Felszólalás adatai

(12.00)

Ezek gyökeres megváltoztatásához, a földvédelem tényleges megerősítéséhez komoly politikai akaratra lenne szükség, ugyanakkor a nyáron elfogadott földrablási törvény nagyon nem ebbe az irányba mutat. Magyarország teljes területének 46,5 százaléka szántóterület, amelynek alacsony a biológiai változatossága. Fenntarthatónak akkor nevezhetünk egy gazdálkodási formát, ha az megőrzi az erőforrásokat a jövő generációk számára. Ezt a jelenben úgy tudjuk kimutatni, hogy a kérdéses erőforrás megújulási ütemét nem haladja meg a használat, vagyis a termőtalajjal való gazdálkodás, a mezőgazdálkodás akkor fenntartható, ha a talaj megújulása legalább akkora, mint pusztulásának mértéke.

Európában 17-szer gyorsabban pusztul a talaj, mint megújul, és Magyarországra ugyan nincsenek konkrét számok, de ha csak fele lenne ennek a mértéknek, ami nagyjából az átlagos, már az is fenntarthatatlan. Az agrártámogatások zöme mindenütt a nagy árutermelő, monokultúrás gazdaságoknak jut, amelyek talajpusztítók és kevés embernek adnak munkát. És ehhez bátran hozzávehetjük, hogy az elmúlt két év magyar kormányzati birtokpolitikája az állami földbérleteknél is ezt a gazdálkodási típust, a nagybirtokosokat, a nagyüzemet hozta helyzetbe. A valós költségek alapján nem volna előnyük egyébként a családi gazdaságokkal szemben.

Az eróziót olajjal váltja ki a nagyüzem, főként műtrágyákkal. A talajpusztulás okozta termékenységcsökkenés ellensúlyozása ugyanis több műtrágyát igényel. Hosszan sorolhatnánk még az intenzív mezőgazdálkodás környezeti negatívumait, amelyek sürgős változtatást igényelnének. Manapság azonban nem a környezetért, a jövő generációkért való felelősség időszakát éljük, inkább még többet kérünk attól, tehát a természettől, amelyet már eddig is túlterheltünk. Ahhoz tehát, hogy a vidéki perifériákon, a leszakadt kistérségekben élőket - tehát akiknek az egyetlen esélye a helyi gazdaság, a helyi közösségek újraélesztése lenne - jövedelemhez juttathassa az állam, abból a földből, amin egyébként élnek, a földvédelemnek a monokultúrás mezőgazdasággal szemben kellene határozott elvárásokat megfogalmaznia. Ehhez önmagában ez a törvényjavaslat nyilvánvalóan nem elég, hiszen magát a nyári földrablási törvényt kellene zárójelbe tenni.

Ezen a ponton kíváncsi lennék majd államtitkár úr válaszára az imént Hegedűs Lorántné képviselő asszony által felvetett konkrét esettel kapcsolatban. És mondjuk, az lenne a sportszerű, ha Budai államtitkár úr szokásától eltérően nem a zárszóban vagdalkozna és a fideszes államtitkároktól megszokott módon minősítgetné a képviselőket (Dr. Budai Gyula: Kikérem magamnak, képviselő úr.), hanem a konkrét felvetésre itt a vitában, úgy, hogy az ellenzéki képviselőknek... (Dr. Budai Gyula: Kikérem magamnak!) Nem bekiabálással, államtitkár úr, kultúrember módjára, hogy az ellenzéki képviselőknek legyen módjuk vitatkozni a kormánnyal.

Tehát itt kérem arra, fölszólítom arra az államtitkár urat, hogy amit az előbb Hegedűs képviselő asszony elmondott ezzel a Somogy megyei esettel kapcsolatban, hogy hogyan lehetséges az, hogy a magánérdek továbbra is fölülírja a közérdeket, hogy simán ki lehet vonni a művelés alól, illetve el lehet venni a közösségtől földterületeket, ha egy zavarosban halászó befektető ezt igényli; hogy ilyen ügyekkel kapcsolatban mit kíván tenni a vidékfejlesztési tárca. Ez nem pusztán büntetőjogi kérdés, államtitkár úr. Az a kérdés, hogy ha láthatóan van egy szabályozási hézag, ami megnyílik a zavarosban halászó spekuláns tőke számára, az illetékes tárcának milyen megoldási javaslatai vannak, hogy a spekuláns tőkét ebből az országból kiseprűzzük. Milyen megoldási javaslatai vannak a kormánynak arra, hogy a helyi közösségeket megvédje a spekuláns tőkétől?

Az LMP álláspontja szerint a termőföld végleges kivonására a művelésből valóban csak szűk kivételként, kizárólag közérdekből kerülhetne sor. A spekuláns tőke érdeke pedig nem közérdek. A befektetői érdekek, mint például a zöldmezős beruházás, ipari park, gyárépítés, lakópark, nem sorolhatók a közérdekű földkivonás körébe, így ezeket az igényeket el kellene utasítani.

Az előterjesztés javasolja a földvédelmi járulékok szorzószámainak differenciált növelését, ez azonban nem elegendő a jelenlegi folyamatok megfordítására, a spekulatív célú művelési ágváltások megakadályozására. Jegyzem meg, már korábban, a kilencvenes évek végén is volt példa, én saját ügyvédi gyakorlatomban tapasztaltam ilyet, hogy úgy játszottak ki gazdaembereket, hogy az, aki pénzhez akart jutni, agrártámogatáshoz akart jutni, egész egyszerűen átminősítette a földhasználati lapon a művelési ágat erdőből szántóvá. Erre fölmarkolta az agrártámogatásokat, majd arra hivatkozva, hogy a földhasználati lapon neki már ilyen művelési ágban van ez a terület, támasztott igényt azokkal a gazdaemberekkel szemben, akik azt a területet egyébként használták a saját gazdálkodásuk tényleges folytatására.

A földvédelmi járulék és a bírságolás mértékét úgy kellene meghatározni, hogy valóban visszatartsa a beruházót a földnek a termelésből nem indokolt kivonásától. Ha ugyanis a tőke nemcsak a valós földpiaci árnak, hanem annak a társadalmi kárnak a megfizetésére is kényszerülne, akkor a spekulatív tőke menekülne a profitját elvonó befektetés elől. Magyarul, arra lenne szükség - és ez megint csak túlmutat az előttünk fekvő törvényjavaslaton, sőt, ha úgy tetszik, túlmutat a vidékfejlesztés vagy a birtokpolitika lehetőségein -, hogy Magyarországon egy olyan adórendszerbeli fordulatra, egy olyan ökológiai adóreformra lenne szükség, amelyik megfizetteti az erőforrások túlhasználatát, amelyik leszoktatja elsősorban a nagytőkét arról, hogy gátlástalanul kizsigerelje a földet, gátlástalanul kizsigerelje a természeti erőforrásokat, olyan károkat okozzon a következő generációk számára, amit soha senki nem fog megfizettetni ezekkel a cégekkel.

Itt jegyzem meg, hogy már tavaly ősszel a polgári törvénykönyv vitájában az LMP javasolta azt, hogy az úgynevezett előre nem látható károkért is teremtse meg a jogalapot a jogalkotó, teremtse meg a felelősségre vonás lehetőségét. Tehát azok, akik például a nagyüzemi gazdálkodás folytatásával olyan károkat okoznak, ami adott esetben lehet, hogy generációk múlva jelentkezik, lehet, hogy 10-20 év múlva fogja ellehetetleníteni, mondjuk, az ökológiai mezőgazdaság lehetőségét egy területen, ezeket a nagybefektetőket felelősségre lehessen vonni a természetben okozott kárért, a természeti erőforrások túlhasználatából eredő károkat be lehessen vasalni ezeken a nagy cégeken. Világosan kell látni: nincs olyan kár, amit valaki nem fog megfizetni. Ha az állam, az Országgyűlés nem gondoskodik arról, hogy a túlhasználatból eredő károkat megfizettesse a túlhasználókkal, ezekkel a gátlástalan nagybefektetőkkel, akkor ennek az árát a helyi közösségek, illetve a következő generációk fogják megfizetni.

Mérlegelni kellene továbbá, hogy a föld kül- és belterületi fekvéséről, továbbá a művelésből való kivonásáról szóló döntéseknek a települési önkormányzatoknál, illetve a földhivatalok hatáskörében van-e a legmegfelelőbb helye, vagy esetleg egy központi államigazgatási szervre lenne célszerű bízni. Összességében viszont ahhoz, hogy valódi földvédelem érvényesüljön Magyarországon, elengedhetetlen az, amire egyébként Ángyán professzor úr is utalt, hogy a termőföld védelmével összefüggő legfontosabb kérdésekről hatékony döntési jogosítványt kell, kellene biztosítani a helyi közösségeknek. A földrablási törvénynél elmondta az LMP azt, hogy többek között az állami földbérleti szerződések esetében is vétójogot kell biztosítani a helyi földközösségeknek. Erre önök süketek voltak, mert nyilvánvaló, hogy ha a helyi közösségeknek van hatékony jogosítványuk, például az állami földbérletekkel kapcsolatban, akkor nem lehet tovább etetni a saját földbirtokosaikat.

Összességében ez a törvényjavaslat egy helyes irányba mutat, de valódi földvédelem, a természeti erőforrások hatékony védelme akkor érhető el, ha van egy rendszerszintű fordulat Magyarországon egyrészt a birtokpolitikában, de egyáltalán a gazdaságról való gondolkodásban; olyan szabályozók vannak például az adórendszeren belül, amelyek egész egyszerűen távol tartják a nagybefektetőket a spekulatív célú túlhasználatától a természeti erőforrásoknak. Akkor van olyan fordulat, ami biztosítja az életminőség megőrzését, a helyi közösségek önrendelkezését a termőföld felett, hogy ha egyébként az állami birtokpolitika alapvetően a helyi közösségeket, a családi gazdálkodókat és nem pedig a földrablókat támogatja.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP és a Jobbik soraiban.)