Felszólalás adatai

HERÉNYI KÁROLY, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! A villamos energiáról szóló törvény alkotásába kezdtünk, és nagyon remélem, hogy a belátható jövőben el is fogjuk azt fogadni. Tesszük ezt annak érdekében, hogy a fogyasztók a kor lehetőségeinek megfelelő minőségű és alacsony költségű, tehát olcsó áramhoz jussanak a villamos energia versenypiacáról, melynek kialakulását a törvény segíti. Tesszük ezt annak érdekében, hogy a villamosenergia-piac az Európai Közösség jogszabályi feltételeihez hasonló körülmények között működjék, tekintettel a hatékonyságra, a takarékosságra és a környezetvédelemre.

Lássuk be, hogy e törvényre nagy szükség van, hiszen az energiapiac változásai a jelenlegi törvényi kereteket szétfeszíteni látszanak. A jelenleg hatályos 1994. évi XLVIII. törvény csak a villamos energia termeléséről, szállításáról és a szolgáltatásokról szólt. Ez a törvény az akkori viszonyoknak, az átalakulásnak biztosított jogi hátteret. De ez a törvény mára a fejlődést, a versenypiac kialakulását inkább gátolja, mint elősegíti. A villamos energiáról szóló törvény nagyon helyesen figyel és tekintettel van az átmenet nehézségeire. El kívánja kerülni azt a csapdát, hogy a piac előnyeit, de számítható kezdeti hátrányait rászabadítsa a termelőkre, a fogyasztókra, a piac minden szereplőire.

Ha visszatekintünk az elmúlt tíz esztendő folyamataira, a gazdaság szinte minden területén a gyors, fokozat nélküli átmenet okozta a legtöbb feszültséget. A piaci szereplők önhibájukon kívüli felkészületlensége, az innovatív és technikai készségek fogyatékosságai, a kiegyenlítő mechanizmusok hiánya számos konfliktus forrása volt. Közbevetőleg meg kell jegyezni, hogy a környező, az átalakulás állapotában lévő országok közül messze hazánk teljesített a legjobban, a legkisebb veszteségeket mi szenvedtük el.

Azért kell a jelenleg tárgyalandó törvény alkotásánál különösen figyelemmel lenni a változásokra, mert az energiahordozók árainak változásai a legérzékenyebben érintik a lakosságot, és inflációgerjesztő hatásuk mellett komoly társadalmi feszültségek forrásai is lehetnek. E törvény egyik legjelentősebb erényének tartjuk, hogy az alkotók az előbb említettekre tekintettel voltak, és a törvény viszonylag nyugalmas piaci átmenetet biztosíthat.

Lássuk, hogyan valósul meg a törvényalkotói szándék a gyakorlatban! A javaslat törekvése az, hogy együttesen kezelje az egyre bővülő versenypiac és a folyamatosan visszaszoruló közüzemi szolgáltatás párhuzamos jelenlétét. A cél érdekében a fogyasztókat két nagy csoportra osztja. Itt majd új fogalmakkal kell megismerkednünk, hiszen a törvény új fogalmakat vezet be.

A fogyasztók azon része, akik megfelelő alkupozíció kivívására alkalmasak - tehát a nagyfogyasztók -, az első ütemben úgynevezett feljogosított fogyasztókká válnak. Mit is takar, mi a lényege a feljogosított státusnak? A státus lényege az, hogy birtokosai szabadon választják meg, melyik termelőtől vagy melyik kereskedőtől vásároljanak villamos energiát, és természetesen az ilyen módon vételezett villamos energia árában a felek szabadon megállapodhatnak. Persze, ennek a viszonylagosan liberalizált helyzetnek is meglehetnek a csapdái, de erről majd később szólok.

A másik csoportba a közüzemi fogyasztók tartoznak. Ők a lakossági, a kommunális és az egyéb kisebb fogyasztók. Ők azok, akik méreteik, szerényebb felhasználási kapacitásaik vagy széttagoltságuk miatt gyengébb érdekérvényesítő képességgel rendelkeznek, ezért az államnak kötelessége érdekeiket védeni. Ők azok, akiket nem szabad egy liberalizált piac viszonyainak kitenni, hiszen ennek a helyzetnek bizonyosan csak vesztesei lehetnek. Az erős alkupozíció hiánya miatt ők nem dönthetnek szabadon arról, hogy kitől, mely termelőtől vagy kereskedőtől és milyen áron szerzik be a villamos energiát. E fogyasztók érdekeit az állam a törvényben előírt közüzemi ellátási kötelezettség biztosításával és szabályozott végfelhasználói árral képes védeni.

Az előbb elmondottak teljesülését hogyan szolgálja a tervezet? Úgy, hogy a villamosenergia-ellátást egy együttműködő rendszer biztosítja. E rendszeren belül két piaci mechanizmus alakul ki, elkülönült szereplőkkel és elkülönült szabályozással. A rendszert magát független rendszerirányító koordinálja. A javaslat a termelői piacot megnyitja, hiszen bárki építhet és működtethet a feltételek teljesülése esetén erőművet, de csak szigorúan piaci alapon. A meglévő erőművek azonban, melyek szinte mindegyike nem piaci alapon épült, szerződéseik értelmében termelésük egy részét kötelesek a közüzemi fogyasztók ellátása érdekében nem piaci áron értékesíteni.

(11.00)

Ezek a termelők fennmaradó kapacitásukkal természetesen versenyezhetnek a piacon a feljogosított fogyasztók ellátásáért is.

A közüzemi láncolatot egy sajátos ellátási kötelezettség jellemzi. A közüzemi nagykereskedőt a közüzemi szolgáltatóval szemben, a közüzemi szolgáltatót pedig a közüzemi fogyasztókkal szemben terheli felelősség, illetve kötelezettség. Amikor a feljogosított fogyasztók és a termelők, illetve nagykereskedők viszonyáról beszéltem, egy lehetséges csapdahelyzetet is említettem.

Mi okozhat ebben a rendszerben zavart? A zavar oka elsősorban az lehet, hogy a hazai jogi normák nem minden esetben egyeznek az Európai Közösség normáival, illetve életbelépésük eltérő időpontja zavart okozhat. Tulajdonképpen arról van szó, hogy egy kialakulófélben lévő piacon a negatív hatások szinte azonnal érvényesülnek.

Ennek oka lehet például az esetleges kedvezmények megvonása, és az árnövekedés azonnal érezhető. A kedvező hatások, elsősorban az árcsökkenés, nyilván jóval később következik be, és jóval később érezteti hatását. Ha tehát egy, már jól működő piacról jelenik meg egy termelő vagy kereskedő a mi formálódó, inkább még csak negatívumait éreztető drága piacunkon, akkor e megjelenők esélyei elsősorban olcsóságuk miatt lényegesen jobbak.

Az Európai Unió - az előbbiek miatt - hosszas előkészítés után elfogadta a villamosenergia-piac belső szabályairól szóló irányelvet. Ez az irányelv a tagállamok számára előír egy meghatározott ütemű és fokozatos piaci nyitást. Az irányelv a piacnyitással nem érintett fogyasztók esetében lehetőséget ad a közüzemi szolgáltatási kötelezettség fenntartására, míg a feljogosított fogyasztók esetében a rendszerhez való szabad hozzáférés mellett biztosítja az integrált villamosenergia-ipari vállalkozások tevékenységének szétválasztását, valamint azok átlátható és diszkriminációmentes működését, ugyanúgy, ahogy ezt az előttünk fekvő törvényjavaslat is teszi, amely ezek szerint tehát illeszkedik az EU jogrendjéhez.

Az előttem szólók többen emlegették a hatásvizsgálat hiányát. Nem mondom, hogy a következő mondatok a hatásvizsgálatot pótolják, de azért érdemes figyelni arra, hogy az EU-tagállamokban a piacnyitás 1999. február 27-ével vette kezdetét, és az azóta eltelt időszak tapasztalatai rendkívül kedvezőek. Kedvezőek, mert az árak mind a nagyfogyasztók, mind a közüzemi fogyasztók esetében csökkentek, persze, ez a piac teljesen más kondíciókkal indult.

A következő kérdés az, hogy e jól működő piac kihívásaival szemben mi fogja védeni a mi formálódó piacunkat. Az európai uniós csatlakozásig e törvény, különösen e törvény 29. és 80. §-a. A csatlakozás után ezt a védelmet a reciprocitási klauzula fogja biztosítani.

Miről is szól ez a klauzula? Arról, hogy a piacnyitás egyenlőtlenségeinek elkerüléséért a tagállamban feljogosított fogyasztóval esetlegesen megkötendő szerződést meg lehet tiltani, ha az ellátó tagállamában a fogyasztó nem minősülne feljogosítottnak. Tehát a reciprocitási klauzula következtében az eltérő fejlettségű piacok szereplői csak akkor kerülhetnek üzleti kapcsolatba, ha piaci pozícióik bármelyik piacon közel azonosak.

Összegezve tehát: a törvényjavaslat legfőbb erénye a piac kialakulásának, erősödésének biztosítása és a fokozatosság elvének betartása. Ez a fokozatosság és a kétszintűség, a piac szétválasztása védi a szereplőket, a hazai szereplőket egymással szemben, és védi a hazai formálódó piacot a fejlett külföldi piacokkal szemben. Ez a védelem a külföldi piacokkal szemben mindaddig fennáll, amíg hazánk európai uniós csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződés életbe nem lép, és azt ki nem hirdetik, ugyanis ekkor a 29. és a 80. § hatályát veszti. Ennyit a törvényjavaslat szükségességéről.

A hátrányokról, a hibákról nem igazán kormánypárti feladat beszélni, nem akarom az ellenzék kenyerét elvenni. Ennek bőven lehettünk tanúi, és azt hiszem, a legtöbb kifogás megalapozott és figyelembe veendő. A törvény nyilván több helyen módosításra és pontosításra szorul, ezekről majd a részletes vita során fogunk szót ejteni.

Az előzetesen kézhez kapott szakértői anyagok, amelyek a piac szinte minden szereplője, tehát a termelők, a kereskedők, a nagyfogyasztók részéről érkeztek, szinte azonos arányban, de más-más szempontok alapján, saját szempontjaik alapján bírálják a törvényjavaslatot. Ezek ismeretében meg merem kockáztatni, hogy a törvényalkotó jó úton jár, hiszen a piac egyik szereplőjét sem sújtja jobban a többinél, és nem is teremt senki számára kivételezett helyzetet.

Összefoglalva: erre a törvényre egyfelől a hazai viszonyok jobbítása miatt, másfelől az európai uniós csatlakozási folyamat miatt nagyon nagy szükség van, ez a törvény jól fog illeszkedni az Európai Unió jogrendjébe, ezért a Magyar Demokrata Fórum elfogadását jó szívvel javasolja.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)