Felszólalás adatai

NYITRAY ANDRÁS (Fidesz): Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Azon képviselők egyike vagyok - vagy lehet, hogy az egyedüli -, aki ugyan ebben a szakbizottságban nem vett részt, de a korábbi civil életem során körülbelül 35 évig az építőiparban tevékenykedtem, tehát többé-kevésbé tudom azt, hogy mi ma is ennek az ágazatnak a baja.

Mindjárt azzal kezdem, hogy részletes vita lévén illik arról beszélni legalább részben, ami a módosító javaslatban van. Nos, én úgy is, mint építőiparhoz valamelyest értő ember, úgy is, mint egyszerű vagy mezei képviselő, rendkívül sérelmezem azt, hogy egyik bizottságba se lehet alanyi jogon bejutni, amely ezekkel a dolgokkal foglalkozik, mert úgy van megfogalmazva maga a módosítás, hogy a szakbizottságok delegáljanak. Én speciel egyébként a honvédelmi és rendészeti bizottságnak vagyok a tagja, ami közvetlenül nem érintett forma szerint ebben az ügyben, de meglehetősen sok olyan szakmai szervezettel, sőt a mindennapos kínokat megszenvedő építőiparossal vagyok kapcsolatban, hogy gondolom, tudnék annyit tenni egy-egy bizottságban vagy akár többen is, mint olyan szakbizottsági tag, akinek egyébként különösebb kapcsolódása ehhez a szakterülethez nincs. Tehát nem értem, és ezt már a múltkor is fölvetettem, hogy nem értem, hogy miért kell ezt ennyire beszűkíteni.

A másik dolog, ami már a mai naphoz is kapcsolódik, egy néhány órával korábbi történéshez, és ezt a múltkori általános vita második fordulója is megmutatta, hogy ebben a kérdésben meglehetősen ritka, mondhatnám úgy, hogy kegyelmi állapot van a parlamentben, mert a részt vevő, különböző világnézetű és egymással amúgy elég nagy harcban álló politikai pártok ebben a kérdésben elég szépen meg tudtak egyezni, és nagyjából azonos helyen keresik a megoldást. Egyetlen rendkívül erőteljes kivétel van, ez pedig a Pénzügyminisztérium, ahol gyakorlatilag minden olyan kezdeményezést csírájában fojtottak el eddig is, és tartok tőle... - és ahogy utaltam rá, annak a törvényjavaslatnak vagy módosítási javaslatnak a sorsa, ahol a teljesen elmebeteg adótörvény vagy adózási törvény kapcsán nem fizetik ki az alvállalkozóknak a jogos számlájukat sem, ha tartozásuk van. Kérdem, akkor mi a búbánatból fizessék ki a tartozásukat, ha egyébként azért tartják vissza a nekik járó, egyébként joggal járó pénzt, mert tartozásuk van. Ez egyszerűen egy ilyen, hogy is mondjam, vicclapba illő dolog. De amint mutatta itt a szavazás eredménye, valószínűleg az MSZP-frakció megkapta az ukázt, hogy márpedig mivel ezt nem mi találtuk ki, ezt le kell szavazni, és teljesen értelmetlen, mondhatnám úgy, hogy eszetlen módon nem sikerült ezt a dolgot hatályon kívül helyezni, ami rendkívül nagy napi problémát, súlyos likviditási problémákat okoz az építőipari vállalkozásoknak.

Most ugyan egyetlen SZDSZ-es képviselő sincs itt, de a múltkori vitában számomra kissé meglepő módon Kóka János úr, aki - mentségére szolgáljon - a gazdasági életből jött, ő érezvén ezt a problémát, meg is fogalmazta, hogy úgy tűnik, hogy a kormánynak kizárólag a költségvetés likviditása a fontos, a termelő szféra szereplőinek a likviditására nagy ívben tesz. Pedig hát a kormánynak, az országnak abból volna pénze, ha a reálszférában minél nagyobb lenne a gazdasági pezsgés, ami manapság finoman szólva nem az.

Hasonló a helyzet, majdnem hogy kövezés fogadta, ilyen képletes kövezés ütéseit éreztem magamon, amikor fölvetettem, hogy ha már itt változásokról beszélünk, talán azt a másik agyment dolgot, amit fordított áfafizetésnek neveznek, azt is felül kellene vizsgálni, mert bizonyos szakmai körök szerint ez néhány tízezer kisvállalkozásnak fogja... (Babák Mihály Tállai Andrással konzultál.) Misikém, csöndesebben már! Néhány tízezer vállalkozásnak fogja betenni az ajtót, hogy ebbe a fordított áfába belekényszerítették. De azon kívül, hogy közölték, hogy szó sem lehet róla, érdemi ellenérv nem volt.

Ehhez még csak annyit, hogy kis színes legyen a dolog végén, hogy nekem úgy tűnik azért egy kicsit, már elnézést a másik oldalon ülő uraktól, hogy ez az egész változási hajlama a kormánynak, amiből én még semmit nem láttam, állítólag valahol már valamit lehetett látni... - a kérdésem kézenfekvő, mikor lehet ezt már megtekinteni, hogy milyen javaslataik vannak. Eddig úgy tűnt, hogy olyan Mária Terézia előtti magyar nemesi fölkiáltással megy ez a dolog, hogy életünket és vérünket - mondja a kormány -, de zabot nem adunk. Tehát ami pénzügyileg egy kicsit segítene akár csak rendeleteken és törvényeken, adótörvényeken és egyéb törvényeken át a vállalkozásokon, ott az aktivitás, a lelkesedés és az elkötelezettség nem annyira tűnik ki.

Tehát jó lenne, ha az elkövetkezendő bizottságok nem a klasszikus elv szerint működnének, amely szerint a teve az a ló, amelyet egy bizottság tervezett. Tehát tényleg, ha az építőipart lónak tekintjük, akkor igásló (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), valóban igásló, de akkor az igáslónak zabot is adjunk, és hagyjuk, hogy kifejtse áldásos hatását, amire nagy szüksége volna az országnak.

Köszönöm szépen a figyelmüket.