Felszólalás adatai

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy költségvetési vitában mindig az a kérdés vagy az egyik kérdés, hogy mihez képest. Mit mihez viszonyítunk, mi mihez képest sok, kevés, mi mihez képest előrelépés vagy visszahátrálás? Mindezt azért mondom el, mert amikor az utakról és a vasútról ejtünk szót, akkor az önök előadói is, többek között tegnap is, ma is, miniszter úr is nagy szeretettel fordul a múltba, és mindig felemleget olyan számokat, amelyek már nem a politikai félrenézés, nem az érdekek egyoldalú csoportosítása, hanem egyszerűen a szamárság fogalmi körébe tartoznak.

Ezért engedjék meg, hogy az idejükkel visszaélve nagyon gyorsan felsoroljam, hogy '98 és 2002 között átadtuk az M15-ös autóút M1-es és Rajka közötti szakaszát, a Kecskemét-Kiskunfélegyháza közötti szakaszt, a Gyöngyös-Füzesabony közötti autópálya-szakaszt, az M3-as és a 2A közötti M0-s autóútszakaszt, ennek egy másik szakaszát '99-ben és az M7-es autóútból az Aliga-Zamárdi közötti szakaszt. Felújítottunk több mint 100 kilométer autópályát az M7-esen, és visszavásároltuk az M1-est. Felújítottuk a dunaföldvári és felépítettük a szekszárdi hidat, újjáépítettük az esztergomi hidat, megépítettük a polgári Tisza-hidat, és gyakorlatilag egy új hidat építettünk Tiszaugnál a Tiszán. Szíveskedjenek megmondani, hogy mikor lehet átmenni majd az M0-s északi hídján vagy a dunaújvárosi hídon.

Ehhez képest önök 2002-ben átadtak 65 kilométert, amit ugyan mi építettünk, de önök adtak át, 2003-ban 48-at, 2004-ben 57-et, 2005-ben 90-et, 2006 tavaszáig át fognak adni, ha minden jól megy, és az egek ura is úgy kívánja, 130 kilométert. Ha ebből levonunk 65-öt, az 320 kilométer, aminek nagyon örülünk, mert az országnak minden egyes kilométer autópályára szüksége van, de ez nagyon messze van a 800-tól, és nagyon messze van attól a 7-től, amit tanult barátom, a jelenlegi gazdasági miniszter úr ma reggel is volt bátor emlegetni. Kérem, hogy tanulmányozzák a dokumentumokat, érdemes. (Dr. Géczi József Alajos közbeszól.) Ha azt nézzük, hogy ezt a 300 kilométert 600 árából építették meg, akkor már közelebb járunk az igazsághoz, értékben valóban 600 kilométert építenek. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ha ehhez hasonlítjuk a 2006-os költségvetésben az önök által egyébként talán még szakmailag helyeselhető útpénztárt is, amely ha nem a magyar útfenntartó hálózat teljes szétverésével járna együtt, csak azért, hogy néhány elenderes kollégának vezető állást tudjunk biztosítani a pénzelosztásoknál, akkor is a számok azt mondják - és ugye, ezzel kezdtem, hogy mihez képest -, hogy az útpénztárnak az a négy eleme, amiből még a 2005-ös költségvetésben összeállt ez az összeg, 140 milliárd 677 millió forint volt. A 2006-os útpénztár 91 milliárd. Ha ehhez hozzáteszem a bevétel 30 milliárdját, amit várunk, és amit az adófizetők befizetnek, akkor még mindig közel 20 milliárddal kevesebb a 2006-os útpénztári pénz, mint a 2005-ben közismerten katasztrofális állapotban lévő magyar közutak fenntartására szolgált pénz.

Tudom, a válasz egy része az lesz, hogy vegyük figyelembe a rendelkezésre állási díjakat is, amit az M5-ös és az M6-os kapcsán fizet ki a magyar költségvetés, közel 50 milliárd értékben, 50 milliárd forint összegben. Most nem idekeverve azt, hogy, mondjuk, a PPP-nek egyáltalában nincs törvényi alapja, tehát ennek a rendszernek az alkalmazására egyszerűen önöknek nincs törvényi felhatalmazásuk - ilyen fogalom Magyarországon nem létezik, a költségvetésben szerepel, a kormányzati erő joga, hogy betegyék -, a baj az, hogy ebből az 50 milliárdból még felemlíteni sem tudom, hogy mennyi hová megy. Ez abból az egyszerű okból fakad, hogy ezt az 50 milliárdot önök elfelejtették kibontani. Nem mondják meg, hogy 50 milliárd forintot a magyar költségvetésben milyen összetételben, mire, mikor és hogyan költenek.

Tisztelt Képviselőtársaim! A másik ilyen kérdés a vasút, amely az elmúlt napokban, hetekben a Házban is állandóan téma volt. A 2006-os költségvetés a vasúti személyszállítás közszolgáltatási veszteségének részleges - ez nem az én fogalmazásom, ez a költségvetési törvénytervezetben van - ellentételezésére 52 milliárd 970 milliót, 53 milliárd forintot említ. Ez sok pénz. De ha hozzáteszem, hogy a MÁV 2006. évi adósságszolgálata, amit az elmúlt években összeszedett likvid és fejlesztési hitelekből, és amit 2006-ban teljesíteni kell, 51,3 milliárd forint; ha hozzáteszem, hogy a 2005. évi várható vesztesége 80 és 100 milliárd között mozog, akkor kérdezem én, hogy ez az 53 milliárd mire elég.

(12.40)

Mire elég? Arra elég, hogy a MÁV, a magyar vasút a maga előtt görgetett adósság- és problémahalmazt ne mérsékelje, még szinten tartani sem tudja, hanem igenis növekedni fog a vesztesége, és ez alapot fog teremteni egyesek számára arra, hogy ím-lám, egy tönkrement intézmény, nincs más megoldás, mint fillérekért eladni, odaadni azt a nagyon stabil és a magyar társadalom, a magyar gazdaság számára létfontosságú intézményrendszert, amely több mint 150 éve szolgálja a magyar társadalmat és a magyar gazdaságot, azt profitszerzési lehetőségként így, legatyásítva kiárusítani.

Tisztelt Ház! Én azt tisztelettel kérem, és azt javaslom, hogy a 2006. évi költségvetésnek az erre vonatkozó tételeit - lévén, hogy ez nem a lobogó színétől függ, de a közszolgáltatási tevékenység minimális szintű szolgáltatása függ ettől -, vasútra vonatkozó részét képviselőtársaim ne fogadják el. Ne fogadják el, ez önöknek is, az önöket ide delegáló választópolgároknak is rossz lesz, beláthatatlan következményekkel fog járni! Ehhez kérem a támogatásukat és egyetértésüket. (Dr. Gál Zoltán: Köszönjük, hogy így aggódsz!)

Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)