Felszólalás adatai

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! (Zaj. - Az elnök csenget.) Az alkotmányügyi bizottság eseti jellegű állásfoglalásával nem értünk egyet. Egyetértünk a Fidesz azon indítványával, hogy ezt az állásfoglalást a Ház utasítsa el.

Semmiképp nem szeretnék érdemben beszélni magáról a tibeti törvényjavaslatról - ha szabad ilyen röviden megnevezni a törvényjavaslatot -, mert nem erről az egy törvényjavaslatról van szó, hanem egy olyan állásfoglalásról, amelynek egyébként hosszú távú következményei lehetnek, ha ezt a Ház elfogadná.

Egyrészt maga a jogalkotási törvény és az alkotmány egyaránt nagy számban tartalmaz törvényhozási tárgyakat, olyan tárgyköröket, amelyekben kizárólag az Országgyűlés alkothat jogszabályt, nevezetesen törvényt. Ez a felsorolás természetesen nem kimerítő, ehhez képest sok minden más területen áll jogában az Országgyűlésnek az, hogy törvényt alkosson.

Az országgyűlési képviselőknek nagyon fontos alkotmányos joga az önálló törvénykezdeményezési jog, amely nem vitatható el. Ezt nagyon kevesen tehetik meg a Magyar Köztársaságban, többek között az országgyűlési képviselők tehetik meg azt, hogy önálló törvénykezdeményezési joggal éljenek. Ilyen típusú állásfoglalásokkal ennek a jognak a gyakorlása, tartalommal történő kitöltése nem vitatható el. Ha a többség nem ért egyet a javaslattal, akkor azt érdemben el kell utasítani és le kell szavazni.

Szeretném figyelmeztetni önöket arra, hogy az Országgyűlés az elmúlt húsz évben (Zaj. - Az elnök csenget.) számos olyan törvényt alkotott, amelynek igazából semmilyen norma jellege, normatív tartalma nem volt. Például az 1996. évi LVI. törvény Nagy Imréről és mártírtársainak emlékéről, az 1994. évi LXXXI. törvény az Ideiglenes Nemzetgyűlésről, a 2001. évi LXIII. törvény a magyar hősök emlékünnepévé nyilvánításról. Ezekben a törvényekben az emlék, az elismerés, a kinyilvánítás, a megörökítés kifejezések visszatérő jelleggel szerepelnek, semmilyen normatív tartalma ezeknek a törvényeknek nincs, mégsem vitatta sem 1994-ben, sem 1996-ban, sem 2001-ben senki azt, hogy ilyen típusú törvényt alkosson az Országgyűlés.

A normaalkotási formát tekintve az országgyűlési képviselőknek - akár egyedül, akár többen teszik a kezdeményezést - számos lehetőségük van. Az országgyűlési képviselő dönti el, hogy törvényt, határozati javaslatot vagy politikai nyilatkozattervezetet kíván-e elfogadtatni a Házzal. Természetesen a Házszabály rendelkezéseit be kell tartani a jogszabályok, a törvényjavaslat, a határozati javaslat előterjesztésére, vitájára és elfogadására vonatkozóan. Azt azonban nem lehet, hogy önkényesen megváltoztassa az Országgyűlés azt, hogy egy törvény az törvény, egy határozati javaslat az pedig határozati javaslat lehessen. Egyértelműen úgy gondolom, hogy ez a képviselői jogok sérelmét jelenti, és nem hiszem, hogy helyesen jár el az Országgyűlés - talán többsége, de ha a szavazásra sor kerül, majd kiderül, valóban így van-e -; az Országgyűlés egy részének aktuális politikai érdekét nem lehet házszabályi köntösbe öltöztetni.

Úgy gondolom, nagyon komoly hibát követ el az Országgyűlés, ha ezt az állásfoglalást most elfogadja, ezért tisztelettel szeretném önöket arra kérni, kedves MSZP-s kollégák, hogy ezt az eseti jellegű állásfoglalást utasítsa el az Országgyűlés, ahogy azt egyébként az MSZP-frakción kívül minden frakció az alkotmányügyi bizottságban is megtette, csak nem voltunk többségben.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)

(19.10)