Felszólalás adatai

DR. SZABÓ ERIKA (Fidesz): Köszönöm a szót, tisztelt elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! A családok hajléktalanságának megelőzéséről szóló határozati javaslatban önök feladatként jelölik meg annak megállapítását is, hogy milyen mértékű közvetlen és közvetett költséget eredményez a családok hajléktalanná válása.

A polgári kormány politikájának középpontjában a család állt. A családok támogatásának szükségessége áthatotta a lakáspolitikát, az anyák munkaerő-piaci helyzetének javítása érdekében módosítottuk a foglalkoztatási törvényt, bevezettünk újfajta családi támogatásokat. A családok támogatása valóban rövid távú gazdasági érdek is. A családok intézményi ellátása, a gyermekvédelem kiadásai aránytalanul magasak ahhoz képest, hogy mekkora összeggel lehetne megmenteni családokat a hajléktalanságtól. Az önök felvetésének hatására összehasonlítottam néhány adatot. Egy gyermek gyermekotthoni ellátása évente 1-2 millió forintba kerül, ugyanakkor ha egy családban egy gyermekre évente 250 ezer forint jut, a család már nem kap kiegészítő családi pótlékot. Ugyanakkor azt is mutatják a statisztikák, hogy az anyagi okokból gyermekvédelmi ellátásba az elmúlt négy év során kevesebb gyermek került. Ez is alátámasztja, hogy a családoknak nem csak anyagi támogatásra van szükségük.

Az előző kormány kidolgozta a családpolitikai pályázati rendszert annak érdekében, hogy a családok működőképességének megőrzését a helyi közösségek segítsék. Megindult olyan önkéntesek képzése, akik helyben segítik a családokat még a válsághelyzetek kialakulása előtt. Ahhoz, hogy a családok ne váljanak hajléktalanná, a szülőknek feltétlenül szükségük van munkalehetőségre. A hajléktalanná válás azonban gyakran a családi problémák, válások miatt következik be. Nagyon tanulságos az Elvált Apák Egyesületének véleménye e témakörben.

Az előterjesztéshez kapcsolódóan is kérem önöket, hogy biztosítsák továbbra is a családokat segítő önkéntesek, egyesületek működésének feltételeit. A hajléktalanok ellátásának problémáival akár naponta szembesülhetünk, de arról keveset beszélünk, hogy a hajléktalanok ellátását az állami költségvetés normatív módon támogatta. Egy hajléktalan személy ellátására az állami normatívából albérleti díjat lehetne fizetni. Ha a lakhatás mellé tesszük még az étkeztetés támogatását, a hajléktalanoknak is járó rendszeres szociális segélyt, elgondolkodtató, hogy egy hajléktalan ellátására havonta a minimálbér legalább kétharmad részét költi az állami költségvetés. A hajléktalanok nagy része rokkant- vagy időskori nyugdíjas, közel kétharmad részük rendelkezik rendszeres jövedelemmel. A ma működő ellátási rendszer kevéssé hatékony, és csak átmeneti megoldásokat kínál.

A hajléktalanok ellátása nagyon összetett feladat, amelyet az önkormányzati és állami segítségnyújtás ellenére sem sikerült megoldani. A korábbi kormány elkészítette a hajléktalanok ellátási rendszerének áttekintését, előkészítette a szükséges költségvetési terveket. Néhány megállapítást idézek ebből az összefoglalóból. (Olvassa.) A hajléktalanság okai összetettek, a hajléktalanok helyzete nagyon különböző. A hajléktalanszállókon lakók egynegyed részének van munkahelye, ugyanakkor összesen 47 százaléka rendelkezik valamilyen munkajövedelemmel, 46 százaléka, közel a fele életkora vagy állapota miatt nem munkaképes. Mindössze 7 százalékra tehető azok aránya, akik valamilyen ok miatt - viselkedési, beilleszkedési problémák, szakképzettség, munkahely hiánya - nem végeznek munkát. Ezek zöme a 18 és 25 év közötti fiatalok közül kerül ki, akik sajnos egyre nagyobb számban jelennek meg az utcákon, hajléktalanszállókon. Ezen fiatalok nagy része szenvedélybeteg, többségük gyermekintézményekből került az utcára, annak ellenére, hogy a gyermekvédelmi törvény 24 éves korig teszi lehetővé a fiatalok intézményi ellátását, továbbá életkezdési támogatást kaphatnak a lakhatási lehetőségek biztosítása érdekében. Ezen fiatalok, általában a szenvedélybetegek speciális ellátása egyre nagyobb gondot jelent. Ilyen típusú intézmények létesítésére sajnos kevesebben pályáztak, mint amekkora lehetőséget a pályázatok kiírásával nyújtott az előző kormány.

Feltétlenül szükségesnek tartom, hogy a költségvetés tervezésekor vegyük figyelembe a már elkészült terveket, az ellátási rendszer hiányosságait. Fontosnak tartom, hogy folytatódjon az a program, amely a hajléktalanok számára képzést, tréninget és munkalehetőséget tud biztosítani.

(22.20)

A szociális bérlakásprogramhoz kapcsolva a munka mellett a lakhatási lehetőségeket is biztosítva nagyon nagy előrelépést lehetne tenni. Örömmel támogatnánk egy olyan előterjesztést, amely a hajléktalanok ellátásának új formáihoz biztosítana költségvetési forrást. Számításaink szerint a következő években a hajléktalanellátás intézményrendszerének továbbfejlesztése évente 3-4 milliárd forint többlet költségvetési támogatással oldható meg.

Összefoglalva, a hajléktalanság összetett társadalmi probléma, amelynek okai között szerepelnek gazdasági okok is, de nem kizárólag gazdasági okok miatt növekszik a hajléktalanok száma. A családok szétesése, a válások mind a fiatalok, mind az elvált, a lakásból kikerülő családtagok, elsősorban az apák esetében kiemelten fontosak a hajléktalanná válásban. Sajnos a szenvedélybetegség, az ebből fakadó szocializációs problémák is igen gyakran szerepelnek a hajléktalanságot előidéző tényezők között.

Mi kiemelten fontosnak tartjuk, hogy a családok működését segítsük, folytatódjanak azok a programok, amelyek életviteli, közösségi és közvetlen önkéntes segítséget nyújtanak még a krízishelyzet kialakulása előtt a családoknak. Mivel azonban ez a határozati javaslat ezen szempontokat nem tükrözi és nem akarja megvalósítani, ezért a határozati javaslat számunkra elfogadhatatlan.

Köszönöm. (Taps az ellenzék soraiban.)