbe került vissza, hanem rendes munkahelyre tudott elhelyezkedni. Ez az, amit sikerült elérni a kormánynak és a szolnoki önkormányzatnak két év alatt. (Az elnök csengetéssel jelzi az idő lejártát.)
Ezek azok a változások, amelyekről én beszéltem. Köszönöm figyelmüket.
BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Én azért vagyok kicsit szomorú, mert én tényleg tudnék annak örülni, ha az elért sikereknek egyébként közösen tudnánk örülni, és nem tartom kifejezetten szerencsésnek azt a gondolkodást, amely mindenben a rosszat keresi. Minden, amit elértünk, közös eredmény, és ami nem sikerült, abban is valahol benne vagyunk mindannyian.
Én örülök annak, hogy Győrnek sikerült az Audit megszerezni, de legalább annyira örülök annak, amit a gazdasági miniszter úr mondott néhány napja, hogy ha a BMW Magyarországon Szolnokot választja, akkor kétszer kétsávos lesz a 4-es út. Én ennek is tudok örülni. Lehet keresgélni a költségvetés különböző soraiban, hogy mennyi jut az önkormányzatoknál erre-arra-amarra. Nem gazdag önkormányzat Szolnok, ezt nálam jobban kevesen tudják, hogy nem gazdag önkormányzat Szolnok, de azért azt tudom mondani, hogy amit soha nem sikerült elérnünk korábban, például egy sportcsarnok-rekonstrukciót, azt meg tudjuk csinálni, kapunk hozzá állami támogatást. Lakást építeni ebben a városban - nem a városban, az országban - senki nem tudott, most tudunk 72 új lakást építeni, kapunk hozzá állami támogatást. Szolnok, még egyszer mondom, nem gazdag, és érdekes módon jövőre valamennyi utcája csatornázott lesz. Kell persze hozzá az önkormányzat is, és kell hozzá az állami támogatás.
Hány éve próbálkozunk közösen a tartalékivóvíz-bázis kialakításával Alcsinál a Tiszából? Soha nem sikerült. Várhatóan jövőre sikerülni fog. Ezek mind-mind önkormányzati eredmények, mind-mind kormányzati eredmények, és mindet közösen értük el. Én ezért beszéltem végig arról, egyébként beszéltem arról is, hogy melyek azok a pozitív juttatások, amelyek az önkormányzati sorokon szerepelnek, amelyek megvalósíthatóak, de arról is, hogy mást is meg kell nézni. És rossz érzés számomra az, ha arról beszélünk, hogy a pedagógusoknak reálértékben 7-8 százalék lesz csak az emelése, több kellene, persze. De végre egyszer nem csökkenés van, hanem emelkedés. Erről is kellene talán beszélni.
Köszönöm, elnök úr. (Taps a Fidesz soraiban.)
BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A vízgazdálkodásról szóló törvény jogharmonizációs céllal történő módosítására készített, jelenleg előttük lévő T/3846. számú törvényjavaslat egy lényeges állomás abban a sorban, mely az Európai Unióval folytatott csatlakozási tárgyalások során jogharmonizációs feladataink között szerepel a környezetvédelem fejezetben. A javaslat - hasonlóan a tisztelt Ház által tárgyalt és egységesen támogatott, valamint elfogadott, a környezet védelmének általános szabályairól szóló törvény módosításához - hármas feladatot teljesít: módosítja a hatályos törvény rendelkezéseit, felhatalmazásokat ad a további szükséges kodifikációs feladatokhoz, és az uniós jogszabályokkal koherens fogalommeghatározásokat ad, és egészíti a jelenleg hatályos joganyagot.
A törvényjavaslat célja az, hogy a 91/271. számú EGK-irányelvben előírt, 2000 lakosegyenértékkel jellemezhető szennyvízkibocsátás feletti szennyvíz-elvezetési agglomerációban keletkező települési szennyvizek elvezetése és tisztítása, illetőleg a szennyvizek ártalommentes elhelyezése egy 15 éves program keretében megoldott legyen.
Az előterjesztés benyújtását az 1994. évi I. törvénnyel kihirdetett Európai Megállapodás, továbbá az ezzel összefüggő, a kormány 2168/2000. számú határozatában előírtak teszik szükségessé és indokolttá. Az előbbi irányelv célja a környezet megóvása a települési és egyes ipariszennyvíz-kibocsátások káros hatásaitól. A magyarországi intenzív szennyvíz-elvezetési, -fejlesztési program kezdete 1993, amikor a céltámogatási rendszerben a csatornázás és szennyvíztisztítás törvényi szinten bekerült a támogatott célok közé.
A fejlesztés következő szakasza az országos szennyvíz-elvezetési és -tisztítási keretterv, amelynek alapján megszületett a magyarországi települési szennyvíz-elvezetési és szennyvíztisztítási program irányelveiről szóló kormányhatározat, mely többek között az ország 68 százalékos arányú szennyvízcsatornával való ellátását, valamint 22 százalékos arányban a korszerű, egyedi szennyvízelhelyezést, szakszerű közműpótlók alkalmazását irányozza elő.
Az állampolgárok és az önkormányzatok teherbíró képességére figyelemmel, valamint a szükséges és elégséges feladatvállalás érdekében a javaslat csak a 2000 lakosegyenérték feletti szennyvízkibocsátások, illetve az érzékeny területek, valamint az utóbbiakhoz tartozó vízgyűjtő területek befogadói, továbbá a távlati és sérülékeny vízbázisok védelme esetén írja elő az előbbi kötelező feladatot. Tehát érvényesíti a szabályozás a fokozatosságot, a differenciált feladattelepítést.
(18.10)
Természetesen - és a törvény ilyen irányban javítható - foglalkoznunk kell azon települések problémáival is, akik nem tartoznak ehhez a körhöz. A települési szennyvizek elvezetése és tisztítása nemzeti programjának költségigénye mintegy 800 milliárd forint és 15 éves maga a program. Ebből tehát kiszámítható az is, hogy gyakorlatilag nagyjából ugyanannyi pénzt kell egy 15 éves program keretében erre biztosítani, amelyet jelenleg is megtesz a költségvetés.
Figyelemmel a feladatra való felkészülési idő biztosításának szükségességére, a költségvetés tervezésére, a jelenlegi finanszírozási rendszer korszerűsítésére, a javaslat 2003. január 1-jei hatállyal teszi a települési önkormányzat feladatává a technológiai sort, figyelembe véve a szennyvízelvezetés, az összegyűjtött szennyvizek tisztítása, az iszapelhelyezés, valamint a nem közművel összegyűjtött települési szennyvizek elhelyezésének szervezését és megoldását. A javaslat több felhatalmazást tartalmaz a kormány részére, így a közműves szennyvízelvezetésbe bevonandó területek, nevezetesen a szennyvíz-elvezetési agglomeráció kijelölésének szabályozására. A javaslat szorosan összefügg a szennyvíz-elvezetési agglomerációk lehatárolásáról, a nemzeti programról szóló kormányrendeletekkel, a települési szennyvíztisztítás szempontjából érzékeny felszíni vizek és vízgyűjtő területek kijelölésére szóló kormányrendelettel.
Magyarországon 1999 végén az ország lakosságának 98 százaléka rendelkezett vezetékes ivóvízellátással, ezen belül a közüzemi ivóvízhálózatba bekötött lakások, illetve ingatlanok aránya országosan 91,6 százalék volt. A közcsatornába bekötött lakások száma ugyancsak '99 végére elérte, illetve meghaladta a 2 milliót, ez 49,3 százalék. A közműolló 42,3 százalékra csökkent tehát. A biológiailag tisztított települési szennyvizek aránya az összeshez képest 57 százalékra nőtt.
Az uniós csatlakozással összefüggő feladatok közül a legtöbb fejlesztési igény a szennyvízelvezetés és -tisztítás megvalósításával kapcsolatban merült fel. Ez persze, tisztelt képviselőtársaim, nem jelenti azt, hogy jelen törvényjavaslat csak a csatlakozás miatt fontos. A probléma ugyanis az országon belül van, és ennek a problémának a megoldása nemzeti ügy. Mindannyian tudjuk, hogy számtalan olyan települése van az országnak, ahol a kommunális szennyvíz már a mezőgazdasági művelést veszélyezteti. Természetesen a jelenlegi rendszer is képes volt a problémamegoldás egyfajta kezelésére, de nem jelentett végső megoldást. Éppen ezért egy olyan törvénymódosításra van szükség, amely a jelenlegi rendszerből kimaradt települések esetén is tud hathatós megoldást nyújtani.
A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi törvény a települési szennyvízelvezetést és -tisztítást az önkormányzat feladatává tette ugyan, de nem kötelező módon. Az eddigi gyakorlat szerint az irányelvekben szereplő feladatok végrehajtásában érintett önkormányzatoktól nem kérhető számon a határidőre történő teljesítés. Szükségessé vált az irányelv szerinti feladatok kötelező önkormányzati feladatként való előírása, természetesen csak állami finanszírozási szerepvállalás mellett.
Az irányelv nem követeli meg a közműves szennyvízelvezetést, ha a gyűjtőrendszer létesítése nem jelent igazolható környezetvédelmi hasznot, vagy kiépítése és üzemeltetése aránytalanul nagy költséggel járna. Ez esetben azonos szintű védelmet biztosító egyedi rendszerek vagy egyéb megfelelő megoldások alkalmazhatóak. Ez az engedmény létjogosulttá teszi a csatornahálózatlan területeken a szakszerű egyedi, régebbi kifejezéssel csatornapótló megoldások elterjesztését. Az ilyen megoldásokra egyébként éppen akkora figyelmet kell fordítanunk, mint magára a csatornázásra és szennyvíztisztításra.
Fel kell hívnom a képviselőtársaim figyelmét arra, hogy az 1998-ban elkészült közösségi vívmányok átvételéről szóló nemzeti program már a tárgyalási álláspont kiadása előtt jelezte, hogy csak viszonylag hosszú idő alatt teljesíthetőek az irányelv előírásai. A környezetvédelem területén lezajlott átvilágítási tárgyalásokon az irányelv átvétele a csatlakozó országok számára a legfontosabb témaként szerepelt a vízügyi szabályozási témák között. Az átvilágítási tárgyalások eredményeként született közös álláspontban már a Magyarország által kért átmeneti mentességhez tartozó és a nemzeti programban rögzített határidők szerepelnek. Hangsúlyozni kell, hogy a Magyarország által kért mentesség Európai Unió általi elfogadása még a csatlakozási tárgyalások függvénye, azonban a határidők későbbi időpontra módosítása semmi esetre sem lehetséges.
A csatornázás és szennyvíztisztítás fejlesztése, valamint a tisztítás során keletkezett anyagok minél nagyobb mértékben hasznosítással történő elhelyezése szerepet játszik az életminőség javításában, hozzájárul az ország nemzetközi megítéléséhez és komoly részét képezi a fenntartható fejlődés feltételei teljesítésének. A szennyvíz-elvezetési, -tisztítási programok a világon mindenütt, az Európai Unió fejlett országai részére is rendkívül komoly kihívást jelentenek, ami az ismeretek állandó felülvizsgálatát igényli. Ezért is írja elő az irányelv a nemzeti szennyvíz-elvezetési programok kétévenkénti aktualizálását. A nemzeti program legközelebbi, 2002-ben esedékes felülvizsgálatára 2000. december 31-ei induló állapottal kerül majd sor.
A fentiek alapján tisztelt képviselőtársaimnak javaslom, hogy a törvényjavaslatot módosításokkal együtt fogadják el. A Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőcsoportja támogatja az előttünk lévő törvényjavaslatot.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiból.)
BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Én nem konkrétan ehhez a javaslathoz szeretnék szólni, de az elhangzottak mindenképpen arra ösztönöznek, hogy legalább két-három mondat erejéig válaszoljak mindazon képviselőtársaimnak, akik törvényességi aggályokat fogalmaznak meg; itt különös tekintettel gondolok a parlament üde színfoltjára, Bauer képviselő úrra.
Én azt hiszem, mindenképpen jó, ha a tények magukért beszélnek. Én örülnék annak, tisztelt képviselő úr, ha bármikor, amikor ilyen jellegű aggálya van, hozzátenné azt is, ami szintén tény, hogy az önök édesgyermekeként tekintett Bokros-csomagban önök több alkotmánysértő javaslatot fogadtak el és erőszakoltak keresztül az akkori köztársasági elnökön, mint a polgári kormány három éve alatt. Nem attól törvénysértő valami, tisztelt képviselőtársaim, hogy önök az ellenzéki patkóban egyébként folyamatosan és három éve ezt hangoztatják; attól törvénysértő valami, hogy ezt az erre hivatott szervek megállapítják vagy nem állapítják meg. És ha ebben a tekintetben vizsgáljuk a polgári kormány három évét és az önök elmúlt négy esztendejét, akkor, azt gondolom, az ebből levonható tanulságok egyértelműen azt bizonyítják, hogy az a teljesítmény, amelyet önök produkáltak, amellyel önök rendelkeztek, több nagyságrenddel rosszabb, mint ebben a tekintetben a polgári kormány bármilyen tevékenysége.
Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)
BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon röviden szeretnék csak két irányba reagálni.
Egyrészt tisztelettel köszönöm Bauer képviselő úrnak azt a kijelentését, amelyben megállapította azt, hogy ez a kormány és ez a parlament egyébként alkotmányosabban működik, mint az előző kormány és az előző parlament, és elfogadta azokat a számokat, amelyeket mondtam. Természetesen elfogadom azt a kifogást is, amit ön említett, hogy egy demokráciában folyamatosan tanuljuk az alkotmányosságot, és ennek megfelelően, ahogy levonjuk a tapasztalatokat, mindenki egyre alkotmányosabban, törvényszerűbben, a törvénynek jobban megfelelve tud dolgozni. Örülök, hogy elismerte még egyszer azt, hogy ez a polgári kormány alatt, három éve így van. Ezzel nincsenek összhangban azok a folyamatos kifogások, amelyeket önök három éve hangoztatnak a parlamentben. Ezt be kellene látni mindannyiunknak.
Ami pedig a konkrét javaslatra vonatkozik, engedtessék meg nekem, hogy idézzem egy szolnoki önkormányzati képviselő egy mondatát - egyébként szocialista képviselő asszonyról van szó -, aki így fogalmazott egyszer: "Ha valaki akar valamit, akkor az a megoldást keresi, ha pedig nem akar, akkor a kifogást." Azt hiszem, hogy jelen esetben pontosan erről van szó: akarunk-e valamit, vagy nem akarunk valamit.
A kormányoldalon világosan lehet érzékelni, hogy akarunk ez ügyben valamit, és keressük azt a megoldást, amivel ezt meg tudjuk tenni, a túloldalon pedig világosan érezhető most már, hogy bármilyen megoldási javaslatot is fogalmazunk meg, bármit is teszünk le a Ház elé, azt önök el fogják utasítani. Ehhez képest nagyon érdekes, hogy a túloldalról vádolnak bennünket cinizmussal.
Köszönöm szépen.
BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenkinek köszönöm az aggódását, aki arra próbálta felhívni a Ház figyelmét, hogy én minek néztem utána, mivel foglalkozom, mit értek meg és mit nem. Azt hiszem, hogy ez saját magam el tudom dönteni, de mindenképpen köszönöm az aggódást.
Hogy a memória ennyire szelektív tud lenni, mint képviselőtársaimé, azt nem gondoltam volna, különösen Szabados képviselőtársamról nem. Ő felhívta a figyelmem arra, hogy itt a Házban egy szakszerű vita folyik, miközben én egy régi ügyre, a Bokros-csomagra hivatkoztam. De azt már nem mondta el, hogy a Bokros-csomagot milyen összefüggésben hoztam be a vitába. Nem a tartalmáról beszéltem, persze azzal nem értek egyet, mert úgy volt káros, ahogy volt, de egyetlenegy ilyen szót sem szóltam erről.
Az előttem szóló Bauer képviselő úr volt az, aki az első olyan kétperces hozzászólást megtette, amelyben egyetlenegy mondattal sem érintette a jelenlegi törvényt, csak és folyamatosan korábbi döntésekre hivatkozott. Én ennek reagálásaként hoztam szóba a Bokros-csomagot, ekkor voltam oly bátor elmondani, tisztelt képviselőtársam - még ha ez önnek nem is tetszik -, hogy a Bokros-csomag alatt több alkotmánysértő törvényt fogadtak el, mint a polgári kormány hároméves tevékenysége alatt. Összesen ennyit mondtam a Bokros-csomagról és nem többet.
A másik dolog, amit szeretnék elmondani, az Horn képviselő úr hozzászólásához csatlakozik. Tisztelt képviselő úr, tényleg nem kérem öntől a szakszerűséget, abszolút nem kérem a higgadtságot, mert lehetetlent nem várok el senkitől. De azt, hogy legalább az ön által megfogalmazott normáknak, amiket körülbelül húsz perccel ezelőtt megfogalmazott a parlamentben, legyen hajlandó megfelelni, úgy gondolom, tisztelettel jogom van elvárni. Ön húsz perccel ezelőtt azt mondta, ne nézzük egymást hülyének, majd a mostani felszólalását azzal kezdte egy önnel szemben ülő parlamenti képviselőnek címezve, hogy magának egyébként fogalma sincs a parlament működéséről. Ezt visszautasítom, képviselő úr.
Köszönöm szépen.
BALLA GYÖRGY, a gazdasági bizottság előadója: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr!
A területi folyamatok alakulásáról, a területfejlesztési politika érvényesüléséről és az országos területfejlesztési koncepció végrehajtásáról szóló jelentést, valamint az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslatot 15 igen szavazattal, 6 tartózkodás mellett javasolta a gazdasági bizottság általános vitára alkalmasnak.
A gazdasági bizottság annak tudatában hozta meg határozatát, hogy a jelentés nem tartalmazza a régiók behatárolásával kapcsolatos információkat. A határ menti együttműködéssel kapcsolatos elemzés részben szerepel, de pontos és részletes elemzése nem tudott ebben a jelentésben megtörténni, hiszen a területi folyamatok ezen a területen egyrészt lassan változnak, másrészt az európai integrációs folyamatok határozzák meg döntően.
A jelentés az országos területfejlesztési koncepcióban megfogalmazott fő stratégiai célok, valamint az ágazati fejlesztési prioritások érvényesülésének helyzetét tekinti át, és javaslatokat tesz a legfontosabb intézkedésekre. Az országgyűlési jelentés melléklete bemutatja a gazdasági és társadalmi folyamatokat ágazat szerint, továbbá a környezeti állapotváltozást, a műszaki infrastruktúra területi alakulását, valamint a területfejlesztési intézményrendszer változását.
Különösen érdekes a gazdasági és társadalmi térszerkezetet közvetlenül alakító célok között a Budapest központú térszerkezet oldásával kapcsolatos elemzés. Rendkívül sok változás történt az áttekintett időszak alatt ebben a kérdéskörben, de az eredmények összegzése azt mutatja, hogy struktúrájában változott ugyan, de a főváros súlya és hatása a térszerkezetre inkább növekedett.
A területi információs rendszer országos szintjének kialakítása és adatfeltöltése kiemelt fontossággal bír, hiszen a területfejlesztés eszközeit enélkül lehetetlen hatékonyan kihasználni.
Gondoljunk csak a Phare-programok iránt támasztott követelményekre vagy a vállalkozási övezetek egyedi feladatainak... (A mikrofonja recseg.) Már délelőtt sem működött a mikrofon.
ELNÖK: Tessék megvárni a mozgatható mikrofont! Hosszú a hét még a technikának is, barátaim!
BALLA GYÖRGY, a gazdasági bizottság előadója: (Hordozható mikrofonba:) Köszönöm szépen, elnök úr. Már délelőtt is volt ilyen probléma a mikrofonnal, úgyhogy ez nem új keletű.
Nos, az információs rendszerről beszéltem, és ezen információs rendszerrel is nagyon szigorúan bánik az idő. Tudjuk, hogy az adatvédelem kérdésétől a közérdekű adat fogalmának meghatározásáig, a korszerű szoftverek folyamatos rendelkezésre állásáig nagyon sok aktuális feladatot ad nap mint nap. Talán a legnehezebb munka ezen a téren a felhasználók felkészítése a rendszer igénybevételére.
A területfejlesztési programok közül kiemelendők a regionális Phare-programok, amelyek 1992 óta a nemzeti Phare-program részeként, motorként működnek a területfejlesztés jogi és intézményi hátterének kialakításában. A területfejlesztési Phare-programok forrásai az addicionalitás és a forráskoordináció elvének megfelelően egyre növekvő mértékben egészülnek ki a hazai társfinanszírozási programokkal is.
Az első regionális szintű kormányzati beavatkozási csomag az Alföldre készült, amely elsősorban ökológiai, környezetvédelmi problémák enyhítésére helyezte a hangsúlyt. Megállapítható a teljes anyag áttekintése után, hogy hazánk e legnagyobb tájegysége jogosan kapta elsőként e kiemelést.
Sajnos, azóta az ország más részei, különösen a Balaton térsége többszörösen elkerülték az Alföld-programot. Ez öröm azoknak, akik gyorsítani tudtak, és bánat azoknak, akik az Alföldért aggódnak.
Összességében megállapítható, hogy egy rendkívül értékes anyag került az Országgyűlés elé, mely hatékonyan segíti a nemzeti fejlesztési terv elkészítését. Az országgyűlési határozati javaslat tervezete reálisan értékel, és biztosan tűzi ki a feladatokat a jövőre vonatkozóan, ezért mindkét előterjesztést a gazdasági bizottság többségi véleménye alapján támogatom.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Megpróbálnám nagyon kicsit, és kétségkívül egy bizonyos szempontból megközelíteni azt a vitát, ami most a parlamentben folyik. Azt hiszem, hogy van egy közös nevező mind az ellenzéki, mind a kormánypárti oldalon. Mert ha jól figyeltem a vita menetét, azt senki nem vonta kétségbe, hogy milyen fontos a területfejlesztés, milyen fontos az idegenforgalom, és hogy azok a források, amelyek erre a területre mennek, milyen jótékony hatással vannak a gazdaságra, és milyen nagyon rövid annak a megtérülési ideje, amíg ez a jótékony hatás a gazdasági növekedésben, egyébként forrásként az állami költségvetés bevételi oldalán is megjelenik.
Éppen ezért merem azt állítani - mert sem Veres János képviselő úr, a Szocialista Párt részéről, sem más ezt nem kifogásolta -, hogy ez nem más, tisztelt képviselőtársaim, mint az, hogy önök most bebizonyították azt, hogy az a gazdaságpolitika, amely csak és kizárólag egyetlenegy szempontot volt hajlandó figyelembe venni négy éven keresztül, elhibázott, rossz, a hazai kisvállalkozások érdekeit messze lebecsülő, csak és kifejezetten a multinacionális cégek érdekeit szolgáló, rossz gazdaságpolitika volt.
Ennek volt a következménye az, tisztelt képviselőtársam, hogy önöknek, ahogy ön mondta, nem volt pénzük arra, hogy, mondjuk, az autópályába beleavatkozzanak. De szeretném fölhívni a figyelmét arra, hogy ehhez egyébként két dologra van szükség: szándékra és pénzre. Pénz azért nem volt, amit a gazdaságpolitikában csináltak, szándékuk pedig egyáltalán nem volt rá.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)
(19.00)
BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt ellenzéki Képviselőtársaim! Tisztelt időközben eltávozott Bauer Képviselő Úr! Megértem, én megértem, hogy ön és önök minden egyes alkalmat megragadnak arra, hogy elmondják azt, hogy milyen rózsás állapotban adták át 1998-ban az ország kormányzását, csak nagyon kérem, hogy ne felejtsék el azt, hogy pont az önök szakértői és önök személyesen is folyamatosan 1999-ben végig egy újabb Bokros-csomagot követeltek rajtunk. És ezt nem tették másért, csak azért tették, mert ők pontosan azt látták kódolva abban a rendszerben, amit ránkhagytak, hogy újabb csomagra van szükség. Csak mi ezt nem léptük meg, hanem egy más gazdaságpolitikát folytattunk ebben az országban.
Megértem, hogy önök ezt mindig elmondják, önigazolásnak jó, csak arra kérem önöket és önt, tisztelt Bauer képviselő úr, hogy ezt el ne higgye.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Csak nagyon röviden szeretnék reagálni mindarra, ami itt elhangzott.
Az egyik, meg kell állapítsam, hogy nincsen a tisztelt ellenzéki képviselőtársaimnak új érve ahhoz képest, amit annak idején elmondtak a vitában, amikor a területfejlesztési tanácsok egész rendszere átalakult. Ami persze nem baj, hiszen akkor nagyon sok mindent elmondtak, de ez egyetlenegy dolgot bizonyít indirekten, hogy a tanácsok működésével egyébként nincsen probléma. Hiszen akkor semmi másról nem szólt volna a történet, mint hogy konkrét példákat lehetett volna mondani, hozni arra vonatkozóan, hogy mitől működnek rosszul a tanácsok. Tehát magyarul, minthogy ilyen példák egyébként nincsenek, pláne nincsenek nagy számban, ez azt jelenti, hogy a tanácsoknak - mindegy, hogy milyen az összetételük, önök szerint is - azok a konkrét döntései, amelyeket meghoznak, valójában mindenhol az adott terület érdekeit szolgálják, annak megfelelőek. Hiszen ha ez nem így történne, akkor a napirend előtti hozzászólások, interpellációk s a többik értelemszerűen hemzsegnének a tanács döntéseire vonatkozó észrevételektől, és erre az elmúlt három évben nem volt példa.
A másik pedig: szeretném, ha kicsit őszintén is beszélnénk - ez nem feltétlenül szokása a Háznak itt, a Ház falai között. Annak idején jó néhány példát lehetett volna arra elmondani, konkrétan Szolnok megyében tudok is ilyen példát, ahol mondjuk, kvázi külsősként a tanács tagjai közé bekerült kamarai elnöknek semmi más nem volt fontos, csak hogy ezekből a közpénzekből egyébként a saját cégének tudjon különböző forrásokat biztosítani. Az égegyadta világon semmiféle más helyi érdek, mint az önös, nem vezérelte. Én azt gondolom, az nem volt probléma és nem baj, ha ennek a folyamatnak egyébként gátat vetettünk.
Köszönöm. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az árvízzel kapcsolatos ügyekkel nem szeretnék foglalkozni tartalmilag, mert nem kívánom vitatni az abban foglaltak helyességét vagy helytelenségét, ugyanakkor nem tartom valószínűnek, hogy az árvízzel és belvízzel kapcsolatos törvényi szabályozás problémáját három darab ilyen mondattal meg lehetne oldani, úgyhogy én célszerűbbnek látom kivárni az átfogó rendezését a vízügyi törvénynek. Mint tudjuk, az is készül, és jó ütemben halad. Ennek a törvénymódosításnak ugyanakkor egészen más a célja, kifejezetten jogharmonizációs célja volt.
Ami a többi felmerült módosító javaslatot illeti, én úgy látom, hogy a fő irány a módosító javaslatoknak, nagyon helyesen egyébként, az önkormányzatok valamilyen szintű védelme, hiszen kötelező feladatot adunk ezáltal a törvénymódosítással az önkormányzatoknak. És különböző módosító javaslatok érkeztek abból az irányból, hogy az önkormányzatokat ezen feladatuk ellátásához a megfelelő módon fel is tudjuk készíteni, és forrásokat is biztosítsunk hozzá. A probléma ezekkel a módosító javaslatokkal mindösszesen annyi, hogy egyike sem oldja meg az egyébként felmerülő problémákat, hiszen az, hogy a határidőt kitoljuk például az EU-csatlakozás időpontjáig, csak azt jelenti, hogy egy egyébként kifejezetten jó törvény később lép életbe, de nem várható, hogy egy 10-15 éves program egyébként attól nagyobb biztonságot ad az önkormányzatok számára, ami 10-15 évig tartana, hogy például egy vagy két évvel a törvény hatálybalépését eltoljuk.
Ami pedig azt a javaslatot illeti, amely a törvényben rögzítené a kötelező állami finanszírozást, én azt hiszem, ennél magasabb rendű jogszabályban egyébként ez már szerepel; itt soha nem a törvény hiánya, hanem annak értelmezése volt talán az önkormányzatok szempontjából hátrányos.
(23.20)
Ugyanakkor azt mindenképpen el kell mondanom, hogy a gazdasági bizottság ülésén a kormány képviselője késznek mutatkozott arra, hogy egy olyan bizottsági módosító javaslatot esetleg támogatni tudna, amely azt fogalmazza meg világosan, ami a valós helyzet egyébként, hogy ez az egész kötelező állami feladat, amit az állam kötelezően az önkormányzatokon keresztül kíván megoldani. Ez, azt hiszem, egy új elem és egy másfajta szemlélet is, mint ami csak kifejezetten a költségvetési forrásokra irányul.
Úgyhogy mi ezért nem tudjuk támogatni ezeket a módosító javaslatokat, ugyanakkor örömmel tudnánk támogatni a magunk részéről a gazdasági bizottságban majd megfogalmazandó módosító javaslatot.
Köszönöm szépen.
BALLA GYÖRGY, a gazdasági bizottság előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Urak! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A gazdasági bizottság, hasonlóan a többi kijelölt bizottsághoz, megtárgyalta a J/4139. számon jegyzett beszámolót. Megállapítottuk, hogy az anyag mind formai, mind tartalmi szempontból megfelelő, eleget tesz az Országgyűlés által előírt beszámolási kötelezettségnek.
Magyarországon 2000-ben 524 milliárd forint értékben valósult meg közbeszerzési eljárás, ami 21 százalékkal több a korábbi évnél. Ez nyilvánvalóan mutatja a beruházási kedv fokozódását, a beszerzési, beruházási célok, források jelentős növekedését. A beszámoló részletesen foglalkozik a feladatával, tehát számot ad a Közbeszerzések Tanácsának elvégzett munkájáról, értelemszerűen közbeszerzési ügyeket vizsgál, bemutatja a jogorvoslati eljárások eredményét.
A tényszerű adatokból világosan látszik, hogy a korábban egy meglehetősen gyenge színvonalú törvény 1999. évben történt módosítása után sikerült növelni az átláthatóságot, a nyílt eljárások számát. Ugyanakkor azt is világosan kell látni, hogy a törvény jelentős módosításokra szorul, amelyek előkészületei legalább három szakmai műhelyben folynak jelenleg: egyrészt a Közbeszerzések Tanácsa, másrészt az Igazságügyi Minisztérium, harmadrészt pedig a parlament közbeszerzések hatályosulását vizsgáló bizottsága is foglalkozik a kérdéssel. Ugyanis az eddig rendelkezésre álló információk alapján világosan érezhető, hogy a törvény, bár képes volt szabályozni az EU-s elvárásoknak megfelelően a korábbi kaotikus állapotokat, de ezzel együtt sajnos jó néhány káros hatása is van. A közbeszerzés nemhogy csökkentette volna a beszerzési árat, hanem maga gerjesztette azt a döntően kartellesedési folyamatot, amely érezhetően árfelhajtó hatású volt. Elég, ha csak a korábban állami és önkormányzati útépítésekre gondolunk.
Azokban az esetekben, ahol a magyar piacon még nincs vagy nem volt kellő számú hazai versenytárs, hanem döntően néhány multinacionális cég tartotta kezében a piac jelentős hányadát, a törvény önmagában generálta a pályázók versenyt helyettesítő megegyezési szándékát. Rugalmatlan is a törvény, ezáltal számtalan esetben nem a legjobb, hanem a törvény szerint összességében legjobb ajánlatot kell a kiírónak elfogadni, és sokszor ezek köszönő viszonyban sincsenek egymással.
A jogorvoslati eljárás megléte, bár fontos és szükséges eleme a versenynek, de a jelenlegi mechanizmus alkalmas egy tisztességes versenyben elnyert beruházás megkezdésének fékezésére, amely önmagában a nyomásgyakorlás eszköze lehet a nyertes pályázóval szemben, például alvállalkozói oldalról. Az eljárási rend már önmagában is olyan hosszú, hogy egy önkormányzat számára komoly gondot jelenthet egy adott költségvetési évben egy komolyabb beruházás elkészítésére. Az értékhatár pedig jóval az EU-s gyakorlat alatt van, ennek jelentős mértékben történő felemelése indokolt és elengedhetetlen.
Látszik tehát, tisztelt képviselőtársaim, hogy az előttünk lévő beszámoló kapcsán számos komoly, nagy szakmai kihívást jelentő problémáról is lehetett volna beszélni ellenzéki oldalról is. Sajnos tényként kell azonban megállapítani, hogy erre kísérlet sem történt; az SZDSZ és az MSZP azt kérte számon az anyagon, aminek nem is kellett volna benne lennie. A hangnem tehát nem változott, és attól félek, hogy a választások végéig már nem is fog. Pedig lenne néhány olyan ügy, amiért érdemes lenne közösen dolgoznunk. Mi a magunk részéről továbbra is készen állunk erre.
A bizottság végezetül 17 igen szavazattal, 9 nem ellenében a beszámolót általános vitára alkalmasnak tartotta.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)
BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az előbb nagyon örültem, amikor Karl Imre képviselő úr szólásra jelentkezett, mert azt hittem, hogy a közbeszerzések hatályosulását vizsgáló bizottság alelnökeként egyébként védelmébe veszi a bizottságot Toller képviselő úrral szemben, aki - az tény és való - nem igazán tudja pontosan, hogy ez a bizottság milyen munkát végez. Nem igaz az, hogy csak ellenzéki polgármestereket hallgatott volna meg, meghallgattuk a Magyar Államvasutak képviselőjét, a hadügyminisztérium képviselőjét (Közbeszólásos az SZDSZ soraiból: Nem hadügyminisztérium... - Úgy hívják, hogy Honvédelmi Minisztérium!), és egy meglehetősen komoly szakértőkből álló csapat dolgozik ezen bizottság mellett, kifejezetten a közbeszerzési törvény módosításának érdekében; és ami nagyon meglepő, azt gondolom, a mai vitát figyelembe véve: többnyire konszenzussal hozza megállapításait, tehát pártsemleges módon, szakértő módon, s körülbelül egy éve így végzi a munkáját ez a bizottság.
Amit szeretnék még mindenképpen leszögezni, igazából nem lehet már kiválasztani, hogy kinek az elmondottaira, hogy azért attól tartózkodjon, már ha lehet mindenki, hogy bármiféle törvénysértést állapítson meg, merthogy törvénysértés autópályaügyben nyilvánvalóan nem történt. Éppen Toller úr volt az, aki egy véleményre vonatkozva fölsorolta azt, hogy egy törvénysértés bebizonyításának mik a kritériumai. Nagy tisztelettel, Keller képviselő úr és sokan mások, legyenek szívesek akkor ezt figyelembe venni! Többször elmondták, hogy akkor törvényt kellene módosítani. Miért kellene akkor törvényt módosítani, ha egyébként törvénysértés nélkül, szabályosan el lehet érni a kívánt célt?
Göndör képviselő úr mondta, hogy nagyon jó szlogent találtunk: a kis- és középvállalkozókat. Az a probléma, képviselő úr, hogy ez önöknek tényleg szlogen, mi pedig komolyan gondoltuk, és ezért dolgozunk, ezért választottuk ezt a megoldást.
Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)
BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Én tudok válaszolni Szalay Gábor képviselő úrnak. Igen, van olyan képviselő, mondjuk, én vagyok az a képviselő. Nagyon sajnálom egyébként, hogy a magyar parlamentben nem arról vitatkozunk, amiről kellene, amiről igazából a napirend szól, de önöknek értelemszerűen van néhány blokkjuk, amit nyár óta folyamatosan mondanak, van, amit régebb óta, és bármilyen napirend zajlik egyébként a Magyar Köztársaság Országgyűlésében, akkor is csak erről lehet beszélni. Ennek láthatjuk most is jeleit. Ez nyilvánvalóan nem azt jelenti, hogy önnek egyébként igaza lett volna a napirendhez kapcsolódó vitában, amikor a bizottság kisebbségi véleményét mondotta volt.
Azt hiszem, a közöttünk meglévő vitát Keller képviselő úr utolsó, kicsit ingerült mondatai világították meg a legjobban, amikor ő világossá tette, hogy az ellenzék számára csak és kizárólag az számít magyar vállalkozónak, akinek magyar székhelye van. Azt hiszem, ezt mondta Karl Imre képviselő úr is, ha jól emlékszem. Nem számít, hogy külföldi a tulajdonosa, nem számít, hogy mi a menedzsmentje, nem számít, hogy kit foglalkoztat, ha Magyarországon van, az ő olvasatukban az értelemszerűen a magyar vállalkozó. Én pedig azt hiszem, hogy akik ezen az oldalon ülünk, inkább Bogár államtitkár úr véleményéhez csatlakozunk, hogy bizony nem mindegy az, hogy az a menedzsment, az a tulajdonosi kör valójában külföldi vagy magyar. Mint ahogy az sem mindegy, hogy egyébként az a plusz- vagy extra nyereség, ami autópályaügyben a fővállalkozókat megillette az önök kormányzása idején, Magyarországon marad vagy kikerül az országból. Ez tényleg lényeges különbség, nagyon örülök, hogy Keller képviselő úr végül is erre rávilágított.
Ha már önkormányzatokról is szó volt Pécs kapcsán, bízom abban, hogy Toller polgármester úr, képviselő úr is találkozott egy másik nagyon érdekes tendenciával. Amióta nem a korábbi módon épülnek autópályák Magyarországon, azóta az önkormányzati utak építése jelentősen olcsóbb. Egy ugyanolyan projektet kellett elbírálnunk 1998-ban (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), nem tudtuk megtenni, és két évvel később ugyanarra a projektre 40 százalékkal olcsóbb ajánlatot kaptunk.
Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)
BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Takács Imre képviselőtársam hozzászólására szeretnék reagálni, aki azt gondolom, egyfelől nagyon tisztességes és korrekt módon azt mondta, hogy nemcsak mi szeretnénk a magyar kis- és középvállalkozókat támogatni, hanem önök is - ezt a szándékot én nem vitatom.
Ugyanakkor azt kell mondjam, hogy a tények sajnos mást mutatnak, ugyanis sok mindent fel lehet róni a két ciklus közötti különbségként, azt az egyet biztosan nem, hogy az előző ciklusban egyáltalán ne épült volna autópálya. Ami akkor épült, annak kapcsán, azt gondolom, nincs ebben a Házban olyan ember, aki azt merné állítani, hogy bárki a legkisebb mértékben is tekintettel volt az akkori kormányzatból a hazai kis- és közepes vállalkozók fejlődésére.
Azt kell mondani, nem is feltétlenül az a baj, hogy csak és kizárólag az autópályáknál nem történt meg ez. A baj az, ami azt gondolom, tényszerű - és ez vissza is mutat egyébként a napirendhez -, hogy nagyon erős cégcsoportoknak azzal a magatartással, amit folytattak, olyan további erőfölényt biztosítottak, hogy Magyarországon abban az időben semmilyen út nem épülhetett azon cégcsoportok hozzájárulása nélkül. Egyetlen egy önkormányzatnál, egyetlen egy kht.-nál nem volt érdemi verseny, mert az erőfölénnyel mindenhol képesek voltak élni ezek a bizonyos nemzetközi multinacionális cégek, s a magyar kisvállalkozó, a magyar közepes vállalkozó nem mert áralkuba bocsátkozni, nem mert valódi versenyt folytatni. Szinte mindenhol létrejöttek a kartellek, egyszerűen azért, mert más esetben kimaradtak volna az autópálya legkisebb szeletéből is.
Tehát ezeknek a vállalkozóknak olyan erőfölényt biztosítottak, ami alkalmas volt arra, hogy a teljes magyar útépítési szektort egyébként a tönk szélére sodorják, ami különben is gyenge volt (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) - ezt lökték önök tovább a szakadék felé, ez az igazi probléma. Köszönöm szépen.
BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Toller László képviselő úr hozzászólásakor már az elején meglepődtem, mert azt hittem, hogy egyet fogunk érteni, ahogy elkezdte a hozzászólását, hogy ez a mai vita nem volt felesleges, mert sok minden világossá vált. Ezzel egyébként egyetértek, mint ahogy azzal is, ahogy folytatta, hogy a közbeszerzési törvénynek egyébként súlyos hibái vannak.
Ezzel is egyetértek, csak éppen azt hiszem, hogy nem feltétlenül azok a hibái, amelyeket ő felsorolt, hanem az árfelhajtó hatása, a rugalmatlansága, a nehézkes elbírálása - és a többi -, amit mindannyian, ön polgármesterként, én alpolgármesterként az önkormányzatokban megélünk. Ezek sokkal lényegesebb hibái, sőt ezek a hibái nem feltétlenül azok, amelyeket ön említett. Legalább olyan súlyos hibája az, amit tapasztalhattunk, hogy kifejezetten elősegítette a kartellesedést egyébként ebben az országban, ezt kár lenne letagadni.
Takács Imre képviselőtársam hozzászólására szeretnék reagálni, aki azt említette, hogy ez az autópálya adóforintokból épül. Ezt kár lenne elvitatni, azt hiszem. Azt még egyszer le kell szögeznünk, hogy Magyarországot semmiféle kár nem érte, hiszen azok az EU-s források teljes egészében megérkeztek az országba, amelyek egyébként az ország mérete, területe, infrastruktúrája és a többi alapján az országot megillették.
De lehet egyébként autópályát nem adóforintokból is építeni. Lehet egyfajta koncessziós megoldást választani. Történt ilyen autópálya-építés, el kell menni az M5-ösre - nekem nap mint nap járni kell rajta -, és össze lehet hasonlítani, hogy ott mennyibe kerül egy kilométer autópálya használata, és mennyibe kerül a nem ily módon épült autópályák használata. Tehát önnek igaza van, adóforintokból épül. Szerintem ez a jó megoldás, hogy adóforintokból épüljön, és egy lényegesen olcsóbb használati díjért az ország egésze tudja használni, ne egy nagyon-nagyon szűk, többnyire külföldi kör.
De ami a lényeges, azt gondolom, hogy Kovács Kálmán képviselő úr hozzászólása világította meg valójában azt, hogy mi is a vita közöttünk. Kifogyva minden érvből nem tett mást, mint újra elővette egyébként ugyanazt az EU-jelentést, amelyet képviselőtársa a vita kezdetén felolvasott, és felolvasta még egyszer. Önöknek feltétlenül és kizárólag csak ez a fontos szempont, nekünk pedig az, hogy a magyar gazdaságot is építsük, együtt (Az elnök csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) az autópályával.
Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)
BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Eredendően a Toller képviselő úr által elmondottakra szerettem volna reagálni, csak egyetlenegy mondat megütötte a fülemet Keller képviselő úr hozzászólásából is, amikor ő azt mondta, hogy ő nem rágalmaz; akkor nagyon meglepődnék, képviselő úr, mert fél éve folytatott szerepéből, úgy tűnik, egy pillanatra kiesett, amennyiben ön most nem rágalmaz. De tereljük vissza a szót arra, amiről egyébként ténylegesen kell beszélnünk!
Toller képviselő úr ténylegesen a beszámoló kapcsán vetette fel, hogy miért nem fogalmazzuk meg közösen a gondolatainkat. Képviselő Úr! Ha nekem nem hisz, azt én megértem, de higgyen már a saját frakciótársának! Félórával ezelőtt Karl Imre képviselő úr, aki annak a bizonyos közbeszerzések hatályosulását vizsgáló bizottságnak az alelnöke, pontosan elmondta, hogy ebben a bizottságban ez történik, ez folyik, gyakorlatilag az összes parlamenti frakció egyébként közösen, konszenzussal folyamatosan hozza meg azokat a döntéseit, és gyakorlatilag kodifikáció előtt van az a javaslat, amelyet egyébként be kívánunk nyújtani a parlamentnek, pontosan a közbeszerzési törvény módosításával kapcsolatban.
A Közbeszerzések Tanácsa a saját javaslatát megfogalmazta, itt van a jelentésben, javaslom megismerni és javaslom elfogadni, a jelentéssel együtt egyébként. Ettől függetlenül folyik egy műhelymunka az Igazságügyi Minisztériumban is, és folyik ebben a bizottságban is, és higgye el nekem - ismerve az ottani vitát, és ismerve az itteni vitát is -, meg kell mondanom, hogy ami ott történik, az ténylegesen a közbeszerzésekről szól, ami itt történik, annak pedig, mindannyian látjuk, az égadta világon semmi köze nincs hozzá.
Körülbelül két és fél órája csak olyan kérdésről vitatkozunk, ami egyébként a mai napirendnek nem is témája. Tehát lesz egy ilyen javaslat, közösen fogjuk megfogalmazni, de, azt gondolom, a helyszín és az idő erre most teljesen alkalmatlan, ezt az a vita bizonyítja, amelyet önök folytatnak ezen napirendi pont kapcsán.
Köszönöm szépen.
BALLA GYÖRGY (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A Solami Húsipari Rt.-t 1992-től a cég menedzsmentje tulajdonolta 51 százalékban, és többnyire jól tette a dolgát. Majd megjelent a színen egy befektető, aki először felvásárolta a cég hitelállományát, majd ennek segítségével finoman megkérte az rt. tulajdonosait, hogy váljanak meg tulajdonrészüktől. Mindez azonban már 1996-ban történt. A jólelkű vállalkozás a Bankár Kft. volt, melyről mindenki tudhatta, hogy kiváló kapcsolatot ápolt azóta letűnt korok kormányának néhány pénzügyminiszterével és szocialista bankárával.
Tisztelt Képviselőtársaim! Bizonyára mindenki emlékszik, hogy mennyi gondot okozott a '98-as választásokhoz közeledve Horn Gyula számára a Szekszárdi Húsipari Rt. dolgozóinak folyamatos tüntetéssorozata. S mit ád Isten, bajban ismerszik meg a jó barát, egyszer csak jelentkezett a Fázis Rt., élén tulajdonosával, Zöld Gyulával, és éppen jókor megvásárolta a szekszárdi céget. És ha már lúd, akkor legyen kövér: az ügylethez hozzácsapták a szolnoki Solami Rt.-t is. A vételárról pontos információ nincs, de az tudható, hogy Princz Gábor bankja, amely igen nagyvonalúan bánt az MSZP-SZDSZ-kormány kegyeltjeivel, több mint 2 milliárd forint hitelt folyósított az ügylethez kapcsolódóan a Fázis Rt.-nek. A hírek szerint a Bankár Kft. annak idején körülbelül 500 millió forintért vásárolta meg a részvénytársaságot. Mindenki jól járt tehát, a kiváló szocialista kapcsolatokkal rendelkező Bankár Kft. jelentős nyereségre tett szert, Zöld úrnak pedig hirtelen több húsipari cége is lett.
A gond csak az, hogy a történetnek itt még nincsen vége. Zöld úr ugyanis azóta tönkretette az összes húsipari vállalkozását. Morális gátak nem akadályozták meg abban, hogy eközben becsapjon több ezer szegény embert, és fizetés nélkül vegye el tőlük azt a néhány felnevelt jószágot, ami nekik utolsó vagyonkájuk volt. És nyilván nem aggasztotta őt az sem, hogy több száz becsületesen dolgozó ember munkahelyét és bérét elvegye. Egyszerűen csalt, és a csalás mértéke - tudomásom szerint - eléri a 700 millió forintot.
Az ügy azonban az előző kormány alatt elkövetett számtalan esethez képest más fordulatot vett. Magánszemély feljelentése alapján a rendőrség most valóban nyomozni kezdett. Zöld úr tavaly karácsony óta előzetes letartóztatásban van. Azóta több mint 1300 tanút hallgattak ki, és várhatóan átadják az ügyet az ügyészségnek.
Kérdezem államtitkár urat: a nyomozás alapján vélelmezhető-e a csalás bűntette? Várható-e, és ha igen, mikor, vádemelés az ügyben? A gazdák kára megtérülhet-e, vagyis zár alá vették-e Zöld úr vagyonát, és milyen mértékben?
Képviselőtársaim, köszönöm figyelmüket. Államtitkár úr, tisztelettel várom válaszát. (Taps a kormánypártok soraiban.)
BALLA GYÖRGY, a gazdasági bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A gazdasági bizottság megtárgyalta a helyi önkormányzatok címzett támogatásával kapcsolatos törvényjavaslatokat. Az előterjesztésből egyértelműen kiderül, hogy amennyiben a parlament támogatja a javaslatot, akkor összesen 43 beruházás indulhat el a 2002. évben összesen több mint 54 milliárd forint értékben. Oktatási beruházásokra 6 milliárd forint, kulturális fejlesztésekre 3 milliárd forint, vízgazdálkodásra 23 milliárd forint, egészségügyre 10,6 milliárd forint, hulladékgazdálkodásra 8,4 milliárd forint jut. Ezen beruházások mindegyike olyan, amelyet helyben már régen várnak, az ott élők régen óhajtanak.
Ezek a javaslatok alapos előkészítés után, a szakmai szempontok messzemenő figyelembevételével készültek, hiszen az önkormányzatoknak minimálisan tanulmánytervet és költségszámításokat kellett végezniük a beadás előtt. Ugyanakkor a kétéves költségvetésnek köszönhetően a győztes pályázók most hamarabb értesülhetnek a döntésről, lehetőségük van alaposabb felkészülésre, egyértelműbben tudják a jövő évi költségvetésüket tervezni.
(15.50)
Csak néhány példát szeretnék említeni, hogy mi minden építése kezdődhet el 2002-ben: Budapesten tornaterem; Csornán általános iskola és szakiskola-rekonstrukció, Kaposvárott tanétterem és tanszálló; Pécsett szakközépiskola-rekonstrukció, Szolnokon múzeum- és galériafelújítás; számtalan kistelepülésen csatorna- és szennyvíztisztító-telep építése; Baján kórház-rekonstrukció; Oroszlányban rendelőintézet bővítése. És persze a sor még igen hosszú lehetne, de megnyugtatásként közlöm, hogy nem fogom végigmondani. A fenti példák is csak azért hangoztak el, hogy mindenki számára érzékelhető legyen ennek a döntésnek a fontossága.
Tisztelt Képviselőtársaim! Persze nem meglepő, hogy az ellenzék ezt a javaslatot sem támogatja, legalábbis a gazdasági bizottságban a javaslatot elutasították. Az indok unos-untalanig ismert: a beruházások szakmai ismerete helyett politikai természetű gyökerei vannak. Az MSZP szerint már megint kormánypárti települések kapnak támogatást, ellenzékiek pedig nem. Azon túl, hogy ez nem igaz, én a megközelítést is nevetségesnek tartom. Én nem hiszem például, hogy egy megyei kórház fejlesztésekor bárki tudhatja azt, hogy oda ellenzéki vagy kormánypárti településről járnak be betegek. Csak egyet lehet biztosan tudni, hogy a beruházás segít egy egész megye egészségügyi ellátásában.
Hogyan lehet azt mondani egy térségi hulladéklerakó építéséről, hogy az kormánypárti vagy ellenzéki lerakó? Például Jász-Nagykun-Szolnok megye 26 települését érinti a támogatott beruházás. 26 település nagyon komoly környezeti gondján segít, a tetejében úgy, hogy jelentős nemzetközi forrás is társul hozzá. Ellenzéki képviselőtársaim szerint ez ne épüljön meg, mert Szolnokon egy, a Fidesz-Magyar Polgári Párt által támogatott jelölt győzött az önkormányzati választásokon. Vagy: az önök felfogása szerint mi pedig azért ne támogassuk, mert ugyanezen térségi hulladéklerakóba fogja elhelyezni szemetét Törökszentmiklós városa is, ahol az MSZP nyert. Bevallom, mi nem tudunk így gondolkodni. Számunkra valamennyi település gondja fontos, és lehetőségeink szerint az összes, ilyen természetű problémát orvosolni szeretnénk. Éppen ezért az MSZP által gerjesztett vitát nemcsak igaztalannak, hanem értelmetlennek is tartjuk.
Tisztelt Képviselőtársaim! Én úgy érzem, hogy az a feladatunk, hogy segítsünk az emberek, települések problémáinak megoldásában. Sokkal jobb lenne, ha már ilyen volumenű javaslatról van szó, ha már 43 beruházás sorsa felől kell dönteni, ha már kórházi, iskolai fejlesztéseket, csatorna- és ivóvízvezeték-építéseket lehetne támogatni, akkor összefogással tudnánk gondolkozni a széthúzás helyett. Nem rajtunk múlik, ha ez nem így lesz. Mi a javaslatot támogatjuk és támogatni is fogjuk, mert szeretnénk segíteni több száz érintett település és több százezer ember terveinek megvalósulását. Ezért a javaslatot a gazdasági bizottságban is támogattuk. A szavazás eredménye: 16 igen, 10 nem és 2 tartózkodás volt.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Csak nagyon röviden: kérni szeretnék tisztelt ellenzéki képviselőtársaimtól. Azt szeretném kérni, hogy ne bántsák meg azokat az embereket, akik, mondjuk, minimálbért keresnek, ne nevezzék őket tehetőseknek; ne bántsák meg azt a pedagógus házaspárt, amelyik, mondjuk, két gyermeket nevel, és teljes egészében igénybe tudja venni az adókedvezményt, ne nevezzék őket dúsgazdagnak. Itt nem arról van szó, hogy a szegényektől a gazdagokhoz, hanem egyszerűen arról van szó, hogy azokon az embereken kell az én megítélésem szerint elsősorban segíteni, akik vállukon viszik az országot, akik dolgoznak és gyermeket nevelnek.
Lehet beszélni igazságosságról, azt hiszem, ez is egy igazság. Jó lenne ezen is elgondolkozni, jó lenne átértékelni azt, hogy valójában joga, lehetősége van egy kormánynak döntően azokon az embereken segíteni, akik dolgoznak, gyereket nevelnek, vállukon viszik az országot, és elérik mindazt az eredményt, amire ma büszkék lehetünk, mert az a gazdasági növekedés, amiről beszélünk, egyébként pontosan ezeknek az embereknek, az ő erőfeszítéseiknek köszönhető.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)
BALLA GYÖRGY (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Az Európai Unió országjelentéseit tanulmányozva egyértelműen kiderül, hogy a csatlakozni vágyó országok számára három olyan alapfeladat van, amelyet az európai energetikai jogharmonizáció során teljesíteni kell. Ezek közé tartozik a földgáz- és villamosenergia-piacok megnyitása, az atomerőművek megfelelő biztonsági körülmények közötti működtetése, valamint a biztonsági kőolaj-készletezés megvalósítása.
Az európai csatlakozási tárgyalások során Magyarország egyik nagy sikere volt, hogy a jelölt országok közül elsőként sikerült lezárnia az energetikai fejezetet. Az energetikai fejezet lezárását többek között az tette lehetővé, hogy a biztonsági kőolaj-készletezést Magyarországon a behozott kőolaj és kőolajtermékek biztonsági készletezéséről szóló 1993. évi IL. törvény megvalósította. Az előttünk fekvő törvényjavaslat pontosító jellegű, technikai módosításai biztosítják a teljes összhangot a magyar és az európai uniós szabályozás között.
A törvénymódosítás alapvető célja, hogy a Magyar Köztársaság az Európai Unióhoz való csatlakozásának időpontjában rendelkezzen olyan jogi szabályozással a kőolaj és kőolajtermékek biztonsági készletezése terén, amely megfelel mind az Európai Unió, mind a Nemzetközi Energia Ügynökség követelményeinek. A módosítást indokolja még a törvény hatálybalépése óta nyert működési tapasztalatok jogi szabályozásba való beépítése.
A közösségi jogszabályok szerint minden olyan átmeneti nehézség, amely zavarokat okozhat a kőolajellátásban és így veszélyezteti a gazdasági tevékenységeket, szükségessé teszi, hogy a tagállamok gondoskodjanak a kőolaj és kőolajtermékek minimális készletének tartásáról. A szabályozás rögzíti, hogy készletek álljanak a tagállamok rendelkezésére, ha nehézségek merülnek fel a kőolajellátásban; előírja továbbá, hogy a tagállamoknak rendelkezniük kell azokkal a jogosítványokkal és képességekkel, amelyekkel szabályozhatják a készletek felhasználását oly módon, hogy azok haladéktalanul rendelkezésre álljanak azokon a területeken, amelyek ellátása a leginkább szükséges.
A törvénymódosítás pontosan tartalmazza a készletezési kötelezettséggel kapcsolatos szabályokat, rendelkezik a készletezés alá tartozó termékekről, a készlet mértékéről, annak számítási módjáról, világosan megmondja, hogy milyen arányban és milyen módon lehet az egyes termékeket helyettesíteni. A lehetőségekkel összhangban további három ponttal bővíti azokat a kivételeket, amelyek sem készletképzési, sem tagi hozzájárulás-fizetési kötelezettséget nem írnak elő. Lényeges módosítás, hogy a biztonsági készlet tárolási lehetőségeit szabályozza. A tagállamok kölcsönösen egymás területén is teljesíthetik készletezési kötelezettségeiket.
A törvényjavaslat felügyelőbizottság felállításával bővíti a Kőolaj és Kőolajtermék Készletező Szövetség szerveit. A felügyelőbizottság megalakítása a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal által lefolytatott ellenőrzés eredményeként megfogalmazott igény megjelenítése a törvényben. A módosítás világosan rendezi a szövetség együttműködését az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatallal, valamint a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságával, és ez mindhárom szervezet előnyére válhat.
Tisztelt Képviselőtársaim! Lévén ezek a módosítások döntően technikai jellegűek, pozitívak, és összhangban vannak az európai uniós szabályozással, ezért a Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőcsoportja a javaslatot támogatja, és támogatásra javasolja a tisztelt Háznak is.
Köszönöm a figyelmüket.
BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Én csak nagyon röviden szeretnék hozzászólni ehhez a módosító javaslathoz. Hadd kezdjem én is talán onnan, ahonnan Szalay képviselő úr kezdte, hogy a javaslat ténylegesen nagy jelentőségű, nagyon fontos, az EU-csatlakozás szempontjából mindenképpen fontos javaslat, amelynek az összes passzusa - ahogy ez kiderült az általános vitában is - gyakorlatilag a Ház egésze számára elfogadható, fontos, és mindenki valójában kifejezetten szakmai javaslatnak tartotta ezt a törvénymódosítási javaslatot, mint ahogy az is. Ez mindenképpen öröm, különösen a mai viszonyok között.
Egyetlenegy passzus az, amiről szó van; csak nagyon röviden szeretném indokolni azt, hogy miért lenne talán mégis helyesebb a törvényjavaslatot ebben a formájában hagyni, ahogy a kormány beterjesztette. Valójában Szalay képviselő úr jól fogalmazott, ténylegesen lehet érezni, hogy akinek ebben az ügyben, tehát a kőolaj-készletezésben nagyon komoly felelőssége van, a törvénymódosítási javaslat szeretne nagyobb lehetőséget adni az ellenőrzésre. És ezért fontos talán egy olyan felügyelőbizottság, ahol a gazdasági miniszter, illetve a pénzügyminiszter három fővel képviseltetni tudja magát.
Ugyanakkor az igazgatóság, amelyet szintén említett a képviselő úr, ha jól emlékszem, 9 fős, amelyből összesen hármat delegál a kormány. Ez a három igazgatja magának a szövetségnek a munkáját, a felügyelőbizottság összesen csak az ellenőrzést végzi, tehát magában a tevékenység igazgatásában semmilyen változás nem történne. Ezáltal fokozottabb ellenőrzése lenne annak, akinek fokozottabb felelőssége van. Azt hiszem, ez jó dolog, de semmiképpen sem olyan fontos dolog, amiben a vitát olyan szintig lenne célszerű elvinni, hogy megakadályozza a törvény közös elfogadását. Bízom abban, hogy közösen fogjuk tudni elfogadni ezt a törvényjavaslatot.
Köszönöm szépen.