Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Az általános vitát lezárom. Tisztelt Országgyűlés! Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára későbbi ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a nemzeti agrárkár-enyhítési rendszerről és a kárenyhítési hozzájárulásról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A törvényjavaslatot T/6686. számon, a bizottsági ajánlásokat pedig T/6686/2-3-4. számokon kapták meg és a honlapon megismerhetik.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium államtitkárának, Gőgös Zoltán államtitkár úrnak, 20 perces időkeretben.

GŐGÖS ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az agrárágazatban jelenleg működő kárenyhítési rendszer közel kétéves múltra tekint vissza. A két év alatt történt események megmutatták ennek a rendszernek a jó oldalait, de ezzel együtt a hiányosságait is. A 2007 év elejei fagykárok már közvetlenül az induláskor olyan helyzetet teremtettek, amelyet az önkéntes kockázatközösség saját erőből nem volt képes kezelni. De egyúttal rávilágított a gazdálkodói társadalom egy jelentős részének kétarcúságára is, nevezetesen: az öngondoskodás érdekében semmit sem tenni, baj esetén pedig maximálisat elvárni az államtól - lett a zsinórmérték.

A kormány túltéve magát ezen a problémán azonnal a kárt szenvedett termelők megsegítésére sietett, bízva abban, hogy a termelők is segítenek magukon, és emellett átgondolják az egymás iránti szolidaritás fogalmának a jelentését. Sajnálatos tény, hogy a 2007. évi, közben újra megnyitott kárenyhítési rendszerhez csak kizárólag az addig még nem csatlakozott és kárt szenvedett termelők csatlakoztak, természetesen annak tudatában, hogy ha befizetik a csekély hozzájárulásukat, kárenyhítés címén annak a többszörösét feltétlenül vissza fogják kapni.

(20.30)

Az öngondoskodási hajlam mértékét jellemzi, hogy napjainkra a kárenyhítési szerződésállomány a befizetett termelői hozzájárulás alapján a 2007. évinek a kétharmadára esett vissza. Mindezek a tények azt bizonyítják, hogy a 2006. év végén elfogadott kárenyhítési törvény alapján létrehozott kárenyhítési rendszer nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, nem alakult ki egy széles körű, önfenntartó, hosszú távon is megbízhatóan működő kockázatközösség, jóllehet annak mindenki tudatában van, hogy a 2007. évihez hasonló rendkívüli kormányzati intézkedésekre a következő években nem kerülhet sor. Ebben a kiélezett költségvetési és gazdasági helyzetben pedig az öngondoskodás hiánya nem kaphat társadalmi támogatottságot. Nem várható el az adófizetőktől, hogy bármennyire is méltányolható egy aszály- vagy egy fagykár miatti segítség, az érintettek az úgynevezett jobb években nem tartalékolnak a nehezebb időszakokra. Az állam ehhez segítséget nyújt, de nem kívánja átvállalni az összes kockázatot.

Tisztelt Ház! Ilyen feltételek mellett halaszthatatlanná vált a kárenyhítési rendszer olyan módosítása, amely hosszú távon garantálja a megfelelő nagyságú kárenyhítési alap képződését. Az ezt bemutató koncepciót széles körben szakmai és társadalmi egyeztetésnek vetettük alá, és megállapítottuk, hogy a mértékadó szervezetek egyöntetűen a stabil megoldást biztosító változatot támogatják. A kárenyhítési rendszer hosszú távon csak az esetben képes a feladatát ellátni, ha minden évben meghatározott nagyságú összeg kerül befizetésre kárenyhítési hozzájárulásként, amelyet azonos összeggel az állam, a költségvetés kiegészít.

A természeti csapások statisztikai adataiból kiindulva az agrárágazatban öt-tíz éves gyakorisággal előforduló nagyobb káresemények kezelését az évente 5 milliárd forintot akkumuláló rendszer már képes maradéktalanul ellátni. Ez a feltétel pedig csak abban az esetben teljesülhet, ha az agrártermelők meghatározó hányada számára kötelezővé tesszük a kárenyhítési rendszerhez való hozzájárulást és ezzel együtt a kárenyhítő forrásokhoz való hozzáférést is. Ennek az alapvető követelménynek a szem előtt tartásával dolgoztuk ki az új kárenyhítési törvényre vonatkozó tervezetünket is.

A törvényjavaslat legfontosabb rendelkezései közül ki kell emelni a tipikusan árutermelő gazdálkodó szervezetek, például gazdasági társaságok, szövetkezetek és az egyéni vállalkozók számára előírt kötelezettséget a kárenyhítő rendszerhez történő csatlakozásra, míg a teljesen vagy félig önálló termelést folytató mezőgazdasági őstermelők továbbra is saját döntésüktől függően léphetnek be a kockázatközösségbe.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az önök előtt lévő javaslat összhangban van a kedvezőtlen éghajlati jelenségek következtében keletkezett veszteségek mérséklését célzó támogatás európai uniós szabályozásával, és gyakorlatilag megőrizte a nemzeti agrárkár-enyhítési rendszerről szóló 2006. évi LXXXVIII. törvény legfontosabb alapelveit. Ezek szerint a kárenyhítési rendszer támogatásából csak a kis- és közepes vállalkozások a 30 százalékos hozamérték-csökkenést meghaladó veszteségek esetében, az aszály-, fagy- és belvízkárok után részesülnek kárenyhítő juttatásban.

A kárenyhítési forrásokat továbbra is alapszerűen kell kezelni. A kárenyhítési rendszerhez csatlakozó termelők befizetéseit az állam évenként legalább ugyanakkora összeggel egészíti ki. A kárenyhítés lehetséges mértékét a jogos igény és a rendelkezésre álló forrás határozza meg, de az európai uniós szabályozással összhangban az egyes termelők számára nyújtott kárenyhítés nem lehetne több a tényleges veszteség, hozamérték-kiesés 80 százalékánál.

Tisztelt Országgyűlés! Az új szabályozás a kötelező, illetve önkéntes részvételre vonatkozó előírás mellett további új elemeket is tartalmaz, így a kárenyhítési hozzájárulás alapja a támogatásra jogosult terület lesz, megnövelve a szőlőterülettel és csökkentve a gyep- és legelőterületekkel. Az évenkénti hozzájárulás fajlagos összege szántóföld esetén az eddigi 1000 forint/hektárral szemben 800 forint/hektár, a szőlő- és gyümölcsültetvények esetén pedig az eddigi 3000 forint/hektárral szemben 2000 forint/hektár mértékben csökken. De ez a csökkent mértékű hozzájárulás is lehetővé teszi a megfelelő nagyságú kárenyhítési forrás képződését.

Igen fontos rendelkezés vonatkozik a kárenyhítési hozzájárulás megfizetésére, amely szerint a meg nem fizetett kárenyhítési hozzájárulás adók módjára behajtandó köztartozásnak minősül, és a befizetést elmulasztó termelő részére járó bármilyen támogatás terhére visszatartható.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy vélem, hogy a kárenyhítési rendszer újszerű szabályozása megfelelő keretet biztosít egy stabil, hosszú távon is megbízhatóan működő kárenyhítési rendszerhez, ezért kérem az Országgyűlést, hogy a törvényjavaslat elfogadását támogatni szíveskedjenek.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a kijelölt bizottságok állásfoglalása és a megfogalmazódott kisebbségi vélemények ismertetése következik öt-öt perces időkeretben.

Megadom a szót Demendi Lászlónak, a mezőgazdasági bizottság előadójának.

DEMENDI LÁSZLÓ, a mezőgazdasági bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A parlament mezőgazdasági bizottsága a T/6686. számon benyújtott nemzeti agrárkárenyhítés rendszeréről és a kárenyhítési hozzájárulásról szóló törvényjavaslatot megtárgyalta. A bizottság többségi véleménnyel megállapította, hogy a 2007. év elejétől működő új típusú agrárkár-enyhítési rendszer a termelők döntő részének tartózkodása miatt nem volt képes ellátni feladatát. A termelők és az állam kölcsönös, önkéntes kockázat- és felelősségvállalására épülő rendszerhez a termelőknek elenyésző hányada csatlakozott. Így nem képződhetett olyan nagyságú kárenyhítési forrás, amely súlyos elemi károk bekövetkezése esetén megfelelő védelmet tudott volna biztosítani a károsult termelői kör számára. Ezen helyzetértékelésből fakadóan a bizottság 12 igen, 9 nem, 1 tartózkodás mellett a benyújtott törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak és a gazdálkodók érdekében szükségesnek tartotta.

Köszönöm. (Szórványos taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. A kisebbségi véleményt Czerván György képviselő úr ismerteti.

CZERVÁN GYÖRGY, a mezőgazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ahogy hallottuk az előttem szólótól, kisebbségi vélemény is megfogalmazódott ezen a bizonyos bizottsági ülésen, de azért volt jó néhány dolog, amiben azt hiszem, hogy egyetértettünk. Ezekkel kezdeném.

Az agrárkárenyhítések kezelésére mindenképpen szükség van, főleg amiatt, hogy a profi biztosítók nem minden eseményt biztosítanak. Itt elsősorban az aszályt, aszálykárt szoktuk emlegetni, ami sajnos az utóbbi időben elég gyakran előfordult. A mezőgazdaság egy különleges terület, hiszen élelmiszert, élelmiszer-alapanyagot állítunk elő, tehát azt azért különleges módszerrel kell kezelni.

Nemrégiben tárgyaltuk a klímaváltozást, illetve annak a hatását, gyakoribbak a szélsőséges időjárási események, és hatalmas károk keletkeznek, ezért a védekezés mindenféleképpen indokolt, illetve valamennyien egyetértettünk az öngondoskodás elvének a kiszélesítésében, amire az államtitkár úr is utalt. Tehát a témafelvetés mindenféleképpen indokolt a korábbi év tapasztalata alapján. De azért néhány dologban más véleményen voltunk.

Két éve tárgyaltuk a témát. Akkor bizony elég sok minden fogalmazódott meg az ellenzék részéről, nem azért, mert olyan okosak voltunk, hanem mert éreztük, hogy nem valószínű, hogy tökéletesen fog működni ez a rendszer, hiszen látszott már, hogy a forrás eleve kevés lesz. Az persze egy külön balszerencse, hogy pont az első évben nagyon komoly elemi károk keletkeztek, tehát nem akkumulálódhatott a forrás, mert sajnos igazunk volt, amit jeleztünk annak idején a vitában.

Szintén elhangzott a bizottság ülésén a kisebbség részéről, hogy most folyik az Unióban az egészségügyi átvilágítás, nem tudom, ez-e a legjobb kifejezés rá, ez a bizonyos health check. Ennek egy része foglalkozik a kárenyhítési rendszerrel is, lehet, hogy ezt azért célszerű volna megvárni.

A kisebbség részéről szintén megfogalmazódott, hogy tulajdonképpen egy új adókivetésről van szó, még ha nem is az a neve, ez olyasmi jellegű dolog, mint a vízhozzájárulás. Az adókat persze senki nem szereti, de a kötelező jellegű dolgokat sem nagyon szeretik, főleg a mezőgazdaságban, és most nem is a régi dolgokra gondolok, hanem mondjuk, az agrárkamarai tagságra, kamarai tagságra annak idején.

Szintén dilemmaként fölmerült, hogy mindenkire kiterjedjen-e a rendszer vagy sem, de úgy van elővezetve, hogy a kis- és középvállalkozásokra, egyéni vállalkozókra kötelező, az őstermelő pedig választhat. A kis- és középvállalkozásokba nem tartozik be a nem kis- és középvállalkozások kategória, ilyen egyfelől alulról a mikro-, másfelől pedig fölülről a 250 főnél többet foglalkoztató üzemek, és ezek a termőterület egy jelentős részén gazdálkodnak.

Szintén dilemmaként merült föl, és gondolom, itt az általános vitában is ki fog majd jönni, hogy most tulajdonképpen büntetésről van szó, ha valakinek kötelezően bent kell lenni, és fizetni kell, vagy jutalomról van szó, hogy nem lehet benne, de így nem is jogosult semmilyen kártérítésre. Tehát aki benne van, annak kiváltság vagy teher tulajdonképpen, attól függ, honnan nézzük, többféle vélemény fogalmazódott meg.

(20.40)

Az őstermelők, ahogy említettem, önkéntes alapon kerülhetnek be a rendszerbe, és már a bizottsági ülésen is jeleztük, hogy az 5. § teljesen értelmetlen és fölösleges procedúrának teszi ki az őstermelőket azzal, hogy különböző magánokiratot vagy közokiratba való foglalást ír elő. Szintén fölmerült, hogy vagy senkire, vagy mindenkire vonatkozzon, aki egyébként az úgynevezett SAPS-támogatásra jogosult. A forrás kapcsán, ami látszik, mondjuk, hogyha jövőre gondok lesznek - elemi kárra gondolok -, akkor vélhetően szintén elég kevés lesz, nem lesz elégséges. Itt vetődött fel a moduláció kérdése - megint egy idegen szót kell használni -, hogy esetleg a modulációs átcsoportosításból lehetne pluszforrásokat bevonni. Ez nyilván, azt hiszem, nem csak rajtunk múlik, itt megint az uniós tárgyalások végét jó lenne látni, már azt, ami ezzel kapcsolatos.

Fölmerült a változás, hogy korábban a szántó volt megfogalmazva, most pedig egyéb termőföldterület, hogy akkor ez a gyep, legelő, erdőgazdálkodás és itt van még a víztározók kérdése is, hogy ez hogy érinti. Szintén fölmerült a kisebbség részéről, hogy minek kell új szervezeteket létrehozni, már hogyha újakat kell egyáltalán létrehozni az agrárkár-enyhítésre, illetve agrárkár-megállapításra. Szintén téma volt a profi biztosítók bevonása - mert mégiscsak az lenne az igazi, ha a biztosítók rendeznék a különböző káreseményeket -, a nonprofit szervezetek bevonása, illetve a régifajta konstrukció, amikor a biztosítási díj kerül támogatásra, valamint hatástanulmány elkészítésének az igénye. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.)

A végeredmény pedig az lett, hogy a 12 igen mellett 9 nem, illetve 1 tartózkodás fogalmazódott meg, tehát az általános vitára a kisebbség nem tartotta alkalmasnak az előterjesztést.

Köszönöm. Elnézést kérek, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Szabados Józsefnek, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság előadójának. Öné a szó, képviselő úr.

SZABADOS JÓZSEF, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A költségvetési bizottság is megtárgyalta az agrárkár-enyhítési rendszerről szóló törvényjavaslatot, és a bizottság többsége általános vitára alkalmasnak tartotta, és támogatja. Természetesen kisebbségi vélemény is megfogalmazódott, amelyet a bizottság tagja kisebbségi véleményként el fog mondani.

A bizottság nagyon fontosnak tartja a törvény megalkotását, hiszen a 2007-ben megalkotott, önkéntességre épülő törvény sajnos nem állta ki az idők próbáját. Én magam is szorgalmazója voltam annak idején, 2006-ban a törvényelfogadásnak, de sajnos szenvedői is voltunk mi Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a 2007-ben a már bevezetett törvénynek. Elsősorban azért, hiszen az önkéntesség nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, nem alakultak ki azok a veszélyközösségek, kockázatközösségek, amelyek megfelelő alapot teremthettek volna a közös kártérítési vagy kárenyhítési alap létrehozására. Nem alakult ki a termelőkben saját felelősségük erősítése, és az állami gondoskodásban hittek, hisznek még sajnos ma is többen.

A törvény célja tehát az, hogy a termelők befizetéséhez az állam ugyanannyi költségvetési hozzájárulást tegyen hozzá, és a nem biztosítható károk fedezetére kárenyhítést tudjon nyújtani a gazdáknak. Szeretném felhívni a figyelmet, hogy a törvény címe is agrárkár-enyhítési és nem agrárkár-térítési rendszerről szól, hiszen maga a törvény is megfogalmazza azt a hozamértékcsökkenés-mértéket, amelytől belép a kárenyhítés, és megfogalmazza természetesen a kártérítés mértékét is, azt is 80 százalék hozamérték-kiesésig, illetve a kedvezőtlen adottságú területeken 90 százalékos hozamértékig fogalmazza meg. A törvény kötelező jellegűvé tétele, azt gondoljuk mi is, a közös kockázat megfelelő alapot teremt a kárenyhítés mértékéhez.

A törvény nagyon korrekten és egyértelműen megfogalmazza az alapfogalmakat, a hozamérték-csökkenést, a referencia-hozamértéket, a tárgyévi hozamértéket, megfelelőképpen meghatározza a kárenyhítési hozzájárulás mértékét, a befizetési határidőt és természetesen azt is, hogy nem fizetés esetén adók módjára behajthatók a díjak.

Azt gondolja a költségvetési bizottság többsége tehát, hogy bízva abban, hogy nemcsak a kötelező mezőgazdasági vállalkozások és szövetkezetek vagy szervezetek lépnek be, hanem az őstermelők többsége is magáénak érzi a törvény fontosságát, megfelelő alap képződik. Azért szeretném aláhúzni az őstermelők önkéntes hozzájárulását, amely nyilván az önkéntes vállalásból következően kötelezővé válik, hogy azokat az embereket sújtják ezek a természeti károk általában, akik minden bajnak ki vannak téve a mezőgazdaságban is, sajnos őket érintheti legérzékenyebben egy elemi csapás, ezért e helyről is szeretném felhívni a figyelmet az önkéntes csatlakozás fontosságára.

Köszönöm, elnök úr a figyelmet.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Mádi Lászlónak, aki a kisebbségi véleményt ismerteti.

MÁDI LÁSZLÓ, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mint ahogy képviselőtársaim is említették, egy tényleg fontos törvényjavaslatot tárgyal most a parlament, hiszen manapság azzal kell számolni, hogy az éghajlati tényezők és a globális felmelegedés hatására egyre inkább előfordulhatnak természeti katasztrófák, egyre inkább előfordulhatnak olyan káresemények, ahol a termelők jelentős része a teherviselő képességét jóval meghaladó kárt szenved el. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy az eddigi szabályozás, mint ahogy szintén említették képviselőtársaim, nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, és ez a jelenlegi beterjesztett törvényjavaslat sem elégít ki azért minden szempontot.

Bár jó szándékú javaslatról van szó, el kell mondani, hogy az a probléma mindenképpen fönnáll, hogy nincsen jelentős indító pénzzel elindítva, tehát nincs egy olyan alapképzés, ami állami oldalról biztosítaná azt, hogy az első évben esetlegesen bekövetkező nagyobb káresemények fedezete megnyugtatóan rendelkezésre állna, így az elkövetkezendő egy-két évben mindenképp komoly kockázattal kell számolni. Az öngondoskodás, az akkumuláció ugyanis addig a szintig nem juthat el, ameddig az esetleges probléma esetén megnyugtató fedezet állna rendelkezésre a termelők kárának enyhítése érdekében.

Az ellenzék képviselői fontosnak tartják a régi intézményrendszer esetleges újbóli szerepeltetését és újragondolását, ugyanis a nonprofit jellegű önkéntes egyesületek szerepvállalása ezen a területen igenis fontos és hasznos lehet a jövőben is. Ez ellentétben áll azzal az alapvetően kötelező rendszerrel, amit a törvényjavaslat bevezetni szándékozik, és ezzel kapcsolatosan azt hiszem, mindenképp át kellene tekinteni az önkéntes, nonprofit jellegű egyesületi formának a jövőbeni alkalmazási lehetőségeit.

Egy szempontra szeretném még felhívni a Fidesz oldaláról a figyelmet. Jómagam is mint szabolcsi ember azt tapasztaltam, persze fontos az, hogy legyen egy kárenyhítési szabályozórendszer, amely nyilvánvalóan nem teljes száz százalékig, de valamelyest enyhítheti a kár okozta problémákat, ugyanakkor nagyon fontos az, hogy ez a kárenyhítés megfelelő időben és gyorsasággal történjen. Kétszer ad, aki gyorsan ad, és ebben az esetben tudjuk, hogy a mezőgazdaságban a természeti ciklust nem lehet megállítani, és egy elhúzódó, bürokratikus kárenyhítési procedúra bizony jóvátehetetlen károkat okozhat. Tehát nemcsak a kárenyhítés technikája és a mennyisége, hanem a gyorsasága is rendkívül fontos ezért, amit a törvényjavaslat kapcsán fontos megjegyezni.

(20.50)

Ilyen értelemben persze a kormányzati szerveknek a törvény adta szabályokon belüli gyors és hathatós beavatkozása rendkívüli jelentőséggel bír, amit a törvénytől függetlenül is itt ezen a ponton, ebben a Házban is szeretnék megemlíteni. Tehát tisztelt képviselőtársaim, remélhetőleg a törvényjavaslat érdemi vitája során az ellenzék javaslatait figyelembe veszik a túloldalon, a kormányzati oldalon, és abban az esetben remélhetőleg olyan törvényi szabályozást tudunk alkotni, amely az egész magyar gazdatársadalom szempontjából sokkal jobb helyzetet eredményez az elkövetkezendőkben azon események esetén is, amikor káresemények történnek.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Kis Péter Lászlónak, a környezetvédelmi bizottság előadójának.

KIS PÉTER LÁSZLÓ, a környezetvédelmi bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Az Országgyűlés környezetvédelmi bizottsága november 4-én tárgyalta a nemzeti kárenyhítési rendszerről és a kárenyhítési hozzájárulásról szóló T/6686. számú törvényjavaslatot. A bizottságban jelentős vita nem alakult ki, inkább kérdésekre adott válaszok formájában kerültek pontosításra a törvénytervezet azon részei, amelyek a képviselők számára nem voltak érthetőek vagy értelmezést igényeltek.

A felvetődött kérdéskörök az alábbiak szerint csoportosíthatók. Fölvetődött az, hogy a környezetvédelmi bizottság elé miért is került ez a törvény, de végül is a bizottság megnyugodott, mert látható, hogy a klímaváltozás problémaköre igenis jelentősen érinti az agráriumot. Felvetődött, illetve elhangzott az is, hogy a jelenleg érvényben levő törvény miért nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.

A gazdák motivációja nem volt meg, az öngondoskodás és a szolidaritás kultúrája még nem alakult ki. Az új törvény ennek a problémának a megoldására a mezőgazdasági vállalkozások számára kötelezővé teszi a rendszerbe való belépést, a befizetendő összeg csökkentése mellett. Az őstermelők ezután is szabadon dönthetnek a belépésről. A hozzászólások többsége leginkább a kárenyhítésre fordítható összeg nagyságával foglalkozott. Meglepő módon a hozzászólók a tervezettel ellentétben vagy megtartanák a jelenleg befizetendő összeget, vagy növelnék annak érdekében, hogy a létrejövő alap összege minél nagyobb fedezetet jelentsen a károk enyhítésére.

Felvetődött az elemi károk körének szűkössége, ellentmondásossága; miért van a törvényben az aszály, miért nincs az árvíz, miért van benne a belvíz, miért nincs a jégverés, miért nem érinti a törvény az állattenyésztésben bekövetkezett károkat. Az agráriumban működnek egyéb biztosítások is az üzleti biztosítások formájában elemi károkra. Ebbe a körbe nem tartozik bele az aszálykár, ezért ezt a problémát is igyekszik kezelni a kárenyhítési törvénytervezet.

A kárenyhítési forrás alapszerűen működik, tehát nem vonható el, nem csoportosítható át más célokra, erre még a költségvetési tartalékolás sem terjed ki. A bizottság ülésén egy félreértésnek tűnő kérdést kellett tisztázni, ami már itt is fölvetődött. Történetesen, hogy a törvénytervezet nem kártérítésről, hanem kárenyhítésről szól, és kárenyhítés csak abban az esetben működik, ha a vállalkozások egészének a szintjén legalább 30 százalékkal csökken a bevétel.

Tisztelt Ház! A környezetvédelmi bizottság a napirenden szereplő számú törvényjavaslatot 9 igen szavazattal, 8 nem ellenében általános vitára alkalmasnak tartotta, annak a támogatását kéri a parlamenttől.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. A kisebbségi vélemény előadója nincs a teremben.

Tisztelt Országgyűlés! Most az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót, a Házszabály szerint 15 perces időkeretben; elsőként Demendi Lászlónak, a Magyar Szocialista Párt képviselőjének.

DEMENDI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A nemzeti agrárkár-enyhítési rendszerrel összefüggésben beterjesztett törvényjavaslat kapcsán talán elsőként azt a kérdést érdemes föltenni, hogy vajon valóban kell-e új törvény, a beterjesztő agrárkormányzat valóban helyesen járt-e el. Azt gondoljuk, hogy erre a válasz egyértelműen igen, és olyan, nem túl gyakran tapasztalt, de azért mindenképpen dicséretre méltó magatartás, amikor szembenézünk azzal a valósággal, ami nem volt sikeres. Tehát a helyzetértékelést követően egy valóságos cselekedet következett, egy új törvényjavaslat került az asztalra.

Azt gondolom, és a bizottsági vitában is az látszott, hogy szakmailag néhány részletkérdésben vannak felmerült javaslatok, gondolatok. Igazából nagy vita abban nincs, hogy ilyen kárenyhítési törvény a magyar agrárgazdaság számára szükséges-e avagy nem, mert egyértelmű a válasz, hogy igen, szükség van erre. És szükség van erre elsősorban a gazdálkodók érdekében, de a gazdálkodóknak ebben irányt is kell mutatni, és az elmúlt sok-sok év alatt több alkalommal törvényi, jogi lehetőség is megvolt az úgynevezett nonprofit biztosítási egyesületek alakítására. Látjuk, hogy ennek is mi volt az eredménye. Ha pedig ez volt, akkor most már az elkövetkezendő időkben nem hisszük, nem gondoljuk, hogy erre várni kellene.

Alapvetően néhány koncepcionális változás is van a beterjesztett törvényjavaslatban. Az egyik, amit a gazdák és az érdekeltek szintén figyelemmel kísérnek és a figyelem középpontjában van, az, hogy a beterjesztett törvényjavaslat szerint a kárenyhítési hozzájárulás mértéke csökken. A kárenyhítési hozzájárulás mértéke alapvetően a beterjesztett javaslat szerint is azért csökkenhet, mert a számítások azt mutatják, hogy az érintett kört - amit a javaslat tartalmaz - is figyelembe véve, nagy valószínűséggel nagyobb kárenyhítési alap képződhet.

Szintén egy új eleme a beterjesztett törvényjavaslatnak, hogy kötelező jelleggel írja elő bizonyos kivétellel - és az őstermelői kategóriára vonatkozik a kivétel -, valamint az is, hogy a meg nem fizetett kárenyhítési hozzájárulás adók módjára behajtható, azaz megteremti annak a rendszerét, hogy ez a kárenyhítési hozzájárulás megfizetésre kerüljön. Az eddigi vitában, ami természetesen a bizottsági vitára korlátozódik, a felvetésekben valóban, azt gondolom, van több olyan dolog, amit érdemes végiggondolni.

Azon túlságosan sokáig talán nem kellene meditálnunk, ami a kötelező jellegéből fakad, tehát ebből a változásból, ugyanakkor azt én is meggondolásra javaslom, hogy valóban szélesíthető lenne-e ez a kör. Ugye, itt többféle megfogalmazás és javaslat is elhangzott, és nyilván a módosító javaslatokban is fog majd szerepelni. E tekintetben azt gondoljuk, hogy lehetne ezt szélesíteni.

Aki Magyarországon területalapú támogatásra jogosult az európai uniós szabályok alapján, azt gondoljuk, hogyha ez a kör lenne az alanya ennek a kárenyhítési törvényjavaslatnak, az még további szélesítést jelent. Mert azt szeretném előrevetíteni vagy prognosztizálni, hogy bizony azokban az esetekben, amikor, nem a legkisebb méretet mondom, de az 1 hektár gyümölcsössel rendelkező gazdálkodónak ilyen komoly fagykár éri a termését - reméljük, nem minden évben vagy minden harmadik évben fog előfordulni -, az 1 hektáros almatermelő gazdának is komoly kára keletkezik abban az esetben, abban a nagyságrendben, amikor ez előáll, és bizony az államhoz fog fordulni, hogy segítsenek rajta.

(21.00)

Éppen ezért talán indokolt lehet a kiterjesztése. Végig kell gondolni ennek a nagyságrendjét. Számomra ez egy elfogadható elgondolás, hogy aki területalapú támogatást vesz igénybe az európai uniós szabályok szerint, az legyen ennek alanya.

A hozzájárulás adók módjára történő behajtására nyilván a szabályokat meg kell alkotni, amelyek tartalmazzák ezt. Van ennek olyan része, amit egyes képviselők túlságosan bürokratikusnak ítélnek. Bár azt azért hozzá kell tegyem, hogy végül is ennek a jognak az érvényesítése érdekében jogilag ezt azért össze kell rakni, hogy ne legyen később aggályos.

A hozzájárulás megfizetésében talán lehetnénk egy kicsit rugalmasabbak, még a törvényjavaslatban is. A kimondott banki átutalást én kiterjeszteném a postai átutalásra is mint lehetőséget, mert azt szintén tudjuk, hogy azért vannak olyan agrárgazdasági szereplők, akik alanyai mind a törvényjavaslatnak, mind a felmerült módosítások esetén is, és nagy valószínűséggel ők ezt a módszert tudnák inkább alkalmazni.

Véleményem szerint a javaslat összességében korrekt, szakmailag jól körülhatárolt, megalapozott, és mindezekkel együtt, ha ezeket a jelzőket már oda tudjuk rakni, akkor azt gondoljuk, hogy egy módosító indítványokkal összerakott kárenyhítési törvény elfogadhatóvá válik a parlament számára.

A 2008. évben nem volt kár. Nyilván már valamilyen kis hozzájárulás és állami befizetés ebben az alapban felhalmozódik. Nagyon fontos lenne, hogy 2009-ben ez tovább tudjon növekedni, mert azért ha megnézzük az elmúlt ötéves átlagot, akkor bizony ritkán fordult az elő, hogy két egymást követő évben valamilyen nem biztosítható elemi kár, ha nem is nagy, országos kiterjedéssel, de lokálisan ne okozott volna komoly gondokat.

Ami az eljárásoknak, a kármegállapításnak a bürokráciájára vonatkozik, arra nyilván látom én a javaslatban, hogy a korábbi tapasztalatokat figyelembe véve vannak módosítások. Mindazok, akik további módosítást ebben sürgetnének, javaslom, hogy azt gondolják végig, gondoljuk végig, hogy a hozamérték-csökkenés megállapításának azért vannak biológiai időintervallumai is, amiket muszáj figyelembe venni. Éppen ezért, mondjuk, egy komoly fagykár bekövetkezte esetén, aminek az első jeleit gyümölcsösben vagy szántföldön is lehet érzékelni, azt azért meg kell várni, amíg valóban azon a táblán, területen, abban a gazdaságban a hozamérték-csökkenés megállapítható. Ez azért hónapokat vesz igénybe, még egyszer mondom, nem a bürokrácia miatt, hanem a biológia természeténél fogva.

A javaslatnak talán még egy elemével hadd foglalkozzam: a kárenyhítési törvény akkor lehet sikeres, ha ezeknek a szabályoknak a gazdálkodók nem a kötelező jellegét fogják erősíteni, és nem egy kényszernek fogják tekinteni, hanem valóban azon öngondoskodás lehetőségének, amelynek eredményeképpen nem teljes mértékben ő felel, ő viseli a bekövetkezett kárt, hanem ebben ugyanolyan mértékben az állami költségvetés mindenkor partner.

Azt javaslom, hogy ha ebben egyetértés van, akkor a szóhasználatokban próbáljunk egy kicsit változtatni, mert annyira nem szabad azért leegyszerűsíteni, hogy ha ez kötelező, akkor már nem is jó.

Természetesen azt gondolom, hogy az alapként beterjesztett törvényjavaslat is elfogadható, de azt világosan kell látni, hogy a kárenyhítési törvény alanyai nincsenek kiszélesítve a területalapú támogatást igénybe vevőkre. Akkor biztos, hogy hiába van kárenyhítési törvényünk, vagy lesz kárenyhítési törvényünk, ami még működőképes is lesz, azok problémáival is kell majd valamit kezdeni, akik nem lesznek az alanyai ennek a kárenyhítési törvénynek.

A képviselőtársaimnak azt javasolnám, hogy ott, ahol úgy látják, hogy megfogalmazásban egyszerűsíteni kell, tartalmilag is akarnak változtatni, ott módosító indítványokat adjunk ehhez be. Ezeket a módosító indítványokat pedig megtárgyalva, leegyeztetve, azt gondolom, hogy egy korrekt, ugyanakkor jövőbe mutató kárenyhítési törvénye lehet Magyarországnak.

Köszönöm szépen a figyelmüket, és a törvény elfogadását javaslom. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Velkey Gábor, a szabad demokraták képviselője lesz a következő hozzászóló.

VELKEY GÁBOR (SZDSZ): Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nagyon egyetértek mindazokkal, akik azzal kezdték a hozzászólásukat, hogy a 2007 elején létrehozott rendszer valóban sok működési problémát mutat - ez tagadhatatlan -, és a működési problémák legfontosabb oka a rendszerbe belépő termelők száma, vagyis a termelők távolmaradása az elsődleges ok.

Adatokat is ismerünk ezzel kapcsolatban, 5 százalék körüli legfeljebb a csatlakozó termelők aránya. Ha a szántóterületet nézzük, az 10 százalék alatti, ha az ültetvényeket nézzük, akkor 40 százalék körüli. Különben az 5 százalék, a 10 és a 40 százalék adata azt mutatja, hogy az üzemszerűen termelők nagyobb arányban csatlakoztak a rendszerhez. Nyilván ez összefügg azzal, hogy nagyobb kockázatot jelent az ő esetükben az elemi kár.

Azt is tudjuk, a bizottsági ülésen elhangzott, hogy az ez évben a jelenleg működő rendszerből 300 millió forint körüli bevétel származik, miközben egy fagykár esetén több tízmilliárd forint a kár, aszálykár esetén meg sok tízmilliárd forint a kár, vagyis hatalmas eltérés van a befolyt összegek és az enyhíteni kívánt kár nagysága között. Igazából a rendszer működésképtelenségét ez a tény okozza, ezzel a ténnyel kellett valamit kezdeni. Én helyesnek gondolom, hogy elénk került ez a javaslat, és helyesnek gondolom, hogy végignézzük, hogy hogyan lehet a felmerült problémákon, gyakorlaton változtatni.

Valóban az egyik alapvető kérdés a felelős gondolkodás ügye, ki a felelős az adott termelőt érintő agrárkárért, kit ér igazából a kár. Azt gondolom, hogy az elsődleges érintett az ügyben egyértelműen a termelő, tehát a termelő szemléletén múlik, hogy ő a saját termelésével kapcsolatos felelősségét átérzi-e, felkészül-e arra, hogy bekövetkezhet egy kár, és ő mit tesz az öngondoskodás értelmében, a kár elkerülése érdekében.

Egyetértek Czerván Györggyel, aki elmondta, hogy az állam felelőssége, vagyis nem is államot szeretnék mondani: a közösség felelőssége sem mellékes, mert az élelmiszer biztosítása egy fontos cél, és nagyon nem mellékes társadalmi szempontból, hogy az előállított mezőgazdasági termék, ami élelmiszer-alapanyag, milyen áron állítódik elő, és a fogyasztót milyen áron fogja terhelni az alapélelmiszerhez való hozzájutás. Mégis azt gondolom, hogy a felelősség sokkal inkább jelenik meg a termelőnél, de tagadhatatlan a társadalmi közösség, másképpen fogalmazva: az állam felelőssége is.

A tapasztalat azt mutatja, hogy minél nagyobb egy termelő, minél nagyobb volumenben termel, minél professzionálisabban termel, annál felelősebben gondolkodik, és annál inkább néz előre, annál inkább gondolkodik, tervez hosszabb távon.

(21.10)

Én azt gondolom, hogy ez egy természetes jelenség, és nyilván ebben a körben jelenik meg a piaci típusú biztosítókkal kapcsolatos kezdeményezés is, ha a károk mérséklésére gondolnak a termelők.

A biztosítás akkor működik jól, ha nagy a kockázatközösség, és nagy pénzalap halmozódik fel. Én azt gondolom, hogy a továbblépés irányát vizsgálva is ezekre a kérdésekre kell koncentrálni: kit érintsen? Milyen nagyságú kört érintsen? Kötelező? Önkéntes? Mekkora legyen a díjfizetés? Ezek azok, amelyek behatárolják az alapkérdéseket.

Én is több esetben dilemmákról tudok beszámolni. Azzal, ahogy a jogszabály fogalmaz, tehát hogy kötelező legyen a gazdálkodó szervezetek és egyéni vállalkozók esetében, a saját magam véleménye szerint azonosulni lehet. Ez egy helyes és jó kezdeményezés. Ugyanakkor a jogszabály egyértelműen rögzíti azt a kört, akit ezek alatt a szereplők alatt ért, és itt is elhangzott már, hogy a definíció szerint a kis- és közepes vállalkozások kerülnek ebbe bele. Ez azt jelenti, hogy a 250 fő alatti foglalkoztatók, illetve EU-jogszabály szerint 50 millió éves árbevétel alatti egységek, ami viszonylag nagy árbevétel, de én azt gondolom, első számú kérdés és dilemma, hogy lehet és szükséges-e felfelé bővíteni a kört. Meggyőződésem szerint igen. (Gőgös Zoltán: Nem lehet. Uniós szabály.) Ha nem lehet - én nem néztem, nem láttam a szabályban -, azt gondolom, hogy egy alapvető kérdés a felfelé bővítés lehetőségét megvizsgálni, tudniillik ezzel a begyűjtött vagy az összeadható bevétel nagysága, a káralap növekedhet. A kör tágítása a kis- és középvállalkozáson kívül az összes gazdálkodó szervezet, jogi személyiséggel rendelkező és nem rendelkező szervezet esetében, ha bővít, akkor a felfelé bővítés következménye a nagyobb bevétel lehet.

Felmerül a kérdés - Demendi László is elmondta -, hogy lehet-e lefelé bővíteni. Az önkéntesség az őstermelők esetén megfogalmazott irányelv. Én nem gondolom, hogy helyes lenne lefelé bővíteni a kört. Úgy gondolom, hogy a program sikeressége az érintett termelők hozzáállásától függ. Az előző gyakorlat problematikussága éppen abban jelentkezett, hogy a bekövetkezett károk enyhítése az állam oldaláról mindenképpen bekövetkezett, függetlenül attól, hogy az érintett személy részt vett-e a kockázatközösségben vagy nem vett részt. Innentől kezdve fordított motivációt ért el az állam: ha valaki nem fizetett, akkor is megkapta a támogatást. Ez egy problematikus ügy.

Én azt gondolom tehát, hogy az ügy úgy működhet rendesen, ha megtartjuk az önkéntességet, de nagyon egyértelművé tesszük, hogy aki a rendszerbe nem kapcsolódik be, nem részesül kárenyhítési támogatásban. Mindig a kockázatközösség által felhalmozott összforrás elején merülhetnek fel azok a problémák, hogy ha nagyobb a kár, akkor miből fizetjük ki. Én úgy gondolom, hogy itt érdemben megjelenik az állam felelőssége.

Ha az első évben, amikor még kevés forrás gyűlt össze a kockázatalapban, nagyobb kár következik, az államnak nem csökkenteni kell az egy károsultra jutó kifizetés összegét - mint ahogy itt a szabályban megmarad -, hanem éppen azért, hogy a motiváció ne csökkenjen, abban az időben hozzá kell tenni még pluszforrásokat, azért, hogy ne beszélje le a károsultakat vagy az esetleg károsultakat arról, hogy bekapcsolódjanak a rendszerbe. Ez egy nagyon fontos elem, mert úgy gondolom, csak akkor fog működni ez a rendszer, csak akkor készülhetünk fel arra, hogy hosszabb időegység alatt, remélhetőleg kármentes időegység alatt nagyobb alap halmozódhat fel, amiből aztán a károkat kezelni lehet, ha egyértelmű és tiszta motiváció van a termelők oldaláról ott, ahol az önkéntes befizetés határozódik meg.

Az önkéntességet azért is tartom nagyon fontosnak az őstermelők esetében, mert ha ez nem így fogalmazódik meg, akkor az adóként való megítélése az ügynek szélesebb körben terjed, és ez nagyon rosszízű ellenérzést vált ki az emberekben, amit nem erősíteni kéne, hanem éppen hogy enyhíteni kéne. Meggyőződésem szerint ezért van kiemelt jelentősége itt is a tájékoztatásnak. Ha az emberek tudják, hogy ha csatlakoznak a rendszerhez, akkor részesülnek fognak a kárenyhítésben, ha nem csatlakoznak, akkor garantált, hogy nem fognak részesülni, akkor valóban be fognak kapcsolódni. Ha a példa nem az lesz, hogy ha az első évben bekövetkezik kár, akkor az ígért kárenyhítési támogatásnál lényegesen kisebb arányban fognak támogatást kapni, mert az állam ebben az évben a szükséges forrásokat melléteszi, akkor nem lebeszélni fogja a következő években való csatlakozásról azokat, akik az első évben nem csatlakoztak, ezért nem enyhítődött a káruk, hanem rábeszéli őket arra, hogy csatlakozzanak. Az elmúlt években fordított folyamat volt. Államtitkár úr is elmondta, hogy a nagyobb csatlakozási arányt az elmúlt évben egy már alacsonyabb csatlakozási arány követte. Ez egy rossz folyamat, nem helyes folyamat, ezen változtatni kell.

A másik dilemma, ami megfogalmazódott, és én is egyetértek vele, a termőföld fogalmának meghatározása. Nem tiszta és nem egyértelmű a dolog, így pedig nem egyértelmű, hogy mekkora kört érint, és milyen volumenű lesz a befizetés. A befizetői kör nagysága alapvetően hat vissza az összegyűjtött forrás nagyságára.

A másik tényező, ami erre visszahat, a díj nagysága. Óvnék mindenkit attól, hogy a díjat a törvényjavaslatban szereplő mértéknél feljebb emeljük. Az alacsonyabb díj a csatlakozást elsősorban az önkéntes alapon csatlakozók esetén javítja, vagy a csatlakozási kedvet növeli, a magasabb díj pedig a csatlakozási kedvet csökkenti. Egy ilyen kockázatközösség pedig akkor működhet jól, ha a létező legtöbb ember csatlakozik ahhoz.

Nem gondolom, hogy adónak kéne tekintetnünk ezt az eljárást. Ez nem azért van, mert a szóhasználatban azt mondjuk, hogy adóként behajtható, ha valaki nem fizeti be a jogszabályban előírt, kötelező hozzájárulást, hanem azért, mert egyértelműen egy elkülönített alapba kerül, vagyis nem a nagy költségvetésbe kerül, amiből az állami szolgáltatásokat ellátjuk, hanem egy elkülönített alapba kerül, amely alapból csak azok részesedhetnek, akik hozzájárultak az alap feltöltéséhez, és ez egy fontos szempont. Ezért nem adó, bár valószínűleg a következő hónapokban nagyon sokszor fog elhangozni az, hogy ez lényegében adó. Én azt gondolom, hogy ezt ezen az alapon cáfolni lehet. Saját maguk számára dobják össze az emberek a forrást. Az, hogy az állam ezt megkétszerezi, vagyis pont ugyanolyan mértékben hozzájárul, mint amennyi a befizetés, szerintem helyes és indokolt.

Az időbeli ütemezést én elfogadom. Még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy a szabályozás technikájának, illetve a kárenyhítési támogatás kifizetésének azt az elemét, amely kisebb alap esetén csökkenti a kifizetett összeget arányosan, minden termelő esetében, problematikusnak érzem, és úgy gondolom, ellentétes irányba hat, mint ahogy azt a javaslat célja megfogalmazza.

Összefoglalóan tehát azt mondhatom, hogy a kezdeményezés helyes. Az, hogy a törvény elénk került, annak a jogos felismerésnek a következménye, hogy a jelenlegi rendszer nem működik megfelelően. A megfogalmazott változtatási irányok megítélésem szerint jó irányokat mutatnak. Vannak azonban dilemmák, amelyeket a vita során még rendezni kell és rendezni lehet. Az ilyen irányú módosító javaslatokat támogatni fogjuk, és reméljük, hogy a hiányzó módosító javaslatokra közös bizottsági módosító javaslatok formájában is sor kerülhet.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Kétpercesek következnek. Paizs József képviselő úr, MSZP.

PAIZS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Egy normál hozzászólást szeretnék megalapozni egy kétpercessel. Azt gondolom, hogy a 2007. évi agrárium egyik nagyon fontos része volt a nemzeti agrárkár-enyhítési rendszer. Többen említették ezt a dátumot, 2007. év elejétől működik. Ez a jogszabály mondja ki, hogy az üzleti alapon nem biztosítható agrárkárok esetén az állam és a gazdálkodók közös kockázatvállalása alapján nyílik majd mód a károk mérséklésére.

(21.20)

Az elemi károk körébe tartozik ár-, belvíz, aszály, fagykár. A rendszer bevezetésének is egyik indoka volt, hogy az uniós szabályok szerint csak olyan módon lehet elemi károk okozta veszteséget enyhíteni, ha abban részt vesznek az érintettek is. Csak emlékeztetni szeretnék, a nemzeti agrárkár-enyhítési támogatási jogcím 500 millió forintos eredeti előirányzatot, a rendkívüli időjárás miatt a gazdálkodók által befizetett 530 milliót a kormány 5 milliárd forint többlettámogatással kiegészítette. 2007 decemberéig ennek 90 százalékát ki is fizettük. A támogatási előirányzat a termelők és az állam kölcsönös kockázat- és teherviselésen alapuló támogatási konstrukció működtetését tette lehetővé. Megjegyzem, hogy még egy ilyen lehetőség szerintem, mint a 2007. évi, nem lesz, hiszen a kassza üres. Óriási volt természetesen az érdek-képviseleti szervek nyomása is a kormányra.

A normál hozzászólásomban szeretném majd vázolni az agrármunkacsoport módosító indítványait, és a törvény elfogadásának javaslatát szeretném előterjeszteni.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm. Kettő percben Örvendi László képviselő úr következik.

ÖRVENDI LÁSZLÓ JÓZSEF (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! A kárenyhítési törvénnyel kapcsolatban Velkey Gábor képviselő úr dilemmái pont azt vetik fel, amit mi is hiányoltunk, hogy nincs egy hatástanulmány letéve az asztalra, nincs egy modellezés, ami alapján pontosan látjuk, hogy miről is van szó. Hiszen ehhez egy nagyon részletes számítást kell elvégezni, mennyi tőkealap szükséges majd a végére, de először: ki finanszírozza, a gazdálkodó és az állam milyen arányban, milyen nagyságban, mennyi az elemi károk általános átlagos összege, Magyarországon több évre visszamenően megvannak a tapasztalatok. Ezt egy részletes tanulmányban le kell tenni az asztalra, hogy lássuk, milyen helyzet alakulhat ki ennek a törvénynek a megalkotása után. Ha ezek hiányoznak, akkor a gazdálkodók egy újabb kötelező adót látnak, és hozzáteszik, hogy most már van a kárenyhítési fizetés 800 forint hektáronként, a víztársulási hozzájárulás 700-800 forint hektáronként, az őstermelők esetében vége az iparűzési moratóriumnak, 2-3 ezer forint hektáronként, és sorolhatnám, sorolhatnám. A végén nem marad egy fillér sem a termelésük után. A részletes hatástanulmánynak ezeket pontosan tartalmaznia kellene.

Nagy dilemma még az, hogy ha megalkotásra kerül a törvény, hogy lesznek majd a káresemények felmérve. Kik végzik el azt a korrekt felvételezést, és kik végzik el a korrekt elszámolást? Óriási apparátusra és nagyon megbízható apparátusra van ehhez szükség, ami a jelenlegi biztosítóknak mind rendelkezésükre áll.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Kettő percben Bagi Béla képviselő úr következik.

BAGI BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Ön az expozéjában említést tett a jobb évekről. Az a nagy baj, hogy itt jobb évek már nincsenek, mert úgy tűnik, hogy amikor sok a termés, az majdnem éppen olyan nagy baj, mintha nem lenne, hogy csak az idei évet említsem. Kicsit komolyra fordítva dolgot, magyarul: a mezőgazdaság jövedelmezősége nem nagyon teszi lehetővé, hogy tartalékot képezzünk.

Még annyit az expozéjához, hogy a statisztikai 8-10 éves jelentős elemikár-események, attól tartok, hogy a trendeket figyelve ezek össze fognak zsugorodni, ezek gyakrabban be fognak következni, tehát ez a bizonyos alap, amiről itt beszélünk, 8-10 év alatt föltöltődhetne egy érdemire, de ez előbb le fog ürülni.

Az alapvető gond az, hogy kicsi az alap. Kicsi az alap, azaz amit Velkey Gábor is mondott, a motiváció hiánya. Tehát ezen lenne érdemes elgondolkozni, hogy egy jelentősebb alapfeltöltést végrehajtani. Ezzel együtt egyetértek a törvénynek azzal az alapgondolatával, hogy az öngondoskodás elve irányába el kell menni, de ugyanakkor el kell menni a szolidaritás elve irányába. Még akkor is el kell gondolkoznunk ezen a területen, ha az államtitkár azt mondja, hogy az Európai Unió nem teszi lehetővé az úgynevezett nagyokat bevonni ebbe a körbe. Majd még szeretnék visszatérni erre a gondolatkörre.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Velkey Gábor képviselő úr következik kettő percben.

VELKEY GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm szépen. Egy dilemmát szeretnék még elmondani, mert szerintem ez egy alapvető dilemma. Nem a dilemmákat, hanem az ellenérzéseket megfogalmazók felé szeretném feltenni a kérdést, tudniillik a mostani rendszer bebizonyította, hogy nem működik. Innentől kezdve két út van előttünk, vagy semmi nem lesz, vagy pedig - ez a másik út - mindent az állam fizet úgy, hogy az öngondoskodás jelei csak korlátozottan érvényesülnek. Nem hiszem, hogy ez járható út. Vagyis azt gondolom, hogy az összes, ebben a jogszabályban benne levő dilemmáról gondolkodnunk kell, és kell alkotnunk egy olyan szabályt, amelyik ezeket a problémákat kezeli; most nem tökéletesen kezeli, de ebbe az irányba kell menni. Nem tudok más alternatívát. Az szerintem senkinek nem lehet elfogadható alternatíva, hogy nem nő a kockázatközösség, nem nő a bevétel, a kockázatközösség önmagában felelősséget is jelent a termelők számára, másrészt pedig szolidaritást is jelent, mert hisz akit nem ért kár, az befizetett, de abban az évben nem kap vissza semmit.

Úgy gondolom tehát, hogy ez a legalapvetőbb dilemma, ha semmit nem csinálunk, a rendszer ránk omlik, az államtól pedig nem várható el, hogy az adófizetők pénzéből mindent korlátok nélkül minden érintett számára garantáltan, aki felelősséget a saját ügyeiért sem vállal, átvállaljon vagy fizessen.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. További kétpercesek: Herbály Imre, Czerván György, Jakab István, Bagi Béla. Herbály Imre képviselő úré a szó.

HERBÁLY IMRE (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Sokáig nem hittem a klímaváltozásban. Hittem a Bibliából és a szüleimtől tanult hét szűk esztendő elméletében. Ez nem nagy baj. A baj az, hogy a magyar gazdák sem hisznek, és úgy látom, itt többen vagyunk olyanok, akik még most sem hiszik el igazán, hogy itt bizony komoly változások következhetnek be, olyan szélsőségek, aminek a hatásaira föl kell készülnünk. Magam 2006-ban nagyon keményen védtem ezt az agrárkár-enyhítési programot. Bebizonyosodott, hogy túl kevés volt a jelentkező, túl alacsony volt az összeg, és igazat adok Velkey képviselőtársamnak abban, hogy hiba volt az, hogy azoknak is újra megnyitottuk a lehetőséget, és a hangos szóra bizony adtunk támogatást. Igenis, egyértelműsíteni kell, hogy csak azok kaphatnak támogatást ezután, kárenyhítést pontosabban, akik ebben a rendszerben részt vesznek.

Kedves Képviselőtársaim! Persze lehet, meg kell is követelni a hatástanulmányt, de fejben is el lehet végezni egy olyan számítást, hogy mit jelent 800 forintjával, 2000 forintjával a kárenyhítési alap létrehozása. Nem elég; több kellene, de erre majd később visszatérek.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Kettő percben Czerván György képviselő úr következik.

CZERVÁN GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Én azzal kezdtem a kisebbségi véleményt, hogy mi az, amivel egyetértünk, és ebben benne volt az, hogy szükség van a rendszerre. A dilemma nem ott van, nem ott van a határvonal, hogy legyen vagy ne legyen. 2006-ban úgy emlékszem, hogy tartózkodtunk, mert néhány dologban nem értettünk egyet. Tehát nem voltunk ellene, meg most sem vagyunk helyből ellene.

(21.30)

Csak meg kellene találni azt a határvonalat, amit többféleképpen meg lehet fogalmazni, hogy az állam és a társadalmi szolidaritás, illetve az öngondoskodás között hol legyen a határvonal, illetve amit én még hozzátennék, amit két éve is elmondtam, hogy a profitorientált biztosítók is az állam mellett valamilyen módon beszállhatnának. Az egy más dolog, hogy adminisztrációs eszközökkel hogyan lehet érvényesíteni azt, hogy ne érvényesítsék a támogatásokat a díjaikban úgy, mint annak idején a gépberuházásoknál a szállítók. Szerintem ezt keressük, ezen problémázunk, hogy ez a dolog hol legyen.

A másik pedig - ugyanúgy, mint az előző napirendi pontnál, szándékosan nem szóltam hozzá, mert csak ismételtem volna valakit - a tájékoztatás, hogy ez most adó vagy nem adó, vagy hozzájárulás. Az egyszerű ember ezt akkor is úgy fogja fel - sokan faluhelyen élünk -, hogy ha egyszer kötelező, akkor az adó is. Végül is egyáltalán nem érdekli, hogy ennek éppen mi a neve, és esetleg milyen alapból kaphat vissza. Megszondáztam a választókerületemben az embereket - egyébként meglepő módon az állattenyésztők voltak leginkább azok, akik azt mondták, hogy neki gyepje van vagy esetleg van egy kis szántó, és azt mondta, hogy ő azért nem fog ilyen különböző díjakat fizetni, hogy a nem tudom én, milyen megyei gyümölcstermelőknek a kárát... Ezt most halál komolyan mondom, én is meglepődtem rajta. Tehát a kommunikáció vagy a tájékoztatás igénye legalább olyan komoly dolog, mint az előző napirendnél volt, hogy legyenek tisztában az érintettek azzal, hogy miről szól a történet.

Amit Demendi képviselőtársam mondott a befizetés határidejéről, azzal egyetértek, hogy a feladás számítson. Sőt én a június 30-án még változtatnék (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), mert a bevételek a mezőgazdaságban később jönnek általában, mint június 30-a.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő percben Jakab István képviselő úr következik.

JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, egy folyamatot ától zéig végig kell kísérni. Végig kell gondolni, és utána részletesen kidolgozni, bemutatni. Itt most nem arról van szó, hogy elképzelünk valamit, és akkor egy ország pedig ugrik rá. Nem erről szól a történet.

Egy: egy törvény megbukott. Nagyon sajnálom, hogy Velkey képviselőtársam úgy látja ezt a helyzetet, hogy igen, nem kellett volna megnyitni, nem kellett volna azoknak adni. Herbály képviselőtársam ugyanezen a véleményen van. Nem igaz! Kedves képviselőtársaim, nem igaz! Az egy természeti katasztrófa volt. Nagyon sajnálom, hogy így látjátok. Ezzel nem lehet a szolidaritást erősíteni! Az egy különleges helyzet volt. Elmondtuk akkor ezerszer. Nem a saját elvem akarom védeni. Ez a törvény megbukott, ehelyett egy újat kell csinálni. Hogy most semmit nem változtatunk azon kívül, hogy az összeg nagyságában, mondjuk, lesz valami kis eltérés, hogy felülről nyitott a rendszer, és ugyanannyit tesz hozzá az állam vagy a kormány, mint amennyit a termelők befizetnek, részben kötelező lesz, részben nem... - uraim, végiggondoltuk, megnéztük, hogyan működnek ezek Nyugat-Európában? Megnéztük, hogy annyira hivatkozunk Nyugat-Európára, a régi uniós tagállamokra, mindent át akarunk venni, miért nem vesszük ezt is át? Vegyük át! De akkor alapjaiban nézzük meg (Gőgös Zoltán: Ilyen nincs!), hogyan csinálják a franciák, a dánok vagy a hollandok. Meg kellene próbálni, meg kellene vizsgálni.

A következő szempont talán még az üzleti biztosító. Uraim! Szóba állt valaki velük? Megnézte valaki, hogy van üzleti biztosító, nonprofit biztosítóegyesületek, kárenyhítési rendszer, és a kollégáim a többit még felsorolták.

Kedves Képviselőtársaim! Nem kellene, mielőtt egy törvény idejön a parlament elé, talán alapjaiban leülni, végiggondolni érdemben, elkészíteni az egészet, és utána kezdünk el róla vitatkozni?

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm. További három kétperces következik. Bagi Béla következik.

BAGI BÉLA (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Azt hiszem, az nem dilemma, hogy legyen vagy ne legyen. Kell lenni. Azt hiszem, ma este tovább erről nem is érdemes szót ejteni. Szeretnék visszakanyarodni a szolidaritás elvére, és hogy a legnagyobbak állítólag nem léphetnek be EU-direktíva szerint.

Magyarországon úgy alakult ki a birtokszerkezet, hogy jelentős nagyüzemi birtokmennyiség van. Ha a használt területeket nézzük, akkor kiugróan. Megint egy példa, hogy az EU rendszerét, szisztémáját nem ránk találták ki, tehát már megint ellentmondásba keveredtünk. De én továbbra is szeretném megvizsgálni ennek a lehetőségét, mert pont ezeket a nagyüzemeket - és elsősorban szántóföldi gazdaságokról van szó, és ma azt kell mondjuk, hogy ezek a leginkább profitábilis tevékenységek -, pont ezeket hagyjuk ki belőle. Ha mi az alapot szeretnénk feltölteni, plusz még a szolidaritás elvéről is beszélünk, emellett elmenni nem lehet. Meggyőződésem szerint enélkül ez továbbra is írott malaszt és hiú ábránd lesz, és nagy ellenállásba fog ütközni.

Nekem hiányérzetem van, hogy ez a kárenyhítési rendszer elsősorban főleg a szántóföldi és a gyümölcs- és szőlőtermelőkre koncentrál. Hiányérzetem az extenzív állattenyésztők esetében van, akik extenzív gyepen dolgoznak, és bizony közvetetten nagyon súlyos kár érheti őket. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Herbály Imre képviselő úr kétpercese következik.

HERBÁLY IMRE (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én egyetértek e törvénytervezet filozófiájával. Úgy gondolom, hogy meg kell próbálni ezt az utat is. Annál is inkább egyetértek vele, mert ha az elemi károk esetében látja a magyar társadalom többsége, hogy a magyar gazdák is akarnak tenni valamit azért, hogy a káruk enyhüljön, akkor jobban elfogadják azt, hogy a magyar állami költségvetés is betesz ebbe a kasszába.

Még a vidéken élő emberek sem értik akkor, amikor a gazdatársaik bajban vannak, hogy milyen alapon kapnak ők támogatásokat. Csak azért, mert kimennek az utcára? (Dr. Medgyasszay László: Enni akarnak.) Nem értik a kereskedők, nem értik a kisiparosok, hogy ők miért nem kapnak támogatást, ha kár éri őket. Őket is érheti. (Dr. Medgyasszay László: Megmagyarázzák.) Köszönöm szépen, képviselő úr, a magyarázatot. Én most éppen azt csinálom, hogy elmagyarázom, hogy miért fontos ez az agrárkár-enyhítési dolog.

Azt gondolom, hogy ha azt akarjuk, hogy a magyar társadalom szolidáris legyen a gazdatársadalommal, akkor egymással is nagyobb szolidaritást kell vállalnunk. Csak szeretném mondani, hogy a 200 fő feletti nagyüzemek is tudnának, tudnak segíteni egymáson, ha akarnak. Nem szeretnék emlékeztetni, de mégis emlékeztetnem kell a régmúlt KTA-ra, a Kölcsönös Támogatási Alapra. Ezt megcsinálhatják ők is. Egyébként pedig azt gondolom, egyelőre nem az ő problémájuk a legnagyobb problémánk.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Továbbra is három kétperces következik, elsőként Velkey Gábor képviselő úr.

VELKEY GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm szépen. Nem szeretném, ha félreértést okozna a hozzászólásom. Jakab Istvánnak mondom, csak hogy tiszta legyen. Én nem azt mondtam, hogy nem kellett volna adni, hanem azt mondtam, hogy annak következtében, hogy azok, akik nem kapcsolódtak hozzá, és mégis kaptak, lett az az eredmény, hogy a csatlakozási kedv nem növekedett, hanem csökkent.

Rá kell nevelni az embereket arra, hogy érdemes nekik csatlakozni. Lehet, hogy az első évben ezt nem lehetett, csak szeretném, ha tiszta lenne. Ez egy következmény, mert az állam szolidárisan és az emberek, termelők problémáit átérezve adott. És ahelyett, hogy ennek az lett volna a következménye, hogy még többen csatlakoznak, éppen hogy nem csatlakoztak. Én arról beszélek, hogy a jövőben kell nagyon keményen odafigyelni a tájékoztatásra, mert ha nincs tájékoztatás, ez a folyamat gyorsulhat. Oda kell figyelni a tájékoztatásra, az információadásra. Azt is mondtam - ugye -, hogy ha az első évben bekövetkezik egy érdemi kár, és az alap még nem gyűlt föl, akkor az állam nagyobb arányban - úgy, mint akkor - nyúljon bele a zsebébe, fizessen, de csak azoknak, akik csatlakoztak, és a következő évben csatlakozni fognak azok is, akik nem csatlakoztak, és ezért nem kaphattak kárenyhítést. Azt gondolom, hogy az érdekeltség megteremtése az az út, amin járni lehet, és ami azt eredményezheti, hogy nagyobb lesz a csatlakozási kedv. Ebbe az irányba kell mennünk.

Czerván képviselő úrnak mondom, hogy én teljesen egyetértenék azzal a technikával, hogy a profitorientált biztosítókat bevegyük, de a profitorientált biztosítók azért nem kötnek az elemi károkra biztosítást, mert kiszámíthatatlan számukra az ezzel kapcsolatos kockázat... (Czerván György: Aszályra!) Aszályra - így van!

(21.40)

Kiszámíthatatlan, és ebből adódóan ilyen felelősséget nem vállalhatnak, nem vállalnak, ezért nem várható, hogy bekapcsolódnának ebbe. Úgy gondolom ellenben, hogy a profitorientált biztosítók szerepe a kiegészítő biztosításokban ebben a körben is érvényes. Itt az a kérdés, hogy a kár milyen arányáig megyünk el, mert odaérhet a kiegészítő biztosítás a profitorientált cégeknek.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Négy kétperces a monitoron. Örvendi László József képviselő úr!

ÖRVENDI LÁSZLÓ JÓZSEF (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Kapcsolódva ahhoz a dilemmához, hogy kik legyenek a kötelezettjei ennek a biztosítási rendszernek, egyáltalán nem tudom elfogadni azt, hogy a nagyvállalkozásoknak nem lesz kötelességük a rendszerbe belépni. Miért van ez, hogy megint a nagyokat kivesszük? (Demendi László: Nem így van.) Miért van az, hogy ha kötelező jellegűen vesszük az önkéntes biztosítást - vagy nem is tudom, most már kötelező biztosításnak mondom ezt a kárenyhítési rendszert -, akkor ebből a nagyüzemek, a nagyvállalkozások miért esnek ki? (Demendi László: Nem esnek ki.) Nekik lehet a biztosítórendszerrel biztosítást kötni? Ebben a rendszerben nem lehet? Tegyük bele a törvénybe, hogy legyen!

A másik dolog, az őstermelőkkel kapcsolatban: amikor a mezőgazdasági bizottságban tárgyaltuk az őstermelők önkéntességét, akkor bizony a kormányzati előadó olyan megjegyzést tett, ami szöget ütött a fejembe, hogy majd aki nem csatlakozik a rendszerhez, az majd nem kap támogatást. Milyen támogatást nem kap?

Nehogy úgy járjunk már, mint a 2006-os történelmi bázis megállapításnál, hogy majd utólag megtudja az őstermelő! Ha valami szankció jár azért, hogy az őstermelők nem csatlakoznak ehhez a rendszerhez, akkor írjuk le, hogy milyen szankciókkal fog szembekerülni, hogy számítson erre az őstermelő! Úgyhogy a tagokat, az önkéntességet és a kötelezőséget így gondolom.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Soron kívüli kétperces, Gőgös Zoltán államtitkár úr!

GŐGÖS ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Azért kértem szót, elnök úr, nem terveztem, de most már szeretném leállítani ezt a dilemmázást egy ügyben.

Az Európai Unió csak a de minimis szabályok alá tartozó kis- és középvállalatok esetében engedi meg az ilyen típusú alapok működtetését.

Képviselő úr, mielőtt a fóbiája növekedne a nagyvállalatokkal szemben, hogyan szedjek én be olyanoktól pénzt, akik nem kaphatnak ebből vissza? Milyen alapon fizettessek be ide esetenként több tízmillió forintot? Mert az a 800 forint hektáronként is lehet tízmilliós tétel, és nem kaphat belőle vissza, mert tilos, az őstermelő meg ebből marad ki, ha nem száll bele; nem a támogatásból, hanem a kárenyhítésből.

Egyébként annyit még szeretnék mondani, mert úgy látom, hogy sokan nem értik, hogy miről van szó: képviselőtársaim, ha most ebben az agrárszakma nem áll össze, ezt a törvényjavaslatot nagyon szívesen visszavonatja a Pénzügyminisztérium. Ugyanis ebben a helyzetben 3 milliárd forintot minimum be kell hogy rakjon a kasszába. És azért szeretném mondani, ha a de minimis szabályok mentén dolgoznánk, mert egyébként meg abból adhatunk pénzt ilyen esetre, mint ahogy most is adtunk, még utólag is az almásoknak, még az idén is a tavalyi fagykár kapcsán. Úgyhogy eljutottunk a 7 milliárdig, képviselőtársaim, ebből 6,5 volt az állami támogatás. Ez 7500 euró/3 év egy üzemre, ki lehet számolni, hogy ez mekkora kis összeg. A másik, hogy nemzeti szinten maximum 44 millió euró, háromévente. Ez nem több, mint tízmilliárd forint, háromévente, országosan. Ebből az alapból minimum 15 képződik.

Úgyhogy nagyon kérném a képviselőtársaimat, mielőtt abba az irányba megyünk el, hogy már megint ez a szemét kormány megsarcolja a parasztokat, ha ebben nem fogunk össze, ebből nem lesz semmi. De utána ne álljanak oda az út szélére, hogy tüntessenek, hogy az adófizetők meg fizessék ki a kárukat! (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Kettő percben Jakab István képviselő úr.

JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Kedves államtitkár úr, jókor nyomtam gombot. Itt nem arról szól a történet, hogy minden el van utasítva. Itt arról szól a történet - még egyszer szeretném lerögzíteni -, hogy egy átgondolatlan törvény áterőszakolásra került a parlamenten... (Demendi László: A bizottsági ülésen.), majd azt követően ismételten úgy kerül vissza egy javítottnak nevezett változat, hogy még mindig nem tartjuk kellően végiggondoltnak. Erről szól a történet, és nem többről.

És ha kérdés van, ha felvetődik, ha van olyan észrevétel, amit igenis mi úgy gondoljuk, hogy mielőtt megszületik a törvény, mert harmadjára már nem szeretnénk alászaladni... - engedtessék meg, a parlamentben a kártörvény általános vitáján vagyunk. Tehát azt gondolom, hogy a felvetések jogosak.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. A további három kétperces előtt Gőgös Zoltán államtitkár úr soron kívül.

GŐGÖS ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Még egyszer mondom, lehet sok mindenen dilemmázni, képviselő úr, mert lehet úgy uniós példákat hozni, hogy nem tudja igazolni. Ugyanis egy kezemen meg tudom számolni, hogy Európa országaiban hol van valami ehhez hasonló, de nem ekkora állami szerepvállalással működő rendszer. Úgyhogy erre nem kellene hivatkozni.

A másik, amit nem mondtam el az előbb, de szeretném elmondani, így majd a zárszó rövidebb lesz nyilván: Czerván képviselőtársamnak mondanám, hogy az Európai Unió most dönt valóban arról, hogy lehet majd üzleti biztosításokhoz támogatást adni, 50 százalékot, mondjuk, a hektáronként 40 ezer forintos fagykárbiztosításhoz. Egyébként arra lehet kötni, úgyhogy szerencsénk van, hogy például ezt nem lőtte ki ebből a rendszerből az Európai Unió. A jégkárt kilőtte egyértelműen, kilőtte az aszályt, mert az is felmerült, mert az meg olyan típusú elemi kárnak minősül, amit egy... Nem az aszályt, bocsánat, az árvizet, mert az meg katasztrófahelyzetnek minősül. A belvíz nem katasztrófahelyzet, tehát ezért hagyta benne, mikor ugye, felmerült, hogy miért van belvíz, miért nincs mondjuk, árvíz.

Tehát úgy gondolom, ez a törvény alaposan átgondolt, és egyébként nyilván a képviselőtársaimnak a régiért sem kellett felelősséget vállalni, mert nem tettek meg azért semmit, hogy ebbe belépjenek, ez az egyik. Nem támogatták a törvényt, nyilván ez azt is jelentette, hogy nem volt igazán érdekük, hogy ez működjön. Mert azért, hogyha ebbe a teljes szakma beáll, és azt mondja, hogy emberek, mindenki a saját csapatával, ezt csináljuk meg, akkor lehet, hogy most nem lenne itt a módosítás, mert akkor összejött volna az önkéntes alapból is annyi, amennyi kellett volna a kárenyhítéshez.

És még egyet hadd mondjak, és ezt Velkey képviselőtársamnak mondom, lehet azt mondani, hogy ne legyen visszaosztási ráta, és hogy a kormány akkor álljon helyt, de ha nincs ilyen törvény, akkor tavaly sem tudott volna helytállni. Mert ez az egy szem lehetőségünk volt arra, hogy jégkárt... És itt mondom, képviselőtársam, mikor mondta, hogy volt egy elhibázott, átgondolatlan törvény, ha ez nem lett volna, akármilyen elhibázott volt, egy fillért nem tudtunk volna adni fagykártámogatásra. Tehát amikor ilyeneket mondunk, akkor először gondolkodjunk egy picit! Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Öt kétperces jelentkező van. Bagi Béla képviselő úr!

BAGI BÉLA (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! - illetve először is Herbály Imre. Szóval, én nem a nagyok miatt aggódom, és nem akarom folytatni ezt a nagy dilemmát. Hogyha ez így van, akkor mi pechesek vagyunk, mert igen jelentős arányban képviseltetik magukat a magyar mezőgazdaságban. (Gőgös Zoltán: 20 darab ilyen cég van.) Darabra. De hektárban és értékben már egészen másképp néz ki a helyzet. (Gőgös Zoltán: Százezer hektár, 5 millió.) Tehát ezek éppen lehettek volna befizetők is. (Gőgös Zoltán: Az igaz.)

De a lényeg az, amiről itt többen említést tettek, a motiváció. Ez nem kizárólag az információ hiányán múlik, nem elvitatva, hogy az sem volt elegendő, de higgyék el, hogyha van egy jó hír, egy forráslehetőség, egy jó döntés, az is futótűzszerűen el tud terjedni.

Tehát azon kellene gondolkodnunk, hogy hogyan érdekeltté tenni. Az a fenyegetettség, hogy akkor ő nem fog kapni semmit, úgy tűnik, ez nem eléggé hatásos. Hogyha az indulásnál az állam már előre több pénzt - mondjuk, ennek a kétszeresét - betenne, amit úgy tudom, semmi sem tilt, ez már lehet egy motiváló tényező. Aki be akar lépni, látja, hogy komoly a helyzet, tehát itt érdemleges kártérítésre is számot tarthat. Mert akik részesedtek ebből a kártérítésből annak idején, legjobb esetben a befizetett pénzüket kapták vissza. Én most nem a kiegészítős almásokra gondolok, hanem mondjuk, egy alföldi gazdaságra. Hát ez nem igazán motiváló tényező, hogy a befizetett biztosítási díját kapja meg, a kárához pedig egy fillér sem jutott.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Herbály Imre képviselő úr kétpercese következik.

(21.50)

HERBÁLY IMRE (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ezt a vitát meg lehet nyerni, hogy átgondolt-e a törvény vagy nem átgondolt. Nincs olyan törvény szerintem, amely mindenki számára megfelelően átgondolt, mert mindig lehet valaki, aki azt mondja, hogy tovább kellene ezen gondolkodni. Sőt megint meg lehet buktatni ezt a törvényt, ha átmegy a Házon. Csak egy olyan propagandát kell kifejteni, hogy emberek, ez a csúnya állam már megint adót vet ki rátok. Csak akkor számolni kell a felelősséggel, számolni kell azzal, hogy a magyar társadalom többsége nem ért egyet azzal, hogy a mezőgazdaság, hogy ezek a parasztok már megint tüntetnek, már megint valami plusztámogatást kapnak.

Kedves Képviselőtársaim! Nekünk, politikusoknak, ráadásul azoknak, akik még érdekképviselők is vagyunk, az a felelősségünk, hogy gondoljuk át, kérdezzünk, tegyünk javaslatot, aztán egy kompromisszum mentén fogadjuk el azt a lehetőséget, amit a mai körülmények között ez a költségvetés biztosítani tud - nem kicsit, elég nagyot -, és aztán álljunk ki mellette, mert ez mindannyiunk érdeke, azoknak a parasztoknak is, akik ránk szavaztak, meg azoknak is, akik rátok szavaztak. Higgyétek el, hogy az általános vita után a módosító javaslatokat kell majd úgy összeraknunk, hogy mindenkinek megfeleljen - vagy legalábbis a többségnek - ez a törvénytervezet.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Velkey Gábor képviselő úr kétpercese következik.

VELKEY GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Nekem is meggyőződésem - ezért mondtam a tájékoztatást több alkalommal is -, azon múlik a törvény sikere, hogy milyen kampány csatlakozik hozzá, illetve milyen reklám vagy ellenreklám. Én nem beszélnék megbuktatási kísérletekről - szeretném erről Herbály Imrét is lebeszélni -, mert úgy gondolom, hogy a megoldást kell megkeresnünk és megtalálnunk, az pedig az összefogásban és a pozitív kampányban van. Érdekeltté kell tennie mindenkinek a csatlakozásban a termelőket, ehhez pedig nagyon keményen kell kampányolni minden egyes szereplőnek, szervezetnek, érdekképviseletnek és minden érdekeltnek.

Ahhoz, hogy olyan anyagot tudjunk kihordani a mostani dilemmákat, vitaelemeket is figyelembe véve, amely mellett nyugodt szívvel tud mindenki kampányolni, amelyet támogatni tud, hosszabb idő kell. Ezért azt szeretném kérni a minisztériumtól, hogy ne akarjuk gyorsan lezárni a vitát. Hagyjunk időt arra az általános vita után, hogy közös bizottsági módosító javaslatokat fogalmazzunk meg, mert a hozzászólásokból számomra kiderült, hogy minden oldalon megvan a felelősségérzet arra, hogy csak és kizárólag ezzel a szabállyal, ennek a javításával tudjuk ezt a problémakört rendezni. Ha ezt most nem fogjuk javítani, akkor lehetséges, hogy ellenkampány lesz és nem sikeres végeredmény. Azt gondolom tehát, hogy összefogás kell és bizottsági módosító javaslatok kellenek. Ne siessünk a lezárással meg az elfogadással, hanem hagyjunk időt arra, hogy közös bizottsági módosítókkal javítsunk rajta.

S még egy elem, amiről két mondatban szeretnék beszélni: úgy gondolom, már nem probléma, ha nem megy a kockázatközösség növelése. Azért nem probléma, mert akkor a kifizetési kényszer sem jelenik meg ebben a körben. Ez tehát kvázi pariban van. Bár nem lenne haszontalan, mert a kockázatközösség nagysága érdemben javítja a helyzetet, mert a kockázat vagy a kár korlátozottan jelentkezik.

Köszönöm a türelmet.

ELNÖK: Köszönöm. Jakab István képviselő úr kétpercese következik.

JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Ma este utoljára szólok. Azzal szeretném indítani, hogy renitens ellenzéki képviselőként vettem a fáradságot, és előszedtem a 2005. évi indító dokumentumokat. Holnap szívesen prezentálom ezeket, de ha megvárják, még ma behozom. Részletesen, és pontosan azért, mert fontosnak tartottam. Jómagam vezettem a bizottsági ülést, amikor az elmúlt évben a fagykár miatt zajlott a vita ebben a Házban, ha még visszaemlékeztek rá. Van némi élményem, hogy hogyan nézett ki Szabolcs-Szatmár-Bereg megye abban az időszakban. Van erről egy kevés élményem. Itt is változatlanul el kell mondani, hogy nem lehet egy országrészt magára hagyni. Az egy rendkívüli helyzet volt.

Most sem kérünk mást, mint azt, hogy ha újra napirendre kerül, újra asztalra kerül a tervezet, akkor hozzáértő, felnőtt emberként, felelősen gondoljuk végig. Igen, hiányoltam a külföldi tapasztalatokat. Nem azt mondtam, hogy minden európai uniós tagállamban van, hanem azt, hogy egyet se láttam bemutatva. Ezt mondtam! És talán nem baj, ha más kárán akarunk tanulni. Az a meggyőződésem, hogy az üzleti biztosítókkal ugyanúgy le kell ülni, és meg kell nézni, hogy mi lesz a nonprofit egyesületekkel, hogyan viszonyulunk az üzletiekhez, és hogyan működik majd ez a rendszer. Nekem ez a meggyőződésem, ez a véleményem. Erre egyértelmű, világos választ nem kaptam. Remélem, majd a részletes vitában kapok, és nyilván majd a módosítókat is hozzá fogjuk rendelni.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. További három kétperces jelentkező van. Elsőként megadom a szót Czerván György képviselő úrnak.

CZERVÁN GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Itt van előttem a két évvel ezelőtti jegyzőkönyv, amikor ugyanezt a vitát folytattuk le. Ebből készültem, de eltekintek tőle. Akkor is ugyanitt tartottunk, csak akkor nem volt semmilyen tapasztalatunk a rendszerről.

Hogy jogilag mit lehet vagy mit nem lehet tenni? Az lehet a mi hibánk, hogy nem vagyunk minden uniós jogszabállyal tisztában, de ha világosan le van írva, akkor talán mi is megértjük, hogy ha nem lehet a 250 felettieket a de minimis szabály miatt, akkor fölfogjuk, de ettől még irritálhat bennünket. Horváth János bácsinak pedig igaza van: kár, hogy nem mi irányítjuk az EU-t, de sajnos ez a helyzet. Ettől függetlenül a mikrovállalkozások, a tíz alattiak nincsenek leszabályozva a rendszerben. Nem tudom, hogy a módosításoknál erre majd sor kerül-e.

Államtitkár úr, ha nem működik ilyen rendszer az EU-ban, akkor nekünk kell kitalálni, akkor találjuk ki az eddigi tapasztalatok alapján! Ha meg egy vagy két helyen működik, akkor azt nézzük meg!

Én is szerettem volna megkérdezni, hogy a biztosítókkal volt-e valamilyen egyeztetés. Mert a kilencvenes évek elején működött valamilyen nonprofit biztosítási rendszer, igaz, hogy akkor volt díjkedvezmény, de amikor megszűnt a díjkedvezmény, az egész el is sorvadt.

Nagy tisztelettel elállok a normál felszólalásomtól, kímélve a jelenlévőket, mert majdnem mindent érintettünk már, bár biztos lesz még olyan, aki olyan gondolatokat is elmond, amiről eddig nem volt szó.

Két dologban megelőztek képviselőtársaim, egyrészt Jakab képviselőtársam abban, hogy nem szólal fel többet. Én sem teszem ezt, hacsak nem lesz valamilyen személyes sértés. Másrészt Velkey Gábor - felírtam magamnak, amit mondott. Én is arra kérem tisztelettel a kormány képviselőjét, hogy ne kapkodjuk el, legalább egy hetet húzzunk rajta még, hogy a módosítókat legalább szakmai és politikai szinten tudjuk már átbeszélni, akár az FVM képviselőivel is. Én is bízom benne, hogy lehet találni olyan közös nevezőt, hogy ez a dolog mindenkinek a megelégedésére működjön is.

Ahhoz pedig, amit Herbály Imre mondott: a társadalom többsége semmilyen agrártámogatást nem fogad el, mert nincs tisztában a jelentőségével. Ezt sem fogja elfogadni, akármilyen óvatosan fogunk fogalmazni - meg a többit se -, mert nem tudja, hogy milyen hatása van az élelmiszerárakra. Köszönöm szépen a figyelmet.

ELNÖK: Köszönöm. Örvendi László kétpercese következik.

ÖRVENDI LÁSZLÓ JÓZSEF (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Herbály képviselő úr hozzászólására szeretnék reagálni. Mi teljes felelősséggel vagyunk itt, úgy gondolom, valamennyien, és elsősorban a gazdák érdekeit tartjuk szem előtt. Most is azért vagyunk itt, hogy tisztán lássuk ezt a helyzetet. Egyszerűbb lett volna, ha a törvénytervezet tárgyalása előtt az asztalunkon lett volna a hatástanulmány, mert akkor látjuk, hogy kik vehetnek részt, és akik nem vehetnek részt, azok miért nem vehetnek részt. Most már látjuk és tudjuk - én legalábbis -, hogy miért van a nagyüzemeknek ez a távoltartása. De ha ezt elmondjuk, vagy a mezőgazdasági bizottsági vitán előkerül, akkor tisztábban látjuk a dolgot, és ez az általános vita - ami azért van, hogy ezt a törvénytervezetet teljesen részleteiben, darabokra szedve kitárgyaljuk - sokkal egyszerűbb lett volna.

(22.00)

Úgy gondolom, hogy ebben a vitában, ha némely esetben hevesebben is szól valaki, azért személyes sértésnek nem kell venni.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Demendi László képviselő úr kétpercese.

DEMENDI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Én csak azt szeretném megkérdezni a képviselőtársaimtól, hogy mi történt. Mi történt a bizottsági ülés óta? (Gőgös Zoltán: Parancs. Kisebbségi kormány, nem lehet támogatni.) A bizottsági ülésen közel sem volt ez a hozzáállás, közel sem volt ez a megközelítés. A problémafelvetések elhangzottak az egyéb, nem tudom én, milyen biztosítók ügyében is, de nem volt ez a megközelítés. Nem volt arról szó, amiről itt ma Czerván Györgyöt kivéve, meg Medgyasszay Lászlót kivéve (Dr. Medgyasszay László: Még nem szólaltam meg.) - mert ő még nem szólalt meg, az összes többi képviselőtársunk úgy csinál, mintha nem lettek volna ott a bizottsági ülésen. (Czerván György: Kérdések voltak.) Miért nem kellett akkor ezt elmondani, hogy a kormány itt keresztül akarja nyomni, meg mit akar keresztülnyomni? Ezek a kérdések elhangzottak. Az államtitkár úr megválaszolja, hogy a 200 ezer területalapú támogatás igénylésére jogosult szervezet vagy gazdálkodó közül van tíz, aki ebben nem vehet részt.

Hogy nincs hatástanulmány? Le van írva, táblázatot is kaptunk az anyaghoz, hogy milyen számítások alapján hogy jön ez össze. Ott van, hogy a most beterjesztett javaslat 32-35 ezerrel számol (Czerván György: Ígéretet kaptunk, hogy kapunk hatástanulmányt.), hogy ez mennyi pénz lesz. (Örvendi László József: Semmit sem kaptunk.) Tehát én azt mondom, hogy értetlenül állok ez előtt a megközelítés előtt. Nyilván, hogy ezekből fakadóan valóban azt támogatom, amit Velkey képviselő úr is mondott, meg Czerván György is mondott, hogy amennyire a szakmai indokoltság lehetséges és a Házszabály lehetővé teszi, ne menjünk gyorsan neki a döntésnek.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. További kétperces, Jakab István képviselő úr.

JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Nem kívántam hozzászólni, de Demendi képviselőtársam erre késztetett. (Demendi László: Visszajöttél, láttam.) Kedves Demendi Képviselőtársam! Minekutána a bizottsági ülésen meghivatkozott a szövegében, amikor hozzászólt, azt gondolom, talán még emlékszel rá, hogy mit mondtam. Szeretném jelezni: amit itt elmondtam és összegeztem, a bizottsági ülésen a jegyzőkönyvben szó szerint megtalálható. Nem értem, mi az a vád, hogy egy általános vitán nem lehet esetleg egy új körülmény az azt követő időszakban, ami felmerül, ezt nem lehet elmondani a parlamenti ülésteremben. Nem értem! (Gőgös Zoltán: El lehet.) Nem értem! De szeretném még egyszer rögzíteni: korrekt módon, részletesen a jegyzőkönyv tartalmazza. Nem értek valamit.

A hatástanulmánnyal kapcsolatban - Mikó főosztályvezető-helyettes úr itt van - ígéretet kaptunk rá. Hozzánk nem érkezett meg. Hogy a szocialista munkacsoporthoz megérkezett, gratulálok, át kellett volna hozzánk is küldeni. (Velkey Gábor: De még megérkezhet, Pista!)

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Medgyasszay László 15 perces időkeretben felszólalásra következik.

DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Demendi képviselőtársam éppen jelezte, hogy még nem szólaltam meg. Nagy érdeklődéssel hallgatom ugyanakkor a polémiát, mert valóban pró és kontra sok minden elhangzott, de amiben egyetértettünk (Jakab István, Herbály István és Gőgös Zoltán egyeztet. - Az elnök csenget.), arra rá szeretnék erősíteni a Kereszténydemokrata Néppárt nevében, hogy valamit tenni kell, tehát az így nem mehet tovább valóban, ahogy eddig ment ez a kárenyhítés. Azt gondolom, hogy azokkal értek egyet, akik az öngondoskodás elvét is fontosnak tartják gazdálkodók részéről, de ugyanakkor kifejtik a társadalmi szolidaritás fontosságát.

Itt tulajdonképpen ezzel a közös teherviseléssel is ki lehetne fejezni. Itt az arányokkal van probléma. (Jakab István, Herbály István és Gőgös Zoltán egyeztet.) Az államtitkár úrral most ne beszéljetek, mert szeretném, ha ő is odafigyelne, amit most mondok, ne vonjátok el a figyelmét, mert itt az arányokon van a kérdés, hogy mennyi az állam, vagyis a közösség hozzájárulása és mennyi a gazdálkodóké, fifty-fifty, eddig a törvénytervezet szerint. Helyes-e ez? - kérdezem én. 200 ezer gazdálkodó van és 10 millió élelmiszer-fogyasztó, most egy kicsit karikírozom az arányokat, mert mindenki élelmiszer-fogyasztó, és mindenki éppen ezért ebben a közös teherviselésben részt kell hogy vegyen.

Nem értek egyet azzal a megközelítéssel, amikor mondjuk, egy államtitkár vagy egy képviselő azt mondja, hogy "mert az adófizetők mit szólnak hozzá". 2003-ban részt vettem az ATV-ben egy vitán, az akkori államtitkár azt mondta ott a nyilvánosság előtt, hogy neki a körzetéhez tartozó nyugdíjasok éppolyan fontosak, mint az agrárium. Én ezzel nem értek egyet, mert az agrárképviselőknek, az agráriummal foglalkozó képviselőknek, az államtitkárnak, a miniszternek az az elsőrendű kötelessége - lehet, hogy helytelen, amit mondok, de én így gondolkozom -, hogy igenis elfogultan az ágazatunk iránt mindent elkövetni az ágazat szereplői életkörülményeinek javítása érdekében, ami természetesen összefügg az élelmiszer-biztonságnak és az élelmiszer-előállításnak a biztosításával is.

Tehát én azt gondolom, hogy a költségvetés hozzájárulásáról - és ne mondjuk azt, hogy most nehéz idők vannak, azok vannak egyébként - ugyan a törvényben az van, hogy nyitott, tehát a lehetősége megvan arra, mint ahogy megvolt arra 2007-ben is, hogy jóval többet adott; ezen talán-talán a törvényben is el kellene gondolkozni, hogy a törvény erejénél fogva lehetne a költségvetést nagyobb összeggel, akár egy indító alappal, amiről már volt egyébként szó két évvel ezelőtt is, ösztönözni, hogy ezt az egész rendszert szimpatikussá tegye a gazdálkodók részére.

Szoktam idézni az Ószövetségnek egy mondatát, nem azért, mert a KDNP-frakcióban vagyok, hanem mert bölcs mondat. Ez a mondat úgy szól, hogy az ország legfőbb haszna a földművelés-kedvelő király. Most nem király van, miniszterelnökről van szó. Azt hiszem, hogy az ország egyik legfőbb haszna a földművelést és a mezőgazdaságot kedvelő miniszterelnök. Volt egy ilyen, kedves képviselőtársaim. Akkor is nehéz idők voltak, '93-ban, és volt akkor egy miniszterelnök, amikor elmentünk hozzá jégkár, sáskajárás és egyéb problémákkal, az akkori viszonyok között például a jégkárra fordítandó összeget megnégyszerezte, amikor erre szükség volt, pedig nagyon nehéz idők voltak.

Tehát volt a rendszerváltás óta már példa arra, hogy az állam, a költségvetés igenis komoly erőfeszítést tett, kedves államtitkár úr. (Gőgös Zoltán: Tavaly nem volt?) Volt, én csak az arányokról beszélek - tehát az arányokról beszélek. Tehát azt gondolom, hogy ha az arányokat nézzük, akkor a költségvetés a közös szolidaritás alapján nagyobb mértékben hozzájárulhat az alap létrehozásához, és ekkor ez kedvezőbb lesz. (Gőgös Zoltán: Ezek után nem lesz, szeretném jelezni.) Ez az egyik, amit szerettem volna elmondani. Olyan nincs, hogy nincs költségvetésben, mindig kell hogy legyen pénz, erre kell hogy legyen pénz. (Gőgös Zoltán: Alap nem lesz.) Nevezzük alapnak ezt a rendszert, akkor mondjuk úgy, a rendszert tehát alapnak nevezem. Tehát ebben az alapban vagy ebben a rendszerben a költségvetésnek nagyobb áldozatvállalást kell az indításkor vállalnia.

A másik, amit szeretnék megjegyezni, az érintett kör. Többen fölvetették, erről folyt itt a polémia. (Herbály Imre: Ez se jó.) Államtitkár úr, azon tudunk vitatkozni az Európai Unióban az illetékes bizottságnál, hogy a földalapú támogatásnál ne alkalmazzon degressziót az Unió a nagyokkal szemben. Most tudjuk, hogy miről beszélünk. Akkor vitatkozzunk azon is, és hozzuk oda a javaslatot, miért ne tehetnénk javaslatot, igaza van Czerván Györgynek, egy újfajta megközelítés. Jó, most a jelenlegi uniós szabályok nem teszik lehetővé ebbe a rendszerbe bevonni bizonyos méret fölött a nagyüzemeket - miért ne lehetne ezt esetleg kezdeményezni? Meglátjuk, hogyha Magyarország ebben kezdeményező lesz, akkor elképzelhető, hogy lehet eredményt elérni.

De eleve, ab ovo elfogadni, mert ez a drága Unió nekünk idenyom egy rendelkezést, mert nekik van egy harmincéves múltjuk, vagy nem tudom, hány éves múltjuk, meg nem volt nálunk szovjet felszabadítás, meg nem volt náluk ez meg az, könnyen rakják ide a nyakunkba ezeket a különféle rendelkezéseket, nekünk meg ki kell indulni a jelenlegi helyzetünkből, amiben alakultunk, amiben benne vagyunk, és ha egyszer már van egy ilyenfajta nagyüzemi rendszer nálunk, ami sokak szerint sokkal előnyösebb, mintha nem lenne, akkor ehhez igazodva kell a különféle törvényeinket is tán alakítani, és ha az uniós szabály nem engedi, akkor az uniós szabályt kell szerintem feszegetni. Demendi képviselőtársam is, úgy emlékszem, azt mondtad, hogy aki földalapú támogatást kap, az jó lenne, ha benne lenne ebben a rendszerben. Ezért államtitkár úr szerint nem lehetnek benne a nagyok, csak a kis- és középvállalkozások. Nem vitatom az uniós szabálynak a dolgát, csak éppen azt vitatom, hogy abba nekünk bele kell nyugodni.

Van viszont egy dolog, amit konkrétan szeretnék fölvetni. A bizottsági ülésen Kékkői Zoltán képviselőtársam felvetette, csak éppen nem kapott rá választ.

(22.10)

A 15. § 4. pontjában hivatkozik a mi törvénytervezetünk az uniós jogszabályra, az 1857/2006/EK bizottsági rendelet 11. cikk (8) bekezdésében foglaltakra. Ezt felolvasnám, és majd kérném ennek az értelmezését, mert erről nem beszél senki. Ez benne van a törvényben, de hogy ez mit jelent 2010 után, erről senki nem beszél. És a gazdálkodók sem fogják tudni, hogy mi vár rájuk. Tudniillik úgy értelmezem ezt a paragrafust, hogy ez egy bizonyos csökkentett támogatási lehetőséget ad bizonyos körnek, ha ez a rendszer beindul. Miről van szó? Felolvasom: 2010. január 1. után - írja a cikkely - a támogatást 50 százalékkal csökkenteni kell, kivéve olyan mezőgazdasági termelők esetében, akik az éves átlagtermésükre vagy a termeléssel összefüggő jövedelmükre, illetve az érintett tagállamban vagy régióban statisztikailag leggyakrabban előforduló időjárási csapások ellen legalább 50 százalékig terjedően biztosítást kötöttek.

Elég bonyolultan van megfogalmazva. Én úgy értelmezem, hogy ha gazdálkodó vagyok, és fizetem ezt a kárenyhítési összeget, 2010 után csak akkor kaphatok ebből kár esetén százszázalékos támogatást, abban az évben arra a kárra megállapított százszázalékos támogatást, ha egy másfajta biztosításom is van a biztosítóknál bizonyos káreseményekre. (Gőgös Zoltán: Nem kötelező.) Kérem, államtitkár úr, ezt tisztázni kell, mert ha így van, ahogy én ezt értelmezem, akkor ezt meg kell mondani a rendszerbe belépőknek, hogy erre számítsanak, mert akkor azon kívül, hogy kifizetik ezt a 2000 forintot, kell majd kötni biztosítást olyan káreseményre, mint a fagykár.

És van még egy paragrafus ebben az európai uniós rendeletben, a 11. cikkely (9) bekezdése, amely 2011. január 1-jétől az aszálykárokra adott támogatásokra vonatkozik, amit nem is olvasok fel, de megint úgy érzem, hogy egy korlátozó intézkedést ír elő. Na most, nálunk az aszálykár az egyik legnagyobb kár. Ha ennek a cikkelynek ezt a pontját jól értelmezem, akkor itt valami vízügyi szolgáltatással kapcsolatos probléma van, és egy általam ebben a pillanatban nem ismert tanácsi irányelv 9. cikkelyének a teljesítéséhez köti. Ha ez a két passzus korlátozásokat vezet be a kifizetésre, tételezzük fel, hogy elindul a rendszer, tételezzük fel, hogy működik ez az egész, akkor mik ezek a korlátozások? Akkor egy évre hozunk törvényt? 2009-re hozzuk a törvényt ilyen formában, ahogy le van írva? Vagy mit jelent? Ezt tisztázni kellene.

Megint itt van, hogy ennek a buta vidéki képviselőnek meg kellene mondani előre, hogy ez mit jelent pontosan, hogy el tudjam mondani a nálam okosabb gazdáknak vidéken, hogy mire számítsanak, ha ebbe a rendszerbe belépnek. Azt gondolom, hogy ez eléggé sarkalatos kérdés, amit most felvetettem, erre kérek majd választ.

Tisztelt Ház! Tulajdonképpen az egyebek, amik itt a vitában elhangzottak, hogy ez adó vagy nem adó, meg közösen; azt hiszem, hogy minden józan gondolkodású ember el tudja fogadni, hogy ez nem adó, ez az öngondoskodásnak egy fajtája. Azzal szeretném zárni, hogy igazából, államtitkár úr, tudom, hogy itt a költségvetéssel gondok vannak. Mi két évvel ezelőtt már felvetettük, hogy a 25 milliárdot el lehetett vonni a top upból. Bár azt mondták, hogy az állattenyésztésre hová fordították, én sosem kaptam meg azt a kimutatást, hogy hová lett a 25 milliárd, de biztos, hogy valahová került. Ha el tudtunk venni 25 milliárdot egy csettintéssel a földalapú támogatásból, akkor egy ilyen csettintéssel tegyünk 15 milliárdot ebbe az alapba az indításhoz, és akkor tapsolni fogunk, azt mondjuk, hogy hajrá magyarok.

Köszönöm szépen. (Gőgös Zoltán: Nyomtassunk pénzt.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Két percben már megalapozta 15 perces felszólalását Paizs József képviselő úr. Öné a szó.

PAIZS JÓZSEF (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! A vita lehet akkor is izgalmas, ha éjszakába nyúlik; sőt, lehet ellentmondásos is. De még ezen is túlmutathat, hogy mi, hozzászólók is keveredhetünk ellentmondásba. Rögtön egy ilyen ellentmondásra felhívni a figyelmet, amit az ellenzék padsoraiból hallottam.

A költségvetési bizottság részéről itt volt Mádi László úr, aki azt mondta, hogy jóhiszemű a törvény. Ha ezt a jóhiszeműséget feltételezi, nem értem, hogy az ellenzék padsoraiból többen miért mondják azt, hogy átgondolatlan. Csak szeretném felhívni a figyelmet, hogy önmagában ez a két hozzászólás is egymásnak ellentmondó. Az egyik azt mondja, hogy jóhiszemű, a másik azt mondja, hogy átgondolatlan.

Nyilvánvalóan ez abból származik, hogy a plurális demokráciákban a parlamentnek van egy rendje, hogy van egy szokvány hozzászólás. A törvényt beterjesztők a lehető legjobb szándékaik szerint és a pénzügyi lehetőségeknek megfelelően beterjesztenek egy törvénytervezetet, az ellenzék pedig természetesen szeretné ezt a törvénytervezetet bővíteni, másképp látni, más megoldásokat sulykol. Azért az kiderült az este folyamán, én egy kéthetes, újsütetű képviselő vagyok, hogy az ellenzék nem fogadta el a 2006-os előterjesztés alapján a 2007. évi törvényt sem, amely azért siker volt.

Hadd hívjam fel arra is a figyelmet, amikor itt Medgyasszay László képviselőtársam, akit nagyon tisztelek, azt mondja, hogy tegye bele a kormány, az agrárkormányzat a lehető legtöbb pénzt ebbe a rendszerbe, akkor elfelejti, hogy a 2007. évi agrárkár-enyhítési rendszerbe tízszer annyit tett bele a kormány, mint amennyit összegészében befizettek a termelők. Sőt, a vita egyik része azon is folyt itt, hogy miért nyitotta meg a második kört az első körben - mert végig lehetett jelentkezni 2007-ben - az agrárkormányzat. De azt gondolom, pontosan az eredmények igazolják. És egyetértek azzal, ha akkora a kár, mint a Nyírségben voltak a fagykárok, nem tehet mást, nem tehet jobbat a kormány, mint hogy megnövelte 5 milliárd forintra ezt az alapot, és összegészében mintegy 460 ezer hektárról 12 ezer gazdálkodó lépett be ebbe a rendszerbe.

Természetesen nem kívánom a benyújtott törvényjavaslat teljes keresztmetszetét átvilágítani, tárgyalni. Viszont szeretném felhívni a figyelmet, hogy nem egy újszerű téma ez az agráriumban, jól ismert már, pont a 2007. évi nagymértékű károk miatt a termelők előtt is. Azt bizonyítják az elmúlt évek tapasztalatai, hogy az önkéntesség nem igazán sikeredett, az önkéntesség elve, sokféle módon lehet ezt értelmezni, de az teljesen biztos, tény, hogy a befizetési hajlandóság, amit elképzelt az agrárkormányzat, alulmúlta a várakozásokat. Van más aspektusa is ennek a befizetésnek, mégpedig az, hogy a magyar állam - ha nem változik a helyzet - költségvetése és a pénzügyi helyzete azt sugallja számomra, hogy hosszú távon nem lehet arra számítani, hogy a központi költségvetés automatikusan teljes egészében át tudja vállalni ezeket a kockázatokat, amelyeket az agrártermelés jelent. Ezért szükségszerű, hogy az öngondoskodás elvét a középpontba állítsa maga a törvény.

A törvényjavaslat az egyéni vállalkozók, gazdálkodók és szervezeteik számára kötelezővé teszi a kárenyhítési rendszerben való részvételt. Azt hiszem, hogy ez nagyon lényeges eleme a törvénytervezetnek. Potenciálisan egyfajta kötelezettség, egy védelmet is jelent, az őstermelő számára pedig egy opciót biztosít arra, hogy részt vegyen, egy lehetőséget biztosít, hogy eldöntheti, részt vesz, vagy nem vesz részt ebben a rendszerben. Felmerült itt a vita folyamán, hogy Magyarországon az üzleti biztosítók irányába kellene elvinni ezt az egész felépítményt. Teljesen logikus ez a felvetés, de egyértelműen megfogalmazódtak itt a válaszok is, aggályok is, amit pedig én is osztok, hogy az a nagy baj a biztosítókkal, hogy nem igazán óhajtanak üzleti kockázatot magukra vállalni.

(22.20)

Egyszerűen nem kötnek biztosítást, vagy olyan óriási kockázati felárat kellene a termelőknek megfizetni, ami nem várható el a termelők széles körétől. Valószínű, hogy meg sem tudnák fizetni, és ezzel kizárnánk szerintem a termelőket ebből az alapból.

Az őstermelőkre nagyon röviden szeretnék visszatérni. Ez az opcionális lehetőség egy lehetőség; olyan lehetőség, amely egy kockázati tényezőt kiszűrhet az őstermelők termelése kapcsán.

Többen fölvetették egyébként, hogy mekkora pénzügyi kerettel lehet számolni, és ebben éles vita volt. Van, aki azt mondja, hogy az agrárkormányzat, a kormány tegyen bele 10-15-20-30 milliárdot - teljesen mindegy, hogy mit mondok -, nyilvánvaló, hogy ez nem fog működni. Újra utalnék a kétpercesre, ahol említettem az adatokat, a számokat. Nekem meggyőződésem, hogy még egy ilyen rendkívüli intézkedésre a jövőben akkor sem lehet számítani, ha igen nagy nyomás nehezedik a kormányra. Egyébként csökken a befizetés 800, illetve 2000 forintra. Úgy látom - szakemberek különféle adatokat tettek közzé, és mellékletekről beszélt Demendi László képviselőtársam is -, amit állítólag nem kapott meg az ellenzék, de azt gondolom, hogy akik az agrárágazatban dolgoznak, nagyjából kalkulálhatják azt, hogy mintegy 40 ezer piaci szereplővel lehet számolni a befizetések esetében. Ez egy átlag 40 hektár körüli területen pedig azt jelentené, hogy mintegy 2,5-3 milliárd forint termelők részéről történt alapbefizetés történhet. Nyilván ennyivel fogja a magyar kormány, az agrárkormányzat ezt kiegészíteni.

Azt is szeretném elmondani, mert fölvetődött bizottsági ülésen egyáltalán ennek a pénznek a kamatozása, meg hogy hogyan kezeli ezt a kormány. Szeretném elmondani, hogy ezt a képződött pénzt a kormány nem fogja és nem is tudja elkölteni, mert erre garanciák vannak. A törvényjavaslat szerintem elégséges garanciát nyújt arra vonatkozóan, hogy ezt a pénzt alapszerűen kell kezelni. Ez az alapszerű kezelés azt jelenti, hogy ha megnézik, hogy milyen szigorú garanciákat ír elő, máshol ilyen garanciákat nem igazán lehet találni. Ez szerintem megfelelő védelmet biztosít. Sajátos, önálló, speciális, úgynevezett agrárpolitikai célokra természetesen ez a pénz nem használható fel, csak agrárkár-enyhítési ügyekre. A kormány mozgástere ebben a tekintetben annyiban korlátozott, hogy minden egyes kárenyhítési programot bizottsággal kell jóváhagyatni. Tehát gyakorlatilag ez a rendszer teljes körű kontroll alatt működik. Ezt mondom azoknak, akik aggódtak a bizottsági ülésen is a pénz felhasználása kapcsán.

Többen nyilatkoztak az adók módjára behajtandó, köztartozásnak minősített befizetésről. Ez azt jelenti, hogy a törvényjavaslat értelmében lehetőség van arra, hogy aki nem fizette be ezt az összeget valamilyen ok miatt és határidőre, ezt az összeget a neki járó támogatásból akár le is lehet vonni.

Befejezésül: a T/6686. számon benyújtott, nemzeti agrárkár-enyhítési rendszerről és kárenyhítési hozzájárulásról az MSZP-agrármunkacsoport a következő változásokat vitte át a bizottságon és a parlamenten, és szeretném, ha az ellenzék is - hiszen van még idő módosító indítványok befogadására vagy elfogadtatására - elfogadná ezeket a javaslatokat. Ezek a következők.

Jelenleg a hatályos törvényben a kárenyhítési hozzájárulás mértéke a kárenyhítési hozzájárulás fizetésére kötelezett mezőgazdasági termelő használatában lévő szőlő-gyümölcsös ültetvényterület után évenként és hektáronként 2000 forintra csökken 3000 forintról, az egyéb termőföldterület után pedig 1000 forintról 800 forintra. Szó esett az rt.-k, kft.-k, szövetkezetek számára kötelezővé tett kárenyhítő hozzájárulásról. Szeretném elmondani, hogy az eljárási rendben annyi változás történik - erre utaltam már korábban is -, hogy adók módjára behajtandó köztartozásnak minősülhet.

A lehetőségekhez képest én úgy ítélem meg, hogy ezt a törvényt támogatni lehet. Kérem az ellenzéket - pontosan amiatt, mert elhangzott, hogy dupla vagy semmi -, hogy gondolják végig ennek a törvénynek a módosítását és támogatását.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Megkérdezem, hogy kíván-e még valaki hozzászólni két percben. (Senki sem jelentkezik.) Tizenöt percben? (Senki sem jelentkezik.) Jelentkezőt nem látok. (Gőgös Zoltán: Elmondtam menet közben.) Gőgös Zoltán államtitkár úr később fog válaszolni a vitában elhangzottakra, illetve egy részére válaszolt is a soron kívüli kétpercesekben.

Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára későbbi ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! A mai napirendi pontjaink tárgyalásának végére értünk. Most a napirendi utáni felszólalások következnek.

A mai napon napirend utáni felszólalásra jelentkezett Czerván György képviselő úr, Fidesz: "Meddig tart a sötét tanyavilág Magyarországon?" címmel. Czerván György képviselő úré a szó, ötperces időkeretben.