Felszólalás adatai

KULCSÁR GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! 2010 őszén a Hajdú-Bihar megyei Sáránd két önkormányzati képviselőjének, a jobbikos Fehér Róbertnek és a független Gyönyörű Zsigmond képviselő úrnak a kezdeményezésére '56-os kopjafát állítottak "A kommunizmus sárándi áldozatainak emlékére" felirattal a község főterére. Négy nappal az emlékmű leleplezése után a település MSZP-s polgármestere kezdeményezte, hogy a kopjafán található feliratot cseréljék le, és ne szerepeljen benne a kommunizmus szó. Polgármester asszony "Az '50-es évek áldozatainak emlékére" feliratra szerette volna lecserélni a feliratot. Ezt a javaslatot a képviselő-testület sajnos megszavazta. A következő testületi ülésen Fehér Róbert megkérdezte a polgármester asszonyt, hogy szerinte voltak-e a kommunizmusnak áldozatai. Erre a kommunista politikus határozott nemmel felelt, később ezt a kijelentését többször megismételte.

Az említett két képviselő feljelentést tett az ügyészségen a polgármester ellen a kommunista rendszer bűnei nyilvános tagadásának megalapozott gyanúja miatt, a nyomozást azonban a Hajdú Bihar Megyei Rendőr-főkapitányság megszüntette. Az indoklás szerint a nyomozók nem találtak olyan adatot vagy tényt, ami alátámasztja, hogy Sárándon népirtás vagy más, emberiség elleni bűncselekményt követtek volna el. Időközben a képviselő-testület arra kötelezte az emlékművet felállító egyesületet, hogy változtassa meg a feliratot, ellenkező esetben el kell bontani az emlékművet. A polgármester február 15-éig adott határidőt, ami letelt, és bár a múlt héten demonstráció keretein belül megvédték a helyiek az emlékművet, de félő, hogy az MSZP-s településvezető, elődei barbár módszereihez hasonlóan ledózerolja az áldozatoknak emléket állító kopjafát.

Tisztelt Államtitkár Úr! Meg kell kérdeznem önt, a kormány miért nem emeli fel a szavát ez ügyben, hiszen az önök kormánya iktatta törvénybe a kommunizmus bűnei tagadásának szankcionálását, megszüntetve a kettős mércét e téren. Azért is bátorkodom ezt megkérdezni, mert a közelmúltban egy izraeli lap hazugságainak nyomán a kormány nem győzött elhatárolódni Gyöngyösi Mártontól, míg az említett sárándi vérlázító, bűncselekménygyanús ügyekben mind ez idáig néma maradt. Ugye, nem hagyják, hogy meggyalázza egy kommunista őskövület az áldozatok emlékét?

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót Rétvári Bence államtitkár úrnak.

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Valóban, a lényeg szerintem nem pontosan a felirat, hanem az egész mögött meghúzódó elv. Nem tudom; és szerintem nem is kell tudjam, hogy pontosan milyen viszonyok uralkodnak ennek a településnek az önkormányzatában, ott belül, a képviselők és a polgármester között, de ettől függetlenül úgy gondolom, hogy az '50-es években semmilyen más népirtás nem történt itt, Magyarországon, semmilyen más ordas eszme nem szedte az áldozatait, csak a kommunizmus. Viszont ezt ki kell mondanunk, és aki ezt nem tudja ma Magyarországon kimondani, és nem tud ezzel azonosulni, hogy a kommunizmus igencsak nagy mértékben szedte áldozatait, legyen az halálbüntetés, börtönbüntetés, deportálás, internálás, kitelepítés, vagyonelkobzás, megkínzás vagy B-listázás, az nem alkalmas ma egy közéleti szerepre. Ezt mindenkinek el kell ismerni.

Sőt, mi voltunk már itt közösen ebben a parlamentben, ebben a ciklusban, amikor a Btk.-ban a 269/C. §-t beiktattuk, amit ön is idézett a kommunista rendszer bűneinek nyilvános tagadásával kapcsolatban. Aki tehát azt állítja, hogy a kommunizmusnak nem voltak bűnei, akár szóban, akár tettben, akár írásban, akár egy emlékművön, valami hasonlót mond, immár nemcsak hogy történelmileg mond valótlant, de bűncselekményt is elkövet, hiszen nyilvánosan tagadja a kommunista rendszerek elkövetett bűneit, ezeket a tényeket. Úgy gondolom, hogy ennek a településnek valahogy házon belül ki kéne találni azt a módot, amit nem az államnak kell megmondani a település részére, ezért van az önkormányzatiság, hogy ilyesfajta kérdésekben ott, a képviselők dűlőre jussanak, hogy legyen egy ilyen emlékmű.

A kormányzat még decemberben terjesztette be, de ezen a héten fogjuk megvitatni azt az országgyűlési határozati javaslatot, amely minden települést hasonló emlékművek vagy akár a nemzeti összetartozásról, szolidaritásról szóló emlékművek állítására buzdít, és ezt lehetőségeihez képest támogatja is. Remélem, hogy ez a helyi tusakodás végül véget ér, és sikerül méltó emléket állítani a kommunizmus minden áldozatának, így ezen település, Sáránd áldozatainak is.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Egyperces viszonválasz illeti meg a képviselő urat.

KULCSÁR GERGELY (Jobbik): Köszönöm, hogy államtitkár úr is kifejtette véleményét ez ügyben, és a kormány, ha kényszer hatására is, de véleményt alkotott ebben a véleményem szerint elég súlyos ügyben. Még annyit hadd tegyek hozzá, hogy a rendőrségi nyomozás megszüntetésének indoklása az volt, hogy népirtás, illetve emberiség elleni bűncselekmény nem volt Sárándon. Viszont egy ENSZ-határozat szerint áldozatnak nemcsak az minősül, akit kivégeznek, hanem az áldozat azokat a személyeket jelenti, akik egyénileg vagy közösen sérelmet szenvedtek, beleértve a testi vagy szellemi sérülést, érzelmi szenvedést, gazdasági veszteséget vagy alapvető jogaik lényeges csorbítását olyan cselekmények vagy mulasztások által, amelyek sértik a tagállamokban érvényes büntető törvénykönyveket.

Ennek alapján ki lehet mondani, hogy Sáránd polgármester asszonya bűncselekményt követett el, és hibáztak a hatóságok, amikor a feljelentés nyomán megszüntették a nyomozást. Köszönöm szépen. (Szórványost taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót Rétvári Bence államtitkár úrnak.

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Én azért bízom benne, hogy büntetőeljárás nélkül is a sárándiak rá tudják arra venni saját polgármesterüket, akit egyébként ők maguk választottak meg közvetlenül, hogy egy ilyesfajta emlékmű állításánál egy ilyen szóvitának ne legyen túl hosszú következménye. Én pedig úgy gondolom, hogy azért a kommunizmusnak nemcsak azok az áldozatai, akik börtönbe kerültek vagy meghurcolták őket a korábban említett módon. Ez mindnyájunk terhe, ezt mindnyájan magunkkal kell hogy cipeljük, mindnyájan ismerjük vagy legalábbis látjuk, érezzük a saját környezetünkben a kommunizmus máig hatoló különböző igazságtalanságait. Láthatjuk ezt magunk körül is.

Erről megemlékezni tehát, ennek emlékművet állítani egy olyan településen is ildomos és méltó lenne, ahol adott esetben, mondjuk, senkit sem börtönöztek be, vagy a plébánost nem helyezték át, vagy nem történt semmi ilyesfajta ítélet. Ott is akár a holokausztról, akár a kommunizmus bűneiről igenis lehet emlékművet állítani, mert ezek olyasfajta rémtettek voltak a XX. században, amelyek mindenképpen konkrét sérelem nélkül is elítélendők.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

(15.50)

Felszólalások:   101-108   109-116   117-124      Ülésnap adatai