Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ezt a felszólalásomat is azzal szeretném kezdeni, hogy megköszönöm a munkáját azoknak, akik ezekben a percekben is a magyar emberek biztonságának és egészségének megvédéséért dolgoznak, az egészségügyben dolgozóknak, a rendvédelemben, a szociális ágazatban dolgozóknak és mindenkinek, aki most az első vonalban, a frontvonalban küzd. Köszönet ezért az áldozatos munkáért. (Taps.)Köszönöm szépen a miniszterelnök úrnak a tájékoztatást, a jelentést, amelyet az Országgyűlés előtt megtett. Figyeltem minden szavára, és egyetértek azzal, miniszterelnök úr, hogy nagyon-nagyon nehéz helyzetben vagyunk, és igazából még nem is tudjuk, hogy mennyire nehéz helyzetben. Nem látunk előre, nem tudjuk, hogy egészségügyi szempontból milyen hatásai lesznek és gazdasági szempontból milyen hatásai lesznek ennek a döbbenetes hatású, mostanáig beláthatóan döbbenetes hatású világjárványnak. Az egészen biztos, hogy erről őszintén kell beszélni. El kell mondani az embereknek, hogy most a fegyelmezettség a legfontosabb, a kormánynak cselekedni kell világosan, nagyon kemény, határozott intézkedéseket kell megtenni, a magyar embereknek pedig az a dolguk, hogy fegyelmezettek legyenek, nem kell megijedni, nem kell pánikolni, követni kell a szakemberek útmutatásait, és bízzunk abban, hogy néhány hónap alatt ez a helyzet rendeződni tud, és vissza tud térni az életünk a szokványos kerékvágásba.

Tehát a helyzet valóban nagyon komoly, ez felelősséget kíván a kormány részéről, a kormánypártok, az ellenzéki politikusok részéről és mindenki részéről, a magyar állampolgárok részéről. Ebben teljes egyetértés van, azt gondolom.

Abban is, miniszterelnök úr többször utalt rá, hogy ebben a helyzetben valóban félre kell tenni a pártpolitikai gondolkodást. Egyébként hozzáteszem, hogy ha meghallgattuk eddig a felszólalásokat, ez nem igazán sikerült. Még olyan szereplőknek sem, akik azt hangsúlyozzák, hogy félre kell tenni a pártpolitikai gondolkodást és a pártpolitikai logikát, még ők is nagyon sokszor utalnak arra, hogy ki mit nyújtott be előbb, kinek mi jutott előbb az eszébe. Ezt teljesen feleslegesnek tartom most. Valóban, erről nem csak beszélni kell, ezt meg kell teremteni, és példát kell mutatni minden szempontból. Tehát ezt még nem sikerült megteremteni.

Nagyon fontos dologról beszélt Tóth Bertalan frakcióvezető-társam az elmúlt időszakban. Ha megnézzük, hogy milyen döntés, milyen nagyon fontos törvényjavaslat van előttünk, akkor látható az elmúlt napokban kialakult vitából, hogy milyen súlyos a helyzet.

Mondhatjuk, hogy az elmúlt tíz évben a magyar politika egyfajta mocsárba süppedt, és a szereplői, újságírók, politikusok, véleményvezérek nem akarnak vagy nagyon nehezen tudnak kijönni ebből a mocsárból, pedig erre óriási szükség lenne.

A fő vita tárgya az elmúlt napokban ez a bizonyos felhatalmazási törvény. Azt gondolom, mindenki egyetért abban, ahogy fogalmazott a miniszterelnök úr, hogy a békeidőben szokásos eljárások most nem megfelelőek, kell egy világos jogrend, egy olyan felhatalmazás a kormánynak, hogy valóban, az intézkedéseket a megfelelő gyorsasággal meg tudja tenni. Azt gondolom, hogy ebben konszenzus van.

Az eddig bejelentett intézkedések hatásosságáról, elégségességéről lehet vitatkozni, fogunk is, de azt gondolom, hogy az irányban szintén meg tudunk egyezni, alapvetően jó irányú és fontos döntések születtek. Azt gondolom, hogy ezt is fontos elmondani. Ugyanakkor vannak itt olyan tényezők, amelyek nagyon sok embert nyugtalanítanak ebben az országban. Valóban, ez a felhatalmazási törvény arról szól, hogy lehetőséget ad a kormánynak, hogy gyakorlatilag rendeleti úton kormányozzon konkrétan a védekezéssel összefüggésben, és ez a működés, ez a helyzet tulajdonképpen időkorlát nélkül, a parlament ellentétes döntéséig valósul meg. Na, ez az, amivel nagyon sokan nem tudnak azonosulni, és emiatt alakult ki egy olyan vita, amely megítélésem szerint a helyzet súlyosságához mérten méltatlan volt.

Én megdöbbentéssel hallgattam egyébként egyik oldalról azokat a megnyilvánulásokat, hogy itt a diktatúra kiépítése történik, míg a másik oldalról azokat a megnyilvánulásokat, hogy ellenzéki politikusok a vírus oldalára állnak, miniszter úr. Azt gondolom, hogy súlyos felelőtlenség ilyen jellegű radikális megnyilvánulásokat tenni. Ez megmérgezi a magyar közéletet, és lehetetlenné teszi azt a pártpolitikán felülemelkedő együttműködést, amire most, ha valamikor, akkor most óriási szükség lenne. Azt gondolom, hogy a mai és a holnapi parlamenti napnak az egyik legfontosabb kérdése lesz az, hogy sikerüle ezen felülemelkedni, sikerüle most példát mutatni, sikerüle olyan lépéseket tenni, hogy valóban, ahogy Tóth Bertalan képviselő úr is elmondta, konszenzussal tudjunk egy nagyon fontos és kemény intézkedést meghozni. Ezzel egyrészt fontos döntéseket óriási konszenzussal meg tudunk erősíteni mindannyian, de ugyanolyan fontos, hogy egy üzenetet tudunk küldeni a magyar társadalomnak, hogy mind kormánypárti, mind ellenzéki politikusok érzik a helyzet súlyát, és van lehetőség tíz év után is a magyar politikában egy asztalhoz ülni és megegyezni bizonyos minimumkérdésekben. Ez óriási és rendkívül fontos üzenet lenne, azt gondolom.

Ebben a helyzetben, utalva arra, hogy több hétpárti, hét frakció közötti egyeztetés volt, azt gondolom, nagyon komoly felelőssége van most a kormányoldalnak. A kormányoldalnál van a többség, frakcióvezető úr, ott van a lehetőség, hogy most egy gesztust tegyenek. Múlt szerdán, talán ezt nem sokan tudják, volt egy egyeztetés konkrétan erről a törvényjavaslatról, ahol én olyan érzéssel álltam fel több órányi megbeszélés után, hogy kialakult, körvonalazódott valamiféle konszenzus. Igen, kell ez a nagyon kemény felhatalmazás, kell a rendkívüli jogrend, kell a vészhelyzet meghosszabbítása, kellenek ezek a gyors döntési lehetőségek, ugyanakkor kellenek mellé garanciák is.

Garancia például arra, hogy az Alkotmánybíróság ebben a speciális helyzetben is értékelni tudja a helyzetet, gyorsan be tudjon avatkozni, és kell egy időkorlát. Ez az időkorlát nem feltétlenül azért kell, mert éppen ennyire kényesek az ellenzéki frakciók vagy az ellenzéki képviselők, hanem kell azért, mert sajnos van egy bizalomhiány a magyar társadalomban, kell az a garancia, hogy van egy időbeli korlát. Ezt olyan módon is meg lehet tenni, hogy akár 90 nap múlva, vagy akár bármilyen időszakban is az Országgyűlésnek kelljen ezt a helyzetet meghosszabbítani. Azt gondolom, itt mindannyiukban, felelősen gondolkodva, van egy olyan hozzáállás, hogy ezt megtennék. Mi is látjuk, hogy most a legfontosabb, hogy az intézkedéseket meg lehessen tenni.

Ezért én is egy gesztust kérek önöktől. Most lehetőség van arra, hogy ezt a konszenzust létrehozzuk.

(14.20)

Ehhez viszont önöknek kell most egy lépést tenni, és ezeket, csak ezeket a legfontosabb garanciákat engedni, hogy beépüljenek ebbe a javaslatba, és akkor, én azt gondolom, hogy itt rendkívül széles körű együttműködés lesz, és akkor bebizonyítottuk mindannyian, kormánypárti és ellenzéki képviselők is azt, hogy nemcsak beszélünk arról, hogy fontos most a pártpolitikai gondolkodás félretétele, hanem cselekszünk is érte, és ezt meg is lehet Magyarországon valósítani. S nagyon fontos most ennél a bizonyos felhatalmazási törvénynél, hogy ez megvalósulhasson, de nagyon fontos egyébként ez a fajta együttműködés a gyakorlati életben is, a különböző döntéseknél, javaslatoknál is. Sajnos, ebben is van még mit tanulnunk, a kormányoldalnak és az ellenzéknek is.

Én nem gondolom egyébként, hogy ha van egy jó javaslata az ellenzéknek, akkor azt lobogtatni kell. Nyilván működnek a pártpolitikai reflexek. Én azt gondolom, hogy a legfontosabb feladatunk, hogy ha vannak jó javaslataink, azokat el kell juttatni azokhoz, akik ezt meg tudják valósítani. Vagy éppen, ha hozzánk érkezik egy jelzés annak kapcsán, hogy esetleg van egy veszélyhelyzet, van egy elhárítandó probléma, s annak kapcsán egy javaslatot továbbítunk, annak legyen foganatja. Sajnos, az elmúlt napokban is volt egy olyan eset egyébként a MÁV kapcsán  erről a mai napon később beszélni fogok , ahol egy konkrét veszélyhelyzet elhárítását kértem egy államtitkártól, aki annál a minisztériumnál van, amely felügyeli a vasúti társaságot, ami konkrétan, megítélésem és a szakszervezet szerint is veszélyhelyzetet teremt. Én nem a sajtó elé álltam, nem Facebook-posztot csináltam, nem sajtótájékoztatót tartottam; megküldtem a kérést az államtitkár úr felé, és nem történt semmi napok alatt sem. Én úgy gondolom, hogy ebből tanulni kell, és kérem a kormányt, a kormányfő urat, kérem a kormány tagjait, illetve az operatív törzset is, hogy figyeljenek ezekre a jelzésekre, mert ezek nagyon-nagyon fontos, emberéletben mérhető fontosságú intézkedések.

Tehát azt gondolom  lezárva a hozzászólásomat , hogy én nagyon bízom benne, hogy az önök részéről komoly az a szándék, hogy ki tudjon alakulni valóban egy pártpolitikai logikát félretevő, közös gondolkodás, viszont ehhez most önöknek kell egy nagyon fontos gesztust megtenni, és én azt gondolom, hogy ha önök most ezt megteszik (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), az ellenzék erre pozitívan fog reagálni, és annak mindannyiunk számára, a magyar társadalom számára egy nagyon fontos és pozitív üzenete lesz. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)