Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

V. NÉMETH ZSOLT földművelésügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A környezetvédelmi termékdíjról szóló törvény módosítása most lehetőséget ad arra valóban, hogy beszéljünk a törvényről is, hogy mi a célja, mert mindenki, ha meghallja, hogy környezetvédelmi termékdíj, akkor természetesen nem megkérdőjelezve a környezet ügye iránti elkötelezettségét, de mindenfélét belegondol, amit a természet megóvása szerinte szükségessé tesz.

Amikor ezt a törvényt megalkották, akkor a preambulumban az volt, hogy hozzájáruljon a környezetszennyezés megelőzéséhez, csökkentéséhez, de az is, hogy pénzügyi forrásokat teremtsen, segítse az európai uniós hulladékgazdálkodási szabályozás által hazánk, illetve a piaci szereplők részére meghatározott környezetvédelmi előírások teljesítését.

Nem szeretném megkerülni azt az elemet, amelyet többen is említettek, Heringes Anita képviselő asszony is például, hogy a töredékét fordítjuk a befolyt környezetvédelmi termékdíjnak a hulladékok újrahasznosítására, viszont merészelem azt mondani, hogy ahogy önök tágan értelmezik a környezetvédelmi termékdíjat, én is hadd értelmezzem tágan ennek a keretnek a felhasználását, mert azt határozottan állítom, hogy a hatvan-egynéhány milliárd az utolsó fillérig a környezetvédelemre jut. Egyrészt fenntartja az állam magát az intézményrendszerét, de ha megnézzük azt a támogatást, amely az európai uniós források révén felhasználható, és amelyhez hazai társfinanszírozást is kell biztosítani, akkor egészen biztosan így van. Hiszen magánál a környezeti és energiahatékonysági operatív programnál 300 milliárd van erre a célra, energiahatékonyságra, illetve megújuló energiákra; de amúgy a gazdaságfejlesztési innovációs operatív program hitelkeretet biztosít, 70 milliárd forintos nagyságrendben támogatást biztosít; a vidékfejlesztési programnak mintegy 100 milliárdja az, amely a megújulók körébe tartozhat, amúgy az egész vidékfejlesztési program egyharmada az, ami a környezetügyet szolgálja.

De vegyük szűkebb értelemben véve a környezetvédelmi termékdíjat, amellyel én néha azt gondolom, hogy csupán a neve a baj. Ugyanis ilyen adók, ahogy mondják, zöldadók vannak másutt is. Nyugat-Európában is szednek a termékek iránt, ott licencdíjnak hívják ezt, és azt a célt szolgálja, hogy amikor egy termék hulladékká válik, akkor azt újra tudják hasznosítani, ezért civil koordináló szervezetek szedik ezt a licencdíjat; de van egyébként hasonló díj, hogy ne csak Nyugat-Európát említsem, hanem mondjuk, Csehországot, és hogy rátérjek erre a szimbolikus elemre, a napelemre, ott például 0,34 euró, közel annyi, mint Magyarországon a termékdíj.

Tehát még egyszer azt mondom, hogy másutt is van, például Csehországban is a napelemre termékdíj. Azért, mert az idevonatkozó európai uniós jogszabály, az elektromos és elektronikus berendezésekről szóló irányelv pontosan meghatározza, hogy az ebben a termékkörben lévő termékeket, amelybe éppúgy beletartoznak a szórakoztató elektronikai cikkek, mint a napelem, milyen mértékben kell gyűjtenie az országnak, milyen mértékben újrahasznosítani, mégpedig az adott évben éppen kereskedelmi forgalomba kerülőhöz is és a hulladékká válthoz képest is. Ezek a hasznosítási arányok egyre magasabbak, és függetlenül attól, hogy az a termék az életciklusa folytán mi célt szolgált, ezt gyűjteni kell, hasznosítani, ami pénzbe kerül.

A kérdés az, hogy ezt ki fizesse meg. Az fizesse-e meg, akinek a házára felrakták ezt az elemet, vagy az is megfizesse adóból, akinek nem. Az is fizessen a hőszivattyú után, akinek soha nem lesz ilyen korszerű fűtése, és nem feltétlenül a közép- vagy az alsó kategóriába tartozó emberek, vagy mindenki megfizesse. Tehát el kell ezt dönteni.

A másik dolog, hogy mikor kell ezt fizetni. Természetesen akkor, amikor forgalomba hozzák a terméket, mert amikor ezt kivonják a használati körből, akkor már utolérhetetlen a gyártó, mert ezt a felelősséget egyébként az európai uniós jogszabály a gyártóra adja, és ezt veszi át nálunk a törvényben a magyar állam. Ezért értelmetlen dolog idehozni az atomerőművet, mert ott egyértelmű az állami felelősség, és a magyar állam meglesz 30, 50 meg 100 év múlva is, ellentétben egy forprofit szektorban lévő szereplővel.

Miért vetünk ki adót ilyen-olyan célból, ki kellene ezeket venni, mondják önök. De van egy rakás olyan termék, amely használható ilyen meg olyan területen is. Példát mondok. A hibrid autónak a savas akkumulátora az bizony termékdíjköteles termék. Ha ugyanazt az akkumulátort berakom egy benzines vagy egy gázolajos kocsiba, akkor káros, ha a másikban van, akkor nem? Ezt a boltban meg kellene kérdezni? Vagy a villanyautónak a gumiabroncsa, akkor nem fizetünk rá, hogyha az éppen villanyautón van, de akkor fizetünk rá, hogyha az másutt?

(16.10)

A geotermikus energiánál hasznosítható búvárszivattyú, ugyanaz a típus adott esetben éppúgy használható egy ásványvíz-palackozó üzemet kiszolgáló kútnál is, vagy éppen szennyvíz továbbításánál, vagy egy másik helyen. Tehát nem lehet ezt elkülöníteni, elkezdhetnénk csipegetni ezeket az elemeket, de nem lenne egy koherens rendszer.

Tehát arra kérem képviselő urat és azokat, akik ebben fölszólaltak, hogy ezt a fajta logikát is tessenek befogadni, itt nem valamiféle gonoszkodásról van szó. Tehát még egyszer is azt mondom, hogy ha csak ezt használnánk fel arra, hogy elterjesszük a megújulókat, akkor ez hatástalan lenne. Ez olyan kicsi nagyságrend, 2 százalék például egy napelemnél, 5 százalék magán az anyagon, de azt be is kell építeni, tehát egy beruházásnál ez jelentéktelen nagyságrend, és szinte kivétel nélkül állami, illetve európai uniós támogatás jár hozzá, és ez az az elem, amivel mi ösztönözzük több százmilliárd forintos nagyságrendben, még egyszer is azt mondom.

A törvényjavaslat valóban itt most csak ésszerűsítéseket vezet be, pontosításokat, és itt elfogadom azokat a kritikákat, hogy nem szabadna, hogy gyakran módosítsunk egy jogszabályt, de azért akár a vidékfejlesztés területén levő jogszabályalkotást is ideemlítem, mert módomban van azt végigkövetni. Nagyon sokszor ugyanazok a szakmai szervezetek, akikhez kiküldtük az adott jogszabályt és jóváhagyták, ők javasolták a hatálybalépése után két hónappal, hogy ez meg az kimaradt. Olyan hihetetlen nagy ismeretanyagot kellene felhalmozni a jogszabályalkotónak, ami, azt kell hogy mondjam, részletkérdésekre nem terjedhet ki.

Heringes Anita fölhasználta ezt az alkalmat, hogy ideemlítse a szappanadót, ha már egyszer napadó is van. Azt is többször elmondtuk, hogy 1 forintot emelt körülbelül ez egy szappan árán. Képviselő úr említette azt, hogy milyen módon szorgalmazzuk a környezetbarát termékeket, például a környezetbarát védjeggyel is. Maga az irodai papír azért került be ebbe a körbe, hogy ne nyomtassák ki, például ne legyen annyi papír, mint épp itt most előttem; ne nyomtassák ki az emberek lehetőleg az elektronikus úton továbbított információt, tehát próbáljuk ily módon is környezettudatosságra szorítani a vásárlókat.

Mindezeket követően természetesen még a végén összefoglalom, de képviselő úr kérésének megfelelően örülök, hogy ezt a néhány gondolatot elmondhattam. (Taps a kormánypártok soraiban.)