Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. PINTÉR SÁNDOR belügyminiszter: Köszönöm szépen, elnök úr. Azzal szeretném kezdeni, hogy továbbra is lehetőséget biztosítunk a konzultációra és a javaslatok befogadására. Tehát kész a Belügyminisztérium hivatásos állománya, kész a Belügyminisztérium teljes személyzeti vezetősége arra, hogy az önök javaslatait áttekintse és megnézzük, hogy azok miként, milyen módon illeszthetők a jelenlegi törvény szövegéhez, a törvény elveihez.

A másik dolog, amit mindenféleképpen szeretnék elmondani, hogy egy pártpolitika-semleges szervezetről van szó most, amikor erről a törvényről beszélünk. Miután pártpolitika-semleges szervezetekről van szó, arra kérem a tisztelt képviselőket, tisztelt frakciókat, hogy ennek megfelelően tevékenykedjünk, ennek megfelelően szóljunk hozzá, ennek megfelelően alakítsuk a törvény szövegét.

Egyes kérdésekről rögtön elmondanám a véleményemet, amely a későbbiekben sem fog jelentősen változni. Először is a szolgálati nyugdíj kérdése: szeretném a fogalmat pontosítani. Nem a hivatásos állomány rendes nyugdíjáról van szó. Nem arról van szó, hogy elérte a felső nyugdíjkorhatárt, ami öt évvel kevesebb volt az általános nyugdíjkorhatártól, hanem arról van szó, hogy a 25 éves szolgálat után, vagy ezt megelőzően egészségügyi problémák miatt kérte a szolgálati nyugdíjba helyezését. E lehetőség használata, felhasználása odavezetett, hogy 2010-ben szinte nem volt 40 év feletti rendőr az állományban. Ez odavezetett, hogy jelen pillanatban is mindössze száz olyan kollégánk van, aki meghaladta a 60 esztendőt. Odavezetett, hogy a középréteg elhagyta a szolgálatot, és más területen próbált boldogulni. Tehát úgy szeretnénk, mint ahogy a bevezetőmben is mondtam, ha meglenne az a középréteg, amely tagjainak megfelelő felkészültsége, tudása, ereje van ahhoz, hogy elvégezze a feladatot, és ahhoz, hogy oktassa a fiatalokat.

Ugyanakkor nem egyértelmű az, hogy mi eleresztjük azoknak a kollégáknak a kezét, akik a későbbiek során a hivatásos szolgálatra alkalmatlanná válnak. Hisz ne felejtsük el, hangsúlyoztam a bevezetőben, hogy átjárhatóságot biztosítunk a köztisztviselői, kormány-tisztviselői pálya felé, és e kollégáknak mi helyet kívánunk adni akkor is, ha már a hivatásos szolgálatra valóban alkalmatlanok. Nem akarjuk elereszteni a kezüket, a köz szolgálatában meg akarjuk őket tartani.

(10.30)

Fölmerült annak a kérdése is, hogy indokolás nélkül fel lehet-e menteni egy vezetőt, egy parancsnokot. A jelenlegi jogszabályok alapján is több területen van ilyen, hisz a kormány-tisztviselői vezetőket is fel lehet menteni. Ha egy civil területen fel lehet menteni, egy olyan fokozott igénybevételt és olyan fokozott elvárásokat mutató életpályában, mint a hivatásos állomány, úgy gondolom, hogy nem lehet enyhébb jogszabály, nem lehet enyhébb követelmény, mint a más területeken, igenis itt is indokolás nélküli felmentéssel továbbra is élni kell.

A különféle ellenőrzési kérdések, a hivatásos állomány ellenőrzése, hogy milyen technikai eszközökkel lehet. A hétköznapjainkban ez más foglalkozási ágaknál természetes. Természetes, hogy egy pénztáros fölött kamera van, természetes, hogy figyeli a kamera, hogy a pénztáros hogyan és milyen módon végzi a feladatát. Természetes az, hogy a pénztáros nem vihet be a zsebében készpénzt, nem folytathat olyan tevékenységet a munkavégzése során, amely veszélyezteti a feladatának az elvégzését. Én úgy gondolom, hogy ezeknek az ellenőrzési pontoknak az átemelése a hivatásos szolgálatba semmi szín alatt nem jelent olyan korlátozást, amely az Alaptörvénybe ütközne.

Az internethasználat kérdése. Kérem szépen, mi egyetlenegy kollégának se szeretnénk az internethasználatot megtiltani, nem szeretnénk benne korlátozni. Mi egy dolgot szeretnénk: az internet használata során magánéletében ne hivatkozzon hivatásos rendfokozatára, hivatásos beosztására. Ezt szeretnénk elérni, azért, mert ennek több veszélye van. Legelőször is egyes veszélye az, hogy a büntető törvénykönyvbe ütköző cselekményt valósíthat meg, ha nem figyel oda, és olyan véleményt mond esetleg a parancsnokáról, olyan véleményt mond a közösségéről, amelynél szolgál, amely ennek a felvetését indokolttá teszi. Tehát ez az egyik része.

A másik része az, hogy az egyén ne használja föl ezekben az esetekben a hivatásos állományát biztosító szervezet tekintélyét, ő a saját nevében végezze ezt a feladatot, és ne éljen vissza esetlegesen a tekintéllyel. Én azt gondolom, hogy minden hivatásos állományú jó ember, de meg akarom előzni azt, hogy ezekbe a hibákba beleessen. És természetesen az is hozzátartozik, hogy ne csak hogy ne használja fel a tekintélyét a szervezeteknek, de ne is rombolja azt. Tehát én úgy gondolom, magánemberként azt tesz, amit szeretne, de ne hivatkozzon a szervezetére.

A poligráfos vizsgálat kérdése is felmerült. Kérem szépen, egy titkosszolgálatnál, akinek esetleg olyan megbízása van, hogy közvetlenül, hosszú időn keresztül nem ellenőrizhető a tevékenysége, nem ellenőrizhető az sem, hogy más titkosszolgálat valamilyen módon megkörnyékezte-e, nem ellenőrizhető az közvetlenül, hogy a feladatát úgy hajtotta végre, ahogy lejelentette, természetesen normálisnak tartjuk azt, hogy ez egy vizsgálattal ellenőrizhető legyen, és ez a vizsgálat éppen lehet egy poligráfos vizsgálat is.

A túlszolgálat kérdése. Az, hogy a rendőrség létszáma az általános feladatokra jelen pillanatban elég-e vagy sem, egy nehéz kérdés. Nemzetközi összehasonlítások alapján végeztük el a magyarországi közrend, közbizalom megítélésével együtt a rendőri létszám számítását. Azonban, hogyha minden településen folyamatosan szeretnénk létszámot biztosítani, és azt szeretnénk, hogy ne kelljen túlórázni a kollégáknak, akkor a korábban megállapított és feltöltött létszámhoz képest újabb rendőri létszámra van szükségünk. Ez az eddigi számítások szerint mintegy 3200 fő. Ahhoz, hogy ezeket az új kollégákat fel tudjuk venni, ki tudjuk választani, megfelelően fel tudjuk őket készíteni és megfelelő képzésben tudjuk részesíteni, időre van szükség. Ezért kérjük azt, hogy a túlmunka kifizethetősége fennmaradjon. Hogy ezt elvégezzük, úgy gondoljuk, hogy a jelenlegi rendszer felhasználásával 2018-ra tudjuk befejezni. Ezért kérjük azt, hogy kifizethető legyen a túlóra, természetesen figyelembe véve az egyén elvárását, hogy ő szabadidőben kéri ennek a kiadását, vagy pedig hogy a kifizethetősége megtörténjen.

Az, hogy milyen terheket ró jelen pillanatban a bűnügyi állományra egy-egy kérdés: ha azt vesszük, hogy 2010-ben 450 ezer bűncselekmény volt az országban, 2014-ben viszont már csak 310 ezer, azért egyrészről az utcai szolgálat, a bűnmegelőzés már csökkentett ezeken a terheken. Remélem, hogy a későbbiekben is csökkenni fog a terhe a bűnügyi munkásainknak, a bűnügyi kollégáinknak.

Sok-e a másfél órás utazás? Úgy gondolom, hogy erről külön kell majd egy vitát nyitnunk. Meg kell nézni, hogy egy fővárosi agglomerációból mennyire ér be egy átlagmunkás, átlaghivatalnok is. Ennek a figyelembevételével kell majd a megfelelő egyezséget megkötnünk.

A szabadság 25 százalékával rendelkezik a dolgozó. Ez az, hogy a parancsnok akarata ellenére is a 25 százalékot akkor vehesse ki, amikor ő akarja. Ilyen jellegű probléma ez idáig nem volt. Jelen pillanatban sem vélem azt, hogy a későbbiekben ez gondot okoz akár a parancsnoknak, akár az egyéneknek, hisz ez csak kiemelt esetekben, egy árvízi helyzetben, egy kiemelt illegális migrációs esetben okozhat valamilyen gondot vagy problémát, amit idáig a parancsnoki kar mindig megoldott.

Hogy kiből lehet tiszt a nyelvvizsga révén, ennek az áttekintésére készek vagyunk. Úgy gondolom, hogy itt az Európai Uniónak is vannak olyan nyelvi elvárásai, amelyeket teljesíthetünk. Kérem, hogy ezt majd az egyeztetés során tekintsük át.

Az eljárás soráni felfüggesztéseknél szeretném azt mondani, hogy egyet kötelezővé tettünk: az 50 százalékos bért ilyenkor kötelező jelleggel ki kell fizetni, hisz nyomorba egy családot se dönthetünk. Ennek ellenére én azt gondolom, hogy a felfüggesztésnek továbbra is helye van. Lehet, hogy az időtartamát felülvizsgáljuk, de azt gondolom, hogy enélkül nem lehet a kellő fegyelmi helyzetet fenntartani és az objektív döntést meghozni túl rövid idő alatt.

Végezetül szeretnék szólni a szavahihetőségről. Azt gondolom, hogy sem a belügyminiszter, sem pedig a Belügyminisztérium szavahihetőségéhez az elmúlt időszakban nem fért kétség. Tehát azt hiszem, hogy az általunk kimondott szó hiteles.

Elhangzott az is, hogy szembe kívánjuk fordítani a rendvédelmi dolgozókat a civil világgal. Kérem szépen, nem kívánjuk, nem szeretnénk, és az ellenkező érdekében tevékenykedünk. És eredményesen tevékenykedünk, mert ha megnézzük azt, hogy a civil világ hogyan ítéli ma meg például a rendőrök tevékenységét és munkáját, azt látjuk, hogy a közvélemény-kutatások alapján a Magyar Tudományos Akadémiát követően a rendőröket tartja a legkompetensebb, a munkájukat a legjobban elvégző csapatnak a civil lakosság, a civil polgárok. Tehát én azt gondolom, hogy rossz az az értékítélet, amely azt gondolja, hogy bárkit is bárkivel szembe fogunk fordítani, és rossz az az kiindulási alap, hogy a civil lakosság, állampolgárok nem ismerik el a rendőrség vagy a hivatásos állomány eddigi tevékenységét.

2010-ben az első szakszervezetek érdek-képvi­seleti fórumán azzal fordultak hozzám, hogy hozzuk helyre a rendőrség tekintélyét. Én akkor azt válaszoltam nekik, hogy ezt hivatalból a minisztérium, a miniszter nem tudja helyrehozni. A rendőrség tekintélyét önmagának a szervezetnek kell kiérdemelni, önmagának a szervezetnek az eredményes munkával kell elérni. Itt nyugodtan mondhatom, hogy ennek a törvénynek az előkészítése során egyértelművé vált számomra, hogy a hivatásos állomány ezt a tekintélyt megszerezte magának, kivívta magának, és a civil állomány, a civil lakosság ezt el is ismeri.

Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti sorokból.)

(10.40)