Felszólalás adatai

GÚR NÁNDOR (MSZP): Elnök Úr! Államtitkár úr! Képviselőtársaim! A dolog lényege igazából a Püski úr által elmondottakban visszaigazolható vagy megfogható. Azt hiszem, hogy - még egyszer hangsúlyosan - az iskolákat nem elmarasztalás illeti az elmúlt tíz évben vállalt szerepvállalásukért, hanem dicséret. Ha viszont a gazdaság működik, mozdul, és a gazdaság igényei megmutatkoznak egyrészt a kibocsátás tekintetében, másrészt a szakmai képzés felvevő képessége vonatkozásában, akkor nagy valószínűséggel a célszerűség abba az irányba mutat, hogy a gazdaság szerepvállalóinak teret és helyt adjunk, e tekintetben nem kizárva azokat a jól működő és jól funkcionáló iskolákat, amelyek a gyakorlati képzésekben mértékadó és pozitív szerepet vállaltak fel ezen időszakig. Tehát a kettő egymásmellettisége az, ami megítélésem szerint leginkább előreviszi a folyamatok alakulását.

Ami a kifogásokat illeti, nem kívánok mindenre reflektálni, csak azt szeretném megerősíteni, hogy látható módon nem szétválik, hanem összezár a felnőttképzési törvény vonatkozásában a dolog. Ha már mást nem, csak egy példát mondok: a szabad források, tehát amikor a kötelező vagy a megválasztható formában történő pénzek felhasználása után maradványok vannak, befizetési kötelezettségek vannak, akkor gyakorlatilag a befizetés utáni szabad forrásrész 60 százaléka egyrészt helyben marad, másrészt pedig a 33 százaléka, az egyharmada gyakorlatilag a felnőttképzés irányába tolódik át.

Tehát van egy szerves együttélés a szakképzés, a szakmunkásképzés és a felnőttképzés viszonyrendszerében, és ez nem is lehet másképp, hiszen a képzés nem választható durván szét ilyen értelemben, hiszen a 14 éves korban elkezdett képzésnek nem 17-18 éves korban van vége vélhetően, hanem hosszú távon, egy életet kísér át.

Köszönöm szépen.