Felszólalás adatai

DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Kontur képviselő úr, én nem tudom, hogy hol lennénk ma az elmúlt egy esztendő következetes válságkezelése és a nemzetközi segítség nélkül. (Babák Mihály: Persze, mi csináltuk a válságot.) El kell olvasni a nemzetközi szakirodalmat is, és azért csak a rend kedvéért elmondom, hogy annak idején a szocialista-liberális koalíció soha - még egyszer hangsúlyozom: soha - nem akart amerikai típusú egészségügyi rendszert Magyarországon. (Babák Mihály: Hát, majdnem.)

Ami tény viszont, hogy a 2006-ban megkezdődött és a 2008-as költségvetésre is ható egyensúlyjavító intézkedések és a büdzsé következetes végrehajtása nélkül ez a gazdasági válság rosszabb helyzetben érte volna az országot, jelentősen megnehezítve a talpon maradást recesszió idején. Azt gondolom, hogy ezt minden ellenkező híreszteléssel szemben illik kimondani. És lehet azt mondani, hogy sok, lehet azt mondani, hogy kevés, tény, hogy 2008-ban minden 10 forintból 6-ot költöttünk jóléti kiadásra, azaz az állampolgárok helyzetét javító, a társadalmi egyenlőtlenségeket mérsékelő funkciókra, pontosabban: az államháztartási kiadások több mint 61 százaléka ilyen célra nyert felhasználást. Ezen belül az oktatásra jutott 11,7 százalék, és beszéljünk az egészségügyről is: az egészségügy használta fel az államháztartási kiadások több mint 9 százalékát. Annak ellenére, hogy az év második felében a pénzügyi válság már erősen éreztette hatását, azt mondhatjuk, hogy a tárca fejezete összesen 2 milliárd forinttal járult hozzá a válságcsomaghoz, ami bizonyítéka annak, hogy az egészségügyi ágazat 2008-ban a válság terheinek a viselésében még felmentést kapott; zárójeles megjegyzés, hogy a járulékkiesések mértékéhez képest tulajdonképpen még 2009-ben is, de ennek a vitáját majd egy év múlva kell lefolytatni.

Tisztelt Országgyűlés! Az egészségügyi szolgáltatók működését biztosító Egészségbiztosítási Alap egyensúlyának megteremtése - mint a korábbi intézkedések egyik legfontosabb eredménye - tükröződik a tavalyi költségvetés végrehajtásában. Ez volt már a második év, amikor az Egészségbiztosítási Alap pozitív eredménnyel zárta az évet, ugyan csak szerény többlettel, de az mindenki előtt ismeretes, hogy a kormány több átcsoportosítást is végrehajtott, és három ütemben több mint 22 milliárd forintot csoportosított át a szakellátás finanszírozási feszültségeinek az enyhítésére, erre alapvetően a gyógyszerkiadások megtakarításai adtak lehetőséget. Szeretném azonban illő szerénységgel megjegyezni, hogy az elosztás nem segített abban, hogy a kívánt irányba tereljük az egészségügyi szolgáltatókat, és egy bátrabb szelekcióval lehet, hogy megelőzhettünk volna számosat a jelenlegi feszültségek közül. Hozzáteszem, hogy ez akár 2007-re is igaz és érvényes.

Tisztelt Képviselőtársaim! E tekintetben ez volt a 2008-as év a második év is, amikor már nem az volt a legfőbb gondunk, hogy miből finanszírozzuk a gyógyszerkassza hiányát. A támogatási rendszer átalakítása, a gyógyszerpiac rendbetétele, a gyártók és forgalmazók befizetései, a közteherviselés megteremtették a gyógyszerkassza egyensúlyát, így ez az előirányzat már nem veszélyeztette a többi előirányzat teljesítését, sőt, ahogy említettem, a legtöbb előirányzat túlteljesítéséhez az itt elért megtakarítások adtak megfelelő alapot.

Tanulságos az Állami Számvevőszék jelentése, és azt emelném ki - és talán összefüggésben a jelenlegi helyzettel is -, hogy újra meg kell teremteni, és folyamatosan meg kell teremteni az Egészségbiztosítási Alap egyensúlyát. Ehhez azonban azt a tanulságot is meg kell szívlelnünk, hogy stabil, kiszámítható és objektív finanszírozási rendszert kell kialakítani. Hozzáteszem, hogy ennek azonban van szakmai, szakpolitikai és politikai feltétele is, jelesül az, hogy a feladatokkal kapcsolatban, a szükséges változtatásokkal, reformlépésekkel összefüggésben a politika szereplői igyekeznek szót érteni egymással, és nem - ha úgy tetszik - a jelenlegi adok-kapokat folytatjuk, tisztelt képviselőtársaim.

A tavalyi évvel kapcsolatban szeretném azt is elmondani, hogy a költségvetés tartalékából is részesült az egészségügy, egyrészt a pneumococcus elleni oltóanyag beszerzésére kapott a tárca közel 2,5 milliárd forintot - ez egy új védőoltás, amit tavaly vezettünk be -, illetőleg a vérellátás is 500 millió forintos pluszjuttatásban részesült. Talán érdemes azt is megjegyeznem, hogy a költségvetés több mint 300 milliárd forintnyi szolgáltatási járulékot fizetett az Egészségbiztosítási Alap részére, és nem hiszem, hogy abban véleménykülönbség van, hogy a gyermekek és nyugdíjasok után a költségvetés kell hogy megfizesse az Egészségbiztosítási Alapnak a járulékot, egyfajta fejkvótát használva.

(14.40)

Ha most már a költségvetési számok mögött és azok tükrében nézzük a tavalyi esztendőt, akkor az egészségügy számára ez egyszerre volt a fejlődés és a visszarendeződés éve, hiszen ebben az esztendőben vált egyértelművé, hogy a sok politikai, szakmai energiát felemésztő reformok mely elemei bizonyultak időtállónak és előremutatóknak, és melyek voltak azok a döntések, amelyek helyett másokat kell hozni. És igen, itt is felelősséggel és szerényen kell szólni, mert ahogy említettem, én úgy látom, a gyógyszerpiac rendbetétele mai szemmel tekintve is pozitív, vagy az egészségbiztosítási járulékfizetési fegyelem erősítése, az egészségbiztosítási jogviszony minden korábbinál szigorúbb ellenőrzése abba a kategóriába tartozik, amit pozitívan kell értékelnünk, de az is egészen biztos, hogy az intézmények struktúrájának átalakításában sok rossz kompromisszumot sikerült hozni, és nem sikerült átütő és időtálló eredményeket elérni. Így az egészségügy legsúlyosabb belső ellentmondása változatlanul a rendelkezésre álló források és az azokat felhasználó intézményi struktúrák között húzódik.

A társadalom többsége sajnos nem támogatta a szerény mértékű hozzájárulás, a vizitdíj fenntartását, de én azt gondolom, hogy a támogatási hiány nem a realitásokat tükrözi, sokkal inkább egyfajta demagógia eredménye. Hozzáteszem, hogy ezt magánbeszélgetésekben és az üléstermen kívül a jobboldali képviselőtársak egy része is elismeri.

Tisztelt Országgyűlés! Az Egészségbiztosítási Alap kiegyensúlyozott költségvetése érdekében hozott intézkedések jó részét megrendíti most a pénzügyi, gazdasági válság, amely alól az egészségügy sem vonhatja ki magát. Hozzáteszem, így van ez nálunk gazdagabb, szerencsésebb országokban is, akár szeretjük, akár nem szeretjük. Hiszen a nemzeti össztermék közismert csökkenése mellett nem lehet ugyanannyit költenünk egészségügyre. Sajnálatos, hogy nincs abban konszenzus, hogy amikor a forrásainkat nem tudjuk növelni, akkor hogyan tudjuk hatékonyabban és eredményesebben felhasználni azt, amiből mindig kevés van, a forrásokat, a pénzt, elsősorban annak érdekében, hogy a gyógyítás folyamatában a betegek kevéssé érzékeljék a válságot.

Sajnálatos - és ezt mondanom kell -, hogy a szükséges változtatásokban az ellenzék, elsősorban a Fidesz nem volt partner. És hogy ne vádoljanak elfogultsággal, csak szeretném idézni az Economist című hetilap e heti számát, amelyben az áll - némileg szabad fordításban -, hogy a Fidesz volt az, amely hét év alatt minden apró kis reformlépést tagadott, egyfajta kiárusításnak vagy szerencsétlenségnek beállítva.

Ezen lehet vitatkozni, és erről most is folyik a vita. De így látnak bennünket külföldön, és azt gondolom, a tavalyi év zárszámadását nézve, és a mögötte húzódó folyamatokat nézve az kell legyen a tanulság, hogy épp az egészségügyben dolgozók, az ott működő szolgáltatók érdekében kellene alapkérdésekben egyetértésre jutni, jobban megérteni egymást, más alternatíva ugyanis, tisztelt Országgyűlés, nincs.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP padsoraiban.)