Felszólalás adatai

DR. BOGÁR LÁSZLÓ, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Az ön esetleírása a fő vonalaiban sajnos megfelel a meglehetősen szomorú és kietlen valóságnak, azonban nem tért ki arra, hogy a szóban forgó, és még számos más privatizációs történet, célirányosan megalkotott törvényi kereteknek megfelelően játszódott le akkoriban.

A magyar nemzetgazdaság mai, sok szempontból kiszolgáltatott helyzetéért nagyrészt a cinikus és gátlástalan, jobbik esetben a jóhiszemű és naiv törvényalkotók a felelősek, akik a rendszerváltozást közvetlenül megelőző, meglehetősen zavaros időkben nem biztosították a nemzeti vagyon hathatós védelme törvényi feltételeinek a kialakítását.

A '89-es társasági törvényt nem követte, mint ahogy az logikus lett volna, az állami vagyon komplex védelmét biztosító törvény, ellenkezőleg, az állami vállalatok gazdasági társaságokká átalakulását lehetővé tevő olyan jogszabály született meg, amely teljesen szabadjára engedte az azóta sokat emlegetett, eufemisztikusan spontán privatizációnak minősített folyamatot.

A polgári kormány az elődei tetteiért nem felelhet, ám nap mint nap kénytelen szembenézni, mint most is, azokkal a súlyos következményekkel, amelyek ebből származnak. Amint a gáz-, az áram-, a gyógyszerárak vagy akár a minimálbér állami szabályozásának az esete mutatja, a polgári kormány, a még a kezében lévő és az optimálisnál lényegesen szerényebb eszközrendszerrel, határozottan védi a nemzet és a polgárok érdekeit. Aligha várható el tőle azonban, hogy meg nem történtté tegyen több éve, most már több mint egy évtizede lezajlott eseményeket.

Amikor a képviselő úr azt követeli, hogy a polgári kormány semmisítse meg a cementipari privatizációs szerződéseket, olyasmit követel, amihez a kormánynak egyszerűen nincsenek törvényes eszközei. Szerződéseket természetesen legfeljebb bíróságok semmisíthetnek meg, amennyiben bebizonyosodik, hogy azok nem felelnek meg a megkötésükkör érvényes törvényi feltételeknek. Mint említettem, ezek a szerződések viszont, sok jel szerint, ennek az alapkritériumnak megfelelnek. Ugyanez érvényes az ügyleteket elősegítő hivatalnokokra is: ha betartották a hatályos jogszabályokat, aligha lehet őket felelősségre vonni, legfeljebb morálisan. A kormányok felett a választópolgárok jogosultak ítélkezni, amit meg is tettek. A képviselő úr helyesen teszi, ha a visszásságokra felhívja a figyelmet, mert ezzel hozzásegíti a polgárokat ahhoz, hogy a választások idején, az elmúlt évtized súlyos tanulságait figyelembe véve, felelős döntést hozhassanak.

Visszamenőleges hatályú törvénykezésre azonban, ezt ön is tudja, nincs lehetőség. Természetesen szükség van viszont a vitatható ügyletek alapos kivizsgálására. Ez, Horváth László fideszes képviselő kezdeményezésére, egy albizottság keretében, ezt ön is jól ismeri, éppen most folyik. Tekintve, hogy a bélapátfalvai cementgyár bezárását a parlamenti patkó mindkét oldalán helyet foglaló képviselők is felháborítónak tartották és tartják, e bizottság, ha egyáltalán léteznek ilyenek, minden bizonnyal meg fogja találni azokat a jogi eszközöket, amelyekkel legalább részben orvosolhatóak a privatizáció által okozott súlyos anomáliák, amelyeket ön a kérdéseiben és az azt megelőző felvezetőjében említett.

Köszönöm a figyelmet, és kérem a válaszom elfogadását. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

(15.20)