Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Abban, azt gondolom, valamennyien egyetértünk, hogy a törvény előterjesztése sürgető és nem halasztható volt. Az elmúlt hosszú időszakban kormányról kormányra valamennyi esetben egyetértettek abban, hogy szükség van a rendvédelmi dolgozók erkölcsi ‑ és itt megállok, mert az anyagit rendszerint elhallgatták - meg­becsülésére. Azt gondolom, most azt kell kimondani, hogy szükség van az anyagi és erkölcsi megbecsülésre, éspediglen egyaránt. Az elmúlt időszakban ugyanis olyan lemaradás következett be, ami hosszú távon már kétségessé teheti, hogy az az egyébként nagyra becsült és nagyra értékelhető hűség és odaadás, amit az ezen a területen dolgozók az állam, a nemzet irányába biztosítottak és garantáltak, fenntartható legyen.

Csak néhány adat, ami talán most itt nem is látszik olyan nagyon fontosnak, de az egyének szempontjából nagyon is az. Egy kezdő rendőrjárőr ma 90 ezer forint nettót visz haza. Ez a rendőrjárőr, aki 90 ezer forintot visz haza, éppen nősülés előtt áll többnyire, fiatal ember, aki az életpályáját kezdi, rendszerint lakása sincs, valahol el kéne kezdeni az életét. És ha mégis becsületes marad, akkor egészen kiemelkedő teljesítményt nyújtott. És amelyik rendőrjárőr már jó ideje dolgozik, az 110 ezer forintot visz haza.

Tisztelt Ház! Ezek nem tartható számok. Ezek olyanok, amelyek mellett egy életvitelt nem lehet megvalósítani. Ezért, azt gondolom, az emelés elkerülhetetlen volt és szükségszerű. Természetszerűleg határokat szab az emelésnek a lehetőség. A kormány most, úgy érzem, elmegy a lehetőségek határáig, azonban arra nagyon ügyelni kell, hogy ne hosszú távra ígérjünk emeléseket, hanem oly módon ígérjük az emeléseket, ahogy azok behatárolható időn belül, ténylegesen megvalósulnak. Azzal is egyetértek, hogy nyilvánvalóan különbséget kell tenni az emelés mértékénél a már az egyébként pillanatnyilag ha nem is jó, de az előbbieknél jobb helyzetben lévő, magasabb rendfokozatban vagy beosztásban lévők esetében. Ez a fajta distinkció az én számomra nem lenne elfogadható, ha nem arról lenne szó, hogy van egy ilyen nagyon erősen lemaradó rétege ennek a társadalomnak. Ezt a társadalmi réteget, amellyel egyébként a közönség nap mint nap találkozik, nem lehet a jelenlegi helyzetében meghagyni. Ez az elsőrendű szempont.

Szeretnék rámutatni, hogy mi, kisgazdák, amikor kormányon voltunk ’98 és 2002 között, folyamatosan szorgalmaztuk akkor is, hogy ezek a változtatások következzenek be. Azóta sok minden történt, de ezek a változtatások meggyőződésem szerint ezeknek a társadalomhoz tartozó rétegeknek nem hozta meg azt a fajta felemelkedést, amit megérdemelnének. Ezért az, hogy ez sürgető és nem halasztható, azt hiszem, nem vitatható.

Tisztelt Ház! Szeretnék rámutatni néhány olyan szempontra, amelyek elsősorban az ellenzéki felszólalóktól, ezen belül is a Jobbik képviseletében elhangoztak, amelyek néhány részével a magam részéről egyetértek, és azt gondolom, hogy megfontolásra alkalmasak. Ilyen mindenekelőtt, azt kell mondanom, a nyugdíjkérdés. Amikor a törvényhozók itt, ebben a Házban előterjesztenek, és ez most már így van jó néhány éve, valamilyen törvényjavaslatot, akkor buzgón hoznak mindenféle európai és Európán kívüli ‑ ha itt nem találnak ‑ összehasonlító adatokat, olyanfajta összehasonlító törvényeket, amire ezeket alapozni lehet. Azért abban értsünk egyet, hogy a világ döntő részében azokat a szolgálattevőket, akik kifejezetten veszélyes feladatokat látnak el, a világon mindenütt értékelik, és ez a nyugdíjban is megjelenik. Én azt gondolom, ezt meg kell fontolni. Nem arról van szó, hogy a 40-50 évesek menjenek nyugdíjba. Hanem arról van szó, hogy méltányos legyen ez a megoldás, és ha nem is holnap, de legalább egyértelmű legyen az a fajta szándék és ígéret, hogy ennek bevezetésére, a nyugdíjelérés időtartamának csökkentésére sor kell kerüljön. Ez az én meggyőződésem, jóllehet, most nagyon valószínű, hogy túlzottan nagy támogatást nem fog nyerni.

Szabadság. Kérem tisztelettel, az a körülmény, hogy egy rendvédelmi dolgozó a szabadságát hogyan osztja be, nyilvánvalóan más, mint más területeken dolgozóknál. Hiszen itt olyasfajta szolgálati feladatok vannak, amelyek nagymértékben kötöttek. Ez a kötöttség azonban azt nem indokolhatja, és egyetértek ezzel, hogy 25 százalék legyen mindössze az, amivel ő rendelkezik. Ennek a felemelésén érdemes gondolkodni, és meggyőződésem szerint módosítóval ezen változtatni.

Áthelyezések. Rendkívül nehéz és kényes kérdés. Egy egész élethelyzetet változtat meg egy áthelyezés. Ezért az ezzel a változtatással történő élés csak kivételes lehet, vagy azért, mert magának az illetőnek is érdeke, és ebben az esetben ez egy teljesen elfogadható és érthető ügy, vagy azért, mert valóban valamilyen szolgálati ok miatt erre szükség van. De akkor ennek, azt kell mondanom, nagyon-nagyon körültekintően és nagyon-nagyon az egyén érdekének figyelembevételével is kell történnie. Itt emberekről van szó, éppen úgy, mint bármely más területen.

És itt hadd szóljak valamiről, ami az én számomra kifejezetten nehezen értelmezhető. Itt folyamatosan rendvédelmi dolgozókról beszélünk. Olyan ez, tisztelt Ház, mint ha az egészségügyön belül folyamatosan orvosokról beszélnénk. Aztán összemossuk a sebészt, a kórházi orvost, meg összemossuk, kérem tisztelettel, a körzeti orvost. Mind orvos ‑ csak más és más feladatot látnak el. Ezért azt gondolom, nem kellene végérvényesen szakítani azzal a helyzettel, hogy más egy fegyveres testületnél szolgáló kötelezettsége és más a kötelezettséggel járó fegyelme, más az ott elvárható élethelyzet, és megint más egy másik, de szintén rendvédelmi dolgozó esetében. Ennek nem feltétlenül abban kell megnyilvánulnia, azt kell mondanom, hogy a bérezés milyen lesz egymás között, hiszen ez okozza a legnagyobb feszültséget, hanem egyfajta szabályozási rendszerben. E tekintetben én azt javaslom, hogy nem ma, nem holnap, de minél előbb át kellene gondolni ezt a részét is a dolgoknak. Világos kell legyen, és még egyszer hoznám az előbbi példát, de hozhatom a mérnök példáját is. Kérem tisztelettel, ha azt mondom, mérnök, akkor ez alatt nem azt értem, hogy mindegy, hogy vasútmérnök, vagy hogy az illető házat épít. Mert ez két különböző terület. Mérnök, persze, mindegyik mérnök, csak ezek a mérnökök más és más területen teljesítenek hasznos és szükséges szolgálatot.

Tisztelt Ház! Felmerült, hogy milyen mértékben lehet, és itt erről van szó, a rendvédelmi dolgozók esetében a szabadságjogokat korlátozni.

(11.10)

Ez egy alapkérdés. Amikor valaki ezt az élethivatást választja, nyilvánvalóan tudomásul veszi, hogy bizonyos korlátozások elé fog nézni, és ezeket a korlátozásokat már az élethivatás választásakor jelentős mértékben el is fogadja. Ez azonban nem lehet korlátlan. Tehát akkor, amikor arról beszélünk, hogy milyenfajta ellenőrzések lehetnek, akkor én azzal értek egyet, hogyha az illető tudja, hogy milyenfajta ellenőrzések lehetnek. De egy tisztességes, becsületes és a munkáját alapjában véve egész életén keresztül, annak döntő részében mindig jól végző ember számítson arra, hogy vele szemben nem lehet olyanfajta lépéseket tenni, ami mondjuk, egy bűnözővel szemben teljesen indokolt. Ezért azt gondolom, hogy itt is szükséges a distinkció, át kell gondolni bizonyos kérdéseket.

Tisztelt Ház! Van még egy olyan rész, amire mindenképpen szeretnék rátérni. Hogyan vegyen részt egy rendvédelmi dolgozó a társadalom életében? Mit jelent a társadalom életében való részvétele? Miből van kizárva, mi az, amiben részt kell vennie, vagy indokolt, hogy részt vegyen, mert a magyar nemzet szerves része akkor is, ha rendőr, tűzoltó, ha bármi más ezen a területen belül? Ő is szerves része ennek a nemzetnek. Ezért ezeket a határokat úgy kell meghatározni, hogy azok az alapvető emberi jogai, amelyek mindannyiunkkal velünk született emberi jogok, azok ne sérüljenek. Pártpolitikában ne vegyen részt, ez teljesen indokolt és érthető. De társadalompolitikában? Miért ne venne részt? El is várják bizonyos területeken, egy-egy kistelepülésen el is várják, hogy legyen annak a helyi tűzoltónak valamilyen szava, mondjuk ott, azon a településen. Azt gondolom, hogy ez életszerű, ennek az átgondolása is szükséges.

Pótlékok. Még egyszer a pekuniális részekről is szóljunk néhány mondatot, hiszen végül is lelkiekről már esett szó bőven. Szóval, az anyagiak. Értem én, hogy harmincféle pótlék megszüntetése, öt pótlék beépítése, ez egy roppant jól hangzó és kedvező lépés. Biztos lesznek, akiknek ez kedvező lesz, meg lesz, akinek nem. A mérték a kérdés. Mennyinek kedvező, mennyinek kedvezőtlen? Vajon ez a béremeléseket valamilyen negatív módon kompenzálja vagy segíti? Erre nem kaptam választ, és én várom, hogy erre majd nem nekem, hanem az érdekelteknek legyen egy értelmes válasz. Legyen világos, hogy a pótlékok ilyenfajta átszabása az adott szituációban kinek az elsődleges érdeke. Azt gondolom, hogy erre azért kell és azért fontos válaszolni, mert itt nem nagy pénzekről, itt nem százezrekről van szó, hanem a megélhetéshez szükséges közvetlen, azt segítő, olyanfajta javadalmazásról, amely nem csökkenhet, hanem szándékaink szerint növekedhet.

Azt remélem, hogy mindez ésszerű javaslat, amelyik be fog épülni ebbe a törvénybe, és ebben az esetben mi, kisgazdák is támogatni tudjuk a törvényt. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)