Felszólalás adatai

Soron következik a családok védelméről szóló törvényjavaslat részletes vitája. Harrach Péter, Michl József, Tarnai Richárd és Bagdy Gábor, kereszténydemokrata néppárti képviselők önálló indítványát T/5128. sorszámon, a bizottsági ajánlást pedig T/5128/70. sorszámon megkapták és megismerhették.

Emlékeztetem önöket, az Országgyűlés arról döntött, hogy a törvényjavaslat részletes vitáját 4 óra 20 perces időkeretben és egy vitaszakaszban tárgyalja. A napirendi ajánlás tartalmazza az időkeret felosztását, látható a kijelzőn is. (Mozgás a teremben.)

Tisztelt Országgyűlés! Megnyitom a részletes vitát, és kérem önöket nagy tisztelettel, hogy foglalják el helyüket, és jelöljék majd meg felszólalásukban az érintett bizottsági ajánláspontokat.

Az előre bejelentett felszólalók közül a képviselő asszony és a képviselő úr még nincsen jelen.

Megkérdezem, ki kíván hozzászólni. (Jelzésre:) Igen, akkor megadom a szót Steiner Pál képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt.

DR. STEINER PÁL (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tekintettel arra, hogy a részletes vita szakaszában vagyunk, szeretném elmondani, tájékoztatni elnök urat, hogy rögtön a preambulummal foglalkozó módosító javaslatát szeretném indokolni a Magyar Szocialista Pártnak és frakciójának.

Tisztelt Ház! A preambulum a jogalkotási szabályok szerint minden esetben azt határozza meg, bármilyen jogszabályról van szó, akár büntetőjog, akár polgári jog, munkajog, vagy felsorolhatnám a jog valamennyi területét, ahol kódexszerű nagy szabályozásokkal szabályozza a jogalkotó az élet- és társadalmi viszonyokat, ezekben a nagy, kódexszerű szabályozásokban mindig minden alkalommal a preambulumban megfogalmazza a törvényalkotó azokat az alapelveket, amelyeket az ezt követő szakaszokban mindenképpen érvényesíteni akar a szabályok megalkotásánál. Ez nem egyszerűen egy deklaráció, hanem annak a jogalkotási szükségszerűségnek is a következménye, hogy bizony számtalanszor előfordul az életben a jogalkalmazás során, bármelyik szakaszban és bármelyik jogalkalmazó területén számtalanszor előfordul az, hogy nem tud, a jogszabály betűje szerint nem lehet megfelelő választ adni az adott kérdésre. Ilyenkor, ha betű szerint alkalmaznák a jogszabályt, akkor adott esetben a törvény rendeltetésének céljával ellentétesen hatna az adott határozat, legyen az bírói vagy hatósági vagy bármilyen más határozat.

Ezért a preambulumnak kifejezetten az az üzenete és az a funkciója, hogy átfogja, mint egy keret az adott jogszabályt, és ebből a keretből az adott jogszabály nem léphet ki. Ha megnézik például a polgári törvénykönyvet, szintén így kezdődik, ha megnézik a büntető törvénykönyvet, szintén így kezdődik.

Ebből következően a preambulum nem lehet egyoldalú, a társadalom egészét át nem fogó értékrendnek a mozgalmi megfogalmazása. És ez a preambulum sajnos nem ennek a jogszabálynak a kereteit határozza meg, nem ennek a jogszabálynak azokat az alapelveit határozza meg, amelyeket alkalmazni kell majd a jogalkalmazónak, hanem az aláíró képviselőtársaim egyfajta üzenetét, egyfajta vízióját fogalmazza meg arról, hogy szerintük a családnak milyen funkciója van a társadalomban.

Én a képviselőtársaim vízióját egyébként tiszteletben tartom, azt gondolom, hogy ez egyrészt az ő személyes tartományukba tartozik, azt gondolom, hogy mint országgyűlési képviselőknek joguk van egy ilyen jogszabályt előterjeszteni, de ennek a jogszabálynak ennyi a funkciója és nem több. Azt nem lehet állítani, és nem is szabad követelményként megfogalmazni, hogy ha majd kétharmaddal ez a törvény elfogadásra kerül - mert nincs kétségem, az előző viták alapján is, hogy ez fog történni -, akkor majd az egész társadalom alkotmányosan vagy az alaptörvény előírása szerint, ezen elfogadott törvény alapján úgy gondolkodjon a családról, ahogyan képviselőtársaim gondolkodnak. Mert én biztosan nem gondolkodom így, és még nagyon sok embert ismerek, akik nem gondolkodnak így, és nagyon sok munkát lehet olvasni, nagyon sok mindennel lehet találkozni az élet minden szférájában, ami azt bizonyítja, hogy bizony, képviselőtársaim, ebben az országban nagyon sokan vannak olyanok, akik nem úgy gondolkodnak a család felfogásáról, ahogy önök.

Ha már a jogszabálynál tartunk, akkor mindjárt ajánlanám a jogszabály előterjesztőinek figyelmébe Peschka Vilmos professzor úr munkásságát, aki igazán nem vádolható politikusi minőséggel, viszont jogászdinasztiákat nevelt fel, aki egészen másképp gondolkodik a családról, mint ahogy ez a törvény megfogalmazza. Peschka professzor úr munkássága alapján került elfogadásra egy olyan családjogi kódex, amely bizony nagyon-nagyon sokáig kiállta az idők vasfogát, és lehetett alkalmazni a magyar bíróság, gyámhatóság és más szervezetek előtt. Nem azt mondom, hogy mindig jól, de lehetett alkalmazni, és nagyon sok mindenre választ adott.

Ezt az értelmezést azért mondtam el önöknek, mert ebben a preambulumban - és ezért javasoljuk az elhagyását - a legnagyobb probléma az, hogy egyáltalán létezik.

(13.10)

Ugyanis olyan dolgokat állít, amiket nem lehet egy jogszabályban rendezni. Mindjárt kezdeném az első mondattal, csak példaként: "A család az emberi történelemben már a jog és az állam kialakulását megelőzően létrejött önálló közösség."

Honnan tetszenek számítani az emberi történelmet? Melyik állam megalakulására gondolnak? Melyik az az állam, amelynek a megalakulása előtt már ez a család kialakult? Hogyan értékeli a mai jogalkotó például az ősközösségi társadalmat? Tehát olyan történelmi, pszichológiai, irodalmi kérdésekbe mennek bele, amelyeket egy jogszabály nem tud, nem képes és nem is szabályozhat. Hogyan ítélik meg például A család, a magántulajdon és az állam eredete című művet, amely szintén nagyon komoly megállapításokat tett, és vannak, ezekben a padsorokban is ülnek olyanok, akik nagyon sokat tanultak ebből a könyvből. Ezzel tehát azt akartam önöknek elmondani, hogy áttévedt a jogalkotó egy olyan területre, amely nem az övé.

A következő: olyan önálló közösség, amely erkölcsi alapokon nyugszik. Természetesen erkölcsi alapokon is nyugszik, de bizony nyugszik érzelmi alapokon, nyugszik embereknek egymáshoz kötődő, bonyolult, szintén nem a jogszabályokba való érzelmi, pszichológiai, szerelmi kapcsolatain. Az erkölcsöt itt kizárólagosan úgy kezelni és úgy feltüntetni, hogy semmi máson nem nyugszik, csak az erkölcsi alapokon, akkor önök például kizárják a család megalakulásából a szerelem funkcióját; hogy egy irodalmi részt említsek önöknek meg annak a bornírtságát, hogy hogy szabad egyáltalán jogszabályban ilyennel foglalkozni.

Utána azt mondják, hogy a család Magyarország legfontosabb nemzeti erőforrása. Nyilvánvalóan mindenki, akár családban él, akár azért, mert sajnos olyan élethelyzetbe került, hogy már nincs családja, vagy azért, mert fiatal és még nincs olyan családja, ami ebből a jogszabályból kiolvasható, azokra azt mondani, hogy ők nem részei a nemzeti erőforrásnak, nem fontos részei, nem a legfontosabb részei a nemzeti erőforrásnak, bizony azt kell mondjam, hogy itt megint egy olyan bekezdés van, ami nem ide való.

A következő nagyon komoly társadalmi vitát generálhat. Nagyon sokszor lefolytattuk az elmúlt időszakban ezt a társadalmi vitát, és önök, az előterjesztők mintegy lopakodó alapon megint behozzák ide a széksorokba ezt a társadalmi vitát, amely szerint a család létrejöttének biztos alapja a házasság. Így van, a házasság is biztos alapja.

De az én családomban is van olyan család, meg gondolom, az önök családjában is van olyan család, ami nagyon biztos alapon nyugszik - egymás szeretetén, egymás kölcsönös megbecsülésén, egymás iránti szerelmen, gyermekek nemzésén és gyermekek közös nevelésén -, és nem élnek házasságban. Ma, a mai világban azt kell mondjam, hogy miközben egyetértek azzal, hogy a házasságot mindenféleképpen nagyon fontos intézménynek kell tekinteni, de egyfajta prioritást biztosítani és azt mondani, hogy akik nem élnek házasságban, azok kvázi, ki nem mondottan másodrendű kapcsolatban élnek, nagyon nem tartom helyesnek. És ezt a vitát, képviselőtársaim, önök már nagyon sokszor megnyitották ebben a társadalomban, és nagyon sokszor el is veszítették, és most is azt gondolom, hogy el fogják veszíteni, ha nem is itt, a tanácskozóteremben a plenáris ülésen, de a társadalom megítélésében egészen biztos.

Nemrégiben voltam Hodászon, ahol sokgyermekes családokat is meglátogattunk, amelyek elképesztő életkörülmények között élnek, mélyszegénységben élnek. Sok gyerekük van. Ha ezt a preambulumot komolyan veszem, hogy a gyerekvállalás nem eredményezheti a család szegénységbe süllyedését, akkor kérdezem önöktől: ezzel a törvénnyel meg fog szűnni Hodászon a sok gyermeket vállaló családok szegénysége? És nemcsak Hodászon, hanem máshol is az országban, ahol szembetalálkoztunk, ahol valóban a politikai osztály közös felelőssége, mióta ez a szegénység létezik.

Végül, hogy a példákat befejezzem, de kettőt még muszáj megemlítenem a korábbi vitára is visszahivatkozva. Azt mondja a preambulumban, hogy harmonikusan működő családok nélkül nincs jól működő társadalom. Honnan tetszenek tudni, hogy melyik család hogyan működik harmonikusan? Hogy fogja ezt majd a jogalkotó megítélni? Hacsak nem ennek az újdonsült titkosszolgálatnak, a NIBEK-nek a segítségét fogja kérni, mert vannak olyan családok, amelyek hangosak, vannak olyan családok, amelyek kevésbé hangosak, de azt gondolom, hogy ők harmonikusan élnek vagy nem élnek harmonikusan, ez az ő személyes viszonyukhoz tartozik, és semmiféleképpen nem jelenti azt, hogy bárkinek köze lenne hozzá, és főleg nem azt, hogy értékalapon kezeljék egy preambulumban.

Végül az utolsó példám, amit most személyesen is élek meg - ebben az egyben valóban egyetértünk -, a nagyszülők és az unokák között valóban nemzedékeken átívelő, kiváló szeretetkapcsolat van, és azt gondolom, hogy ez is egy olyan kapcsolat, amely a nagypapa - adott esetben - és az unokája személyes ügye és a jogalkotónak szintén nincs itt semmiféle keresnivalója.

Ezekkel a példákkal csak azt akartam önöknek elmondani, hogy ez a preambulum nem preambulum, ez diktátum. Diktátum az önök részéről, a kétharmad birtokában a társadalom azon részének, amely azt a fajta ideológiai értékkeretet nem fogadja el, amelyet önök minden esetben, ahányszor csak közel jutnak a hatalomhoz egy picit, bármilyen módon rá próbálnak erőszakolni, oktrojálni a magyar társadalomra.

Köszönöm szépen, majd folytatom. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kettő percre megadom a szót Harrach Péter frakcióvezető úrnak.

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Bár túl vagyunk már az általános vitán, és úgy gondolom, hogy ezek a megjegyzések nagyrészt oda valók, de nem szabad elmenni anélkül mellette, hogy ne válaszolnánk. Azt mondta a képviselő úr, hogy baj, hogy létezik ez a preambulum.

Úgy gondolom, hogy ez a családnak mint intézménynek az értékeit fogalmazza meg, és ennek értelmében a képviselő úr azt mondta, hogy baj, hogy létezik a család. Azt mondta, hogy az állam előtt létezett a család, ez hogy történhet meg, melyik az az állam? Minden állam.

(A jegyzői székben Szilágyi Pétert Hegedűs Lorántné váltja fel.)

Amikor ő az ősközösségre hivatkozik, akkor a társadalomra hivatkozik. Mi nem azt mondtuk, hogy a társadalom előtt létezett a család, hanem az állam előtt, és ezt nehéz vitatni. Hogy erkölcsi alapja van a családnak? Miért baj az? A család egy olyan közösség, amely a tagok együttműködése kapcsán egy erkölcsi valóságot valósít meg.

Azon, hogy a család erőforrás, miért kell csodálkozni? Hiszen a család több, mint a családtagok összessége. Mint minden közösség, többet ad a társadalomnak, mint a tagok együttese. És hogy biztos alapja a házasság a családnak? Hogy ez prioritást jelent? Lehet, hogy prioritást jelent, de nem kizárólagosságot.

Tessék megjelölni azt a pontot, egyetlen mondatot, amely hátrányos az élettársi kapcsolatban élőkre ebben a törvényben! (Ékes József: Nem talál olyat!) Az, hogy kimondjuk azt, amit a szociológusok és demográfusok egyértelműen állítanak, hogy a házasság a legtermékenyebb életforma? Kimondjuk. Ez a tudomány állítása, és ehhez csatlakozunk.

Azt hiszem, kell még folytatnom, mert különösen Hodásszal kapcsolatban személyes élményem is van. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces hozzászólások következnek. Elsőként megadom a szót Lendvai Ildikó képviselő asszonynak.

(13.20)

LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen. A képviselő úr azt kérte, mutassuk ki, hol mutatkozik hátrányos megkülönböztetés szöveg szerint az élettársi kapcsolat rovására.

Két pontra hadd hívjam fel a képviselő úr figyelmét. Az egyik: a "megkülönböztetett" jelzőt a preambulum szövege a házasságra és nem általában a családra vonatkoztatva alkalmazza. A törvényben ez a szó, hogy "megkülönböztetett", nem valamifajta egyéni véleményt tükröz, nem azt, hogy én milyen tanácsot adnék a gyerekemnek, hanem mivel a törvény egész logikája a családtámogatások rendszerét vezeti le a család értékéből, ha a házasságnál és csak a házasságnál szerepel a "megkülönböztetett" megbecsülés vagy támogatás, akkor ez nyilvánvalóan azt jelenti, hogy van, amiből a házasságban élők többet kapnak, a másképp élők meg ehhez képest nem többet, hanem kevesebbet. (Harrach Péter: Lehet egy példát?) A példa szó szerinti volt, azt írják, hogy "megkülönböztetett", hát ez ilyen szándékot tükröz. (Közbeszólások a kormánypártok soraiból.)

Példa egyébként már ma is van: az ombudsman épp azt tette szóvá, hogy ha három gyereket (Az elnök csenget.), köztük úgymond hozott gyereket nevel egy élettársi közösség, akkor nem számítanak ugyanúgy háromgyerekesnek, mintha egy második házasságot kötött pár szintén hozott és saját gyerekekből hozza össze a három gyereket. Már ma is van tehát példa, és ahelyett, hogy ezen segítenénk, a "megkülönböztetett" jelző mintegy alkotmányos vagy legalábbis kétharmados jogerőre emeli a megkülönböztetés fogalmát. Ez tehát sajnos szó szerint is fellelhető a törvényben.

Elhiszem, hogy nem ez volt az önök szándéka, de ha nem ez a szándékuk, akkor szíveskedjenek elfogadni azt a módosítót, amelyre itt Steiner Pál kollégám is utalt, és a preambulumnak az ilyen kétes megfogalmazásait törölné. (Révész Máriusz: Mi kétes, Ildikó? - Soltész Miklós: Az egész!) Köszönöm a figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Kettő percre Rónaszékiné Keresztes Monika képviselő asszonynak adom meg a szót.

RÓNASZÉKINÉ KERESZTES MONIKA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Steiner képviselőtársamnak szólnék, hogy a preambulumot mintegy úgymond súlytalan keretet vetette fel, amiben nem volna szabad a család fogalmát súlyosan megnevezni, csak akkor azt nem értem, hogy miért szól az 1., 2., 6. és még számtalan ajánlási pont ennyire... (Dr. Steiner Pál: Nem tetszik tudni, mi a preambulum!) Miért félnek tőle, hogy meg van határozva, ha ez olyan súlytalan? Én meg úgy érzem, hogy igenis önök is rátapintottak a lényegére, ami a családvédelemről szól, de ez nemcsak a család védelméről szól, mert ha a család működik, akkor működik a társadalom. Egész társadalmunknál az a probléma, hogy rövid távú értékekre és nem hosszú távú felelősségvállalásra épül, és ez egészen eljut a gazdasági válságig is, aminek igenis erkölcsi hiány az alapja. Tehát én... (Ékes József közbeszólása.) Semmi baj.

A múltkori általános vitában megszámoltam, hogy a Fidesz és a KDNP részéről felszólaló képviselők gyermekeinek száma átlagosan 3,8 gyermek. Ezt azért merem mondani, mert ezek a gyerekek nem akkor születtek meg, amikor a képviselőtársaim vagy akár jómagam is képviselők lettünk, hanem pedagógusok voltunk, vagy az élet számtalan területén úgymond a középosztályhoz tartozó, tudatosan, természetes módon családban és házasságban gyermeket vállaló családok, tehát nem a múltba révedés szól belőlünk, hanem igenis egy megélt, nem könnyen megélt és nem felsőbbrendűségi érzéssel megélt élet. Nap mint nap újra felépített feladat egy családot hosszú távra, évtizedekre lefektetni, de az biztos, hogy a gyerekeknek ez a jó hosszú távon.

Majd még további kétpercesben folytatom. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Soron kívül szót kér az előterjesztő Harrach Péter frakcióvezető úr.

HARRACH PÉTER (KDNP): Szeretném két percben folytatni az előbb megkezdett dialógust. Lendvai Ildikó tett egy kísérletet arra, hogy bebizonyítsa, hogy diszkrimináció alá esik az élettársi kapcsolat. Nem sikerült ez a kísérlet, mert egyetlen olyan pontot sem tudott mondani, ami a házasság fontosságának megemlítéséből mint következmény megkülönbözteti a két családtípust. Direkt azért hangsúlyoztuk ki a család definíciójában a leszármazást mint meghatározó elemet, hogy már egy szülő és egy gyermek is családnak minősülhet, ennek pedig, azt hiszem, a házassághoz nem sok köze van. Tehát függetlenül attól, hogy házasságban élnek a szülők vagy élettársi kapcsolatban, családnak minősül, és mindenféle támogatás ebből következően jár nekik.

Az előbb említettem Hodászt, és erre hivatkozott a képviselő úr, amikor a szegénységről beszélt. Természetesen egy eszményt fogalmaztunk meg, és ez azt jelenti, hogy ne legyen senki szegény azért, mert gyermekeket vállal, és erre kell törekednünk. És ha már Hodászt említi, az egy csodálatosan szép példa, amit a nagyrészt cigány lakosság érdekében részben szociális, részben oktatási, foglalkoztatási kérdésekben az ott működő egyházközség tett, hiszen Hodászt a cigánykérdés európai szintű kezelésének példájaként az ottani görög katolikus lelkész hosszú, évtizedes munkája teremtette meg. Magam is leraktam például egy óvodának az alapjait, és az ott tapasztaltak azt bizonyították, hogy a szegénység elleni fellépés a családok érdekében végzett munkával összefér, sőt ha egy család jól működik, akkor az segít legyőzni a szegénységet is.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő percben Steiner Pál képviselő úr, MSZP.

DR. STEINER PÁL (MSZP): Köszönöm a szót. Először a képviselő asszonynak mondom, hogy vagy nem tetszett odafigyelni a hozzászólásomra, amivel semmi probléma nincsen, vagy pedig nem tetszik tudni, hogy a kódexszerű jogszabályoknál a preambulum mit jelent. Én pontosan erről beszéltem a hozzászólásomban - kétségtelenül az önök türelme szerint elég hosszasan -, hogy a preambulumnak mi a funkciója. A preambulumnak - még egyszer hangsúlyozom - az a funkciója, képviselő asszony, hogy nemhogy súlytalanítja, hanem átfogja a jogszabályt, és a prembulumhoz lehet odafordulni, amikor a törvény betűje nem ad megfelelő választ.

Ezt próbáltam kifejteni, és azt mondtam el, hogy ez a preambulumnak nevezett bekezdés nem felel meg ennek a szándéknak, hanem az önök értékítéletét közvetíti ki a társadalom egésze felé vagy értékfelfogását, amivel szintén nincsen semmi bajom, csak én másképp gondolkodom a világról, és még nagyon sokan másképp gondolkodnak a világról, és visszaélésnek tartom, hogy önök a kétharmados többség birtokában most beavatkoznak olyan kérdésekbe, ahol sem a jognak, sem a politikának semmilyen szerepe nincsen.

Azt pedig a frakcióvezető úrnak szeretném elmondani, hogy én találkoztam is a lelkész úrral, voltam abban a központban, tényleg fantasztikus és dicséretes munkát végeznek, egyébként a részországgyűlésen, a mi rendezvényünkön beszélt is a lelkész úr. Egyet nem tudtak megoldani: a sokgyermekes családok hihetetlen mélyszegénységét. Tehát nem tudom, hogy ebben mi az európai példa; én azt láttam ott, azt éreztem, hogy az egész magyar politikai osztály, önök is, mi is vereséget szenvedtünk ennek az ügynek a kezelésében (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), és tehetetlenek vagyunk a szegénységgel szemben.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Pálffy István képviselő úr, KDNP!

PÁLFFY ISTVÁN (KDNP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Ugyebár az 1. ajánlási pontról beszélünk. Steiner Pálnak mondom, tisztelt képviselőtársam, hogy teljesen értelmetlen és indokolatlan megkérdőjelezni azt a megfogalmazást, hogy már a jog és az állam kialakulását megelőzően létrejött ilyenfajta családi közösség. Csak egy példát mondok önnek: Olaszországban a családvédelmi törvény preambuluma hasonlóképpen rendelkezik, mégpedig úgy fogalmazza meg a család definícióját, hogy egy természetes közösség; természetes, tehát állam és jog mint mesterségesen képzett entitások létrejötte előtt természetes módon alakul ki. Ez a megfogalmazás, amelyet a családvédelmi törvény preambuluma nálunk Magyarországon tartalmazni fog, ennek egy másik változata, de hasonlóan utal arra, hogy ez egy olyan természetes képződmény, ami a jog és az állam kialakulását megelőzően jött létre.

Lendvai Ildikó képviselőtársamnak pedig mondom, hogy semmiféle megkülönböztetést nem tartalmaz, csatlakozva a Harrach Péter által megfogalmazottakhoz.

(13.30)

Annyit a saját példámon hadd érzékeltessek, hogy a mi házasságunkban, a mi családunkban a feleségemmel, ő is, én is egy-egy korábbi kapcsolatból származó gyereket, házasságból vagy élettársi kapcsolatból származó gyereket hoztunk, és közösen vállaltunk még egyet, és ez a háromgyermekes család egy háromgyerekes nagycsalád, a Nagycsaládosok Országos Egyesületének tagja, és semmiféle megkülönböztetést nem szenvedtünk el ezzel a három gyerekkel. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő percre Szabó Timea képviselő asszonynak adom meg a szót.

SZABÓ TIMEA (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Én is a preambulumhoz szeretnék hozzászólni. Mi azt javasoltuk, illetve azt javasoljuk, hogy egészítsük ki ezt a preambulumot azzal, illetve helyettesítsük a (3) bekezdés utolsó mondatát azzal, hogy a családok sokszínűségére tekintettel ugyanakkor az állam kiemelt feladatának tekinti a családok minden formájának segítését. Ezt azért javasoljuk, mert magunk is a kétszülős családokat tekintjük ideálisnak, még a házasság preambulumbeli említésével sincsen egyébként elvi problémánk.

Ugyanakkor fontosnak tartjuk az állam szempontjából ezt a kiegészítést azért, hogy tegyük egyértelművé azt, hogy az állam intézményvédelmi kötelezettsége az ideálisnak nem tekintett családok tekintetében is fennáll. Ugyanakkor, amíg elismerjük a házasság fontosságát, a kétszülős családokét, úgy gondoljuk, hogy nem rekeszthetjük ki a társadalom egyébként nagy részét ebből a meghatározásból.

Köszönöm. (Ertsey Katalin tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. A következő kétperces Révész Máriusz képviselő úr, Fidesz.

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Igazából nem is teljesen értem, hogy mi a problémájuk szocialista képviselőtársaimnak, hiszen azt mondják, hogy az a fő gondjuk, hogy miért merjük vagy miért meri a törvény a preambulumba beleírni azt, hogy a házasságon alapuló család megkülönböztetett megbecsülést érdemel.

Tisztelt Képviselő Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Nemrég volt a nemzeti összetartozás bizottsága előtt Kopp Mária és több demográfus, és egy-két érdekes, mindenképpen megfontolásra érdemes adatot elmondtak ott nekünk, amit, azt gondolom, hogy a parlamenti képviselők többsége tud. Például egy házasságban élő ember várhatóan hét évvel magasabb élettartamra számíthat, mint egy nem házasságban élő. Nyilván ennek az egészségügyi költsége és sok minden is ezzel arányosan kedvezőbben alakul.

A házasságok jóval ritkábban... - így is hihetetlen nagy a szám, de mégiscsak stabilabb és tartósabb kapcsolatok, mint az életközösségek, élettársi közösségek, sőt ráadásul a házasságokban több gyermek születik, mint élettársi közösségekben, életközösségekben átlagosan. Ezért azt gondolom, hogy a preambulumban mindenképpen jogosult kimondani egy családvédelmi törvény, hogy igazából ezt megbecsüljük, mert jó lenne, hogyha minél többen ilyen tartósabb formában több gyereket vállalnának, egészségesebben tudnának élni, tehát ez mindenképpen egy pozitív cél.

Még egyszer aláhúznám, hogy a definícióban egyébként semmilyen hátrány nem érinti azokat, akik nem házasságban élnek, mert a definíció szerint a családba beletartoznak azok is, akik egy közösségben élnek, gyermeket vállalnak, vér szerinti leszármazottjuk van, sőt a definíció szerint még azok is beletartoznak a családba, akik gyámságot vállalnak egy gyermek iránt. Úgyhogy én igazából nem is értem, hogy képviselőtársaim azt mondják, hogy húzzuk ki azt a mondatot, hogy a házasság nem érdemel külön... Önök nem erre törekednének? Nem ezt tanácsolnák egyébként a saját gyermekeiknek?

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő percre Lendvai Ildikó képviselő asszony, MSZP.

LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Próbálok megfejteni egy lehet, hogy általam vélt ellentmondást az önök válaszai között. Az egyik érvelésük úgy hangzik, hogy teljesen egyformán kezelik a gyereket nevelő házaspárokat és élettársi közösségeket, függetlenül attól, hogy hozott gyerek vagy közös gyerek alkotja azt a közösséget.

A másik érvelésük úgy szól, hogy de mégiscsak kiemelt támogatásban kell a házasságot részesíteni, mert tartós, mert ott nagyobb a szaporulat. El kéne dönteni, hogy melyik az igaz. Mind a kettőn el lehet indulni, de a kevert érvelés talán nem segíti az értelmezést. Nem nekünk van az a véleményünk, hogy a gyerekeket nevelő élettársak hátrányba kerülhetnek, ez a vélemény nem is a bekövetkező időkre, hanem a mostani gyakorlatra nézve az ombudsman véleménye.

Nagyon örülök Pálffy képviselő úr személyes példájának, engedje meg, hogy azt bogozzam tovább. Önök házasságot kötöttek, nagyon tiszteletre méltó, gratulálok is hozzá, és így van közös nevelés alatt három gyerekük. A helyzet már ma - és a törvény által szentesítve még inkább holnap - az, hogy ha önök nem kötöttek volna házasságot, de ugyanúgy évek óta együtt élnek, és nevelik az előző házasságokból hozott, valamint a közös gyereket, akkor önök például ma az adókedvezmények szempontjából nem minősülnének háromgyerekes családnak; mert házasságot kötöttek, annak minősülnek.

Volt ezen már vitánk korábban a Fidesz-frakcióval, az APEH kibocsátott egy állásfoglalást, amiben azt mondta, hogy bizony nem minősülnek egyformán háromgyerekesnek, hanem mondjuk, ha van egy közös gyerek, és a papa is meg a mama is hozott egyet, akkor az egyik is kétgyerekes, a másik is kétgyerekes. Önök házasságot kötöttek, ez az önök szándéka, rendben van, így megkaptak minden kedvezményt - ha valamiért nemlegesen döntöttek volna, és élettársként nevelnék a három gyereket, már most is másképp lenne. Megszüntetni kellett volna ezt a gyakorlatot (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), nem szentesíteni. (Dr. Steiner Pál tapsol.)

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Az előterjesztőnek adom meg a szót soron kívül; Harrach Péter frakcióvezető úr, utána államtitkár úr.

HARRACH PÉTER (KDNP): Valószínű, nem figyelt a képviselő asszony a szavaira, ugyanis azt mondta, hogy megkülönböztetett támogatást érdemel. Pont ez a különbség. Megkülönböztetett megbecsülést érdemel, de ugyanolyan támogatást. (Révész Máriusz: Így van!) Nincs a törvényben ez a szó, hogy megkülönböztetett támogatás, ne tessék beleolvasni olyat, amit nem vettünk bele! (Révész Máriusz: Senki nem is mondott ilyet!) De ha ilyen módosítót kíván benyújtani, akkor elgondolkodunk rajta.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Soron kívül Soltész Miklós államtitkár úr.

SOLTÉSZ MIKLÓS nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: Tisztelt Képviselő Asszony! Lendvai Képviselő Asszony! Azt kell mondanom, hogy ön a múlttal vitatkozik. A múlttal vitatkozik, bár nem a régmúlttal, ahol egy bizonyos szakma nyilván lehetőséget adott, hogy mindent áttekintsenek.

Én azt kérem öntől, hogy legyen szíves Göncz Kinga volt miniszter asszonnyal, legyen szíves Kiss Péter volt miniszter úrral, ha jól tudom, még egy pártban ülnek ráadásul, beszélgessenek arról, hogy miért ragaszkodtak ők is ahhoz, hogy ha összeáll élettársi jogviszonyba két ember, és hozzák vagy egyikük hozza a gyerekeket, akkor miért más ott a támogatási rendszer, mint amikor ugyanez a két ember össze is házasodna. Kérdezze meg tőlük, hogy ők miért utasították el ezeket a változtatásokat, miért ragaszkodtak a jelenleg is hatályos jogszabályban lévő megoldáshoz.

Én nem tudok mást mondani önnek, hogy ha az a két ember azt a két gyereket vagy három, vagy nem tudom mennyit, amennyit innen vagy a másik volt házasságából hozott... - hogyha valóban szeretik egymást, mi választja el őket attól, hogy összeházasodjanak, és minden lehetőséget megadjanak a gyerekeknek.

Mindamellett meg ön is tudja, hogy pontosan nagyon sok helyen élnek vissza azzal a lehetőséggel, ön is nagyon jól tudja, hogy azt mondja, hogy itt van két gyerekem, itt van két gyerekem, élettársi viszonyban élünk és kész, mindenféle támogatást szeretnénk megkapni. Ön is nagyon jól tudja ezt.

De még egyszer hangsúlyozom, én nagyon kérem, ne velünk vitatkozzon ebben a kérdésben, nekünk elég világos a családképünk, elég világos a nemzetképünk, de amit a volt miniszterei, Kiss Péter vagy Göncz Kinga, most képviselő úr, illetve európai uniós képviselő asszony annak idején megválaszolt, kérdezze meg tőlük.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő perc, Rónaszékiné Keresztes Monika, Fidesz.

RÓNASZÉKINÉ KERESZTES MONIKA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Én úgy érzem, hogy a törvényalkotásnak felelőssége olyan törvényeket alkotni, ami hosszú távon jó a jövő nemzedéknek. Erre utaltam már az előbb is. Ez egy eszménykép, ezt vállaljuk. De nem a mi eszményképünk, hanem a valóságból táplálkozik, mert a hetvenes évek óta követéses vizsgálatok következetesen bebizonyítják, hogy a magyar fiatalok - fiúk és lányok egyaránt - gondolatában és szándékában a házasság dominánsan szerepel, és a gyermekek számának is legalább a duplája szerepel, mint akiket végül is be tudnak a későbbiekben vállalni.

(13.40)

Tehát igenis egy valóságból táplálkozó, a hosszú távú jövőt szolgáló értékrend az, amit eszményként megfogalmaz a törvény.

Én még Steiner képviselőtársamnak szeretnék egy butaságot eloszlatni, hogy a házasságot és a szerelmet különválasztani nem szerencsés. A házasság nem egy egymáshoz öregedés, hanem igenis egy megélt, esetleg évtizedeken át tartó szerelmi kapcsolat is, hiszen ha ennek a dominanciáját vagy a jó voltát hangsúlyozzuk a fiatalok előtt is, hogy igenis a házasság nem ellenérdekelt a szerelemmel, nem csak váltakozó párkapcsolatban lehet megélni, sőt mi több, Kopp Máriára hivatkoznék én is, aki azt mondja kutatásokra hivatkozva is, hogy teljesen egyértelműen a tartós házasságban történő kapcsolatok olyanfajta oxitocin kémiai vegyületet építenek ki az emberi szervezetben, amit a biztonságérzet ad, és ez semmivel sem pótolható, és ezt megélik azok a családok, akik nemzedékek óta viszik tovább érdekes módon nem aszkézisban ezt az életformát, hanem azért, mert jó. Ezt most karácsony előtt különösen ajánlom mindenkinek, mert ezt el nem lehet mondani, hogy milyen egy családi életben a karácsony, aminek mondjuk, már több évtizedes múltja van.

Köszönöm szépen. (Dr. Steiner Pál közbeszól. - Szórványos taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő kétperces Lendvai Ildikó képviselő asszony, MSZP.

LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Államtitkár úr nincs jelen, de végül is a vitánk nyilvános. (Révész Máriusz: Itt van!) Szeretném emlékeztetni őt a hozzászólása kapcsán arra, hogy a családi adókedvezmény rendszere, amit ez a törvényjavaslat csak szentesít, de már ma is ilyen különbségtétel Pálffy képviselő úr szerint, hogy házasságot kötöttek vagy nem, ez a fajta adókedvezmény nem a szocialista kormányok találmánya, és nem ennek a jó vagy rossz voltáról akarok vitatkozni, ez korábban is a Fidesz-kormányé volt, szíve joga, most is az. Tehát nem szocialista miniszterekkel kell nekem itt vitázni, mert attól még velük is vitáznék, hogyha itt tapasztalnék egy ilyen rossz értelmezést.

De ami ennél lényegesebb, az az, hogy a törvény rátesz egy lapáttal a már létező rossz gyakorlatra, és figyelmen kívül hagyja a már létező ombudsmani figyelmeztetést. Tudniillik a család definíciójában, ami már nem a preambulum óhajainak és általános elveinek gyűjteménye, a következőt mondja. Családot háromféle módon generál a paragrafus: egyrészt mint házasságot - oké, rendben van -, másrészt mint a szülőket és egyenes ági leszármazottat - itt valóban nem kell nézni, hogy ő házasságban él vagy nem -, harmadrészt a gyámság által befogadott gyereket. Eszerint az az élettársi közösség, ahol "hozott" gyerekeket nevelnek - bocsánat a csúnya szóért -, így együtt nem család, csak külön-külön, a papacsalád a hozott gyerekekkel, a mamacsalád szintén a hozott gyerekekkel, de eme definíció szerint, miszerint vagy a házaspár, vagy az egyenes ági vérségi leszármazott a család, ők együttesen nem család.

Az általános vitában elhangzott ezzel szemben a gyámság intézménye is. De könyörgöm, csak nem arra akarjuk késztetni az összes élettársat, hogy vegye gyámságba a gyereket - ez egy jogi kategória -, akinek esetleg a papája papája, és akar vele kapcsolatot tartani, esze ágában nincs lemondani a gyámság kedvéért ezért, és ne is mondjon, nem ezt akarjuk. Éppen ezért a háromfajta definíció közös következménye, hogy a hozott gyerekeket közösen nevelő élettársak nem együtt család (Az elnök csenget.), ez szentesíti az említett rossz gyakorlatot.

Köszönöm figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő percre Révész Máriusz képviselő úr!

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm szépen. Én még Lendvai Ildikó előző hozzászólására szerettem volna reagálni, amikor azt mondta, hogy megkülönböztetett támogatás illeti azokat a családokat, amelyek házasság útján hozták létre a családot.

Szeretném kérni Lendvai Ildikót, hogy ne olvasson a sorok között, ne halljon bele a szavak közé olyan dolgot, amit én nem mondtam. Világosan felolvastam a törvényt, hogy megkülönböztetett megbecsülést érdemel, és azzal érveltem, hogy ezt nyugodtan ki is mondhatjuk a törvényben, mert igenis megkülönböztetett megbecsülést érdemel, hiszen egészségesebben élnek, a gyereknek biztosabb, a gyereknevelés ezekben a családokban nagyobb eséllyel megy jó irányba, és ezt egy preambulumban ki lehet emelni.

Harrach Péter képviselőtársam mint előterjesztő ezt nagyon pontosan mondta el, hogy ez, hogy kimondjuk, nem jelenti azt, hogy meghatározzuk azt, hogy ez megkülönböztetett támogatással járna együtt. A törvény nem erről szól, és én nagyon kérem képviselőtársamat, hogy ne is csúsztasson, mert ilyet sem én, sem más képviselőtársam előzőleg, mint amit ő a szájukba adott, nem mondott.

Igazából szerintem a törvény ebből a szempontból teljesen rendben van, és Soltész képviselőtársam is világosan és egyértelműen elmondta, hogy az önök szocialista kormányzása közepén is folyamatosan különbséget tettek olyan életközösségek között, amik házasság útján jöttek létre, más módon viszonyultak hozzájuk, mint amelyek nem így jöttek létre. Ez a törvény egyébként ebben a tekintetben nem lép előre, legfeljebb a preambulumban kimondja, hogy megkülönböztetett megbecsülést érdemel. A többi törvény egyébként továbbra is hatályban van, de ez a törvény ezen a helyzeten, ami jelenleg van, illetve ami az elmúlt tíz évben van az országban, ilyen szempontból nem változtat. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettő percre Szabó Timea képviselő asszony, LMP.

SZABÓ TIMEA (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Szeretném megköszönni Lendvai képviselőtársamnak, hogy visszaterelte a szót szakmai síkra, mert egészen elképesztőnek tartom azt, elnézést kérek, hogy államtitkár úr itt arról beszél, hogy ki szereti egymást meg ki nem, Rónaszékiné arról, hogy mi a szerelem. Bocsánat, de ez az Országgyűlés. Én azt gondolom, hogy ez mindenkinek a magánügye, és ne azt ecseteljük már, hogy itt ki szereti egymást és ki nem.

Az eszményképről; szintén Rónaszékiné képviselőtársam felszólalására reagálva, arra, hogy mi táplálkozik a valóságból és mi nem, szeretnék akkor egy KSH-statisztikát elmondani, amit egyébként elmondtam az általános vitában is. 1990-ben 2,5 millió együtt élő párból 125 ezren voltak élettársi kapcsolatban, 1996-ban már 180 ezren, 2001-ben pedig 271 ezren. Egyértelmű az emelkedő tendencia. (Révész Máriusz: Ez pozitív vagy negatív, Timea?) Azt gondolom, hogy ez a valóságból való táplálkozás, és azt jelenti, hogy több mint 10 százaléka most már az együtt élő pároknak élettársi kapcsolatban él.

Ezzel csak azt szeretném mondani, önökkel szemben nem egy értékítéletet mondok én, csak arra reagáltam, mielőtt itt nyolcan gombot nyomnának, hogy mi az, ami a valóságból táplálkozik, és mi az, ami nem. Nem szeretnénk ezzel a házasság intézményét alábecsülni, azzal kezdtem az előző felszólalásomat is, hogy tiszteletben tartjuk, számunkra még az is elfogadható, hogy ez benne van a preambulumban. Egy kiegészítést javasoltunk, pontosan azért, hogy ne rekesszük ki a társadalom most már egy emelkedő részét ebből a meghatározásból.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő perc, Pálffy István képviselő úr, Kereszténydemokrata Néppárt.

PÁLFFY ISTVÁN (KDNP): Köszönöm szépen, elnök úr. Most, hogy lassan rákanyarodunk itt a 21. ajánlási pontra, ahol Szabó Timea és Ertsey Katalin javaslata van, ezzel kapcsolatban már az általános vitában is elhangzott, és ezért Lendvai képviselő asszonynak, képviselőtársamnak mondom, mert talán nem volt itt már akkor, amikor éppen Ertsey Katalinnal vitatkoztunk itt kétpercesek erejéig azon, hogy mi is ez a megfogalmazás.

Itt van egy családi definíció, külön van egy preambulumbeli szöveg, és van a 7. §-ban egy családdefiníció. Ez a definíció három alapesetet tartalmaz, és úgy fogalmaz, hogy ezek az alapesetek alapjai egy-egy család kialakulásának, létrejöttének. Ez nem azt jelenti, hogy ebben a pillanatban a család véget ér. A család fejlődik, alakul, változik, de az alapját ez képezi ennek a törvénynek a megfogalmazásában, ennek a törvénynek az alkalmazásában, de nem a családtámogatási rendszer tekintetében. Ez egy óriási, nagyon lényeges különbség.

Ha ott van az az együtt élő pár, amelynek az egyik tagja, másik tagja hozott egy-egy korábbi gyereket vagy akár többet is, miért nem teszik meg azt a vállalást, hogy bejegyzik azt az élettársi kapcsolatot, amiben teljesen hasonlóan a házasság jogintézményéhez... (Lendvai Ildikó: Lehet? Nem lehet bejegyeztetni!) Hát már hogyne lehetne! Egyenlő elbánásban és támogatásban részesülnének.

Köszönöm szépen.

(13.50)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő perc, Ertsey Katalin képviselő asszony, LMP.

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Én normál hozzászólásra voltam bejelentkezve, ott szeretnék a szakmai vitára rátérni.

Egyetlen jelzés: én arra biztatom ellenzéki képviselőtársaimat is, hogy kezeljük helyén ezt a dolgot. Azt gondolom, egy olyan törvény, amely deklarál bizonyos értékrendeket, de a valósággal szembemegy, az úgyis meg fog bukni az élet törvényén. Az élet helyet követel magának, és az erősebb, mint az ezekben a törvényekben rögzített viselkedési szabályok.

Itt térnék ki arra, hogy Kopp Mária, aki egy általam is nagyon nagyra becsült viselkedéskutató, valóban abban nagyon sok érvényes dolgot mond, hogy az emberek viselkedésére hogyan hatnak, főleg önkéntelenül, nem annyira tudatosan... - például a házasság egészségvédő szerepéről és nagyon sok mindenről igazat mond, nem demográfus.

Azokról a dolgokról, amelyekről normál felszólalásban szeretnék beszélni, a demográfusok a valóságra támaszkodva, az adatokból kiindulva dolgoznak ki olyan szcenáriókat és olyanfajta közpolitikai javaslatokat, amelyek az embereknek ezeket az életszerű változásait segítik, hogy ezek a választások abba az irányba hassanak, hogy több gyerek szülessen, illetve vissza tudjanak menni a nők a munkahelyükre.

Az a különbség, hogy nem mennék bele hosszasan abba, hogy a viselkedésünket milyen módon lehet megváltoztatni, úgymond átnevelni az embereket, mert ez úgysem fog a törvénybe menni. Az államnak az a feladata, hogy az emberek jól-rosszul megtett döntéseit afelé terelje, azzal segítse őket, ami aztán a társadalomnak hasznos. Azt gondolom, ez a családvédelmi törvény feladata. Ha a kétpercezésnek vége lesz, akkor a normál felszólalásban megpróbálnék egy kicsit szakmai alátámasztást adni ennek az álláspontnak.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő perc, Steiner Pál képviselő úr, MSZP.

DR. STEINER PÁL (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Nem bírtam magammal, elnézést kérek, képviselő asszony, és megnéztem ezt az oxitocint, a csodahormont a Google-ön, hogy mit is jelent: a szeretet hormonja, szex, boldogság, nyugalom. És mond egy mondatot: egyes feltételezések szerint a monogám kapcsolatban élő emberek oxitocinszintje nagyobb, ezért maradnak hűségesek a társukhoz.

Ez a mondat énszerintem nem zárja ki azt, hogy szerelmes legyen az ember, ha nem él házasságban, ha nem él családban. Sőt, fiatalkori emlékeim szerint elég magas oxitocinszintem volt és hűséges voltam az akkori társamhoz, aki momentán nem lett a feleségem, viszont 30 éve élünk együtt a feleségemmel. Nem tudom, hogy most milyen az oxitocinszintje, de együtt élünk, van, amikor boldogságban, van, amikor némi viharban.

Ezzel csak azt akartam önnek megjeleníteni, hogy ne tessék általánosan kihirdetni olyat, amire még a tudomány is azt mondja, hogy egyes feltételezések szerint.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő perc, Kiss Sándor képviselő úr, Jobbik.

DR. KISS SÁNDOR (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Hallgatva a mai napi felszólalásokat, amióta itt vagyok, reggel 9 órától, nekem Rónaszékiné Keresztes Monika felszólalása tetszett a legjobban. (Dr. Steiner Pál: Nekem is.) Azt hiszem, ez volt talán az egyik legemberibb felszólalás.

A másik pedig az, hogy Ertsey Katalin és a képviselőtársaim mindenféle statisztikákra hivatkoznak. Én úgy gondolom, hogy a törvényalkotásnak, a törvényeknek bizonyos értéket kell megjeleníteniük. A törvényeinknek nem a folyamatok után kell kullogniuk, hanem igenis jelenítsenek meg valamilyen értékrendet, nem tudok mást megfogalmazni. Nekem tökéletesen megfelel Rónaszékiné értékrendje. Köszönöm. (Taps az ellenzéki oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettőperces felszólaló még Lakatosné Sira Magdolna.

LAKATOSNÉ SIRA MAGDOLNA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Véleményem szerint a társadalomban végbement negatív folyamatok, az értékvesztés, erkölcsi elbizonytalanodás, a fogyasztói társadalmi környezet és az individualista életszemlélet miatt rendkívül fontos a preambulumban meghatározott családérték, az az értékválasztás, ami a kormányzó pártot jellemzi.

Szeretném arra a csúsztatásra felhívni a figyelmet, amit Lendvai képviselőtársam folyamatosan hangoztat itt a mai kétperces vitákban. Pontosan idézem az adókedvezményre vonatkozó szabályozást: a családi adókedvezmény adóelőlegének megállapítása során a családi kedvezményt a házastársak, élettársak egymás között az összeg vagy a kedvezményezett eltartottak megosztásával megoszthatják azzal, hogy erre élettársak csak a közös háztartásban nevelt közös gyermekre tekintettel jogosultak. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő perc, Rónaszékiné Keresztes Monika.

RÓNASZÉKINÉ KERESZTES MONIKA (Fidesz): Én a 2. ajánlási ponthoz szeretnék hozzászólni. Képviselőtársam! Szeretném azt tisztába tenni, hogy én nem vagyok arra kíváncsi sem, hogy ön milyen hormonszinten élte meg a különböző kapcsolatait. Én azt szerettem volna kizárni, azt a kijelentését, hogy a házasság ellenérdekelt a szerelemben. Én erre reagáltam csupán, nem másra.

Szabó Timeához szólnék, aki a 2. ajánlási pontban módosítaná, hogy a család akkor tölti be a szerepét, ha az anya és az apa tartós és szilárd kapcsolata a gyermekek iránti felelősségben teljesedik ki. Ehelyett ők a családok sokszínűségét emelik ki, pedig a szerelem, és ha már ennél vagyunk, akkor én azt mondom, hogy az nem cél, hanem eszköz, és óriási felelősség, mert következménye a gyermek. Nekünk ezt a felelősséget kell szem előtt tartanunk, és az ő érdekükben, éppen ezért védi és segíti a törvény minden eszközzel azokat a gyermekeket is, akik akármilyen okból kifolyólag - lehet, hogy nem a szüleik hibájából vagy csak részben - nem kifejezett házasságban élnek.

De az, hogy a házasság a gyermekeknek jó és hadd mondjam én el hétgyermekes édesanyaként, nem felsőbbrendűségi érzéssel, hiszen nap mint nap én is megküzdök gyermekeink különböző életkorának a boldogságáért: egy házasság nem abból a kapcsolatból áll csak, amit huszonévesen kötött valaki, hanem folyamatosan változik, alakul, és ezt újra és újra bizony fel kell építeni, a mai napig, és holnap is föl kell építenem újra azt a házasságot, ami szerelemre alapult, és állítom, hogy nem ért véget.

Ezt mégiscsak mint eszményképet és mint magas lécet, érdemes a társadalom elé tárni, akkor is, ha az élet sokszínű, viszont világos fogalmakat meg kell fogalmaznunk mindenféleképpen, mert ez pontosan a gyerekeknek, a gyerekek jövőjének jó.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Előre bejelentett felszólalás következik, Lendvai Ildikó képviselő asszony, MSZP.

LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Alelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Előrebocsátanám, hogy a 7., 8., 45., 47., 48. ajánlásszámon lévő módosítókról szeretnék beszélni, majd később a 10., 16. és a 63. számúakról, de fogom mondani a témát, rá lehet ismerni. Előtte azonban engedjenek meg, nem is tudom, két emlékeztetést a jogszabályokra, mert úgy tapasztalom, hogy bizonyos félreértésben vagyunk, nyilván a kölcsönös jó szándékot ez nem zárja ki.

A képviselő asszonynak mondom: ami ma probléma - és igen, kénytelen vagyok sokadszor visszatérni, mert nem pontosan értjük egymást -, az nem az, hogy az élettársak egy vagy két gyerek nevelése esetén ne írhassák le akár ketten az adókedvezményt. A háromgyerekeseknek való adókedvezmény odaítélésében van a különbség. Ha három hozott gyereket házasságban nevelnek, az a háromgyerekes a sokkal nagyobb összegű adókedvezményt kapja, míg ha élettársi közösség van, akkor nem. Ezt nem én olvasom rosszul, vagy ha én olvasom rosszul, akkor az APEH elnöke is rosszul olvassa, mert kérdésre válaszul ezt igazolta vissza a hivatalos állásfoglalásban, és rosszul olvassa az ombudsman is. De ha ezt mi rossznak tartjuk, akkor én ennek nagyon örülök, mert akkor ennek megfelelően alakítsuk át például a család definícióját, és ott ne csak az legyen, ahogy Pálffy kollégám értelmezi, hogy ez csak a család genezise, ilyen fogalmat a jog nem ismer. Ha ezt definiáljuk a családnak, akkor szegény APEH tényleg nem tud mást tenni, mint hogy a családi kedvezményeket ilyen értelmezésben adja.

De úgy látom, és ennyiben örülök képviselő asszony megszólalásának is, hogy maga is rossznak tartja, hogy a háromgyerekesség kategóriájába való beleférés ilyen kétféle módon történik. Akkor nosza, segítsünk rajta! Ezt javasoljuk mi is, az ombudsman is.

(14.00)

A másik valószínűleg félreértés Pálffy képviselő úr részéről. Valóban volt a parlamentnek olyan szándéka, hogy különnemű élettársak is hivatalosan regisztrálhassák magukat regisztrált élettársi kapcsolatban. Vagy az előző vagy az ez előtti ciklusban el is fogadott ilyet a parlament, az Alkotmánybíróság azonban úgy döntött, és jelenleg az a jogi helyzet, hogy a regisztrált élettársi kapcsolatot, tehát ezt a kategóriát csak az azonos neműek esetében engedélyezte. Arra tehát nincs módjuk az ilyen módon közösen gyereket nevelő, a hozott és hogy úgy mondjam, mindkét szülő részéről saját gyereket nevelő élettársaknak, hogy regisztrálhassák magukat, hacsak messzemenő változtatásokra nem szánják rá magukat, amit nem ajánlanék, mert ma a jogszabály - nem örülök neki, hogy így van, nem miattunk van így, nyilván az Alkotmánybíróság valamilyen módon döntött így - ettől még így van érvényben, hogy ezt most nem tehetik meg.

Lehet, és én ebben partner volnék nagy örömmel, hogy azon kellene gondolkodni, hogyan lehet az élettársi kapcsolatnak valamilyen regisztrációját, ha ez kell a támogatáshoz, mégiscsak az Alkotmánybíróság aggályait is kielégítve törvénybe iktatni, de ma ez a lehetőség nem áll fenn. Ma csak az a lehetőség áll fenn, amit az államtitkár úr volt szíves javasolni az ilyen pároknak, hogy menjenek el az anyakönyvvezetőhöz vagy az oltár elé. Ezt megtehetik, a gyerekemnek még tanácsolhatom is, de az Istenért, itt válik világossá ennek a szemléletnek a buktatója! A törvény erejével, mert más jár neki így és amúgy, a XXI. században, de már a XX. században sem illik erre kvázi rávenni. Épp ez a probléma! Nem azt mondom, hogy én akarom azt választani, nem azt mondom, hogy bennem nincs - bennem ugyan nincsen, de lehetne - ilyen vagy olyan rangsor. Azt mondom, a törvény ne rangsorolja a családot, a mindnyájunk által megbecsülni és tisztelni akart családot a kialakult, különböző társadalmi formái között.

Most akkor ami az ajánlásszámokat illeti. A 8., 45., 47. és 48., és nem haragszanak meg az LMP-s kollégák, ha 7-est is idesorolom kéretlen, fogadatlan prókátorként, mert ezt ők adták be, itt ezen akarna ilyen-olyan módon segíteni, vagy úgy, mint ahogyan ők teszik a 7. ajánlásszámon, hogy kimondják, nem lehet semmilyen megkülönböztetés a családformák között, vagy úgy, ahogyan mi tesszük, hogy a család definícióját alakítjuk úgy, hogy nem csak az egyenes ági, vér szerinti leszármazás, illetve a gyámsági befogadás képez az élettársak esetében családot, vagy úgy, ahogyan a 45., 47., 48-asba soroljuk, ahol külön-külön a támogatásoknál mondjuk ki az egyenlőfajta jogosultságot.

Igen, tudom, ez okoz megoldandó problémát az igazolások, a tartósság kimutatása tekintetében, de, amint a képviselő asszony felolvasta az adókedvezmény egyik ágát, ami a kölcsönös leírást lehetővé teszi az élettársaknál, csak éppen a háromgyerekességnél nem lehet erről beszélni, akkor ezek szerint ez nem egy jogi abszurdum, mert valamit csinál akkor a munkahely is, ha engedi a kölcsönös leírást, még az is lehet, hogy találunk egy még egyértelműbben eligazító paragrafust, ha kell e tekintetben.

Szeretném világossá tenni tehát, hogy ezekben a módosítókban mi nem szűkíteni akarjuk a családvédelem területét, nekünk nem kevésbé fontos, mint igen tiszteletre méltó módon önöknek a család, ellenkezőleg. Erősebb és tágabb családvédelmet akarunk, amelyben minden létező és az emberi együttélés normáit tisztességgel betartó családforma egyformán belefér. Ezért harciaskodom itt, nemcsak azért, ha már itt vagyok a parlamentben, akkor ne üljek itt hiába, hanem ezt rendkívül fontosnak érzem, hogy valódi családvédelmet, minden formára kiterjedő családvédelmet adjunk, és még akár félreérthető megfogalmazásokban az önök, lehet, hogy jó szándéka ellenére se adjunk alapot az ellenkezőjének, amit nem győzök ismételni, egy ponton már most is van, hát még ha ezt szentesítjük.

Engedjék meg, hogy szóljak a 16. ajánlásszámon szereplő indítványunkról is, ez különösen Pálffy képviselő úr asztala, szólt is róla, ha jól emlékszem, az általános vitában, amely a média kötelezettségeit tartalmazza. Úgy emlékszem, a képviselő úr akkor korrekten el is mondta, hogy itt többről van szó, mint a már hatályos médiatörvényről. A már hatályos médiatörvény a közszolgálati médiumok kötelességének írja elő a házasság tiszteletben tartását és a többi, folytatódik a paragrafus. Ez a paragrafus meg kiterjesztené valamennyi médiára. Értem a szándékot, tiszteletben is tartom, de az ilyen gumiparagrafusok csak arra jók, hogy támadási és belekötési felületet adjanak, ha valakinek úgy tetszik, vagy ha valaki nem eléggé tágszívűen és tágagyúan értelmezi a törvényt, egy picit gondoljunk bele.

Mikszáth Különös házassága alkalmas-e a házasság intézményének a tiszteletére? Szerintem igen, de nem vagyok róla meggyőződve, hogy ezt mindenki így gondolja. Ibsen Nórája, ahol egy feleség kiszökik az akkori kor normáival ellentétben a házasság kötelességéből, vajon alkalmas-e erre vagy nem? Szerintem igen, mert egy igazi jó házasságot nyilván nem ellenezne Ibsen, és abból nem szökne ki Nóra sem, az alávetettséget kifogásolja, de nem lennék meglepve, ha valaki úgy értelmezné, és kevésbé klasszikus és neves szerzőket is lehetne mondani, hogy itt baj van a házasság intézményének tiszteletben tartásával.

Azt hiszem, azok az általános érvényű törvények, amelyeket az emberi jogok, a humánus értékek tiszteletét amúgy is megkövetelik, nemcsak a médiumoktól, azoktól különösen, hanem minden állampolgártól, elegendők, és felesleges ilyen nagyon sokféleképpen értelmezhető paragrafusokat még a nem közszolgálatra is ráhúzni. Tudom, hogy nem ez volt a szándék; tudom, hogy nem ülnek itt olyan bigott és korlátolt képviselők, akiknek ilyen művek ellen lenne kifogásuk, de nem mindenütt olyan zseniális emberek ülnek, mint önök, bizony megtörténhet, hogy egy fenntartó vagy ne adj' isten, egy hatóság, majd ha valakivel baja van, ezt egy picit korlátoltabban értelmezi.

Engedjék meg, hogy szóljak a 10. és a 63. indítványszámról is. Bizonyos fokig összetartozóak, mert az anyagilag is mérhető családtámogatásokról szólnak. A 10. indítvány azt javasolná, hogy értsük meg, van a családtámogatásnak olyan rendszere, ami nem a szociális rászorultság alapján van, értjük, most is van, helyes, legyen is, de épp azért, mert a két szféra átlóg egymásba, szükség lehet arra, mint ahogyan van is, hogy a szociálisan rászorultabb családok a biztonságuk érdekében nagyobb támogatást kapjanak. Tegyük akkor ezt be a biztonság kedvéért a paragrafusba, mert szerintünk ez nem áll ellentétben az indítványozók szándékával sem, de világosabbá teszi a rászorultság és családtámogatás kapcsolatát.

A 63. számú indítványunk végezetül bizonyos családtámogatások értékállóságának garanciáját javasolja, és nem tudtuk tartani egyik kormány idejében sem, most sem a családi pótlék tekintetében. Talán lehetne egy olyan megfogalmazást adni, amely a gazdaság vagy a nemzeti jövedelem bizonyos szintjénél ezt mégiscsak megadja, hiszen a nyugdíjaknál, úgy tudom, és egyet is értek vele, hogy a mostani kormány is biztosítani akarja. Szerintünk bizony a családi pótléknál is szükséges lenne, hogy egy minimum valamilyen gazdasági feltétellel, de bele kellene a törvénybe fogalmazni.

Köszönöm a szíves figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Két percre megadom a szót Ertsey Katalin képviselő asszonynak, Lehet Más a Politika.

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! A családtámogatásokhoz kapcsolódóan, hogyan kötődik a házassághoz avagy nem, szeretném megismételni azt a példát, amit az általános vitában hoztam. Mi eleve nem tartjuk azt szerencsésnek, hogy hosszú távra megkössük a gazdaságpolitika kezét azzal, hogy az adójogszabályokat olyan módon kötjük meg, hogy kötelező, ráadásul pláne nem egy bizonyos gyerekszám fölött. Egyébként ez is egy szakmai félreértés.

Jelenleg a második gyerek megszületéséért küzdünk, és ehhez kellene közpolitikákat kitalálni. Nem értünk egyet azzal, hogy pont a harmadiknál lépjen be. De ha ez így van, pontosan arról van szó, hogyha valaki - itt most szándékosan utalok arra, hogy milyen értékrendet tükröz ez a törvény - pontosan a házasság szentsége miatt nem szeretné a második házasságát kissé képmutató módon a támogatás igénybevétele érdekében újra kötni; mondjuk egy özvegy - ezt a példát mondtam el - egyedül marad, utána talál egy olyan társat, aki elfogadja, és vele együtt neveli a gyerekeit, a hozott gyerekek után nem tudja lehívni, kérem, őt ne kergessük vissza az oltár elé, mert lehet, hogy úgy érezné, megtagadná az elhunyt férje emlékét.

(14.10)

Azt gondolom, és előfordul, sajnos a közéletben is ismert politikusnál is előfordul, hogy érvénytelenítteti a házasságát azért, hogy egy újat köthessen, de azt gondolom, hogy talán ezt a gyakorlatot nem lehetne szorgalmazni, pontosan akkor, ha önök tiszteletben tartják és szentnek tartják az egyház által elismert házasság intézményét. Tehát kérem, hogy ne azt a képmutatást erősítsük, ami ma sajnos elég gyakori a társadalomban, hogy csak formalitásból mennek templomba (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), csak formalitásból keresztelik, hanem az igaz keresztény szentséget tiszteljük, ha már ezt tisztelik a törvényben.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Kettő percre Pálffy István képviselő úr következik, Kereszténydemokrata Néppárt.

PÁLFFY ISTVÁN (KDNP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Lendvai Ildikó Képviselő Asszony! Azzal nem lesz a probléma az önök megvilágításában súlyosabb, hogy egyre-másra új példákat hoznak a világirodalom remekeiből. Mert amikor ezt a vitát megkezdtük, akkor kezdtük a Kramer kontra Kramerrel, még a médiatörvény vitájában, talán éppen ön mondta (Lendvai Ildikó közbeszól.), de ha nem, akkor megkövetem, talán Nyakó István. Elhangzott az általános vitában az Anna Karenina, aztán Ibsen, most a Különös házasság, de én is tudok ilyeneket mondani: Németh László Iszonyát például akkor nem lehetne - ha ezt a szöveget úgy értelmezzük, ahogy ön - bemutatni a műsorszolgáltatásban, vagy nem lehetne Thomas Hardy Egy tiszta nő című regényéből készült filmadaptációt bemutatni. A példák hosszan sorolhatók volnának, csakhogy nem ez a helyzet.

A médiaszolgáltatások nyújtása tekintetében a házasság intézményének a tiszteletben tartásáról van szó, nem arról, hogy olyan válogatást és olyan szerkesztési elveket érvényesítsünk, amelyekben, ha a házasság egy adott esetben valami olyan árnyalatnyi színt kap, ami sok tekintetben az emberi gyarlóságot, egyik félnek a másik általi kihasználását jelenti, ezt ne lehetne bemutatni. Hiszen ezek, a drámairodalom és a világirodalom nagyjai pont arról szólnak, hogy megtörténhet a gyarló emberrel egy párkapcsolatban is bizony sajnos nagyon sok minden. Az, hogy az értékeit bemutatjuk a házasságnak, és az, hogy azokat tiszteletben tartjuk, egészen más kérdés.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő percre Menczer Erzsébet képviselő asszony következik, Fidesz.

(Földesi Gyulát a jegyzői székben
Móring József Attila váltja fel.)

MENCZER ERZSÉBET (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Egészen megdöbbenve állok a 16. ajánlási pont előtt, amelyet többek között Lendvai Ildikó, Szabó Timea és Ertsey Katalin jegyeznek, akik simán kitörölnék ebből a törvényből az 5. §-t, amely a médiaszolgáltatókkal kapcsolatos mondatokat tartalmazza, tehát hogy a médiaszolgáltatóknak kötelességük a szolgáltatásaikat a házasság intézményének, valamint a család és a gyermeknevelés értékeinek tiszteletben tartásával nyújtani. Hol itt a probléma? Ez benne van a médiatörvényben is.

Miért olyan nagyon nagy baj az, ha a televíziókban nem családromboló műsorokat látnak a gyermekeink, a felnövekvő nemzedék? Vagy esetleg térjünk vissza a 6-7 évvel ezelőtti történethez, nyilván a kereskedelmi televízió nevét nem fogom kimondani, de idősebb képviselőtársaim mélyen emlékeznek az Anyacsavar című műsorra, ahol egészen elképesztő módon anyákat kicserélgettek és vadidegen családokba bedeportáltak, és azon röhögött az egész ország, hogy na ki hogy tudja megállni a helyét? Ez lesz a jövő? Ezt szeretnénk? Miért olyan nagy probléma, ha valami erkölcsi értékrend alapján világos, normális családokat mutat be bármely televízió? Egészen elképesztőnek tartom, hogy ezt önök ki akarják venni.

Köszönöm szépen a szót. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Az előre bejelentett felszólalás elfogyott, viszont soron kívül jelentkezett kettő percre Soltész Miklós államtitkár úr.

SOLTÉSZ MIKLÓS nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Asszony! Lendvai Ildikó képviselő asszonynak szeretném én is felvetni ezt a médiaszolgáltatóval kapcsolatos kérdést, amit önök kivennének.

Önök nagyon sokszor mutogatnak és irányítják a figyelmünket Nyugat-Európa felé, volt idő, amikor nem volt így az önök gondolatmenetében meg soraiban, de most mindegy, az elmúlt húsz évben mindig csak arra kell nézni. Akkor kérem szépen, hogy nézzenek egy viszonylag nagy ország, Anglia felé is, ahol elindult egy olyan mozgalom, hogy a gyerekek gyerekek maradhassanak. Ennek a mozgalomnak a gondolatmenetéhez az angol miniszterelnök is csatlakozott, egyszerűen azért, mert fölismerték, hogy az a pusztítás, ami a gyermekeinkben, az unokákban, a fiatalokban végbemegy most az országban, és nemcsak Magyarországon, hanem szerte Európában és szerte a világban, tovább nem folytatható. Nem folytatható, mert oda visz, ahova a szexuális szabadosság, amit elindítottak és támogattak, oda visz, ahova az erőszak vezet most szerte a világban. Hadd olvassam fel a javaslatukat: szigorítani kell a szexuális és erőszakos tartalmú képeknek, filmeknek a sugárzását a 21 óra előtti időszakban, és ehhez a brit miniszterelnök csatlakozott.

Egyszerűen csodálkozom önökön, hogy nem veszik észre, hogy a társadalom már annyira felborult, pontosan azért, mert olyan dolgokat zúdítanak a kisgyerekekre, a fiatal korosztályra, amiből nincs visszaút. Ha most ezen próbálunk egy kicsit változtatni, ezen tudnánk segíteni, akkor igenis felnőhet végre egy olyan nemzedék, amelynél visszaállhat egy teljesen normális gondolkodás, és nem kavarnák meg a 6-8-10 éves gyerekeket olyanokkal, amikhez még semmi közük nincs, mert a gondolkodásuk nem éri föl azt a szintet.

Köszönöm szépen a figyelmét (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és remélem, hogy kicsit változik az önök gondolkodása is az elkövetkező időszakban ebben a témában. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Kettő percre Lendvai Ildikó képviselő asszony következik, MSZP.

LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): Húha, akkor itt baj van, ezt kell mondanom, mert összekeverni a pornográf és erőszakos tartalmak helyes korlátozását azzal, hogy a családi együttélés melyik formáját preferáljuk, két nagyon különböző dolog.

Olyannyira képes vagyok szerény képességeim ellenére követni az államtitkár úr gondolatmenetének helyességét a pornográfia és az erőszak korlátozásáról, hogy az én javaslatomat tetszettek elfogadni például a kulturális alap forrásainak bővítésére, ami erről szólt, de ez nem nagy dicsőség, csak együtt gondolkodtunk. De egy dolog a médiában korlátozni - gyerekek előtt pláne - a pornográf és erőszakos tartalmakat, ezzel nem száz százalékig értek egyet, hanem ezer százalékig, és egészen más dolog azt mondani, hogy egyik vagy másik családformát akarjuk tiszteletben tartani. Mert azt nyilván az államtitkár úr se gondolja, hogy az, hogy valaki nem házasságon belül szerelmes, már mindjárt pornográfia. Az egész magyar parlament... Jó, nem az egész, de a magyar parlament egy jelentős részét akkor el lehetne marasztalni és a magyar társadalom még nagyobb részét pornográfiában. Ne tekintsük tehát szabados életmódnak, züllesztő életmódnak, ha valaki nem az egyik, hanem a másik családformát választja, csak ez a kérés. Ne mi ítéljük meg, ő megítélheti, a saját fejünkben mi is, csak nem törvényhozóként.

Tehát az államtitkár urat megnyugtathatom abban, hogy a pornográf és erőszakos tartalmak korlátozásában, bárhol bármennyit akar korlátozni az államtitkár úr, én ott vagyok mellette. Köszönöm a figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Soron kívül Soltész Miklós államtitkár úr következik.

SOLTÉSZ MIKLÓS nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, kedves képviselő asszony, hogy itt van mellettem (Lendvai Ildikó: Már csak ez hiányzott, igaz?), én azért, ha nem haragszik, akkor egy kicsit az udvarias távolságtartást megtartanám.

Felolvasnám, hogy mit akarnak önök kihúzni. Nem azt mondtam, amit ön most próbált a számba adni, tehát egy kicsit megint a csúsztatásnak a mesterei önök, nem ezt mondtam el, éppen ezért felolvasom, hogy pontosan melyik pontot akarják önök teljes mértékben kihúzni: a jelen törvényben foglalt célok és a gyermekek védelme érdekében - azt hiszem, ez független attól, hogy ki milyen családi háttérrel nevelkedik, vagy akár állami gondoskodásban lévő gyerekről beszélünk - a médiaszolgáltatók kötelesek a szolgáltatásaikat a házasság intézményének, valamint a család és a gyermeknevelés értékeinek tiszteletben tartásával nyújtani. Tehát: tiszteletben tartásával nyújtani - azt hiszem, érthető ez a gondolat.

(14.20)

Az állam ösztönzi a család és a gyermeknevelés értékét közvetítő műsorok médiatartalmának bemutatását. Nem kötelezi, ösztönzi.

Szerintem ez a két mondat, amit most felolvastam, tisztelt képviselő asszony, egy értékvilágot közvetít, és mindenkinek hasznos. Én ezt nem tudom önöknél megérteni, hogy miért nem fogadják el, hogy az az erőszak, ami igenis a gyermekeinket körülveszi, az egész világot körülveszi, egyszerűen azért van, mert nem közvetítenek olyan filmeket, amelyek a gyermekeknek hasznosak. Olyan rajzfilmeket közvetítenek, ahol csak az erőszak, a másik tönkretétele, a másik meggyilkolása van, és semmi mást nem üzen. Ha ezt nem lehet megérteni, akkor én nem tudom, miről vitatkozunk, képviselő asszony. És messze nem azt mondtam, amit próbált egyébként a számba adni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő perc, Szabó Timea képviselő asszony, LMP.

SZABÓ TIMEA (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Én is a 16. ajánlási ponthoz szeretnék hozzászólni. Megmondom őszintén, mi azt gondoljuk, hogy jó esetben a szűk értelmezés mellett semmitmondó ez a kitétel, ugyanis, ahogy itt elhangzott, mindkét médiatörvényben nagy számban szerepelnek - egyébként szintén minősített többséggel elfogadott médiatörvény - konkrét gyermekvédelmi szabályok, tehát nem értjük, hogy miért szükséges ebben a törvényben szabályozni ezt a kérdést.

Azonkívül segítsen már nekem, államtitkár úr, hogy azt mondja, hogy az állam ösztönzi, de itt úgy van a megfogalmazás, hogy a médiaszolgáltatók kötelesek a szolgáltatásaikat a házasság intézményének, valamint a család, és a többi. Itt ez akkor mit jelent? Ez nincs szankcionálva. Hogyan kívánják ezt betartatni, illetve pontosan mit jelent az, hogy az állam ösztönzi a család- és gyermeknevelés értékét közvetítő műsorok, médiatartalmak bemutatását? Mik ezek az ösztönzők, amivel önök ezt el kívánják érni?

Őszintén szólva én ezt teljesen betarthatatlannak vélem, és teljesen fölöslegesnek emiatt egy törvényben.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Kettő perc, Pálffy István képviselő úr, Kereszténydemokrata Néppárt.

PÁLFFY ISTVÁN (KDNP): Köszönöm szépen. Kezdjük a végén: az audiovizuális politika kialakításával ösztönzi, amit aztán a köz-műsorszolgáltatók nyilvánvalóan érvényesítenek, a kereskedelmi műsorszolgáltatók pedig úgy jutnak hozzá, ha az ösztönző rendszerben ilyen célra van pénz. Ez egy világos és pofonegyszerű dolog, azt hiszem, ezzel ezt a részét lezárhatjuk.

Soltész Miklós államtitkár úr elmondotta Lendvai Ildikónak azt, amit én szerettem volna, ezért már csak nagyon röviden egészítem ki, hogy igazából mi fáj nekem a javaslat elhagyásában. Már mondtuk önnek harcosan Menczer képviselő asszony részéről, korrekt higgadtsággal az államtitkár úr részéről, én egy kicsit szelídebben, tehát sokféleképpen mondtuk már. Persze az is fáj ebben a javaslatban, hogy annak a kivételével arra irányul, hogy a házasság megbecsülését ne tartalmazza a műsorszolgáltatókra vonatkozó kötelezettség, de a legjobban az fáj, hogy ezzel az ösztönzést is elveszi. Tényleg, gondoljunk bele, hogy mit teszünk ezzel!

És hadd emlékeztessem még egyszer arra, az, hogy a házasság tiszteletben tartásával nyújtja a szolgáltatást, nem azt jelenti, hogy az együttélési formákat sérthetné, hiszen épp azt jelenti, hogy azt sem sértheti meg, mert a család- és a gyermekvédelmet is ösztönzi, és az ilyen műsorok készítésére ösztönzi és irányítja a médiaszolgáltatókat.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban és az LMP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő perc az előterjesztőnek, Harrach Péter frakcióvezető úrnak.

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Mivel elhangzott egy kérdés ezzel az 5. §-sal kapcsolatban, hogy mi értelme van egy ilyen, szankciókat nem tartalmazó tilalomnak, hadd jegyezzem meg, hogy az előterjesztők befogadták Sneider Tamás módosítóját, amely így szól: "A médiaszolgáltatók által elkövetett jogsértések esetén alkalmazható jogkövetkezményekről külön törvény rendelkezik."

Ez általában igaz, és hadd vegyem elejét a megjegyzéseknek, hogy ez valóban egy sarkalatos törvény, ha úgy tetszik, kerettörvény, amely a fő irányt szabja meg, és a részletes szabályozás külön törvény feladata, ez a dolog természete, még akkor is, ha sokan ezt kifogásolják. Nem ebben a törvényben történik meg a szankció, ha van, hanem a médiatörvényben, nyilván, ha kell, akkor módosítás formájában.

Erről ennyit, még majd szeretnék egy következő felszólalásban megszólalni. (Szórványos taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Elfogytak a kétpercesek. Vágó Sebestyén képviselő úr következik rendes felszólalásban. A Jobbik képviselőjének adom meg a szót.

VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Mielőtt az ajánlási pontokról beszélnék, megjegyezném azt, hogy a kialakult, még régebbi hormonvitában majdnem nyomtam egy kétpercest, csak aztán annyira felment az adrenalinszintem, hogy inkább nem szálltam ebbe bele, de a Lendvai Ildikó által generált vitába azért egypár dologgal beleszólnék.

Az egyik az, hogy lehet szociálpszichológiai szempontból irodalmi műveket elemezni, csak az irodalmi műveknek pont az a lényegük, hogy egy borzalmas helyzet bemutatásával talán az olvasókat vagy az adaptációk alapján azt, aki filmet néz, pont elriasztja az ilyen magatartásformától, és egyfajta fordított nevelést alkalmaz a szépirodalom által. Tehát ebbe a vitába szerintem ilyen szempontból fölösleges belemenni. Az tény, hogy olyan helyzetet élünk, hogy minden szempontból és minden kerettörvénybe, főleg, ami a családokkal foglalkozik és érinti a gyermekvédelmet is, ezt a tételt bele kell tenni.

Viszont a kormánypártokkal szemben lenne egy kritikám ezzel kapcsolatban. Lassan már egy éve elfogadásra került a médiatörvény, amely súlyosan meghatározza ezeket a szankciókat, és már most lehetne szankcionálni a nyíltan keresztény-, nemzet- és családellenes műsorokat, és mégsem történik ez meg. Folyhat a tévében Való Világ, folyhat a tévében a házasság szentségét lábbal tipró Négy esküvő című műsor, és szerintem még holnap reggelig sorolhatnám ezeket a műsorokat, szankciókkal meg nem igazán találkozunk ezzel kapcsolatban.

Rátérve az ajánlási pontokra, kezdeném a 35. ajánlási ponttal, ami az együttműködési kötelezettségét a gyermeknek kiterjesztené a pedagógusokra is. Sajnos mostanában éppen egy aktuális történet is van ezzel kapcsolatban. Pont a városomban, Tatabányán hétfőn - biztos a hírekből értesültek róla - egy diák, mert nem akart dolgozatot írni, pisztolyt, igaz, hogy nem megtöltött és nem működőképes, de egy pisztolyt tartott a tanára fejéhez. Ilyen esetekkel, főleg tanárveréses esetekkel, tanár megfenyegetésével, vagy akár még azt is mondjuk, ami a mi időnkben még természetes volt, pedig én nem is vagyok olyan idős ember, már alapjában a tanárral szembeni tiszteletadással is problémák vannak, és ez negatívan hat a gyermek személyiségfejlődésére is, lelki fejlődésére is, akár a tanuláshoz fűződő viszonyában is óriási problémákat okozhat. Éppen ezért egy családvédelemmel foglalkozó kerettörvényben véleményünk szerint a pedagógussal szemben tanúsított magatartásnak is meg kell jelennie.

A 49. ajánlási pontban Tapolczai Gergely képviselőtársam módosító indítványához szeretnék hozzászólni. Ez pedig további kedvezményeket adna az ikergyermekeket nevelő, illetve a fogyatékossággal élő gyermeket nevelő szülőknek, szülőnek. A bizottságunk ezt a módosító indítványt támogatta, viszont a kormány nem, úgyhogy a kormányt biztatom arra, hogy a saját oldalukon lévő képviselőtársuk indítványát, illetve a bizottság által is támogatott módosító indítványt a kormány is vegye be a támogatott módosító indítványok közé.

A 39. ajánlási ponthoz szeretnék hozzászólni. Ez egy elég kényes kérdéssel foglalkozik. Mivel az alaptörvény is deklarálja, ezért egyébként ennek a kerettörvénynek is foglalkozni kell vele, ez pedig a nagykorú gyermek szülőtartással kapcsolatos kötelezettségeiről szól. Remélem, hogy a kerettörvényhez kapcsolódó törvények, illetve azon rendeletek, amelyek ezt szabályozni fogják, kifinomultan fogják kezelni ezt a kérdést, főleg az életszerű helyzeteket figyelembe véve. Ilyen szempontból bízom a kormányban, hogy bölcsen és belátással fogja ezeket a szabályokat megalkotni. Viszont egy fontos rész kimaradt belőle, amit, úgy gondoltunk, hogy a kerettörvényben tisztázni kell módosító indítványunkkal, ez pedig az, hogy a szülőtartási kötelezettség ne veszélyeztesse egy másik család vagy akár egy másik személy megélhetését.

(14.30)

Tehát akkor foganatosítható ez, amennyiben ez a saját családja megélhetését nem veszélyezteti. Egyébként nekem van egy rémképem is, de remélem, nem lesz igazam, és remélem, én látom túl pesszimistán, illetve túl negatívan a kormány működését. Nekem egy olyan rémkép is felötlött ezzel a szülőtartással kapcsolatban, hogy ez alapján, mivel egy kétharmados törvényről beszélünk, a szociális törvényt is meg lehetne akár változtatni, és a szülőnek nyújtott szociális juttatásokat e kitétel alapján rá lehet terhelni a nagykorú, keresettel rendelkező gyermekre. (Soltész Miklós: Ezt most is lehet.) Remélem, ez csak egy rémkép, és én látom túl negatívan ezeket a dolgokat, de remélem, hogy a szociális alapellátások kérdésében ez a pont nem fog érvényesülni.

Áttérnék az 53. ajánlási pontra. Az 53. ajánlási pont szintén jobbikos képviselőtársaimmal benyújtott módosító indítványról szól. Nagyon jól tudjuk, hogy működik az a rendszer, hogy az egyik szülő 5 nap pótszabadságra jogosult, hogy ezzel a gyermeknevelést segítsük, illetve a gyermekvállalást ösztönözzük. De ez egy kicsit felemás helyzet, ugyanis az élet sokszor azt produkálja, hogy akár egy krízishelyzet megoldásánál, akár - most nem kezdem el sorolni azokat a helyzeteket, amelyek miatt jogos ez a kedvezmény, nagyon sok esetben produkálja az élet azt, hogy ezekben helyzetekben mindkét szülőre szükség van, illetve mindkét szülőnek ugyanolyan mértékben van szüksége pótszabadidőre a gyermeknevelés támogatására. Éppen ezért benyújtottuk azt a módosító indítványunkat, hogy mindkét szülőnek járjon a törvény által meghatározott legalább 5 nap pótszabadság.

Az 54. ajánlási ponthoz szeretnék hozzászólni. Ez egy kormánypárti indítvány, de ezt sem a bizottság, sem a kormány nem támogatta, pedig egy nagyon jó kezdeményezésnek tartom. Ez is egy tipikus élethelyzetről szól, örökbefogadó szülőkről szól, gyermek örökbe-, családba fogadásáról szól. Amikor nagyon jól tudjuk azt, hogy még az indítványozó által leírt két hét - idézőjelben szülési szabadság - illetné meg az örökbe fogadó szülőket, még lehet, hogy ez is kevés ahhoz, hogy az összecsiszolódást, az együttélést és a harmónia megteremtését elősegítse, de örülünk annak, hogy van egy ilyen indítvány, és azért még meggondolásra javaslom ezt a módosító indítványt a kormánypártok részére.

Szintén egy, Spaller képviselőtársunk által benyújtott módosító indítványról szeretnék beszélni, amelyik szintén nem kapta meg a bizottságok, illetve a kormány támogatását sem. Ez pedig szerintem párhuzamban lehetne a más paragrafusokban szabályozott, gyermekek után járó kedvezményekkel, illetve védettséggel. Ez pedig arról szól, hogy a törvény más paragrafusokban kimondja, hogy az emberi élet a fogantatással kezdődik. Ha az emberi élet a fogantatással kezdődik, akkor a gyermekek után járó kedvezményeknek is belátható módon, illetve az élet által nyújtotta ésszerűségi módon minél közelebb a fogantatáshoz kell... (Soltész Miklós: Az adókedvezményben benne van.) Az adókedvezmény, igen, 91 napos kortól határozza meg az adókedvezményt, illetve a jelenlegi szabályozás is a 91 napos kortól szabályozza. De ha a magzati élet, illetve az emberi élet a fogantatástól kezdődik, akkor miért fosszuk meg a szülőket attól a 91 nap adókedvezményétől is, amikor nagyon jól tudjuk, hogy ez a 91 nap alatt nyújtott adókedvezmény is nagyon sokat segíthet főleg alacsonyabb keresetű, a minimálbér körül kereső szülőknek a gyermek fogadása, illetve felkészülési idejében az anyagi terhek orvoslására.

Mi ehhez egyébként be is nyújtottunk egy kapcsolódó módosító indítványt, amelyik arról szól, hogy a családi adókedvezmény ne a magzat 91 napos korától, hanem lehetőség szerint a fogantatástól kezdődően járjon. Mivel a 91 napossal sem értett egyet a kormány, csak halvány reményem lehet abban, hogy jó belátásra térnek, és támogatják a módosító indítványainkat.

Elnézést, hogy negatív dologgal fejezem be a részletes vitában a felszólalásomat, de nem tudom megállni szó nélkül a 63. ajánlási pontot. A 63. ajánlási pontot, amelyik egy tipikus szocialista hozzáállás a szociálpolitikai rendszerhez, egy tipikus szocialista hozzáállás a támogatások rendszeréhez; egy olyan javaslat, ami az elmúlt húsz év elhibázott szociálpolitikai és gyermekvédelmi intézkedéseit próbálja konzerválni, mégpedig azáltal, hogy a kedvezményeknél kivenné annak a mérlegelésének a lehetőségét, hogy a szülő társadalmi jogviszonyának fennállása tényére és időtartamára vonatkozóan súlyozni, illetve osztályozni lehessen.

Ami e módosító indítvány mögött van, az az ideológia vezetett el oda, ahol most tartunk. Az az ideológia vezetett el oda, hogy megélhetési gyerekvállalás tünete, illetve nem tünete, hanem jelensége és súlyos problémája van Magyarországon. Úgyhogy megint kilóg a lóláb, és megint látjuk, hogy az MSZP-nek milyen céljai és milyen törekvései vannak. Ezzel egyáltalán nem tudunk egyetérteni, és örömmel fogadtam, hogy sem a kormány, sem az előterjesztő, sem a bizottságok nem tudnak ezzel egyetérteni.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, Vágó képviselő úr. A következő hozzászóló az előterjesztő, Harrach Péter frakcióvezető úr.

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Megpróbálok kiszakadni az értékrendbeli vitáknak az indulatos légköréből, és részben az általunk elfogadott, illetve az el nem fogadott, de említett módosító javaslatokról néhány szót szólni. Az előterjesztők elfogadhatónak tartják és befogadják a 24., a 25., a 36. és a 49. számú módosító javaslatokat.

Engedjék meg, hogy az előbb elhangzott megjegyzésekkel kapcsolatban tegyek néhány mondat megjegyzést én is. Én messzemenően egyetértek Ertsey Katalinnal abban, hogy valóban meg kellene gondolni, hogy a második gyermek születését támogassa és szorgalmazza a családi támogatási rendszer. Úgy érzem, hogy a mai magyar társadalomban itt lenne a nagyobb lépcső bevezetésének a szükségessége.

Azzal már kevésbé tudok egyetérteni, hogy belekeverjük ebbe a törvénytervezetbe azokat az egyházias fogalmakat, mint a házasság szentsége vagy az oltár elé vezetés, mert ez a teljes magyar társadalomra vonatkozó szabályozást tartalmazza, és nem az egyházi kategóriákban való gondolkodást. Mondom én ezt, aki híve annak a fajta házasság- és családeszménynek, ami kereszténynek nevezhető.

A szülőtartással kapcsolatban elhangzott néhány gondolat. Ma is érvényes törvényben szabályozott problémáról van szó, itt csak említés történik róla.

Az a mondat, amit az előbb felszólalt képviselőtársam említett, hogy az emberi élet a fogantatással kezdődik, számomra - annak ellenére, hogy vallom ezt - a törvényben való megjelenítése két szempontból problémás. Egyrészt azért, mert nem kezdődhet a támogatás, mondjuk, az adókedvezmény a fogantatás pillanatától, hiszen az nehezen meghatározható. Én férfi vagyok, de férj és háromgyerekes apa, ezért tudom azt, hogy ez a pillanat nehezen meghatározható utólag, sőt, az anya állapota is esetleg egy-két vagy talán még három hónap után is állítható biztosan. Tehát ez egy nehezen megfogható dolog, ezért ez a 3 hónapos időpont, azt hiszem, megfelelő.

(14.40)

És még egy gond van, hogy ha így fogalmazzuk meg, ahogy a képviselőtársam említette, akkor ennek egy egyenes jogkövetkezménye lenne, vagyis az, hogy azonnal módosítani kell a magzatvédelmi törvényt, az pedig pillanatnyilag nem egyezik a kormány szándékával. Mert az nem ugyanaz, hogy a magzati élet a fogantatással kezdődik, vagy az emberi élet a fogantatással kezdődik; az utóbbinak komoly következményei vannak a törvényalkotás szempontjából.

Engedjék meg, hogy egy kicsit távolabbról közelítsem meg azokat a kérdéseket, amelyek részben szóba kerültek, részben fontosak a törvény kapcsán. Miért is volt szükség ennek a törvénynek a megalkotására? Részben a demográfiai helyzet, részben a családok állapota indokolja ezt. De ha még távolabb megyünk, akkor azt kell mondanunk, hogy a család válsága a nyugati kultúra válságának egy jelensége, következménye, és ez sokkal távolabbra vezet, mint ahogy most egy parlamenti vitában mi ezt meg tudnánk oldani. A kérdés viszont az, hogy a felszólalók valóban ennek az intézménynek, a házasságnak és a családnak a megerősítése érdekében szólnak-e, ami gyakorlatilag a nemzeti jövőnk szempontjából és a társadalom jelenlegi állapota szempontjából is fontos, vagy pedig csupán extrém jelenségeket vagy negatív társadalmi jelenségeket próbálnak magyarázni.

Érdemes néhány szót szólni arról is, hogy miért került megfogalmazásra az eszmény, a teljes család, ami végső soron mindenkinek a legjobb megoldás, a szülőknek biztonságot jelent, a gyereknek pedig egy egészséges fejlődési lehetőséget. Mert azt senki nem vitatja, hogy ez lenne jó minden gyermek számára. És nem hiszem, hogy a sérült állapotot kellene eszményként megjeleníteni a törvényben, holott itt sokszor azt éreztem, hogy a nem teljes, a nem leginkább működőképes modellt próbáljuk erősíteni, hanem azokat a jelenségeket megemlíteni, felerősíteni, amelyek éppen gyengítik ezt a helyzetet.

És hadd utaljak még itt arra a hosszas vitára, ami a házasság és az élettársi kapcsolat összehasonlítását eredményezte. A házasság két szempontból is elismerésre méltó, tiszteletre méltó - a támogatást véletlenül sem használom, mert akkor rögtön ez az ellentét jönne elő, hogy egyenlő-e a támogatás vagy nem -, azért, mert szoros és tartós kapcsolatot feltételez, legalábbis ennek a szándékát, és többször elmondtuk ma már, hogy a gyermekvállalás szempontjából is a legtermékenyebb életforma.

Ha azt a problémát nézzük és próbáljuk meg most a vitából kiszakítani, hogy valóban a két különböző családból hozott gyermekek, amikor a szülők élettársi kapcsolatban vannak, az adókedvezmény szempontjából milyen elbírálás alá esnek, akkor valóban az adóhivatal, a különböző kormányok által is védett megoldás van a törvényben, az pedig az, hogy ha élettársi kapcsolat van, akkor más elbírálás alá esik ez a fajta támogatás.

Gondoljunk bele ebbe, miért védi az adóhatóság ezt megoldást. Amikor egy házasságról van szó, az egyértelmű és világos, annak a játékszabályai adottak. Ha élettársi kapcsolat van, akkor viszont a visszaélésnek igen sok lehetőségét kínálja. Adva van egy egy-két gyermekes, gyermekét egyedül nevelő szülő, és egy másik, ugyanilyen állapotban levő, és a nagyobb támogatás érdekében közlik, hogy ezentúl ők élettársak. Ki bizonyítja be, hogy ez csupán egy visszaélés? Miért támogassunk egy olyan megoldást, amiből fakadnak a visszaélések? Én nem mondom azt, hogy nem kell elgondolkodnunk ezen a kérdésen, és nem kell valamilyen formában rendezni. De így nem oldható meg.

Ahogy említettem, a következő módosítókat tudjuk támogatni: 24-es, 25-ös, 36-os és 49-es.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, frakcióvezető úr. A következő hozzászóló Ertsey Katalin képviselő asszony, LMP.

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Nem akartam már kétpercest nyomni, de akkor felhasználom az alkalmat arra, hogy mielőtt a három ajánlási számhoz hozzászólnék, reagálnék erre.

Önök a vita során számtalanszor elmondták, hogy bizonyos értékrendet közvetít; nem is feltétlenül az egyházi vonatkozásában, hanem a keresztény értékrendnek a tisztelete ügyében mondtam én azt, hogy talán nem kéne odahajtani az ön által most a példában említett párt, hogy akkor kössenek házasságot. Hiszen azt gondolom, hogy ez önmagában nem tükrözi az ő értékválasztásukat, az elkötelezettségük nem a papírral lesz az, a papírral csak a támogatást szerzik meg. És ha jól értem, egyikünk sem azt szeretné, hogy a támogatás érdekében kössenek Magyarországon házasságot emberek. (Soltész Miklós: Az elkötelezettség miatt.) Ez az egyik.

A másik pedig az, hogy ha arról beszélünk, hogy egy párnak a különböző adórendszerek révén valamiféle támogatást nyújtunk, akkor azt úgy tegyük, hogy azzal valóban segítjük. És itt térek rá arra, amit az előbb már említettem, hogy valóban mi segíti azt, hogy ebben az országban több gyerek szülessen, a foglalkoztatási számok nőjenek.

Tegnap óta nyilván másképp tekintünk erre, hiszen elhangzott és beismerte a kormányfő, hogy a munka törvénykönyve kapcsán is immár világos és hivatalos az álláspont, hogy ha nem is segíti a nőket az újra munkába állásban a részmunkaidő erőltetése, de az adott pillanatban a családban a gyerekek neveléséhez ez segít. Tudomásul vesszük, és tisztában vagyunk ezentúl azzal, hogy a kormánynak nem célja a kisgyerekes nőknek a visszasegítése a munkaerőpiacra. Nem értünk vele egyet, de legalább egy tiszta helyzetet teremt, kimondja azt a másfél éve lappangó igazságot, hogy valójában a kormányprogramban ez csak egy szlogen volt, a valós szándék az, hogy otthon tartsák azokat a nőket, akik adott esetben, ha vissza tudnának rugalmas módon kerülni a munkaerőpiacra, tudnának újabb gyerekeket vállalni. (Ékes József: Egyszerűen nem értem.)

Ez az önök felelőssége. Azt gondolom, hogy évek múltán, amikor a továbbra is folyamatosan zuhanó születésszámokkal szembesülnek, akkor majd be fogják látni. Nagyon sajnálom, hogy csak évek múltán fogjuk levonni ezt a keserű tapasztalatot.

Mindenesetre a jövőnek és a jegyzőkönyv számára szeretném rögzíteni azt, hogy mi a jelenleg konszenzus szintjén meglevő szakmai álláspont ebben az ügyben. Kifejezetten - már sokan unják is talán az ismétlést - nem a részmunkaidő, hanem a rugalmas munkavégzési formáknak a támogatása az, ami visszasegíti ezeket a kisgyermekes fiatal hölgyeket, adott esetben egyébként szülőket a munkaerőpiacra, és ettől fognak új gyereket vállalni, másodikat, harmadikat, és így tovább.

Ezért a 42-es és 67-es ajánlási pontban mi a "részmunkaidős" szó "rugalmas"-ra való cserélését javasoljuk. Számtalan kutatás bizonyítja azt, hogy Kelet-Európában az alacsony bérek miatt a részmunkaidőbe száműzés, illetve az ehhez hosszú évekre, már adott esetben más kormányok kezét is megkötő járulékkedvezmény adása kifejezetten ellentétes a kormány eddig legalábbis elvétve hangoztatott foglalkoztatási és demográfiai céljaival.

(14.50)

A 65. ajánlási pontban pedig a természetbeni támogatások kapcsán nyújtottunk be egy módosítást, hiszen ahogy elmondtam az általános vitában, pontosan azt teszi nagyon tévesen ez a javaslat, hogy pénztámogatások formájára szűkíti le azt az eszközt, ahogy az állam segíti a gyermekvállalást az önök sajnos szakmailag nem teljesen helytálló nézete szerint, ezzel lemondva arról, hogy - ahogy a demográfusok pontosan elmondják - ma már nem a pénztámogatás, hanem egyéb, elsősorban természetbeni, szolgáltatásbeli segítség az, ami valójában a családokat segíti és gyerekvállalásra készteti. Ezért szeretnénk újra kinyitni a lehetőséget, hogy elsősorban ne a pénztámogatásokra korlátozzák ezt a lehetőséget, és egyáltalán ne korlátozzák be.

Az utolsó ajánlási pont - a hároméves kor rögzítése. Megint csak egy '67 óta, egy több mint negyvenéves szakmai álláspont volt, hogy a három évre emelt gyes lesz az, ami a születésszámokat növeli. Ez egy darabig így is volt, de már a hetvenes évek kezdete óta folyamatosan azt látjuk, hogy csökkennek és az utóbbi időszakban zuhannak a születésszámok. A hároméves hosszúságú gyes és ráadásul az ehhez kötött, hosszú távon három évhez kötött támogatások rögzítése egy kétharmados törvényben kifejezetten szembemegy azzal a szándékkal, amit azt gondolom, hogy mindannyian osztunk itt. Én kérem, hogy ne vegyék el azt a lehetőséget, hogy akár ez a kormányzat egy elmélyültebb - talán itt a nagy sietségben nem volt idejük elmélyedni ezekben a szakmai ajánlásokban -, jobban elmélyedve a szakmai ajánlásokban, azokban a közpolitikai próbálkozásokban, gondolkodásban, ami Európában folyik ez ügyben, vagy akár egy következő kormány találhasson más lehetőséget, találhasson olyan lehetőségeket, amelyek még csak nem is kifejezetten pénzébe kerülnek az államnak, hanem okos, adott esetben a helyi kis- és középvállalkozásokat, családi gazdaságokat, családi vállalkozásokat bevonó szolgáltatásokkal segítik a gyermekvállalás és a munka összehangolását.

Én kérem önöket, hogy gondolják meg újra ezeket a kőbe vésendő, és még egyszer mondom, szakmailag nem megalapozott javaslatokat, és tartsuk nyitottan és több család számára hasznosan ezt a törvényt.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP és az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Két percre soron kívül Soltész Miklós államtitkár úr.

SOLTÉSZ MIKLÓS nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: Tisztelt Képviselő Asszony! Ön folyamatosan csúsztat, amikor valakit idéz. (Ékes József: Így van!) Tegnap miniszterelnök úr a következőt mondta, amikor is a részmunkaidős foglalkoztatásról beszélt: nem biztos, hogy ez az egyetlen üdvözítő és ez az egyetlen jó megoldás, de mindenképpen fontosnak tartjuk azoknak az édesanyáknak a szempontjából, akik vissza szeretnének menni dolgozni, de emellett a gyermekeket, a kisgyermekeket is szeretnék nevelni. Tehát én nem értem, hogy miért mond olyanokat, amit nem mondott miniszterelnök úr. Akármennyire ráncolja a homlokát, ezt mondta fél perce vagy öt perccel ezelőtt. Tehát legyen szíves, pontosan idézzen, és ne adjon olyat a szájába másnak, ami nem igaz, képviselő asszony. Én ezt kérem öntől.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Két perc, Rónaszékiné Keresztes Monika.

RÓNASZÉKINÉ KERESZTES MONIKA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Én is Ertsey Katalinnak szeretném a 42. ajánlási ponthoz. Benne van a törvényben az "atipikus" szó, amelyik a gyűjtőfogalom, tartalmazza mindazt a választási lehetőséget, amire épül a családvédelmi törvény, hogy a családok igenis sokszínűsége és lehetőségei tekintetében minél több választási lehetőség álljon rendelkezésre a szülők számára, az édesapa és az édesanya számára is.

Ennek egyik fajtája a részmunkaidő; a rugalmas munkaidő vagy megfogalmazás viszont azt is jelenti, hogy a munkaadó azt mondja, hogy maradj benn tízig, akkor is, amikor haza kellene menni. Tehát vigyázzunk ezzel, mert a rugalmas nemcsak azt jelenti, hogy az édesanya szempontjából rugalmas, hanem hogy a munkaadó várja el az édesanyától a rugalmasságot a munkavállalás érdekében, de nem biztos, hogy a család és a gyermek érdekében.

Úgyhogy az "atipikus" szóra szeretném felhívni a figyelmet, mert az a gyűjtőfogalom, és tartalmazza a sok-sok választási lehetőséget, amit majd következő törvényekben le kell majd fektetni és bővíteni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Két perc, Ertsey Katalin képviselő asszony.

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Kedves Képviselő Asszony! Ez nekem szakmám. Nem a rugalmas munkaidőről beszéltem, hanem a rugalmas munkavégzési formákról, amelyeknek valóban szinonimája az atipikus, de ebben a pontban itt részmunkaidő van. A részmunkaidő és a rugalmas munkavégzési forma nem ugyanaz. Nincs időm ezt kifejteni, de azt kérem, mielőtt - hogy is mondjam? - valami olyat próbál elmagyarázni nekem, amit önmaga sem ért, akkor először nézzen utána. A rugalmas munkavégzési formák nem azonosak a rugalmas munkaidővel. Ne nyissuk meg ezt a vitát, mert akkor itt ülhetnénk estig. Én arról beszélek, hogy a rugalmas munkavégzési formák és azoknak a kombinációja, ami nem köti... - önök törvényben kötik a részmunkaidőhöz a járulékkedvezményt, ez káros. Ennyiről beszéltem. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Két percre Kiss Péter képviselő urat illeti a szó, MSZP.

KISS PÉTER (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Én Ertsey Katalinnal értek egyet, hiszen nyilvánvaló, hogy akkor lehet az atipikus foglalkoztatási formákat erősíteni, és ez a családi szerepek erősítéséhez is hozzájárul, ha az apa és anya közötti szerepek felosztásának a szabadsága biztosítható; hogyha világos, hogy a szülői szerepek megválasztásában a családnak és az érintetteknek megvan a szabadsága, ha ez nem diktált önök által. Nyilvánvaló, hogy abban az esetben lehetséges nagyobb mértékű atipikus foglalkoztatás, benne részmunkaidős foglalkoztatás, és abban az esetben lehetséges a nők nagyobb foglalkoztatottsági aránya Magyarországon, ha ezt a szabadságot a családok számára biztosítjuk; ha abból a kultúraközvetítő szerepből, amit önök magukra vettek, nem következik a főállású anyaság sugallata; ha abból a szerepből az következik, hogy akkor erős a család, ha Magyarországon nem 55 százalék a foglalkoztatási szint, azaz a családban lévő felnőttek mindegyikének ugyanolyan esélye van karrierpályák bejárására, ugyanolyan esélye van a munkaerőpiacon való helytállásra főállásban és részmunkaidős és atipikus formákban is, mint a másiknak.

Az köztudomású, önök is tudják, hogy azokban az európai országokban van 75 százalék fölötti foglalkoztatási szint, ahol nagyon magas a részmunkaidős és általában az atipikus foglalkoztatás. Tudják önök is, hogy Hollandiában például, ahol 45-48 százalékos a részmunkaidős foglalkoztatás, ott 70-75 százalékos a foglalkoztatási szint, míg Magyarországon a 6 százalék körüli részmunkaidős foglalkoztatáshoz párosul az 55 százalékos foglalkoztatás, és párosul a nőknek az 50 százalék alatti (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) foglalkoztatási szintje. Ez pedig már a szülői szerepek szabad felosztásának a kérdését veti fel.

Köszönöm, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ne vegye le a csíptetős mikrofont, mert a felszólalások rendjében is ön következik.

KISS PÉTER (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Szeretném azzal a kérdéssel folytatni a 7., 8., 26., 27., 13., illetve 61. ajánlási pontra visszatérve, amelyik vita itt az erőszakos tartalmak korlátozásával kapcsolatosan alakult ki.

Nyilvánvaló módon a törvény, az a törvény, amit önök benyújtottak, az az önök útját jelöli ki a családok és a nem házasság formájában élő közösségek számára is, ahelyett, hogy biztosítana egy, az életformák szabad megválasztásának világos kereteire vonatkozó szabályrendszert. Abban a kérdésben, hogy az erőszakos tartalmakat korlátozni kell, és általában is az erőszakot korlátozni kell, védve ettől a családot, nyilván ebben a kérdésben teljes körű egyetértés van itt a parlamentben, és ennek igazságát nem vonja kétségbe az sem, hogy abban viszont, hogy az erőszak kultúrájának a szabad választás kultúrája korlátozása a kiindulópontja, feltehetőleg már vitázunk.

(15.00)

Márpedig akkor, amikor a családi szerepek szabad megválasztásának a kérdésében, apa és anya közötti munkamegosztás kérdésében önök másképp gondolkoznak, akkor, amikor az együttélés formáinak szabad megválasztása kérdésében önök úgy fejeznek ki egyfajta prioritást, hogy ezzel a más típusú együttélési közösségeket háttérbe sorolják, éppen ezt a szabad választást korlátozzák, éppen ennek a szabad választásnak a kultúráját, önök által mondott módon úgymond kultúraközvetítő szándékkal, értékközvetítő szándékkal, de korlátozzák. Ezért önöknek felelőssége, hogy ez a korlátozás ne legitimálja mások úgymond értékválasztási, kultúraközvetítő, egyedüli diktátumának, azaz éppen az erőszak kultúrájának a terjedését.

A második dolog, amit szeretnék ide az asztalra tenni, az a 61. pont kapcsán a családi adókedvezmény, a családok támogatásának az a módja, ahogyan azt önök teszik. A családi adótámogatás formája azt az értékválasztást közvetíti, hogy az a család az értékesebb, amelyikben a felnőttek, a szülők magasabb keresettel rendelkeznek, sőt az abban a családban születő gyermekek az értékesebbek, ahol éppen ilyen helyzetű szülők vannak. Csak alapvetően utalnék két ellentmondásra.

Az egyik ellentmondás az, hogy a család tervezésekor a szülők abban az élethelyzetben vannak-e a keresetüket illetően meghatározó módon, mint amilyen élethelyzetben lesznek akkor, amikor a gyerekeiket nevelni kell, akár évtizedeken keresztül. Ki az, aki önök közül azt a bátorságot venné, hogy ezt garantálni képes? Azaz kell-e, hogy a szülőknek az a fajta élethelyzete, amelyik a gyermekvállalásról való döntés időszakában van, befolyásolja a gyermekről való döntést, az alapján, hogy önök azt sugallják, hogy csak akkor vállaljanak szerepet, hogyha egyébként tisztában vannak azzal és már most tudják garantálni, hogy öt, tíz, tizenöt év múlva benne lesznek-e abban a körben, akik majd magas családi kedvezményre jogosultak, és így a gyereküknek a legtöbbet képesek adni? Másképp fogalmazva, megfordítva ezt a kérdést: indokolt a szocialisták által felvetett negatív adó, hiszen azt a kérdést, hogy a családban lévő felnőttek személyes erőfeszítésétől is legyen függő a közösség szolidaritása, a feléjük és a család iránti közösségi szolidaritás elemi, egy mindenkinek biztosított globális biztonságon felül, nos, ezt a kérdést természetesen elvitatni nem lehet.

De azt mindenféleképpen kell, hogy ott, amely családokban biztosított ez a fajta akarat a felnőttek részéről, munkában állnak a felnőttek, mindent megtesznek annak érdekében, hogy a gyerekeik számára a legtöbbet biztosítsák, de olyan környéken élnek vagy olyan ágazatban dolgoznak, amelyik vagy válság sújtotta, vagy hátrányoktól szenvedő, és ezért nem képesek a magasabb kereseti kategóriákat elérni, őket azzal büntessük az erőfeszítésükért cserébe, hogy a gyerekeik számára nem kapják meg azokat a támogatásokat, amelyek más, szerencsésebb sorúaknak jutnak, azt gondolom, hogy ez kifejezetten igazságtalan, nem elfogadható. Abból a szempontból sem állja meg a helyét, hogy ráadásul pont ezekben a szerény keresetek mellett élő, de komoly erőfeszítést tévő családokban élnek azok a gyermekek, akár Északkelet-, Kelet-Magyarországon, akik igencsak rászorulnának arra, hogy az amúgy meglévő családi hátrányokat ellensúlyozó képességek is legyenek, azaz olyan intézményi szolgáltatásokat legyen képes vásárolni a család, amely ellensúlyozza az otthonról kapott kulturális hátrányokat.

A következő dolog, amit szeretnék szóba hozni, ezt Vágó Sebestyén képviselőtársam megtette a szülőtartás kötelezettsége kapcsán, és abban a vonatkozásban, amit ő szóba hozott, a fölvetésével egyetértek.

Egy másik aspektust, a kötelezettséget illetően ő maga is azzal érvelt, hogy itt differenciáltságra van szükség. Nos, az, hogy bizony a családon belüli erőszaknak a valósága ma Magyarországon is önmagában is kell hogy a szülőtartás kötelezettségét differenciálja, hogy ezt egy általános és kötelező szabályként ne lehessen így asztalra tenni, mint ahogy ezt önök teszik.

Abban feltétlen igaza van képviselőtársamnak, aki egy másik érvvel toldotta ezt meg, aki úgy fogalmazott, hogy nyilvánvalóan csak azzal a korláttal lehet elvárást tenni a gyermekekkel kapcsolatban, hogy a gyermekek által felnőttkorban létrehozott új családokat ne veszélyeztesse egyébként ez az így egyoldalúvá váló kötelezettség.

Meg kell említenem a 13. ajánlási pontot, ahogy ezt már elöljáróban említettem. Önök is tudják, hogy már az alaptörvény vitája kapcsán is aggodalmakat váltott ki az a megfogalmazás, amelyet itt most megismételnek ebben a törvényben, amelyik is a magzati élet védelmét a fogantatástól kezdve akarja ilyen módon biztosítani, és már akkor, nemcsak itt, a Házban, hanem civil körökben aggodalmat váltott ki, hogy ez a fajta megfogalmazás nem akar-e egy újabb kiindulópontot jelenteni az abortusz mai szabályai szigorítására.

Nos, meg kell ismételnem ezt az aggodalmunkat, hiszen önök megismételték ezt a megfogalmazást. Ha nem hozták volna ide, azt mondták volna, hogy az alaptörvény rendezi ezt a kérdést, akkor ma nem kellene erről vitát folytatni és nem kellene idetenni az asztalra, de bizony növeli azok aggodalmát, akik már akkor, az alaptörvény kapcsán fölemlítették ezt a kérdést. Ez a pont, miszerint is a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem és tisztelet, valamint külön törvényben foglaltak szerint támogatás illeti meg, bizony, úgy gondolom, hogy a megfogalmazás joggal vált ki ismétlődő aggályokat e területen.

Nos, ezeket a megjegyzéseket szerettem volna tenni a törvény kapcsán.

Visszatérnék, ha megengedik, még egy mondat erejéig ahhoz a vitához, amihez már kétpercesben is szóltam, ez a foglalkoztatási szint kérdése. Tudják önök is, hogy ha Magyarországon nem volnának azok az úgymond atipikus foglalkoztatási problémák, a kétmillió alulképzett, a nagyon széles köre az öngondoskodásra képtelen, egyébként aktív korú felnőtteknek, ha nem volna a romák kulturális hátránya (Révész Máriusz: Idő!), ha nem volna az egyedül élőknek a problémája (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), akkor bizony lehetne azt mondani - befejezem, elnök úr, egy pici türelmét kérem -, hogy az átlag az nyugat-európai foglalkoztatási szintet mutatna. De pont azért nem lehet, mert csak rájuk utaló, rájuk koncentráló foglalkoztatáspolitikával lehet választ kínálni. Nos, ezért szükséges (Az elnök ismét csenget. - Révész Máriusz: Idő!), hogy itt is olyan megoldások szerepeljenek, amelyek az atipikus formáknak teret nyitnak.

Köszönöm, elnök úr, és a képviselőtársaim türelmét is köszönöm szépen. (Lendvai Ildikó tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Az időkerete az MSZP-nek erősen elfogyott.

Soron kívül jelentkezett, nem kétperces felszólalásra, hosszabb terjedelmű felszólalásra Soltész Miklós államtitkár úr.

SOLTÉSZ MIKLÓS nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tulajdonképp sajnálom, hogy a szocialistáknak most is elfogyott az idejük, mert tényleg szívesen vitatkoznék önnel (Göndör István: Nem kéne időkeretben tárgyalni!), és mondanám azt, mondom is azt, hogy miniszter úr, mert miniszter úr volt ön, és... (Kiss Péter: Államtitkár úr, van nagyon sok idejük, kínáljon fel, és én élek vele!) Én erre is megkérem Révész Máriusz fideszes képviselő urat.

Tehát a következőt szeretném önnek mondani: egyrészt sok igazsága van az atipikus foglalkoztatással kapcsolatban. Én egyet kérek, hogy lehetőség szerint még egy ideig ezt rajtunk ne kérje számon. Miniszter Úr! Ön volt nem kevés ideig munkaügyi miniszter, nem kevés ideig a kormánynak a második embere (Ertsey Katalin: 8 évig!), az előző szocialista kormányoknak a második embere, megtehették volna ezt. Ne próbálja számon kérni... - vagy próbálhatja, csak nem teljesen hiteles, amit ön tesz.

Ugyanez a másik, amit a romákkal vagy a cigánysággal kapcsolatban mondott. Valóban igaz, hogy alacsony a képzettségük, és óriási nagy a gond emiatt. Valóban, minden igaz, amit ön elmondott. Csak amit önök tettek, azt pontosan most akarják visszacsempészni ebbe a törvénybe, amikor kiveszik azt a passzust, miszerint nem mindegy... (Kiss Péter: Azt nem hagyják, államtitkár úr, ugye?) Ki szeretnék venni pontosabban, azt a passzust, ami teljesen összemossa újra a szociális segélyezést a családtámogatási rendszerrel.

(15.10)

Az előző kormányzásuknak egyik legnagyobb hibája ez volt. 2002 óta azt a hibát követték el, hogy a családtámogatás minden rendszerét összekeverték a szociális segélyezéssel. Ez vezetett oda, hogy azok a valóban nagyon nagy szegénységben, sokszor nyomorban, nehéz körülmények között élő tízezrek, mondhatnám, százezrek egyszerűen nem tudnak kitörni ebből a helyzetből, sőt, azt is kell mondanom, hogy odavezetett, hogy azok a családok, akik pedig szerény körülmények között, de mindent megtettek a munkájukon keresztül, hogy kilábaljanak a nehéz körülményeikből, azoknak is elment a kedvük a munkától, és ők is úgy gondolták, hogy az az életforma elfogadható.

Tehát tisztelt miniszter úr, képviselő úr, én kérem szépen, hogy ezeket vegye figyelembe, hogy igenis azok a múltbeli nagyon rossz döntések, amelyeket önök meghoztak, egyik napról a másikra nem változtathatóak, de igenis, ha ebben a törvényben ezeket változtatjuk, akkor annak hosszú távon eredménye lesz.

Én azért néhány dologra szeretnék itt reagálni, amit ön elmondott, hiszen nagyon fontosnak tartom, hogy a társadalom, illetve azok, akik esetleg értesülnek erről a vitáról, tudják azt, hogy önök megint milyen módosítókkal próbálják ezt a törvényjavaslatot szétszedni, illetve megváltoztatni.

Önök a családi életre való nevelést az iskolában kivennék ebből a törvényből. Miért? Miért fáj ez önöknek? (Kiss Péter: Lehet.) Lehet, de ön is tudja, hogy a "lehet" milyen. Akkor majd azt fogja mondani az igazgatók egy nagy része, és nem azért, mert rossz emberek, hanem azért, mert annyi minden lehet az életben, annyi minden feladatuk lenne, hogy köszönik szépen, ők ezzel nem foglalkoznak.

A családi életre való nevelésben nagyon sok minden benne van, miniszter úr. Benne van olyan is, ami miatt most sok-sok száz, ezer család bajba került, a devizahitelesek, hogy nem készítette őket föl senki arra, hogy hogyan lehet fölvenni hitelt, és amikor fölvesznek, akkor számolják ki, hogy mi a következménye. Ez is a része a családi életre való nevelésnek, ez is a része. Sok-sok tízezer család és sok-sok tízezer gyermek nem lenne bajban, ha ebben segítették volna önök őket.

Az, hogy a magzati életet a fogantatástól kezdve védelem és tisztelet, valamint külön törvényben foglaltak szerint támogatás illeti meg, én azt gondolom, alapvető emberi jog, és bármennyire is tiltakoznak bizonyos civil szervezetek ez ellen, bármennyire is akarják szembeállítani az anyát a magzattal, ez alapvető emberi jog. Ebből nem következik olyan, amit önök szeretnének kiolvasni ebből a törvényből. Egészen más a keresztény felfogás, ezzel tisztában vagyok, és egészen más az, amit a társadalom el tud fogadni. Nagyon nehéz kérdés ez, de azt, hogy alapvető joga van a magzatnak, én nem vitatnám az önök helyében.

Ugyanúgy a következőt hadd olvassam föl, mert itt kicsit próbálta az önök módosító indítványát összemosni Sneider Tamás és Vágó Sebestyén módosító indítványával itt a 38., 39. ajánlási pontban, ugyanis önök hozzátették azt, hogy érdemtelen a tartásra az a szülő, aki gyermekével vagy annak hozzátartozójával szemben súlyosan kifogásolható magatartást tanúsít, illetve a gyermekkel szemben fennálló tartási, gondozási és nevelési kötelezettségének nem tett eleget.

Tisztelt Képviselő Úr! Én nagyon szívesen elmennék önnel - és nem csak önnel, másokkal is - olyan gyermekotthonokba, ahol ilyen gyermekek vannak sorra. Ezek a gyerekek ott szenvedik el azt a valóságot, amit ön itt leírt, hogy gondozási és nevelési kötelezettségeiknek a szülők nem tettek eleget.

De bocsánat, ön ezzel azt is kimondja vagy önök ezzel azt is kimondják, hogy az ember nem változhat, az ember nem javulhat meg, nem változhat meg a múltbeli viselkedése. Bocsánat, de ez önökre nézve elég súlyos állítás. (Lendvai Ildikó: Önre is, államtitkár úr!) Sajnálom (Az elnök csenget.), hogy így gondolja, de önökre nézve ez elég súlyos állítás, mert ez azt jelenti, hogy amit a Szocialista Párt a nyolc évben, az elmúlt időszakban tett, elég, ha csak az őszödi beszédet megemlítem (Kiss Péter: Azért ne menjünk olyan távolra, maradjunk a családnál!), vagy elég az, hogy lassan már a barátaik már megtelítik a fogdákat bizonyos szempontból, legalábbis a vádlottak padján ott ülnek, nem azért, mert olyan tisztességesen viselkedtek, hanem mert széthordták az országot. Magyarán, önök ebből az állapotból soha nem fognak tudni kitörni vagy nem törhetnek ki, mert nem változhatnak meg. (Kiss Péter: Most akkor melyik az igaz?) Én meg azért abban hiszek, hogy mindenki megváltozhat.

Tehát ha önök ezt a passzust el akarják fogadtatni, és még egyszer hangsúlyozom, összemosni az alatta levő, Sneider Tamás, Vágó Sebestyén képviselő urak által benyújtottal, teljesen rossz út és elfogadhatatlan.

Tisztelt Országgyűlés! Még egy dolgot azért szeretnék fölvetni, és ez is fontos szempont, mégpedig az, hogy önök be akarják csempészni a házasság intézményébe az egyneműek kérdését. (Lendvai Ildikó: Micsoda? Becsempészni?) A házasságban? (Kiss Péter közbeszól.) Magyarországon? Benne van? (Az elnök csenget.) Nincs idejük a szocialistáknak, azért próbálok egy kicsit interaktív...

ELNÖK: De ha lehet, ezt külön a folyosón vagy konferencián...

SOLTÉSZ MIKLÓS nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: Tehát önök be akarják csempészni, és ez nem megy. Tiszteletben kell tartani igenis minden embernek a szexuális hozzáállását, nem ezt vitatjuk. Na de az nem házasság (Kiss Péter: És mi a javaslat?), az nem család, az egy együttélési forma, amit nem lehet elvitatni tőlük, de hát azért ne próbálják belecsempészni, legyenek szívesek, a családokról szóló törvénybe! (Kiss Péter közbeszól.)

ELNÖK: Képviselő úr!

SOLTÉSZ MIKLÓS nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: Higgyék el, képviselő asszony, képviselő úr, amikor a társadalom önöket nagy többségben leszavazta, akkor pontosan azért szavazta le önöket ilyen nagy többségben, nemcsak a korábban említett kótyavetyélés és minden egyéb miatt, hanem amit itt az SZDSZ és önök képviseltek közösen itt az országban. (Kiss Péter és Lendvai Ildikó nevet.) Az SZDSZ-t ki is szavazta, bármilyen viccesen is hangzik, az a társadalmi és világfelfogás, amit a magyar társadalom nem fogad el. Lehet, hogy vannak utódjaik, de tisztelt képviselő asszony, hát azért ön sem gondolhatja komolyan, amit most önök képviselnek.

Tehát kérem szépen, hogy amikor ezt a törvényt nézik, akkor próbálják azt a társadalmi felfogást, ami a magyar társadalom összességében megvan, abból a szemszögből nézni. Senki nem akar ráerőltetni semmilyen életformát azokra az emberekre, akik nem úgy gondolkodnak, mint ahogy egyébként a nagy többség gondolkodik, senki nem akar ráerőltetni. Ez a törvény a családokról szól.

Befejezésül, tisztelt hölgyeim és uraim, szeretnék még egy angliai példát hozni, mert fontosnak tartom. Amikor önök mindig Nyugat-Európára mutogatnak, és a magyarságot mindig próbálják úgy beállítani, hogy nekünk csak akkor van igazunk vagy akkor vagyunk okosak, ha mindenben követjük Nyugat-Európát, akkor most figyeljenek az előbb említett angliai példára. Az oktatási miniszter a következőt ajánlja és javasolja, és ezt az ajánlást tette az iskoláknak: "Olyan oktatási anyagokat használjanak, amelyek a házasság és a család fontosságára hívják fel a figyelmet. A hagyományos családmodelltől eltérő élettársi kapcsolatot, valamint homoszexuális viszonyt ezentúl nem szabad hirdetni a brit iskolákban."

Én utánanéznék ennek pontosan, és nem azt mondom, hogy mindent tiltani kell, félre ne értsék, de amikor csak az egyik kapott szerepet egy időszakban, és a másikról nem lehet beszélni, amikor önök a médiatörvény kapcsán (Kiss Péter: Családról beszélünk!), vagyis az itteni egyik pontban ki akarják venni azt, hogy a médiák ne sugározhassanak direkt családellenes, direkt gyerekellenes adásokat, akkor erről beszélünk. Önöknek is jobb lenne, higgyék el, az egész társadalomnak jobb lenne, hogyha ebben legalább egyet tudnánk érteni, mert igenis bárki, társadalomkutató, emberkutató, emberekkel foglalkozó szakember és kutató azt bizonyítja, hogy ezek oly mértékben rombolják a gyermekek lelkivilágát, oly mértékben károsítják a gyermekek, a fiatalok egész életét, hogy az igenis rombolja az egész társadalom lehetőségeit. Én azt nem hiszem, hogy a parlamenti pártok közül bárki is ebben partner lenne, és ezt szívesen támogatná.

Tehát kérem tisztelt szocialista képviselőtársaimat, hogy legalább azoktól a módosító indítványoktól álljanak el, még ha egyharmadot sem kaptak, amelyek teljes mértékben a társadalom közfelfogásával szembemennek. (Kiss Péter: Nem értünk egyet!)

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő percben Ékes József képviselő úr, Fidesz.

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Én Ertsey Katalin által az előzőekben elmondottakkal kapcsolatban szeretnék mondani valamit mondani, az anyáknak a gyermek hároméves koráig történő otthonmaradásával kapcsolatban és a részmunkaidővel kapcsolatban.

(15.20)

Ha vesszük a francia példát, szülés után 3 hónappal el kell menniük dolgozni. Svájcban szülés után 6 hónappal el kell menniük dolgozni. Ezeknél a társadalmaknál mindegyiknél, Franciaországban is és Svájcban is egy hihetetlen mértékű nyomás volt a kormánnyal szemben, ha valóban el kell menni dolgozni, mert más feltétele nincs, nincsenek meg azok a segítségek, amelyek a magyar társadalomban a gyermekek 3 éves koráig járnak, hogy a nők otthon maradhatnak. Egy olyan hatalmas nyomás nehezedett a kormányokra, hogy hihetetlen mértékben kellett foglalkozniuk a részmunkaidős foglalkoztatással, mert óriási nagy volt a nyomás ebből a szempontból.

Én Németországban német parlamenti képviselő hölgyekkel beszéltem, ők is rákérdeztek, hogy Magyarországon ez hogyan alakul. Ott elmondtam, nyugodtan elmondhattam, hogy ma Magyarországon, ha egy nő vagy egy család gyermeket vállal, akkor a nő a gyermek hároméves koráig otthon maradhat. Egyszerűen le voltak döbbenve. A másik pedig az, hogy irigykedtek a magyar családvédelemmel kapcsolatosan erre a megoldásra. Tehát én azt mondom, hogy erre inkább büszkének kell lennünk, mert igenis, megvan rá az esély. A másik pedig: ha azt nézzük, hogy a szoptatási időszak egy-egy családon belül, egy-egy gyermekvállalásnál hogyan alakul, furcsán néz ki, hogy Franciaországban 3 hónap után a nőnek hellyel-közzel, ha nincsenek meg az anyagi feltételei, el kell mennie dolgozni. Hogyan oldja meg ezt egyáltalán?

Tehát számos kérdés fölmerül. Lehet, hogy Ertsey Katalin ezzel foglalkozik, csak kérdés, hogy melyik műhelyből vannak ezek a sugallatok, hogy adott esetben Magyarországon a hároméves otthonmaradási esély lehetőségét korlátozni kellene. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Következő hozzászóló Szabó Timea képviselő asszony, LMP.

SZABÓ TIMEA (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Kivártam a soromat a sok kétperces után egy rendes felszólalásra. Hadd reagáljak először a Soltész államtitkár úr által elmondottakra. Hadd mondjam el, már vártuk, hogy az SZDSZ-utódpárt és a többi megjelenjen ebben a diskurzusban, mert kimondottan hiányoltuk, hogy az ön szájából ez még nem hangzott el.

Én nem tudom pontosan, és ez az én tudatlanságom, hogy valóban van-e ebben egy olyan módosító javaslat, amely az egyneműek házasságára vonatkozik. (Lendvai Ildikó és Kiss Péter: Nincs ilyen!) Ingatják a fejüket MSZP-s képviselőtársaim, hogy nincsen; én is így tudtam, úgyhogy szerintem ne ferdítsük el ezt a dolgot.

Én azt gondolom, bár nem akarok szocialista képviselőtársaim nevében nyilatkozni, az LMP azt mondta ki és azt mondja most is, hogy az együttélési formák közötti hierarchizálást utasítjuk el. Ilyen szempontból az élettársi együttélést, az azonos neműek együttélését és a házasságban élők együttélését is ugyanolyan szintű családi formának tartjuk.

Ékes Képviselőtársam! Nem ment ki, csak ott van hátul; én azért kételkedem abban, hogy Németországban irigykednének a havi százeurós gyesünkre - nem hiszem, hogy valóban tudatában voltak annak a rendszernek, ami Magyarországon van.

Most hadd térjek itt át az ajánlási pontokra. A 19. ajánlási ponthoz szeretnék hozzászólni. Miután ez a törvény a családok védelméről szól, szeretnénk, ha az előterjesztő támogatná, hogy az államnak kiemelt feladata legyen a nők védelme, különösen a családon belüli erőszak, vagy ha úgy tetszik, a hozzátartozók közötti erőszak áldozatait védő intézkedések végrehajtásában. Úgy gondoljuk, hogy habár ez a családpolitikának nem az ünnepélyes oldalához tartozik, akkor is tudomást kell erről vennünk. Tisztában vagyunk mi is, nyilván önök is ezen jelenség létezésével, azzal is, hogy ennek nagy része látens marad, nem kerül a felszínre, de attól még ez létezik. Tisztában vagyunk azzal, hogy többek között a távoltartás intézménye sincs megfelelően szabályozva. Kérjük, hogy ezt támogassák a kormány oldaláról.

Szeretnék még a 28. és a 34. ajánlási pontokhoz is hozzászólni, itt a szülők és a gyerekek kötelességeiről van szó. Ezt már az általános vitában is elmondtuk, hogy a gyermekek kötelességét megfogalmazni egy ilyen törvényben meglehetősen botor dolog. Úgy gondoljuk, ha egy gyermek nem mos fogat és elromlik a foga, az nem a gyerek hibája elsősorban, hanem az őt nevelő szülőké, ő ezért a felelős, mint ahogy az étrendjének egyébként az összeállításáért is a szülő felelős, és nem elsősorban a gyerek. Tehát úgy gondoljuk, nem a gyerek kötelezettségeit és felelősségét kell itt megállapítani, hanem elsősorban a szülők felelősségét.

Valószínűleg e szerint a szakasz szerint egyébként a ma Magyarországon élő gyermekek 80 százaléka folyamatos törvénysértésben van, ezt tudjuk, hiszen eszerint akár egy gumicukor vagy egy csoki elfogyasztása is káros. Azt gondoljuk, miután ez egyébként nincsen szankcionálva sem a törvényben, ezért ez egy felesleges része a törvénynek.

Végül a 37. ajánlási ponthoz szeretnék hozzászólni. Itt javasoljuk azt, hogy a 12. § egy új bekezdéssel egészüljön ki, miszerint a családjától elválasztott gyermeknek - a gyermekek mindenek felett álló érdekének elvét szem előtt tartva - a lehető leghamarabb vissza kell kerülnie a családjához. Ennek érdekében az állam minden szükséges intézkedést megtesz. Úgy gondoljuk, hogy ez egy nagyon-nagyon fontos kitétel.

Biztosan kormánypárti képviselőtársaim is hallottak arról a cinkotai esetről, ami egyébként most már a sajtóban is megjelent egy névtelen olvasói levél hatására, ami a Helyi Témában jelent meg. A gyámhivatal, több rendőr jelenlétében ideiglenes állami gondozásba vett egy családtól 5 gyermeket, mindezt úgy, hogy szirénázó rendőrautók és meglehetősen agresszív rendőrök tuszkolták be a gyermekeket a rendőrautóba. A legkisebb gyerek egyébként éppen hogy csak járni tanult, a legnagyobb 12 éves. Az ötből kettő gyereket az iskolából hurcoltak el, a gyerekek, a többi tanuló és a tanítók szeme láttára. Úgy gondolom, ez nem felel meg egyébként annak, ami ebben a törvényben is megfogalmazódott. Egyébként ez az ideiglenes állami gondozásba vétel minden előzetes bejelentés nélkül és hivatalos papírok nélkül történt.

A családvédelmisek és a pedagógusok is tiltakoztak, határozottan tiltakoztak az eljárással szemben. Egyébként - és itt felhívnám Harrach képviselőtársam, illetve államtitkár úr figyelmét is - Székely János katolikus püspök sietett a segítségükre, a család segítéségére ebben az esetben, ugyanis a hivatkozás az volt, hogy a házuk nincsen megfelelő állapotban, ezért vittek el 5 gyereket. Egyébként azóta, sőt még az intézkedés előtt kijavították egy mérnök segítségével a házat, ennek ellenére történt meg ez az intézkedés.

Egyébként csak hozzáteszem azt, hogy a tanítókkal és családvédelmisekkel is beszéltek a családról ebben az ügyben, az osztályfőnökkel, védőnőkkel és mindegyik csak dicséretet tudott mondani a gyerekekről is, a családról is, úgyhogy nem egészen értjük, hogy egy ilyen eset hogyan fordulhat elő, amikor a gyermekek kiemelt védelméről esik szó egyébként ebben a törvénytervezetben. Ezért is javasoljuk azt többek között, ezek a példák is alátámasztják azt, hogy az LMP javaslata, a 37. ajánlási pont nagyon is indokolt. Szeretnénk biztosítékot kapni arra vonatkozóan, hogy ilyen esetek a jövőben nem fordulhatnak elő.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Kettőpercesek következnek. Elsőként Ertsey Katalin képviselő asszony, LMP.

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Ékes képviselőtársamnak szeretném jelezni, hogy önök, illetve a kormányoldal rendszeresen a francia példát hozza, amikor éppen a családi adózást akarja megindokolni. Ilyenkor mindig felszólalok, hogy bocsánat, azt a francia támogatási rendszert akarják önök példaként venni, ahol 3 hónap után visszamennek? Én azt gondolom, nem ez az ideális. Valahol a 3 év és a 3 hónap között van az, ami a mai gazdasági lehetőségeket figyelembe véve ideális vagy legalábbis optimális lehetőség az, hogy a látszólagos védelem - és erről beszéltem tegnap is a miniszterelnök úrnak - pontosan abba a helyzetbe hozza az anyákat, hogy eleve nem is veszik föl a szülőképes korú nőt, mert pontosan tudják, hogy ha 3 évig elmegy gyesre, utána még eddig ki kellett fizetnie a felgyűlt szabadságát, ami őszintén, ez valóban egy nonszensz.

(15.30)

Most ezután részmunkaidőre kötelezi, és most még ebben a törvényben rögzíti, a járulékfizetést is ehhez köti.

A népesedéssel foglalkozó demográfusok műhelyében ott van abban teljes konszenzus Magyarországon és Európában egyaránt, hogy nem a részmunkaidő, hanem a rugalmas foglalkoztatási, munkavégzési formák - és nem a rugalmas munkaidő, ahogyan az előbb korrigáltam -, az hozza el azt a fajta változást, amit önök látni szeretnének, és amit mi is látni szeretnénk.

Kérem, higgye el, hogy Németországban, és sajnos azt kell mondanom a volt munkaügyi miniszternek is, hogy pontosan Hollandiában is próbálnak most visszajönni abból a csapdából, amelybe a 70 százalékos részmunkaidős foglalkoztatással zárták magukat, mert csökkennek a születésszámok. Németországban pontosan az egykeresős (Az elnök csengetéssel jelzi a hozzászólási idő leteltét.) családmodell miatt csökkennek a születésszámok.

Kérem, hallgassanak a szakemberekre, még hogyha urambocsá!, azokból politikusok lettek, akkor is. Köszönöm szépen. (Taps az LMP és az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Két percre Hegedűs Lorántné képviselő asszonyt, Jobbik, illeti a szó.

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Nagyon kérem, pár másodperc erejéig még hadd vegyem a kedves türelmét igénybe. Azért is siettem le a pulpitusról, hogy az ön hozzászólásához gratuláljak; mindannyian tudjuk, a pulpituson nekem arra nincs lehetőségem, hogy tetszést nyilvánítsak, de megmondom őszintén, rendkívüli módon tetszett, ahogyan válaszolt az MSZP-frakciónak, különösen az a rész tetszett, amikor megvédte az előterjesztés azon részét, amely a magzati élet védelméről szól, a fogantatástól kezdve tisztelet és védelem illeti a magzati életet. Az is rendkívül frappáns volt, ahogyan azt mondta, egyszerűen azért került bele, mert ez a keresztény elvek szerint való. Ezzel mi, a Jobbik-frakció tökéletesen egyetértünk.

De engedje meg, hogy ezzel kapcsolatban egy kérdést fogalmazzak meg az ön számára. Mondja meg nekem, akkor a tegnapi napon miért nem lobbizott a saját frakciójánál, amikor az a költségvetési módosító volt a Ház előtt, így önök előtt is, amely a magzatgyilkosságok támogatásától vette volna el azt a bizonyos 400 millió forintot, és adta volna oda a kisiskolák támogatására?! Szerintem a keresztény értékrend életbe építése itt kezdődne. Miután önökkel ezt a korábbi részletes vita során több alkalommal megbeszéltük, illetve az önök frakciójának egyes tagjai arról biztosítottak engem, hogy ezt támogatják, ennek ellenére mégis leszavazták. Nagyon kérem, erre válaszoljon, vajon hogyan történhetett ez.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. A következő hozzászóló Baráth Zsolt képviselő úr, Jobbik.

BARÁTH ZSOLT (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Csak a rend kedvéért, mivel ennek a részletes vitának időnként olyan általános vita szaga-íze van, elmondanám, hogy a 11., 12., 15., 17., 23., 30., 31., 32., 35., 36., 43., 44. ajánlási pontokhoz kívánok hozzászólni, illetve azoknak a módosító javaslatoknak a nyomán próbálok haladni, amelyeket beadtunk, ha már a családok védelméről című törvénytervezetről van szó.

Ennek kapcsán szeretném felhívni a figyelmét tisztelt képviselőtársaimnak és az államtitkár úrnak a 12. § 4. pontjára, és itt kicsit hosszabban szeretnék beszélni az úgynevezett gyermekszegénységről. Több alkalommal az UNICEF által közzétett, a gyermekszegénységgel foglalkozó jelentésében megállapítja, hogy a '90-es évek eleje óta a szegénységben élő gyermekek aránya a 24 OECD-ország közül 17-ben növekedett, miközben Magyarország 9 százalékos gyermekszegénységi arányával a középmezőnyben helyezkedik el.

A gyermekszegénység alakulását elsősorban a társadalmi trendek, a munkaerő-piaci viszonyok és a kormányzati politika befolyásolják. A nemzetközi szervezet meggyőződéssel állítja, hogy a fejlett ipari országok súlyos társadalmi problémáinak legtöbbje a gyermekszegénységben gyökerezik. A gyermekszegénységet nemcsak a jövedelmi szegénységen keresztül közelíti meg, hanem a nem anyagi jólét és az életkörülmények felől is. Magyarországon 2000-ben - ez egy elég régi adat - a gyermekek 13,1 százaléka élt a mediánjövedelem 50 százalékánál kisebb jövedelmű háztartásokban. A szubjektív jólét tekintetében 11-13, illetve a 15 éves gyermekek közel 15 százaléka panaszkodott az egészségére.

Napjainkban hozzávetőleg 3 millió ember él a KSH által közzétett létminimum alatt, ez az érték a gyerekes családokban már 40, a 3 gyerekeseknél 60, a 4 és többgyermekesek között pedig 80 százalék. Magyarországon a gyermekes családok közül kerülnek ki a legszegényebbek, az összlakosságból hozzávetőlegesen 12-13 százalék, és a gyermekek közül közel 20 százalék, 420-450 ezer gyermek él a szegénységi küszöb alatt.

A szegény gyermekkor nemcsak az anyagi javak hiányát jelenti, hanem azt is, hogy a szegény gyermek előtt lezáródnak azok a lehetőségek, amelyek felnőttként alkalmassá teszik a társadalomba történő sikeres bekapcsolódásukat, ezáltal a szegénység újratermelődik, és lefelé menő szegénységspirál alakul ki. A gyermekszegénység a szülők rossz életkörülményeivel függ össze, aminek egyik fő oka az alacsony foglalkoztatottság. A magyar gyerekek 15 százaléka él ma olyan családban, amelyben nincs aktív kereső. A szülők rossz életkörülményeit a gyermekek is továbbviszik, az iskola pedig, ahelyett, hogy megszüntetné, még jobban felerősíti a társadalmi különbségeket. A leginkább veszélyeztetett csoportok a 3 és többgyermekes, valamint az egyszülős családok, a fogyatékos gyermeket nevelők, továbbá a kistelepülésen lakók.

Hazánkban a FAO becslései szerint mind mennyiségi, mind minőségi értelemben több mint 200 ezren éheznek, szó szerint. Közöttük 15-20 ezer gyermek, akiknek a szülei általában munkanélküliek, és segélyből próbálnak talpon maradni. További, csaknem 100 ezer gyermek keveset és egysíkúan, csak kenyeret, tésztát és krumplit eszik, s étrendjükből rengeteg, a fejlődésükhöz szükséges tápanyag hiányzik. Különösen riasztó a helyzet az ország északkeleti, keleti, illetve déli kistérségeiben, a krízishelyzetűnek mondott gettósodott falusi településeken, ami az ország területének 38, közel 40 százalékát képezi.

Ezt azért mondtam el, mert éppen a mai napon egy kapcsolódó módosító javaslatot adtunk be, ami a 12. § 4. pontjához illeszkedik, és a következőképpen szól: a kiskorú gyermeket kizárólag anyagi okból fennálló veszélyeztetettség miatt nem szabad családjától elválasztani. Az állam kötelessége, hogy ilyen esetben a kiskorú gyermek családon belüli ellátásának feltételeit szükség szerint biztosítsa. Kiegészítettük annyival, hogy "a kiskorú gyermeket kizárólag anyagi okból, amennyiben az egyértelműen alátámasztható, illetve bizonyítható". Az indokolási rész a következőképpen hangzik: a jelenleg érvényben lévő gyermekvédelmi struktúrán belül az alapellátás rendszere hivatott az intézményes nevelésbe vétel lehetősége előtt feltárni és kompenzálni azokat a hiányokat, amelyek akár a kiskorú gyermek veszélyeztetettségét is eredményezheti. Sok esetben az okozatok visszavezethetők anyagi okokra, ami megtévesztő lehet az ellátási rendszerek fokozataiban, amikor a családon belüli szegénység más megnyilvánulási formákat produkál.

Mindezt a kapcsolódó módosító javaslatot tulajdonképpen az a mondat ihlette meg, ami nagyjából nem így hangzott, de én így fordítottam le magamnak, és szeretném ezt is önökkel megosztani, szeretnék egyfajta vitát generálni még az idő további részében, már akinek van.

A szegénységet semmi nem tudja legyőzni. Itt lehet arra gondolni, hogy a szegénységet egy dolog tudja legyőzni, a szeretet, főleg így, karácsony táján, de gondolkodjanak el ezen, tisztelt képviselőtársaim, hogy mennyire reális megállapítás ez 2011 Magyarországán.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Két percre megadom a szót Ékes Ilona képviselő asszonynak, Fidesz.

ÉKES ILONA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Ertsey képviselő asszonynak szeretném mondani, hogy az anyák nemzetközi szervezete bizony a részmunkaidőt részesíti előnyben, és most, amikor volt a frankofón közgyűlés, ahol a frankofón nőkkel találkoztunk, elmondtam, hogy Európa sajnos 200 millió depressziós kontinense, ami többek között abból adódik, hogy a gyerekekkel nem maradnak otthon az édesanyák, nem alakul ki a kötődés az első három évben a gyerek és a szülő között, és ez bizony nem tesz jót a gyerekeknek.

(15.40)

Lehet, hogy a munkaerőpiacra nagyobb felkészültséggel tudnak visszamenni, de bizony ezt nagyon sok esetben megsínylik a gyerekek. Nekünk nagyon fontos lenne az, hogy egészséges gyerekek, családok legyenek, és a Nyugaton élő nőknek is nagyon-nagyon nehéz helyzet az, amikor az anyáknak vissza kell menni gyermekük egyéves kora előtt dolgozni, mert így kívánja a munkaerőpiac. Azt gondolom, mi büszkék lehetünk arra, hogy hároméves korig, még ha kevés pénzért is, de otthon maradhatnak az édesanyák. (Közbeszólás az ellenzék soraiból.) Így van, otthon maradhat, választhat, és nem kell visszamenni. Ez bizony nagyon nagy vívmány, ez nagyon jó; és dolgozhatnak gyes mellett is az édesanyák, és nem kell visszazavarni őket a nem létező munkahelyekre, mint ahogy az előző kormány tette.

Kiss Péter képviselőtársamnak meg azt szeretném mondani a bejegyzett élettársi kapcsolattal kapcsolatosan is, hogy talán két vagy három hete jelent meg a Hetek című folyóiratban egy cikk, a "Van kiút a melegbárból", és ott egy zsidó szakember, aki egy olyan civil szervezetet működtet, amely a homoszexualitásból kijönni akaróknak ad segítséget, mondja azt, hogy bizony a meleglobbistákat, akik ilyen hihetetlen erőszakossággal és hangossággal nyomulnak az élet minden területén, a homofasizmus jelzővel illeti.

Úgyhogy nagyon jó lenne meggondolni, hogyan támadjuk a család intézményét, és hogy valóban jót teszünk-e akkor az embereknek. (Kiss Péter: Melyik ponton gondolja, hogy én ezt mondtam volna?)

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Szabó Timea képviselő asszonynak adom meg a szót, kettő percben. (Zaj.)

SZABÓ TIMEA (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Csak nagyon röviden reagálnék Ékes Ilona képviselőtársam hozzászólására.

ELNÖK: Képviselő asszony, egy kis türelmet kérek! Megvárjuk, amíg a szocialista képviselőtársaink befejezik.

SZABÓ TIMEA (LMP): Köszönöm, csak megy az időm közben, és már nincs sok.

Szóval, tisztelt Ékes Ilona képviselőtársamra reagálnék nagyon röviden. Persze mindenki visszamehet dolgozni, ez szabad választása, csak 27 ezer forintos gyesről beszélünk egyébként, és azoknál a családoknál, ahol mondjuk, a férj elvesztette az állását, vagy ne adj' isten nem keres annyit, hogy el tudja látni az egész családot, ezt rendkívül cinikusnak tartom. Én nem vagyok a téma kimondott szakértője, de 27 ezer forintról beszélünk havonta, és hogy inkább maradjon otthon, mert az jobbat tesz a gyerekének; persze, nyilván minden anya ezt választaná, ha megtehetné.

Köszönöm. (Taps az ellenzék padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő percre következik Ékes Ilona képviselő asszony, Fidesz.

ÉKES ILONA (Fidesz): Csak egy fél mondatban szeretném azt mondani, hogy a cinizmus nagyon messze áll tőlem, főleg egy ilyen kérdésben. Én is otthon voltam még a 900 forintos gyesen is a gyerekemmel. Ha semmit nem kapnak, és nem tudnak munkahelyre elhelyezkedni, nem hiszem, hogy jobb lenne a helyzetük.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő hozzászóló Mirkóczki Ádám képviselő úr, Jobbik.

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Rendhagyó módon olyan módosító indítványok nem mellett szeretnék érvelni, hanem ellen, amelyeket így végignézve egészen elképesztőnek találok, és maga a Jobbik frakciója és a Jobbik családpolitikája is maximálisan elfogadhatatlannak tart. Ezek elsősorban - nem árulok zsákbamacskát - az LMP és az MSZP egyes módosító indítványait érintik, túl azon, hogy vannak benne természetesen támogatandó javaslatok is.

Amelyekről most beszélni óhajtok vagy véleményezni kívánom, azok nagyon távol állnak szerintünk nemcsak a mi, hanem szerintem az előterjesztők álláspontjától is. Előre elnézést kérek, ha lesznek olyan pontok vagy olyan gondolatok, amelyeket már mások érintettek, de mindenképpen szükségesnek tartok néhányat kiemelni. Az ajánlási pontokat nem előre sorolnám fel, hanem szép sorban mennék, természetesen nem mindegyiket, hanem csak néhányat.

Kezdeném is rögtön a 2. ponttal. Ha jól emlékszem, akkor az még a preambulum része, és az LMP-s képviselőtársaim által beadott indítvány tartalmazza, amely egészen pontosan a családok sokszínűségét emeli ki, és egy olyan mondatot venne ki, amely pontosan így szól: "A család akkor tölti be a szerepét, ha az anya és az apa tartós és szilárd kapcsolata a gyermekek iránti felelősségben teljesedik ki."

A legnagyobb tisztelettel és jóindulattal kérdezném, hogy mi ezzel a probléma. Egyszerűen fel nem tudom fogni, hogy egy ilyen épeszű, teljesen normális gondolatú megfogalmazást nem tartanak jónak, és helyette a család sokszínűségét emelik ki. Én ezt értem, a szociológiai tanulmányaim során pontosan tudom, hogy mi a család, és milyen családok vannak, de az egy egészen más kontextusba való és egészen más probléma, mint amit ez a mondat jelent, és amit önök ki akarnának venni, és el akarnának törölni. Nem gondolom, hogy ennek itt helye van, vagy legfeljebb ha önök a sokszínűséget bele szeretnék tenni, akkor azt ne úgy tegyék semmiképp, hogy ezt a mondatot kitörölik belőle.

A következő módosító indítvány konkrétan a 6. ajánlási pontban szerepel, egészen pontosan Szűcs Erika képviselőtársunk jegyzi. Egészen döbbenetesnek tartjuk, hogy mit akar onnan törölni, egészen konkrétan egy olyat, hogy: "önmagukban vett méltóságuk és értékük miatt is", ami ugye arról szól, hogy védené a család intézményét. Hihetetlen - mondjuk, már nincs az MSZP-nek ideje, tehát erre valószínűleg nem fogok választ kapni -, döbbenetes, hogy ez miért okoz problémát szocialista képviselőknek, vagy az, hogy a rendezett családi viszonyok védelme különös jelentősséggel bír a testi, lelki, szellemi egészség megóvása érdekében.

Tehát ilyenkor mindig felteszem magamnak a kérdést, hogy mi a céljuk egyes képviselőknek, tehát miért kell a már így is romjaiban lévő intézményt - mármint ha a házasság vagy a család intézményéről beszélünk, nagy átlagban egyes társadalmakban, és ez nemcsak a magyar társadalomra igaz, hanem szerintem a teljes nyugat-európai lakosságot vagy társadalmakat belevehetjük - tovább degradálni. Miért kell azokra a tendenciákra ráerősíteni, amelyek egy picit még tovább liberalizálják, egy picit még tovább csorbítják, az így is nagyon rossz irányba fordult kulturális és társadalmi viszonyokat még tovább torzítják? Tehát számomra ezek egészen hihetetlen és elképesztő javaslatok.

És akkor itt van az egyik "kedvencem", a 7. ajánlási pontban szintén egy LMP-s módosító indítvány. Igazából ez kiegészítené két szakasszal az 1. §-t: "tilos a különböző családformák között a hátrányos megkülönböztetés"; az indoklásban pedig úgy fogalmaznak a képviselőtársak, hogy értelmetlen megkülönböztetni a házasságot más együttélési formáktól, sőt egészen konkrétan azt írják, hogy "a jog eszközével nem szabad különbséget tenni" ezek között. Én tisztelettel felhívnám a figyelmet, hogy dehogynem, sőt kell is. Azért valljuk be őszintén, a házasság és sok minden más együttélési forma között döntően különbség van. És itt nem azt kell érteni, hogy valaki önhibáján kívül kerül olyan családba vagy olyan formába, amely nem az ideális, de miért ne lehetne meghagyni akár jogi szinten, akár bármilyen más szinten egy ideális állapotot.

Tehát miért ördögtől való dolog az, ha egy kormány, egy politikai erő olyan jogi környezetet kíván teremteni, amely meghatároz egy ideát, még ha egyeseknek ez elérhetetlen is, de legalább a viszonyrendszert megteremti, és törekedjenek rá az emberek? Hihetetlen, hogy ez miért probléma. És arra hivatkoznak, hogy jogi eszközökkel nem szabad különbséget tenni, akkor itt felhívnám a figyelmet arra, amit szintén belekevertek, ugye a regisztrált élettársi kapcsolatot, amely a homoszexuálisok együttéléséről szól. Ott ugyanezen politikai erő pedig azért lobbizik, hogy a jog részesítse ugyanolyan előnyben őket, mint például a normál házasság alatt a különneműek házasságát, és elsősorban itt ugye a gyermekvállalásról van szó.

(15.50)

Ezt csak azért említem, mert ez egymással pontosan ellentétes megfogalmazás. Itt is kimondjuk, igen, hogy a homoszexuálisokat például a gyermekvállalás esetében nem a jog fosztotta meg, nem a jog tehet arról, hogy ők nem vállalhatnak gyereket, és mi úgy gondoljuk, hogy nem is a jognak kell visszaadni. Természetesen itt is elmondom, hogy mindenkinek a magánügye, és a négy fal között természetesen azt csinál, amit akar, de ne arról szóljon már ez a törvényjavaslat vagy ezen módosító indítványok iránya, hogy egyenlőségjelet vagy párhuzamot húzunk a házasság normál intézménye mellett.

Mennék tovább a 37. ajánlási pontra. Egy kis türelmet, de talán nem akarom feltétlenül kiemelni, hogy ki jegyzi. A 37. ajánlási pont egy kiegészítést tartalmaz, hogy a családjuktól elválasztott gyermekek minél előbb és minél hatékonyabb módon visszakerüljenek a családjukhoz. Ezzel kapcsolatban annyit szeretnék kiemelni, hogy ezek nagyon szép szavak, nagyon szép gondolatok és nagyon szép irányok, azonban ez egy olyan ideális vagy olyan utópisztikus, mára már sajnos utópisztikus társadalomban értendő, vagy ott lenne helye, ahol pusztán a szülők együttélésének vagy a szülők anyagi helyzetének problémája okozza azt, hogy a gyermeket egy bizonyos szociális rendszerben kell elhelyezni, akár nevelőszülőknél, akár bentlakásos iskolákban, vagy bármilyen más olyan környezetben.

Valljuk meg őszintén, ma már, 2011-ben Magyarországon nem pontosan erről van szó. Egészen konkrétan arról beszélünk, hogy sajnos vannak olyan családok, vannak olyan lakókörnyezetek, ahol egyszerűen képtelenség olyan környezetet, olyan szociokulturális vagy akár szellemi környezet biztosítani, akár egészségügyi, akár oktatási szempontból a gyermekeknek, ahol megfelelő akár taníttatást, akár nevelést kapnának. Ez részben egybevág - nem ehhez a törvényhez tartozik - a Jobbiknak azon javaslatával, mely szerint a bentlakásos iskolák hálózatának létrehozását szorgalmazzuk, nem véletlenül.

Még egy utolsó ajánlási pontot szeretnék kiemelni, ez a 63. ajánlás, amely az MSZP-s képviselőtársainkhoz köthető vagy általuk beadott. A támogatási rendszerekről van szó. Itt szintén fontosnak tartanánk kiemelni, hogy miért akarnak olyan kontrollelemeket kivenni a módosító javaslatukkal, amely szerintünk nagyon helyesen és okkal benne van, hiszen folyamatosan erről szóltak az elmúlt évtizedek, hogy egy bizonyos társadalmi réteg kihasználja ezeket, és semmiféle következménye, semmiféle kontrollhatása nincs sem törvényi úton, sem pedig más hatósági úton.

Mi nagyon helyesen azt gondoljuk, hogy az ilyen módosító indítványoknak semmi helyük nincs, és itt az ideje éppen annak, hogy ezeknek a gátlástalan, szociális hálót kihasználó folyamatoknak végre valamilyen szinten gátat szabjunk és kivegyük belőle.

Nagyon sokan elmondták már a mai napon, és kifogásolták azt, hogy a törvényjavaslat a médiaszolgáltatókat szankcionálná olyan esetekben, amikor akár a házasság, akár a családi normák ellen súlyosan vét. Én a bírálóktól csak annyit kérnék, hogy tényleg, magyarázzák már el, hogy ez miért fáj valakinek, miért probléma. Soha nem hallom ezektől a politikai erőktől, ezektől a képviselőktől, hogy nap mint nap kikérnék maguknak azt a szennyet, amelyet egyes kereskedelmi csatornákon a nap 24 órájából lassan 18 órában ömlesztenek a gyerekekre, a fiatalokra. Szeretném fölhívni a figyelmet arra, hogy erről nincs felmérés, ha egyáltalán lehetne ezt valahogy mérni, de egészen biztos, hogy ezek a műsorszolgáltatók ezekkel a műsorokkal és ezekkel a tartalmakkal az elmúlt két évtizedben több kárt okoztak a magyar társadalomnak, a magyar kultúrának, mint szerintem az egész magyar történelemben bármi valaha. Épp itt az ideje, és ezt is jónak találjuk, hogy legyen szankcionálva. Csak egyetlenegy kritika ezzel kapcsolatban, hogy akkor valóban legyen szankcionálva. Mert azt látjuk, hogy hiába a médiatörvény, hiába a teljesen más, a témához kapcsolódó szabályozások, továbbra is folytathatják ezek a csatornák és ezek a műsorok a szellemi agymenésüket, ámokfutásukat, és nem történik semmi. Egyértelmű, hogy a Jobbik támogat minden olyan előterjesztést és minden olyan javaslatot vagy célt, amely ezek bármilyen szintű megregulázására vonatkozik, és nagyon szeretnénk, ha végre itt is történne pozitív változás.

Én ennyit szerettem volna elmondani. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban. - Soltész Miklós tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ügyrendben jelentkezik Ékes József képviselő úr.

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr, a szót. Mint a Fidesz frakcióvezető-helyettese, a Fidesz időkeretéből 10 percet átadnánk a KDNP-frakció javára. Ezt kérem majd a technikusokkal is megosztani.

ELNÖK: Köszönöm szépen. A bejelentést tudomásul veszem, és kérem a technikus munkatársakat, hogy igazítsák át az órát.

Kétperces hozzászólások következnek, elsőként Szabó Timea képviselő asszony, LMP.

SZABÓ TIMEA (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Mirkóczki Ádám felvetéseire szeretnék reagálni. Sajnálom, hogy vagy nem vett részt a vita elején, vagy nem figyelt oda a vitára, de akkor most kezdjük újra ezt a kört.

Preambulum, amit már nagyon részletesen megvitattunk itt, csak miután külön a 2. ajánlási pontot mondta: nincs bajunk azzal, mi a 3.-at szeretnénk kiegészíteni azzal, hogy igen, a családok sokszínűsége. Elmondtam azt, hogy itt a hierarchizálást nem tartjuk elfogadhatónak, de egyébként ezt nem én mondom, és nem csak az LMP mondja. Az 14/1995. és a 154/2008. Ab-határozat ugyanezt mondja ki. Balog Zoltán államtitkár úr az ENSZ előtti meghallgatásán az év közepén, június, nem tudom pontosan, hányadikán, ugyanezt mondta el. Tehát nemcsak minket kritizál, vagy a mi értékrendünket vonja kétségbe ilyenkor, tisztelt képviselőtársam, hanem egyébként a kormány államtitkáráét is.

A másik a 37. ajánlási pont, a családjuktól elválasztott gyerekek kérdése. Egyébként kezdem azt hinni, hogy Gaudi képviselőtársuk azért nincs jelen, mert minden haja szála égnek állna, hogy önök ennyire nincsenek tisztában a nemzetközi emberi jogi egyezményekkel, meg a hazai jogrenddel sem ezek szerint. Itt a New York-i egyezményre hivatkozunk. Ha egy picit tanulmányozná ezt, igenis, a gyermekek mindenek felett álló érdekét szem előtt kell tartani, ez pedig az, hogy a családjával legyen a gyermek. Nyilván lehetnek extrém esetekben kivételek ettől az esettől, de alapvetően ez a cél.

Nem tudom, hogy figyelt-e arra, amikor az előző, cinkotai esetet mondtam, amikor síró, kiabáló gyerekeket tuszkoltak be rendőrautóba, azért, mert valaki egy névtelen levélre hivatkozott, hogy nem volt szerintük rendben a család, holott a tanítónő, a védőnő és mindenki szerint ez így volt (Az elnök csenget.) úgyhogy továbbra is szeretném, ha a kormányoldal támogatná ezt.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő percre megadom a szót Pősze Lajos független képviselő úrnak.

PŐSZE LAJOS (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Nem leszek kétperces, mert rohanok bizottságira.

Ha Timea említette New Yorkot, akkor én ott folytatnám. Van egy helyi adója a városnak, a New York 1 csatorna. Eléggé liberális ez a város, ezt bizonyára mindenki sejti, és ebben a városban esténként egy-egy olyan témát vitatnak meg nagyon befolyásos és nagyon okos emberek, különböző vallási, faji gyülekezetekből, amelyek érintik a világot, és ezen belül New York életét is, hiszen kicsiben az egész világ ott van. Vissza-visszatérő téma az egyneműek, homoszexuálisok élete, joga, különböző dolgokhoz, munkához, családhoz. Minden egyes vita alkalmával van egy olyan nagyon befolyásos résztvevője a vitának, aki expressis verbis arról beszél, hogy ez miért betegség, hogyan lehetne gyógyítani, és mit kéne tenni annak érdekében, hogy a betegségként való felismerés, a diagnosztizálás és a kezelés legyen a jövőben az egyik mérvadó. Nem azt mondom, hogy ez a vita fő súlypontja, nem ez a leghangosabb szószóló, de az ilyen hangok is rendkívül befolyásosak.

(16.00)

Ne legyünk pápábbak a pápánál! Ha egy ilyen liberális városban megengedik azt a kontrollt, azt a szignált, hogy vitassuk meg ebből a szempontból is a dolgot, és nem hajlandók ezt teljesen eltörölni, akkor mi se töröljük el a kétkedő, aggályoskodó hangokat; ne vegyük triviálisnak azt, hogy azok az életformák, amelyek egyneműek között vannak, ugyanolyan jogokat jelentenek triviálisan, mint a különneműek között.

További jó vitát kívánok, de el kell mennem. Viszonthallásra! (Derültség.)

ELNÖK: Köszönjük szépen, képviselő úr. Jó munkát kívánunk.

Kettő percre Horváth Zsolt fideszes képviselőtársunknak adom meg a szót.

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz, Kecskemét): Köszönöm a szót, elnök úr. Képviselőtársaim, én azzal a gondolattal szeretném folytatni, amely talán az utolsó volt: a gyermekekre ömlő erőszak a televízióból, illetve a különböző médiumokból. Már az általános vitában is elmondtam, én is kifogásolom, ha a törvénytervezetnek ezt a részét valaki meg szeretné szüntetni, vagy ki akarná venni, méghozzá a következő okok kapcsán.

Gyakorlatilag nem lehet ma már biztos az ember abban, hogy ha gyermekműsort hirdet a televízió, akkor a gyermeke nem fog erőszakos tartalmat látni. Nem azért, mert maga a gyermekműsor erőszakos lenne, hanem azért, mert olyan ajánlókkal van megszakítva, amely a felnőtteknek szánt tartalmat mutatja be. És higgyék el, ahányszor alkalom lesz, annyiszor fogom elmondani ezt ebben a Házban, mert nagyon súlyos problémának tartom, amit már a jelenlegi jogszabályok, hatályos jogszabályok alapján is tudni kellene orvosolni, és ennek ellenére ez nem történik meg.

Ugyanakkor, hogy egy kétharmados törvényben ez rögzítésre kerül, azt azért tartom fontosnak, mert bár ilyen hierarchia hivatalosan kimondva valószínűleg nincsen, de azért, ha valaki ezt az intézményt mégis teljesen meg akarná szüntetni, mármint hogy a gyerekeket megvédjük az erőszakos tartalomtól, akkor annak először kellene egy kétharmados többséget gyűjteni ebben a Házban. Tehát már csak ezért is azt mondom, hogy ott van helye.

És egy igen nagy veszély a túlzott televíziózás. Sokszor még, ha nem is erőszakos tartalmat látnak a gyerekek, hanem talán nekik való tartalmat, abban is túlzásba lehet esni, ami az ő személyiségfejlődésüket igen jelentősen és károsan befolyásolhatja. Tehát nagyon kérem, hogy ezt az egyezséget tartsuk meg, hogy a gyerekekre ömlő erőszakos tartalmat próbáljuk valamilyen módon korlátozni. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces, bár két percen belüli időtartamra adom meg a szót Szabó Timea képviselő asszonynak.

SZABÓ TIMEA (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Csak szeretnék csatlakozni az előttem szóló képviselőhöz. Tökéletesen egyetértünk, és ezt mi is támogatjuk. Az a különbség közöttünk, hogy mi azt gondoljuk, hogy ezt nem kell ebben a törvényben szabályozni, hiszen szabályozva van már mind a két médiatörvényben, ami egyébként szintén kétharmados. Tehát ez semmivel nagyobb súlyt nem kap ebben a törvényben, hiszen akkor azt mondjuk, hogy most már három kétharmados törvényben lesz ugyanaz szabályozva, csak ott szankcionálva is van, ott a szabályozási keret tisztázottabb, mint itt.

Egyébként meg azzal maximálisan egyetértek, hogy a gyerekeket - anyaként is mondom - egyébként eleve nem kellene véleményem szerint annyit tévét nézni engedni, mint amennyit a magyar gyerekek egyébként tévét néznek, és valóban egy sokkal erősebb szülői kontrollt kellene gyakorolni, de azt gondolom, hogy egyébként ez minden szülőnek a belátásán kellene hogy alapuljon.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő hozzászóló Kiss Sándor képviselő úr, Jobbik.

DR. KISS SÁNDOR (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Két kapcsolódó módosítóra szeretném felhívni a figyelmüket. Az egyik a 69., a másik a 68. számon fut.

A 69-esnél: a kiskorú gyermek szülője különösen mire köteles. Szeretnénk, ha belevennék, hogy a gyermek számára nyújtott támogatást a szülő köteles legyen a gyermek nevelésére fordítani. Ez egyértelműnek tűnik, és tulajdonképpen azt gondolhatnánk, hogy ezt minek is beleírni, hiszen ez annyira triviális dolog. De sajnos bizony a tapasztalat azt mutatja, és nyugodtan mondhatom, hogy a személyes tapasztalatom, mert ahol élek, nem elenyésző számban fordul elő az, hogy a gyermeknek nyújtott állami támogatás nem a gyermek nevelésére fordítódik, hanem bizony, nem akarom azt mondani, ne mondják azt, hogy demagóg vagyok, de bizony, italra költik, vagy játékgépben landol. Hogy ez mennyire nem egyedi eset, szívesen meghívom bármelyik képviselőtársamat egy hó eleji, 3-ai segélyosztásra és az utána következő egy-két napra.

Tehát úgy gondolom, hogy amikor itt beszélünk a gyermekszegénységről és arról, hogy milyen magas százalékban vannak éhező gyermekek, akkor azért gondoljunk erre is, és ne vegyék ezt ilyen jobbikos demagóg megnyilatkozásnak, hanem ez bizony a tény.

Arra kérem az előterjesztőt, hogy ha nem is ebben a formában, de akár ebben a formában is igenis, mondja ki azt, amit az előbb mondtam, hogy minden gyermek számára nyújtott állami forint a gyermeket illesse, és a gyermek egészségére és megfelelő formában ráfordított forintként realizálódjon, és valóban az ő egészséges nevelésére, nemcsak a testi, hanem a szellemi fejlődésére. Azt kérem, hogy majd az elkövetkezendőkben erre igen komoly figyelmet fordítson a kormányzat.

A következő kapcsolódó módosítómat a 68. számon lehet olvasni. Nagyon megörültem, amikor a 24. § (2) bekezdését olvastam, hogy a gyermeket nevelő szülő a nyugdíjrendszer fenntartásához gyermekek nevelésével is hozzájárul. Az, hogy nekünk lesz-e nyugdíjunk, mármint az én korosztályomnak, ha egyáltalán lesz, az bizony a mostani gyerekeken múlik, hogy a most felnövekvő gyermekek mekkora járulékot fizetnek majd.

Azzal szeretném kiegészíteni ezt a (2) bekezdést, hogy az adófizetővé váló gyermek járul hozzá a nyugdíjrendszer fenntartásához. Én faluban nőttem fel, és abban az utcában, ahol felnőttem, a faluban az ember személyesen ismeri nemcsak az embereket, hanem a felmenőit és a lemenőit is. Bizony, volt két szülő, mind a kettőnek három gyermeke.

Az egyik szülő dolgosan, szépen fölnevelte a három gyermeket, egy jó középosztálybeli három gyermeket nevelt fel, akik bizony, jó adó- és nagyon jó járulékfizetővé váltak. A másik családban az egyik nyolc évet kapott emberölésért, a másik már meghalt, mert alkoholista volt, a harmadikról meg ne is beszéljünk.

Tehát mind a kettő szülő három gyermeket nevelt fel, de felvetődik a kérdés, hogy melyik szülő által felnevelt gyermekek járulnak hozzá jobban a nyugdíjrendszer fenntartásához. Nyilvánvalóan az első, aki olyan gyermekeket nevelt, akik jó adófizetők és jó járulékfizetők. Amikor ezt a bekezdést olvasom, akkor úgy érzem, hogy meg kellene jeleníteni a nyugdíjrendszerben azt, hogy milyen gyermekeket nevelt fel az a szülő.

A Jobbik programjában is benne volt, amikor azt mondjuk, hogy milyen lábakon kell állni a nyugdíjrendszernek: a befizetett járulék, a megtakarítás, az önerő. Mi tehát úgy gondoljuk, meg kellene hogy jelenjen az is, hogy milyen gyermekeket nevelt fel az a szülő. Én még azt sem tartom Isten ellen valónak, ha netalán a befizetett járulékok egy részét kapja vissza a szülő. Tessenek azt elképzelni, hogy a szülő nyugdíjának egyik része abból tevődik össze, hogy az ő gyermeke mekkora nyugdíjjárulékot fizet. Pontosan az előbbi példát említve, az a szülő, amelyik három olyan gyermeket nevelt fel, akik a jó középosztályhoz tartoznak és jó járulékfizetők, az bizony alacsony nyugdíjat kap, mert nem sok ledolgozott ideje van, és aggódva figyeli azt, hogy vajon az özvegyi nyugdíjakkal mi lesz a helyzet, mert akkor igencsak jelentősen megcsappan az ő nyugdíja. A másik szülő, az bizony gyárban dolgozott, jó keresettel rendelkezett, és neki most magasabb is a nyugdíja.

Tehát úgy gondoljuk, hogy valamilyen módon építse be a kormányzat, amit az előbb mondtam, hogy milyen gyermekeket nevelt fel az a szülő, esetleg a járulékok egy részének a szülő felé való kifizetésével is próbálja ezt ösztökélni.

Nekem is eszembe jut az, hogy ha azt mondanák bármelyikünknek, hogy a te munkabéred után befizetett nyugdíjjárulékod egy részét a te szülőd kapja meg majd nyugdíj formájában, akkor mennyivel másképpen esne ez a járulékot fizető dolgozónak.

Azért szeretném, ha a kormányzat ezt a két kapcsolódó módosító javaslatunkat meggondolná, és esetleg valamilyen módon beépítené majd a törvénybe.

Köszönöm szépen.

(16.10)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettő percre Révész Máriusz képviselő urat illeti a szó.

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Az a felvetés, amit jobbikos képviselőtársam mondott, az egy jogos és reális felvetés, hiszen valóban, a szülők jelentős áldozatot hoztak azért, hogy azok a gyerekek, akiket felnevelnek, tisztes adófizető polgárok legyenek.

Volt már egy ilyen javaslat a Ház előtt, a kereszténydemokraták 1998 és 2002 között egy ilyen javaslatot beterjesztettek, és amikor megvizsgáltuk ezt a javaslatot, akkor arra jutottunk, hogy egy- vagy kétszázalékos járulékátengedés a szülők irányába igazából nem érzékelhető. Tehát ahhoz, hogy ez a javaslat értelmes legyen, érzékelhető legyen, minimum 4-5 százaléknyi járulékátengedésre lenne szükség, és szerintem előbb-utóbb el is kell menni ebbe az irányba.

Ugyanakkor érzékelve a költségvetés mostani helyzetét, látva azt, hogy a nyugdíjjárulékok, amiket befizetnek, hogyan viszonyulnak a kifizetett nyugdíjakhoz, összességében, ha azt szeretnénk, hogy ez érzékelhető legyen a gyerekeket felnevelő szülők számára, ez nagyon-nagyon jelentős terhet róna a költségvetésre, amit ebben a pillanatban most, sarkalatos törvényben rögzíteni nem látunk lehetségesnek, szükségesnek. Ugyanakkor szeretném biztosítani képviselőtársamat, hogy az irány egyezik azzal az elgondolással, amilyen irányba mi is menni szeretnénk majd hosszabb távon.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Közben tájékoztatom a tisztelt Országgyűlést, hogy az előterjesztőkhöz csatlakozott Móring József Attila képviselőtársunk.

Kettő percre megadom a szót Horváth Zsolt képviselő úrnak, Fidesz.

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz, Kecskemét): Köszönöm a szót, elnök úr. Onnan folytatnám, ahol Révész Máriusz képviselőtársam abbahagyta. Volt egy másik - hogy lássa képviselő úr, hogy mennyire komolyan gondolkodtunk ezen -, amikor kiderült, hogy ez a néhány százaléknyi járulékátengedés mekkora összeg lenne, akkor volt egy olyan változata is a javaslatnak, amely az éppen aktuális személyi jövedelemadó egy részét csoportosította volna át a szülők irányába. Tehát gondolkodtunk rajta.

Máriusz indokolását jelen pillanatban elfogadva és megerősítve ma az ország gazdasági helyzete, és úgy látom, az egész világgazdaság fejlődési iránya nem az, amikor kétharmados törvénybe egy ilyen javaslat beépíthető, behozható, de hogy az elvvel egyetértünk, afelől kétsége ne legyen a képviselő úrnak. És szerintem el fog jönni az a jobb idő, amikor ezt törvényben tudjuk majd rögzíteni, akár az adó, akár a járulék irányú elképzelést, de mindenképpen a gyermekek sikerességéből érezzen valamennyit az a szülő, akinek oroszlánrésze van abban, hogy sikeressé tette a gyermekeit. Azt gondolom, ez egy nagyon méltányos gondolat.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkérdezem, kíván-e még valaki hozzászólni. Jelentkezőt látok, igen, Soltész Miklós államtitkár úr. (Révész Máriusz: Záró hozzászólás!)

SOLTÉSZ MIKLÓS nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: (Révész Máriuszhoz:) Az nem én vagyok.

Tisztelt Elnök Úr! Én csak annyit szeretnék mondani, mert a záró gondolatokat nyilván az előterjesztők mondják el, hogy egyrészt köszönöm ennek ellenére azokat az észrevételeket, amelyeket képviselőtársaim tettek, illetve azokat a módosítókat is, amelyekről az előterjesztők nevében Harrach Péter már szólt, hogy befogadják, és mindemellett pedig szeretnék gratulálni a vitában részt vett Ékes Ilona képviselő asszonynak, akinek ma született meg az unokája. (Taps.) Mindenképpen fontos, hogy örömteli eseményről is be tudjunk számolni, ne csak a vita hevében egymásnak essünk, hanem legyen olyan pillanata is az Országgyűlésnek, ami azt gondolom, azért mindenkit örömmel tölt el.

Köszönöm szépen az észrevételeiket.

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr, és szívből gratulálunk Ékes Ilona képviselőtársunknak, és mindazoknak, akiknek ma született unokájuk vagy gyermekük itt a Kárpát-medencében.

Az előterjesztők többször megszólaltak a vita során, de megkérdezem Móring József Attilát, hogy kívánnak-e élni ezzel a lehetőséggel. (Móring József Attila: Köszönöm, nem.) Jelzi, hogy nem.

A benyújtott módosító javaslatokról várhatóan a következő ülésünkön döntünk. És mivel több felszólaló nem jelentkezett, a részletes vitát lezártam.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a nemzeti vagyonról szóló törvényjavaslat részletes vitája. Az előterjesztést T/5161. sorszámon, a bizottsági ajánlást pedig T/5161/57. sorszámon megkapták és megismerhették.

Emlékeztetem önöket, az Országgyűlés arról döntött, hogy a törvényjavaslat részletes vitáját 4 óra 20 perces időkeretben és egy vitaszakaszban tárgyalja. A napirendi ajánlás tartalmazza az időkeret felosztását. A frakciók időkereteik felhasználását az ülésteremben elhelyezett kivetítő táblán figyelemmel kísérhetik.

Tisztelt Országgyűlés! Megnyitom a részletes vitát. Kérem önöket, jelöljék meg a felszólalásukban érintett bizottsági ajánláspontokat.

Megadom a szót az elsőként jelentkező Ékes József képviselő úrnak, Fidesz.

Felszólalások:   57-126   127-251   251-329      Ülésnap adatai