Felszólalás adatai

DR. MAGDA SÁNDOR (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tudva, hogy elnök úr köszöntötte a nőket, én megragadnám az alkalmat, hogy a nők mellett azokat a Zoltánokat köszöntsem, akik a vitában itt vannak mind a kormánypárt, mind az ellenzék részéről. Nagy örömömre szolgál az, hogy az eddigi hozzászólások, ehhez a Házhoz méltóan, egy közös gondolkodás formájában fogalmazódtak meg. Számunkra, számomra ez végtelenül fontos, mert azt gondolom, hogy a tévénézők, akik az eddigi hozzászólásokat meghallgatták, valahogy azt gondolják, hogy nem is a magyar parlamentben történik ez a beszélgetés, hanem egy baráti körben, ahol a szakmáról beszélünk, ahol lehet vitatkozni, de természetesen csak a jövőt kívánjuk előrevetíteni, és mindannyian valamilyen formában hozzá akarunk ehhez járulni.

Tisztelt Országgyűlés! Kedves Kollégák! Azt nem lehet elvitatni, hogy Magyarország a kedvező termőföldi és ökológiai adottságai alapján, valamint - és ezt nagyon szeretném hangsúlyozni - a magyar vidéken élő emberek szorgalma és hozzáértése alapján minden időszakban biztosította azt az élelmiszer-mennyiséget, amely a hazai fogyasztást igényelte, sőt időről időre olyan többletexportot tudtunk biztosítani, amely sok esetben termékféleségenként az egyes termékek 30-40 százalékát is meghaladta. Ezért nem közömbös az, hogy milyenek lesznek ezek a termékek, és hogyan lesz tovább.

Mert ha azt mondtuk, hogy az egyes időszakok versenyképességét a belső fogyasztás és az export együttes aránya tette a vidék számára kellemessé, akkor azt kell mondani, hogy a jövőt illetően is ez az együttes kell hogy az agrárfejlesztés központjában álljon. Az agrárfókuszban a lakosság élelmiszerrel való ellátása, valamint az export, illetve, és ezt nagyon fontos hangsúlyozni, a biztonságos élelmiszerek megtermelése és a lakosság életminőségének javítása kell hogy előtérbe kerüljön, az Európai Unió és a világ fejlett országainak példája. De úgy is mondhatnám, hogy volt ilyen időszak, az 1970-es évek közepétől a '90-es évekig Magyarországot a kulturált vidék és agrárium országaként emlegették és emlegetik még ma is az irodalomban. Igyekszem erre majd még visszahivatkozni egy-két gondolatban.

Természetesen nem lehet olyan az agrárium, amely a táj- és a környezetgazdálkodást nem veszi figyelembe, amely nem gondolkodik arról, hogy vízkészleteinkkel miként gazdálkodjunk, amely nem gondolkodik arról, hogy Magyarországon az országról alkotott kultúrkép kialakítása mindenki számára a vidékből indul, és emellett nézi a nagyvárosokat. Nem lehet úgy elmenni Budapest és Debrecen között, hogy ne nézzünk jobbra vagy balra, és ne lássuk azt, hogy a két csodálatos várost milyen vidék, milyen környezet köti össze. Azt hiszem, nekünk éppen ezekben a törvényekben arra kell törekedni, hogy a vidék legyen az, amelyből kiindulhat a továbbfejlesztés, ezért nagyon fontos az, és mindegy, hogy ki fogalmazza meg, hogy a faluval foglalkozzunk, a falutól fölfelé és a kistérségekkel. Aki ezt meg tudja fogalmazni, hogy mi egy kistérség igénye, az meg tudja az ország igényét fogalmazni. Vallom és hiszem ezt, mert ott tudjuk megtartani az embereket. De ha nem az ottani igényekből indulunk ki, akkor gyakorlatilag az egyes fejlesztési terveink, amelyek a jövőre szólnak, amelyek 2007-től indulnának, megítélésem szerint igen komoly gondokat vetnének fel.

Ezért kell olyan agrártörvényt meghozni, amely az európai uniós csatlakozásunkat követően az uniós agrártörvényekhez igazodva hasznosítja mindazt, amit eddig megtettünk, és természetesen épít arra, amit 1997-ben, az akkori időszakban agrártörvényként létrehoztunk. Tudom, a személyes megszólalástól valahogy mindig visszakozni kell, de nagyon büszkén vallom azt, hogy amikor ezt a törvényt készítettük, ennek volt egy olyan alfejezete, hogy a műszaki fejlesztés és az agrárium, és ennek a bizottságnak az elnöke lehettem. Akkor még véletlenül sem gondolkodtam azon, hogy a politikai iránnyal valamit teszek, de nagyon fontos volt arról beszélni '97-ben, hogy fogalmazzuk meg, milyen lesz az agrárium, és ezt törvényekkel igyekezzünk bebiztosítani.

Ezért ma, 2005-ben arra a kérdésre kell választ adni, és Horváth képviselőtársammal egyetértve, de vitatkozva is, hogy merre megy a világ. Először ezt kell látnunk és azt, hogy ebben a világban merre kell hogy menjen Európa. Európának legalább akkora gondja ez, mint nekünk, ő sem tudja. Sokat beszélgetünk arról, hogy mi lesz gyakorlatilag a cukorrépa-termelőkkel, ha nem tudjuk kivédeni azt, hogy a svédek által bejelentett cukorvédelem nem is fontos, mert nádból olcsóbb lesz, és sorolhatnám a példákat. Tehát nekünk azt kell néznünk, hogy Európa mit bír ki, hogyan tud Magyarország ebbe belekapcsolódni, és mindenképpen együtt kell, és talán ez az én vitám sok esetben, a hatékonyság és a kisgazdaság, e kettő kapcsolata nem kizárható. Tudom, nagyon fura visszahivatkozni: egy olyan időszakban voltam termelésben egy 10 ezer hektáros gazdaságban, ahol 2500 családi gazdaságot tudtunk integrálni, mégpedig igen magas szinten. Nagyon büszkén mondom azt, hogy abban az időszakban, '74-75-ről beszélek, egy hold háztájin 74 ezer forintot tudtunk előállítani, annyi volt egy Zsiguli ára.

Szeretném azt mondani képviselő kollégáimnak, volt Magyarországnak egy időszaka, amikor a hatékonyság és a méret, a kis méret együtt tudott lenni. Azt gondolom, ha a jövőt akarjuk megfogalmazni, akkor azt kell mondani, hogy vannak területek, ahol a hatékonyságot a méret határozza meg, és a méret irányába kell menni. Természetesen az integráció szót nem tudom kifelejteni belőle. Teljesen más, amikor öt gazdálkodó összefog azért, hogy egy kombájnt megvegyen, mert hamarabb amortizálódik, újból a jót tudja megvásárolni. Ezért amikor beszélgetünk, vitatkozunk, elismerve kinek-kinek a hovatartozását, úgy érzem, a családi gazdaságok is akkor lehetnek hatékonyak, ha valamit megfelelő méretben készítenek el.

Itt értek egyet és térek vissza Ékes képviselő úr mondandójához, a minőséghez. Magyarországnak két értéke van a mezőgazdaságban, a természet adta hozzáadott érték és az emberi szorgalom adta hozzáadott érték. Ha ezt a kettőt be tudjuk a termékeinkbe vinni, és olyan mértékben tudjuk márkáztatni, védeni, piacvédelmet adni, és nagyon hangsúlyozni szeretném, ezt együtt próbáljuk megtenni, hogy az áruházláncok ne szemetekkel legyenek elöntve... - ez ellen lépjünk fel. Erről szóljon a törvény, de akkor együtt álljunk ki, és együtt mondjuk azt, hogy ez a magyar lakosság, a magyar mezőgazdaság védelme. Szeretnénk, ha a további törvényekben ezek mindenképpen benne lennének. Ígérem, a magunk részéről, a bizottságban részt vevő kollégák tudják, ilyenben a bizottságban nincs vita, ezekben szeretnénk mindenképpen együttesen mozdulni. Legyen ez a parlamentnek is esetleg egy figyelemfelhívás, hogy igen, a magyar parlamentben a magyar termékekért együttesen lépünk fel, olyan szabályokat fogunk megfogalmazni, ami az élelmiszer-biztonságban nem járatja le a magyar terméket, sőt Magyarországra nem jöhet be olyan termék, ami a magyar termelők érdekeit ellensúlyozza.

Ezt erről a helyről is szeretném úgy kijelenteni, hogy a frakcióban dolgozó kollégáinkkal egyeztettük, vagyis ha azt tudjuk mondani, hogy egy olyan agrártörvényhez kérjük a támogatást, egy olyan törvénnyel induljunk el, ahol a piacvédelem, a gazdálkodóvédelem tudásra alapozva egy versenyképes mezőgazdaságot hozhat létre, amely az Unióval is versenyez, mert ők nem fognak felénk kegyet gyakorolni, nekünk az értékeinkkel kell irányukban meghatározó erőt elérni.

(10.40)

Ebben bízom. Abban bízom, hogy 2005 tavaszán ilyen irányba mozdulunk el, és ezzel segítjük a magyar gazdálkodókat, a magyar vidéket és a magyar agrárgazdaságot, ezzel együtt a magyar gazdaságot.

Köszönöm szépen, és ehhez kérem az önök támogatását. (Taps az MSZP soraiban.)