Készült: 2024.09.19.03:37:57 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

205. ülésnap (2005.03.08.), 4. felszólalás
Felszólaló Mesterházy Attila (MSZP)
Beosztás ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi politikai államtitkár
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka napirend előttihez hozzászólás
Videó/Felszólalás ideje 5:03


Felszólalások:  Előző  4  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

MESTERHÁZY ATTILA ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár: Nagyon szépen köszönöm, elnök úr. Engedjék meg, hogy én is boldog nőnapot kívánjak mindenkinek az országban, különösen a parlament munkatársainak, akik folyamatosan segítik a képviselők munkáját. Köszönet a mai napon az ő egész éves tevékenységükért is.

Ahogy képviselő úr is említette, amikor népesedésről beszélgetünk, illetve ezekről a kérdésekről beszélünk, akkor általában minden felszólalásban arról kell beszélnünk, hogy népesedésfogyás van, hogy öregedés van, hogy a halálozási ráták növekednek, illetve hogy Magyarországon az átlagéletkor nagymértékben eltér az európai uniós átlagéletkortól. Valóban így igaz ez, hiszen megváltozott a tradicionális családmodell, ma már mást kell egy családnak tennie azért, hogy meg tudjon élni, más módon kell az életét szerveznie, mert - ahogy képviselő úr is említette - kitolódott a tanulási korszak, akik egyetemre, főiskolára mennek, sokkal tovább tanulnak, utána egy kicsit dolgozniuk is kell, hogy legyen szakmai hátterük, és csak utána tudnak elgondolkodni a család vállalásán. De ugyanígy igaz ez a munkahelyre is, hiszen amíg régen könnyebben lehetett vállalni, hogy a családban a férfi vállalja a családfenntartó szerepet, addig a mai világban szükség van mind a két fizetésre, és a nők is rá vannak kényszerítve arra, hogy a gyermek mellett ugyanúgy vállaljanak és dolgozzanak, mert a családi kasszából bizony hiányozna a fizetésük.

Ezért minden olyan intézkedés, amely a családok életét megkönnyíti, nagyon fontos és hasznos, még ha csak milliméterről milliméterre járul is hozzá ahhoz, hogy a család életminősége, a gyermekek élethelyzete javuljon. S hála istennek, van egy-két kedvező adat, hadd említsek én is néhányat: 2004-ben az élve születések száma 453-mal nőtt 2003-hoz viszonyítva, az abortuszok száma 789-cel csökkent - ez is nagyon fontos adat -, és a halálozások száma is 3 ezerrel kevesebb volt 2004-ben, mint 2003-ban. De említhetném az új lakások igénybevételét is, 44 ezer új lakást vettek igénybe 2004-ben, soha még ilyen sokat a rendszerváltozás óta. Ezek a számok azt mutatják, hogy pozitív irányban mozdultak el az adatok, ennek ellenére - ahogy képviselő úr is említette - talán elhamarkodott lenne nagyon pozitív tendenciáról beszélni, hiszen ezt a tendenciát csak több év alatt lehet biztosítani. Mégis nagyon fontos, hogy elindult és a mélypontról előrefelé indult el ez a folyamat.

Sok olyan terület van, ahol a kormány hozzá tud járulni ahhoz, hogy ezek a folyamatok erősödjenek, illetve felerősödjenek; például a szociális rendszer átalakításával, a családtámogatási rendszer megerősítésével, a munkahelyteremtéssel, az egészségügyi rendszer fejlesztésével. Ezek mind-mind olyan eszközök, amelyekkel direkt vagy indirekt módon, vagy közvetlenül a gyermek miatt tud a kormány segítséget adni, vagy pedig általában a családok élethelyzetén tudunk javítani. Ezek az intézkedések mind-mind hozzájárulhatnak ahhoz, hogy nagyobb kedvvel, nagyobb biztonsággal, egy kiszámíthatóbb jövő reményében vállalhassanak a fiatalok nemcsak egy, hanem akár két-három gyereket is, és elérhessük, hogy Magyarországon se az egy- vagy kétgyermekes család legyen a tradicionálisnak számító családmodell, és a két-, három- vagy akár többgyermekes család is úgy érezze, hogy biztonsággal fel tudja nevelni a gyermekeit, és megfelelő jövőt tud biztosítani számukra.

A megfelelő jövőhöz természetesen az esélyegyenlőség is hozzátartozik, hiszen minden szülőnek azon is kell gondolkodnia, hogy milyen jövőt szánhat a gyermekének, hogyan tudja biztosítani számára a benne rejlő képességek maximális kibontakoztatásának a lehetőségét. Éppen ezért nemcsak a tradicionális családtámogatási rendszerre, egészségügyi rendszerre - s mindarra, amiket felsoroltam - kell egy kormánynak odafigyelnie, hanem arra is, hogy amikor a gyermek majd elkezdi az életét a bölcsődében, az óvodában, majd végig az élet útján, akkor minden pillanatban legyen meg az a segítség, amely biztosítja a lehetőséget számára, hogy élni tudjon a képességeivel. Ez valódi esélyegyenlőséget jelent, ami megjelenhet az elvek szintjén, a jogszabályalkotás szintjén, és megjelenhet a gyakorlat szintjén is.

A magam részéről büszke vagyok arra, hogy ez a kormány hozott olyan intézkedéseket az elmúlt két-három évben, amelyek, még ha csak kicsit is, de hozzájárultak a magyar családok élethelyzetének a javulásához, és büszke vagyok arra, hogy ezekkel az intézkedésekkel picit tudjuk ösztönözni és segíteni a kedvező tendenciákat. A közeljövőben is úgy végezzük a feladatainkat, úgy fogunk dolgozni, hogy ezeket a tendenciákat mindenképpen erősítsük, és az elmúlt pár évben kiharcolt és elért vívmányokat ne csak megőrizzük, hanem folyamatosan, lépésről lépésre fejleszteni tudjuk azokat. Ez közös felelősségünk, a mindenkori magyar kormány felelőssége.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti oldalon.)




Felszólalások:  Előző  4  Következő    Ülésnap adatai