Felszólalás adatai

ELNÖK: Akkor most óvatosan kérdezem, hogy kíván-e valaki szólni a részletes vita ezen szakaszához. (Senki sem jelentkezik.) Hogyha nem, akkor lezártam ezt a szakaszt.

Következik a részletes vita második szakasza az ajánlás 8. pontjára. Megnyitom a vitát. Kérdezem, hogy kíván-e valaki felszólalni - nálam egyelőre senki nem jelentkezett. (Senki sem jelentkezik.) Hogyha nem, akkor a vita egészét lezárom ezzel a szakasszal együtt.

Megkérdezem az előterjesztőket, hogy kívánnak-e válaszolni a vitákban elhangzottakra. Cser-Palkovics képviselő úr? (Dr. Cser-Palkovics András jelzésére:) Nem kíván válaszolni.

Ezen esetben a benyújtott módosító javaslatokról várhatóan a következő ülésünkön döntünk.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a médiát és a hírközlést szabályozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája. Cser-Palkovics András, Rogán Antal képviselők önálló indítványát T/360. számon, a bizottsági ajánlást pedig T/360/31. számon megkapták és megismerhették.

A részletes vitát a törvényjavaslat szerkezeti rendjének megfelelően három szakaszban javaslom megnyitni, ez azt eredményezi, hogy a három módosító javaslattal érintett hatályos törvény egy-egy vitaszakaszt képez.

Felkérem a jegyző urat, hogy ismertesse az egyes vitaszakaszokat. Göndör István jegyző úr!

(14.40)

GÖNDÖR ISTVÁN jegyző: Az első vitaszakaszban az elektronikus hírközlésről szóló törvény módosítását kezdeményező indítványok vitájára kerül sor, az ajánlás 1-9. pontjai szerint.

A második vitaszakaszban pedig a rádiózásról és a televíziózásról szóló törvény módosítását kezdeményező indítványok vitájára kerül sor, az ajánlás 10-25., továbbá a törvény mellékletét érintő 28., 29. és 30. pontok szerint.

A harmadik vitaszakaszban pedig a nemzeti hírügynökségről szóló törvény módosítását kezdeményező indítványok vitájára kerül sor, az ajánlás 26. és 27. pontja szerint.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Aki ezzel egyetért, kérem, kézfelemeléssel szavazzon! (Szavazás.)

Látható többsége a Háznak. Megállapítom, hogy az Országgyűlés az indítványt elfogadta.

Ebben az esetben megnyitom a részletes vita első szakaszát az ajánlás 1-9. pontjaira. Megkérdezem, kíván-e valaki felszólalni. Szót kért Mandur László képviselő úr, az MSZP padsoraiból. Képviselő úr, öné a szó.

MANDUR LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én az ajánlás 2. pontjához szeretnék szólni, ahol Lendvai Ildikó és jómagam nyújtottunk be módosító javaslatot, amely nem irányul másra, mint arra, hogy a javaslatban szereplő kinevezési gyakorlatot, ami arról szól, hogy az elnököt a miniszterelnök nevezi ki kilenc évre, mi azt javasoljuk, hogy ez a fajta miniszterelnöki jogosítvány, ez a fajta hatalmi jogosítvány, amely az elnök fölötti kinevezési gyakorlatot jelenti, változzék meg, és legyen az a gyakorlat, ami lényegében eddig bevált és egyfajta kiegyensúlyozottsági helyzetet is teremtett, illetve az Országgyűlés számára adta meg a kinevezés lehetőségét és gyakorlatát; mi arra tettünk javaslatot, hogy az elnököt a köztársasági elnök és a miniszterelnök közös javaslata alapján a parlament válassza meg a kormányzati ciklus időtartamára. Tehát mi a kinevezők személyét illetően nem a miniszterelnök és a végrehajtó hatalom kezébe adnánk ezt a lehetőséget, hanem ezt az Országgyűlés számára biztosítanánk, a döntés lehetőségét, míg a javaslattétel lehetőségét pedig megadnánk a miniszterelnöknek, illetve a köztársasági elnöknek közös előterjesztésben.

A kilenc év, ahogy a tegnapi általános vitában jómagam is többször kifejtettem - a jelenlegi politikai helyzetet is figyelembe véve -, több cikluson átívelő kinevezést jelent, amit nem tartunk indokoltnak. Hiszen maga a Fidesz-KDNP jelenleg kormányzati pozícióban lévő, kétharmados többséggel bíró hatalma is azt célozza a benyújtott törvényjavaslatokkal, hogy az eddig kialakult konszenzusos helyzet... - miután a jelenlegi médiatörvény azt mondta, hogy a döntések ne ciklusoktól függjenek, hanem íveljenek át, és a megválasztott, kinevezett személyek, akik a média és a közmédiumok irányításában vezető pozíciókat töltenek be, megbízatásai húzódjanak át a ciklusokon, hogy a politikai széljárástól ne függjön, amennyire lehet, a függetlennek vélt és a függetlenséget biztosítani kívánt közmédiumok világában. Ezért mi azt javasoljuk, ha az a következő elvárás és igény, hogy ne ez legyen a rendező elv, hanem legyen az a rendező elv, hogy a kormányváltást követően, a kialakult új hatalmi konstrukcióknak megfelelően alakuljon ki a közmédiumok irányításában részt vevők köre, akkor ezt a szabályt alkalmazzuk, tehát legyen akkor a jövőben a választási ciklusokhoz igazodó kinevezési határidő-terjedelem is ennek megfelelő.

Nem támogatható az a fajta elfogadhatatlan kettősség, hogy egyik oldalon, ha azt mondjuk, ha mi vagyunk hatalmon, akkor azonnal át kell vennünk az irányítás fölötti teljes hatalmat, ha meg egyébként mi nem vagyunk hatalmon, akkor pedig maradjanak azok a személyek - lehetőleg több cikluson keresztül is - vezető pozícióban, akiket mi neveztünk ki. Akkor válasszuk valamelyik megoldást! Ha most ez a megoldás, akkor az a javaslatunk, hogy ezeknek a személyeknek vagy jelen esetben az elnök személyét illetően ne ciklusokon átívelő, hanem a ciklusokhoz igazodó kinevezési határidő legyen. És, még egyszer mondom, ne kifejezetten a miniszterelnök kinevezésében, hanem a parlament által megválasztottan, a köztársasági elnök és a miniszterelnök közös javaslatára.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Szórványos taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönjük szépen. Szólásra jelentkezett Novák Előd képviselő úr, a Jobbik frakciójából.

NOVÁK ELŐD (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Kicsit elbizonytalanodom néha friss képviselőként, hogy milyen vitának van értelme, bár ez a 22 fős kormányoldali jelenlét magasnak mondható a jelenlegi helyzetben. Bár azért azt gondoltam még azért egy-két hónappal ezelőtt, hogy egy délutáni vitán ennél nagyobb számban is megtisztelik a képviselők a vitákat.

Abban is bíztam, hogy a bizottságokban lehet érdemi szakmai vitát folytatni, azonban erre nem biztosítottak módot. Nemcsak azért, mert eleve nulla munkanapot biztosítottak a felkészülésre egy ilyen komoly kérdésben, ami nyilvánvalóan a kormányoldalnak hetekig, hónapokig tartott, hanem azért is, mert ma már odáig fajult a bizottsági ülés gyakorlata, hogy egészen egyszerűen megvonták a szót, amikor részletesebben kívántam szólni valamelyik kérdés tekintetében; miközben olvasás nélkül szavazza le a kormányoldal a módosító javaslatainkat, ami pont itt, a most tárgyalt első kilenc pontnál bukott ki leginkább a bizottsági ülésen, amikor a hosszú, több oldalon keresztül sorolt egy-egy módosító javaslatot láthatóan el sem olvasták. Nem is olvashatták, hiszen tegnap este nyújtottuk be, az ülés késő éjszakába nyúlóan tartott, már csak egyetlen fideszes képviselő tisztelte meg akkor az Országgyűlést jelenlétével és a bizottság egyik tagja sem, mégis a bizottság tagjai nem olvasták az előterjesztést. És amikor olvasási szünetet kértem, akár mint aki részt vettem ezen az éjszakába nyúló ülésen, és utána már nem volt módom a bizottsági ülésig az egyébként is reggel kiosztott bizottsági ajánlástervezetet elolvasni, arra sem biztosítottak lehetőséget. Tehát azt gondolom, hogy ez már teljes semmibevétele a parlamenti munkának, hogy nemhogy vitát nem lehet lefolytatni, gyakorlatilag már szinte az olvasásra sem biztosítanak lehetőséget, nem beszélve egy valódi társadalmi vitáról, társadalmi párbeszédről.

A konkrét javaslataink, amelyek ebben az első kilenc pontban szerepelnek - több pontot is Pörzse Sándor képviselőtársammal együtt nyújtottunk be, a Jobbik médiapolitikai kabinetjének konkrét javaslatait -, arra irányultak, hogy egy kicsit a hatalmat elvonja a miniszterelnöktől, hiszen gyakorlatilag egy személyben akar olyan hatalmat gyakorolni, ami az én demokráciafelfogásom szerint nem indokolt, hiszen ilyen súlyos kérdéseket minél magasabb szintre kell delegálni, a jogot a megválasztásra. Nincs szó valamiféle vis maior helyzetről, hogy nagyon gyorsan kellene dönteni, hogy a miniszterelnöknek egymagában kellene döntést gyakorolnia.

Úgyszintén a kilencéves intervallumot mi is nagyon sokalljuk. Gondoljuk is, hogy azért nyújtották be, hogy akkor aztán egy ötben kiegyezzünk. Ezért mi eleve az öt évet céloztuk meg a módosító javaslatunkban. Ezt bizonyára nem gondolták komolyan, hiszen kilenc év alatt valaki alkalmatlanná is válhat a feladatára, sok minden változhat, de leginkább változhat a kormány, és ha ilyen szinten a kormányoldalhoz delegálják az elnök kinevezését, akkor nem jogos az, hogy kilenc évre nevezhessék ki. Gondoljunk csak a tegnapi vitára, ahol az OVB-t szinte félévenként akarják megújítani és választani. Nincs összhang, úgy látom, a kormányzati akaratot illetően, hogy pontosan hogyan akarja szabályozni ezeket a testületeket. Tehát mi azt javasoljuk, hogy öt évre; és ne a miniszterelnök nevezze ki saját hatáskörében, hanem legalább annyi egyeztetés legyen, hogy a köztársasági elnök javaslatára az Országgyűlés egyszerű többséggel választhassa meg.

Jelenleg korlátlanul újraválasztható az elnök. Mi ezt nem tartjuk jónak, hiszen a függetlensége akkor lenne garantálható inkább, ha vagy nem lenne újraválasztható, vagy legfeljebb egy alkalommal. Mi ezért kompromisszumként azt írtuk, hogy egy alkalommal legyen újraválasztható, természetesen öt évre, és nem kétszer kilenc évről beszélünk.

(14.50)

Az elnökhelyetteseket is - már az általános vitában jeleztem, hogy azt gondolnánk, az lenne nagyvonalú, ha már az elnököt így vagy úgy, de a kormányoldal fogja adni, akkor az elnökhelyettesek kérdésében jó lenne, hogyha az ellenzék kapna valamilyen szerepet, beleszólási lehetőséget, erről szól az egyik kiegészítésünk. Mi azt mondjuk, hogy az Országgyűlés válassza meg az elnökhelyetteseket, tehát ne az elnök nevezze ki, hanem az Országgyűlés egyszerű szótöbbséggel, szintén öt évre megválaszthatná.

Végül hadd jelezzem azt is, néhány pontosító javaslatot, nem kívánok mindent itt részletezni, mert azt gondolom, hogy egy általános összetételű plenáris ülésen ennek most itt nincs annyira helye, mint egy bizottsági vitában, ott még talán ezeket el tudtam mondani, hogy milyen apró pontosításokat tettünk ebben az első kilenc pontban, míg belém nem fojtották a szót. Talán csak egy gondolatot emelnék ki, a visszahívását. Mi azt gondoljuk, hogy indokolás nélküli visszahívását nem tudjuk támogatni az elnöknek. Tehát a miniszterelnöknek önmagában ilyen jogkört nem tudunk adni, tehát ezt a pontot egy az egyben törölnénk, ezt a bizonyos (5) bekezdést, és ezt elvennénk.

Sok javaslatot fogalmaztunk meg, apró, pontosító javaslatokat, én nagyon remélem, hogy az előterjesztő legalább figyelmesen elolvassa, és néhányat elfogad, hogy például a főigazgatót, akinek tudjuk, hogy nagyon sok egyéb jogköre van, mondjuk, a spam-ügyekben, és sorolhatnánk még, milyen hatáskörei vannak (Az elnök a hozzászólási idő leteltét csengetéssel jelzi.), nagyon szeretnénk, ha legalább ott nem önmaga nevezné ki, hanem a Magyar Közlönyben és a hatóság honlapján közzétett pályázat elbírálását követően neveznék csak ki.

Köszönöm a lehetőséget.

ELNÖK: Szólásra jelentkezett Karácsony Gergely képviselő úr, az LMP frakciójából. Képviselő úr, öné a szó.

KARÁCSONY GERGELY (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Az 1-9. tartó szakasszal kapcsolatosan három módosító indítványa van a Lehet Más a Politikának, részben ezek egyébként hasonló megfontolásokból születtek, mint a másik két ellenzéki frakció módosító javaslatai. Az általános vitában kifejtettem, hogy alapvetően, nagy általánosságban két problémát érzékelünk, és ezekkel kapcsolatosak a módosítóink.

Az egyik probléma az, hogy ennek az új hatóságnak a státusa egy kicsit zavarodott, és vannak belső ellentmondások a hivatal funkciójának meghatározásában is. Az első módosító indítványunk arra vonatkozik, hogy a 9. § (1) bekezdése az egyik mondatában azt állítja, hogy a nemzeti média- és hírközlési hatóság autonóm államigazgatási szerv, majd a következő mondatban azt mondja, hogy feladata a kormány politikájának a végrehajtása. Én azt gondolom, hogy ez a kettő együtt nem áll meg, mutatja azt a fajta, egyelőre zavaros szerepfelfogást, amit ez az intézmény be kellene hogy töltsön a korábbi funkciók összetolásával, ami önmagában nem jelent problémát. Én azt gondolom, nagyon hasznos lenne, hogyha ezt a második mondatot kivennénk, hiszen a törvény későbbi szövege pontosan meghatározza, hogy mitől lesz autonóm államigazgatási szerv ez a hatóság, viszont ez messze nem azt jelenti, hogy a kormány politikájának a végrehajtására hivatott. Ez egy kevésbé praktikus jellegű módosítás, de azt gondolom, hogy talán javítja az átláthatóságát vagy az egyértelműségét ennek az intézménynek.

A másik két módosító javaslat pedig már vastagon politikai természetű, és itt különösen igaz az, hogy hasonló irányban gondolkodnak az ellenzéki frakciók. Itt a legkritikusabb pont az elnök mandátuma. Mi is azt gondoljuk, hogy az elnököt a parlamentnek kell választania, ezáltal nemcsak hogy növekszik a hatóságnak a mindenkori politikai felhozataltól és az aktuális kormánytól való függetlensége, hanem megoldódik az a furcsa helyzet is, hogy egyik minőségében meg kell választani, a másik minőségében delegálni kell. Mi is a jelenlegi, az ORTT-elnök jelölési metódusához hasonlóan azt gondoljuk, az lenne a leghasznosabb, hogy a köztársasági elnök és a miniszterelnök közösen jelölnék, és hasonlóan a médiatanács tagjaihoz kétharmados többséggel kellene megválasztani.

Mi is indokolatlanul hosszúnak érezzük ezt a 9 éves mandátumot, mivel mi is azt gondoljuk, hogy ez egy olyan bebetonozása lehet politikai hátszéllel a tanácsba érkező szereplőknek, ami nem egyeztethető össze a rugalmas működéssel, és mi is egy ötéves rövidítést javasolunk, tehát az 5 évre való rövidítést javasoljuk. Azt gondolom, hogy ez is érvényesíti azt a szempontot, hogy túl kell nyúlni az adott parlamenti ciklusokon, de nem teszi indokolatlanul hosszúvá a megbízatást.

További, szintén a függetlenség erősítése irányába tett javaslatunk az újraválasztás tilalma. Jobbikos képviselőtársam azt a kompromisszumot javasolta, hogy egyszer lehessen újraválasztani, mi azt gondoljuk, az lenne a legjobb, ha nem is lehetne újraválasztani, de mindenképpen valamilyen korlát itt indokolt lehet.

És végül még egy dolog, ami a függetlenség irányába változtatná meg, a javaslat a függetlenséget erősítené a jelenlegi javaslattal szemben, ez az összeférhetetlenség szigorítása. A jelenlegi törvényben felsorolnak - egyébként helyesen - olyan politikai típusú megbízatásokat, amelyekkel nem összeegyeztethetőek ezek a tisztségek, viszont ezeket ad hoc lemondással meg lehet oldani. Mi azt javasoljuk, hogy olyan módon szigorítsuk az összeférhetetlenségi szabályokat, hogy a megválasztáshoz képest az előző öt évet is figyelembe vegyük, így valóban elkerülhető az, hogy pártkáderek üljenek be, és ők döntsenek, a politikai hátszelüket rávetítsék a közszolgálati médiumok működésére.

Végül még egy apróság, hogy nagyjából ugyanezeket az összeférhetetlenségi szabályokat mi a főigazgató és a főigazgató-helyettes esetében is érvényesítenénk. Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Szólásra jelentkezett Lendvai Ildikó képviselő asszony, de közben egy kétperces hozzászólásra kért lehetőséget Pősze Lajos képviselő úr, a Jobbik részéről. (Lendvai Ildikó feláll.)

Elnézést, képviselő asszony, csak abban a pillanatban, amikor elkezdtem kimondani az ön nevét, akkor láttam a kétperces hozzászólást a Jobbik részéről, úgyhogy először a kétperces következik.

PŐSZE LAJOS (Jobbik): Mindenkitől elnézést kérek, köszönöm szépen. Azért kértem csak most gyorsan szót, mert szeretném egy olyan elemét megragadni ennek az egész módosítási dömpingnek, ami most itt több párt részéről, a Jobbik részéről is jön, amiről talán idáig nem beszéltünk nagyon világosan és egyértelműen; nevezetesen: ez a probléma jövőbeli kezelhetősége, aminek a legnagyobb oka, gátja idáig a kétharmad volt 1996 óta. Nagyon sok jó szándék gyűlt itt össze időnként, de a kétharmad mindig útjában állt a változásoknak.

Márpedig fel kell készülnünk arra, hogy a jövőben is tudnunk kell kezelni a média kérdését, két év múlva is, öt év múlva is. Ezért nekem szimpatikus az, ami itt több párt részéről is körvonalazódik, hogy tegyük akkor a mindenkori kormány valamifajta kompetenciájává, hogy gondoskodjon a média működtetéséről, legyen az a feladata, számon kérhető lesz rajta, és cserébe viszont a változás, a mindenkori változás lehetőségét, legyen az szakmai vagy politikai, egy sima parlamenti többség kezébe tesszük, vonatkozik ez a testületek megválaszthatóságára vagy a vezető kiválasztására.

Azért kértem ennél a pontnál szót, mert most volt ezekről a kérdésekről szó, és még egyszer fel akartam hívni a figyelmet, hogy ha kezelni akarjuk a jövőben a problémákat, két év múlva, öt év múlva, akkor az a legjobb, ha nem kétharmaddá, hanem sima parlamenti többséggé tesszük a változás lehetőségét, mert úgy lesz könnyebb változtatni.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Képviselő asszonytól elnézést kérve, mert az előbb két embernek egyszerre adtam meg majdnem a szót, most Lendvai Ildikó képviselő asszonyé a szó, az MSZP frakciójából.

LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Én kérek elnézést Pősze képviselő úrtól, hogy majdnem az ő két percét is én akartam telebeszélni, de nem leszek most sem hosszú.

Az ajánlás 1., 2., 3. pontjához szeretnék szólni. Azokon a szempontokon túl, amelyeket Karácsony és Mandur képviselő urak már elmondtak, szeretném valamire fölhívni a figyelmet, éspedig arra, hogy ezek a módosító indítványok a törvényjavaslatnak egy belső szellemi koherenciazavarát is megpróbálnák kiküszöbölni. Az a szerv, amelynek az elnökéről és funkciójáról beszélünk, az új nemzeti média- és hírközlési hatóság, tudniillik két eddigi szervezet jogutódja egyszerre. Részint a hasonnevű Hírközlési Hatóságé, ott természetesnek tartom, hogy egy államigazgatási szervnek a vezetőjét a miniszterelnök nevezi ki; a 9 év ott is abszurd, mondhatnám, piti, nem ide illő szóval, de ott még érhető ez a kinevezési jog.

(15.00)

A bibi az - és ez a szellemi koherenciazavar itt az eredeti szövegben -, hogy ez a hatóság jogutódja az ORTT-nek is, az ORTT e hatóság egyik szerveként a médiatanács képében születik főnixmadárként újra. Az ORTT és jogutódja, a médiatanács viszont arra való, hogy éppen a médiumok függetlenségét, többek között a kormánytól való függetlenségét is őrizze. Ha tehát - és ezen az 1. módosító indítvány próbált segíteni - egyfelől azt mondják, hogy a kormánypolitika végrehajtója az új hatóság, benne ezek szerint a kormánytól való függetlenség garanciáját jelentő médiatanácsban is, akkor mégse mondhatják azt, hogy az elnökét, akinek szintén a kormánypolitikát kell szolgálni, a miniszterelnök 9 évre nevezi ki.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Mikor ezt szóvá tettük a bizottsági ülésen, akkor aranyosan és szellemesen azt mondta az egyik kormánypárti kolléga, hogy de honnan tudjuk, hogy nem 9 év múlva is ugyanez a miniszterelnök. Tételezzük fel, hogy igen. De, hölgyeim és uraim, akkor meg minek? Akkor meg majd kinevezi újra ugyanezt.

Arra is szeretném fölhívni a figyelmet, hogy vannak ugyan több cikluson átnyúló mandátummal bíró jogkörök a magyar alkotmányos berendezésben - van 9 év, 13 év, 7 év -, de egyik sem olyan, hogy kormány nevezne ki erre a bizonyos posztra, mindegyiknél parlament nevez ki, és ez nem véletlen. Hogy egy 4 évre megválasztott, nagy többséggel, nagy bizalommal megválasztott kormány egy kormánypolitikát is szolgáló szerv vezetőjét 9 évre betonozza be, ez maga az alkotmányos abszurd. Erre mondtam csúnya szóval a pitit is, mert nagy önbizalomhiányra vall. Ha egy kormány úgy gondolja, hogy újra megválasztják - és miért ne gondolná úgy -, akkor mi az ördögnek akar a harmadik ciklusra is bebetonozni valakit? Erre nézve mind a három módosító indítvány tartalmazott ilyen-olyan megoldásokat, nem akarom megismételni a kollégák érvelését; de annyit mindenképpen, hogy példátlan a három ciklusra átnyúló megbízás olyan posztok esetében, amely posztokat nem a parlament választása útján töltik be.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Kétperces felszólalásra Wittner Mária képviselő asszony kért szót, a Fidesz-képviselőcsoportból.

WITTNER MÁRIA (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Sajnálom, hogy nincs bent Pősze Lajos képviselő, ugyanis az előbb azt mondta, hogy a kétharmad útját állta eddig a médiatörvénynek. Lehet, hogy csak mostanában figyeli a politikát, de ha '94-ben is figyelte volna, amikor az MSZP, Horn Gyula kormánya koalíciót kötött az SZDSZ-szel, bizony ez volt az az időszak, amikor a médiatörvényt kétharmaddal megváltoztatták, és ez a médiatörvény volt mind ez idáig folyamatban. Csak ennyit szerettem volna mondani.

Egyébként még Lendvai képviselő asszonynak mondanám, hogy talán akkor is kellett volna szólni, amikor parlamenti 4 éven túlmenően kineveztek embereket, amikor ezt a maga főnöke, Gyurcsány Ferenc tette.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz, a KDNP és a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Ugyancsak két percre Lendvai Ildikó képviselő asszony kért szót, az MSZP-képviselőcsoportból.

LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Képviselő asszony, én nagy tisztelője vagyok az ön hősies múltjának, de a múltra való emlékezésben, engedje meg, hogy mégis helyreigazítsam. Azt a bizonyos médiatörvényt, amit most módosítunk, nem módosították, hanem meghozták. Ez volt a Magyar Köztársaság médiatörvénye. És nem kétharmaddal, hanem négyötöddel, sőt közel 90 százalékkal. Addig tárgyaltak akkor az előkészítés során, amíg a frakciók többsége - beleértve a Fidesz-frakciót - egyetértésre nem jutott. Én jól emlékszem, hogy Deutsch Tamással vállvetve jártuk akkor a médiumokat, érvelve ama médiatörvény mellett, aminek most a szellemét nem négyötöddel, hanem kétharmaddal módosítják. Tehát őszintén sajnálom, de nem így volt.

Muszáj egy ponton, mondjuk így, hozzátennem valamit a közös emlékezethez. Igen, előfordul, élve a jogukkal, hogy kormányok az adott cikluson egy-két évvel túl átnyúlóan tesznek kinevezéseket. Megjegyzem, a média területén is van ilyen, a kuratóriumok és az ORTT tagjainak kinevezése nem a harmadik ciklusra ugyan, de egy-két évvel át tud nyúlni. Az, hogy harmadik ciklusra nem a parlament, hanem miniszterelnök nevez ki előre valakit, viszont példátlan. És azok a kinevezések, amik túlnyúltak a kormánycikluson, államigazgatási szervekre vonatkoztak, és nem három ciklusra, és nem a parlament jogosítványát vonták el.

Egyébként azon valóban lehet közösen gondolkodni, hogy akár az államigazgatási szervek esetében is leszűkíteni a kormányciklusra a mandátumot. Ha jól értem, ezzel egyetértene képviselő asszony, itt viszont éppen az ellenkező tendenciára történik - hát, hogy mondjam csak - szokatlan hosszúságú kísérlet.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban. - Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Kétperces felszólalásra kért szót Révész Máriusz képviselő úr, a Fidesz-képviselőcsoportból.

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! A mai kisebbségi bizottsági ülésen több kérdésben is egyetértés alakult ki kormánypárt és ellenzék között, és voltak olyan kérdések, amiben nem volt egyetértés, de megfontolta néhány kormánypárti képviselő azokat az észrevételeket, amelyeket a bizottsági ülésen ellenzéki képviselőtársaink elmondtak, és ez alapján készítettünk és be is adtunk néhány módosító javaslatot.

Lendvai Ildikónak jelezném, hogy ennél a problémájánál is úgy gondolom, hogy találtunk egy javaslatot: ez az a módosító javaslat, amit beadtunk, hogy a miniszterelnök javaslatára az Országgyűlés kétharmados többséggel 9 évre nevezi ki. Az ellenzéki képviselőtársainknak az az igénye, hogy mindenképpen kössük parlamenti döntéshez, ebben az esetben, legalábbis módosító javaslat szintjén részünkről be van adva, és majd meglátjuk, hogy a parlament hogyan fog dönteni. Tehát frakciótámogatás nincs mögötte, de egy ilyen javaslatról kétségkívül dönteni fogunk. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Folytatjuk a kétperces hozzászólásokat. Novák Előd képviselő úr kért szót, a Jobbik-képviselőcsoportból.

NOVÁK ELŐD (Jobbik): Köszönöm a lehetőséget. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Wittner Mária! Nagyon sajnálom, hogy a '94-98 közötti MSZP-kormányhoz bizonyos szempontból mint példaadóhoz kell fordulnunk, pedig valóban rosszul emlékszik Marika néni, hiszen négyötöddel fogadták el ezt a kétharmados törvényt. Ők próbáltak konszenzusra jutni, annak ellenére, hogy nem dobálóztak ilyen szavakkal, hogy nemzeti együttműködés, miközben a nemzeti együttműködésről szóló politikai nyilatkoznál az összes módosító javaslatot lesöpörték, amit nem Marika néni nyújtott be, mert az övét elfogadták, minden más ellenzéki módosító javaslatot lesöpörtek. Ez nem nemzeti együttműködés!

Úgyszintén az alkotmányba a négyötödös passzust, hogy csak négyötöddel lehessen új alkotmányt tenni, épp a kétharmados többséggel rendelkező Horn-kormány tette bele meglepő nagyvonalúsággal. És ki volt az, aki ezt kiszedte első lépéseként, meg sem próbálva a nemzeti együttműködést kialakítani? Az pont a Fidesz volt, miközben azzal ámít minket, hogy egy eseti bizottságban majd közösen alkotjuk meg az új alkotmányt, de már most lefekteti az alapját, hogy ne legyen ránk utalva. Tehát meg se kísérel együttműködést, pedig akár csak a Jobbikkal is elég lenne, vagy hát elég széles a spektrum itt az ellenzék padsoraiban, politikailag legalábbis, tehát lehetne választani, de meg se kísérli, és ezért nagyon fájó nekünk, hogy valóban, próbát sem tesz a nemzeti együttműködésre a kormányoldal.

Köztük sajnos nekünk Wittner Mária is ilyen szempontból csalódás, hogy nem áll föl, és nem szólal föl ez ellen, hogy ennyire együttműködésre képtelenek. És pont a kétharmados többségével, amire - tegyük hozzá - nem volt társadalmi felhatalmazás, mert csak 53 százalékot kaptak, és csak a torz választási rendszer szülötte, nem szólal föl senki a padsorokban ez ellen, hogy ezzel a többséggel nem kellene visszaélni, de továbbra is bízunk ebben.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Mielőtt a következő kétperces felszólalónak megadnám a szót, tisztelettel tájékoztatom a Házat, hogy a törvényjavaslat részletes vitája folyik, tehát nem szeretném, ha valakitől el kellene a következőkben venni a szót azért, mert vissza szeretne térni az általános vitához.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az általános vitát lezártuk. Tehát tisztelettel arra kérek mindenkit, hogy legyen tárgyszerű, és a részletes vita tárgyához, azaz az egyes módosító javaslatokhoz próbáljon hozzászólni. Köszönöm szépen.

Kétperces hozzászólásra megadom a szót Mandur László képviselő úrnak, az MSZP-képviselőcsoportból.

MANDUR LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Én jelen szakaszban a 2. ajánlási ponthoz szeretnék szólni, amihez úgy tűnik, hogy lesz egy kapcsolódó módosító indítvány, amit Révész Máriusz képviselőtársam itt az előbb ismertetett, és erre szeretnék reagálni két percben, hisz ezt most ismerhettünk meg.

(15.10)

Tisztelt Parlament! Továbbra is azt javasolom, hogy egy pillanatra érdemes komolyan vennünk egymást. Hiszen ez a kapcsolódó módosító javaslat a jelen politikai helyzetben ugyanazt jelenti, amit az eredeti javaslat jelent, csak viszont azt mondja, hogy a kormányzati akarat a parlamenti kétharmadból fakadóan lényegében ugyanazt takarja. Hiszen ugyanaz az egy központi akarat érvényesül, csak most beleburkolják a parlamenti mechanizmusba, és azt mondják, hogy na, jól van, döntsön akkor a parlament, a miniszterelnök javaslatára az a kétharmad, amelyik egyébként miniszterelnököt is állított, de a 9 év azért marad.

Azért, ha jól látom, ebben a konkrét vitában, ami ehhez kapcsolódik, alapvetően két teljesen más politikai kultúra és hatalomgyakorlás ütközetéről van szó. Csak azt kérném a jelenlegi kormányzó hatalomtól is, hogy akkor legalább legyen konzekvens ebben a kérdésben. Ha ezt a csomagot benyújtotta, és jól látszik, hogy azzal a szándékkal, hogy a törvénymódosítások sorozatával el tudja intézni azt, hogy az eddigi kialakult rendszert megváltoztassa olyan értelemben, hogy azonnali hatállyal átvegye az irányítást a közmédiumok fölött, és megteremtse az intézményes lehetőségét egyrészt annak, hogy azonnal irányítási és ellenőrző szerepet biztosítson magának - és mindezt bebetonozza magának legalább 9 évre -, akkor legalább azt a lehetőséget meg kell adni a következő kormányzatnak, hogy ha esetleg elveszítik a választást, márpedig a demokrácia ilyen, hogy lehet nyerni meg veszíteni, akkor ők is megkapják intézményesen azt a lehetőséget, hogy amikor új parlamenti struktúra és új kormányzat alakul ki, akkor neki is megnyílik a lehetősége arra, hogy ugyanezeket a jogokat tudja majd gyakorolni az intézményrendszer fölött. Ez a konzekvens magatartás ebben a kérdésben.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Mivel a vita ezen szakaszához további képviselő nem jelentkezett, ezért a részletes vita e szakaszát lezárom.

Most megnyitom a részletes vita második szakaszát az ajánlás 10-25., valamint a 28., 29. és 30. pontjaira.

Tisztelettel kérdezem, kíván-e valaki ezekkel a javaslatokkal kapcsolatban felszólalni. (Jelzésre:) Novák Előd képviselő úr kért szót, rendes felszólalásra, a Jobbik képviselőcsoportjából. Képviselő úr, öné a szó.

NOVÁK ELŐD (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Miközben olvasatlanul lesöpörték a több mint tucatnyi jobbikos módosító javaslatot már bizottsági szinten, mindhárom bizottságban, és még amikor kértem is, hogy olvasási szünetet rendeljenek el, vagy legalább hadd tájékoztassam a bizottságot, erre sem kaptam lehetőséget a bizottság tagjaként sem, akkor ezt még talán csak pökhendiségnek nevezhetnénk. Az viszont egészen cinikus, hogy egy javaslatunkat támogatták, de mondhatni, hogy a legkevésbé fontosat, láthatóan csak azért, hogy elmondhassák, hogy bizony van itt nemzeti együttműködés, a konstruktív javaslatokat elfogadják. Hogy mennyire cinikus a javaslat, az jelzi, hogy a 25. pontban megfogalmazott módosító javaslatunkat támogatták, ami hárombetűnyi módosítást jelent. Ahol eddig az volt, hogy "szerződést köt", most azt javasoltuk, hogy "szerződést köthet". Az indokolásban megfogalmaztuk, hogy miért. Azt gondolom, hogy miközben a többiről érdemi vitát sem lehetett folytatni, ez mindenképp cinizmusnak nevezhető.

Csak hogy egy módosító javaslatot kiemeljek a rövid időkeretben a plenáris ülésen, hadd emeljem ki a pozícióhalmozásra vonatkozó, ebben a vitaszakaszban érintett módosító javaslatunkat. Ugyanis tudjuk jól, hogy a médiatanács elnökét is az új jogszabály pozícióhalmozásban fogja részesíteni, és bizony ezt komoly fizetéssel is dotálja, a miniszteri illetmény 175 százalékának megfelelő mértékű tiszteletdíjban fog részesülni, ha összeadjuk a két fizetését. Ezért mi a 39. § (1) bekezdését eltörölnénk, tehát míg a médiatanács tagjai megkapnák az államtitkár illetményének 75 százalékát, addig a médiatanács elnöke nem kapna ezért juttatást, tekintettel arra, hogy a nemzeti média- és hírközlési hatóság elnökeként már megkapja a 100 százalékos illetményt.

Azt gondolom, itt a sorok közötti pozícióhalmozást, pontosabban a sorok közötti fizetésduplázást mindenképp szükséges lenne elkerülni. Hozzátéve, hogy önmagában a pozícióhalmozást elvi szinten sem támogatjuk, hiszen nem képes tisztességgel ellátni a feladatát, gondoljunk csak itt a brüsszeli kötelezettségekre és az egyéb feladatkörére, ami nagyon sok utazással is járhat, tehát itt komoly működési zavarokat is okozhat, de ezt más pontokban és azok indokolásában részletesen kifejtettük. Abban bízunk, hogy az előterjesztő ezt azért meg fogja fontolni. Bár megértjük, hogy már megvan a kiszemelt személy, aki mindkét posztot betöltené, egy igazi jó pártkatona, akiben bíznak, én azért azt gondolom, így is lehet neki elég komoly jogosultságokat adni, hogyha nem töltené be egyszerre mindkét tisztséget. Tehát ezt az egy módosító javaslatot, ha megengedik, kiemelném, de még majd a vitaszakaszban Szávay képviselőtársam az egyik pontról bővebben fog szólni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most ugyancsak rendes felszólalásra Lendvai Ildikó képviselő asszony következik, az MSZP képviselőcsoportból.

LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Alelnök úr, a 18. ajánlási számú, és ha jól figyeltem, a 21., 22. és 24. pontról is most beszélhetek. Jól figyeltem?

ELNÖK: Igen.

LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): Igen. Azt örömmel nyugtázom, hogy nem kell szólom a 14. és ezt követőkről, mert legalább részben - úgy értettem a képviselő úrtól -, már abban a részében, hogy parlament választja meg az elnököt, sajnos az időtartamban nem láttam elmozdulást. Ebben a Fidesz magáévá tette érvelésünket; csak azokat a bizottsági tag fideszes kollégákat sajnálom, akik ezt reggel még nem tudták, és ezért roppant vehemensen kellett érvelniük az eredeti megoldás ellen, de hát istenem, ez a parlamenti logikában előfordul.

Ami viszont továbbra is erős probléma maradt, az részben a 18. ajánlásszámú módosítónkat illeti. A médiatanácsról van szó, amelyről már szóltunk, hogy ez az ORTT jogutódja. Azt lehet igazolni az egyszerűsítéssel, bár bizonyos problémákat okoz, hogy a Hírközlési Hatóság és az ORTT egy cégben egyesül, de ebben van valami takarékossági lehetőség. Ámde, hogy a takarékosság és egyszerűsítés ürügyén megszűnjön az ORTT-ben eddig nagyrészt működő paritásos, véleménykiegyensúlyozó modell, azt nem lehet indokolni az egyszerűsítéssel, egyáltalán nem, és attól tartok, azért szükséges a módosító, hogy ez a törvény lelkét - de a lelkének rosszabbik felét - ragadja meg.

Ahogyan az eredeti javaslatban jelölik és választják a médiatanács, tehát az ORTT jogutódjának tagjait, az röviden szólva azt jelenti, hogy úgy fog összeállni, úgy állhat össze - és ez nagy valószínűséggel így is lesz - a médiatanács, hogy kizárólag a kormányoldal jelöltjeiről lehet szavazni. Tudniillik a jelölőbizottság a jelenlegi formában úgy dönt, hogy ha első menetben nem sikerül 100 százalékos konszenzusra jutnia - ez nyilván első menetben nagyon nehéz, különösen a taglétszámot tekintve -, akkor második menetben az odadelegált képviselők frakciójának mandátumaránya szerint dönt, bocsánat a bonyolult mondatért. Tehát a jelölőbizottságban ott ülő kétharmad képviselői jelölhetik a médiatanács összes tagját. Nemcsak megválaszthatják, mert oké, övék a többség, de ide se kerülhet a parlament elé más, mint akit a kormánytöbbség ide javasol. Ez lett a paritásból. Ez lett a paritásból, hogy még a jelölés szintjén is kizárólag a kormányoldal javaslataival találkozhatunk.

Ehhez képest a Mandur Lászlóval közös módosítóink a korábbi paritást állítják helyre. Sok mindent lehetett kritizálni az eddigi médiafelügyelet működésében, de azzal olyan nagyon nagy probléma nem volt, hogy az ORTT nem duzzadt fel halálosan, hiszen továbbra is frakciónként egy ember ült ott, de az egyes szavazati arányokat úgy kalibrálták, hogy érvényesüljön a paritás. Magyarán, hogy az ellenzéki oldal és a kormányoldal delegáltjai olyan szavazatszámmal rendelkezzenek, hogy a tagok fele-fele arányban hozzák össze a maguk szavazatait. Semmi probléma nem volt, egyszer kiszámolták a százalékot, nem duzzadtak túl a testületek, viszont maradt a paritás. Még egy bizonyosfajta kormányoldali túlsúly is érvényesülhetett, mert vitatott esetekben a miniszterelnök és a köztársasági elnök közös jelölése alapján nyilván a kormányoldalról megválasztott elnök szavazata dönthetett. De volt mód arra, hogy kipróbáltassék legalább a paritás.

(15.20)

Ezt a modellt, amit eddig senki nem kritizált, ami nem pazarló, ami ugyanolyan egyszerű választást jelent, próbálja a módosító javaslatunk helyreállítani.

Ugyanez a célja a 21. és 22. ajánlási számú módosítóknak is. Tudniillik más technikával, de nagyjából ugyanez áll elő a kuratórium összetételében, magyarán, ez a kuratórium kizárólag kormányoldali döntések létrehozására képes. Itt nem a jelölési trükk valósítja ezt meg, hanem az összetétel trükkje. A kuratórium a javaslat szerint áll egy kuratóriumi elnökből, akit a már előbb említett módon kormányoldalról összeállított médiatanács delegál, az a médiatanács, amelynek tudjuk, hogy lett elnöke és hogy lettek tagjai.

Az elnök tehát eleve - fölbontva a paritást - a kormányvéleményt képviseli. Alatta a javaslat nagystílűen megengedi az ellenzéki oldal - mondja ő, mintha létezne ellenzéki koalíció; mondjuk így, az ellenzéki pártok - két kurátorának és a kormányoldal két kurátorának a beemelését. Ha ez véletlenül megtörténhetne, akkor is 3:2 arányban a delegált elnök és a két kormánypárti kurátor mindent eldönthet, tudniillik a javaslat megszünteti az eddigi kétharmados kötelezettséget a kuratóriumok döntéshozatalában.

De önök nem bíztak még ebben sem, ezért - hogy mondjam - pikáns módon vagy "szellemes" módon alakítják ki ennek a szintén kilenc évre szóló mandátumú testületnek az összetételét. Egész véletlenül a kormányoldal két kurátorra tehet javaslatot, és minő csoda, az ellenzéki oldal is két kurátorra. A törvény szerencsére gondoskodik arról, hogy ha három frakció nem tud két kurátorban megegyezni - miért is volna megegyezési kötelességünk? -, akkor fölállhat a csonka kuratórium. Korábban legalább lehetett bírósághoz vagy Alkotmánybírósághoz szaladgálni ellene, most nem lehet (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), törvénybe van foglalva, hogy a csonkasággal is működhet a kuratórium. Ha csak egy icipici - mondjuk így - jó szándék mutatkozott volna, legalább az a jó szándék, hogy ha ugyan az elnök segítségével minden döntés kormánypárti lehet, de legalább adjunk esélyt, hogy a tagok tekintetében a paritás érvényesüljön (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), akkor nem kettőt-kettőt javasolnak, hanem hármat-hármat, az istenért, de nem, nem, nem, a kettő nyilván nem véletlen. Nem úgy volt, hogy az előterjesztő azt mondta, hogy mondj egy számot egytől ötig, véletlenül a kettő jutott eszükbe, pontosabban az előterjesztőknek, vagy akik a tollukat fogták, véletlenül ez a szám jutott eszükbe.

ELNÖK: Bocsánat, képviselő asszony, a felszólalás időtartama hat perc. (Lendvai Ildikó: Elnézést, nem figyeltem rá.) Igyekeztem rátartást is biztosítani.

LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): Nem figyeltem erre mérgemben, amiért bocsánat. Tehát véletlenül olyan szám jutott eszükbe, ami így betölthetetlen lesz. Ezen segíthetne a módosító indítvány. Elnézést kérek.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Csak úgy megjegyezni szeretném, hogy a harag rossz tanácsadó. (Lendvai Ildikó: Bocsánatot kérek.) Köszönöm szépen.

Szávay István képviselő úr következik rendes felszólalásra, a Jobbik képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt jelen lévő Képviselőtársaim! Az ajánlás 30. pontjához szeretnék hozzászólni. Novák Előd és Pörzse Sándor képviselőtársaimmal együtt nyújtottunk be ide egy viszonylag aprónak tűnő, de talán fontos módosítást, ez pedig a közszolgálati testület összetételére vonatkozik.

Engedjenek meg elöljáróban egy-két gondolatot, mielőtt a konkrétumokra térnék. Szeretnék egy-két mondatot szólni arról, hogy mi szerepel most az előterjesztésben a közszolgálati testület összetételéről, és miért tartjuk ezt némileg problémásnak, vagy legalábbis miért vet fel számunkra kérdéseket. Ez az előterjesztés megszünteti a közszolgálati médiumokban korábban meglévő úgynevezett civil kuratóriumokat. Ez a testület bizonyos jogköröket átvesz, illetve bizonyos új jogköröket kap. Az összetételből nyilvánvalóan látszik, hogy alapvetően megmaradt a tisztelt előterjesztőkben az a szándék, hogy valamiféle civil részvétel, valamiféle civil kontroll legyen a közszolgálati médiumok működésében, illetve ezek ellenőrzése során.

Én magam közel egy évet töltöttem el a Duna Televíziót felügyelő Hungária Televízió Közalapítványában hangsúlyozottan civil delegáltként - azért mondtam le, mielőtt képviselőjelölt lettem volna, mert úgy tudom, hogy ezek hangsúlyozottan különválasztandó dolgok -, és láttam belülről, illetve láttuk többen is, mert itt több képviselőtársam is van, aki volt közelében ilyen jellegű civil szervezeteknek, vagy részt vesz olyan civil szervezetek munkájában, amelyek ezekbe a kuratóriumokba is delegáltak. Itt számos kérdés felmerült, számos visszásság volt, számos életszerűtlen elemet tartalmazhatott ez a rendszer, pusztán a civil szervezetek szerepe vagy egyes konkrét civil szervezetek részvétele is adott okot kérdések felvetésére. A vakok és gyengén látók részt vettek a televízió ellenőrzésében, a siketek és nagyothallók a rádió ellenőrzésében - ilyen is előfordult -, illetve mindenféle nehezen azonosítható és érdekes társadalmi háttérrel vagy támogatottsággal rendelkező egyesületek kerültek be a különböző médiumokba. Hogy csak egy-két egzotikusat említsek: például a Roma Lovagok vagy a Nácizmus Üldözötteinek Szövetsége, a Lepkész Egyesület és egyéb, a saját területükön kétségkívül hasznos munkát végző egyesületek. Hogy ezzel a kérdéssel valamit próbált kezdeni az előterjesztő, az kétségkívül érthető.

Az azonban nem érthető, hogy miért kellett ezt a másik testületet - amelynek, tudjuk, nem teljesen ugyanaz a jogköre és feladata - ilyen formában átalakítani, leszűkíteni, illetve bizonyos szempontok szerint kibővíteni. Nem jelennek meg ebben a testületben például az ifjúsági szervezetek, az ifjúsági érdekképviseletek, nincs lehetősége - hogy kicsit udvaroljak az itt mellettem lévő kollégáknak - a zöldszervezetek képviselőinek részt venni ezeknek a testületeknek a munkájában, és érdekes transzformálások is történtek. Például a sportszervezetek helyett most a Magyar Olimpiai Bizottság szerepel, ami házelnök úr szívéhez biztosan egy közel álló dolog, és ezáltal majd valószínűleg a kormánytöbbséghez is közel álló delegált lesz ebben a szervezetben. De ugyanezt feltételezem a Kereskedelmi és Iparkamara küldöttjéről is, akik a választások előtt a Fidesznek egyfajta tanácsadó testületeként is működtek.

Arra nem igazán szeretnék szót vesztegetni, hogy országos rektori konferencia nem működik Magyarországon, csak Magyar Rektori Konferencia van. Itt talán érdemes lett volna egy kicsit nagyobb körültekintéssel figyelni. Illetve távol álljon tőlem, hogy az egyházak részvételét kritika tárgyává tegyem, de azért tény, hogy az eddigi testületekben egy történelmi és egy nem történelmi egyház képviselője vett részt egy huszonpár fős kuratóriumban. Itt meg nevesítve van rögtön a négy történelmi egyház egy-egy képviselője, s még egy tudományos testületként a Magyar Tudományos Akadémia, amelynek viszont nem nagyon van olyan tagja, aki ne lenne tagja a Magyar Rektori Konferenciának is. Ez tehát egy érdekes átfedés.

Amikor erre a módosításra készültünk, akkor végiggondoltuk, hogy az első ötletünk és az első javaslatunk az lett volna, hogy valamilyen szűkítéssel őrizzük meg a mostani kuratóriumok összetételét, maradjanak meg azok a kategóriák, amelyek most a felügyelő kuratóriumokba delegálhatnak tagokat, de feltételeztük azt - mivel ez láthatóan egy elég jól kidolgozott javaslat, és bizonyára helyet kellett biztosítani bizonyos szervezeteknek -, hogy a tisztelt kormánypárti képviselők részéről nem lett volna meg az a szándék, hogy egy olyan jellegű módosítást támogassanak, amely tágabbra tárta volna ennek a civil kontrollnak a kapuit.

Ezért tettünk csak - s bocsánat, hogy kicsit hosszú volt a felvezetés - egyetlenegy konkrét módosító javaslatot, aminek viszont - ezt nagyon komolyan mondom - nem értem az elutasítását az önök részéről, mert mi pusztán csak egy m) pont beszúrását javasoltuk, azt, hogy ebben a testületben, amelynek a tagjai a közszolgálati kódexet évről évre megújítják, legyenek benne az internetes, nyomtatott, rádiós és televíziós újságírók, műsorszolgáltatók, tartalomszolgáltatók országos szakmai érdek-képviseleti szervezetei. Úgy gondolom, ha a Kereskedelmi és Iparkamara vagy az Olimpiai Bizottság (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) - egy mondat még - részt vesz ebben a testületben, akkor kérem önöket fontolják meg, hogy a szakmai szervezetek részvételére is adjanak lehetőséget.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most Mandur László képviselő úr következik rendes felszólalásra, az MSZP képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

MANDUR LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Én ott folytatnám, ahol Lendvai Ildikó képviselőtársam abbahagyta, hiszen közösen nyújtottuk be a módosító indítványokat azokra az ajánlási pontokra, amiket ő itt egyszer már megemlített, illetve szólnék egy olyan ajánlási pontról is, a 24-esről, amelyről ő nem ejtett szót.

(15.30)

Nos, a mi módosító javaslatunk, mind a 11., 12., az ezt pontosító vagy ezt logikailag folytató 14. és 18., valamint a kuratóriumokról szóló 21., 22. koherensen azt a logikát viszi végig, amely lényegében az Országgyűlés kompetenciáját erősíti, a kiegyensúlyozott felügyeletét jelenti a közmédiumoknak, ellentétben azzal, ami a javaslatban szerepel, mintha egy számítógépes szoftvert fejlesztettek volna önök, aminek az a lényege, hogy bármit fognak betáplálni, a végén mindig az jön ki, hogy a döntés igazi atyja és ura maga a miniszterelnök, aki jelen esetben Orbán Viktor, és kilenc évre lényegében ebben a rendszerben, egy piramis rendszerében mindenfajta hatalmi döntés az ő kezében csúcsosodik össze. Ezt sikerült viszonylag egy bonyolult előterjesztési sorozatban idetenni az asztalra. Amit, meg kell hogy jegyezzem, miután a végrehajtó hatalom vezetőjéről vagy fejéről van szó, és miután a közmédiumokról van szó, ab ovo azt gondolom, hogy alkotmányellenesnek kell majd minősítenie az Alkotmánybíróságnak, ha oda kerül a dolog, hiszen ez az eddigi állásfoglalásaik alapján nem hiszem, hogy át tudna menni majd annak a szűrőjén.

Ettől szeretnénk megmenteni a törvényhozást azokkal a módosító javaslatokkal, amelyek lényegében azt tükrözik, hogy legyen ebben egy kiegyensúlyozottság, és politikailag senkinek a kezébe ne csúszhasson át a közmédiumok irányítása.

Nagyon sajnáljuk, hogy egyébként az ajánlásból kiderül, hogy ennek a támogatottsága enyhén szólva nagyon halovány, még a kapcsolódó módosító indítványok is lényegében ennek a rendszernek, ennek a szoftvernek egy olyan betáplált újabb eredményét hozzák ki, amely lényegében az alaphatározaton, az alapjavaslaton semmit sem fog majd változtatni. Ezért mi szigorú monotonitással vezettük végig a módosító javaslatainkban ezt a fajta logikát. Nagyon remélem, hogy még a végén talán az előterjesztők is meg tudják beszélni a saját frakciójukkal és a saját vezetőikkel azt, hogy talán érdemes lenne ezt a törvényt ennek rendje-módja szerint átszerkeszteni, hiszen ebben a javaslatsorozatban nem vagyunk egyedül, és az érveléseink egymástól függetlenül nagyon hasonlóak az ellenzéki oldalon, holott politikailag mindannyian tudjuk, hogy elég távol állnak egymástól.

Amiről még szeretnék külön szólni, az a 24. ajánlási pontban szereplő javaslatunk, ami itt már a vezérigazgatói posztokról szól, ez a közszolgálati részvénytársaságok vezérigazgatói posztjára való megválasztást és jelölést jelenti. Hát, enyhén szólva komikusnak kell tekinteni azt a rendszert, amely az előzőekben említett szoftver eredményeként jön ki, hiszen tudjuk, hogy hogyan lesz a médiatanácsnak elnöke, és ez tesz majd egyébként javaslatot részvénytársasági két vezérigazgató jelölésére, tehát kettőt-kettőt fog javasolni minden egyes posztra annak a médiatanácsnak, amelynek szintén tudjuk, hogy hogyan lesz majd egyébként feje és vezetője.

Eleve kizárja a javaslat a pályáztatás lehetőségét. Eleve elképzelhetetlennek tartjuk azt, hogy közmédiumok élén olyan javaslatsorozat révén kerül majd döntésre lényegében teljesen hatalmi pozícióból, ami még annak sem adja meg a módját, hogy Magyarországon bárki, a Magyar Televízió, a Magyar Rádió, a Duna Televízió vezérigazgatói posztjára szakmai pályázatot nyújthasson be, megmutathassa azt, hogy ő mit tudna nyújtani a magyar köz számára, ha egyébként ő vezethetné ezeket az intézményeket. Ezért a módosító javaslatunk nem tesz másra kísérletet, mint hogy mi azt mondjuk, hogy a közszolgálati részvénytársaság vezérigazgatói posztjára a kuratórium egyszerű többséggel pályázatot írjon ki, és a pályázat elbírálása előtt a kuratórium kikéri a közszolgálati testület véleményét, és a pályázatokat a kuratórium kétharmados többséggel bírálja el, és dönt a vezérigazgató kinevezéséről.

Azt gondolom, hogy ez egy teljesen európai és kulturált javaslat, és ezt a javaslatot, azt gondolom, maga az Unió is sokkal inkább elfogadhatónak tartja a saját irányelvei szerint, mint egyébként az eredeti logikában felépített és lényegében a hatalom által kicsit, azt kell mondanom, ismerve az egész rendszert, és most már mindannyian szépen kifejtettük, annak a vicces komikumával, hogy azt mondja, hogy minden egyes posztra két embert fogunk jelölni: jelölünk egy győztest és jelölünk egy biztos vesztest. Úgyhogy azt javasolnám, hogy ha van egy feladatunk, hogy a parlament tekintélyét meg kell őriznünk, akkor ne hozzunk olyan törvényeket, amelyekről első ránézésre pontosan látszik az, hogy lényegében maguk a javaslattevők sem veszik komolyan azt, hogy két valódi jelölt közül kell majd választani, miközben a döntés lehetősége egy kézben fut össze. Nem túlságosan elegáns ez a fajta ajánlat a Magyar Köztársaság polgárai számára, hogy ilyen törvényjavaslatokkal éljünk. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most kétperces felszólalásra Pősze Lajos képviselő úrnak adom meg a szót, a Jobbik képviselőcsoportjából.

PŐSZE LAJOS (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Ennek a résznek a kapcsán szeretném röviden áttekinteni azt a három-négy pontot, amit javasoltak módosításra a képviselőtársaim. Azt kell hogy mondjam, összességében azzal az elvvel egyet lehet érteni, és a jövőben is követendő, hogy célszerű valahogy blokkosítani, hogy ellenzéki és kormánypárti delegáltak és jelöltek. Ezzel az elvvel nincsen semmi probléma. Én még azt is el tudom képzelni, hogy az egy jó felvetés lehet, hogy az elnök adott esetben csak akkor szavazzon, ha szavazategyenlőség van. Bár ez már izgalmas kérdéseket vet fel, mert az előterjesztői javaslatokban, ha nagyon szorosan és szűken úgy értelmezzük a frakciók vagy a jelöltek súlyát számarányosan, hogy mennyi volt a frakció súlya, és több frakció van, mint most, és akkor több delegált ezekben a testületekben, akkor ott mindenfajta tizedes számok jönnek ki, hogy a 0,3, 0,7, 0,8, s a többi, ez szavaz ezzel, az szavaz azzal, elszabadulhatnak az indulatok egy idő után, és áttekinthetetlenné válhat egy ilyen testület működése, legyen az a médiatanács vagy a kuratórium. Ilyen szempontból egy kicsit logikusabbnak tűnik, ha egy delegált egy szavazat, tehát egyenrangú szavazatok vannak ezekben a testületekben.

Most érkeztem el igazából ahhoz a ponthoz, ami miatt szót kértem. Mandur képviselőtársam jelezte, hogy a vezérigazgatói kinevezések kapcsán a pályáztatással és a kétharmados döntéssel kapcsolatban volna egy javaslat a részükről. Most én megint azt kérdezem, hogy mikor lesz működőképes ez a médiatörvény. Ha mi itt a kétharmadot - most egy kicsit magunk ellen beszélek, mint ellenzék -, tehát ha a kétharmadot, a döntést még ide becsempésszük, akkor megint működésképtelenné tesszük, mert ott, ahol a kétharmad van, ott fog abortálni a rendszer, ott fog újrakezdődni minden (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), és ezért én azt gondolom, hogy a pályáztatás nagyon jó dolog; a kétharmadon még gondolkozunk.

Köszönöm, elnök úr. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Rendes felszólalásra Karácsony Gergely képviselő úrnak adom meg a szót, az LMP képviselőcsoportjából. Képviselő úr, öné a szó.

KARÁCSONY GERGELY (LMP): Elnök Úr! Képviselőtársaim! Köszönöm a szót. Ehhez a szakaszhoz két módosító indítványt nyújtott be a Lehet Más a Politika. A médiatanács választásával kapcsolatosan tulajdonképpen nagyon egy irányban gondolkodnak az ellenzéki frakciók, legalábbis abban a tekintetben, hogy ez a két kormánypárti és a két ellenzéki delegált a médiatanácsban, illetve a kuratóriumban vajon képes-e lefedni azt a fajta politikai sokszínűséget, amely még ebben a Házban is mégiscsak kialakult a kétharmados fideszes-KDNP-s többség ellenére is, illetve reméljük, hogy ez a későbbiekben is így lesz. Valóban, nagyon nem nehéz belelátni egyfajta ilyen rosszindulatú aktuálpolitikai gumicsontot, amin aztán majd rágódhat az ellenzék három frakciója, hogy hogyan tud delegálni három ilyen párt két delegáltat.

De szerintem ennél fontosabb probléma, hogy ez egy nagyon merev rendszer, nem tudjuk, hogy mondjuk, nem is kilenc, de tíz év múlva hány frakció lesz a Házban, lehet, hogy sokkal több, lehet, hogy sokkal kevesebb, tehát valamifajta rugalmasabb szabályozás ildomos lenne. Mindenképpen azt gondolom, hogy alapvetően inkább növelni kellene a kurátorok számát. Ne essünk túlzásokba, ne essünk a ló túlsó oldalára! Eddig rengeteg kuratórium volt, most csinálunk belőle egyet, és az is ilyen kis létszámú; szerintem nyugodtan belefér még abba, hogy ezek a tanácsok nagyobbak legyenek.

(15.40)

Szóval, ezzel kapcsolatosan nekünk is vannak javaslataink, meg még kapcsolódó módosító indítványaink is lesznek, úgyhogy lesz még miről gondolkodnunk, hogy melyek azok, amelyek esetleg a Ház elé kerülhetnek, és aztán esetleg a többség támogatását élvezhetik.

Amiről szeretnék egy picivel bővebben beszélni, az a közszolgálati testület. A jobbikos képviselőtársam már ejtett néhány szót azzal kapcsolatosan, hogy mi itt az alapvető probléma, mármint a jelenlegi helyzettel, és nyilván a törvényjavaslat készítői is abban az irányban gondolkodnak, hogy ezt a mostani álcivil kurátori rendszert valahogy változtassuk meg. Ezzel együtt is azt gondolom, hogy ne öntsük ki a gyereket a fürdővízzel együtt, inkább azon kellene gondolkodnunk, hogy hogyan lehet azt a fajta alkotmányos elvárást, hogy a társadalmi kontroll megjelenjen a közszolgálati médiumok felett, valahogy kijavítani.

A mi javaslatunk két irányban közelíti meg a kérdést. Egyrészt mi tágítanánk azokat a szervezeteket, amelyek jelölő szervezetként delegálhatnak tagokat a közszolgálati testületbe. Én azt gondolom, hogy amilyen helyes az, hogy bekerültek a határon túli magyar kulturális civil szervezetek a lehetséges delegálók közé, nem nagyon értem, hogy a határon belüli kulturális civil szervezetek vajon miért nem kerülhetnek be. Illetve, én azt gondolom, hogy a sajtó szabadsága meg egyáltalán a nyilvánosság alapvetően vagy jelentős részben emberi jogi kérdés is, tehát mi azt javasoljuk, hogy az emberi jogi szervezetek is delegálhassanak tagokat a családvédő, a kulturális civil szervezetek mellett.

A másik iránya a javaslatnak arról szól, hogy hogyan lehet valamifajta legitimitást kikényszeríteni azoktól a szervezetektől, amelyek a regisztrálás után delegálhatnak tagokat a közszolgálati testületbe. Mi azt javasoljuk, hogy használjuk erre az 1 százalékos felajánlásokat. Én általában véve is azt gondolom, hogy ez egy nagyon szimpatikus kezdeményezés volt a törvényhozótól, hogy valamelyest egy fényt az alagútban megnyitott az állampolgárok számára, a civil szervezetek felé az adakozás lehetőségét, és örülök, hogy a Ház most elfogadott egy másik javaslatot, ami szintén ezt segítené. Én azt gondolom, hogy ma Magyarországon az 1 százalékos felajánlások kifejeznek egyfajta legitimitást a civil szervezetek kapcsán. Ezért a mi javaslatunk arról szól, hogy ezek közül a bizonyos emberi jogi, családvédő és kulturális szervezetek közül azok közül kerülhessenek ki a delegáltak, amik ebben a civil szervezeti körben az öt legtöbbet adózó által támogatott szervezetek voltak. Tehát nem az adományok nagyságára, hanem az adományozók számára vonatkozik ez a megkötés, és ezek közül kerülhetnének ki a delegáltak.

Én azt gondolom, hogy ez a szabályozás megóv minket attól a problémától, amivel kapcsolatosan tényleg kicsit röhejes történeteket tudnánk, azt hiszem, reggelig mesélni, hogy milyen álcivil szervezetek kerültek be, és végre a civil társadalom felől elvennénk egy olyan fegyvert, amivel szokták revolverezni a valódi civil szervezeteket, hogy itt álcivilek visszaélnek a civilséggel, és ebből csinálnak ilyen vagy olyan politikai vagy éppen anyagi tőkét. Akkor ez lehetővé tenné azt, hogy valódi társadalmi kontroll jelenjen meg ebben a testületben, aminek sajnos egyébként nagyon korlátozottak a lehetőségei. A javaslattal általában véve az egyik legfontosabb problémánk, és sajnos ez annyira alapvetően érinti a javaslatot, hogy nem is nagyon látom a módját annak, hogy hogyan lehetne módosító indítvánnyal megváltoztatni, hogy ez a társadalmi kontroll olyan gyenge lesz.

Ezzel a módosítási javaslattal valóban fajsúlyos, valóban oda érdemes civil szervezetek delegáltjai szólhatnának bele abba, hogy mi is az a közszolgálatiság Magyarországon a médiában. Kérem, hogy támogassák a javaslatunkat. Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most kétperces hozzászólások következnek. Elsőnek Kővári János képviselő úrnak adom meg, a Fidesz-képviselőcsoportból.

KŐVÁRI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Tisztelt Ház! Nem ez az első olyan napirendi pont, amelynek kapcsán önök a demokráciát féltik a Fidesztől, a civil szervezeteket féltik a Fidesztől. Ugyanakkor itt a képviselőtársunk arra tesz javaslatot, hogy ne kétharmados támogatottsággal szavazzon elnökről a Ház, mert egyszerűbb lenne úgy működtetni. El kellene dönteni akkor, hogy végül is mi a demokrácia kulcsa. Én úgy gondolom, hogy képviseleti demokráciában a parlament kapja meg azt a felhatalmazást, hogy a nép nevében járjon el ilyen ügyekben is. A kétharmados felhatalmazás pedig igen erős felhatalmazás arra, hogy nagyjából irányt is jelöljön annak, hogy milyen irányban szeretné ezt a tevékenységet folytatni.

A civil szervezetekkel kapcsolatban pedig, jómagamnak például szimpatikus az a javaslat, hogy a civil szervezetek delegálásával valóban civil kontroll legyen a köztestületben, azonban hallhattuk, hogy az eddigi delegálási rendszer meglehetősen szabályozatlan, eklektikus volt, és igazából haszontalan.

Az a javaslati sor, amit pedig az LMP nyújtott be, egy picit annyiban sántít, hogy az 1 százalékos megközelítés, ugye, nem feltétlenül jelenti azt, hogy az adott civil szervezetek tevékenysége olyan, hogy valóban ilyen feladatot el tudjanak látni, hiszen az 1 százalékos támogatásokban inkább az tükröződik, hogy milyen tevékenységet tart fontosnak a társadalom. Most egyet mondok ezek közül, például a rákos, daganatos gyermekekért egyesületek, alapítványok támogatása igen magas, nagyon sok felajánló van, de nem biztos, hogy a társadalmi csoport, amit lefed, mondjuk, ez az alapítvány, ez a társadalmi szervezet, van akkora nagy, mint mondjuk, a fogyatékos emberek csoportja, és most sorolhatnék persze más társaságot is. Tehát az a megközelítés nem igazán kiforrott, amit az LMP javasol erre, úgyhogy én azt szeretném javasolni, hogy gondoljuk tovább még a civil delegálási rendszert, és egy összetettebb megközelítésben még kerüljön újra sor ennek a tárgyalására. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ugyancsak kétperces hozzászólásra kért szót Lendvai Ildikó képviselő asszony, az MSZP-képviselőcsoportból. Képviselő asszony!

LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen, alelnök úr. Karácsony képviselő úr hozzászólásához szeretnék két percben csatlakozni, éspedig ahhoz a pontjához, ami a közszolgálati testület civil összetételére vonatkozott. Nos, mivel nagyjából ez az első jó mondatom ma, amit a törvényjavaslatról mondok, úgy illik, hogy ezt nagyon hangsúlyosan mondjam. Az nagyon jó, hogy az egyes közmédiumok kuratóriumában a civil kurátorok nagy kuratóriumi rendszerét megszüntették. Tényleg nem volt jó, hogy olyan embereknek kellett, mondjuk, anyagi felelősséggel járó döntéseket hozni, akik erre nem voltak kötelezhetők.

Az is jó - jut eszembe, második jó mondat -, hogy a közszolgálati testületet, tehát valamilyen tartalmi kontrollt gyakorló civil alakulatot hoznak létre, de akkor ez legyen valóban társadalmi kontroll. Akkor ne maradjanak ki a kulturális szervezetek, hiszen ez mégiscsak a televíziók, rádiók egyik alapfunkciója a közszolgálatban.

Ha benne van a kamara, és jó, hogy benne van, ami mégis csak a vállalkozók, vállalkozások érdekképviselete, akkor elég nehéz megmondani, hogy munkavállalói érdekképviseletek miért nincsenek benne; vagy mind a kettő, vagy egyik sem.

Végül, és itt nagy tisztelettel nézek Pálffy képviselő úrra, akit borzasztó tehetséges embernek tartok, nagy kár, hogy ott ül és nem itt, de épp ezért, most, hogy udvaroltam neki, kérem, hogy értsen egyet abban, hogy a média területén működő szakmai szervezeteknek legalább egy delegáltja mégiscsak legyen itt. Hol mondhatják ők el a véleményüket, ha nem itt? Ez egy tagot jelent, akit a MÚOSZ, MÚK, akárki kisorsolhat magából, de valami icipici hozzáértést visz a testületbe. Tehát munkavállalók, ha van kamara, kulturális szervezetek és esetleg emberijog-védő, demokráciavédők (Az elnök csengetéssel jelzi az idő lejártát.) és szakmai szervezetek mindenképpen.

Köszönöm, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Kétperces felszólalásra Révész Máriusz képviselő úrnak adom meg a szót, a Fidesz-képviselőcsoportból.

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Én is Karácsony Gergely hozzászólásához szeretnék észrevételeket tenni.

A bizottsági ülésen elgondolkoztam, hogy ezt a javaslatot, ami alapjában szimpatikus volt, támogassam-e vagy sem. Én bevallom, hogy tudnám támogatni, egyetlenegy gondot látok benne. Az bizonyos módon egy normatív szabályozás, hogy aki a legtöbbet kapta, mondjuk, a családvédelmi szervezetek közül, de az a kérdésem, hogy bizonyos szervezetekről, egyesületekről azért nehéz megmondani pontosan, hogy melyik kategóriába is tartozik. Onnantól kezdve elkezdődhet egy játék, hogy inkább minősítem magam akkor emberi joginak, akkor megpróbálom inkább kiemelni a családjogi vonatkozásokat, mert ha megnézem az 1 százalékos felajánlásokat, akkor ebbe a kategóriába még beférek. Abban az esetben, ha sikerülne valami normatív módon tisztázni, hogy a civil szervezetek közül, akik az 1 százalékos felajánlásra szorulnak, kiket tekintünk, mondjuk, családdal, családvédelemmel összefüggő vagy kapcsolatban álló civil szervezetnek, akkor részemről akár ez a felvetés támogatható is lenne.

(15.50)

De a javaslatnak igazából én ebben látom a leggyengébb pontját. Én ott ezt nem tudtam eldönteni, hogy ennek a meghatározását önök hogyan képzelik. Hogyha erre egy világos, egzakt szabályozást tudnak adni, akkor én legalábbis a saját részemről ezt támogatni tudom.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most Mandur László képviselő úrnak adom meg két percre a szót, az MSZP képviselőcsoportjából.

MANDUR LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Én két percben Kővári János fideszes képviselő felszólalására kívánnék reagálni, csak azért, hogy a módosító javaslataink sorozata azért érthető legyen, hiszen egy olyan tételt feszegetett, amelyben, úgy látszik, egészen másképp gondolkodnak a demokrácia kérdéseiről, illetve a parlamentben szerzett többségi és szerepkérdésekről.

Ahogyan azt tegnap is elmondtam, itt a mi felfogásunk a módosító javaslatokból is kiderül, hogy a parlamenti kétharmad esetében nem biztos, hogy azt jelenti, hogy a társadalomban is kétharmada van erőknek. Ezt mindannyian tudják, 2,7 milliónyi szavazat van a parlamenti kétharmadban, és 5,3 milliónyi szavazó van, aki nem szavazott önökre, vagy másra szavazott, és ennek a tudatában kell itt ülni.

Persze, a kétharmados többség mellett értem, hogy önök állandóan arra hivatkoznak, hogy ebből állítólag olyan társadalmi felhatalmazást kaptak, amelyből fakadóan önök lényegében minden területen abszolút hatalmi pozíciót építhetnek ki maguknak, olyan területeken is, ahol a hatalomnak egyébként ilyen típusú pozíciói egy normális demokráciában nincsenek. Ilyen például a média világa, és ezt garantálni kell, méghozzá ebben a Házban, sőt kétharmados többséggel. Ilyen erő mellett még inkább azt kell garantálni, hiszen ilyen erő mellett önök a demokrácia őreivé váltak, és intézményesen nem kellene létrehozni olyan mechanizmusokat, ahol bármelyik politikai erő, amelyik ilyenfajta többséget tud szerezni, lényegében kontroll nélküli hatalmat gyakorolhat, és ezt célozzuk a módosító javaslatokkal. Én aláírom, ez egy teljesen más politikai kultúrát és hatalomgyakorlást jelent, ez nem ugyanaz, amit itt gyakoroltunk pont a médiatörvény ügyében 1994 és 1998 között több mint 70 százalékos többséggel, de szeretnénk, hogyha legalább a logikáját megőriznénk, hogy ne menjen bele ebbe a hatalmi többségi és parancsuralmi (Az elnök csengővel jelzi a hozzászólási idő leteltét.), diktatórikusnak tűnő rendszer irányába a magyar demokrácia, hanem a kiegyensúlyozott és konszenzuskereső irányban tartsuk meg továbbra is a működésünket.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most Szávay István képviselő úr következik kétperces felszólalásra, a Jobbik képviselőcsoportjából.

SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm szépen. Kővári képviselő úrhoz szeretnék én is szólni. Kedves Képviselő Úr! Most már nem az első alkalom volt, amikor nagy érdeklődéssel figyeltem heroikus küzdelmét, amit saját magával folytatott - mint fideszes civil - itt a felszólalásaiban. Bizonyára egy picit problémát okozhat ez a kettős identitás, ezt a képviselő úr más felszólalásaiban is láthattuk, például amikor ostorozta azokat a civil szervezeteket, amelyek különböző pártok uszályába kerülnek. Nos, engem ez a felszólalása is azért arról győzött meg, hogy alapvetően önben továbbra is megvan egyfajta civil felelősség, és felvetette annak a szükségességét, hogy azért ezen a kérdésen valóban lehetne még egy kicsit gondolkodni.

Nos, a képviselő úr talán egy kicsit félreértette, vagy talán direkt túlmagyarázta az én előző hozzászólásomat, amit a civil szervezetek hasznossága, nem hasznossága, valósága, nem valósága tárgykörében tettem. Akkor legyen egy kicsit egyértelműbb: én azt kifogásoltam és kifogásolom most is, hogy önök, illetve a törvény előterjesztői a legjobb tudomásom szerint a civil szférával semmilyen érdemi párbeszédet nem folytattak. Azt, hogy a közszolgálati médiumok civil kuratóriumai meg fognak szűnni, és egy ilyen előterjesztés fog születni, ilyen utcai, pesti pletykákból tudták meg maguk az érintettek is néhány nappal ezelőtt.

Igen, felmerülhetnek kérdések azzal kapcsolatban, hogy milyen civil szervezetek, hogyan kerülnek be, de tény az, hogy ezzel kapcsolatban, a változtatással kapcsolatban, amint említettem, ezt mi is pártolnánk, érdemi tájékozódást, egyeztetést nem folytattak. Azt a módszert választották, hogy az eddig meglévő kategóriákat, ahol sorsolni lehetett, és civil szervezetek bekerülhettek, kiváltották olyan szervezetekkel, amelyek illetékessége nem feltétlenül megkérdőjelezhető (Az elnök csengővel jelzi a hozzászólási idő leteltét.), a pártatlanságuk viszont adott esetben igen.

Kérem, még egyszer gondolják újra ezt az álláspontjukat, és ha kell, mi nyitottak vagyunk bármilyen hasonló egyeztetésre. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelettel ismét felhívom a tisztelt Ház figyelmét, hogy a részletes vita folyik, a kétperces hozzászólásoknak is a részletes vita medrébe kell illeszkedni.

Kővári János képviselő úrnak adom meg a szót két percre, a Fidesz képviselőcsoportjából.

KŐVÁRI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. A közszolgálati testületi delegálásról beszélünk, mint az egyik módosító indítványról. Én magam csak azért szólnék hozzá most ismételten, mert azt hiszem, itt félreértés van a civil társadalommal kapcsolatban. Nem csak a civil szervezetek a civil társadalom, tehát ilyen fogalmi problémák is vannak a Házban, úgy látom, már többször. Nem gondolnám, hogy mondjuk, például kisebb legitimitása lenne a magyar evangélikus egyháznak vagy a katolikus egyháznak vagy netántán a Tudományos Akadémiának, és még sorolhatnám az itt felsoroltakat, mint mondjuk, a civil szervezetek közül bármelyiknek.

Nyilván nagyon nehéz lenne a társadalom egészét átfedő delegálási rendszert kialakítani, azt hiszem, ezt senki nem is tudja kitűzni magának célul. Itt azt kell látniuk, hogy a jelölő szervezetek között azok az autonómiák kaptak helyet, amelyek a legnagyobb társadalmi bázissal rendelkező, nem politikai szervezetek. Ugye, ez azért itt kiolvasható. Az ezen kívüli civil szervezetek delegálásával én magam egyetértek, csak a delegálási rendszert kellene alaposan végiggondolni.

Az 1 százalékos javaslat nem tűnik eléggé végiggondoltnak vagy alaposnak, már elmondtam annak az indokait, de nyilván partnerek leszünk abban, hogy ezt a rendszert végiggondoljuk. De azt mondani, hogy nincsen civil kontroll, mert nincsenek benne a civil szervezetek ebben a testületben, ez azért csúsztatás, mert - még egyszer mondom - a kettő nem fedi egymást, a civil szféra nemcsak a civil szervezetekből áll ebben a vonatkozásban, hanem nyilvánvalóan más társadalmi autonómiákat is ide lehet sorolni, amelyeknek nagy társadalmi bázisuk van, és amelyek kontrolljára valóban szüksége is van a mindenkori politikai tevékenységnek.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most ugyancsak kétperces hozzászólásra Karácsony Gergely képviselő úrnak adom meg a szót, az LMP képviselőcsoportjából.

KARÁCSONY GERGELY (LMP): Köszönöm a szót. Igen, ezért van az, hogy mégsem biztos, hogy ez a helyes eljárás, hogy pénteken délután van egy törvényjavaslat, amelyről hétfőre már módosító javaslatot kell írni. Én tehát még tudtam volna bekérni, például itt a képviselőtársam már adott is egy tippet, hogy a zöld civil szervezetek delegálási metódusát esetleg terjesszük ki más civil szervezetekre is, ami egy jól működő rendszer, csakhogy erre nem volt kellő időnk. Ha még lesz mód arra, hogy ezeket a dolgokat megvitassuk, akkor lehet finomítani ezt a szempontrendszert.

Én egyébként azt gondolom, hogy egyrészt a mi javaslatunkban ahhoz, hogy valaki részt akarjon venni ebben az egész folyamatban, neki regisztrálnia kell a médiatanácsnál, tehát eleve olyan civilek merülnek fel, akiket ez a dolog ambicionál. Másrészt pedig éppen azért határozzuk meg a civil szféra különböző szegmenseit, hogy éppen olyan szegmensekből merítsünk, amelyek joggal merülnek fel, tehát a Gyermekrák Alapítvány ebben az esetben nem kerülhetne be a delegáló szervezetek közé.

Egyébként megjegyzem: az eredeti javaslat is rendkívül nagyvonalúan bánik ezekkel a bonyolult problémákkal, amelyekről itt beszélgetünk, hiszen az eredeti javaslatban is szerepel - most hirtelen a módosítóm van a kezemben, tehát nem fogom megtalálni -, de a családvédő szervezeteknél sincs semmilyen mechanizmus arra, hogyan választjuk ki a családvédő szervezeteket a nem családvédő szervezetek közül, hogyan fogjuk onnan pontosan delegálni, de nekem úgy tűnt, hogy a Nagycsaládosok Országos Egyesületére van szabva ez a szabályozás; nem mintha bármi bajom lenne ezzel a civil szervezettel, csak ugyanúgy az eredeti javaslatban is vannak ilyen típusú pongyolaságok. Ehhez képest, azt gondolom, a mi javaslatunk - hogy mondjam - egy ilyen kis gyöngyszeme a jogalkotási folyamatnak, mert itt legalább vannak valamifajta kritériumok és valamifajta mögöttes szempontrendszer, hogy milyen típusú civil szervezetet teszünk vagy tartunk legitimnek.

A lényeg az, hogy én tényleg azt gondolom, erről lehetne még bővebben vitatkozni, de lehet, hogy ezt most nem fogjuk tudni megtenni, de önmagában a civil szféra bevonása a közügyekbe (Az elnök csengővel jelzi a hozzászólási idő leteltét.) nálunk alapvető politikai kérdés, úgyhogy remélem, hogy majd akkor más esetekben is hosszabb időkeretben tudunk jobb jogszabályokat alkotni.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most kétperces hozzászólásra Szávay István képviselő úr következik, a Jobbik képviselőcsoportjából.

SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Nem szeretnék visszaélni a türelmükkel, és ilyen kétszemélyes vitát sem szeretnék folytatni kedves Kővári képviselőtársammal. Két dolgot hadd emeljek ki. Nagyon örülök az utolsó mondatának, amikor ön azt mondta, hogy szükség van, szükséges az a fajta civil kontroll is, amiről én beszéltem.

(16.00)

De akkor hadd kérdezzem meg tisztelettel: miért nem támogatták önök a bizottsági vita során azt, hogy az internetes, nyomtatott, rádiós és televíziós újságírók, műsorszolgáltatók, tartalomszolgáltatók országos szakmai érdek-képviseleti szervezetei kerüljenek be ebbe a testületbe? Nagyon kérem önöket még egyszer, gondolják végig, van még lehetőség ezt az álláspontot felülbírálni.

Kővári Képviselő Úr! Ha ön mint a Fidesznek az egyik fő civil arca, és láthatóan egyetértünk ebben a kérdésben, akkor van még egy kis idő a frakcióban futni ezen a kérdésen, akkor kérem, hogy tegye meg a megfelelő lépéseket.

Egyébként pedig, van még egy percem, nagyszerű, akkor egy dologra még hadd reagáljak, és szeretném megint felhívni a figyelmet egy másik problémára, amit elmondtam. Bízom benne, hogy az előterjesztő talán egy félmondat erejéig majd a vita végén érinteni fogja azt, amit elmondtam e kérdés kapcsán, az pedig az előre nem egyeztetés.

Lehet most vitatkozni azon, hogy szükség van-e erre vagy arra, vagy amarra a szervezetre. Én két dolgot vetettem fel: egyrészt azt, hogy nem feltétlenül értjük azt, hogy ott, ahol bizonyos kategóriák vannak, civil szervezeteket be lehetett, most is be lehet sorsolni ezekbe a testületekbe, akkor miért nem vizsgáltuk meg azt, hogy esetleg ott szigorítsuk a feltételrendszert, hogy ne kerüljenek be olyan szervezetek, amelyeknek nincsen valós támogatása vagy kétes a hátterük, illetve azt, hogy milyen szervezetek szerepelhetnének még.

Nem vonom kétségbe a Magyar Tudományos Akadémiát, de felteszem a kérdést, mint egykori hallgatói önkormányzati vezető, ön olyan szervezetekről beszélt, amelyeknek nagy társadalmi legitimitása van, akkor a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája, amely 400 ezer felsőoktatásban részt vevő hallgatót képvisel (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), ezzel az erővel ugyanígy bekerülhetett volna ebbe a javaslatba, hogyha ez egy kicsit jobban elő lett volna készítve.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tájékoztatom a tisztelt Házat, hogy a tévéközvetítés befejeződött. (Derültség. - Szórványos taps a Fidesz soraiban.)

Most két percre Jávor Benedek képviselő úrnak adom meg a szót, az LMP-képviselőcsoportból.

JÁVOR BENEDEK (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A civil delegálási rendszerhez kapcsolódnék, és ott folytatnám körülbelül, ahol Karácsony Gergely képviselőtársam abbahagyta. Tehát én valóban azt gondolom, hogy picivel több idő lehetővé tette volna, hogy egy picivel átgondoltabb javaslatot tudjon a kormányzat is letenni az asztalra, illetve az ellenzéki frakciók is esetleg módosító indítványok formájában jobban körülbástyázva szakmai indítványokkal élhessenek.

Karácsony Gergely már említette, hogy például a zöld civil szervezetek esetében egy nagyon jól működő delegálási rendszer működik, amely évek óta 20-30 különböző bizottságba hiba nélkül és a kormányzati oldal elismerésével delegál tagokat, és ez egy nagyon jól működő rendszer. Illetve azt is meg lehetne vizsgálni, csak egy példát szeretnék önöknek mondani, Skóciában az ezredfordulót követően, amikor ott az autonómialehetőségek kitágultak, és ebben a nagy lelkesedésben egy csomó innovatív demokratikus intézményt elkezdtek bevezetni, többek között létrehoztak egy olyan megegyezést a közigazgatás, kormányzat, civil szektor között, amely átfogóan szabályozza ezt a valóban bonyolult problémát, hogy hogyan lehet ezt a legitimációjában nehezen definiálható civil szférát hivatalos kapcsolatba hozni a kormányzattal. Erre a problematikára nagyon ügyes, jól működő, hatékony megoldásokat találtak ernyőszervezetek formájában, amelynek révén a civil szektornak a véleménye jól be tud áramlani mind a parlamenti munkába, mind a kormányzati munkába, és egy ilyen struktúrában megoldható az is, hogy ilyen helyzetekben, amikor mondjuk, kuratóriumokba kell delegálni civil képviselőket, akkor ez hogyan működhet.

Tehát én szeretném, és nemcsak a médiatörvény kapcsán, hanem általában, hogy ha kormányzat akar egy távlatos civil stratégiát kialakítani, esetleg nemzetközi példákat, ezen belül is főleg a skót... (Az elnök kikapcsolja a képviselő mikrofonját.)

ELNÖK: Képviselő úr, a részletes vita folyik. Ne akarja az általános vitát lefolytatni, nagyon szépen kérem! Köszönöm. Különben letelt a két perc.

Most két percre Mandur László képviselő úrnak adom meg a szót, az MSZP-képviselőcsoportból.

MANDUR LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Én a 29. ajánlási pontról szólnék, ami itt a vitában már többször elhangzott, ez az úgynevezett jelölőszervezetek, civil szervezetek kérdéseit jelenti.

Mi itt egy bővítésre teszünk javaslatot természetesen, egy kicsit kapcsolódva egyrészt ahhoz, amit az LMP-s képviselőtársam is mondott, illetve Lendvai Ildikó, hogy miért pont csak ez a kör, ami a javaslatban szerepel, miért csak ezek. Hiszen ha azt mondjuk, hogy a jelentősebbeknek ott kéne lenni, akkor valóban fölvetődik a kérdés, hogy ha van a munkaadóknak képviselete, és persze mindannyian tudjuk, hogy az önökhöz közel álló munkaadói szervezet, mondjuk, a kamara képviselőinek ebben a testületben van állítólag helye, akkor a kérdés, hogy a munkavállalói szervezeteknek miért nincs egyébként helyük. Valószínűleg ugyanakkora súlyt legalább képvisel az a tömeg, amelyik egyébként bérből és fizetésből élő közösséget jelent Magyarországon, és valószínűleg többen is vannak, mint a munkaadók, de kimaradtak. Mi ezért javasoljuk, hogy a munkavállalói szervezeteknek is legalább van annyi joguk részt venni a munkában.

De ugyanígy kérdés, hogy mintha a nyugdíjasok egyszerűen kimaradnának a logikából. A nyugdíjasszervezetek miért nincsenek benne, mint egyébként a közszolgálati médiumoknak a legnagyobb fogyasztói? Hiszen ezt mindannyian tudjuk a hallgatottsági és nézettségi adatokból, hogy például a nyugdíjasok bizony fontos közönsége pont ennek a világnak. Ugyanígy kérdés a kulturális szervezetek kérdése, vagy a Magyarországon bejegyzett, demokrácia és esélyegyenlőség védelmével foglalkozó szervezetek, mi az emberi jogi szervezeteket is ide értettük, amit az LMP - egyébként nem alaptalanul - forszírozott. És ami igazán tényleg komoly kérdés, hogy miért zártuk ki a média területén működő szakmai szervezeteknek a képviseletét, mert ők legalább szakmailag is értenek a dologhoz, és valóban civil szervezetként működnek.

Jó lenne elkerülni azt a gyanút, hogy itt is kisgömböc módjára a hozzájuk közel álló szervezetekből akarnak csinálni egy olyan többséget egy ilyen grémiumban, amiben azt lehet mondani, hogy tartósan lehet biztosítani (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) az ideológia és nézet jobboldali túlsúlyát.

Köszönöm szépen a türelmét, elnök úr. (Szórványos taps az MSZP és az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most rendes felszólalásra Schiffer András képviselő úr kért szót. Képviselő úr!

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Előre jelzem, hogy az általunk, illetve Karácsony képviselőtársam által benyújtott módosító javaslathoz szeretnék hozzászólni a részletes vita keretében.

Folytatva azt, amit képviselőtársaim elmondtak, itt az alkotmányossági szempontot hoznám be a taxációval kapcsolatban. Az egyik, ami már az alkotmányügyi bizottságban felmerült, hogy önmagában a négy úgynevezett történelmi egyháznak a kiemelése fölvethet alkotmányossági aggályokat. Tehát például ez már kapásból egy olyan elem, amit érdemes lenne átgondolni.

Összességében ez az egész javaslat, illetve ez a rendelkezés, ez a felsorolás tipikusan azt a problémát mutatja meg, hogy így, ilyen rohamtempóban képviselői önálló indítványként ilyen törvényjavaslatot nem lenne szabad a Ház elé terjeszteni. Tudniillik a következő további alkotmányossági probléma van az egyházak szerepén kívül. Sajnálatos módon nagyjából a második ciklus óta elindult egy olyan tendencia, lassan lopakodva, hogy különböző magánszervezetek hol sporttörvényben, hol más törvényekben kaptak különböző közjogi szerepet. Direkt nem köztestületekről beszélek, amelyeket a törvény eleve felruház valamilyen közjogi funkcióval; arról van szó, hogy a különböző magánszervezeteket úgy fölruházni valamilyen közjogi szereppel, hogy nincsen egy világos alkotmányos argumentáció, hogy miért pont ezek a szervezetek vannak kiemelve és miért nem mások, ez egészen biztos, hogy beleütközik a hatályos alkotmányba, és én azt gondolom, hogy majd a leendő alkotmánnyal kapcsolatban is fel fog vetni problémákat.

Ezzel reflektálnék arra is, hogy nyilvánvalóan nem lenne alkotmányosan kielégítő megoldás az sem, hogyha ezt a felsorolást valakiknek tetsző nyugdíjasszervezetekkel s a többi, s a többi, bővítenénk. Én leginkább arra inteném vagy azt javasolnám az előterjesztőnek, hogy részint fontolja meg az olyan típusú módosításokat, amiket képviselőtársam előterjesztett, tehát amelyik valamilyen objektív mérce, objektív ismérv alapján próbál szervezeteket beépíteni ebbe a körbe, és óvakodnék attól, hogy magánjogi szervezeteket - ilyen az önkormányzatok szövetsége is a jelenlegi törvényi szabályozás mellett, ezen önöknek van módjuk változtatni természetesen -, ezeket csak úgy beemeljük.

Jónak tartanám továbbá, hogyha egész egyszerűen vissza lenne vonva természetesen ez a törvényjavaslat, és lenne idő átgondolni, hogy a közszolgálati médiaszolgáltatás szempontjából egyáltalán melyek azok a társadalmi érdekek, amelyeket valamilyen szinten meg kéne jeleníteni itt a döntéshozatalban. És hogyha ezeket az érdekeket pontosan azonosítottuk, akkor meg kéne találni vagy azokat a közjogi felhatalmazottsággal rendelkező szervezeteket - köztestületek, Akadémia, nem sorolom tovább -, vagy hogyha ilyen közjogi felhatalmazottsággal nem rendelkező szervezetet nem találunk a nyugdíjasérdekek képviseletére, akkor elő kell venni azokat az eszközöket, amiket Karácsony képviselőtársam elővett, tehát hogyan tudunk olyan objektív mércét alkalmazni, amelyik semmilyen szinten nem veti föl a jelenlegi 70/A. §, tehát az indokolatlan megkülönböztetésnek az egyébként jogi személyek esetében is megvalósítható tilalmát.

(16.10)

Úgyhogy én összességében szeretném azt kérni, hogy már csak emiatt is fontolják meg ezt a javaslatot, nagyon könnyen Alkotmánybíróságon köthet ki. Önmagában a céllal, tehát hogy a meglehetősen csúfos kudarcot vallott jelenlegi médiakuratóriumi rendszert föl kellene váltani egy működőképessel, egy olyan médiakuratóriumi rendszerrel, ahol olyan szereplők vannak jelen, amelyek mögött valós érdekek húzódnak meg, ezzel természetesen egyetértünk, és csak újólag szeretnénk aláhúzni az Alkotmánybíróságnak azt a verdiktjét, hogy a közszolgálati médiumok ellenőrzésében nem lehet nem a kormánypártoknak, egyáltalán a pártoknak túlsúlya.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az LMP és a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kérdezem a tisztelt képviselőtársaimat, kíván-e még valaki felszólalni a vita e szakaszában. (Nincs jelentkező.) Jelentkezőt nem látok. Lezárom a részletes vita e szakaszát.

Megnyitom a részletes vita harmadik szakaszát az ajánlás 26. és 27. pontjaira. Kérdezem, kíván-e valaki ezekkel kapcsolatban fölszólalni. (Nincs jelentkező.) Jelentkezőt nem látok. Lezárom a részletes vita harmadik szakaszát, és ezzel lezárom a vita egészét.

Tisztelettel kérdezem Cser-Palkovics Andrást mint az előterjesztők képviselőjét, hogy kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Jelzésre:) Igen, kíván. Képviselő úr, öné a szó.

DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az alkotmánymódosítás tekintetében azért nem kértem szót, hiszen egy képviselőtársam elmondta, hogy melyek azok az indítványok, amelyeket bizottsági módosító indítványként - és ezt rögzítettük ma több bizottsági ülésen is - átgondolásra, mindenképpen megfontolásra javasolnánk.

Ezzel a mostani vitarésszel kapcsolatban tenném hozzá mindenképpen, hogy az elhangzottak tekintetében vannak a koncepciót érintő kérdések, ennek a vitáját tegnap az általános vita tekintetében lefolytattuk. Ebben a kérdésben tehát én túl sok mozgásteret nem látok, viszont ettől elkülönítve fölmerült számos olyan kérdés, amit azt gondolom, hogy érdemes a következő napokban átgondolni nekünk is mint előterjesztőknek is, és úgy tudom, hogy több bizottsági módosító javaslat készült, illetve készülőben van, amelyeknek mindenképpen mi a megfontolását javasoljuk.

Ami itt a vitában elhangzott két gondolat, az egyik az ORTT működése, a paritás tekintetében és a mostani testületek tekintetében merül föl, azt, hogy ez hogyan működött az elmúlt időszakban, megmondom őszintén, én jó példaként biztos, hogy nem állítanám a jogalkotó elé, mert láthatólag a működésnek komoly zavarai voltak.

Ami viszont azt illette és azokat a módosító indítványokat illeti, miszerint a testületek, mondjuk, a kuratórium tekintetében érdemes megfontolni más összetétel kérdését itt a 2-2-1-hez képest, tekintettel a frakciók számára is itt a parlamentben, azt gondolom, hogy ez mindenképpen egy megfontolandó javaslat. Bár az előterjesztőt az a cél vezette - ennek kérem az elfogadását -, pont az előző ciklusban folyó médiaegyeztetéseken hangzott el, hogy nem kellene mindig az aktuális parlamenti frakciók számához viszonyítani ezeknek a testületeknek a belső összetételét, hiszen ezeknek pont az a célja, hogy bizonyos tekintetben a napi politikától, a napi frakciófelállási kérdésektől elváljanak. De emellett értjük ezeket a szempontokat, amik itt elhangoztak, és mindenképpen a készségemet szerettem volna kifejezni, hogy ezeket a következő napokban átgondoljuk, és amennyiben érkeznek ilyen jellegű bizottsági módosító javaslatok, akkor ezeket mindenképpen meg fogjuk fontolni.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A benyújtott módosító javaslatokról várhatóan a következő ülésünkön fogunk dönteni.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a nemzeti média- és hírközlési hatóság médiatanácsa tagjait jelölő eseti bizottság felállításáról szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája. Cser-Palkovics András és Rogán Antal fideszes képviselők önálló indítványát H/361. számon, a bizottsági ajánlást pedig T/361/5. számon ismerhették meg képviselőtársaim. Tájékoztatom önöket, hogy a benyújtott módosító javaslatokat az általános vita lezárása után terjesztették elő, ezért a Házszabály 102. § (2) bekezdése értelmében a részletes vita nem nyílik meg.

Tisztelt Országgyűlés! Az előterjesztés határozathozatalára várhatóan a következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Képviselőtársaim! Most soron következik a közszolgálati közalapítvány felállításáról szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája. Cser-Palkovics András és Rogán Antal fideszes képviselőtársaink önálló indítványát H/362. számon, a bizottsági ajánlást pedig H/362/5. számon kapták kézhez képviselőtársaim.

Tisztelt Országgyűlés! A bizottsági ajánlás összesen három ajánláspontot tartalmaz. Indítványozom, hogy ezeket egy szakaszban tárgyalja meg az Országgyűlés. Aki ezzel egyetért, az kérem, szavazzon! (Szavazás.) Ez látható többség.

Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége az indítványt elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Most megnyitom a részletes vitát mind a három ajánlási ponti szakaszra. Megkérdezem, hogy kíván-e valaki ezzel kapcsolatban felszólalni. (Jelzésre:) Igen. Rendes felszólalásra Mandur László képviselő úr kért szót, az MSZP-képviselőcsoportból. Képviselő úr, öné a szó.