Felszólalás adatai

BAJNAI GORDON miniszterelnök: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A köztársaság új kormánya a hétvégén elfogadta válságkezelő programját. Nem egy átfogó, mindenre kiterjedő kormányprogramról van szó, hanem az előttünk álló egy évben a világgazdasági válságból, a hazai problémákból fakadó válságjelenségek kezelését fókuszáltan célzó válságkezelő programról. Arról a programról, amelynek az a célja, hogy Magyarországon a válságot rövid távon enyhítse, Magyarország számára a kilábalás esélyét megteremtse, és újraindíthassa Magyarországot a növekedés útján.

Ha válsággal akarunk foglalkozni, ha a válságkezelésre keressük a receptet, akkor a legfontosabb dolog, hogy először értsük meg, mi okozza a válságot. Azt gondolom, hogy két tényező adódik össze abban, ami most Magyarországot sújtja. Az egyik, nagyon egyszerűen fogalmazva az, hogy Magyarország sok-sok éve jóval többet költ, mint amennyit megtermel. Ez nem egy új probléma, nem a világgazdasági válság hozta el ezt hozzánk, de ennek a meglévő problémának a hatásait lényegesen súlyosbítja az a nemzetközi gazdasági-pénzügyi válság, amely tavaly október óta, sok évtizede nem tapasztalt mértékben érte el Európát, benne hazánkat.

(13.20)

Azt látjuk, hogy hónapról hónapra kell lefelé módosítani a növekedési kilátásokat, és ezzel együtt hónapról hónapra romlanak a költségvetési hiányra vonatkozó előrejelzések, új és új intézkedéseket kell tenni Európában azért, hogy ezt a válságot így vagy úgy elhárítsák.

Magyarországon is az új kormány első feladata volt, hogy megvizsgálja, most milyenek a gazdasági kilátások, és azt látjuk, hogy még az idén februári várakozáshoz képest is lényegesen lejjebb kellett vinnünk a növekedési előrejelzéseket. Ha azt látjuk, hogy Európa és benne legfontosabb piacunk: Németország, Franciaország, Olaszország lényegesen lefelé módosítja a kilátásait, akkor Magyarország is erre kényszerül, kicsi, nyitott gazdaságként.

Ezért a kormány az új prognózisban már mínusz 6 százalék környéki gazdasági lassulást, csökkenést vetít elő erre az évre, és ez azt is jelenti, hogy lényegesen módosítanunk kell azokat a gazdasági terveket, elképzeléseket, kiadási terveket, amelyeket a kormány korábban megfogalmazott. Ez a mínusz 6 százalék azt jelenti, hogy kevesebb az állam bevétele, tehát a kiadásainkat is csökkenteni kell ahhoz, hogy a GDP-arányos hiány ne nőjön fenntarthatatlan méretűre.

Azt is látni kell annak, aki válságkezeléssel akar foglalkozni, hogy mi a cselekvés és a nem cselekvés terepe és mi az ára. Mi azt látjuk, hogy beavatkozás nélkül, az egyre romló nemzetközi és hazai környezetben Magyarországon a sodródás előbb-utóbb zuhanásba, társadalmi, gazdasági, szociális válságba torkollhatna, veszélye lenne annak, hogy Magyarország ma megismert életmódja, keretei összeomlanának. Éppen ezért világosan kell látnunk, hogy a nem cselekvés is cselekvés, hogy a nem döntés is döntés, csak ezzel azt kockáztatjuk, hogy családok otthonai, munkahelyek százezrei, kisvállalkozások tízezrei mehetnek csődbe, hogyha nem cselekszünk gyorsan.

Éppen ezért a válságkezelő program, amelyet a kormány tegnap elfogadott, a cselekvés programja; egy olyan program, amely arról beszél, hogy hogyan lehet gyors, határozott cselekvéssel Magyarországot kivezetni ebből a válságból. Ez a program négy pillérre épül. Az első, hogy a válság azon hatásait, amelyek Európa többi országában is hasonlóak, a lehető leggyorsabban megpróbáljuk mérsékelni, ahol lehet, hárítani. Ez a védelem pillére - azt jelenti, hogy hogyan védjük meg a válság veszélyének kitett polgárokat, családokat, munkahelyeket a válság hatásaitól.

A másik pillér, amelyre építjük ezt a programot, az egyensúlyteremtés pillére. Hosszú idő után most már végre itt az ideje, hogy Magyarország szembenézzen az egyensúlytalanság problémájával, és egyensúlyba hozza a gazdaságát.

A harmadik ilyen cselekvési irány a növekedés újraindítása. Magyarországnak szüksége van arra, hogy ismét közeledjen az Európai Unióhoz, ehhez pedig olyan lépéseket kell tennünk, amelyek nem egyszerűen csak helyreállítják az ország egyensúlyát, hanem újra beindítják az ország növekedését.

Végül, negyedikként: szükség van arra, hogy Magyarország újjáépítse azt a bizalmat, amely kívül-belül az elmúlt években megromlott a Magyarországon belüli szereplők között, és amely nélkül nincsen kilábalás.

A program első eleme a védelemről szól. Arról szól, hogy hogyan tartsuk egyben mai életünk kereteit, hogy hogyan ne essenek szét azok a rendszerek, amelyek ma meghatározzák és működtetik mindennapjainkat. Gondolok a munkahelyek védelmére. Olyan lépéseket tervezünk a programban, ami segít akár rövidített munkaidővel megőrizni a magánszférában a munkahelyeket, ami segít azoknak, akik munkanélkülivé válnak, hogy minél gyorsabban el tudjanak újra helyezkedni, minél kevesebb ideig kerüljenek ki a munka világából. Olyan lépéseket teszünk, amelyek segítik, hogy új munkahelyek jöhessenek létre Magyarországon.

A program olyan elemeket is tartalmaz, ami a most veszélyben lévő kis- és középvállalkozások számára finanszírozási programokkal, piacteremtéssel, bürokráciacsökkentéssel lehetőséget kínál arra, hogy talpon maradjanak, hogy megőrizzék azt az óriási hozzáadott értéket, amit a foglalkoztatásban, az ország fejlődésében a kis- és középvállalkozások százezrei betöltenek.

Végül, a védelem programja ki kell hogy terjedjen a családi otthonok védelmére. Magyarországon - már mondtam korábban is - több mint 700 ezer olyan család van, aki ma valamilyen devizából, euróból vagy még inkább többnyire svájci frankból finanszírozza otthonát vagy éppen több mint egymillióan az autójukat. Az ő vagyonkájuk - hiszen legtöbb esetben vagyonkáról és nem nagy vagyonról van szó - van veszélyben akkor, amikor a forint árfolyama váratlanul és drámaian gyengül, amikor a következő havi törlesztőrészlet akár sok ezer forinttal lehet több, mint amit akkor kalkuláltak, amikor ezt a hitelt felvették. Az ő megvédésükre is tervez a kormány számos lépést ebben a tegnap bemutatott programban.

Ez tehát a védelem programja, de a védelem önmagában nem tud tartós eredményeket elérni, ha nem tesszük mellé az egyensúlyteremtés programját, hiszen amivel és amitől meg akarjuk védeni Magyarország polgárait, az az egyensúly hiányában újra és újra visszatérhet, mint egy rossz, hívatlan vendég Magyarországra.

Ezért meg kell szüntetnünk azt az állapotot, hogy Magyarország sok-sok éve tovább nyújtózik, mint ameddig a takarója ér. Tovább nyújtózunk, többet költünk. Többet költünk szociális, védelmi kiadásokra, többet költünk az állam működtetésére és fenntartására, mint a velünk összevethető Csehország, Lengyelország, Szlovákia, Szlovénia, Románia, azok, akik velünk egy időben vagy egy kicsivel később csatlakoztak az Európai Unióhoz - lényegesen többet költünk. Ez egy régi igazság, régóta mondják a közgazdászok, nekünk is szembe kell nézni ezzel az igazsággal.

Ha többet költünk, és ebből el kell venni, minden háziasszony tudja, hogy az megszorítással, lemondással, áldozatvállalással jár. Ezt mindenki tudja. Azt szokták mondani ilyenkor politikai kommunikátorok, tanácsadók, hogy használjuk azt a hasonlatot, hogy a költségcsökkentés olyan, mint amikor injekciót adnak valakinek, lehet, hogy fáj, de hosszú távon majd megóv a betegségtől. Azt kell mondanom Magyarország polgárainak, hogy itt nem injekcióról van szó, hanem műtétről; életmentő műtétre van szüksége Magyarországnak, ezért a kiadáscsökkentés mérete is ilyen nagyságrendű kell hogy legyen.

Ez az életmentő műtét, ez a lemondás, ez az áldozatvállalás mindenkitől vár el valamit. Hallottam a tévében, olvastam az újságokban, hogy sok társadalmi csoport mondja azt, hogy miért neki kell vállalnia ezeket az áldozatokat, miért megint rajta verik el a port. Nos, a helyzet az, és így igazságos, ha minden társadalmi csoporttól azt kérjük, hogy vegyen részt a válságkezelésben. Magyarországot összeköti kulturális öröksége, összeköti nyelve, de összeköti a jövője, és összeköti a gazdasága is. Össze vagyunk drótozva, ezért a gazdaságban, a kiadásainkban, a költségvetésünkben is egymásra vagyunk utalva. Ez az ország együtt sír és együtt nevet, ezért úgy kell intézkednünk, olyan lépéseket kell tennünk, ami azt várja el, hogy amikor baj van, akkor most együtt sírjunk, azért, hogy majd együtt nevethessünk, amikor egy kicsit jobban megy az országnak.

Amikor azt mondom, hogy mindenkitől áldozatot kérünk, akkor áldozatot kérünk a nyugdíjasoktól, hogy megőrizhessük a nyugdíjak reálértékét, és hogy majd jobb időkben legyen módunk ismét részesíteni nyugdíjasainkat, akik megszolgálták életükkel azt a nyugdíjat, amit kapnak, hogy részesíthessük őket az ország növekedéséből. Ezért most azt kell kérnünk például, hogy mondjanak le a 13. havi nyugdíj automatikus folyósításáról, és várjanak velünk arra, hogy az ország újra beinduljon, hogy ismét adhassunk nekik ilyen típusú támogatást.

A családoktól is áldozatot kell kérnünk. Azért, hogy megőrizhessük a családtámogatás mai rendszerét, azt kell kérnünk a családoktól, a családok százezreitől, hogy fogadják el, hogy két évre most rögzítsük, ne emeljük a családi pótlék összegét azért, hogy megmaradhasson az, ami van.

Áldozatot kell kérnünk a közalkalmazottaktól is, azért, hogy a közszférában ne kelljen tömegesen leépíteni, ne kelljen tízezrével elküldeni közalkalmazottakat. Ezért most azt kell kérnünk, hogy fogadják el, hogy a következő két évben a közszférára kifizetett összes bér összege ne változzon, és hogy a 13. havi bérről mondjanak le akkor, amikor a Magyar Köztársaságnak nincs annyi pénze - mert nincs annyi bevétele -, hogy 13. havi bért fizessen. De teremtsük meg a lehetőségét, hogy ha a közszféra jó munkájának eredményeként is Magyarország ismét növekszik, akkor legyen nekik is lehetőségük ebből majd részesedni.

(13.30)

És áldozatot kell kérnünk az állami vezetőktől is. A múlt héten több intézkedést jelentettem be, amelyek szimbolikusak, és kifejezik azt, hogy az állam vezetői, a miniszterek, az államtitkárok, az állami vállalatok vezetői vagy az igazgatósági és felügyelőbizottsági tagok, akik az állami vállalatoknál ülnek, fogadjanak el jelentős jövedelemcsökkenést annak érdekében, hogy ők is részesedjenek abból az áldozatból, amelyet a magyar társadalomnak vállalni kell.

De áldozatot fogunk kérni a vagyonosoktól is. Amikor rosszabbul megy az országnak, akkor mindenkinek bele kell tenni azt, amit beletehet ebbe a dologba. Akiknek jobban megy, magasabb a jövedelmük, vagy nem a jövedelmük nagy, hanem a vagyonuk, azoktól is kérünk áldozatot. Azok az adóintézkedések, amelyekről mindjárt beszélek, tőlük is igénylik, hogy egy kicsit többet vállaljanak az ország sorsának rendezéséből.

Az egyensúlyteremtés tehát mindenképpen együtt kell hogy járjon a rövid távú válságkezeléssel. De hiába teremtünk egyensúlyt, ha Magyarország beáll ugyan egy stabilitásra, de az a stabilitás egy helyben jár, nincs benne növekedés, nincs benne gyarapodás. Ezért a kormány azt is feladatának tekinti, hogy a neki szabott, szűk egyéves időtartamban tegyen meg mindent azért, hogy Magyarországon újraindulhasson a növekedés akkor, amikor a világban majd újraindul, hogy ne egy alacsony szinten ragadjunk be és szakadjunk le fokozatosan Európától, hanem ismét azon országok közé kerüljünk, amelyek az Európai Uniónál gyorsabban növekedve közelednek annak átlagához.

Ezért viszont el kell hárítanunk azt a két legnagyobb akadályt, amely évek óta Magyarországon a növekedés útjában áll. Az egyik ilyen a kevesek által fizetett, de nagyon magas adó Magyarországon, hiszen ez nem fenntartható folyamatokat jelent. Ezért olyan adórendszert javaslunk, amelynek révén annak legyen jobb Magyarországon már rövid távon is, aki vállán viszi az országot, aki dolgozik, aki munkájával segít minket a kilábalásban. Ezért olyan adóintézkedéseket jelentünk be két lépcsőben, az idén év közben és a jövő év elejétől, amelyek révén a legalacsonyabb jövedelműek számára, akik ma nagyon kevés adót fizetnek, de nagyon kevesen is dolgoznak közülük, a járulékok célzott csökkentésével már az idei évtől megteremtjük azt, hogy az ő munkahelyük megmaradhasson, és amint megindul a növekedés, ebben a szegmensben, a legalacsonyabb jövedelműek körében minél gyorsabban teremtődjenek majd új munkahelyek.

Azt szeretnénk, hogy azok a munkahelyek, amelyek most nemcsak Magyarországon, hanem a világ minden részén megszűnnek, majd a válság enyhülésével ezek a Magyarországon megszűnt munkahelyek ne Mexikóban, Szlovákiában, Romániában jöjjenek újra létre, hanem itt, Magyarországon; és lehetőség szerint még több jöjjön létre, mint amennyi korábban volt. Az átlagjövedelműeknél a most javasolt adóváltozások jövő évtől már azt jelentik, hogy egy mai magyar átlagos kereső zsebében havonta közel 10 ezer forinttal több marad nettóban. Azt jelenti, hogy az átlagos jövedelemnél, ami ma nettó 122 ezer forint, jövőre 10 ezer forinttal több jut majd a borítékba. Ez azt jelenti, hogy ösztönözzük őket arra, hogy érdemes dolgozni, érdemes többet veselkedni azért, hogy az országot kivigyük a válságból. A legmagasabb jövedelműeknél, 1 millió forintnál és afölött már szolidaritási adó lép be. Itt azt kérjük, hogy a válság következményeit segítsenek az országnak elviselni, ezért más formában, de meghosszabbítjuk azt a szolidaritási adót, ami ma is létezik, mindaddig, amíg a válság tart.

Van egy másik akadálya is a növekedésnek ma Magyarországon, ez a munkahelyek alacsony száma. Nagyon kevesen dolgoznak ma Magyarországon, a felnőtt népességnek alig több mint fele az, aki ma munkát vállal. Ezen kormányok sora próbált javítani, de eddig ez nem sikerült. Most pedig, hogy munkahelyek tízezrei szűnnek meg, még nehezebb a feladat. Mégis, Magyarországnak a kilábaláshoz sokkal több dolgos kézre van szüksége. Ezért olyan átalakításokat tervezünk a szociális rendszerben, ami egyik oldalról segíti, a másik oldalról ösztönzi azokat, akik ma nem dolgoznak, hogy keressenek munkát, és ahogy a válság majd enyhül, találjanak is munkát. Ezért a munkahelyteremtés mellett a nyugdíjkorhatár fokozatos, 2012-t követő, sok éven keresztül tartó emelése, a gyes, gyed futamidejének rövidítése mind-mind azt segíti, hasonlóképpen a rokkantnyugdíjazás szigorításához, a visszaélések kiszűréséhez, hogy több dolgos kéz legyen Magyarországon, hogy többen vigyük előre ezt az országot, többen húzzák előre az ország szekerét.

De az azonnali válságkezelés, az egyensúlyteremtés és a növekedés beindítása még nem lenne elegendő, ha nem tudnánk helyreállítani a bizalmat Magyarországon és Magyarország iránt. Három szempontból, három tekintetben is elromlott a bizalom Magyarország vonatkozásában. Az első ilyen szempont Magyarország külső megítélése. Az elmúlt években drámaian romlott az áldatlan belviszályok, a gazdaság lassulása, a negatív hírek és most a válság miatt a Magyarország iránti külső bizalom. Ezért elsőrendű feladatunk, hogy a Magyarországot kívülről finanszírozók, a Magyarországnak hitelezők, a magyar forint árfolyamát meghatározók felé megmutassuk, megértessük és elhitessük, hogy Magyarországban lehet bízni, Magyarország képes lesz az intézkedések hatására csökkenteni az adósságát, és Magyarország ismét egy vonzó befektetési célpont lehet.

De ez még nem elég. Hiába bíznak Magyarországban kívülről, ha egymás között nem tudjuk helyreállítani a bizalmat. Ezért fontos, hogy a válságkezelés programjában a már említett módon az állam és a vagyonosabbak is részt vállaljanak, hogy az országon belül a bizalom helyreálljon. De még egy csoportnak nagyon sokat kell tenni azért, hogy Magyarországon a bizalom helyreálljon. Ezek pedig önök, a politikusok. (Derültség és közbeszólások a Fidesz és a KDNP soraiban.) Önöknek is tenni kell azért, hogy Magyarországon - és ezt a parlamenti patkó mindkét oldalának mondom - a bizalom helyreálljon; például azért, hogy a parlamentben kulturált, európai és az ország érdekét szolgáló hangnem van. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

De a bizalom szempontjából a legfontosabb, amit helyre kell állítanunk, az az önbizalom, Magyarország önbizalma. Mert Magyarország önbizalma veszett el az elmúlt években, és önbizalom nélkül nem lehet országot építeni, nem lehet növekedési pályára állni. Ezért azok a változások, amiket javaslunk, egy olyan országot kívánnak megteremteni, amelyben helyreállítjuk a munka becsületét, és a munkát állítjuk a társadalmi fejlődés és elismerés középpontjába. Egy olyan programot javaslunk, amelynek révén évről évre közeledik Magyarország az euróhoz, az eurózónához, és amely olyan növekedést produkál, amelynek révén Magyarországon évről évre érezhetik, hogy közel kerül az Európában megcélzott életszínvonalhoz; olyan programot, amelynek révén néhány éves távlatban Magyarország is képes arra, amit mások már megtettek mellettünk, bevezetni az eurót.

De ehhez nagyon feszes, kitartó, elszánt és önbizalommal teli munkára lesz szükség. Ebben a munkában pedig a parlament segítségét is kérnem kell. Ezért azt javaslom a parlamentnek, hogy meghosszabbítva ülésszakát, még a nyári szünet előtt fogadja el azokat a legfontosabb, meghatározó törvényeket, amelyek kellenek Magyarország talpra állásához.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Nagy taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)